15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
5033 1| többi.~Föltette kalapját, és kitámolygott az utcaajtón. Odaki belevágott
5034 1| bikával? Meg aztán, hogy kitanulja-e a garabonciásságot, vagy
5035 1| pislogni, hogy így apróra kitapogatom a tudományát -, de hát azt
5036 1| látvány. Isten erejének kitárt világa. Tudós emberek abroszt
5037 1| fejére. Még az újságba is kitennék.~- Hát miért nem engedi
5038 2| legszélső tyúknak a farkatollát kitéphette.~Hogy megint kődobás érte,
5039 1| este hallotta és reggelre kiterítettük.~Nehezére esett a beszéd,
5040 1| vásznait rakta elő, hogy kiterítse a napra. Látszott az arcán
5041 1| Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek
5042 1| levegőverése. Az egész gólyacsoport kiterjesztett szárnnyal leng a levegőben.~ ~
5043 1| várnának valakit. A lombjukat kiterjesztik. Hallani, hogy susognak.~
5044 1| életének úri mivolta abból is kitetszik, hogy soha egyenes irányban
5045 1| magam készíteném el, de kitömött madarak és rezgőtűk nélkül,
5046 1| rettenetes ropogással, dörgéssel kitört az égi háború.~A malomba
5047 2| nap kaptam egyet.~- Dehát kitől, és miért?~Erre csak rázza
5048 1| Lássuk no! Bizony, még kitudódik, hogy Tóth Antal írástudó
5049 2| és keringélnek.~Magam is kiülök néha a verőfénybe és nézem
5050 2| Neki ez jólesett. Ha pedig kiültem a verőfényre (magam is afféle
5051 1| mint ivogatva, fenékig kiüresítette.~Duli Péter nem nézett oda.
5052 2| szeme ragyog. Egyszer csak kiugrik a kocsiból. Elnyargal.~Kiabálok
5053 1| kell se bab, se kukorica: kivágja fejből egy perc alatt.~Nem
5054 2| keresgélt; délután meg az ő kiválasztott georginája alá állt és ott
5055 1| volt az első dolgom, hogy kiválogatom közülük azokat, akik hiányosan
5056 1| volnék!~Az orsót csókkal kell kiváltani. Lidi szégyelli ezt, de
5057 1| élő, mozgó madárkák, akik kíváncsian néznek rám fényes kis fekete
5058 1| végignézett rajtam. Ez nem a kíváncsiság jele, hanem a megvetésé.
5059 1| közönséges ember jobbat nem is kívánhat. Csak az úri osztály az,
5060 1| világ minden rongyát magukra kívánják.~- Mit ér az, ha itt-ott
5061 2| kissé meg is dőlt, mintha át kívánkozna telepedni a szomszédba.
5062 1| Azelőtt mindig az volt a kívánságom, hogy selymes és bársonyos
5063 1| gerendanézések után kisüti a kívánt számot. Az apja, meg a sógor
5064 2| azonban bús voltam, mint a kivert bika.~A sorsom szegénysége
5065 2| hideg rántottcsibe volt. Kiveszek belőle egy szárnyat, és
5066 2| a féreg a gerendában. Ha kiveszem belőle, vége!~És én ezt
5067 1| is letérdelnek. A bakter kiveszi a szájából a pipát és a
5068 2| Egyet nyomott az ásón és kivetette a földet. Aztán folytatta:~-
5069 2| ránk adta a pap az áldást, kivezetem a templomból, aztán elindulunk
5070 2| falábú ember meg nézi örömtől kivörösödötten.~Mátyás abbahagyja a nótát
5071 1| volt a ládába, sömmi ögyéb. Kivöszi a könyvet; nézi, hogy mi
5072 1| is. Várja, míg a gyerekek kivonulnak, hogy aztán bejöhessen.~
5073 1| érkezett. Nehány percre kivonult a család.~A házban ájtatos
5074 1| elolvasnom, hogy megtanuljam kívülről. Ezt írta többek között:~-
5075 1| én kapum előtt?~- Mikor kizavart bennünket tiszteletes uram
5076 1| jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.~
5077 1| ott ülnek és melegszenek a klastrom udvarán a tűz mellett, azt
5078 1| csinálhatta latin nyelven beszélő klastromi barát. Ezt magyar poéta
5079 1| felelte:~- Nem adok én ebből, Kóbi, száz forintért se!~Este
5080 1| Attól se féljenek, mert kőből van mind a három. Ha azokon
5081 1| lucernásra, még a kukoricába is. Kóbor cigányok mingyárt elcsípik.
5082 1| táltosok meg garabonciás diákok kóborolnak. Beszélt az öreg az éghasadásról
5083 2| feküdni, hát az ablakomon halk koccanást hallok.~Odapillantok.~Egy
5084 2| Isten éltesse, Pesta!~És koccintanak vele.~Soós Estván nem koccint.
5085 2| visszatér. Előbb az apa kocog be, kisvártatva a fiú.~Az
5086 2| előtt ott álldogált egy kócos vén szamár is. Kétkerekű
5087 1| A rajkók csak bebújnak a kocsiban vöröslő tetemes dunyha alá -
5088 1| a tutyiját, és háttal a kocsikerékhez támaszkodik: fölhúzza.~Hogy
5089 1| tüzet. A sátorfák újra a kocsikra kerülnek, a purdék meg a
5090 2| hogy amint meglátták a kocsimat, s rajta engem is, az apja
5091 2| visszamarad, hogy megugassa a kocsinak a hátulsó kerekét is.~Néhány
5092 1| a papom odaszól az Imre kocsisnak, hogy hajtson lassabban.~
5093 2| sötétségbe. Két férfi is ballag a kocsisommal. Az egyiknek fekete süveg
5094 2| szélső házba - mondom a kocsisomnak. - Kérj lámpást.~Míg a kocsisom
5095 2| végén fölkanyarodik. Rátér a kocsiútra. A kutya el-elmaradozva
5096 1| tűszúrás.~A szamár eltűnt már a kocsiútról. Helyette könnyű forgószél
5097 2| iskolából, láttam, hogy a kocsmáig szép rendben elmennek, de
5098 2| asszony aggódó szemmel a kocsmároshoz.~- Öt - feleli a kocsmáros
5099 2| világbúl kimúlnak~Gazdag kocsmárosok kódusbotra jutnak,~A cifra
5100 1| erősen kopogva sürgette a kocsmárost. Az udvarban a hamvas-ló
5101 1| meghalt. Új jött a helyébe. Kocsmát is nyitottak megint a faluban,
5102 2| verekedni nem szokott. A kocsmázásra nincs pénze. Verekedésre
5103 2| különös. Ez az ember se kocsmázni, se verekedni nem szokott.
