15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
5533 2| azért csakhamar kimegy a lányáért, és betuszkolja a szobába.~
5534 2| furkósbotot és így szólt a lányának:~- Látod ezt a botot? Látod
5535 1| Negyvennyolcas is. A fiát, lányát bejáratja hozzám a kis parasztgyerekek
5536 2| Juli - mondom másnap a lánynak -, te olyan okos és csertes
5537 2| tésére komolyabban, mint a lányokéra meg a férfiakéra. Hej, az
5538 1| A kisbíró is beledöfi a lapátot a gabonahalomba és a pipáját
5539 2| nyelve. - Valamelyik vidéki lapban láttam egy történetedet.~
5540 1| természet könyvének egy lapjára ír most Burucz András. Ezt
5541 1| misének, megcsókolja a könyve lapját és összekapcsolja. Elmennek
5542 1| ott egyéb, csak egy pár lapuló bogár.~Tovább ballag.~A
5543 2| Máskor rászólok az ilyen lapulóra, most figyelmén kívül hagyom.
5544 2| de ott megállanak. Valami lárma van ott. Bizonyosan részeg
5545 1| nekiszaladt a gyereknek: úgy lármázott rá, mintha mingyártos-mingyárt
5546 2| ünnepi ruha, siettem ki, hogy lássanak. De korán találtam fölkészülni:
5547 2| rámutattam a vad fiúra:~- Lássátok, itt van Dani. A minap a
5548 2| hívom, hanem, hogy a falu ne lásson bennünket...~A miséről akkor
5549 2| bennem; a szenvedő állat látása gyötör.~És a kutya visított,
5550 2| józanság. Megrészegedtem a látásától, és nem bírtam magammal.~-
5551 1| egyszerre meghomályosodik a látásom, és szédülés fog el. Leülök
5552 2| után sercentem lángra, hogy láthassunk valamit.~De a szél nem engedi.~-
5553 1| bilincs. A zöld kőtől meg láthatatlanná válik az ember. Gondoltam,
5554 1| utcáról látja kigyelmedet, nem láthatja se kezét, se lábát, igaz-e?~
5555 2| mondani nem mondtam. És ebből láthatod, hogy az embernek, szabad
5556 2| fiút, aki a leányba szemmel láthatólag belegyönyörödve most csak
5557 2| kezemet. Úgy ültem, hogy láthatott. Láthatta, hogy nem sírok.~-
5558 2| láttam.~- No - azt mondja -, láthattad vóna pedig ottan. De betű
5559 1| amíg elvonul a zivatar.~- Látjátok - mondotta az öreg Bordács
5560 2| tulipánja! Isten tudja, látlak-e még valaha az életben!~A
5561 1| fölnyiharászott, mintha zabot látna. A beteg fölemelte a csupanyak
5562 1| mentek el, mintha nem is látnák egymást. Csak a János anyjával
5563 1| garabonciásságot, vagy pedig látó lesz?~A táltosgyerek lelke
5564 1| amely egy angyal földi látogatásáról szól, az ének a
5565 2| Juliánna nevet kapott.~A két látogatásban a szülők ugyanis megismerték
5566 1| szemén, hogy meglepte a látogatásom. Fekete szemű asszony, de
5567 2| nagyszerdán viszonoznod kell a látogatásomat. Várlak!~- Ha lehet.~- Hanem
5568 2| jutott, hogy egyszer, mikor látogatásra hívtam, különös mosolygással
5569 2| kapják a kicsinyek?~A faluba látogató vendéggyerekektől.~Ilyenkor
5570 1| gondolatban összehasonlítja a látogatókéval.~Magam így, mondom, gazdag
5571 2| A legény egyre sűrűbben látogatott oda. Jó négy óra pedig kocsin
5572 2| panaszkodhatsz, hogy nem látogattalak meg. Ha előbb nem: nagyszerdán
5573 1| bátyám - mondottam neki -, látott-e már kend valaha garabonciás
5574 2| előttem olyan arccal, mint a latrok szoktak az akasztófa alatt.~-
5575 1| hajat. A ráncok még nem látszanak: színfolt az egész; - de
5576 1| másikat. Én nem akarok másnak látszani, csak annak, ami vagyok,
5577 1| hogy az vagyok, aminek látszom.~- Először vagyok falun -
5578 2| esett.~- Hát - azt mondja-, láttad-e rajta azt a két szívet bevágva?~-
5579 2| hozzon ki egy tányérat! Hol láttatok valaha tányérat kutya szájába?~
5580 1| Ölben hozza be az anyja. Leállítja előttem a földre. A gyerekcsoport
5581 2| munka, az lehetetlen nekünk! Leander átúszta Helleszpontuszt,
5582 1| virágnépének fehér kis szűzleányai, félénken és alázatosan
5583 2| láttam volna a kék foltokat a leányán, azt gondoltam volna, hogy
5584 1| akarhatott még üzenni a leányának?) De a hangja elcsuklott.
5585 2| halálra ítélt legény az ő leányát kéri bizonyságra.~Másnap
5586 2| erős, vállas fiút, aki a leányba szemmel láthatólag belegyönyörödve
5587 2| ami kiáramlott abból a leányból.~Szereted te is a jácintot?
5588 2| a kántor meglássa, hogy leányfélével beszélgetek.~Őszintén szólva,
5589 2| a részeges Alsó-Kovács leánykája. Egy mosolygó szemű fehér
5590 2| benne. A cigány kénytelen a leánykáját hozzám járatni.~Eleven kis
5591 2| császárok gyermekei?~A leánykák néha táncolnak. Kettő-kettő
5592 1| csöndesedni.~Valami tíz leánykám is van. Valamennyi jámbor
5593 2| hírrel tért vissza, hogy a leánykát reggel, mikor iskolába akart
5594 2| térdelt, s a mögötte ülő leánykával valami palavessző cseréjét
5595 2| tizenhat esztendős piruló leánynál!~Megint megszállt az ördög!~-
5596 2| és minden katekizmus.~A leánynézőnek az íratlan filozófia ezt
5597 1| feleséged!... tízéves szép kis leányod!... a fiad is maholnap legény!...
