15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
6033 1| a szegény cigányok, azok majdcsaknem olyan mostohagyermekei
6034 2| előtt. Prémes kék kabát, májszínű kesztyű. Ott szivarozik.
6035 2| Aztán jött a tavasz.~Egy május eleji napon sétálok a kertben.
6036 2| megállítani. Ha az indulásba makacskodik, akkor csak tüskével ütögesse
6037 1| A cigány egyet szítt a makraján és folytatta.~- Vakuljak
6038 1| gyújtok, ő is elővette a makráját.~Néhány kérdést intéztem
6039 1| leányok. Egy lilaszínű bájos mákvirág mintha valamit keresne a
6040 1| madzagra kötött kalamárist. Egy malac - amit a Marci gyorsan felnyal -,
6041 2| szándékoltuk, hogy veszünk egy malackát.~Micsoda különös valami
6042 2| faluban ember, aki értse a malaszt minéműségét. Én magam sem
6043 2| bizony üres a helye.~A pap a malasztról prédikált. Nincs a faluban
6044 1| valami csodálatos álomféle mámor fog el. Az erdei tündérek
6045 1| erdei tündérek meséit ilyen mámorban álmodta meg az emberi fantázia.
6046 2| maradjon örökös katona, még manikulás őrmester is lehet öregségére.
6047 1| Nem jön soká. A pitvarban mankókoppanások. Ő az.~- Hoztál? - kérdi
6048 1| ujjába beletette a Lelki mannát, csizmája szárába a disznószúró
6049 2| gondolja elégedetten. - De mi a manót járok én föl és alá, mint
6050 2| tértem vissza.~- Itthon marad-e? - kérdezte remegve.~- Egy
6051 1| némely pogánykori hitünk maradékával kár ezt cselekedni. Kedvesebb
6052 1| meg, hogy egy szóra itt maradjak.~Köznapi babos, kék kartonban
6053 2| sikerült este a szobában maradnom. Nem, nem megyek ki többé!
6054 2| lassú járású, olyan udvaron maradós, mint a föntjáró betegek
6055 2| gyötörjenek! Jobb, ha otthon maradsz...~Megállt és szomorúan
6056 2| gyerekeket, s egy-két percig ott maradtam: beszélgettem Miklósnéval.
6057 2| uram.~- Hát mikor magatok maradtatok, mi történt az első percben?~-
6058 1| baj - mondom az udvaron maradva -, a Jóska gyerek bizonyosan
6059 1| Kicsi gyönge szívét hollók marcangolják. Gyűlöli és szégyelli a
6060 2| kisebbnek tudja, mint a Marciét.~- Nem láttam, hogy izé...
6061 2| Haragszol-e még Jancsi Marcira?~- Nem haragszok - feleli
6062 2| üvegből. Jancsi megtaszította Marcit.~A ténta kilottyant.~Marci
6063 2| Második kötet~DECEMBERTŐL MÁRCIUSIG~ ~
6064 1| Első kötet~MÁRCIUSTÓL DECEMBERIG~ ~
6065 1| leginkább a gabonapiac meg a marhavásárok furfangos számai, és többnyire
6066 1| bársonyvánkoson fölnyújtja Máriának; a négy zord tekintetű evangélista
6067 2| PRIVATEHajlik a meggyfa,~Tengeri Mariska~Akit szeretsz, fogd meg! ~
6068 2| olvasott Tóth Antalnak a markába: hatost, krajcárt. (Bizonyosan
6069 1| Megmutassam?~S nekiindul. Pöki a markát. A vállalkozás tetszik az
6070 2| nem sokat viszketett a markom ebbe az átkozott esztendőbe!~
6071 2| megfordulnia, de a két összetett marokból végigpislant az utcán.~-
6072 1| jön majd, szedek addig egy marokra való gyapjút.~- A verébfészkekben
6073 1| rámered a papirosra.~Újra márt, meg újra föccsent és újra
6074 1| neked, te füles!~Szegény kis mártír! Mennyi tűzpróbán mégy te
6075 2| a mi temetőnk nem olyan márványkővel kirakott cifra kert, mint
6076 2| Földről.~A kék kabát nem lehet másé, csak Szalay Miklósé, az
6077 1| beszélem mindezeket?~Igazán nem másért, csak hogy ne vessen meg
6078 1| ferdén áll a füle, és hogy másfelé szedi a gombát.~Történt
6079 2| asszony. - Hová is ment vóna máshova...~Az öreg bágyadtan és
6080 1| megbabonázta úgy, hogy tőle már máshoz nem mennek. Március első
6081 1| Az egyikben alszom én, másikban az anyám. A szalonom és
6082 2| az egyik rossz csizmát a másikhoz. A fejét hol fölveti és
6083 2| elsétáltam a falu egyik végétől a másikig. Végre is beszóltam a kántorház
6084 1| az egyik lábát áttéve a másikon.~Amikor az apját említette,
6085 1| mikor már egyik se hallgat a másikra. Az egyik dalolt is. A krinolinban
6086 2| hol az egyikünk, hol a másikunk vette az ölébe és etetgette
6087 1| az ember a dolgát, előbb masinát ránt végig a szűre belsején,
6088 1| őrmesteri ruha is sokat másít rajta. A kocsin egy fekete
6089 2| hogy el se tudja képzelni másképp a világot.~Pipázgatunk,
6090 2| a képviselőválasztás és másmiegyéb.~A legény nem elegyedik
6091 2| betűnek elhelyezésére ide másolok egy feliratot:~Itt~nyuksz~-
6092 1| az öregasszony nem tudott másról beszélni csak a fiáról.~
6093 2| Csöndes nép az.~- Akkor mással tévesztem össze. Van-e gyermekük.~-
6094 1| ilyenkor a csengőnek! Ez már a másvilág zenéje. Minden fej leereszkedik.
6095 1| hogy majd mink is, mikor a másvilágra kerülünk a Fő-főmester elé,
6096 1| segítséget. Fölkapaszkodik és mászik-mászik a fűszálon fölfelé, aztán
6097 1| szabad beszélni. A padokon mászkálni, birkózni vagy verekedni
6098 2| padlására. Hát csakugyan ott mászkált egymáson a sok kis macska.
