15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
6533 2| hóesésnek is!~Az örömük engem is megvidámított. Milyen bohó a gyermek!
6534 2| bámulják a gombjait. Ezen megvigasztalódik.~A fiúk nem sokat törődnek
6535 2| A süveges ember engem is megvilágít. Akkor látom, hogy egy harcsafejű,
6536 2| másiknak kalap.~A lámpás azután megvilágítja a karfátlan hidat, a magasra
6537 2| Hajadonfővel volt. A kezében megvillant valami a holdvilágnál.~Balta.~
6538 1| indultam hozzá, mihelyest megvirradott. Beszélem neki az ügyet.
6539 2| rozsda. De ha napestig is megvoltam abban az eltökélésemben,
6540 1| szemöldökkel. Oda is lép; megvonja kifelé. A deszka könnyen
6541 2| Miklósé, az én szomszéd megyebeli kollégámé, s ürge legyek,
6542 2| esztendő múlva bent járok a megyegyűlésen. Hát ahogy egy kis utcán
6543 1| Eszembe se jutott, hogy megzavarjam a találkáikat. Csak néztem,
6544 2| végigsétált.~Hanem aztán megzavarodott az elméje.~Akkornap tapasztaltuk
6545 2| nyakamba rohanna, búvik előlem!~Megzavarodtan tértem vissza. Mi lehet
6546 1| száz esztendős adventi ének megzendül a templomban:~PRIVATE„Oh
6547 1| macskának, hogy a kertajtó megzördülése elfordította tőle a figyelmemet.~
6548 1| bokrétára.~Ezek Varga Ádámnak a méhei.~Varga Ádám tudós és jeles
6549 1| ember, mert csizmadia. A méheket is ő fogta, és megbabonázta
6550 1| fűszál hallgatja velem a méheknek hullámzó méla szent zenéjét.~*~
6551 1| okuláréját, és kiment a méhesbe. Valami vörösposztót terített
6552 1| KÉK PILLE~Van a méhesemben egy szalmadívány. Mikor
6553 2| magamat, hogy Julcsa férjhez mehet aggodalom nélkül. A róla
6554 1| a kutyán az esze.~- Hova mehetett? Hova veszhetett? Elment
6555 2| temetési ének.~- Miért ne mehetnél? Az a legény nem tud arról
6556 1| olyan már, mint a zengő méhkas. A pap kihirdette, a kisbíró
6557 1| utánalódult a szekerének.~- Mék a malomba - mondta.~Szűcs
6558 1| szamár a farkát himbálva méláz. A kutya arasznyira kinyújtott
6559 1| tud erről semmit. Boldog mélázással gondol mindig reád! Úr lesz
6560 1| olyanok, mintha az égbe méláznának, máskor olyanok, mintha
6561 1| Az embereink komolyak és mélázók, mint az erdő fái. Az erdő
6562 1| abbahagytam az ásást.~A parázsra mélázott. Nem szólt többet.~Mi is
6563 1| kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid?
6564 1| Ahogy így a kályha langyos melegáramlatában üldögélve nézem az örökszép
6565 1| nemcsak világossága van, hanem melege is. A muzsikus cigányaink
6566 1| bogarakénál, amelyek sem a dél melegébe nem tudnak elszállani, sem
6567 1| megállott.~Figyelmét a napon melegedő ember vonta magára: egy
6568 2| gunnyasztott az őszi nap melegén a tornác kőfalánál, és néha
6569 2| volnánk a tavaszban. A nap meleggel sütötte az iskola oldalát.
6570 1| mondotta jószívűem -, melegítse föl vele a mejjit.~A beteg
6571 2| becsületes gondolkodásom megint melegre jutott vajjá vált.~Nyugodtságot
6572 1| tyúk, hogy az ő szívének melegségénél csirke lesz a tojásokból?
6573 2| betoppan hozzám.~A szokott melegséggel ölelkeztünk össze. Én nem
6574 1| kiegészíteni.~Ahogy ott ülnek és melegszenek a klastrom udvarán a tűz
6575 1| rá-rátapogatnak a kályhára.~- Már melegszik!~Egy vizes fadarab fölsziszereg
6576 2| idő, és mi ketten együtt melegszünk a tulipánnal a kályhánál.
6577 1| verőfényben elnyújtózkodva melengeti az ő rozsdaszínű selymes
6578 1| őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban.
6579 1| azon a hangon, amelyen a mellbajosok szoktak beszélni.~Kömpe
6580 2| az, hogy Szodorai Jancsi mellbe lőtte magát. Az újságok
6581 2| nyitva; kilátszik a meztelen melle az inge alól.~- Hát kend
6582 1| élettelenül elterülve fekszik, s mellében áll az Istennek izzó piros
6583 1| a kis zöld ládájára és a melléből felszakad egy-egy sóhajtás:~-
6584 2| paradicsom gyepén járdogált. A mellecskéjén is akkor kezdett feszülni
6585 1| hanem egy mázsás körtét, melléje meg az aprajából is holmi
6586 1| kezet csókoljanak.)~Leültem melléjök az árnyékba, és elővettem
6587 1| is. A kis cigány Lacinak mellékelten küldök egy piros honvédsapkát.~ ~
6588 2| senkit; ha nem akad valami mellékes keresetem a városban, visszatérek.