5598 1| tetszik a legényeknek, a leányoknak egyaránt. Mindenki rendjén
5599 1| képcsináló uram, hogy az én kis leányomat, az Ilonkát.~- Nem tudom,
5600 2| állatok, s a kerekek.~Egy leánytanítványom jelent meg az úton. Az öregleányok
5601 2| s ebben arra a tisztes leányzóra, aki a szent keresztségben
5602 1| cselédi állapotban szolgáló leányzót a nagytiszteletű lelkész
5603 1| föld mélyébe nem tudnak leásakodni? Csak ők a megmondhatói,
5604 1| denevér nesztelenül, feketén lebbenik el előttem. A homály egyre
5605 2| pillanatban denevérként lebbent be az asszony a kapun. Nagykendő
5606 1| mikor a kék pillangó felém lebegett és leszállott egy rézszögre,
5607 1| óriási fekete szellemmacska lebegne el, ahogy a ragadozók szoktak:
5608 1| Az esti homályban szinte lebegnek, mikor járnak. Mikor meg
5609 2| kellett küzdenem magammal.~De lebírtam magamat.~Gondoltam, csak
5610 2| másnap kiegyenesedett és lebocsájtotta maga körül vastag és széles
5611 1| rajta. Azután bágyadtan lebocsátja és köhécsel.~Duli Péter
5612 2| is ott ül a kerítésnél. A léc között néz kifelé komoly
5613 2| szemébe nézni senkinek. A leckéjét mindig tudja az utolsó betűig,
5614 1| küszöbön.~A Gönczöl gyerek az. Lecsapja a süvegét a padra és a tarisznya
5615 1| mondja a tollat mérgesen lecsapva -, elfelejtöttem a nagy
5616 1| megitta.~Persze, mikor a jég lecsördült az égből, ugyancsak hajigálta
5617 1| felelte a fiú.~S fejét lecsüggesztve, bágyadtan nézett az öreg
5618 2| a konyhába is.~A gyerek lecsúszik az apja öléből és megfogja
5619 2| tetővázat és újra zsúpolják.~A leégettnek mindössze két-három hatosába
5620 1| egész világon.~Lám, hogy leemeli Csik Imre az anyja karjáról,
5621 2| papot. A kalapját zavartan leemelte és egynémely hát-ok után
5622 1| Paizs János méltóságos leereszkedéssel köszönt jobbra, balra. Egyenesen
5623 1| másvilág zenéje. Minden fej leereszkedik. A vén lombos eperfa is,
5624 1| földön. A kaszák és a sarlók leereszkednek. Mindenki a nagy vadkörtefához
5625 1| Lássuk, no!~Kevi Péter leeresztette az ostort. Egymás mellett
5626 2| egymás mellett, egyszer csak leereszti a kendőt a nyakán, s félrevonja
5627 2| csuszka van. Hogy hamarabb leérjen, nekifutott. A végén egyet
5628 2| gyüjjön fel. Megcsúszik, leesik. Ej, aszongya: ne tanítsd
5629 1| elillog-villog mellettem a diák. Majd leestem a szamárrul, úgy megijedtem
5630 2| Másnap ott a leány. Sűrűn lefátyolozott arccal áll a bíróság elé.
5631 2| igazodunk.~Hát másnap ahogy lefekszem, megint érzem a húzást.
5632 1| kezét fogta a nagyapónak.~Lefektették. Füveket forráztak neki.
5633 2| estét a kántorral, aztán lefeküdtem.~Sokáig nem tudtam aludni,
5634 2| a bor elfogyott, mink is lefeküdtünk.~Hogy a Jancsinak itt vót
5635 2| Tisza mellett ne-he-hem jó lefekünni.~Hallgat egy percet, hogy
5636 1| semmi lyukat.~Visszatér.~Lefeküszik.~- Mingyán virrad, a teremtésit
5637 2| vinni. Ha festő volnék, lefesteném.~- Egy sűrű őszhajú ember.~-
5638 1| legszebb öregembert akarja lefesteni. Én nem tehetek róla, hogy
5639 1| öreg bácsit láttam, ha azt lefesthetném, nem adnám egy országért.
5640 1| lelke úgy diktálta ezt: ha lefestik a ruháját, ha nem, mégiscsak
5641 2| pénzt a vasútnál kellett lefizetni. A pap csupa aprópénzt olvasott
5642 1| szokták megsuhintani, leföccsenti a tintát oldalt a padlóra,
5643 1| látszott, hogy az ünnep lefolyásával meg van elégedve.~A kutyája
5644 1| kiáltja lehegve, ahogy lefordul a szamaráról.~- Mit, te?~-
5645 2| búsított, hogy Juliska a leforgott hat nap alatt kiment az
5646 2| mert a régi sírok írását lefújta a sok szél és a sok eső.
5647 1| A kutya azonban messze lefut a legelőn, a falu felé.~-
5648 1| könnycsepp jelent meg, és lefutott sovány, színtelen orcáin.~
5649 1| Gólyameggondolás szerint Fodor András a legbecsületesebb ember a faluban, és a vadász
5650 2| választásnál, s ezekből válnak a legboldogabb házasok.~Így aztán meg lehetett
5651 2| malom.~És most következik a legbolondabb:~A leány felfogása változhatatlan -
5652 1| birkaszag terjengett.~Olyankor a legéhesebb juhok igen előzik a többit.
5653 2| az, hogy:~PRIVATESzépen legel a báróné juhnyája,~a kisasszony
5654 1| fölkeltek és kavarognak, legelésbe is fognak.~Szűcs András
5655 1| állat is a birka, elszéled a legelésben. Ki is téved a legelőről,
5656 2| kötve. A hóban persze nem legelhetett, hát csak mozdulatlanul
5657 1| dugják össze a fejüket: legeljenek, az ebadtát!~Aztán a botjára
5658 1| legelésben. Ki is téved a legelőről, bemegy a lucernásra, még
5659 2| foglalkozik vele többet.~A legelső napsugaras napon ott keringél
5660 1| aprópör-intéző. Télen ő van itt legelsőnek és ő megy el legutolsónak.