6099 2| vörös lósóskát és a sok maszlagot a híd körül, aztán a kocsit
6100 1| állott elő, hogy ő is akar mászni. A királyleány arra is azt
6101 1| állóknak: figyelemmel kísérik a mászónak minden mozdulatát.~*~Amint
6102 1| beszédet. Leírja, hogyan másztak rendre a jövevény királyfiak,
6103 2| feliratot:~Itt~nyuksz~-ik~Matlak Fáni gyenge teste él~t 15
6104 1| igaz, becsületes szemek! Mától kezdve mind az én gyermekem.
6105 2| napot, galambom! Maga ugye a Mátyásné?~Fölemeli az arcát. Betegszín
6106 2| vörösödve. Megismerem benne Mátyást.~De ő is megismer engem.
6107 2| pitvarajtó előtt. A földön mázatlan cseréptál. Szappanozza a
6108 1| vadgesztenyeszínű sötéttel mázolja körül.~- Mán kezdődik -
6109 2| hozzá:~- Annyi ennek egy mázsa búza, mint másnak egy font.~
6110 1| is egy kilót, hanem egy mázsás körtét, melléje meg az aprajából
6111 1| Kergették ám.~- Hát aztán mé kergették?~- Mer mögveszött.~-
6112 1| a tündérek. Az a pislogó mécs a Tévelygő juhász, aki nem
6113 1| útjában, meg a szél is bizony meg-megfárad, és már a szomszéd határban
6114 1| kisleányok. A fakilincs meg-megkattant az utcaajtón, s a Jézus
6115 1| volt. Hosszú fekete haját meg-megsimogatták. Csizmáját remekbe csinálta
6116 2| legény! Serkedező bajuszát meg-megsodorintva pillog a leányra, s ahányszor
6117 1| akarnak.~Mindezt a pipának meg-megszívása között, lassan és komolyan
6118 1| magtárából. Egy év múlva megadom.”~Ennek alája kell írni.
6119 2| használt írótoll is, amellyel megajándékozzák. A rövidre fogyott palavesszők
6120 1| boton a batyuja.~- Mózsi! Megájjék csak.~Nem bizonyos ugyan,
6121 1| vigyázva, a papirosban megakadozva, leír egy vastag kamójú
6122 1| bölény arcán látszott, hogy megalázottságot érez. De ahogy odatámasztják
6123 1| éppen arra gondolok, hogyan megáldott vele bennünket az Isten.~-
6124 2| azért ment ma be. Meggyónt, megáldozott az eleven szemű Krisztus
6125 1| jött ki, hogy a cigánnyal megalkudjon. De nem magában állt ott,
6126 2| kiabálás, szaladgálás. A gépész megállítja a gépet. A nagy szíjat ledobják.~
6127 2| papunk kocsiját egyszer éjjel megállította három járkélő. A papunk
6128 1| A minap, hogy a kőhídon megállottam, ott láttam őt a fű között.
6129 2| Felöltöztem és kimentem a kertbe. Megálltam az út közepén és néztem
6130 1| meg a hídnál.~Aztán, hogy megálltunk, összetette a két kezét:~-
6131 2| efféle iskolai dolgok, mind megannyi alkalom arra, hogy beszéljenek
6132 2| Féltem az apjától.~De a vágy megáradt folyó. Hullámot ver, ha
6133 1| veszhetett? Elment tán a patakra: megáztatta az irháját, csontját. Kutya
6134 1| A méheket is ő fogta, és megbabonázta úgy, hogy tőle már máshoz
6135 2| tornácoszlopoknak. Magam is megbámultam. Akkor gondoltam arra, hogy
6136 2| kutya volt.~Mátyás is bezzeg megbánta, hogy eladta: írt egyszer
6137 1| alkalmat, hogy apját, anyját megbecsülhesse. Az öreg Istenes nehezen
6138 2| bujdosott. Onnan hozták elő megbékózottan.~A gyerekek nagy csoportban
6139 1| föld mélyébe ásott, puhára megbélelt vackaikba húzódnak be. Az
6140 2| örömszülőknek sok mindent kellett megbeszélniök.~A kölcsönös kézszorítások
6141 1| gyerekek eléggé erősek.~- Megbírják.~Mind a kettő újra bús elmerengésbe
6142 2| Délben indult oda az uraság megbízásából. Átizenek hozzá, hogy nem
6143 2| visszanyerem az árát. Mingyárt megbizonyítom.~- Jó - feleli. - De azt
6144 1| történt, hogy Burucz András megbízta Fodort, hogy ha már a városba
6145 1| semmi különös. Az ember megbocsáthat a tolvajának, rágalmazójának,
6146 2| lábához. Az meg ahelyett, hogy megbocsátott volna neki, újra püfölte.~-
6147 2| is esett neki.~Az ütésre megbolondult az asszony. Befutott. Nagy
6148 2| boldogságom!~Ez az ember kezd megborosodni - gondoltam.~De nem találtam
6149 1| ment, mi lesz abból?~Íme, megborzolódik az erdő: suhogva száll át
6150 1| főfájást okozott neki, és megbőszült ha vesztett. Én bizony úgy
6151 2| teremtette.~Cigány majd eldőlt megbotránkozásában.~No, szoros is lett volna
6152 1| Baczonyi János!~Illetlen és megbotránkoztató, ahogyan viselkedik. Hol
6153 2| vettem el.~Bent a házban megcsattant a kilincs. A leány megrezzent.~-
6154 2| szavakat.~Egyszer aztán megcsendül a lélekharang.~Imre elhallgat.~
6155 2| nem adtam. Gondoltam, majd megcsillapítom egy kis jó vacsorával. Elmentem
6156 1| elsőbben tartják. Aztán megcsináltam a gyertyát. Újhold után
6157 2| szólok az ablakról semmit. A megcsináltatása legalábbis két hatosba kerül.
6158 1| tüzet nézi, annak a lelke megcsöndesül; valami édes félálom szállja
6159 2| leugorni, hogy még egyszer megcsókoljam, de a kocsis miatt nem tehettem.
