15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
7034 2| gyereket, hogy kérdezze meg a nevemben: hogyan van?~Ma délben a
7035 1| bajba vert az engöm!~A Csóka néven említett valaki a szomszéd
7036 1| negyedóra múlva csupa bámulás és nevetés az udvar.~- Ilyen, éppen
7037 1| vidámság pedig ez, amelynek nevetése van. Csak afféle csöndes,
7038 2| kapott. A fülébe sugdosott és nevetgélt vele. Mit tudnak sugdosni
7039 1| gyerekcsoport a nyakát nyújtogatva neveti. A kis Rozi meg könnyes
7040 2| fogorvoshoz.~Nincs ezen semmi nevetnivaló. Az állatnak csak azok a
7041 2| De ritkán haragos. Inkább nevetős, jókedvű.~Vártuk mi aztán
7042 2| is ott volt. Mindnyájan nevettünk.~Erre a kutya megcsóválta
7043 1| a szolgabíró barátjának nevez. Valaki kérdi:~- Hallja
7044 2| be, mert így hatásosabb. Nevezheted aztán tragédiának. Az ilyesmi
7045 2| Estvánnak, mert ők is így nevezik egymást. Az István meg a
7046 1| aminőket regénynek szoktak nevezni. Csakhogy a mi regényeink
7047 1| nem szerette. Rovaroknak nevezte őket és borzadott tőlük.
7048 2| szabad említeni.~(Hentzinek neveztem el a kutyámat.)~Éppen kint
7049 1| hátul, hogy tudhassák a nevit. Hát oda kapart az annyuk
7050 1| szinte csattan; és nevetve nézdegéli, mintha most találta volna
7051 1| igen megvertem...~S csak nézegetett a távolba mindenfelé: hátha
7052 2| leányka kissé elpirosodva nézegeti a körmét. Talán az is tud
7053 2| ablakon állapodik meg.~S kérdő nézéssel fordulok a vigyázó felé.~
7054 2| volt olyan. A szeme jámbor nézésű és okos. Olyan szeme volt,
7055 1| füttyent, még erősebben. Vár. Nézgelődik. A hodály felé néz már csak.~
7056 1| az egyedülvalóság nem is nézhet másképpen, mint szomorúan.
7057 2| gyújtottam fel a házát, hogy nézhetne rám szívesen!~Hanem egyszer
7058 2| között. Ha a sasok útjáról nézhetné az ember, olyannak látná,
7059 1| sárga ruhába jár. Jobban nem nézhettem mög, mert ahogy az asszonynép
7060 2| megállt, akaratlanul és néznem kellett. Milyen finom arc!
7061 1| mindig kedves és fenséges néznivaló. Megérthetetlen titok az.
7062 1| nem állott velem szóba! Nézöm-nézöm, hogy hogyan nyargal előttem.
7063 1| utcára az unokáit, hogy nézzék meg, jön-e már? A gyerekek
7064 1| eljöttem magam, hogy megnézzem micsoda baj esett maguknál?~
7065 2| megszólítom őket:~- Ugyan nézzetek már egyszer a Lacira is!~
7066 1| napsugárról. A gólyánk a Nílus partján állott és hazagondolt.
7067 1| virágot. Különös, hogy a nőben mindenütt és minden korban
7068 1| csípi benne a cigánynak.~Node itt a falu: majd ád tüzet
7069 1| mint nálunk majdnem minden nőé. Karcsú. A járásában van
7070 1| A hegyen álló fának már növendék korában keményedik a
7071 1| ezekkel az álomvilági fehér növényekkel! Mindig csak fehérrel fest.
7072 1| fest, különös hajlású s növésű virágokat, amilyenek sehol
7073 2| nézett.~A faluban aztán nógatták Baracsot, hogy menjen az
7074 1| csak ha egyszer meg akarnék nősülni.~Figyelemmel nézett rám.
7075 1| hogy Döme juhász ugyancsak noszogatja a csacsiját a falu felé.~-
7076 1| néha elmélázva nézi az öreg nőt. A feje olyankor fölváltva
7077 1| gyerek vékony cérnahangon nótába fog:~PRIVATEZápoj esső,
7078 2| nem jó lefeküdni,~Meg a te nótádat is eldanoltuk, Nacza ángyom,
7079 1| és tetszéssel hegyezi a nótára a füleit. Van úgy, hogy
7080 2| sugaras napok következtek, nőttében elhajlott az ablak felé.
