15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
4532 1| ritkán oldódik meg a mesélő kedvük.~Hogy én ott voltam, Fodor
4533 2| mivelhogy a csizma sohase látott kefét, a fakó bőrről leordított
4534 1| okozok vele - mint például kegyednek, aki engem nem ismer és
4535 1| urak a társaságukba. Kérek kegyedtől is türelmet irántam. Mi
4536 1| tekintetű evangélista meg a kegyes szemű Szent Anna, amint
4537 2| iskolásfiú letörte a kecskéjének a szarvát. A kérdésemre,
4538 2| petróleumlámpás az asztalon. Kékbe öltözött emberek. Bor előttük
4539 1| lesz, a szemei nagyobbak és kékebbek; a szemöldökét vékonyabbra
4540 1| A kármint az orra körül kékesbe játszatom.~- Hát csak tessék
4541 1| között előfénylik két kis kékesfehér pont.~Itt vagyok a szentjánosbogarak
4542 1| kocsiból vánkosok csücske kéklik kifelé. Abban egy beteg
4543 2| napon ott keringél ő is a Kékparadicsomos játékban. Kissé ostoba még,
4544 1| és elégedetten, vidáman kelepel.~A szomszédok összefutnak.
4545 1| emeli, hogy jobban hallja a kelepelést.~*~Április első napján egyszerre
4546 1| számai, és többnyire azon keletkeznek, hogy megcsalhatná-e a
4547 1| volt. Igazi német arc. Nem kellemetlen, de nem is bájos. Tegnap
4548 1| házasságra néminemű előzmények kellenek. A körte se terem a földön,
4549 2| odaballagott és evett nagy kelletlenül egy-két falatot. Azután
4550 2| legénnyel nyájasan: nem kelletem magamat, mint ahogy más
4551 2| kihozattam vele, de a csibukot kelletlenül vette a szájába. Nem szerette-e
4552 2| fészekben! Akkor kell ám együtt kelni az ég madaraival, s együtt
4553 2| se nyúlni. Az már haragot keltene. Annak nebántsd a neve.~
4554 2| Elképzelhető, micsoda aggodalmat keltett az én visszatérésem! A
4555 1| az oltár előtt. Leteszi a kelyhet, aztán lemegy az első lépcsőre,
4556 1| fának már növendék korában keményedik a dereka. A paraszt fiúcska
4557 2| A dologhoz úgy hozzá van keményedve a mi népünk tenyere, hogy
4558 2| írták, hogy a tiszt urak keményen bántak vele. De nem igaz
4559 1| barna szárnyait: fölül a két keményet, alul a két finom fátyolszárnyat
4560 1| történetét. Azt mondja erre, kendé az igazság, de azért mégis
4561 1| kukorikolása közben rákacsint egy kendermagos bóbitás jércére.~Kisétálgatok
4562 2| helyett is, édes szülőim, kendért is, bátyám, érted is, Nacza
4563 1| nem telik belé, dobolnak kendnél, ha nem fizeti kend a kétszáz
4564 1| elkészült, a festő egy nagy zöld kendőből rámát rögtönzött köréje
4565 1| bakter -, ha a végömét érzöm, kendöt hívom el végröndölőt írnya.~-
4566 2| hogy nem adtam vissza a kendőjét. A magamfajta ember csak
4567 2| piros kötényes és piros kendős menyecske gombát vagy sóskát
4568 1| Kevi bácsi, hanem hogy kendről is képet szeretne ez az
4569 1| könyöklő csizmadia -, most azt kenik.~Tartja az öreg a fülit
4570 2| nyáron volt: vörös-babos kénszínű karton rékli, és színehagyott
4571 2| A haja is ragyogóra van kenve és bal oldalán kétfelé választva.
4572 1| csillapító hangon, mert az öreg kényelmetlenül kezdett pislogni, hogy így
4573 1| Leteszi a kalapját. Metsz a kenyérből, szalonnából is. De nincs
4574 2| járt és ettek. Ráállt a kenyérdarabokra, és amelyik nyúl előtte
4575 1| vagy tavasszal elfogyott a kenyere, a közös gabonából vett
4576 2| nyúl előtte mert nyúlni a kenyérhez, azt úgy orron csípte, hogy
4577 1| szalonnából is. De nincs a kenyérnek íze, se a szalonnának.~Hova
4578 1| annál nagyobb a szükség a kenyérre cigányéknál. Kap Laci mindig.~
4579 1| Ezt írja:~Add meg a mi kenyerünket...~És az Úr olvassa az írást
4580 1| Kenyőcs az mégis, mert kenyik vele az embört, valami szent
4581 1| Egydarabig gondolkozott, hogy kenyőcs-e az csakugyan, amit a pap
4582 1| míg rá nem adják az utolsó kenyőcsöt, vagy mi az Isten csudája,
4583 2| Lehúztuk az ágyról. Hát nagy kénytelen-kölletlen odaült. A káplár úr meg
4584 1| Szépen megkérném, édes képcsináló uram, hogy az én kis leányomat,
4585 1| mondták neki: ne engedd a képedet megrontani, te ostoba. Így
4586 1| elringatóznak magasztos szépségű képeiken:~PRIVATEOh nemes ékes liliom,~
4587 1| hangját -, nem téntás a képem?~- De bizony téntás - feleli
4588 2| szeme, s úgy teremtette képen Jancsit, hogy az szegény
4589 2| Felágaskodik és rányalint a képére.~A Jancsi gyerek meg átöleli
4590 1| tudom. Valami Kévési vagy Képési, no ni: elfelejtettem. Szép
4591 1| nyugodalom. Fölkél és odatotyog a képhez. A fejét csóválja.~- Ilyen
4592 1| apa!~A kis féreg együgyű képpel nézi az apját. A szájacskája
4593 1| asszonyt.~Az asszony ránézett a képre, s egyszerre kiömlöttek
4594 2| papja, a mi kövér papunk, a képviselőválasztás és másmiegyéb.~A legény
4595 1| mint aminőknek a keresztény képzelet festi őket, a lelkük nem
4596 1| istenszerette szüzet a maga képzeletében olyanná formálta, mint amilyen
4597 2| annyira gyönyörködtette a képzeletemet a szőlő gondolata, hogy
4598 1| tásáról szól, az ének a képzeletnek egy olyan birodalmába emeli,
4599 1| beszédet. Isten tudja mit képzelnek el a maguk kis eszével.