5661 1| ég alatt. Az aprók libát legeltetnek. A nagyok a lovakat őrzik.
5662 1| valóságában többet ér a legendáknál.~- Hát, Bordács bátyám -
5663 1| pántlikával körülkötött kalapú legényeket.~Paizs János a határon megölelte,
5664 1| vereget. A mese tetszik a legényeknek, a leányoknak egyaránt.
5665 2| Úgy köszönnek rá, mint a legényekre szoktak: tapadó tekintettel.
5666 2| Csak nem tán?~- De bizony. Legénykorában olyan volt ez, hogy elkártyázta
5667 2| foltos, rossz csizmájára a legénykori sarkantyúját. Elnéztem volna
5668 2| arcát. Félénken pillant a legényre. A legény piros, mint a
5669 1| olyan papiros, hogy aki legfelül írja a nevét, az nem fizet,
5670 2| között nem beszélnek róla, legföljebb, ha összetéved egy egymást
5671 1| a faluban, és a vadász a leggonoszabb. Ha Fodorék járnak a réten,
5672 2| kapitány úr őt tette köztünk leghamarabb frajterré, aztán azt mondta
5673 1| lógatja a lábát és pipázik.~Leghátul lépked az Imre. A járásán
5674 1| fiát. Azok a számok persze leginkább a gabonapiac meg a marhavásárok
5675 1| társaságban én vagyok a legkisebb. Engem illet az asztalnál
5676 2| patkót. Beállítottunk hát a legközelebbi faluban a kovácshoz.~Délután
5677 1| közelgő telet: fölmásznak a legmagasabb fűszálak hegyére, föl a
5678 1| társaságon. A falunak öt legmódosabb embere dülöngélt ott az
5679 1| ha megnősülnék, a világ legnyomorultabb emberének érezném magamat.
5680 2| Ruhájok a falusi boltnak legolcsóbb portékája. Cipőjük nincs
5681 1| Ha ráugrik, a sündisznó legott összerándul. Reggelre a
5682 1| hogy Kevi bácsit ítélte a legszebbnek az öregek között. Nem akar
5683 2| ott ülnie, ahol a görény a legszélső tyúknak a farkatollát kitéphette.~
5684 1| esztendő múltán, ki ül ott a legtöbbet?~Csak Baczonyi János!~Illetlen
5685 1| égnek a parasztcsizmák. Legubbad a kis zöld ládájára és a
5686 1| legelsőnek és ő megy el legutolsónak. Míg én bent nem vagyok,
5687 1| mikor melyik kellett. A legvastagabb bajszú ember is úgy állott
5688 1| vadássza a szúnyogokat meg a legyeket. Egyszer egy kis aranyzöld
5689 2| intett, mint mikor az ember legyet hajt el magától.~- Mindent
5690 1| léphet be. Félóra múlva itt legyetek.~Miska is köztük volt. Komoly
5691 1| kályha száján félig nyílt legyező alakjában áramlik ki a vörös
5692 2| a leány nem structollas legyezőbe rejti az arcát, mikor elpirul,
5693 2| kell takargatni.~Az asszony legyingetett.~- Éppen azt mondta ő is,
5694 1| tudja - felelte a kezével legyintve -, nem tudom én azt.~- Már
5695 1| torzolódnak össze.~- Szentje ne légyön - mondja a tollat mérgesen
5696 2| kutya szokott kaffantani a légyre.~De éppen azért is ül Marci
5697 1| tetszéssel néz utána. Jóska legyűri a kalapja szélét, hogy a
5698 2| felfelé áll, a másik meg lehajlik. Csak pipázik egész nap,
5699 1| családjából való. Mikor a nap már lehajlóban van, ott rajzanak az erdő
5700 1| gyöngélkedő hangon folytatta:~- Lehajlok egy tőkéhez, meg akarom
5701 1| várt nyilatkozatok helyett lehajlott és - a Kömpe vállát megérintette:~-
5702 1| másikat: levett kalappal, lehajtott fővel ballagott a juhok
5703 1| fogyaszt - felelt amaz a fejét lehajtva.~- Engem is.~Az ülő öreg
5704 1| Nem látták? - kiáltja lehegve, ahogy lefordul a szamaráról.~-
5705 1| fényesség s a tűznek meleg lehelete.~A macskám is itt van a
5706 1| március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld
5707 1| tenyerébe vette a Lidi kezét, és leheletével melengette.~Március elején
5708 2| és állat dideregve, ködöt lehelve jár, kedvetlen vagyok. Aggodalom
5709 1| vándorlegény figyelmét. Nem lehetlen, hogy kincs van alatta.~
5710 2| és ahelyett, hogy mester lehetnék valahol, még egy évre odakényszeríte
5711 2| zavartabb vagy, semhogy ura lehetnél a szónak, de azt is gondold
5712 1| asszonyt hétesztendősnek.~- Lehetséges volna?~- Hogyne: a haj szőkébb
5713 2| hát megszokod. Boldog is lehetsz vele. Hát csak bánj vele
5714 1| a fejét az öreg Borza.~S leheveredett mellém a másik subára. Elővonta
5715 1| hodályba és lefeküdt. Én pedig leheveredtem egy subára a tűz mellé.~-
5716 1| délutáni időt, oda szoktam leheverni és olvasgatni, vagy szenderegni.