5104 1| róluk a fakó szent-galleni kódexben - vékony és halavány vonás,
5105 1| hihetetlen erővel tudnak ragaszkodni.~- Nem, nem! - kiáltozza
5106 2| kitéphette.~Hogy megint kődobás érte, azt hittük, nem éli
5107 1| vakondok ásott, mert ahogy a kódorgó ráül, a kő meghanyatlik.
5108 2| községháza előtt. Fölkapaszkodott a kerítésre és sápadtan,
5109 2| kimúlnak~Gazdag kocsmárosok kódusbotra jutnak,~A cifra menyecskék
5110 2| élethosszig való gyűlölködés? Talán őt is veréssel, rugdosással,
5111 2| keresztet. A sapkája a hóban, a ködmene nyitva; kilátszik a meztelen
5112 2| bámultam egyre, mígnem a ködmenszaggal vegyült rozmaringillat annyira
5113 1| be-beáramló téli levegő ködös ízébe. Imitt-amott bele-beleköhög
5114 2| ember és állat dideregve, ködöt lehelve jár, kedvetlen vagyok.
5115 2| egypárszor a kapusnál kérdezősködött, hogy meghaltam-e?~S a levegőbe
5116 1| bágyadtan lebocsátja és köhécsel.~Duli Péter látta a búcsúsokat.
5117 1| A templom visszhangzik a köhintéstől. Egy dongó a hátam mögött
5118 1| biccentett a fejével, egyet köhintett és megkezdte:~- Hát hol
5119 1| öregasszony, vagy vékonyabb köhögéssel egy-egy iskolásgyerek.~Im
5120 1| megállott és köhécselt. A nehéz köhögést nézni is szenvedés. Az olyan
5121 2| asszonya, egy sovány, őszhajú köhögős asszony.~Az ajtóban visszafordul:~-
5122 1| ibolya késik az idén, de a kökény meg a fűz több mézport ád,
5123 2| templomban.~A falu határán kökénybokrok szegik az országutat. Imre
5124 1| három véka rozsot vettem kölcsönbe a község magtárából. Egy
5125 1| vagyunk a télnek és ők már a kölcsönkenyérből is kifogytak. Nem lehet
5126 2| olykor mégis érintkeznek. Kölcsönműveletek a tentában, ceruzában, az
5127 2| kellett megbeszélniök.~A kölcsönös kézszorítások és áldásszavak
5128 1| kifogytak. Nem lehet ott kölcsönözni, ahol mindenki kölcsönre
5129 1| kölcsönözni, ahol mindenki kölcsönre szorul. De én legjobban
5130 1| kölcsön. Most is így van. A kölcsönt csapva adják; tetézve kapják
5131 1| nem raknak fészket és nem költenek, csak itt minálunk.~Melyik
5132 2| meg tyúkpatika! - szívesen költenék rája, már csak azért is,
5133 1| a tojásaimat! Ki akarom költeni!~S beleül a kosárba, amelyikbe
5134 1| elhelyezkedik, és hozzáfog a költéshez.~Milyen büszke aztán, mikor
5135 2| táncol.~Mennyi méltóság és költészet van a magyar táncban! A
5136 1| megjelenésemre nem sokat költhetek, de ez itt nem is szükséges.
5137 2| minden pénzét elmulatta. Sose költött az semmire a lénungjából,
5138 1| földi gondolat; új lélek költözik belém, testem sincs többé,
5139 2| olyan állapot, amiről a költők nem írtak még verset. A
5140 2| az már magában is nagy költség. Azután a vesszők hozatala,
5141 2| futott. A szájában az egyik kölyke lógott.~Aggodalmas szemmel
5142 2| ereszkedett le a falon. Letette a kölykét elénk a földre.~Azután újra
5143 2| megint megjelent egy kis kölykével. Azzal is lekúszott.~A láng
5144 2| szemmel nézett széjjel. A kis kölyökmacska szétterpesztette a négy
5145 2| gyermekkoromban egyetlen egy kőemlék volt ott a fakeresztek között.
5146 1| emelve a beteges fehér kis Köncöl gyereket.~ ~
5147 1| elszomorodok, mikor ezeket a Köncöléket látom. A nyáron elverte
5148 1| háromlábú festőállvány. Mögötte Könczöl Pista hadonászott a botjával,
5149 1| üdvözüljek.~A szeme szinte könnybe lábadt a boldogságtól, hogy
5150 1| Odatesszük - rebegte könnyben fulladozva az öregebbik
5151 2| fekete szeméből babszemnyi könnycseppek hullanak. Azonban az óra
5152 2| sóhajtja az asszony.~És egy könnycseppet törül le a szeméről.~- De
5153 2| csendesen kell ülnie, akkor is könnyebb a lelkének, ha a lábát rázhatja,
5154 1| nyitva hagyta a száját, hogy könnyebben levegőzzön.~- Búcsún voltak?~-
5155 1| s egyszerre kiömlöttek könnyei.~- Hát ráösmer? - kérdeztem
5156 1| letörülve a zsebkendőmmel a könnyeit -, az a szó, amit Tóth Antal
5157 1| meghalt - mondja az asszony könnyekben fürdő szemekkel.~- Egyetlen
5158 2| Uram - mondotta az ember könnyektől nedves szemmel -, adja vissza
5159 2| asszony.~S megtelt a szeme könnyel. Aztán a mellemre borult,
5160 2| téged.~Szomorú kék szeme könnyesen, boldogan néz reám.~*~Az
5161 2| nyelt. A szó nem jön.~- No?~Könnyező szemmel feleli:~- Nem...