4600 2| már, azt hiszem, abban a képzelődésben élt, hogy ő nem is tyúk,
4601 2| vagy-e? - ez volt az első kérdésem.~- Az uram jó ember - felelte
4602 2| komolyan.~Mély csend.~A kérdésemben érzik, hogy a vigyázó jelentése
4603 2| kecskéjének a szarvát. A kérdésemre, hogy melyitek volt, azonnal
4604 1| vannak odahaza?~- Köszönöm a kérdésit, mester uram, hála Istennek...~
4605 2| hogy annyiról bejön.~Azt kérdezed, hogy a leány családja nem
4606 2| Aztán egypárszor a kapusnál kérdezősködött, hogy meghaltam-e?~
4607 2| elküldök egy gyereket, hogy kérdezze meg a nevemben: hogyan van?~
4608 1| szólt a kezemet megfogva -, kérdezzen.~- Hát mondd meg, hogy miért
4609 2| ablakon állapodik meg.~S kérdő nézéssel fordulok a vigyázó
4610 1| annyi, mint a készpénz. Kérdöm tőle, hogy mi az a vekszli?
4611 1| tudja?~Érzem, hogy ez a kérdőjel kicsi itt a mondatom végén.
4612 1| mondatom végén. A lelkem kérdőjele az égig nyullad!~Engem az
4613 1| a furulyán, Szűcs András kérdőn pillantott a kutyájára.~
4614 2| Tudom, mért jön: el fog kéredzkedni a holnapi tanításról. Mert
4615 2| behörpintett olykor, és félrejárt a kereke. Hiszen nem is járt benne
4616 1| BARBONCÁS~A zivatar hirtelen kerekedett. Csak épp egy hűs fuvallat
4617 2| csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk,
4618 2| közepén meg az állatok, s a kerekek.~Egy leánytanítványom jelent
4619 2| növény terem nyáron a Föld kerekén, hogy a más csillagok lakói
4620 2| ült. Egy abroncsa tágult keréken ült, az ajtó előtt. A kerék
4621 2| megugassa a kocsinak a hátulsó kerekét is.~Néhány perc múlva megint
4622 1| festő biztos és gyors kézzel kerekíti meg a vászonon a fej határ
4623 1| elnyilamodik a két kis ezüst kerékkel. Tyű, az árgyélusát - mondok -,
4624 1| égre, aztán közibe a két keréknek, úgy elnyilamodott onnan,
4625 1| tanító uram, hát mibül kereködött a zivatar?~ ~
4626 1| látom. Az udvaron heverő kerékre ugrik, kettőt csap a szárnyával,
4627 2| koplalásban, aztán már rendes kerékvágásba igazodunk.~Hát másnap ahogy
4628 2| föl akarnak kötni. Arra kérem az urakat, izenjenek el
4629 2| őhozzá kerülnek.~Tintát is kérencsél mindig egy nyakatörött orvosságos
4630 1| ablakot.~A fecskék ide-oda kerengve kiáltozták:~- Csivis! csivis!~
4631 2| Ennél nagyobb pénzt sohse keres.~Megélnek mégis. A szamárnak
4632 1| rátalált volna már annyi keresésre.~A hodály hátulján az egyik
4633 2| csak azért is megtettem kérését, mert az asszony mindig
4634 2| életében se volt ekkora keresete. Tíz krajcárt kap néha egy-egy
4635 2| nem akad valami mellékes keresetem a városban, visszatérek.
4636 2| Déltájban a konyha közelében keresgélt; délután meg az ő kiválasztott
4637 1| mákvirág mintha valamit keresne a földön. Egy liliom mintha
4638 1| s akit csak éjnek idején keresnek meg olykor a lakatnyitó
4639 2| táncolna ez a kutya, tízannyit keresnék. Az anyja már táncolt. De
4640 1| az nekik, hogy merre, hol keressék a frissen nyílt virágot?
4641 2| nyaláb szőlővessző. Hadd keressen a nyomorult.~Ötven krajcárt
4642 2| szépen, amerre a nap süt - keressünk szolgálatot.~Lestük aztán,
4643 2| boldogságból, és két szerető szívet kerestetett a földön; az angyal aztán
4644 2| járt volna iskolába, velem kerestetné meg az ajtón a madzagot.~-
4645 1| tömjént is. Aztán ássa el a keresztútra. Legyen az ott hét
4646 2| Dobay bácsi ült nálunk - keresztapja a mi földesurunknak -, maga
4647 1| rabságról beszéltem. A gyermekek keresztbefont karral ültek. A padokról
4648 2| ajtóban. A pipaszár persze keresztben állt a szájában, s le is
4649 2| suttogó hang sorra olvasná a keresztek feliratát.~Pedig anélkül
4650 1| angyalok, mint aminőknek a keresztény képzelet festi őket, a lelkük
4651 1| szokta venni a részét a keresztényi ájtatosságokból.~Már hetekkel
4652 1| ebédelnének a püspöknél.~A Keresztes gyerek tegnap délután már
4653 1| alája kell írni. Többnyire keresztjegyet írnak. Van olyan, aki azt
4654 2| egymás mellett. A dombon, a keresztnél Marci megállt. Belenyúlt
4655 2| és az évszámot íratják a keresztre.~Ilyen egyforma szabású
4656 2| tisztes leányzóra, aki a szent keresztségben Juliánna nevet kapott.~A
4657 2| hát ott fekszik a Jancsi keresztül-által az ágyán. A lábával sütötte
4658 1| az öreg Borza János sűrű keresztvetések kíséretében komoly áhítattal
4659 2| rebegi, hogy holnap napszámba kéreti az öreganyja: csak egy napra
4660 2| rettenetes cseléd ki ne kergesse.~Most már bizonyos, hogy
4661 1| A december szele kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a
4662 1| pipacsból meg láncvirágból; kergetik a cserebogarat meg a pillangót
4663 2| birka nem lesz elég.~- Nem kergül - feleli a legény.~- Hát
4664 2| kocsmáros megkérdezi tőle, hogy kergül-e két birka a jövő vasárnapra?