5717 1| égigérő fának a legfelső ágát lehozza neki.~A fonóban csodálkozásra
5718 1| feleli a király -, hanem hogy lehozzam azt a legfelső gallyat errül
5719 1| lakat. A fehér kőtől meg lehull minden bilincs. A zöld kőtől
5720 2| mosdok most is -, akkor lehűltem, és leszóltam Szárdanapált.~
5721 1| másikat, s ilyenkor félig lehunyja a szemeit. Így élvezik a
5722 1| Az öreg már ekkor félig lehunyt szemmel, mozdulatlan viaszalakként
5723 1| pipájára és mindannyiszor lehunyta a szemét, valahányszor megszítta.~
5724 2| Lábujjhegyre állt. A szemét félig lehúnyta. És csókot lehelt a tulipánra.~ ~
5725 1| meglátta, hogy Baczonyi lehúzódott a nagy x lábú asztal alá.~
5726 2| De még a bekecsit is lehúzom! - feleli az ember.~Kis,
5727 2| sündisznó! Mer én most szavalok.~Lehúztuk az ágyról. Hát nagy kénytelen-kölletlen
5728 2| Kadarit székre ültetjük. A fia lehúzza az öregnek a csizmáját.~
5729 1| papirosban megakadozva, leír egy vastag kamójú meredt
5730 1| kíséri tovább a beszédet. Leírja, hogyan másztak rendre a
5731 1| egy éneket se lehet vele leírni. A hangokra nincs szavunk,
5732 1| benne van, amíg a nevét leírom. Soha nem történt, hogy
5733 1| hogy azt se feljebb, se lejjebb ne vigyétek, hanem nékem
5734 2| lába kificamodott. A bőr lejött a féloldaláról. Jaj, jaj!...~-
5735 2| az inaiban. Nekivadulva lejt és széleseket fordul a kocsma
5736 1| a kezének kerek, széles lejtéseivel veti a magot a friss fekete
5737 2| leány hallgatott. A feje lekókadt.~- Nem hittem, hogy ilyen
5738 1| barna képű fiúcska végre leküzdötte egy hatosért a félelmét,
5739 2| kis kölykével. Azzal is lekúszott.~A láng akkor hirtelen elborította
5740 1| Visszakullogott a dombra. Lekutyorodott. Még egyet pillantott a
5741 1| virágzó szép barackfáim is lélegzenek, éreznek, sóhajtanak, remegnek;
5742 1| remegő vállukat. Élni és lélegzeni óhajt minden. Mert a fa
5743 2| ember szokta a kezét. Csak a lélegzetéről látszott még néhány percig,
5744 2| A kakukkfűben a halottak lélegzetét érzem. S mintha valami suttogó
5745 1| óhajt minden. Mert a fa is lélegzik és érzés van benne. A virágzó
5746 2| Egyszer aztán megcsendül a lélekharang.~Imre elhallgat.~Az iskolán
5747 1| beletette a kezét a kezembe és lelépett.~- Kisasszony - mondottam -,
5748 2| hullámai között forognak a lelkében.~Csakhogy itt nincsenek
5749 1| megkeményedel, hogy nem serked vér a lelkedből minden kis karcolás után.
5750 1| együtt? Vagy az ő fölszálló lelkéhez csatlakozik?~A Buruczék
5751 1| ezekről a tollas testben járó lelkekről nem tudunk semmit se.~Én
5752 2| bámulva hallgatott. És én lelkemben örvendeztem, hogy legalább
5753 2| Hallod-e, Juli, én nem veszem a lelkemre, hogy téged miattam gyötörjenek!
5754 2| ülnie, akkor is könnyebb a lelkének, ha a lábát rázhatja, vagy
5755 2| tőle.~- Mért nem beszélt a lelkére, hogy ha már annyit fáradott
5756 1| leányzót a nagytiszteletű lelkész úr házánál.~Farkas Bálint
5757 2| Eldöbbentem.~- Ki volt az a lelketlen, aki megmondta neki?~- Én
5758 2| csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes odaadásával.
5759 2| parasztleánynak több az esze és több a lelkiereje, mint neked!~S hogy egész
5760 1| testes Rózsás-kertek és Lelkifegyvertárak fekszenek. Az oltáron minden
5761 2| cselédünknek is megmozdult a lelkiismerete. Egy szürke posztószoknyát
5762 2| gondoltam, elnehezült a lelkiismeretem. De azzal vigasztaltam magamat,
5763 2| hallgatni egész éjszakán át két lelkiismeretnek a tiltakozó susogását: Nem
5764 2| szemetekből, hogy tiszta lelkű, jó gyermekek vagytok-e?
5765 1| efféle hasonlításokban kedvét lelné. A nyakán barna faolvasó,
5766 1| karral ültek. A padokról lelógott a sok kis mezítelen láb.
5767 1| olvasni fog, ha pedig most lemarad, úgy elfelejti a betűket,
5768 1| Leteszi a kelyhet, aztán lemegy az első lépcsőre, hogy elmondja
5769 1| lennék terhére, szeretnék lemenni és ott tölteném a nyarat
5770 2| Hát le is ment a kéve, de lement a lába is.~Már az ősz elején
5771 1| apró muzsikusai. Fölülről lemosolyog a nap nyájas világa, és
5772 2| lombok susogása értelmetlenebb a parasztbeszédnél is.~Mikor
5773 2| másodszor csak nem teszi talán?~Lenézek másnap a templom kórusáról,
5774 1| azon a kapun, és ott lehet lenézni, azon az ablakon. De hát
5775 2| a zúzmarától.~Az emberek lenéztek a tetőről, hogy fölkel-e?~
5776 1| ereje? Ni, hogyan ugrálnak, lengedeznek, hajlonganak, el-eltűnnek,
5777 2| már a lámpás és fényutcát lenget a sötétségbe. Két férfi
5778 2| cseresnyeszínű szoknyának ez a kacér lengetése, ezt csinálja utána a parasztlánynak
5779 1| prémsapka. A haja meg kibomolva lengett a levegőben, mint a zászló.~
5780 1| mosolyogva a gólyát. A gólya lengő ugrásokkal jár ide-oda a
5781 1| tavasszal kedves bátyám, ha nem lennék terhére, szeretnék lemenni
5782 2| De nekem szigorúnak kell lennem, mert a csöndesség az első
5783 1| ami feketében végződik lent is, fönt is. Az arc előtt
5784 2| odaballagott és evett nagy kelletlenül egy-két falatot. Azután
5785 2| Sose költött az semmire a lénungjából, se szivarra, se pálinkára.