6589 2| vadonatúj kék posztónadrág van. Mellényén ezüstösen tündökölnek a
6590 2| halk ruhasuhogás hallatszik mellettök.~Baracs Imre hallja. Egy
6591 1| hajtotta a fejét. A gyerek mellettük betakarva aludt. A szép
6592 1| kisbíró szétvetett lábbal áll; mellével a botjára nehezedik, ami
6593 2| kockás kék dunyhával van mellig betakarva.~Hanyatt fekszik.~
6594 2| éppen Cigány Laci az örökkön mellőzött?~De nem szóltam mégse. Attól
6595 1| Egyhangú, de mégis kedves melódia az ő dorombolása, a megelégedésnek,
6596 1| megelégedésnek, s maga jólérzésének melódiája. A tücsök cirpelése is csak
6597 1| szerinte a hatalmat gyakorló méltóságnak állásmódja. A pipát hegyesen
6598 1| csengetyűt és előrelépked nagy méltóságosan a könyvvel a pap előtt.~
6599 1| arca beszáradt. A szeme még mélyebben sötétlik, mint máskor. A
6600 1| végtelenség csillagvilágos mélyében.~S vajon melyik ér többet
6601 1| süvegét a padra és a tarisznya mélyéből egy fényes tollacskát kapar
6602 1| kettő újra bús elmerengésbe mélyed.~Milyen szomorú tud lenni
6603 1| Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak
6604 1| sárga porfelleg a távolba mélyedő mezei úton, s a fellegből
6605 1| A virágok akkor a föld mélyén aludtak, és álmodtak a tavaszi
6606 1| erősebb azon a sakktáblán, melyiken csak két figura áll.~Másnap,
6607 1| tovább. Majd meglátjuk, melyikünk erősebb azon a sakktáblán,
6608 2| szarvát. A kérdésemre, hogy melyitek volt, azonnal fölkelt a
6609 1| A tűz ilyenkor végtelen mélynek látszik. Az apró lángok
6610 1| madarak országútján, de melyőtök juthat el a messze dél meleg
6611 2| szélfuvalom szállana át.~Mélységes csönd.~És minden gyerek
6612 1| töprenkednek, hogyan lehetne menekülni?~A mező csöndes. Sápadt-sárga
6613 1| az égi háború.~A malomba menekültem.~Oda futottak a szénagyűjtő
6614 2| emberéletről van szó. Lovat menesztenek a bárónéhoz, hogy egy halálra
6615 1| a szappan áldásaiban.~- Menjetek haza, mondjátok meg anyátoknak,
6616 1| valahol a patak mellett. Ménkű azokba a sündisznókba! Valahányszor
6617 2| keservesen?~- Táncra tanítom, a menkü üsse meg, de nem akar.~Akkor
6618 2| alatt. Ha a házak között menne, azt mondanák:~- Jön a feleségéért.~
6619 1| közelebb jönne, én visszafelé mennék, hogy távolabb maradjon.~
6620 2| pillantott vissza.~- Már hí. Mennem kell. Nem szereti, ha beszélnek
6621 1| fejét: a birkák világgá mennének, ha elaludna. A kutya sora
6622 2| eső leesett. Által kellene mennie a falun, mert az asszony
6623 2| napján temetésre kellett mennünk. Míg a pap öltözködött,
6624 1| ember: villámlani tud meg mennydörögni.~Hát egy napon hallom ám
6625 2| mondom az embernek -, mennyiért adná el ezt a kutyát?~Mosolygott.
6626 1| szívom ezt a tiszta, édes, mennyvilági illatot. Elmémből eltűnik
6627 2| Mikor az utolsó templomba menő is ellépett a ház előtt,
6628 2| Mivel szagosítottad meg?~- Mentával - felelte a leány.~- Nohát -
6629 1| jár.~Szűcs András izzadt, mentegetődzött:~- Én a kutyámat soha meg
6630 1| Jóskát liba-legeltetni.~S mentegetődzve tette hozzá:~- Nincs több
6631 2| helyén és jelentette, hogy ő. Mentegette magát, hogy a kecske őt
6632 2| mondani neki, hogy hogyan mentették ki Jancsit meg Naczát az
6633 2| kocsin ott ül a fia is meg a menye is. Borjút vittek a vásárra,
6634 1| szobába.~II.~Mi lett az olasz menyecskéből?~Azt is tudom.~Megtanult
6635 2| kódusbotra jutnak,~A cifra menyecskék mind lerongyolódnak.~Muzsikus
6636 1| cserebogár a természet nagy menyegzőjének a vőfélye. A zöld szín uralkodik
6637 1| kocsiról.~- Isten hozta, kedves menyem... unokám... ej, nem is
6638 1| beszédben, mint aki a hegy meredekén haladva megáll, hogy levegőzzön.~
6639 1| leír egy vastag kamójú meredt nagy T betűt. A szárát alulról
6640 2| anyjára, őt is elfutotta a méreg, és felkapta a botját.~No
6641 1| hogy nincs. Én meg nem merem látni, mert tudom, hogy
6642 1| nem nézett oda. Maga elé merengett a semmibe, és talán nem
6643 2| akasztották. Kozarek nagy elismeréssel nyilatkozott magaviselete
6644 1| a túlsó végéről. Látja a méréseket, a fejcsóválásokat, még
6645 2| már. A szemét a kutyára meresztette, ráfújt, és ráköpött. Közben
6646 2| Odapillantok, hát az állatorvosra mereszti a szemét és újra vakkant.~-
6647 1| ülök is. És ha ő egynéhány mérfölddel közelebb jönne, én visszafelé
6648 1| énreám? Mit akar velem? Mérföldek vannak közöttünk, mikor
6649 1| ennek a cudar dögnek! - mérged rá Szűcs András.~S kapja
6650 2| farkát Mátyásnak.~Én aztán mérgemben otthagytam.~ ~
6651 2| ha veszít, akkor szörnyű mérges.~Három napig színét se láttam
6652 1| az égig, az égen túl is. Mérhetetlen óceánja a kékes sötétségnek!
6653 1| földjére, aztán a magáét méri végig egy gondolkodó tekintettel.