4665 2| ítélt legény az ő leányát kéri bizonyságra.~Másnap ott
4666 1| csak az élőit látjuk, amint kérincsélnek, lopkodnak az istenadták.~
4667 2| felé.~A katona az egyik kerítéscölöpön könyökölt. Hosszan nézett
4668 1| írott rigmusokat, megáll a kerítésem előtt, és megnézi ébren
4669 1| A bakterom rákönyököl a kerítésemre, és elmagyarázza nekem,
4670 2| bűnhődik?~Óvatosan lépdeltem a kerítésig és beleselkedtem a parajjal
4671 2| különben átugorhatta volna a kerítést. Mintha megirigyelte volna
4672 2| mondom a kocsisomnak. - Kérj lámpást.~Míg a kocsisom
4673 2| Holnap majd megmondom, mire kérlek.~De nem mondott másnap semmit.~
4674 2| nyugtom. Hol csigáznak, hol kérlelnek. De mikor legjobban
4675 2| arcát elvonva.~De ez a hang kérlelés volt és nem tiltakozás.~-
4676 1| engedi magát? - szólt kedves kérleléssel az öregasszony.~- Ott a
4677 1| híjják, egy kis szívességre kérném: nem kívánom ingyen.~- Szívesen,
4678 1| Bálint volt pedig az egyik kérő, a másik Baczonyi.~A pap
4679 2| becsületes ifjú személyében kérőd érkezett.~Juliska lesüti
4680 2| Julcsa újságolta este, hogy kérője van. Persze, nem örömmel
4681 2| kezemet, azt mondtam neki a kérők előtt, hogy négyszemközt
4682 1| mégis a macskának, hogy a kertajtó megzördülése elfordította
4683 2| ott álltam, mikor már a kertajtót bevonta. Éreztem, hogy szívesen
4684 2| megtudtuk, nem a liliomos kertbül szerezte. Részegen vette-e
4685 2| Bizonyosan valamelyik szomszédtól kérte kölcsön.~- No, csakhogy
4686 2| meghalnak.~Kadariék arra kértek, hogy menjek át hozzájok
4687 2| megyen által: alája kerül a kerteknek, és tapossa a gyepet.~Egyszer,
4688 2| Akkor gondoltam arra, hogy a kertem sarkába szőlőt ültetek.~
4689 1| ereszkedő diófa lombjain át a kertemet.~Micsoda sokadalma ez itt
4690 1| deszkahasadékon át, amint az a kerten által megindul, s rátér
4691 2| aztán leugrott, be a mi kertünkbe. Összejárta a kertet nagy
4692 1| koldul. Tíz-tizenöt falu a kerületük. Hol imádkoznak, hol énekelnek:~
4693 1| engem még nagyobb szerencse kerülgetett. Fölkelt egy éjjel a bojtárom,
4694 1| a gólya.~- Valami bajba kerülhetett - vélekedett Fodor András.~
4695 2| árok közt haladunk, nem kerülhetjük el a kocsit. Csak lépésben
4696 2| mozdulatával kért, hogy kerüljem meg a templomot.~Néhány
4697 1| Valami fontos ügy hozhatta.~- Kerüljön kend beljebb.~S az iskolába
4698 2| reggeliznek el az emberek.~Az öreg Kerülő-Szabó is ott zsúpol. Hetvenöt
4699 2| ponyvákat foltoztattam.~Nem kerülte ki a figyelmemet, hogy Mátyás
4700 1| báróval. Nem tudom, miért kerültem a vele való beszélgetést,
4701 2| urat nem fogod ösmerni! Így kerültünk aztán össze.~Az asszony
4702 1| mink is, mikor a másvilágra kerülünk a Fő-főmester elé, az is
4703 1| pálmaforma figurát körülvakarok a késemmel az ablakon. Akkor látom,
4704 2| kikísért a kapuig.~- Ne keseregjen - mondom neki. - Az Isten
4705 1| Két arasz a rés.~- Haj, a keserűjét!~Visszaüti a deszkát, a
4706 1| előttem minden - mondta keserűn. - Elviszik még a párnám
4707 1| keresi a fiát!~No, annál keservesebb napja se volt Szűcs Andrásnak,
4708 1| királynénak, hogy az ibolya késik az idén, de a kökény meg
4709 2| Ilyen kalapácsvégű orra, keskenyen fölkanyarodó szőke bajusza
4710 2| Semmi hír.~No, bizonyosan későn érkeztek haza. Reggel majd
4711 1| csizmája szárába a disznószúró kést, a kalapján elsimította
4712 1| gondolkozásba. A homlokán kesze-kusza ráncok torzolódnak össze.~-
4713 2| már felöltözötten és útra készen várt. A kocsija is ott állt
4714 1| rozsot. Én addig az írást készítem meg:~„Alólírott két véka
4715 1| varrni, és a kalapot is magam készíteném el, de kitömött madarak
4716 1| ásókkal: ők még a nyáron elkészítették a föld alatt a téli
4717 1| az aztán annyi, mint a készpénz. Kérdöm tőle, hogy mi az
4718 1| a zongorámat megnézze. A kesztyűjét az asztalra dobja, s valami
4719 2| Kirántja és rátűzi a vasra.~E készülődések alatt hárman is elkapják
4720 2| kételkedik Kadari.~A kételkedés hozzám van intézve. Kadari
4721 1| aki a komoly öreg szavában kételkedett volna.~- No, Döme ugyancsak
4722 2| tetszik-e a legénynek? - kételkedik Kadari.~A kételkedés hozzám
4723 2| részegeskedett, hát csak kétheti kaszárnyaáristomot szabtak
4724 2| egy kócos vén szamár is. Kétkerekű kordé elé volt kötve. A
4725 1| széles pad! A sarokban fekete kétlábú szörnyeteg! A falakon meg
4726 2| dereka puhaságát.~Megállt kétlépésnyi távolságban, mint a megriadt
4727 2| Kadarinak:~- A minap egy kétmázsás zsákot emelt a vállára.~
4728 2| a kis föld... Azon a kis kétöles földön dől el ma két életnek
4729 2| is külön hált: a többi a ketrecben, ő a szederfán.~Csak az
4730 1| Szomorúság van lenn, meg kétségbeesés. Fenn a felhők magasában
4731 1| ád ő neköm egy vekszlit kétszázrúl, az aztán annyi, mint a
4732 1| Tabiné, hogy ahány liba, kétszerannyi forint ősszel, és hogy maguknak
4733 2| bugylibicskát. Az almát kettévágta. Odanyújtotta a felét Jancsinak.~ ~
4734 2| leánykák néha táncolnak. Kettő-kettő összeölelkezik. Cigány Laci
4735 2| feleli a gyermek.~A másik kettőét is megkérdezte, csak úgy
4736 2| szobámba!~Bekocognak.~Mind a kettőn a térdig érő vászontarisznya.