5786 2| hirtelen a lábával akarta lenyomintani. Hát le is ment a kéve,
5787 1| világosságában hasonlított az öreg Leó pápához. Olyan mosolygó,
5788 1| gyerekem.~Az öregasszony leölelgeti azokat is a kocsiról.~-
5789 2| kis zömök tintásüveget leoldja a madzagról és a padra állítja.
5790 2| látott kefét, a fakó bőrről leordított az új folt.~A másik paraszton
5791 1| Vasfüvet szörzött valahol, oszt lepattantotta vele mind a tizönkét lakatot.
5792 1| hogy a vajdát a társadalmi lépcsőn egynehány fokkal maga alatt
5793 1| kelyhet, aztán lemegy az első lépcsőre, hogy elmondja a gyerekekkel
5794 2| miért bűnhődik?~Óvatosan lépdeltem a kerítésig és beleselkedtem
5795 2| a mindent intéző hatalom lepecsételi a Föld történetét.~Ilyenkor
5796 2| kerülhetjük el a kocsit. Csak lépésben követjük.~A falu végén a
5797 1| leányok felé tartott. Ott a lépése bizonytalanná vált. Az arca
5798 1| A hó megint ropogott a lépései alatt. Az utca közepén megállott.
5799 1| Ahogy ma beléptem, kongott a lépéseimtől. A falakat megszáradt koszorúk
5800 1| pitarban. Egyiket-másikat már a lépéseiről megismertem. Egy lépés,
5801 1| üveggel kopogtatta ki a nóta lépéseit.~- Ez Baczonyi - mondotta
5802 1| valamelyik ajtó megnyílott, s lépések hallatszottak a folyosón.~
5803 1| franciául. Ez meg engem lepett meg. Leült velem sakkozni
5804 1| ide mosdatlan gyerek nem léphet be. Félóra múlva itt legyetek.~
5805 1| talán csak nem akarja magát lepingáltatni?~- Oh, Isten mentsen, dehogy
5806 1| mintha kérdezné, hogy itt lepje-e a harmat a juhokat? De Kömpe
5807 2| asszonyok, pántlikás leányok lépkednek el időnkint a ház előtt.
5808 2| házig, vigyázva és szótlanul lépkedtünk. Csak a rúd zörgött, amint
5809 2| Rám néz, majd hirtelen meglepődéssel fordul a szeme a virágra.~-
5810 1| fekete mezején egyet-egyet lépve, a csillagokat.~Kevi Pál
5811 2| szivarozik a kordé mellett.~Lerakta a két részeget a községháza
5812 1| a másikba, és mindennap lerészegednek.~Mennyi élet!~És mindnek
5813 2| A cifra menyecskék mind lerongyolódnak.~Muzsikus cigányok hazaballaghatnak.~
5814 1| nyújtottam:~- Megengedi, hogy lesegítsem?~Pillanatig tétovázott.
5815 2| lépésnyire az út közepén, és lesi őt messziről.~- No lám -
5816 2| özvegye lakik. Talán az arcát lesik, hogy bús-e? Talán azt várják,
5817 1| Az ó betű hasonlóképpen lesikerül. Igaz, hogy a T betűhöz
5818 1| a hálója közepén, mint a lesipuskás az erdőben. Sokszor elnézem,
5819 2| Könnyű volt szegény, csontig lesoványodott. És beszélgettem vele:~-
5820 2| beállít hozzám, színtelenül, lesoványodottan - falábon.~Gondolkoztam:
5821 2| keressünk szolgálatot.~Lestük aztán, hogy ki a szeretője?
5822 1| festőt; csónakra ültünk és lestünk a nádasban vadkacsára.~A
5823 1| hegyvápában.~Mikor aztán a nap lesüllyedt a hegyek közé, Kömpe látta,
5824 2| pirulásából, szemének szemérmes lesütéséből sok mindent lehet ítélni!~
5825 2| pirosan jár-kel közöttünk. Lesütött szemmel hozza mindig a tálat.
5826 2| színtelen arccal, szemét lesütötten.~- Jó voltál-e ma? - kérdem
5827 1| valahol egy gonosz ördögöt és lesújtotta.~A hatalmas lövéstől megrendült
5828 1| nevetett ki az ablakon.~*~A nap leszállóban. A fák és a házak hosszú
5829 2| van. Megállítom a kocsit. Leszállok. Megyek a nóta irányába.
5830 1| pillangó felém lebegett és leszállott egy rézszögre, éppen a macskám
5831 1| gyalog akarok hazamenni. Leszálltam a kocsiról, és a legelőn
5832 1| szerencsés ember, hogy ezzel leszámolt.~- Kisasszony - feleltem
5833 2| nem változtat rajta, hát leszámoltak vele. Nem is kellett már
5834 2| és Soósék is Kadariékhoz. Lesznek komák, szerető jóbarátok,
5835 1| Hogy vagy, tyúkanyó? Lesznek-e a tavaszon csirkéid?~- Még
5836 2| az urát. Aztán elvégre is leszokott az már az italról. Ha most
5837 2| szárnyat, és faragcsálom. Leszólok a kutyának, azon a hangon,
5838 2| is -, akkor lehűltem, és leszóltam Szárdanapált.~Igazat mond
5839 2| Inkább vártam azt, hogy leszúr, mint azt, hogy jónapot
5840 1| fizet egy forintot. Hát csak leszúrtam a keserves forintomat, aztán
5841 2| háztetők fehér paplannal vannak letakarva. A szilvafák olyanok, mint
5842 1| megszéledett bürgéket.~Kömpe újra letelepedett a dombra, és átkulcsolta
5843 2| cimbalom. Nem is köszön, csak letelepedik a búbos patkájára, és hangolásba
5844 1| volnék - mondottam egy székre letelepedve -, éppen azt akarom látni,
5845 2| szegik az országutat. Imre letép egy leveles ágat és bedugja
5846 1| kocsiút. Olykor megállott és letépett valami zöldet az árokpartról
5847 1| akik csak eltaposni és letépni tudjuk a virágot, s a tiszta
5848 1| következése. Mer a gyerek fülét letépte a bot: az ilyenért börtön
5849 1| csöndesség. Az udvaron állók is letérdelnek. A bakter kiveszi a szájából
5850 1| térbetyűni - mormogta.~És letérdepelt.~Imádkozni is akart, de
5851 2| padló. Odatelepednek a kis leterített szűrükre. És örülnek, hogy
5852 1| Milyen tiszta, igaz, becsületes szemek! Mától kezdve mind
5853 1| mondja erre az ecsetjét letéve - egy öreg bácsit láttam,
5854 2| mint a virágzó faág, amely letörött a fáról, leesett a földre.