6654 1| Szomjas? Nem: Fodor Lidi merít ott vizet.~Lidi még tavaly
6655 2| akkor csak álljon neki. Mérje ki ott a sarkot.~Az ember
6656 1| Ha ő hiányzik, akkor se merné elfoglalni senki. Innen
6657 1| mintha a pipájával is nézne, merőn arra tartotta, amerről várt.~
6658 1| arasznyira - persze Isten kezével mérve. Körülöttem a prücskök egyhangú
6659 2| mondja, csak úgy, mint a mesébe van. Mikor ránk adta a pap
6660 2| esti utazásokban van valami mesebeli érzés. Az ember nem tudja,
6661 1| csak éppen nem pipáznak a mesehallgatásban.~No, bizonyára jobb a dolguk,
6662 1| tűzben történetek vannak. Mesehangú és mesének illő színes történetek,
6663 1| fog el. Az erdei tündérek meséit ilyen mámorban álmodta meg
6664 1| a pipáját. Aztán tovább mesél:~- Úgy esztendő múltán eszébe
6665 1| beszélgetnek. Meglehet, még mesélgetnek is egymásnak, mint a mi
6666 1| csakhogy ritkán oldódik meg a mesélő kedvük.~Hogy én ott voltam,
6667 1| Burucz Bandi legközelebb a mesélőhöz, a nagy figyelemben kicsi
6668 1| regősei, minden magyar idők mesemondói csak így kezdhették. De
6669 1| megtelt a szomszédokkal, de messzebbről jöttekkel is.~A bakter az
6670 1| búgónak, fakalamárisnak a mestere. Ő tud legjobban kukorikolni.
6671 2| összecsattogatja, hol a mestergerendán veri ki széles tenyerével
6672 1| most meg olyan, mint aki meszet árul.~A falubeliek mindazonáltal
6673 2| teher alatt a sárban. S egy méternyi hosszú karó volt bot helyett
6674 1| tarisznyáját. Leteszi a kalapját. Metsz a kenyérből, szalonnából
6675 1| idei mogyoróvesszőt egy metszéssel. Szólítsa magához a kutyáját.
6676 1| újdonatúj olvasók és füzéres mézeskalácsok piroslanak a nyakukon. Három
6677 1| padokról lelógott a sok kis mezítelen láb. A szemek nyitva és
6678 2| tnde-tnde...~És a kis mezítlábas leányok mosolygó arccal
6679 2| Nem szégyenled, hogy egy mezítlábos parasztleánynak több az
6680 1| századrésznyi picinyét egy csepp méznek. Talán az egész napi munkája
6681 1| egynek-egynek egy csöppenet méznél, s napszállat után a kasnak
6682 1| házaink közé, a mi szegény mezőinkre. Mi van a mi falunkon olyan
6683 1| akit a sors elvezetett a mezők békéjéből, s magára hagyott
6684 1| felhői hóval borítják be a mezőket.~Miből éljen akkor a szegény
6685 1| a kökény meg a fűz több mézport ád, mint máskor. És bizonyára
6686 1| fiúra.~- Hát látod ezt a mezsgyeküvet?~- Látom; honne látnám.~-
6687 1| is be tud furakodni, s a meztelenjét csípi benne a cigánynak.~
6688 1| ereszkednek egy-egy most nyílott, mézzel telt virágcsoportra, és
6689 2| veszem a lelkemre, hogy téged miattam gyötörjenek! Jobb, ha otthon
6690 1| amit nem kér az ember a Miatyánkban. Gyékényből őrlik. Olyan
6691 1| réz-Krisztus és vörösek a miatyánkok. Szóval, rendes búcsújáró
6692 2| kutya, csak a hangot.~- Hát mibe fogad, hogy a beszédet érti?~-
6693 1| hóval borítják be a mezőket.~Miből éljen akkor a szegény gólya
6694 2| még madárfészek se, akkor Micóval játszottunk.~Micó az ő kis
6695 1| és meg is szorította a miénket fiatalosan.~- Ez az úr -
6696 2| szemedbe ötlött.~- De hallod: Mihálynak is öreg az már.~- Pedig
6697 1| Hát el is indultam hozzá, mihelyest megvirradott. Beszélem neki
6698 2| bekecsét.~- Mingyár gondoltam, mihent mondták, hogy eladta kend
6699 2| mi hajlékunk a hajléka. Mihozzánk tartozónak tudja magát.
6700 2| hogy él és hogy bájos. Miképpen rejtőzik benne az erő? Honnan
6701 1| főzetne...~És elmondják, miket ebédelnének a püspöknél.~
6702 2| lehet másé, csak Szalay Miklósé, az én szomszéd megyebeli
6703 2| meglehetős komolyan azt mondom Miklósnak:~- Mind a háromnak adsz,
6704 2| ott maradtam: beszélgettem Miklósnéval. Harasztot hozott az asszony
6705 2| és megnézik. Ilyen Zrínyi Miklósos irka van elég az iskolában,
6706 2| de azért megnézik. Zrínyi Miklóst is megnézik, az egyszeregyet
6707 1| dermedten hullanak el a bogarak milliói. A december szele kemény
6708 2| földhöz, hogy éppen egy milliom darabra törött.~Még ez nem
6709 2| úri parkokban a kezetlen milói szobor. A háta mögött sötétlő
6710 1| volna megcsókolni érte.~- Milyennek látja a mi kis falunkat? -
6711 1| Tanácskoztak, disputáltak.~Vajon min forgott a beszéd? Vezért
6712 1| dolga nem volna az életében. Mindamellett ő is fölemelintette a kezét
6713 1| meszet árul.~A falubeliek mindazonáltal nem botránkoznak meg rajta.~-
6714 2| kutyát. Nem mondom, hogy mindazt a százezer szót megérti,
6715 2| csavar az üvegen.~A szomszéd mindeddig a padon térdelt, s a mögötte
6716 1| a másikat nem szívlelné? Mindegyikünk tudja, hogy a másik mennyit
6717 2| mikor pedig meghalunk, mindegyikünknek egy négyszögöl kis birtoka.
6718 2| hogy állat is lehet olyan mindenben szerencsétlen, olyan péntekes,
6719 1| mosolygás! Az egész feje, mindene mosolyog. A haja is mosolyog,
6720 1| megtették bakternak. A bakter mindenért felelős, ami éjjel elvész.
6721 1| többinél. Az apja a báró mindenese volt a szomszéd faluban.