5162 2| bableves főtt. Az asszony könnyezve keverte. A világosság a
5163 1| bajuszát végigsimítja. A két könyökét az asztalra teszi.~- Hová
5164 1| fülit - szól a kerítésen könyöklő csizmadia -, most azt kenik.~
5165 1| kezdte és már is juhászosan könyököl a botján.~Dani béres köszön.~
5166 2| az egyik kerítéscölöpön könyökölt. Hosszan nézett utána, és
5167 1| szerszám! Ahogy a székre könyökölve hallgatom, megmondja, hogy
5168 2| jobban tetszett nekem. A könyörgése olyan volt, mint a gerlicezokogás.
5169 2| velem? - rebegte elfulladó, könyörgő hangon. - Mért cselekszi
5170 2| szegény kutyát?~- Nem bántom, könyörgöm, csak tanítom.~- Hát aztán
5171 2| faluban, hogy szőlőt ültetek. Könyörög erősen, hogy ne adjam másnak
5172 1| elő tud olvasni abból a könyvből, miért kér akkor tejet,
5173 2| leánynak a háta mögé. Mintha a könyvében olvasna.~Máskor rászólok
5174 1| olvasni engem a maga két könyvéből.~Megismertette velem a vérfüvet,
5175 1| belemosolyog az imádságos könyvekbe, sőt egy gyerek a kóruson
5176 2| fordulatosak a regények, mint a könyvekben. De várj, a második rész,
5177 1| írása is az övé legszebb. A könyvekre meg az irkákra nem is írja
5178 1| nappali meg éjjeli?~- Nappali könyvem a mező. Az éjjeli csillagos
5179 1| piros selyempántlikát, ami a könyvemben hevert, meg kifaragtam a
5180 1| élet írása az. A természet könyvének egy lapjára ír most Burucz
5181 1| kinyílnak a bilincsek. A Mária könyvét, amely örökké remeg a fűszálak
5182 1| Mondok, nem hiszek én annak a könyvnek. De csak bizonykodott, hogy
5183 2| kicsiny könyvet visznek, s a könyvük csipkés zsebkendőbe van
5184 2| visznek a hónuk alatt, s a könyvükből olvasó lóg ki. A leányok
5185 2| falu tornyát, a vöröstetejű köpcös tornyot, ha ugyan fölpillantana.
5186 2| papirosból formálok neki köpönyeget, hogy mikor ablakot kell
5187 1| kendőből rámát rögtönzött köréje s odaszólítottuk az asszonyt.~
5188 1| Hozzáérinti a gyertya mellett a körméhez és kijelenti:~- Jó.~Marcinak
5189 2| kissé elpirosodva nézegeti a körmét. Talán az is tud róla: de
5190 1| galambom!~Jambusokban és körmondatokban csak a színpadon búcsúzó
5191 1| máskor olyanok, mintha a környéket figyelnék. A Vargáék kútágasán
5192 1| néminemű előzmények kellenek. A körte se terem a földön, hanem
5193 2| a kései almafák, kései körtefák. Az ég félig felhős, félig
5194 1| almafa, almafán körtefa, körtefán szilvafa, szóval minden
5195 1| kilót, hanem egy mázsás körtét, melléje meg az aprajából
5196 1| az egész falu a plébánia körű. Én is ott vótam. Mondok,
5197 2| Elkapta az Andris fejét és körüldörzsölte a törülközővel.~- Ne ríj,
5198 2| megpróbáltam, hogy fél karral körülfoghatom-e?~A leány ügyesen kifordult
5199 1| Fölkerekedtek, egypárszor körülkanyarodtak fenn, mint a búcsúsok. Bizonnyal
5200 1| hujángató, nemzeti pántlikával körülkötött kalapú legényeket.~Paizs
5201 1| muzsikájukat hallgatni! Ahogy körüllengik az én virágzó fáimat, azt
5202 1| elnyitja zavaros két szemét és körülnéz.~Nem látja a kutyát.~Füttyent.~
5203 1| kalapja fehérlett, hogy körülrakta vele. A kocsmáros a kapuban
5204 1| Az öreg a sok vánkossal körültámasztottan, szinte mozdulatlanul feküdt
5205 1| KÖRTEFA ALATT~Az aratógazda körültekintett és megszólalt:~- Dél van.~
5206 2| kiörvendezi magát, s a kutyától körülugráltan hozzáérkezik. Akkor aztán
5207 1| Egy pálmaforma figurát körülvakarok a késemmel az ablakon. Akkor
5208 2| álltam és csodáltam az arca körvonalait. Egyszer rátettem a kezemet
5209 1| volt a képe a vénségtől.~- Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál -
5210 1| Mert én annak a napnak köszönhetem minden vagyonomat, minden
5211 1| hasonlítani. De meg Köncölné sem köszönné meg az összehasonlítást:
5212 2| lányok is beköszönnek. Úgy köszönnek rá, mint a legényekre szoktak:
5213 1| csak ezt látja; a parasztok köszönni fognak neked és a szolgabíró
5214 1| Kevi, a Pál, meg az Imre. Köszöntek a Fodor-hadnak. Azok is
5215 1| tekinteni, kalapigazításnak is. Köszöntésnek volt annyi, Duli nem
5216 2| Baracs Imre mindezekre a köszöntésekre fejbiccentésekkel válaszol.
5217 1| Lehetett azt a mozdulatot köszöntésnek is tekinteni, kalapigazításnak
5218 1| volna vélni: még a fák is köszöntést bólintanak.~A nép szokás
5219 1| MÁRCIUS~Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú,
5220 2| együtt ültek. Fölkeléssel köszöntötték a vendéget.~- Gyermekeim -
5221 2| őket egybe.~Ezen a szép köszöntőn mindnyájan sírva fakadtunk.