5855 2| panaszkodott, hogy egy iskolásfiú letörte a kecskéjének a szarvát.
5856 2| semmi furcsa.~Hallgatott.~Én letörtem egy virágfürtöt az orgonasövényről
5857 2| Istenes a nagy csöndességben letörülgette az irkát, a padot, a tarisznyát.
5858 1| No, ne sírj - feleltem letörülve a zsebkendőmmel a könnyeit -,
5859 1| csak egy fakereszt, amit letűznek a földbe a regényhősök feje
5860 1| jön be. Az Ábris gyerek leülteti a kút mellé, a fatönkre.
5861 1| kocsmából az öreget magához. Leültette, mint az első gazdákat szokás.
5862 2| véletlenül a pintest is leütötte, pedig még majdcsaknem félig
5863 2| búcsúzót.~Szerettem volna leugorni, hogy még egyszer megcsókoljam,
5864 2| körülnézett, hallgatódzott, aztán leugrott, be a mi kertünkbe. Összejárta
5865 2| megijedjenek. Aztán mind a ketten leugrottunk, s én egyik gyufát a másik
5866 2| nyabb. Lám, a süveget is levágja már nagy puffanással a sarokba.
5867 1| az erdőre, a kősziklához. Levágtam a vesszőket. Rájuk olvastam.
5868 1| S megszűnik a szárnyak levegőverése. Az egész gólyacsoport kiterjesztett
5869 2| Erre újra írt. Esküdözött a levelében, hogy nem bántja többet
5870 2| boldog volt. Széles, zöld levelei szinte itták a sugarakat.~
5871 2| benne az erő? Honnan szívja leveleibe a zöld színt, orcájába a
5872 2| tulipán kidugta az első levelének a hegyecskéjét a föld alól.~
5873 2| országutat. Imre letép egy leveles ágat és bedugja a tarisznyába.
5874 1| rózsabokrokon gyönge kis aranyszemű levelészek halványzöld tüllruhákban.
5875 1| Fejér Pál ideadta nekem is a levelét, amit írt nemsokára rá hogy
5876 2| ilyen-hamareljegyzés. A szerelem előbb levelezik, aztán virágozik. A fő az,
5877 1| hajolnak meg a széles, zöld levélpalást alatt: némán várják a vőlegényt,
5878 1| tele van már sárga, fényes levelű virággal. A gólyavirág az.
5879 2| húsz fillért a munkájáért.~Leveri a havat a csizmájáról az
5880 2| szólnak. Belép a pitarba. Leveszi a süvegét, s az apjához
5881 2| csak feligazodik az öreg és leveti a bekecsét. Kiáll a kocsma
5882 1| magaviselete miatt kellett levetnie.~- Hogy én adnék neki száz
5883 1| egyiket, sem a másikat: levett kalappal, lehajtott fővel
5884 1| ült az előülésen.~Kömpe levette a kalapját.~- No, most le
5885 2| gondolhatta, mert aztán levettem a kezemet. Úgy ültem, hogy
5886 1| kapják vissza. Amit a csapófa levisz a vékáról, az a kamat. Hát
5887 2| megcsúszott a síkos új szalmán, s lezuhant. A gerendák közé esett,
5888 1| szegény Tabiné, hogy ahány liba, kétszerannyi forint ősszel,
5889 1| uram, elküldtem ma Jóskát liba-legeltetni.~S mentegetődzve tette hozzá:~-
5890 1| gyermekem, tanító úr, aztán a libáimnak most már legelő kell.~-
5891 1| tanítás után kihajtotta a libákat. A libák a füvet csipkedik.
5892 1| biztatásban van valami a libalegelő zöldjéből. A kis Rozi rámosolyog
5893 1| rá is akadtam.~Ott ült a libalegelőn, a fűzfák között. Előtte
5894 1| tanító kívánta őt vissza a libalegelőről.~*~A kertemben két fa áll
5895 1| kikericsek között, mert libapásztor. Kedves kis fehér arcú gyermek.