6722 1| cigány. Az uraság konyháján mindeneskedik. Hozd be, vidd ki - ennyi
6723 1| Tóth Antal. Mióta bevették mindenesnek az urasághoz, mindig ott
6724 1| akkor hozzá éppen az ördög a mindenest! Nekem esik a bottal és
6725 1| ott iskolába, szóval sok mindenfélét beszélnek. A báró különben
6726 2| hanem a csordásunk, az ért mindenhez.~- Az nem kell - felelem
6727 1| és hogy hová valók? Hát mindenhová.~A kisbíró szétvetett lábbal
6728 2| fekete szemével.~- Netek mindeniknek egy krajcár - mondja Miklós. -
6729 2| kik vótak a lakodalomba. Mindenkire bólintott a fejével, mint
6730 2| lehetett ráruházni. Durván bánt mindenkivel. Csekély okokért orcán törülte,
6731 2| szokatlan a gondolatom. Hiszen mindennapi valami, hogy az ilyen kisleányok
6732 2| ideje. Fölállítjuk a gépet. Mindenre van ember, csak etető nincs
6733 1| Tündérek nincsenek, mint ahogy mindenről azt mondjuk, hogy nincsenek,
6734 1| hunyorgató mosolygó szemek. Mindezek között pedig ezernyi más
6735 2| elválik tőle.~Baracs Imre mindezekre a köszöntésekre fejbiccentésekkel
6736 1| asszony.~A beteg tigris mindezzel nem törődik. A napsugár
6737 2| közé.~Hanem aztán, hogy mindinkább sorvadt, az irigységgel
6738 1| vágtam és agyonvertem. Uccu mindjárt előkapom a bicskámat: fölmetszem
6739 2| apa pipát töm s eközben mindnyájunk arcára rápillant egyenkint.~
6740 1| nem sok: negyvenhét fillér mindöszvesen.~- Oda se neki!~Csak azután
6741 1| cserebogarat meg a pillangót és minduntalan mondogatják:~- Nagyapó,
6742 2| felírást is ő cselekszi meg, minekutána a szöveget a gyászoló családdal
6743 2| ember, aki értse a malaszt minéműségét. Én magam sem értettem.
6744 1| Visszatér.~Lefeküszik.~- Mingyán virrad, a teremtésit neki.~
6745 2| nélkül ölti fel a bekecsét.~- Mingyár gondoltam, mihent mondták,
6746 1| úgy lármázott rá, mintha mingyártos-mingyárt felfalná. A gyerek persze
6747 1| miséskönyvvel a piros inges ministránsgyerek a sekrestyeajtóban. Vissza-visszapillant,
6748 1| fűtés intézője, templomi miniszterelnök, főfő spongyanedvesítő,
6749 2| a káplár úr a rajz krikz minyiszter miatt, hogy nem tudta kimondani,
6750 2| erő, amelyik az életnek miriádnyi sokaságát szórta el a világban,
6751 1| elgondolkodik az asztal túlsó végén.~Miről gondolkodik?~Talán éppen
6752 2| néz be. A haldokló körül a misejáró öregasszonyok térdelnek.~
6753 1| látja őt. Mikor vége van a misének, megcsókolja a könyve lapját
6754 1| fal is. A pap violaszínű miseruhában áll az oltár előtt. Leteszi
6755 1| azonban ott áll már a nagy miséskönyvvel a piros inges ministránsgyerek
6756 1| szentek is hallgatnák a misét: a csillagkoszorús Nepomuki,
6757 1| egynéhányszor bennünket, Bogár Miskákat. Végre is azt mondja:~-
6758 2| Azután folytatta Aranyos Miskáról a beszédet:~- Híres ember
6759 2| falábon.~Gondolkoztam: mitévő legyek vele?~A maga hibájából
6760 2| komolyságán és ünnepiségén mitsem változtatott.~Akkor újra
6761 1| mondja, hátha möghal kend, a mitül Isten őrizze. Bizony mondok,
6762 2| Ismeretlen erők játszanak mivelünk. Arra forgunk, amerre azok
6763 1| pillangók, akik életének úri mivolta abból is kitetszik, hogy
6764 1| sajnálom. Ez a szegény jobb módban nőtt fel a többinél. Az
6765 1| Isten tudja, mit értenek a modell szón. A maguk nyelvén kell
6766 1| szóltam eddig, hogy legyen modellem, ijedten tiltakozott.~-
6767 2| összeadta őket. De talán ezt a módit is eltanulják már az uraktól,
6768 1| ahogy ott söpör, tisztogat, mögakad a szöme egy vasas ládán.
6769 2| előtte ülő leánynak a háta mögé. Mintha a könyvében olvasna.~
6770 1| adott, vagy nem eleget, mögen csak kigyütt csakhamar.
6771 1| őrizze. Bizony mondok, az mögeshetik. Hát azt mondja, írja ide
6772 1| de azért mégis kend fogja mögfizetni a kétszáz forintot. Mondok,
6773 2| teste él~t 15 es~ztendőt~mögh~ott mer~a dióf~árul l~eéset~
6774 1| odaírtam. De azt mondja, hátha möghal kend, a mitül Isten őrizze.
6775 1| török-bankórul. Azt mondja, hát mögkapja kend a kétszáz forintot?
6776 1| Én is ott vótam. Mondok, mögnézöm, milyen a barboncás? Mert
6777 1| tűle. Mert nem tudtam, hogy mögöttem jön, csak amikor elibém-előttem
6778 2| be, aztán két fiúcska, s mögöttük a nagy, komoly Dani.~Az
6779 1| parancsósz? Arra a Lakos bözzög mögrözzen, oszt ijettibe összecsapi
6780 1| ott teröm hét ördög. Oszt mögszólal mind a hét, hogy aszondi: -
6781 1| az égre mutatva -, abba mögyön a sárkány!~Bordács béresgazdája
6782 1| zötyögött visszafelé.~- A papér mönnek - mormogta Kömpe Ádám.~-
6783 1| ezüstkerék, mög utána is. De úgy mönt az, hogy a nyúl se jobban.