4737 1| fényes és vidám. Mind a kettőnek a feje hasonlít valamennyire
4738 1| ketten megyünk, hát a doktor kettőről vesz pénzt. Mondok, baj
4739 1| mingyárt gyanakodtam, hogy kettőszázat írt a kétszáz helyett, de
4740 2| koccint. Míg a fiával isznak, kettőt-hármat szippant a pipáján.~- Hát
4741 1| szívvel vonja meg magát a kevély pávacsirkék között a padban.~-
4742 1| olykor a falnak dűlve, árokba keveredve, és káromkodva közben-közben
4743 1| is tudja: micsoda más erő keveri ránk a zivatart? Mert némely
4744 2| főtt. Az asszony könnyezve keverte. A világosság a nyitva hagyott
4745 2| kóstál. Innen van az, hogy a kevésbé jómódúak csak a nevet és
4746 2| neki?~Akármennyit adok, kevesellni fogja a lábáért.~Eltartsam
4747 1| falu olyan kicsiny és olyan kevesen vagyunk újságolvasók, hogy
4748 1| A nevét is tudom. Valami Kévési vagy Képési, no ni: elfelejtettem.
4749 2| Ősz felé, hogy már csak kevéssé sántított, azt is gondoltuk,
4750 2| hanem a feleségén. Oldatlan kévét dobott a dobba. A gép elfulladt.
4751 1| holmiját, s mentünk egyenesen Keviékhez.~Az öreg az udvaron ült,
4752 1| belecsapott barátságosan az öreg Kevinek a tenyerébe.~ ~
4753 1| nézze, asszonynéném - mondom Kevinének -, milyen csatában vagyunk
4754 1| vörösen izzó parázs az egész, kezdetben tündöklő aranykupac, később
4755 1| volt...~Minden mesének ez a kezdete. Ázsiában se kezdhették
4756 2| megtakarítsak a jövő tanév kezdetéig legalábbis ötven pengőt.~
4757 2| magamfajta ember csak nem kezdhet parasztleánnyal!~Azokban
4758 2| szólnak is hozzája, s az öreg kezdi hallani.~De ím az öreg egyet
4759 1| Összeveszhetett volna vele, de mit kezdjen egy nyavalyás emberrel!?
4760 2| parasztleánnyal!~Azokban a napokban kezdődött a disznótorok ideje. Hajnali
4761 2| az Andrissal nagy játékba kezdtünk: töklevélből vágtunk dudát
4762 2| hosszúszárúra, és beszédbe kezdünk.~Persze csak afféle paraszti
4763 1| műértő komolysággal veszi kezébe a tollat. Hozzáérinti a
4764 2| választását, nyújtsd neki a kezedet.~Juliska fölemeli az arcát.
4765 1| jól bánik a mostohájuk.~A kezefejét belenyomta a szemébe, és
4766 1| légy csípése olyan volt a kezemen, mint a tűszúrás.~A szamár
4767 2| magamat, hát az arcomat a kezemmel eltakartam. Mer a gyertya
4768 1| szalmadívány sarkán, és a fejemet a kezemre támasztva, elmélázva nézem
4769 2| ilyet se láttam parasztember kezén!~S őt bámultam egyre, mígnem
4770 1| benne. Egyet-egyet lép, és a kezének kerek, széles lejtéseivel
4771 2| mint az úri parkokban a kezetlen milói szobor. A háta mögött
4772 2| tudtuk meg, hogy Miska bátyám kézfogójárul való a kalács.~No, jól is
4773 2| először rajta, mikor nekem a kézfogórul való bort meg kalácsot küldötték.~
4774 2| egymásnak, talán megtartjuk a kézfogót is egyúttal.~- Ily hamarosan?~-
4775 2| megbeszélniök.~A kölcsönös kézszorítások és áldásszavak között a
4776 1| a lány felé mozdította a kézszorításunkra, miközben így szólt:~- Nézd
4777 2| Tudom pedig, hogy mi: kérges kezű, hervadt arcú parasztasszony.
4778 1| megrokkan, s otthon az ő dolgos kezük nélkül is meglehetnek.~De
4779 2| bennünket anélkül, hogy csak a kezünkkel is védtük volna magunkat.~
4780 2| Elfogadtam. Azzal tovább mentünk, ki-ki a maga dolgára.~A zsebkendő
4781 2| fejét föl-fölemelgette, ki-kinyújtogatta.~- Hajnal óta így kínlódik -
4782 1| tért vissza.~Az öregasszony ki-kiszalajtotta az utcára az unokáit, hogy
4783 1| Gál gyerek hangját, amint kiabálja az ablakom alatt:~- A gólya!
4784 2| kiugrik a kocsiból. Elnyargal.~Kiabálok utána:~- Hentzi, Hentzi!
4785 2| mosolygással -, mit kell nekem kiállnom magáért!~Fehér vállán egy
4786 2| kiáltania nem szabad. Aki kiált, annak a nevét Istenes Imre
4787 1| a három kérdést kell megkiáltani a kígyónak, akkor megáll.