6160 1| Szinte szerettem volna megcsókolni érte.~- Milyennek látja
6161 2| feleltem. - Fájt talán, hogy megcsókoltalak?~Nem felelt.~Csak álltunk.
6162 2| nevettünk.~Erre a kutya megcsóválta a farkát, és visszajön hozzánk.~-
6163 2| neki, hogy ne gyüjjön fel. Megcsúszik, leesik. Ej, aszongya: ne
6164 2| tetejére jutottak, az öreg megcsúszott a síkos új szalmán, s lezuhant.
6165 2| felét. Marci bűnbánattal megcuppantja. Aztán megint állnak várakozó
6166 1| megmelegsünk. A segény rajkók megdeglenek a hidegtül. Nézze kend:
6167 2| egyszer örülhetett volna, hogy megdicsérte valaki. Most, hogy a temetőnkben
6168 1| elő is bújtak a lyukon. Megdörzsölték álmos kis szemüket. Tántorogtak.
6169 1| ájtatosságokból.~Már hetekkel előbb megegyezett az öreg Mucza cigánnyal -
6170 1| mondta Szűcs András.~Végre is megegyeztek három koronában. Szekeres
6171 2| Magára gondoltam.~Hamarosan megegyeztünk. Csak arra kért, hogy az
6172 2| Zsidócsillag.~Már akkor megéledt, megvidámult. A régi beszédes,
6173 1| melódia az ő dorombolása, a megelégedésnek, s maga jólérzésének melódiája.
6174 1| megmunkált hórihorgas betűvel megelégedettnek látszik. Föl is veszi a
6175 2| bájos virág megfelel reá: megélemlett a koporsójában és kikélt.
6176 1| te tyamár!~S gyöngéden megemeli a leánynak az állacskáját!~
6177 1| a kezemet nyújtottam:~- Megengedi, hogy lesegítsem?~Pillanatig
6178 1| csupán virágokból.~De hát megengedi-e az Isten, hogy szegény asszony
6179 1| beszélgetők között a hallgatás.~Megenyhült arccal nézett reám, és a
6180 2| másik. A kordéval együtt megér tíz forintot.~Egy tüskés
6181 2| Nem - rebegi halványan.~- Megérdemled-e, hogy azon a helyen ülj?~-
6182 1| Nektek legtöbb jutott, ugye? Megérdemlitek-e az Istentől? Feleljen meg
6183 2| mondotta aztán, mikor megeredt a nyelve. - Valamelyik vidéki
6184 1| lombos eperfa is, mintha megeresztené a lombját.~...Azután a pap
6185 1| nehézkesen beszél. A haját megereszti, mintha el akarná adni.
6186 2| Akit szeretsz, fogd meg!~megérint egy fiút. A fiú bemegy hozzá
6187 1| lehajlott és - a Kömpe vállát megérintette:~- Kömpe bácsi, küldjön
6188 1| aki azt sem ír, csak éppen megérinti a toll szárát, aztán én
6189 2| mint másnak egy font.~A pap megérkezik. Mogorva, sápadt fiatalember.
6190 2| kisbírót gyalog.~Hát délfelé megérkeznek mind a hárman. A két ember
6191 2| pengőt.~Beesteledett, mikor megérkeztem. A kántor örömmel fogadott.
6192 1| kedves és fenséges néznivaló. Megérthetetlen titok az. Mi a láng? Honnan
6193 1| vállat:~- Tudj’ az Isten. Megérzem én azt, uram, mint Paizs
6194 1| a szomorúság az ősznek a megérzése.~Kertemben már az őszirózsák
6195 1| Csöndesen álltam ott, mégis megérzett. Az ember megérzi hátulról
6196 2| az oldalára, nemegyszer megesett már, hogy mikor a koporsót
6197 2| zöld; ha meg zöld nincs, megeszi a kórót. Szóval ennivalója
6198 2| nem kell zab, se széna. Megeszik mindent ami zöld; ha meg
6199 2| tulipánnal a kályhánál. Az ember megfagyna künn a hidegben, mint a
6200 2| lesz. A föld színe az éjjel megfagyott.~- Azért hoztam a csákányt.~-
6201 1| mikor a világ teremtésében megfáradtan alvásra dőlt a végtelenség
6202 1| buldogéhoz. Csakhogy az öreg már megfehéredett. A fején hosszú ősz hajszálak,
6203 1| megpirosítja az arcot, és megfehéríti a hajat. A ráncok még nem
6204 2| vánkosnak. És a szegény állat megfeküdt ottan; a fejét megnyugasztotta
6205 2| alatt? Ime, ez a bájos virág megfelel reá: megélemlett a koporsójában
6206 1| hogy a kigyelmed fejéhez megfelelő szakállt csinálok.~- No,
6207 2| ennek most nincs tintája. Megfelezed-e vele a magad tintáját?~-
6208 2| erős legény.~Soós Estvánnak megfényesedik a szeme. A pipáját még jobban
6209 1| a holt gyermek arcképét megfesse.~Az anyja ült buzgón, s
6210 1| valamit - szólt jókedvűen -, megfestem azt az asszonyt hétesztendősnek.~-
6211 2| én többet, mester uram. Megfogadtam, hogy addig nem iszok, míg
6212 1| aztán nagy magamuntában megfogtam egy libát. Gondoltam, ha
6213 1| mindent - szólt a kezemet megfogva -, kérdezzen.~- Hát mondd
6214 1| érezte, hogy az öreg ereje megfogyatkozott, és hogyha nem támaszkodnék
6215 2| avult kötény darabjaiból van megfoltozva, s az a bekecs azokkal a
6216 2| kerül. Először a földet kell megfordítani, az már magában is nagy
6217 1| takarékpénztárnak. Mondok, megfordítva vagyon, mert ott tartoznak
6218 1| voltam. Mintha a földdel megfordulna a szívünk is: másképpen
6219 2| pipagyújtás végett kellene megfordulnia, de a két összetett marokból
6220 2| ártatlankodva. - Csak ahogy megfordultam, meglökődött.~- Ha tudtad
6221 1| és emeltebbre, az arcot meggömbölyítem; vagy sovány volt?~- Bizony
6222 1| templomba csak két öreg jár: egy meggörnyedt anyóka meg egy remegő fejű
6223 1| gond ám lúdnak lenni, ezt meggondolhatja akárki. Lám az öreg lúd
6224 2| talán, hogy a gazdája mégis meggondolja magát, és azt kiáltja:~-
6225 2| szamárság! Azaz, ha jól meggondoljuk: nem is bolondság, nem is
6226 2| akasztófára.~A siralomházban meggondolkodik Miska, és felizen a bíróságnak,
6227 2| meg, amit mondtam. Ha jól meggondolkozott és mégis eljön értem, hozzámegyek.