5222 2| Egymás születésnapjára köszöntőt írunk. Soha egymásra nem
5223 2| az! Még a szeme is mindig kötekedésre állott.~Mért telepedett
5224 2| tudhassa kend. Tehénnel a kötél, szamárral a kordé, mióta
5225 1| Voltaképpen nincs is más kötelessége, csak az, hogy az órákat
5226 1| elfogadom, hogy a fizetés kötelességét fogadja el kend.~- De verje
5227 1| próbáltam, de ahogy rávetettem a kötelet, akkor láttam, hogy nincsen
5228 1| itt többet, Örök hálára kötelez uram, ha az öreget a pemzlimre
5229 2| a gyermeknek. Ha nem is kötelezem a leányt arra, hogy megtérítse
5230 2| gyermekét, mint ahogy a törvény kötelezné. Hát azoknak bizony nem
5231 2| az is tud róla: de nincs kötelezve arra, hogy rámutasson a
5232 1| Minden marok búza, amit a kötényéből szétdob, egy marok áldozat
5233 2| gyermekem - rebegi a szemét a kötényével törülve. - Az ember most
5234 2| Antal a tornácom falán. A kötényfoltos bekecs volt rajta. Pipázott
5235 2| a kis rongyos kék vászon kötényt a szeméhez.~Másnap nem jött
5236 1| unokáival, akik koszorút kötnek pipacsból meg láncvirágból;
5237 2| mindenképpen föl akarnak kötni. Arra kérem az urakat, izenjenek
5238 1| csalhatja, a fejéhez vág egy kötőféket. Attól pedig Miska
5239 2| nagyobbik pálinkáskorsót kötötte az oldalára, nemegyszer
5240 1| a nyomorúságot. Hát itt kötöttem én akkor a nagy, erős, szent
5241 1| megváltani egy ilyen fényes kövecskével!~Érzem, hogy köd száll a
5242 1| ült, mint ahogy a faragott kövek ülnek a báró udvarán, aztán
5243 1| hogy nem olvastam rá a kövekre a miatyánkot. Olyan igaz,
5244 1| beszámolni.~Tyúkanyó jogos követelésére az a felelet, hogy kiröpítik
5245 1| jelentkezni, könyörögni, követelni:~- Vaty-vaty, adjátok elő
5246 1| mikor az Úr elküldötte az ő követét a fényes magasságból a nazaréti
5247 2| el-elmaradozva illő távolban követi. Tudja a kutya, hogy ha
5248 1| ekeszarván. És a barázdák egymást követik, mint az én írásom a papíroson.
5249 2| a kocsit. Csak lépésben követjük.~A falu végén a kocsisom
5250 1| András: börtön lesz ennek a következése. Mer a gyerek fülét letépte
5251 1| a kutya is. Semmi egyéb következménye nem lett az ügynek, csak
5252 2| tulipán.~Hogy sugaras napok következtek, nőttében elhajlott az ablak
5253 1| tanuló az iskolában; hogyan követte az mindig szántásban, vetésben;
5254 2| gyerekek nagy csoportban követték őket. Én is köztük. Mögötte
5255 1| olvassa:~k, ok, sok, mák, pék, köz, köd, eke, kár.~Az öreg
5256 2| leány családja nem szólt-e közbe.~Nem.~Abban a faluban ma
5257 2| csak rázza a fejét.~- Semmi köze abban a tekintetes vármegyének.~-
5258 2| cifrákkal tölti be a nóta közeit.~A vers végeztével két üveg
5259 2| irigység, az vitte néha közéjök. Mert irigy volt a szegény
5260 1| már a kegyetlen hónapok közeledését: nincs hajlék, nincs kályha,
5261 1| elővált egy kocsi. Sebesen közeledett. Zörgött és zötyögött a
5262 1| szellemét látnám az ablakon át közeledni. De ő nem jön be. Az Ábris
5263 2| a bagót abba veri.~A pap közelget. Bunda van rajta. A kezében
5264 1| mostohagyermekei érzik a közelgő telet: fölmásznak a legmagasabb
5265 1| bizonyos, hogy akkor látjuk meg közelről, amikor befogják a szemünket.~
5266 1| többnyire csak eleje van meg közepe. A vége mindnek egyforma:
5267 2| Baracs Imre elballag a falu közepéig. Ott már lassú a járása.
5268 2| látszik rajta, hogy figyelem közepének érzi magát s ez jólesik
5269 1| bácsi, aki az üres padokban közepett ül; a bajusza lelóg a melléig,
5270 1| elmaradhatatlan az iskolából. Ő a középtájon ül, hogy mindenki közel
5271 1| Szent Mihály napján van a közgyűlés. Akkor az iskola tájéka
5272 2| összebokrosodtak. Kadari közibök csapott. Akkor az egyik
5273 1| EFF~(Hogyan keletkezik a közmondás?)~Valamelyik ínséges esztendő
5274 2| szóba tennének, hogy mi közöd velem?~Nézett és hallgatott.
5275 1| tavasszal elfogyott a kenyere, a közös gabonából vett kölcsön.