4788 2| körülötte ülőkkel, csak kiáltania nem szabad. Aki kiált, annak
4789 2| A kertek felől erős kiáltás száll felénk:~- Rózsi!~Az
4790 1| Aki alszik, úgyse hallja a kiáltást. Aki meg nem alszik és kíváncsi,
4791 1| felhők magasában panaszosan kiáltó darvak utaznak dél felé.
4792 2| leány, és szívetrázó hangon kiáltotta:~- Apám, csak őt ne!~Így
4793 2| fölkeltek és dicsértesséket kiáltottak. De az arcokon a káröröm
4794 1| ezúttal Jánost is.~- Jön már - kiáltották előre a gyerekek.~És jött.~
4795 1| gyerek azért is szokott olyan kiáltozó hangon felelni, mert nemcsak
4796 1| ragaszkodni.~- Nem, nem! - kiáltozza sírva -, nem megyek!~Ölben
4797 2| be ne hajoljak, s rá ne kiáltsak az állatkínzóra.~Hát ahogy
4798 1| belsején, és rátartja a kialudt pipára. A pipa újra füstöt
4799 1| amiről az apja.~*~A kályhából kiáramló fény megvilágította a szűrös
4800 2| melegség, vagy micsoda, ami kiáramlott abból a leányból.~Szereted
4801 1| Mind arra fordítja a fejét. Kibámulnak a kéklő, fényes levegőbe.~
4802 2| háznál: nem lehet tudni, kibe mikor hajít vasvillát.~Egyet
4803 1| fekete prémsapka. A haja meg kibomolva lengett a levegőben, mint
4804 2| ami a szívünké! A leány kibontakozott.~- Mit akar velem? - rebegte
4805 2| nem is szegény: lám ahogy kibontja a pápaszemét és fölakasztja
4806 1| nézték az esőt. Csik Imre kibontotta a szűrét, és rátakarta a
4807 2| földből kell kiszántani, kiboronálni, kikaszálni, kicsépelni;
4808 2| mintha fázott volna, nem mert kibújni a felhők közül. Csak egy
4809 2| takaros. A nagybetűket szereti kicifrázni. Az apja egyszer azt mondta:~-
4810 1| hogy az októberi szép nap kicsalt a szabadba, olyan jelenetnek
4811 2| kiboronálni, kikaszálni, kicsépelni; verejtékezni minden karéj
4812 1| azt mondja a cigány -, kicsibe múlt a minap, hogy meg nem
4813 1| elővonta a pipáját. Megtömte és kicsiholt. S mintha a pipájával is
4814 1| Rozika az ajtófélfában. A kicsike kezek hihetetlen erővel
4815 1| elviselhetetlen az, hogy egyik ember kicsinyelje a másikat. Én nem akarok
4816 2| Az orra is piros volt: kicsípte a hideg.~Már közel járt
4817 1| kihirdette, a kisbíró meg kidobolta, hogy krumpliszedés után
4818 2| A kertben minden tulipán kidugta az első levelének a hegyecskéjét
4819 2| ahol akar.~A pipa eközben kiég. Baracs Imre újra tömi,
4820 1| halavány vonás, de könnyű kiegészíteni.~Ahogy ott ülnek és melegszenek
4821 2| És ott maradt.~Már másnap kiegyenesedett és lebocsájtotta maga körül
4822 1| mert a k hangot nem tudta kiejteni. Ma is elhibázza, ha nem
4823 2| belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel onnan egy táblát, egy nagy
4824 1| kettőt ránt a kútostoron, és kiemeli a vödröt a kútból.~Eddig
4825 2| abbahagyják hárman a munkát. Kiemelik az öreget a gerendák közül.~-
4826 2| holdfényben, mint ahogy Vénusz kiemelkedik a tenger hullámaiból.~Ugyan,
4827 2| kocsi, mikorra hazaérnének.~Kiemelték először a szekrényt, aztán
4828 1| kérdi, a pipát szájából kiemelve, mikor a gyerek a sor végére
4829 1| a füleit. Van úgy, hogy kiereszti a nyelvét és nevetve néz
4830 2| jobb a kurtaszárú.~A füstöt kieresztik a kedvemért, akkor aztán
4831 1| télen a búbos mellett előre kieszelt számokkal horgolja a fiát.
4832 2| Szekercét mindnyájan hoznak. Kifaragják a szelemenfát, a tetővázat
4833 1| a könyvemben hevert, meg kifaragtam a baba fejét.~Mondom, így
4834 1| ennek az asszonynak, hogy kifehérlik a mi népünk közül, mint
4835 2| szótárban van, de a köznapi élet kifejezéseit bizony megérti - kivált
4836 1| bizonnyal más társasághoz és más kifejezésekhez van szokva. De én csak fakó
4837 1| állott és szőke birkafejével kifejezéstelenül nézte a haldoklót.~Egy nagykendős
4838 1| csinálni.~A báróné immáron kifényesítetten és felhangoltan találja
4839 1| szálas, mint ő volna, ha kifeszítené a mellét. De ő már ezt nem
4840 1| fényes sugara, mint egy kifeszített sárga selyemszőnyeg. A gyermekek
4841 1| a kezében. Imre azonban kifeszítette a mellét, és a nyakát megszegte;
4842 2| beszakították a fejét. A lába kificamodott. A bőr lejött a féloldaláról.
4843 2| hogy az Isten művészetét kifigurázza vele?~Mért hogy egyiknek
4844 2| szakadt vége. Már a szivart is kifizettem, az állat egyre üvöltött.
4845 1| egyet a tarkóján.~Megmártja, kiföccsenti a tollat. Színtelen szeme
4846 2| gödör ellen gyakran van kifogás, mert Dudrai bácsi néha
4847 1| véli, hogy a szó kimondása kifogástalan, sőt kellemesen is hangzik.