6784 1| kimászhasson. A kis ostoba mogyorószínű cserebogár bizalommal fogadja
6785 1| tőről, egy ágról való idei mogyoróvesszőt egy metszéssel. Szólítsa
6786 1| emberek betömik az ablakokat mohával, ők is betömik a bejáratot
6787 1| harmat már felszállt. A juhok mohó sietséggel harapdosták az
6788 1| olyan öregasszonyt, akinek mohos volt a képe a vénségtől.~-
6789 1| színe? a fénye? a faevő mohósága? az égető ereje? Ni, hogyan
6790 2| nem magyar. Kutya erős, mokány ember volt az! Még a szeme
6791 2| házak között menne, azt mondanák:~- Jön a feleségéért.~Ne
6792 1| szemén kék az árnyék.~Azt mondanám, hogy hasonlít a bárónéhoz,
6793 1| urakhoz. Azt kellett ott mondania, hogy szívbajos. Azt is
6794 1| miénk, nem kellene neki mondanod semmit. Dehát mán a jó Isten
6795 2| most már azt illett volna mondanom, hogy:~- Hallod-e, Juli?
6796 1| Olyan, mintha valami bölcs mondáson gondolkodna ilyenkor. Pedig
6797 1| ez a kérdőjel kicsi itt a mondatom végén. A lelkem kérdőjele
6798 2| Lehet, hogy csak azért mondáznak így róla, mert nem idevaló.~
6799 2| magamfajta ember nem sokszor mondhatja el életében, hogy húsz forintja
6800 1| és még csak szépnek sem mondható, mert a feje hosszú. De
6801 1| többek között:~- Ki nem mondhatom, mennyire megszerettem azt
6802 2| az eső esett.~- Hát - azt mondja-, láttad-e rajta azt a két
6803 1| kincsekért zaklatják:~- Mondjál, Péter, kincset! Neked tudnod
6804 1| áldásaiban.~- Menjetek haza, mondjátok meg anyátoknak, hogy ide
6805 1| akármit, csak bolondot ne mondjon - márpedig úr előtt könnyen
6806 2| alatt.~- Nem lehet.~- Te mondod-e nekem, hogy nem lehet?~És
6807 1| pillangót és minduntalan mondogatják:~- Nagyapó, kedves nagyapó!~
6808 1| Szűcs András meg nem egyszer mondogatta:~- Ilyen kutya nincs több
6809 2| Hát biz, az jó lenne - mondották -, csak az a bökkenő, hogy
6810 2| és teásesti előzmények. A Mondschein-szonátát hírből sem ismerik, és a
6811 2| volna. És mégis susogva mondtuk el. Nekem érdekes volt az
6812 1| elővonja fehér mellényéből a monokliját. Senki se ügyel a papra,
6813 2| házasélete boldog legyen. Ha móringja nincs is a Naczának, vagyis
6814 1| rostogva ég, aztán halk mormogással, sziszergéssel, susogással,
6815 2| mondja egyszer.~S magában mormogja tovább:~- Mi a csoda ez
6816 1| nincs meleg. A kályha úgy mormol, mint a fonó-macska.~A kisködmenek,
6817 1| parázson, aztán a kályha buzgó mormolással dolgozik tovább.~Futva jön
6818 1| és hallgatva hallgatják a mormolást.~- Ki hoz ma gyertyát? -
6819 1| rázni, szórni, emelni, morogni, sziszegni és sírni? Hát
6820 1| nehéz testű, redős homlokú, morzsahordó óriáshangyákat, akik csak
6821 2| öregasszonynak a kezéből elfogadja a morzsát. A gyerekek iránt óvatos. (
6822 1| konyha körül, s hol kukoricát morzsol, hol fát aprít, hol vizet
6823 2| öregasszony az urasághoz kukoricát morzsolni. Olyankor vele megy ez a
6824 2| szólva magam se szerettem mosdani. Nincs is abban semmi jó,
6825 2| törvénye ez. A szenvedés lelki mosdás. Vállalni kell a szenvedést,
6826 2| visított.~- Verik? Vagy mosdatják? - gondoltam ijedt tűnődéssel,
6827 1| meg anyátoknak, hogy ide mosdatlan gyerek nem léphet be. Félóra
6828 2| ütögetve. Tudod-e, hogy mivel mosdatnak, ha katona leszel?~Hogy
6829 2| bennünket? Aztán tovább mosdatta a gyermekeit és halkan brúgózott
6830 2| benőtt dongakerítésen. Hát mosdatták Andrist. Ott görnyedezett
6831 1| zsindelyszeg, és meg volt mosdatva, mint valami királyfi. Az
6832 2| milyen tiszta! A Micó is mosdik, nézd, milyen szépen.~Andris
6833 2| hideg vízben - mert este mosdok most is -, akkor lehűltem,
6834 2| bíztak, és hát én meg is mosdottam becsületesen - kivált ha
6835 1| mosolyog. Milyen különös mosolygás! Az egész feje, mindene
6836 2| szájára tette a kezét, hogy a mosolygását eltakarja.~Mert a pofont
6837 2| hogy átváltozik az arca a mosolygásban! Mennyire emberibb!~A leány
6838 2| város közepén, de aztán mosolygóra változik az arca; látszik
6839 2| olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken
6840 2| tenger hullámaiból.~Ugyan, ne mosolyogj az én római hasonlataimon!
6841 2| az ilyen kisleányok? Mit mosolyognak? Mit nevetnek?~Semmiségeket.~
6842 2| leánnyal. Akkor láttam először mosolyogni. De hogy átváltozik az arca
6843 1| ennyi bánat éri. A víz nem mossa el a bánatot, csak a bor
6844 1| gyerekekkel jól bánik a mostohájuk.~A kezefejét belenyomta
6845 1| nem érezte.~- Te korhely - motyogta magában -, te ilyen-olyan!...