6228 1| megoltalmaz a jó Isten?~- Lehet. Meggondolom. Hopp: egy giliszta...~Egyszer
6229 1| csúfságban, veszendőben. Meggondolta-e kend, hogy mi ennek a vége?~
6230 1| akkor adósságot ittam rája. Meggondoltam, hogy szép egy fiam, szép
6231 2| dalolják:~PRIVATEHajlik a meggyfa,~Tengeri Mariska~Akit szeretsz,
6232 2| mondani. Azonban az öreg meggyihikelte a lovakat és köszönés nélkül
6233 2| fejével bután bólintva. - Majd meggyógyítja a jaó Isten!~No, ezzel nem
6234 2| szólni, de majd tudsz, ha meggyógyulsz.~Istenem, a te sok szomorúságod
6235 1| a kocsmában. A gyerek is meggyógyult, a kutya is. Semmi egyéb
6236 2| öreg is azért ment ma be. Meggyónt, megáldozott az eleven szemű
6237 2| amellyel ezt a szót mondta, meggyőzött arról, hogy a szűrszabó
6238 1| mozdulatlanul feküdt odabenn. Meggyújtották az egyik szentelt
6239 1| egyujjnyi kis gyertyamaradék meggyújtódik és a kályha vállára tevődik.~
6240 1| fordult meg az elmémben, hogy meghagyjam-e az öreg Bordácsnak a sárkányos
6241 1| hittem a holdra vonyít, hát meghajigáltam, hogy ne vonyítson.~Az öreg
6242 1| Szárnyának nyomásai alatt meghajlongnak a fák; ruhája végigsepri
6243 2| ő beteg maradt. A taraja meghajlott és olyan kékes halvány volt,
6244 1| nyújtotta volna, rám nézett és meghajtotta a fejét. Ez a tekintet,
6245 1| De nem bírja soká. A zene meghalkul az ujjai alatt. Rám néz
6246 1| csöndes faluban már messziről meghallatszik a kakasharangok cilinkelése,
6247 1| Beszélem neki az ügyet. Meghallgat szó nélkül. Aztán azt mondja:
6248 1| mormogta Kömpe Ádám.~- Ha addig meghalna - folytatta tűnődve -, de
6249 2| lesz abból, mikor a szülők meghalnak.~Kadariék arra kértek, hogy
6250 1| Gyüjjön ki, mert én még ma meghalok.~Hogy ezt elsusogta, ott
6251 2| kapusnál kérdezősködött, hogy meghaltam-e?~S a levegőbe intett, mint
6252 1| ahogy a kódorgó ráül, a kő meghanyatlik. No, ezzel magára is vonja
6253 1| Egy decemberi napon igen megharagított a szamaras Tóth Antal. Mióta
6254 2| kikerülök a katonaságtól, megházasodok.~De hogy kit vesz el, annak
6255 2| szegény áldott teremtés. Megházasodtam, és derék asszony a feleségem;
6256 1| csak lefeküdt a porba és meghempergődzött.~- Eső lesz - mondta
6257 2| meg kalácsot küldötték.~Meghíttam rá őt meg a káplár urat.
6258 2| visítást hallok onnan.~Meghökkentem.~Andris visított.~- Verik?
6259 1| Bündn Ilek... rebbenti meghökkenve, amint hozzám ér.~Azt akarta
6260 1| látszott. Akkor egyszerre meghomályosodik a látásom, és szédülés fog
6261 1| munkások is, és a tornác alatt meghúzódva várták, amíg elvonul a zivatar.~-
6262 2| bolondos gyerekek mindig meghúzzák a szakállát.) A cselédet
6263 2| akkor összeösmerkedtünk, megígérték, hogy eljönnek újborra.
6264 2| nehogy a mi lovaink is megijedjenek. Aztán mind a ketten leugrottunk,
6265 1| aludjál. Aztán, ha még egyszer megijedsz, jusson eszedbe, amire tanítottalak,
6266 1| a katonáig, de attól úgy megijedtek, hogy visszaszaladtak.
6267 1| leestem a szamárrul, úgy megijedtem tűle. Mert nem tudtam, hogy
6268 1| érzem, mintha őt jobban megilletné az emberi név, mint bennünket,
6269 2| mondottam neki kősziklát megindító ellágyulással.~- Nem, nem -
6270 1| összeterelte a juhokat és megindította. A völgyben sötét füstként
6271 1| ha két ilyen virágos fa megindulhatna és azzal az ezer fodros-bodros
6272 1| tintásüveget. Rendre sorakoznak, s megindulnak a templomba.~A templom tele
6273 1| egynehányszor a kast és megindultak egyenkint, hármankint, tizenkint,
6274 2| aztán a kocsit. Magam is megindultam velök az idegen paraszthoz.
6275 2| ott maradt, hogy segítsen meginni.~- Hát a Sándor Pál kocsija?~
6276 2| az érdekesebb. Azt inkább megírhatod.~A városban ott lődörögtem
6277 2| volna a kerítést. Mintha megirigyelte volna a Juli dicséretét,
6278 2| bürök között.~Te talán ha megírod ezt a történetet, jól is
6279 2| valakinek a haján, és hogy megírta-e mindenki otthon a feladatot?