5896 1| Gondoltam, ha már nem élhetek libapecsenyével, legalább megtapogatom a
5897 1| hogy a fiatal kis Köncölné libeg el a házam előtt.~Mindig
5898 1| vetettek a jó emberre és hogy licitálásra került a dolog.~- Nono -
5899 1| gyerektársai is egyre a lidérceket, ördögöket kérdezik, meg
5900 1| csatában harcolt.~És mi lett Lidiből?~János az első vasárnapon
5901 1| törülgette vele, hanem a Lidiét. A mellére ölelte a leányt
5902 1| sajnáltam, hogy a Fodorék Lidije meg a Keviék Imréje szomorú.~
5903 1| titkon rámosolygott Fodor Lidire.~A kanászlegény valahányszor
5904 1| vizsgáltassa meg előbb az elméjét.~Lidivel aztán nem tudom, összejöttek-e
5905 1| Maros olyankor boldogan lihegett és fénylő szemmel nézett
5906 1| Egy úr van a faluvégén - lihegi kipirosodottan -, képet
5907 1| mint a susogó leányok. Egy lilaszínű bájos mákvirág mintha valamit
5908 1| távolban vékony T betű. A lilaszürke égen sárgán fénylő félkarikája
5909 2| nem volt míder. Mintha egy liliombokrot öleltem volna át, s a tavasz
5910 1| mondja az asszony -, a vízi liliomnak fogytán a virága.~Az ura
5911 1| partján teremnek: rózsák, liliomok.~Varga Ádám kinyújtott nyakkal
5912 2| később megtudtuk, nem a liliomos kertbül szerezte. Részegen
5913 2| II.~Egy ádvent-vasárnapi litánia után az öreg Kadari mozog
5914 2| fűzte a hátán. És nézi a litániákra szállingozó népet.~A prémes
5915 1| majd délután hozza el, a litániára. Meglehet, hogy külsőországban
5916 1| gyertya világosságában hasonlított az öreg Leó pápához. Olyan
5917 2| vászontarisznya ide-oda lóbálódott a térdén; s az új csizmácska
5918 2| ifjúságának hamvadozó tüze lobbant föl az inaiban. Nekivadulva
5919 2| A következő pillanatban lobbot vetett Marci szeme, s úgy
5920 1| fakeresztet meg a három fakó lobogót hozzátámasztották a kocsma
5921 1| enyhébben az öreg -, vén lóból nem való poroszkát csinálni.~-
5922 2| könnyű, ringadozó már. Nagy lóbőr csizmát visel bizonyára,
5923 1| hogy vagy feccsen, vagy loccsan, de akármit cselekszenek
5924 2| hogy alig bírtuk életre locsolni. Aztán mikor felnőtt is,
5925 2| már a Pesta jönne!~Végre lódobogás hallatszik, s a ló megáll
5926 1| vászontarisznya ide-oda lődörgött az oldalán, úgy meg volt
5927 2| megírhatod.~A városban ott lődörögtem hat napig. Nem kaptam több
5928 1| úgy is bemögyön még este, lötöszi a török-bankót a takarékpénztárba.
5929 1| vászontarisznya ide-oda lötyögött rajta, amint végignyargalt
5930 2| éjfél felé riasztott föl a lövés.~Gyertyát gyújtunk, hát
5931 1| és lesújtotta.~A hatalmas lövéstől megrendült a föld a sarkában.
5932 2| minden kutyát agyon kell lövetni.~Az én kutyám, hogy mindig
5933 1| öreg Kevi a szekér hátulján lógatja a lábát és pipázik.~Leghátul
5934 2| kerítés mellett és lefelé lógatták sárgacsipkés fekete fejöket.
5935 1| és az új csizmát vidáman lógázta.~- Hát bezony: azért jöttem
5936 2| talpalatnyi földed. Csak úgy lógsz a világon, mint a pitykegomb
5937 2| meg az öregasszony, mert lókötő lett a fiából. Egy napon
5938 1| ajtó felé ereszkedő diófa lombjain át a kertemet.~Micsoda sokadalma
5939 1| is, mintha megeresztené a lombját.~...Azután a pap behívta
5940 1| mintha várnának valakit. A lombjukat kiterjesztik. Hallani, hogy
5941 2| második alkalommal a lakodalomból való kalácsmaradék is szerencsésen
5942 1| némi utálattal nézett a lompos kis csupaszőr kutyára. A
5943 2| Fát lopni az erdőről, őzet lőni orvul, verekedésben megölni
5944 1| maradna fenn! Lopni más úgyse lop. Aki alszik, úgyse hallja
5945 2| más nálok, mint nálunk. A lopás, ha tyúknál kisebb értékű
5946 1| törvényen, akkor a bakter is lopásra vetemedik.~A cigányok szétverik
5947 1| hogy az órákat megkiáltsa. Lopástól nem kell tartanunk. Egyetlenegy
5948 1| légy. Valamelyik legény lophatta el, míg ő a kocsmában vigadott.~-
5949 1| látjuk, amint kérincsélnek, lopkodnak az istenadták.~Az iskolám
5950 1| Jóisten, hogy az emberek be ne lopódzzanak. Az az erős fényű, mozdulatlan
5951 2| gondolnád-e, hogy ökröket lopott fiatal korában?~Ezt persze
5952 2| szélén rozsdásan hervad a lósóska. Itt-ott egy vadrózsabokor
5953 2| hidat, a magasra nőtt vörös lósóskát és a sok maszlagot a híd
5954 1| Huszár volt. A bosnyákok lőtték agyon. A felesége már akkor
5955 1| Attól pedig Miska tüstént lóvá változik. Aztán a boszorkány
5956 1| álmában, ahogy az egy kakason lovagolt, és azt mondta Kömpének:~-
5957 1| iskolába. Azt mondják, a lovai is jártak ott iskolába,
5958 2| húzta a gyeplőt, nehogy a mi lovaink is megijedjenek. Aztán mind
5959 2| hogy gyorsan végezzen a lovammal.~Az út már ki volt taposva
5960 1| ezer esztendővel egy kis lovascsapat jelent meg a szent-galleni
5961 2| átugrálják a fűrészbakot, vagy lovaznak; a leányok meg az apró fiúk
5962 1| téved a legelőről, bemegy a lucernásra, még a kukoricába is. Kóbor
5963 2| Vacsoracsillag.~A görögök Lucifernek hívták. A népnek: Zsidócsillag.~
5964 1| kutyák játszanak. A récék, ludak, tyúkok a gyepen hangosabbak.
5965 1| őket. Nem csekély gond ám lúdnak lenni, ezt meggondolhatja
5966 1| ceruzafaragó, táblaigazító, lúdtollmetsző, s azonkívül a bodzafapuskának,
5967 2| tollát az ő sötétzöld kis lugasában.~Mindig vártuk, hogy majd
5968 2| MINEK A PÉNZ?~A lutheránus papnak négy hordó bora termett.