5276 1| megitták a három koronát közösen mingyárt az ítélet után
5277 2| egymáson a sok kis macska. Micó közöttük ült és nyalogatta hol az
5278 2| Oklevelet szereztem. Másik községbe mentem tanítónak.~Hát biz
5279 2| elvégre is példaképül állok a községben, nem pedig, hogy az Ovidius
5280 2| pandúr között. Vitték a községházára.~Az ügy előbözsdítette az
5281 1| tért vissza a földre.~A községi lánccal megmérték a Keviék
5282 2| a titokba:~- Kicsoda az köztetek - kérdezem szemrehányó komolyan -,
5283 1| dolgom, hogy kiválogatom közülük azokat, akik hiányosan részesültek
5284 2| vármegyének.~- De bizony van közünk! Hát a postakocsi?~- Arról
5285 2| őszi nap melegén a tornác kőfalánál, és néha órákig mozdulatlanul
5286 1| a mezőn. A minap, hogy a kőhídon megállottam, ott láttam
5287 2| nem is igaz az egész! Csak koholtam! Meg akartam mutatni, hogy
5288 1| Még a plébánosnak nagy „kokén-kakasa” is vidámabban kukorikol
5289 2| papunk -, csak éppen, hogy kőkereszt is van ám már a temetőben.~-
5290 2| hogy egy ócska katonaruhás koldusféle veri a kutyát.~- Ne, disznó!
5291 1| tűziveszedelem nyomorította az öreget koldussá. Csak ketten maradtak: ő
5292 2| az én szomszéd megyebeli kollégámé, s ürge legyek, ha nem ő
5293 1| kolostornál. Magyarok voltak.~A kolostorban nem maradt senki, csak egy
5294 1| jelent meg a szent-galleni kolostornál. Magyarok voltak.~A kolostorban
5295 2| is Kadariékhoz. Lesznek komák, szerető jóbarátok, aztán
5296 2| azonnal! Tufferfluchte! Komm her!~A kutya vissza-visszafordította
5297 2| asszonyok köszöntésére komolyabban, mint a lányokéra meg a
5298 2| ott volt, de ez az ügynek komolyságán és ünnepiségén mitsem változtatott.~
5299 2| Csak az asszony említésére komorodott el a szeme.~- Az asszony? -
5300 1| szitakötőt bizonyára nem komponálva teremtette, hanem álmában,
5301 2| illetlen étvággyal falja fel a koncot, s még kér a gyalázatos!
5302 1| őszi eső: ágyat ázalít a kőnek a földbe. Jön a tél: megsüllyeszti.~
5303 1| Beleereszti az ekéjét a kőnél a földbe, és szánt. Kijön
5304 1| néma. Ahogy ma beléptem, kongott a lépéseimtől. A falakat
5305 1| szép Szabó Magda is kiáll a konyhaajtóba. A tenyerét a szeméhez tartja:
5306 2| úton, az árkon. Ott ugrál a konyhai félajtó előtt.~A Jancsi
5307 1| házastársul szemelte ki magának Kónyi Nagy Juliannát, becsületes
5308 1| azok nyáron zöldek, télen kopaszok és hogy tűzre valók; a bogárféléket
5309 1| A föld füstit, amely a kopaszságról használ. A szerelem almáját,
5310 2| nap ilyen nehéz, mint a koplalásban, aztán már rendes kerékvágásba
5311 2| hosszan a gyékénybe.~Azután kopogat. Először csak egyet koppant,
5312 2| az új csizmácska szaporán kopogott. A dombon csuszka van. Hogy
5313 2| folyosón a gyerekcsizmák sűrűn kopogtak.~- Esik a hó! - kiáltozták
5314 1| botjával vagy az üveggel kopogtatta ki a nóta lépéseit.~- Ez
5315 1| búcsús az üveggel erősen kopogva sürgette a kocsmárost. Az
5316 2| megfelel reá: megélemlett a koporsójában és kikélt. Az arca még burokban
5317 2| Ezzel maradok szerető fiok koporsóm bezártáig és küldjenek egy
5318 1| király abban.~Itt a földre koppanik egy orsó. A legények megmozdulnak,
5319 1| az én hajam. A fiaim se koptatták a tömlöc küszöbit...~Fodor
5320 2| Azt mondják, hogy leánykorában valami úrfélébe volt
5321 2| Némelyik szülő szereti korábban beadni a gyermekét, mint
5322 2| ebédután az udvaron sétáltam a korai meleg verőfényben.~Az iskolába
5323 2| tökéletes! Persze csak húszéves koráig. Azután eldurvul.~Juli még
5324 2| fiatal gazdának a felesége. Korán-hervadt arcú, fekete szemű asszony.~
5325 2| közömbösen az első helyen. Mert a korára való tekintetből nem ültethettem
5326 2| lábunk alatt jár. Meg kellene korbácsolni!~Hentzi fölemeli a fejét;
5327 2| Szamaras Tóth Antalt. Az ő kordéján elfér az a két nyaláb szőlővessző.
5328 2| De ha mondom, hogy van kordém - szólt szinte mérgesen
5329 2| szeme, mint az irgalmasok kórházába némelyik bolondé.~De én
5330 2| volt velem, míg bevittek a kórházba. Aztán egypárszor a kapusnál
5331 2| neked!~S hogy egész nap így korholtam magamat, sikerült este a
5332 2| falusi boldogság! Húszéves korig szerelem a tárgya, azontúl
5333 2| születik. A gyermek csak a korkülönbség szerint osztályozza az embereket.
5334 1| Kömpe nem nézett rá: egy kóródarabbal tisztogatta a pipáját. Olyan
5335 2| temetőnk. Az én gyermekkoromban egyetlen egy kőemlék
5336 2| kedvetlenség.~Túl vagyok már azon a koron, hogy arcáért becsüljem
5337 1| végződött, hogy a bíró öt korona szigorú bírságot vetett
5338 2| Hát jó, hozza el délután a Koronába.~Így került hozzám a kutya.~
5339 1| Végre is megegyeztek három koronában. Szekeres mingyárt meg is
5340 1| támaszkodva; Szent István, amint a koronáját szép piros bársonyvánkoson
5341 1| A királyné meg Vas Rozi. Koronájuk is van pitypangból. A népség
5342 1| is. Hát megitták a három koronát közösen mingyárt az ítélet
5343 1| Antal. Az is számadó juhász. Koros ember már, noha nem tudja,
5344 2| meg zöld nincs, megeszi a kórót. Szóval ennivalója mindig
5345 1| akkor lépett ki a konyhából. Korpás dézsát vitt az udvarra,
5346 1| ezek húznak itt a csöcsös korsóból, vagy a csobolyóból! Ha
5347 1| pedig megmeríti abban a korsóját.~Kevi Pál visszapillantott.