6280 2| Megismerem benne Mátyást.~De ő is megismer engem. Kapja a sapkáját
6281 1| felelte:~- Azért, hogy őt megismerjem, szeressem, neki szolgáljak
6282 1| lát mindent, amióta velem megismerkedett.~Egy decemberi napon igen
6283 1| Lidi - szólott Paizs -, megismersz engem?~És kezét nyújtotta
6284 2| látogatásban a szülők ugyanis megismerték már egymást, s most a fiataloknak
6285 1| engem a maga két könyvéből.~Megismertette velem a vérfüvet, amelytől
6286 1| hogy fölnyitotta a szemét, megitattam a pálinkás butykosból.~-
6287 1| illett, hogy Andrást is. Hát megitták a három koronát közösen
6288 2| a kutya az eső után, és megivott egy pohár bort a te egészségedre,
6289 2| ördög. De lám, az ördög megjárta. Mert a leány nem jött ki.
6290 2| halkan -, tessék valami rossz megjegyzést mondani erre a kutyára.~
6291 1| körülpillantott, mintha valami megjegyzéstől tartana. Azonban senki se
6292 1| x lábú asztal alá.~A pap megjelenése úgy hatott rájok, mint a
6293 2| Gondold meg, hogy a te megjelenésed felfordítaná annak a parasztcsaládnak
6294 1| összezsugorodnom. Igaz, hogy a külső megjelenésemre nem sokat költhetek, de
6295 1| hajlonganak, el-eltűnnek, megjelennek a lángok. Egyik vörös, a
6296 1| kísértet-tyúk az. Éjszaka szokott megjelenni. De látni eddig nem látta
6297 1| fiúra.~A vak koldusunk is megjön, az agg Váróci Pál. Mintha
6298 1| előre, hol oldalt, hogy megkanyarítsa a birkákat. Mert akármennyire
6299 1| Csak azt tudta, hogyha ül, megkapja a leánya arcképét.~Hát hogyne
6300 2| felöltözött az ünnepi ruhájába. Megkapta a fia kezét és elrohant.
6301 2| nem fehér holló.~Továbbá megkaptam a sonkát, szalonnát, bort,
6302 2| és pipáztam. A kis kapu megkattant. A folyosón a gyerekcsizmák
6303 1| foga nő. Az idő egyszerre megkegyetlenkedik, s a nyomorult cigány nép
6304 1| te keresztül, míg annyira megkeményedel, hogy nem serked vér a lelkedből
6305 2| gyermek.~A másik kettőét is megkérdezte, csak úgy röviden és nem
6306 2| ha előtalálom a kovácsot, megkérem, hogy gyorsan végezzen a
6307 1| összetette a két kezét:~- Szépen megkérném, édes képcsináló uram, hogy
6308 2| bolondultál meg!~- Mikor megkérte a kezemet, azt mondtam neki
6309 2| mintha folytatna valami megkezdett beszédet.~- Szép ez a te
6310 1| iskolába.~Hát már hétfőn reggel megkezdődött a bevonulás. A kis fitos
6311 1| fejével, egyet köhintett és megkezdte:~- Hát hol volt, hol nem
6312 1| csak az, hogy az órákat megkiáltsa. Lopástól nem kell tartanunk.
6313 2| legény a papért jár, a gazda megkínál bennünket üléssel, s elkérdezi,
6314 1| szivarra gyújtott. Engem is megkínált.~- Tudja-e, mi az újság? -
6315 2| lakodalmi aprólék, őt is megkínáltam. De nem evett. Pedig a kalácsbúl
6316 1| is csoda, hogy ilyenkor megkíván egy korty pályinkát: annyit
6317 1| Szegény kis balgák: a szél megkönyörül rajtatok: fölemel és viszen
6318 1| búslakodástól. Végre aztán ha megkönyörülnek rajta és tesznek alája 18-
6319 1| padláson. A kanászlegény megköszöni reggel a szívességet és
6320 2| arcok nyájasan sugárzanak.~Megköszörüli erre a torkát Soós Estván
6321 2| káplár urat. Aztán mikor megkóstoltuk a kalácsot meg a borból
6322 1| szólt. Utoljára nem lehetett megkülönböztetni: szúnyogdöngés-e vagy csöngettyűszó.~
6323 1| Vakuljak meg, ha nem igaz. Igen megküzdöttem vele, mert úgy táncolt,
6324 1| erősen, hogy a gólyaorrú fű megkunkorodik, mint a dugóhúzó, s a fűkalászok
6325 1| oltárhoz visszatér.~Akkor meglágyul az orgona hangja. A sok
6326 2| káplár, hogy azt mondja:~- Meglásd, hogy ez a sündisznó meg
6327 2| elfordultam, nehogy a kántor meglássa, hogy leányfélével beszélgetek.~
6328 2| húsz lépést. De csakhamar meglassudik. Megfordul, megáll. Arra
6329 2| gondolja ezt senki!~Az alszegen meglassúdott. Egyszer meg is állt és
6330 1| arra, hogy egy szép lányt megláthasson az ember?~- Lánya válogatja.