4848 2| kérdezem, hogy van-e valami kifogásuk a fiam ellen?~És körülpillant.~-
4849 1| angyalom; aztán ha most kifogja az iskolából, visszahúzódik
4850 1| látta, hogy az egyik lovat kifogják a kocsiból, és valamelyik
4851 2| a nagy üveg bor előle is kifogyott meg a cimbalmos mellől is.~
4852 1| már a kölcsönkenyérből is kifogytak. Nem lehet ott kölcsönözni,
4853 1| várja, hogy visszaérkezzék. Kifordítja az ekét a földből, és odaballag
4854 1| hópelyheket. Egyszer csak kifordul a Laci gyerek a konyhából.
4855 1| ott a külső országban, ha kifüggesztené a képet, aztán azt mondaná:
4856 1| ostyát is hozzá, meg a hordók kifüstölésére islógot.~Fodor meg is érkezik
4857 1| Hát az rá is olvasott, meg kifüstölte az ólat. Tíz krajcárt adtam
4858 2| Antalnak.~- Jól eltegye. Nehogy kifújja a szél a zsebéből.~Tóth
4859 1| táncolók lábát. A leány kifut az útra, nézni, hogy van-e
4860 1| bizalmasan szólt, kedvesen kigömbölyödött. A szemével is beszélt.
4861 1| pirospozsgás Homért csinálnék kigyelmedből. Új felfogás! Csak a félszemire
4862 1| kifelé. Aki az utcáról látja kigyelmedet, nem láthatja se kezét,
4863 1| hogy egy nagy fene tarajos kígyó tekereg az úton. Jön velem
4864 1| kérdést kell megkiáltani a kígyónak, akkor megáll. No, meg is
4865 1| BESZÉD A KÍGYÓRÓL MEG MÁS SZÖRNYŰSÉGEK~Ültünk
4866 1| vagy nem eleget, mögen csak kigyütt csakhamar. Mán akkor ott
4867 1| Jóska gyerek a tanítás után kihajtotta a libákat. A libák a füvet
4868 2| akart lenni. A kocsmából kihallatszott, hogyan veri az öklével
4869 2| elfogták a betyárt, holnap kihallgatták, holnapután már lógott az
4870 2| történik? Az egyik házból kihangzik a faduda nótája:~Mert Ponyatovszky
4871 2| tízórai szünetben a kertből. Kiheg-köhög az ajtó előtt.~Kimegyek.~
4872 2| azt is gondoltuk, hogy kiheverte a baját.~Én aztán nem is
4873 1| mint a zengő méhkas. A pap kihirdette, a kisbíró meg kidobolta,
4874 2| iszok.~A pap elmosolyodik. Kihozat egy pohár bort az embernek.~-
4875 2| mezei kispipámat nem egyszer kihozattam vele, de a csibukot kelletlenül
4876 1| nekitüremkedett, hogy ők kihozzák a kincset. Az asszony igen
4877 1| tudja. A bajuszát otthon kihúzta viasszal; a kalapja hetykén
4878 2| Szerencse, hogy a kút száraz. Kihúzták.~Mennyi szörnyűség egy nap
4879 2| Jancsit.~Az öregasszony kihúzza a tésztából a kezét, és
4880 2| Hajnalodott, mikor a kocsi kiindult velem. A faluban még mindenki
4881 2| cigány, mert egy hajtásra kiitta a felét. Aztán tovább zöngicsélt
4882 2| leány volnék én, ha este kijárnék a házból?~No, ez elég volt
4883 2| viszen az jóra, ha én ide kijárok.~Erre nem tudtam mit felelni.
4884 1| gyertya mellett a körméhez és kijelenti:~- Jó.~Marcinak már akkor
4885 2| szűr a vállán. Voltaképpen kijöhetett volna szűr nélkül is, de
4886 2| Vissza szeretném adni. Ha kijössz ide napnyugta után, visszaadom.~-
4887 2| Hibát követtem el, hogy kijöttem.~Aztán már nem tudom, mit
4888 2| fölnéz:~- Hát jó, tanító úr, kijövök este egy percre, de csak
4889 2| itta a pálinkát. Nem akart kijózanodni. Talán így részegségében
4890 1| hideg szél. Elcsöndesedtek, kijózanodtak.~Mert fene ember volt az
4891 2| kiszántani, kiboronálni, kikaszálni, kicsépelni; verejtékezni
4892 2| néztem a cserepeimet.~Vajon kikelnek-e? Van-e még élet a földben?
4893 1| abba a gyékénykosárba a kikelt csirkéket? Miért tűri ezt
4894 2| megélemlett a koporsójában és kikélt. Az arca még burokban van,
4895 1| első vasárnapon szokatlanul kikeményítette bajuszát. A három ragyogó
4896 2| kilottyant.~Marci visszahőkölt és kikerekedett szemmel, szinte dermedten
4897 1| temondádfüvek, harangvirágok és kikericsek között, mert libapásztor.