5969 1| Ismerem ezt a pillangófélét: a lycaenák bájos családjából való.
5970 1| csobolyóból! Ha a ti szmirnai és lyoni művészettel puhított dívánjaitokon
5971 1| vastag kabát? Vagy a háta lyukas annak, vagy az eleje.~És
5972 1| meg valaki?~Nem lát semmi lyukat.~Visszatér.~Lefeküszik.~-
5973 2| mellén kilátszott az Sz. M. betű is. Még katona korában
5974 1| kétszáz forintot. Mondok, má hogy fizetném? Aszongya,
5975 1| nagy „kokén-kakasa” is vidámabban kukorikol amint látom.
5976 2| vélekedtem, hogy minden kutyában, macskában van valami annak a családnak
5977 2| nekem a szeme, mint a Micó macskáé.~De lehet, hogy csak én
5978 2| játszottunk.~Micó az ő kis cirmos macskájuk volt. Sok mindent tudott
5979 2| festett szemöldök, mosolygó macskaszem.~- Az vagyok - feleli rám
5980 1| vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk?
5981 1| Érdeklődéssel hallgattam a madarainak, ruháinak meg a virágainak
5982 2| kell ám együtt kelni az ég madaraival, s együtt feküdni a másnap
5983 1| az elutazásra.~Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy
5984 2| S ha éppen nem akadt még madárfészek se, akkor Micóval játszottunk.~
5985 2| valami újat. Ha egyebet nem, madárfészket újságolt. S ha éppen nem
5986 1| Bizony olyan vékony kis madárkaféle volt.~- Mindegy: az arca
5987 2| Elöl a nagy erős fiú egy madárkalitkát lógatva. Mögötte a gyönge
5988 1| Töméntelen nagy fekete madárraj volt az ott együtt. A falu
5989 1| PRIVATEZápoj esső, süjü esső, huj a mados edetbü,~Bojdogtajan cat
5990 1| szöszke Burucz Bandi meg a madzagra kötött kalamárist. Egy malac -
5991 2| tintásüveget leoldja a madzagról és a padra állítja. Oda
5992 1| nyakába kötve; kötény az most. Mag van benne. Egyet-egyet lép,
5993 1| szegény zongora, becsüld meg magadat: ilyen dicsőség nem mindennap
5994 2| álltam és néztem.~- Nem félsz magadba járni? - kérdeztem végre,
5995 2| le - mondottam. Ne árts magadnak az ilyen gondolatokkal!
5996 2| feleli a fiú, az öreg kezét a magáéba véve.~Mennyi munkáról beszél
5997 2| karók. Drága bor az, amit a magáéból ihat az ember.~- De legalább
5998 1| szomszéd földjére, aztán a magáét méri végig egy gondolkodó
5999 1| hogy itt még sohase járt magamféle ember. A falu tele van szebbnél
6000 2| tudott felelni. De ahogy magamhoz vontam, éreztem, hogy a
6001 1| jött senki. Ott aztán nagy magamuntában megfogtam egy libát. Gondoltam,
6002 1| ismertem, az mind olyan sötét magánakvaló volt. Nem is csodálom: aki
6003 1| pásztor lesz belőle. Az örökös magánvalóság elmélkedésre szoktatja.
6004 2| keringélnek, s egy leány magányosan áll a kör közepén. Mikor
6005 1| kétségbeesés. Fenn a felhők magasában panaszosan kiáltó darvak
6006 1| gazdája mellett, és egy magasan kóválygó héját kísér a szemével.~
6007 2| szállal megtoldotta a putton magasságát és megtetézte jól.~Az ablak
6008 1| elküldötte az ő követét a fényes magasságból a nazaréti szegény zsidólányhoz,
6009 1| egy kihúzott égnézőn át a magasságot vizsgálná. Íme, a szomszéd
6010 1| Éneklik és elringatóznak magasztos szépségű képeiken:~PRIVATEOh
6011 2| hogy van összefüggés a magaviseletében meg a szavaiban.~-
6012 1| megszólal, nevetnek rajta. A magazint úgy ejti ki, hogy bagazium,
6013 1| híre érkezett, hogy a fiát Maglajnál agyonlőtték. Huszár volt.
6014 1| széles lejtéseivel veti a magot a friss fekete földbe.~Ha
6015 2| idején. Olyankor a szűrre, magra, tarisznyára kell vigyáznia
6016 1| vettem kölcsönbe a község magtárából. Egy év múlva megadom.”~
6017 1| és szorgalmas. Szeretik magukat piperézni, felvirágozni.
6018 1| négyen aratnak ott, de a magukét aratják. A szép Szabó Magda
6019 2| kis cigányt nem ismerik magukkal egyenlő rendűnek.~Hanem
6020 1| nézzem micsoda baj esett maguknál?~Tabiné éppen a vásznait
6021 2| kezünkkel is védtük volna magunkat.~De hogy a hold gyöngén
6022 2| kabát ismerős volt nekem. A magunkfajta néptanító csak egyszer vesz
6023 2| töklevélből vágtunk dudát magunknak és azon trombitáltunk. Utánoztuk
6024 2| már akkora, mint a datolya magva. Egyre kijjebb emelkedik
6025 1| árnyékképe persze a nagy Magvetőnek, de a mozdulataiban van
6026 2| fonták össze a mellükön a magyarázat alatt, és soha jobban nem
6027 1| Egyetlen leánya volt - magyarázom, hogy annak elfulladott
6028 2| bodzafa alatt.~Az ember magyarázón folytatja:~- Ha táncolna
6029 1| délután a babiloni rabságról magyaráztam az iskolámban. Nem tudom,
6030 1| meg a leánya miatt - így magyarázzák.~Mert akkor bontotta meg
6031 2| A kálvinista templomban magyarnak érzem az Istent is.~A beszédek
6032 1| kis leányod!... a fiad is maholnap legény!... házat is adott
|