6331 2| szarva eléggé világít, hogy megláthatnám.~Sajoltam, hogy nem látom,
6332 1| Játszottunk tovább. Majd meglátjuk, melyikünk erősebb azon
6333 1| a baromfiudvar felé. Ha meglátnak, nem jó a kő. Ha nem látnak
6334 1| kutya rézangyalát, majd meglátod, ha nem látod, te is meg
6335 1| állva isszák.~A vén paraszt meglátogatja néha a fiát, s nem véli,
6336 2| leszek, eljösz-e te is? Meglátogatod-e a tanítódat?~A szeme behunyásával
6337 2| bácsi szintén tanító úr. Meglátogatott engem, és most bejött, hogy
6338 1| mondom, alig egy hónapja meglátogatta a méltóságos házaspár a
6339 1| őt. A múlt nyáron sokszor meglátogattam. Kedvem volt volna rá, hogy
6340 1| amivel a Borz János botján meglazult vaskankalékot fogják a pásztortűz
6341 1| ő dolgos kezük nélkül is meglehetnek.~De a legjobb tanulóm, a
6342 2| a tanító úr beszélt.~És meglehetős komolyan azt mondom Miklósnak:~-
6343 2| Nini - szólok ilyenkor meglepetten -, hát ez is?~Pedig hát
6344 1| De ez mindig új és mindig meglepő. Pál úgy véli, hogy a szó
6345 2| érti a beszédet! - szóltam meglepődve.~- Dehogy érti - felelte
6346 1| már csak egy hét, aztán meglesz a vizsgálat. A Jóska gyerek
6347 2| teszi a kezét, és a fejét meglóbálja.~Keservesen meg fogom siratni.~
6348 1| mosdott, s különösen jól meglocsolta a fején a daganatot. Nézte
6349 2| Csak ahogy megfordultam, meglökődött.~- Ha tudtad volna, hogy
6350 2| irkát vett, és hogy Jancsi meglökte a tintásüveget.~Azzal megáll.~-
6351 2| hogy tinta van a kezében, meglökted volna-e?~- Dehogy.~- No,
6352 1| Amikor az apját említette, meglógázta a lábát és körülpillantott,
6353 1| táltosgyerek lelke lassankint megmagánosodik, mint a sziget a tengeren.~
6354 1| maradna reggelre.~Fodor András megmagyarázza, hogy az öregasszonynak
6355 2| is mást választ. De néha megmaradnak a gyermekkori választásnál,
6356 1| Tóth Antal elé. A tollat is megmártom és odanyújtom neki.~Tóth
6357 1| egy kicsit megpihenünk, megmelegsünk. A segény rajkók megdeglenek
6358 2| beázalódott a szalmatetőkbe, s megmentette a falut.~Az emberek másnap
6359 1| nem volt ereje reá.~Csak megmeredt, aztán megfordult, s neki
6360 2| A gyermekek már szinte megmerevülten néznek reám. Ahogy átpillantok
6361 1| Nappal ez nem különös: valaki megmerítette a vödröt és bennhagyta a
6362 1| fölhúzza a vödröt. Lidi pedig megmeríti abban a korsóját.~Kevi Pál
6363 1| ezüstös tulipános képét.~- Megmeséltetjük Fodor bácsit - mondták egyszerre
6364 1| tudnak leásakodni? Csak ők a megmondhatói, hányan mennek pap nélkül
6365 1| székre könyökölve hallgatom, megmondja, hogy amit játszik, azt
6366 1| emlékezteti őket. Sokszor megmondotta, hogy azt vele temessék
6367 2| volt az a lelketlen, aki megmondta neki?~- Én magam.~- Nem
6368 2| szívből-e vagy amúgy is? Megmondtam neki, hogy amúgy is: Erre
6369 2| neki a fáradságáért. De megmondtuk neki, hogy a pénzt az asszony
6370 1| A többi gyerek pogányul megmosakodottan ül a padokban. A tarisznyák
6371 1| hát a vályút vízzel, aztán megmosdott, felöltözködött. Szűre ujjába
6372 2| babszemet sem ér!~De aztán mikor megmosdottam a jó hideg vízben - mert
6373 1| fekete csemete. A képét csak megmosták otthon, de a keze, lába...
6374 1| koppanik egy orsó. A legények megmozdulnak, de már akkor a Kevi Imre
6375 1| pántlikát csinál rá. Az így megmunkált hórihorgas betűvel megelégedettnek
6376 1| MEGMUTATÁS~Ezelőtt, valami ezer esztendővel
6377 1| én a bajon, csak tessék megmutatni, amelyiket festeni kívánja.~-
6378 1| nekem felelni tudott.~Aztán megmutatta a babáját.~A babához adtam
6379 2| ott mosdott a kút káváján. Megnedvesítette a talpát és végigvonta a
6380 2| össze.~Az asszony szeme megnedvesült. Én is megrendültem.~- És
6381 2| fát csak valamennyire is megnemesíteni?~Nem látszott reá semmi
6382 2| temetés után jutott eszünkbe.~Megnémult aztán, mint a bolondok szoktak.
6383 2| bíróságnak, hogy tanút akar megnevezni. A bíróság akkor is együtt
6384 2| az új nagyoltárképet ment megnézni. Sokat beszéltek otthon
6385 2| eljönnek újborra. Hát eljöttek. Megnézték a szőlőt is. Aztán, hogy
6386 1| hűvöse semmiféle fának!~Megnéztem az órámat. Éppen tizenkettőt
6387 2| öreg Kadari.~- A földjüket megnéztük, mikor az apám ott feküdt
6388 2| Estvánék is kimennek, hogy megnézzék a lovakat.~Kisidőnyi csend
6389 2| engem, és most bejött, hogy megnézzen titeket is. Ő meglátja a
6390 1| Éppen olyan lett volna, ha megnő.~- Próbálok valamit - szólt
6391 1| láncvirágé. Mintha a láncvirág megnőne nagyra és gömbölyűre és
6392 1| a jövedelmem elég. De ha megnősülnék, a világ legnyomorultabb
6393 1| gondolkodik, hogy önnek megnősülnie nem szabad és szerencsés
6394 2| szemmel és ugyanolyan komolyan megnyalta. Aztán visszadugta a tarisznyába.~
6395 1| Hát aztán?~- Hát aztán megnyergeli az ebadtát.~- Jó-jó - szóltam
6396 1| de a fakilincses ajtók megnyílanak. Itt egy marék liszt, amott
6397 1| mindenütt és minden korban megnyilatkozik a virágok szeretete, a maga
6398 1| éghasadásról is, mikor az ég megnyílik és az ember bepillanthat
6399 1| városnak~Gyöngykapui mind megnyílnak.~Üdvözlégy, óh Mária!~Üdvözlégy,
6400 2| megfeküdt ottan; a fejét megnyugasztotta a vánkoson, a két lábát
6401 2| Tizenhárom éves, de korán megnyulladt. A hátán putton volt, és
6402 2| volnál, nem akartalak volna megölelni.~De magam is meg voltam
6403 1| legényeket.~Paizs János a határon megölelte, megcsókolta mind a kettőt.
6404 2| lőni orvul, verekedésben megölni valakit, nem árt a becsületnek.