5348 1| helyett fölvettem a vizes korsót, és öntöttem abból a gyerek
5349 1| hogy ilyenkor megkíván egy korty pályinkát: annyit vesződött
5350 1| pálinkásüveget. Nyelt egy kortyot. Aztán fölnyújtotta Duli
5351 1| asszony - egy élemedett korú, indigókék szoknyás, görhes
5352 2| Lenézek másnap a templom kórusáról, hogy ott van-e a misén
5353 1| mondta nekik, hogy egy tüzes kos fog a fejük felett átugrani,
5354 1| akarom költeni!~S beleül a kosárba, amelyikbe tojni szokott,
5355 1| hiányzó: a gyulladásos szemű kosbárány a hiányzó, a zsidó szemű
5356 1| Napokig zsémbeskedik, erőszakoskodik, zaklatolódik; a taréja
5357 1| Hiába biztatta az öreg Kossuth-szakáll. Csak feküdt mozdulatlanul.~-
5358 1| Borza bácsim, a hamuszín Kossuth-szakállas, sasorrú vén juhász. El
5359 2| Minden betű egy krajcárt kóstál. Innen van az, hogy a kevésbé
5360 1| mert a szeme olyan, mint a kőszén, fekete, fényes és vidám.
5361 2| egyetlenem! - mondottam neki kősziklát megindító ellágyulással.~-
5362 1| pénteken kimentem az erdőre, a kősziklához. Levágtam a vesszőket. Rájuk
5363 2| olykor fonni egy halotti koszorúba.~Hallgatás szakadt a beszélgetésünkbe.
5364 2| ruháér,~Leányt el ne végy koszorújáér,~Inkább szeressed jámborságáér,~
5365 1| lépéseimtől. A falakat megszáradt koszorúk és falombok borítják, és
5366 1| üldögél az unokáival, akik koszorút kötnek pipacsból meg láncvirágból;
5367 1| cicamacafa barkáival összevissza koszorúzottan ülnek a szekérben. Az öreg
5368 1| Csóka úr, nincs itt sömmi kotlani való, ád ő neköm egy vekszlit
5369 1| hó!~Gyümölcsoltó ünnepén kotlósunk szokatlanul komoly arccal
5370 2| szerszámok közül egy tollszárat kotor elő.~A tollszár vasában
5371 1| gondossággal szólogat nekik: kott-kotty - ami bizonnyal azt teszi:~-
5372 1| hogy a nyomában megyen és kottyogva hívja a csirkéit, az már
5373 2| a legközelebbi faluban a kovácshoz.~Délután három óra volt
5374 1| mellett, és egy magasan kóválygó héját kísér a szemével.~
5375 1| héját vizsgálja, hogy nem kóvályog-e a magasban?~A két gyerek
5376 2| verik, ha verik?~Tegnap kővel hajigáltuk a kútban a békákat.
5377 2| voltam, mikor akasztották. Kozarek nagy elismeréssel nyilatkozott
5378 2| fiataloknak kell nyilatkozniok. Hogy a két fiatal is tetszik
5379 2| betűzni, hogy a sírkő Hans Krämmer nevű becsületes emberről
5380 2| kiszedi a pénzt az utolsó krajcárig.~- Hány liter a bor? - fordul
5381 2| Vesszek meg, ha csak egy krajcárral is többet adok érte!~Arra
5382 2| Dramó, vagy Pramó, vagy Kramó, ilyenforma valami tótos
5383 1| színek: cinóber! karmin! kremzerveisz! gebrannte terra sienna!
5384 1| rend meg a csend ura; ő a krétának, meg az iskolai szappannak
5385 2| akkoriban oda volt írva veres krétával: 1 ló, 1 ember. Mert huszárok
5386 2| pofon a káplár úr a rajz krikz minyiszter miatt, hogy nem
5387 1| másikra. Az egyik dalolt is. A krinolinban járó fekete bárányt harsogta,
5388 1| az utcaajtón, s a Jézus Krisztust a sokféle gyerekhang egymásután
5389 1| Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája van a kezemben. De se nem
5390 2| Cipőjük nincs is. Kávé helyett krumpli, vagy sült tök a reggelijök.
5391 2| Ők maguk meg szegények krumplin, babon, kukoricán élnek:
5392 1| kisbíró meg kidobolta, hogy krumpliszedés után senki ne tartsa otthon
5393 1| olyan fa is, amelyik tiszta kűé vállott, meg aztán tengöri
5394 1| kutyám elveszett az éjjel, küggyön ki valami gyereket. Nem
5395 1| rideg ember az anyjáért küld! Nem látta ez az anyját,
5396 1| karjaikat; egymásnak virágot küldenek; a levegőt telelehelik édes
5397 1| járna, akkor a gyerekeket küldenék vízért és azok beleveszekednének.~-
5398 2| Voltaképpen orvosért kellett volna küldeni, de nálunk eszébe se jut
5399 1| előzik a többit. Maros már küldetlenül is elöl szokott futkosni
5400 2| tehettem, hogy valami gyerektől küldjem át, vagy hogy magam vigyem
5401 2| fiok koporsóm bezártáig és küldjenek egy forintot, mert semmi
5402 2| szája. Azt mondja susogva:~- Küldjetek a Pestáért.~Voltaképpen
5403 1| megérintette:~- Kömpe bácsi, küldjön kend be az anyámért!~Kömpe
5404 2| már márciusban volt.~Kit küldjünk el a vasútra?~Hát kit mást,
5405 1| cigány Lacinak mellékelten küldök egy piros honvédsapkát.~ ~
5406 1| bajt, mivelhogy a feleségem küldött. Hát csak rám ripakodik,
5407 2| kézfogórul való bort meg kalácsot küldötték.~Meghíttam rá őt meg a káplár
5408 1| község bírája elé.~A bíró küldte a kisbírót Szűcs Andrásért.~-
5409 1| összejöttek-e még néha, vagy sem. Külön-külön láttam őket gyakorta, de
5410 1| jónál jobbat és a jobbnál különbet kíván, s ehhez fűződik minden
5411 2| parasztleányok. Csak abban különbözik talán, hogy az alsó ajka
5412 2| szagúak. És csak annyiban különböznek az állattól, hogy ruhában
5413 1| meg a szentegyházat, mi a különbség az ottani orgona meg a mienk
5414 1| esztendős. Aki megnézi, semmi különöset nem lát rajta: se járni
5415 1| a szobába söpört, ahun a különösségeket tartják. Mert van ott minden.