4898 2| választottja.~Később, mikor kikerülnek az iskolából, változik ez
4899 2| hogy azt mondja:~- Majd ha kikerülök a katonaságtól, megházasodok.~
4900 2| boldogan néz reám.~*~Az asszony kikísért a kapuig.~- Ne keseregjen -
4901 2| Komoly maradt.~Tanítás után kikísértem a kapun a gyerekeket. Egyét
4902 2| erszényem.~A három kisfiú kikopog. A kis Harmaci fiú a sapkáját
4903 2| De mielőtt elvett volna, kiküldött mindenkit a szobából és
4904 2| fia, a Gergő.~Az emberek kikullognak a pitarból. Az asszonyok
4905 1| húzásokból a kutyát meg a macskát kilátni, de hát persze nem olyan
4906 2| hóban, a ködmene nyitva; kilátszik a meztelen melle az inge
4907 1| semmi.~Mikor elkiáltja a kilencedik órára írott rigmusokat,
4908 2| rája.~Eltámolyog.~Mikor kilép az ajtón, föl is emeli künn
4909 2| odavetette a cigánynak.~Kilépett az ajtón szótlanul, engedelmesen.~ ~
4910 2| hogy várja-e, vagy hogy kilépjek és megszólítsam? Végre is
4911 2| és megszólítsam? Végre is kiléptem az ajtón, hogy üdvözlést
4912 2| Bent a házban megcsattant a kilincs. A leány megrezzent.~- Hát
4913 1| Megértettem.~És rátette a kezét a kilincsre. De aztán a küszöbön megállt,
4914 1| szétveti a lábát az ajtóban: kilódítja a lába között. A többi birka
4915 1| hol délután, hol estefelé kilódul a kocsma ajtaján és végigharsog
4916 2| aki eszébe jutott.~Végre kilódult. Fenyegetődzött, hogy újra
4917 1| a boltba igyekszik. Tíz kilométernyi utat jár meg egy tok gyufáért,
4918 2| várnom, míg elalszik.~- És kiloptad a feje alól?~- Ki.~A hangja
4919 1| felpattant, s mint valami ágyúból kilőtt szőrgolyó iramlott a hibásolt
4920 2| megtaszította Marcit.~A ténta kilottyant.~Marci visszahőkölt és kikerekedett
4921 2| voltunk, én a tanév elején kimaradtam. Nem volt pénzem, hogy egyfolytában
4922 1| szivarral kínálta, mind a négyet kimarkolta a tárcájából, s mikor az
4923 1| fűszálakat raknak eléje, hogy kimászhasson. A kis ostoba mogyorószínű
4924 1| Baczonyi, gyere elő!~Baczonyi kimászik nagypirosan az asztal alól.
4925 2| Dudrai bácsi néha nem tud kimászni a gödörből, s így különösen
4926 2| elé.~De azért csakhamar kimegy a lányáért, és betuszkolja
4927 1| meg a kutyáját rúgta fel kimenet. Attól az órától azonban
4928 2| most már Soós Estvánék is kimennek, hogy megnézzék a lovakat.~
4929 2| válaszol:~- Egyetlen fiú, hát kimentődött.~Kadari bólint:~- Hálistennek.~
4930 1| ijedt el attól.~A kisbíró kiméri neki a két véka búzát, három
4931 2| minyiszter miatt, hogy nem tudta kimondani, de amiatt minket is sűrűn
4932 1| Pál úgy véli, hogy a szó kimondása kifogástalan, sőt kellemesen
4933 2| sápadtan. És néz, néz rám kimondhatatlan szomorún! Int a kezével
4934 2| PRIVATEMikor a betyárok világbúl kimúlnak~Gazdag kocsmárosok kódusbotra
4935 2| ahogyan leteszi, ahogy kínálja, a feje tartása, keze mozgása,
4936 1| egy tarisznya gyémántot kínálna a kis tudatlan féregért,
4937 2| evett. Pedig a kalácsbúl is kínáltam. Csak a levelet hallgatta
4938 1| egy barlang, az tele van kinccsel. Az öregapám idejében minden
4939 2| Hát kell-e a Rotschild kincse, hogy az ember boldog legyen?~
4940 1| mindig a föld alatt rejlő kincsekért zaklatják:~- Mondjál, Péter,
4941 1| nem vált volna tőle semmi kincsért.~- Pipám, kutyám, furulyám -
4942 1| lelkek, hogy az elrejtett kincstől eltávozzatok, hogy azt se
4943 1| Istentől? Feleljen meg rá kinek-kinek a lelke! De legalább ebben
4944 2| orcáját és tartotta a napnak. Kinézett az ablakon a napfényes télbe,
4945 1| cigány nép egy jeges pokol kínjait szenvedi keresztül.~Mivel
4946 2| ki-kinyújtogatta.~- Hajnal óta így kínlódik - magyarázza a cseléd.~Mingyárt
4947 2| Veronnak még a füle is piros. Kínlódó arccal pislog maga elé.
4948 1| esze meg éppen most indult kinyílásnak, mint ahogy a rózsa kinyílik,
4949 1| velem a vérfüvet, amelytől kinyílnak a bilincsek. A Mária könyvét,
4950 2| ilyen kisleányok tavasz kinyíltával bokrétát hoznak az iskolába
4951 1| nézi, hogy mi az? Hát ahogy kinyiti, ott teröm hét ördög. Oszt
4952 2| befelé vigyáz.~Juliska szépen kinyitja előttem a szobaajtót. Ezt
4953 1| becsukta az ajtót, nem merte kinyitni. Csak állt ott bután és
4954 2| Odapillantok.~Egy női árnyék.~Kinyitom az ajtót. Csak a nyakamba
4955 1| mozoghattok, beszélgethettek.)~S kinyitottam az ablakot.~A fecskék ide-oda
4956 2| és egynémely hát-ok után kinyögte, hogy szeretné tudni, mi
4957 2| előveszi pipáját. A cigány kinyújtja tenyerét. Nagy János a bagót
4958 2| ostoba tyúkom!~Petykó azonnal kinyújtotta a fejét valamelyik bokor
4959 1| öltse ki kend a nyelvét. Kiöltöm a nyelvemet. Megnézi. Aztán
4960 1| ránézett a képre, s egyszerre kiömlöttek könnyei.~- Hát ráösmer? -
4961 2| örömmel. Megvárja, míg a fia kiörvendezi magát, s a kutyától körülugráltan
4962 1| Dicsérjük a Jézust!~S kioszladoztak a kiskapun.~Akkor láttam,
4963 2| kerül, azonnal kap szeretőt. Kiosztják neki. Ha csereberél egy
4964 1| van. A Lidi arca jobban kipirosodott, mint az Imréé.~ ~
4965 1| van a faluvégén - lihegi kipirosodottan -, képet csinál.~Egy úr,
4966 2| Azzal benyúl a lajbizsebbe: kipöndít az asztalra egy gyönyörű
4967 2| bácsi, és abban az időben kiraboltak egy postakocsit. Tudhatod,
4968 2| temetőnk nem olyan márványkővel kirakott cifra kert, mint a budapesti.