6846 1| és ügyetlenül a lány felé mozdította a kézszorításunkra, miközben
6847 2| egész test zene. Minden mozdulat a zene kifejezése.~A kocsisom
6848 1| de nem kedves. Furcsák a mozdulatai. Szőke. Szemöldöke nincs
6849 1| látom; de már az alakjáról, mozdulatairól megismerem valamennyit.
6850 1| veszi át a tollat. Az ünnepi mozdulatán azt értem, hogy már a levegőben
6851 1| nagyobb állat egyetlen vad mozdulatának engedte áldozatul.~Arra
6852 1| kísérik a mászónak minden mozdulatát.~*~Amint az első hó leesett,
6853 2| meglátott engem. Az ujjának egy mozdulatával kért, hogy kerüljem meg
6854 1| pillantott széjjel, s részeg mozdulatokkal odavitte a csupanyak pálinkásüveget
6855 1| nem gondolok semmit, de mozdulhat-e mezsgyekő magától?~S körülnézett.
6856 2| szemem kívánta, hogy ne mozduljon el.~- Nem félek - rebegte
6857 1| de az olvasó szemei nem mozdulnak a kezében. Amaz persze nem
6858 1| mintha meg is tudnának mozdulni, ha akarnának.~Az emberek
6859 1| hagyta el.~Végre a szeme sem mozdult többet. A szeme fénye bádogzani
6860 1| Hát kisvártatva meg is mozdultak. Csak az volt a baj, hogy
6861 2| kínálja, a feje tartása, keze mozgása, meleg nyájassága, minden
6862 2| történt.~Az öreg fel-alá mozgatta kezét, lábát; a sánta lábát
6863 2| minél tovább táncol, annál mozgékonyabb. Lám, a süveget is
6864 1| más szóval annyit tesz: mozoghattok, beszélgethettek.)~S kinyitottam
6865 1| ujját az öreg és az ajkai mozogtak.~A feleségének oda kellett
6866 1| István vagyok - mondotta -, Münchenből jöttem haza az őszre, egynéhány
6867 1| Istenesnek.~Istenes Imre műértő komolysággal veszi kezébe
6868 1| Tessék folytatni a hivatalos működést!~Azonban mire kettőt fordulnak,
6869 1| este magam is átmentem.~- Mulassatok úgy, mintha én itt se volnék -
6870 2| szemű házinyúl üldögél. Mulasson a nyúl, ha éppen éhezik.~
6871 2| mulatnak.~Mert csak a gyermek mulat egész lelkével, magának
6872 2| lelkét, hogy a másik fele mulathasson.~Micsoda vidámság van ezeken
6873 2| őket pipázgatva, hogyan mulatnak.~Mert csak a gyermek mulat
6874 2| Elnéztem volna sokáig a mulató öreget. De íme, mindennek
6875 2| ilyen felfordulások ugyan mulatságosak az olvasmányokban, de annál
6876 1| fizetünk, csak úgy a maga mulattából festi az uramat. De ugye
6877 1| akarom látni, hogy hogyan mulattok?~Valami nyolc lány volt
6878 2| való a kalács.~No, jól is mulattunk volna. Hanem, hogy Jancsira
6879 2| a leánnyal.~Aztán a tél múldogált. Ha nappal láttam is, nem
6880 1| véletlen vak okból enyészik és múlik bele a sötétségbe.~ ~
6881 1| nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó fölött
6882 2| beszélgettünk a kert alatt. Aztán a múltakat emlegettük. Bennem egyre
6883 2| kisleány is, kap húsz fillért a munkájáért.~Leveri a havat a csizmájáról
6884 2| gyertyát tartja a papnak a munkájához.~A pap a zsámolyon ül, s
6885 2| történt, hogy Mátyásnak nem a munkáján volt a szeme, hanem a feleségén.
6886 2| pipámat.~A leány folytatta a munkáját. Egyszer megint fölnéz:~-
6887 1| pihenő alvásra.~De szeretem a munkájukat nézni és a muzsikájukat
6888 2| megállt, s várakozón nézte a munkálatot.~Marci előmunkálta a tarisznya
6889 2| finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre
6890 2| kezét a magáéba véve.~Mennyi munkáról beszél az a két kemény kéz!
6891 2| csak jó legyen az asszony, munkás, tiszta és kedves. A dologhoz
6892 1| azért megállott az egész munkástábor. Mert nem is kell oda kiabálás.
6893 1| Csóka úrhoz. Mondok; hát ha muszáj, bemöhetök.~- Nem találta;
6894 2| nevű becsületes emberről mutat följegyzést, aki később
6895 2| találtam fölkészülni: nem mutatkozott egy gyerekpajtásom se. Pedig
6896 2| arra, hogy igazlelkűnek mutatkozzék.~Az imádkozás után leültek.
6897 1| órámat. Éppen tizenkettőt mutatott.~- Illés bácsi - mondom
6898 1| Így mondták neköm is. Mutattam a jegyző úrnak az írást.
6899 1| terpentinszagot: valami festő műtermére emlékezteti őt a terpentinszag.
6900 2| emberek voltak, mink pedig műveletlenek vagyunk. Ha az ember aranypénzt
6901 1| tetszett, amit a gazdája művelt, Szűcs András meg nem egyszer
6902 2| Kacali András már sokkal műveltebb ember, bár nem csizmadia,
6903 1| Ha a ti szmirnai és lyoni művészettel puhított dívánjaitokon
6904 2| formálta volna, hogy az Isten művészetét kifigurázza vele?~Mért hogy
6905 2| szeretem is az én minden művészettel ékes pompás vallásomat.