5416 1| litániára. Meglehet, hogy külsőországban ez a szokás.~Paizs János
5417 1| kürthang volt, de repedt kürt hangja, s még mindig olyan
5418 1| tekintettek ki az ablakon. Mély kürthang volt, de repedt kürt hangja,
5419 1| fiaim se koptatták a tömlöc küszöbit...~Fodor Andrással azonban
5420 1| Majd meg azt, hogy mikor küzd meg a tüzes bikával? Meg
5421 1| Az ajtó előtt egy anyának küzdelme hallatszik. Vasné hozza
5422 2| volna valaki, úgy kellett küzdenem magammal.~De lebírtam magamat.~
5423 1| János -, nem értenek egy kukkot sem magyarul.~S a feleségéhez
5424 1| Imrének nem kell se bab, se kukorica: kivágja fejből egy perc
5425 1| bemegy a lucernásra, még a kukoricába is. Kóbor cigányok mingyárt
5426 1| vetett? termett-e bőven kukoricája? jó-e a vize az új kútnak?
5427 2| szegények krumplin, babon, kukoricán élnek: télen néha sült tököt
5428 1| kokén-kakasa” is vidámabban kukorikol amint látom. Az udvaron
5429 1| kettőt csap a szárnyával, és kukorikolása közben rákacsint egy kendermagos
5430 1| mestere. Ő tud legjobban kukorikolni. A kutyaugatást meg olyan
5431 1| szótlanul távozott.~Baczonyi kuksolt az asztal alatt.~A pap megvárta,
5432 1| mintha valami óriás pók kulcsolt volna körül. Megértettem,
5433 1| kalapját a kezében lógatva kullogott utána csöndesen.~Mikor a
5434 1| szögnek beverése után egy kunyhót talált, s abban egy olyan
5435 2| öreg -, mert úgy váglak kupán... No nézd!~Aztán hozzám
5436 1| gonosz asszony, gyékényágy, kűpárna, Jézus mondása jusson az
5437 2| csak botlásféle a népnél. A kurátorunk amoda fönn az asztalnál,
5438 1| hallgatója, csak a Gyöngyös, a kuszált szőrű kis fekete kutya.
5439 1| környéket figyelnék. A Vargáék kútágasán is a gémfa, mint egy nagy
5440 2| pillanatban felszökött a kútágasra. Ott nyalogatta a talpát,
5441 2| pandúrokat, beleugrott az erdei kútba. Szerencse, hogy a kút száraz.
5442 1| kútostoron, és kiemeli a vödröt a kútból.~Eddig azt hittem, hogy
5443 1| visszamaradt. Láttam, hogy a kúthoz megy: fölhúzza a vödröt.
5444 1| látszik fáradtság. A falu kútjánál visszamarad. Szomjas? Nem:
5445 1| festő erre leült nagybúsan a kútkávára, és előszedte az ecsetjét:
5446 1| kukoricája? jó-e a vize az új kútnak? Azután elhallgattam. Jeleztem
5447 1| te arra!~S kettőt ránt a kútostoron, és kiemeli a vödröt a kútból.~
5448 1| haza. Lidi akkor ment a kútra vízért. Imre visszamaradt.
5449 1| de mint a szép kacsa.~A kútvödröt könnyű lebocsátani, de nehéz
5450 2| javakorába. Olyan erő van a kutyába, hogy néha alig lehet megállítani.~-
5451 2| vélekedtem, hogy minden kutyában, macskában van valami annak
5452 2| és nevetett.~- Leszel még kutyábbul is! - mondotta a pipáját
5453 1| egy hang a távolban, egy kutyacsahintás, egy kapunyikorintás. A
5454 1| van valami az öreg fekete kutyáéból, csakhogy fiatalabb, a tekintete
5455 1| maga körül. A faluban csupa kutyafejű tatár lakik. Hanem azoktól
5456 1| meg a két szamara meg a kutyái.~- Jöjjön be öregem, ide
5457 1| az uraság szelíd fekete kutyájáéhoz. A fején az ünneplős kalapja,
5458 2| napokban gyakran beszéltünk a kutyákról.~Egy délután Dobay bácsi
5459 1| ahányszor megáll, mindig csak a kutyán az esze.~- Hova mehetett?
5460 2| meg akárki, beszéljen a kutyáról. Mihelyt ez a szó: kutya
5461 2| ember.~Ő is beszélt egy kutyatörténetet.~- Ez akkoriban volt - mondotta -,
5462 2| fia kiörvendezi magát, s a kutyától körülugráltan hozzáérkezik.
5463 2| is úgy bánt, mint evvel a kutyával.~- Nem én, uram. Istenemre
5464 2| Hentzi - mondom -, mi bajod, kutyuskám?~Néz rám keservesen. Féloldalt
5465 1| és az ágy mellé tették a kvasznyira. A gyertya világosságában
5466 2| mögh~ott mer~a dióf~árul l~eéset~Isten n~evibe~Anno
5467 1| orrod tövin.~- Hol?~- Itt la.~Bizonyára a kalamárissal
5468 1| föltette a nagy kerek okuláréját, és kiment a méhesbe.