6405 1| összeereszkednek. Mikorra pedig megöregszik, a puszták komor filozófusává
6406 1| ünnep az az óra, amelyben megörökítik.~Leült a karosszékbe és
6407 1| kincset. Az asszony igen megörült. Azt mondta nekik, hogy
6408 2| ember, s buzgón eregette a megoldozott gabonakévéket a dobba. Az
6409 1| Sok.~- Hátha az idén megoltalmaz a jó Isten?~- Lehet. Meggondolom.
6410 2| egyszeregyet is megnézik. Megolvassák, hány a levél az irkában,
6411 1| bugyellárisát a lajbizsebből, és megolvasta: mennyi pénze maradt?~No,
6412 2| de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben
6413 1| instálom. Csak éppen egy kicsit megpihenünk, megmelegsünk. A segény
6414 1| formája.~A festő csakhamar megpirosítja az arcot, és megfehéríti
6415 1| is surran.~A Jóska gyerek megpirosodik a szólításomra, és Rozi
6416 1| fordít a kövön. A helyét megpiszkálja-szurkálja a botjával.~Nincs ott egyéb,
6417 1| szállta meg a himlő és igen megragyásodott. A falubeli legények azzal
6418 2| Féloldalt fordítja a fejét, és megrándul a szája széle.~- Emberek -
6419 1| hördült meg Fodor.~Kevi Pál megrándult:~- Csak nem gondolja kend,
6420 2| Hát az ő egészségére.~Erre megrázkódott, mint a kutya az eső után,
6421 1| I.~A tiszteletes, amint megreggelizett, fogja a botját, megyen
6422 2| volt még hátra, hogy együtt megreggelizzünk.~- No - azt mondja a végén -,
6423 1| lesújtotta.~A hatalmas lövéstől megrendült a föld a sarkában. Hol vagytok
6424 2| szeme megnedvesült. Én is megrendültem.~- És mióta a felesége vagy,
6425 2| szívemen hatalmuk nem lehet!~Megrendülve hallgattam a szavait. Nem
6426 2| egyre fogyott a józanság. Megrészegedtem a látásától, és nem bírtam
6427 1| levegőbe.~Az egyik Gál gyerek megrezzen:~- Fecske!~Csakugyan egy
6428 2| megcsattant a kilincs. A leány megrezzent.~- Hát majd megmondom, mikor
6429 2| kétlépésnyi távolságban, mint a megriadt őzike és bámulva nézett
6430 2| alig bírok magammal, úgy megrohan a vágyakozás, hogy csak
6431 1| jönnek be, mikor már az idő megrokkan, s otthon az ő dolgos kezük
6432 2| Mert az út köves és a lónak megromolhat a lába.~Fáztam már.~Hol
6433 1| neki: ne engedd a képedet megrontani, te ostoba. Így hát nem
6434 1| Meg nem ütöttem. Egyszer megrúgtam, az igaz, de ütni meg nem
6435 2| született a jámbor, magam is megsajnáltam.~Mégis csak furcsa, hogy
6436 2| Szerencsétlen kis állat! Tavaly is megsántult, és csak a télen gyógyult
6437 1| zaklatolódik; a taréja megsápad a búslakodástól. Végre aztán
6438 1| vánszorogva, mintha az a fakó megsárgult szűr ólomból volna rajta.
6439 2| mindnyájan idekerülünk.~De nini, mégsem. Amott ballag az ákácosok
6440 1| T betűt kanyarít, szinte megsercen belé a kalamus.~No, de itt
6441 1| a panaszt.~Istenes Imre megsimította a bajuszát, és a csizmájára
6442 1| benne - mondotta végül, megsimítva a bajuszát -, elmondok egyet.~
6443 2| örvendezve ugrálja körül.~Baracs megsimogatja a kutya fejét. Jólesik neki,
6444 1| a két lábamat, én pedig megsimogattam.~- Tudok még mindent - szólt
6445 2| leánynak az iskolát kellett megsöpörnie. Sorrendben söprik mindennap
6446 1| kőnek a földbe. Jön a tél: megsüllyeszti.~Az első szép tavaszi napon
6447 2| eltalálják, elviszik és megsütik.~Egy áprilisi napon a mi
6448 2| neki szalonnát két garason. Megsütöttem. De még ádázabb lett tőle.~-
6449 1| És így végződik:~- „Az Úr megszabadít téged, és az ő jósága fölvesz
6450 1| szívbajos. Azt is mondta. Megszabadult örökre. Most meg itt van:
6451 1| karikásak, nem olyan formásan megszabottak, mint a könyvregények.
6452 1| a szemeivel hunyorgott, megszagolta és tovább aludt.~A pillangó
6453 2| Oh, azt hittem, a szívem megszakad!~Olyan volt, mint az őrült.
6454 2| piruló leánynál!~Megint megszállt az ördög!~- A kendőd már
6455 1| megint eljövök. Holnapra megszárad és aztán jön csak a bitüm.~-
6456 1| a lépéseimtől. A falakat megszáradt koszorúk és falombok borítják,
6457 1| papnak, hogy a szivartól megszédült a fejem: gyalog akarok hazamenni.
6458 1| villog a balszemén. A báró megszegi a nyakát és a leányok felé
6459 1| és összeugatta az oldalt megszéledett bürgéket.~Kömpe újra letelepedett
6460 1| kanászlegény meg a királyleány igen megszereti egymást - amit a hallgatóság
6461 2| hát az unokámat is igen megszerették. Aztán szót ejtett az asszony,
6462 1| nem mondhatom, mennyire megszerettem azt a kis falut és benne
6463 2| gyászoló családdal egyetértőleg megszerkesztette. A betűnek elhelyezésére
6464 1| lehunyta a szemét, valahányszor megszítta.~Csak nézem.~- Mit beszél
6465 2| szeme. A pipáját még jobban megszívja.~- Hálistennek.~S elmosolyodva
6466 2| ami közöttünk volt, és hát megszokod. Boldog is lehetsz vele.