4969 1| Minek az magának? - kérdi a királyasszony.~- Hát nem egyébre köll
4970 1| volt mosdatva, mint valami királyfi. Az arcáról komoly büszkeség
4971 1| másztak rendre a jövevény királyfiak, a herceglegények meg a
4972 1| bolond furcsa fát ír le: királyi udvarban almafa, almafán
4973 1| aratói is. Hej, ti királyok, királykisasszonyok és királylegények, ti pápák,
4974 1| A király Tabi Jóska. A királyné meg Vas Rozi. Koronájuk
4975 1| megújságolták az őröknek meg a királynénak, hogy az ibolya késik az
4976 1| Rozi. No nagy feladat ez! Királyság! A király Tabi Jóska. A
4977 1| mondani vele, nagynehezen kirebegte:~- A bakternak hagyom.~Aztán
4978 1| követelésére az a felelet, hogy kiröpítik az udvarra.~- Tessék folytatni
4979 2| indulva. Öleltem én már kisasszonyfélét, de az a cudar míder: akárcsak
4980 2| méltóságos bárónéhoz, ott is a kisasszonyhoz, hogy nem akarna-e javamra
4981 2| Eleven kis ördög, s ugyancsak kisasszonykásan van öltözve. A Jézus tudja,
4982 2| szálas gyerek volt, még a kisasszonyok is utána néztek az ablakból,
4983 2| szólítottam a leányt. Mit kisasszonyolom! Mit akarok vele! Az ilyen
4984 2| és még aznap elvitték a kisasszonyt apácának.~- És a nóta?~-
4985 2| májusi napon befut hozzám a kisbéresem, hogy hozzam a puskát, mert
4986 1| mondja:~- Ne böcce ne!~Az a kisbornyúnak szól.~Aztán újra csönd és
4987 1| levegőbe és nyerített, mint a kiscsikó.~Ma délután valamennyi gyerek
4988 2| törülte, vagy fellökte a kisebbeket. Barátja nem volt.~Sokszor
4989 2| esetet, s a maga bűnét sokkal kisebbnek tudja, mint a Marciét.~-
4990 1| egy magasan kóválygó héját kísér a szemével.~De íme, oldalt
4991 1| János sűrű keresztvetések kíséretében komoly áhítattal mormogta
4992 2| Hallgat egy percet, hogy jól kíséri-e a cimbalmos? Aztán elégedetten
4993 1| hazavánszorogtam, egész úton kísért a kotlós tyúk.~Kevi Pál
4994 1| egy leány - persze sírva kísérték. Ma is látunk efféléket
4995 1| akkor én a jövendő útjain kísértem az Imrét. Láttam, hogyan
4996 1| tartotta. Valami láthatatlan kísértet-tyúk az. Éjszaka szokott megjelenni.
4997 1| a betűket egy fűszállal kísérve olvassa:~k, ok, sok, mák,
4998 1| kendermagos bóbitás jércére.~Kisétálgatok a házsorból: a mezőre. A
4999 2| kendőt és pipára gyújtottam. Kisétáltam a kertbe.~Várnom kellett
5000 2| A fiú - egy mindig piros kisfejű tatár -, fölkel és szól
5001 1| csakhogy üljön előtte egy kisfertály óráig, de Kevi bácsi nem
5002 2| percre, s arra kért, hogy a kisfiát fogadjam be az iskolába.~
5003 2| tessék, az erszényem.~A három kisfiú kikopog. A kis Harmaci fiú
5004 1| jön most egy tatársüvegű kisgyerek.~- Új tollam van! - kiáltja
5005 2| Nincs itt - felelte -, Kisgyuri Bálinthoz hívták. A Nacza
5006 1| Jóska gyerek is ott ült kisideig az ágy mellett, de aztán
5007 2| hogy megnézzék a lovakat.~Kisidőnyi csend marad utánuk a szobában.
5008 2| fejemhez. Tudja meg, hogy a kiskántort szerettem és szeretem most
5009 1| Jézust!~S kioszladoztak a kiskapun.~Akkor láttam, hogy a hideg
5010 1| tekintetű gyerek. Az ő szirmos kisködmöne elmaradhatatlan az iskolából.
5011 1| elmondtam a festőnek, hogy a kislány nemcsak az anyjának volt
5012 1| Ki halt meg, lelkem?~- A kislányom.~- Ilonka?~- Az.~- Mi baja
5013 1| felelt a festő -, melyik a kisleánya?~- Meghalt, lelkem, meghalt -
5014 1| szemű Szent Anna, amint a kisleányát olvasni tanítja.~Milyen
5015 1| GÓLYÁK, MÉHEK, KISLIBÁK~A rét a patak mentén tele
5016 2| megteszi a kutya. A mezei kispipámat nem egyszer kihozattam vele,
5017 1| megfogja Rozinak a baboskék kisréklijét és azt mondja neki:~- Hát
5018 2| dolgozott. Fát hordanak.~A nap kisüt a felhőkből, s harmattá
5019 1| némi gerendanézések után kisüti a kívánt számot. Az apja,
5020 1| az esőről a tornác alá és kisuhintja a vizet a kalapjából.~-
5021 1| füstöt vet. Belenyomkodja a kisujját, hogy még jobban égjen.
5022 1| akkora kis üveggel, mint a kisujjom. Hát aztán lássa mester
5023 1| sírt ott, mint az ember.~Kiszabadítottam.~*~A zsebembe tettem egy
5024 2| mit vallott. De még aznap kiszabadult a Miska, és még aznap elvitték
5025 2| kiáltozták egymásnak odakünn -, kiszakadt a Jézuska dunnája!~A Barcza
5026 2| négyszögölet akartam beültetni. Kiszámították, hogy belekerül húsz forintba
5027 2| kenyeret a földből kell kiszántani, kiboronálni, kikaszálni,
5028 2| nyúl és az öreg mellényéből kiszedi a pénzt az utolsó krajcárig.~-
5029 2| Istenem!~Hát aztán minden este kiszökött és beszélgettünk. Néha megöleltem,
5030 2| nemcsak a szót érti, hanem kitalálja a gondolatot is. Mondjuk
5031 1| Óh, bizony, könnyű azt kitalálni: az Úr, aki a gólyának és
5032 2| én odajártam, a családja kitalálta, hogy miféle legényhez járogat!
|