5469 2| egyszer ki mered tenni este a lábadat, baltával váglak agyon avval
5470 1| A szeme szinte könnybe lábadt a boldogságtól, hogy nekem
5471 2| adok, kevesellni fogja a lábáért.~Eltartsam holtig?~Az meg
5472 2| megint visszatért a gazdája lábához. Az meg ahelyett, hogy megbocsátott
5473 1| Összeguborodva fekszik a padlón, a lábaim előtt, s mindig úgy tesz,
5474 2| hajlékony-e a csuklója? A vén lábak ugyanily örömben részesülnek.
5475 1| irigységgel nézte a meztelen lábakat. Szegény Dezső, neki nem
5476 2| van a magyar táncban! A lábakban gondolatok és ötletek fejeződnek
5477 1| hozzámfutott. Átölelte a két lábamat, én pedig megsimogattam.~-
5478 1| tekintete a hajamtól le a lábamig meg vissza.~Álltam nyugodtan.~
5479 2| Elvégre is ura vagyok a lábamnak. A lábnak kell odamennie,
5480 1| A macskám is itt van a lábamnál. Úgy szereti a tüzet, mint
5481 2| udvarra rohannak. A fiúk labdáznak, tótágast állanak, átugrálják
5482 2| dobott egyik a másiknak? Labdáztak? No, majd megtudom, melyik
5483 2| hajladozik, előfehérlik a lábikrája. Grófkisasszonynak se lehet
5484 2| ura vagyok a lábamnak. A lábnak kell odamennie, ahová én
5485 2| ember megfogja válltól, egy lábtól. A harmadik a dereka alatt
5486 1| Baczonyi lehúzódott a nagy x lábú asztal alá.~A pap megjelenése
5487 2| csókoltatják.~Odament az ablakhoz. Lábujjhegyre állt. A szemét félig lehúnyta.
5488 2| hidat, vagy hogy a saját lábuk dökkenésétől ijedtek meg,
5489 1| idősebbek, azok kezüket, lábukat a hónuk alá szívnák, ha
5490 1| selyemben. Azok a vőlegények. A lábuknál finom puha fűszőnyeg. És
5491 2| Ez a disznó dög mindig a lábunk alatt jár. Meg kellene korbácsolni!~
5492 1| cigánygyerekem is: a Sárköziék Lacija. Villogó fekete szemű kis
5493 1| a szeméből.~- Mi bajod, Lacikám?~Azt gondoltam, hogy valamelyik
5494 1| nyarat is. A kis cigány Lacinak mellékelten küldök egy piros
5495 2| Ugyan nézzetek már egyszer a Lacira is!~Mert a játék változatosságához
5496 1| vályogvetés. Mégis, hogy a Lackó kiszalad játszani, odahívja
5497 2| Miska. Vitték Kaposvárra. A ládája fenekén találtak még százhárom
5498 1| parasztcsizmák. Legubbad a kis zöld ládájára és a melléből felszakad
5499 1| az annyukom kinyitotta a ládáját. Mögállj, mondok én még
5500 2| A zsebkendő ott hevert a ládámban. Ahányszor láttam, mindig
5501 2| percben?~- Én leültem a ládára, az izé meg a székre.~-
5502 2| jöttünk volna - folytatja lágyabb hangon Soós Estván -, hogy
5503 2| A leány valami különös lágyságú panaszos hangon szólott.~-
5504 2| marad biz az!~Azzal benyúl a lajbizsebbe: kipöndít az asztalra egy
5505 1| sincsenek jobb székek és jobb lakások, s a közönséges ember jobbat
5506 1| mennyi szomorúság! Aztán a lakásom is; két kicsiny szoba. Az
5507 1| idején keresnek meg olykor a lakatnyitó fű iránt érdeklődő pásztorok,
5508 1| hogy ki hova való, ott lakjon.~Hogy erre a vajda megvakaródzik,
5509 1| pásztorok, vagy a vidéken lakó javasasszonyok, akik igézetekről
5510 2| A második alkalommal a lakodalomból való kalácsmaradék
5511 1| valamelyik ördög tartja a lakodalmát. Egy-egy táncoló pár olykor
5512 2| semmit.~Mikor megjött a lakodalmi aprólék, őt is megkínáltam.
5513 2| hallgatta meg, hogy kik vótak a lakodalomba. Mindenkire bólintott a
5514 2| kerekén, hogy a más csillagok lakói bizonyára zöldnek látják
5515 2| csendes, mint az a néhány száz lakója. A sírok fölött a kakukkfű
5516 2| hogy nem az alsó soron lakok én, az a baj.~- Mért volna
5517 1| virágok illatos világába tette lakónak, s végül egy nagyobb állat
5518 1| mit parancsósz? Arra a Lakos bözzög mögrözzen, oszt ijettibe
5519 1| róla, csak azt tudom, hogy Lakosnak hítták, oszt valami igazgató
5520 2| alacsony kis nádtetős házban laktak. A ház oldalára akkoriban
5521 2| elballag az idő. Mink is messze lakunk.~- Nono - mondja a gazda.~-
5522 2| figyelemmel hallgatódik. Még a lámpa lángja is magasabbra áll,
5523 2| süveges ember fölemeli a lámpását és ránk világít.~Kadari
5524 1| ide-oda lődörgött az oldalán, úgy meg volt tömve. No,
5525 2| aranypénzt.~Egy óra múlva láncban állt a Miska. Vitték Kaposvárra.
5526 1| vissza a földre.~A községi lánccal megmérték a Keviék földjét
5527 1| nem fogták egymással.~A láncot aztán most a két Kevi vette
5528 1| koszorút kötnek pipacsból meg láncvirágból; kergetik a cserebogarat
5529 1| Éppen olyan a színük, mint a láncvirágé. Mintha a láncvirág megnőne
5530 2| nem pedig, hogy az Ovidius lángjára oktassam a parasztleányokat.
5531 1| gondolatok - mint ahogy a lángocskák is rend nélkül jelennek
5532 2| gyufát a másik után sercentem lángra, hogy láthassunk valamit.~
|