6906 1| jégvirágok. Micsoda bolond nagy művészi kedve van a télnek, hogy
6907 1| barackfáimat is.~Szeretem a méhek muzsikáját. Óh a kis együgyű munkások
6908 1| a munkájukat nézni és a muzsikájukat hallgatni! Ahogy körüllengik
6909 2| városról városra: és hát maga muzsikál, az asszony meg szedi a
6910 1| a vörös posztóról, körülmuzsikálták egynehányszor a kast és
6911 1| s a méhek Istennek apró muzsikusai. Fölülről lemosolyog a nap
6912 2| dióf~árul l~eéset~Isten n~evibe~Anno 18~78 eszt~endőbe~
6913 2| Ha móringja nincs is a Naczának, vagyis most már ángyomnak,
6914 1| vissza, ide ám, a mi szegény nádas házaink közé, a mi szegény
6915 1| csónakra ültünk és lestünk a nádasban vadkacsára.~A festő nem
6916 1| festő nem akart vadászni. A nádasnak az esti képét figyelte.
6917 1| figyelte. Meg a napnyugvást a náderdőn.~Egyszer, ahogy elhallgattunk,
6918 1| télen-nyáron künn él messze minden nádfödeles háztól. Csak a birkái vannak
6919 2| egyszer azt mondta:~- Ha nadrágja volna, beállhatna jegyzőnek!~
6920 2| Andrisékhoz.~Egy alacsony kis nádtetős házban laktak. A ház oldalára
6921 1| az uraságnak. Az apja és nagyapja is béres volt, és ha az
6922 1| városba. Az Ábris gyerek meg a nagyapját vezetgeti, aki vak szegény
6923 1| segített: a kezét fogta a nagyapónak.~Lefektették. Füveket forráztak
6924 2| a ház előtt. Az asszony nagybátyja jött rajta, egy olyan hallgató
6925 2| Az írása is takaros. A nagybetűket szereti kicifrázni. Az apja
6926 1| piros képű, kisködmenes, nagycsizmás gyerekek, akiknek árnyéka
6927 1| köztük volt. Komoly fiúcska, nagyfejű és apró szemű kis fekete
6928 1| a bárólegények, de mind nagyhiába. Utoljára egy kanászlegény
6929 1| az anyámért!~Kömpe erre nagylassan fölemelte az arcát. Hogy
6930 1| méltósággal vonult föl a nagymisére, hogy azt fel lehetett volna
6931 1| mit akar mondani vele, nagynehezen kirebegte:~- A bakternak
6932 2| s így különösen mikor a nagyobbik pálinkáskorsót kötötte az
6933 2| is volt vagy három olyan nagyocska. De azok mind vidámak voltak
6934 2| utánuk a szobában. Kadari nagyokat szí a pipáján, aztán rámnéz.~-
6935 2| a háznál!) Az öreg az új nagyoltárképet ment megnézni. Sokat beszéltek
6936 1| öregapám idejében minden nagypénteken megnyílott a barlang és
6937 1| gyere elő!~Baczonyi kimászik nagypirosan az asztal alól. Fekete szőrös
6938 2| szökemléssel beugrott a lepedő nagyságú nagy vörös lángok közé.~
6939 1| ünnep volna. Még az öreg nagyszakállú, vak koldusunk is megáll
6940 2| bekecsben volt és a szokott nagyszárú csizmában. A kezében béresostor.~
6941 2| látogattalak meg. Ha előbb nem: nagyszerdán viszonoznod kell a látogatásomat.
6942 1| részéből szállingóztak a nagytarisznyás fiúk meg a piroskendős kisleányok.
6943 1| állapotban szolgáló leányzót a nagytiszteletű lelkész úr házánál.~Farkas
6944 2| hosszú karó volt bot helyett nála. Látszott az útjok irányáról,
6945 2| gondja?~- Hogy forog a világ nálatok? - kérdeztem egyszer. -
6946 2| Miska bátyámnak se ipa, se napa nem lesz, az is fölér néhány
6947 1| az megcsókolta a kezét a napának. Furcsa beszéd az a talján,
6948 1| fűszálak hegyére, föl a napbanéző fű kék virágaira, a bogáncs
6949 1| vesződött a szamarával egész naphosszat, hogy teste-lelke megfáradt
6950 1| csepp méznek. Talán az egész napi munkája sem több egynek-egynek
6951 1| orgonaszíjat húzza egy krajcár napidíjért.~De mintha a falon levő
6952 1| megint nézz errefelé búcsú napjának szent reggelén.~Bereteszelte
6953 1| most ott tölti az egész napját. Pipázgat a cigány mellett
6954 1| hozza meg. Tavaly már József napkor virított a gólyavirág, és
6955 2| szeretnék veled - feleltem. Napnyugta után légy a kántor kertje
6956 1| esti képét figyelte. Meg a napnyugvást a náderdőn.~Egyszer, ahogy
6957 2| a tulipán.~Hogy sugaras napok következtek, nőttében elhajlott
6958 1| egy szalmadívány. Mikor a napóra igen fekete vonással mutatja
6959 2| azóta: köröskörül óriás napraforgók nőttek a kerítés mellett
6960 2| Ahogy künn pipázgatok a napsütésben, látom ám, hogy egy úrféle
6961 1| lángja mintha belefolyna a napsugárba, amely a magas templomablakból
6962 1| itt lebeg előttem, hol a napsugárban, hol az árnyékban, hol a
6963 1| aludtak, és álmodtak a tavaszi napsugárról. A gólyánk a Nílus partján
6964 1| sétálhat ki a csirkéivel a napsugártól meleg udvarra. Amerre megy,
6965 1| szőlőbe ment ki reggel és napszállatra kellett volna hazatérnie.
6966 1| megyek el. A pitvarajtón narancsszín világosság árad ki az udvarra.