6467 2| is, ha akarna, de már úgy megszokta, hogy jobban esik neki a
6468 2| változtatott.~Akkor újra megszólaltam:~- Ez a két fiú a tanítás
6469 1| belőle egy asszony. Mindenkit megszólított, aki csak eléje akadt, hogy
6470 1| kocsmáros a kapuban állott: megszólította Imrét, hogy adjon a virágból.~
6471 2| várja-e, vagy hogy kilépjek és megszólítsam? Végre is kiléptem az ajtón,
6472 2| boldogan -, hogy a kezét megszoríthassam. Isten áldja meg!~- Beszélni
6473 1| feleli bizonnyal az anyja.~S megszűnik a szárnyak levegőverése.
6474 1| vagy a gyöngyvirág?~*~Mióta megszűnt a tanítás, árva vagyok.
6475 1| nem történt, hogy valaki megtagadott volna ilyen aláírást.~Tóth
6476 2| búsan. Úgy kell élnem, hogy megtakarítsak a jövő tanév kezdetéig legalábbis
6477 1| másik, a harmadik. Mindenki megtalálja a maga párját.~És bizonyára
6478 1| Kedvem volt volna rá, hogy megtanítsam olvasni. Azonban ő csak
6479 1| dereka. A paraszt fiúcska is megtanulja idővel, milyen nyakkendő
6480 1| többször elolvasnom, hogy megtanuljam kívülről. Ezt írta többek
6481 1| menyecskéből?~Azt is tudom.~Megtanult magyarul.~Hanem a hazai
6482 1| libapecsenyével, legalább megtapogatom a combját. Hát nem akkor
6483 2| megtetszenek egymásnak, talán megtartjuk a kézfogót is egyúttal.~-
6484 2| cuppant ki az üvegből. Jancsi megtaszította Marcit.~A ténta kilottyant.~
6485 1| MEGTÉRÉS~A juhok a szőlőhegy alatt
6486 2| kötelezem a leányt arra, hogy megtérítse a kárt, alkalmat nyitok
6487 2| a házban. Ahogy a leány megtessékelte minden ételnél, a legény
6488 1| bolondot. A tanító úr kedvéért megteszem.~Fölállott és a szoba felé
6489 2| ezt magam se hittem, hogy megteszi a kutya. A mezei kispipámat
6490 2| gulyát énekelnek, s a juhászt megteszik gulyássá. De mindegy. Az
6491 2| megtoldotta a putton magasságát és megtetézte jól.~Az ablak alatt megállt
6492 2| legény az apjával. Aztán ha megtetszenek egymásnak, talán megtartjuk
6493 1| át becsukogatták, aztán megtették bakternak. A bakter mindenért
6494 2| és hát én csak azért is megtettem kérését, mert az asszony
6495 1| kettő.~Fodor András azalatt megtömi a pipáját. Aztán tovább
6496 2| virágcserepet szedek elő. Megtömöm földdel. Vetek beléjök mindenféle
6497 2| szerszámán. Az öreg is ivott. Megtörölte a bajuszát; és ismét felintett
6498 1| támaszkodik: fölhúzza.~Hogy ez megtörtént, elégedetten pillantott
6499 1| ember nem tudja, valóban megtörténtek-e, vagy csak álmodja őket.~
6500 1| kifordult a pitarból. Az udvaron megtörülte öklével a szemét. A kalapját
6501 2| forgács. Néhány hosszú szállal megtoldotta a putton magasságát és megtetézte
6502 1| kiáltott föl az igazság hangja megtorlásért.~Szerencséje volt mégis
6503 1| hogy foggal született. Ha megtudnák, akkor a hetedik esztendejében
6504 2| asszony légy. Ő nem fogja soha megtudni, ami közöttünk volt, és
6505 2| másiknak? Labdáztak? No, majd megtudom, melyik a bűnös a kettő
6506 2| foltot.~Ő folytatta:~- Mióta megtudták, hogy magáért ver a szívem,
6507 2| de bizony ahogy később megtudtuk, nem a liliomos kertbül
6508 1| mellé, a fatönkre. Az öreg megül ott szinte mozdulatlanul;
6509 2| és hogy az ő távozásával megüresedett a kert. És ekkor fordult
6510 2| lélek virága! Aki az arcot megüti, a lelket üti meg! A lélek
6511 2| házából ráfutna egy kutya. Megütné bottal. De kutya ott sincs.
6512 2| öreget a gerendák közül.~- Megütődött kend?~Az öreg csak néz elkékülten:
6513 1| áldozatul.~Arra gondoltam, hogy megütöm a macskát.~De minek?~A természet
6514 1| hogy valamelyik cseléd megütötte.~A gyerek felemeli a fejét
6515 2| bánod, csókold meg ott, ahol megütötted.~Jancsi odafordítja az arca
6516 2| azután visszamarad, hogy megugassa a kocsinak a hátulsó kerekét
6517 1| mint máskor. És bizonyára megújságolták az én barackfáimat
6518 1| Valahányszor hazatértek, mindig megújságolták az őröknek meg a királynénak,
6519 2| foltok rajta évről évre megújulnak, de maga a bekecs a régi
6520 1| lakjon.~Hogy erre a vajda megvakaródzik, némi jóindulattal teszi
6521 1| fecske meg szanaszét a jól megválasztott ereszek alatt.~Azóta már
6522 1| is úrnak számítódik. Majd megválik különben, ha a gyermekek
6523 2| ember, ha bűnt követ el, megvallja. Azt mondja magában: Bűnt
6524 1| összehasonlítást: ő bizony az igazat megvallva, bolondnak ismeri a bárónét,
6525 1| házasságnak minden boldog reménye megvalósuljon.~Koccintott és ivott.~Baczonyi
6526 1| Mennyi nyomorúságot lehetne megváltani egy ilyen fényes kövecskével!~
6527 1| ügyben a harag érthető és megváltozhatatlan; csak azt sajnáltam, hogy
6528 2| Egy pohár bor elég, hogy megváltoztassa őket. Máskülönben bárányok.
6529 1| fecskenépről szavaztak, hogy megvárják-e őket, vagy nélkülök menjenek! -
6530 1| olyan becsületes-ártatlanul megverődött.~ ~
6531 1| figyelmes volt a Lidi iránt. Megverte azokat, akik Lidit csúfolták.
6532 1| No, így is cselekedtem. Megvettem a gyertyának valókat alku
|