6967 1| ősrégi magyar ének. Megvan a Náray-féle énekeskönyvben is, amit
6968 2| torokhangon dalol:~Tisza mellett ne-he-hem jó lefekünni.~Hallgat egy
6969 2| már haragot keltene. Annak nebántsd a neve.~Marci a foga közé
6970 1| méhes deszkáján egy kis nefelejcsszín-kék pillangó jelent meg. Ismerem
6971 2| mezőn, az utcán, udvarokon a négy-öt éves gyerekek is ezt játsszák.~
6972 2| láttam Tóth Antalnak. A negyedik napon még egy kék kendő
6973 2| gondoltam volna rá soha, ha negyednapra meg nem jelenik ott két
6974 2| PARADICSOM, LILIOM...”~Tíz órakor negyedórai szünet az iskolában. Ha
6975 1| elnémulna ez a festő egy negyedórára. Azonban az én festőm mindenképpen
6976 1| földről jöttek ide által. Csak négyen aratnak ott, de a magukét
6977 1| nincs a templomban: csak mi négyen-öten a ministráns gyerekkel,
6978 1| szivarral kínálta, mind a négyet kimarkolta a tárcájából,
6979 2| a kertből is. Ha Andris négykézlábra állt és tovább fütyült,
6980 2| szomszéd vármegyéből való, jó négyóra járás ide a faluja. Lehet,
6981 2| neki a kérők előtt, hogy négyszemközt akarok neki felelni. Bementünk
6982 2| a bekecs azokkal a nagy négyszögletű foltokkal olyan ismerős
6983 2| meghalunk, mindegyikünknek egy négyszögöl kis birtoka. És ahogy itt
6984 2| magamban.~Mindössze száz négyszögölet akartam beültetni. Kiszámították,
6985 2| akik már átvették a maguk négyszögölét, önkéntelenül is arra gondolok,
6986 2| lánc föld, amott is annyi. Negyven lánc lesz abból, mikor a
6987 1| pénze maradt?~No, nem sok: negyvenhét fillér mindöszvesen.~- Oda
6988 2| Azért, mert nehéz kő az.~- Nehéz-e?~- Nehéz ám.~- Hát aztán?~-
6989 1| áll; mellével a botjára nehezedik, ami szerinte a hatalmat
6990 1| és reggelre kiterítettük.~Nehezére esett a beszéd, el is hallgatott.~
6991 1| milyen kacskaringósan, nehézkesen beszél. A haját megereszti,
6992 2| Nóta is van róla. Az elejét néhol változtatják: juhnyáj helyett
6993 1| és a nyakacska vékony.~És nekiállott másnap, hogy a holt gyermek
6994 2| ki ott a sarkot.~Az ember nekifogott. Csákánnyal vágta a föld
6995 2| Hogy hamarabb leérjen, nekifutott. A végén egyet hemperedett
6996 1| hiszem.~- Megmutassam?~S nekiindul. Pöki a markát. A vállalkozás
6997 1| a padlóra, aztán megint nekikönyököl és lassan, vigyázva, a papiros
6998 1| is arra haladtak, a kutya nekiszaladt a gyereknek: úgy lármázott
6999 1| asszony visszafordult, és nekitolakodott előbb az egyik ajtófélfának,
7000 1| Egyszer aztán három juhász nekitüremkedett, hogy ők kihozzák a kincset.
7001 2| lobbant föl az inaiban. Nekivadulva lejt és széleseket fordul
7002 1| Isten áldását a földeken. Nektek legtöbb jutott, ugye? Megérdemlitek-e
7003 1| hogy megvárják-e őket, vagy nélkülök menjenek! - Ki tudná megmondani,
7004 2| rajta, egy olyan hallgató nembánom-ember, akinek az egyik bajsza
7005 1| olyankor fölváltva igeneket és nemeket remeg, de az olvasó szemei
7006 1| visszaúton járnak, mert némelyiknek virágos bot van a kezében;
7007 1| szépségű képeiken:~PRIVATEOh nemes ékes liliom,~Szép és gyönyörű
7008 1| szomorú, nem is szép: valami németes hosszúság az arcában. Ezt
7009 2| idegen véset. Azt mondták, németül van az írás. De alatta nem
7010 1| tortacsinálás. A házasságra néminemű előzmények kellenek. A körte
7011 1| nekem is a levelét, amit írt nemsokára rá hogy elutazott. Elolvastam
7012 2| majd a harmadik-negyedik nemzedék egy-egy szál virága összehajol
7013 2| falevelek.~- Mi lelte a nénédet? - kérdeztem halkan.~- Nem
7014 2| A nénéd miatt?~- Nem a néném miatt.~- Apád miatt?~- Nem.~-
7015 1| napszállat után a kasnak minden népe elfáradtan hajlik pihenő
7016 2| végigsétált a tekintetem a templom népén, és megállott egy agg paraszt
7017 1| tájéka jövő-menő emberekkel népesül meg. Ki egy zsák gabonát
7018 2| ilyesmi csak botlásféle a népnél. A kurátorunk amoda fönn
7019 1| misét: a csillagkoszorús Nepomuki, fehér gyóntatóingben,
7020 1| Koronájuk is van pitypangból. A népség meg: a libák.~Jóska gyerek
7021 2| ajtócskája kattant.~Jött.~Sietve, nesz nélkül jött az árnyékon. (
7022 2| azért jöttek volna. S ha netalán úgyis mennek el, akkor se
7023 1| és vízre vigyázzunk. Ha netán akadna olyan együgyű ember,
7024 2| ártatlan fekete szemével.~- Netek mindeniknek egy krajcár -
7025 1| Atya, Fiú, Szentlélek nevében induljatok, rakodjatok,
7026 2| alá teszi a kezét.~- Mi a neved, kedves?~- Harmaci Pista -
7027 2| Nagy, Kis, és más efféle nevek - én bizony ottfelejtettem.~
7028 1| irkákra nem is írja más a neveket, csak ő.~Van egy kis cigánygyerekem
7029 2| legalább a becsületességnek nevelek benne embert.~Egy adventi
7030 2| emberi szívbe, ha nem a házi nevelés oltja bele?~Az év utolsó
7031 2| a konyhában. Piszkosak, neveletlenek, hagymaszagúak. És csak
7032 2| tisztességes asszonyt akart belőle nevelni.~Hanem biz ők csak tengődtek
7033 1| malaszttal,~Mint gyöngy-harmattal~Neveltettél óh Mária! ~Ezt az éneket
|