7081 1| nyugalmasan.~A csodálkozás nőttön nő. Alig egy negyedóra múlva
7082 2| tovább táncol, annál mozgékonyabb. Lám, a süveget is levágja
7083 1| András a legelő szélén áll. A nyája elejét meg egy tizenkét
7084 2| tartása, keze mozgása, meleg nyájassága, minden számba vétetődik.~
7085 1| ugatással terelte rendbe a nyájat.~- Embör vagy, Maros! -
7086 1| juhász, aki nem találja a nyáját. Amott a sok fényes apró
7087 1| Ejnye, ejnye...~Eléje fut a nyájnak, s a botját haragosan veti
7088 2| egészségben találja mindnyájokat. Hálistennek magam is egészséges
7089 2| kezdett feszülni az ing. A nyaka azonban már gömbölyű volt
7090 1| arcbőr átlátszó fehér és a nyakacska vékony.~És nekiállott másnap,
7091 2| édesanyja lépett úgy rá a nyakára, hogy alig bírtuk életre
7092 2| is kérencsél mindig egy nyakatörött orvosságos üvegbe. Néha
7093 1| liliomok.~Varga Ádám kinyújtott nyakkal fújja mellettem az énekét.
7094 1| megtanulja idővel, milyen nyakkendő való a szmoking mellé és
7095 1| mézeskalácsok piroslanak a nyakukon. Három ernyős kocsi is van
7096 1| búzaeladás nagy sora neki a nyár történetében. Az én figyelmem
7097 1| lemenni és ott tölteném a nyarat is. A kis cigány Lacinak
7098 1| darabját festette: a hidat, a nyárfát, meg egynéhány fűzfát, a
7099 1| Nézöm-nézöm, hogy hogyan nyargal előttem. Hát úgy nyargalt,
7100 1| Aztán a boszorkány rajta nyargalna el a Szent Gellért hegyére.~
7101 1| gyöngecsirkét urasan, vagy pedig nyárson pirítva? De az se kellett
7102 1| legelőn, a falu felé.~- A nyavalya törje ki azt a sündisznót -
7103 1| vele, de mit kezdjen egy nyavalyás emberrel!? Hát csak egy
7104 1| A kutya ugat. A macska nyávog.~- Melyik a kutya?~A gyerek
7105 2| látszott. Micó keserves nyávogással ugrált ide-oda a lángok
7106 1| megszabottak, mint a könyvregények. A mi regényeinknek többnyire
7107 2| Miklós nincsen. Mintha a föld nyelte volna el! Nézem, hogy hová
7108 2| aztán, mikor megeredt a nyelve. - Valamelyik vidéki lapban
7109 2| szememet. Nem egyszer a nyelvemen volt, hogy egyszer megszólítom
7110 1| kend a nyelvét. Kiöltöm a nyelvemet. Megnézi. Aztán leül és
7111 1| értenek a modell szón. A maguk nyelvén kell azokkal beszélni, jó
7112 2| licseg-locsog a sok hegyes nyelvű! Mikor az utolsó templomba
7113 1| uram.~- Beszéltem én az ő nyelvükön is. Egy barna képű fiúcska
7114 1| kutya arasznyira kinyújtott nyelvvel ül a gazdája mellett, és
7115 2| De minek verekszik?~- Ha nyer, nem verekszik, csak iszik.
7116 2| állat lehet: bőg-e vagy nyerít? S hogy ez a kovács fogorvos-e,
7117 1| felugrott kétszer a levegőbe és nyerített, mint a kiscsikó.~Ma délután
7118 1| amölyikkel ezreket löhet nyerni a rutlin. Mondok, nem hiszek
7119 1| egyszer visszafordult:~- Nem nyert a rutlin?~- Én?~- Nem: az
7120 2| hordódongákból készült kerítés környezte. Hátul egy vályogistálló,
7121 2| gyereknek.~A kutya nagy nyihogással táncolja körül Jancsit.
7122 1| csak ugat földet szaggatón, nyikogva is dühében. Érzik, hogy
7123 1| áll az Istennek izzó piros nyila.~A zápor zuhogva ömlött
7124 1| A fonóban csodálkozásra nyílanak a szemek. Fodor András a
7125 2| most a fiataloknak kell nyilatkozniok. Hogy a két fiatal
7126 2| előlem, eszembe jutott a nyilatkozata. Hátha nem tréfált? Hátha
7127 1| igazítania.~Azonban Duli a várt nyilatkozatok helyett lehajlott és - a
7128 2| Kozarek nagy elismeréssel nyilatkozott magaviselete felől. Kár,
7129 1| Aztán, ha a szikla meg nem nyílik, akkor ásson lefelé. Hanem
7130 1| ha a gyöngykapuk nem is nyílnak meg előttük, de a fakilincses
7131 2| valamelyikük a társas játékban nyilvánítja, hogy igenis, ez az ő választottja.~
7132 2| együtt járnak haza, már akkor nyilvánvaló, hogy az az ő szeretője.
7133 1| tollakból. Alól körül volt nyírva. Két kis sárga üvegszem
7134 1| mondok a fiamnak:~- Most nyisd ki a szemed, az árgyélusát.~
7135 2| Egy napon már széjjel is nyitja üde vöröses palástját, és
7136 2| hogy mikor ablakot kell nyitni, meg ne fázzon. És öntözöm
7137 2| megtérítse a kárt, alkalmat nyitok arra, hogy igazlelkűnek
7138 1| jött a helyébe. Kocsmát is nyitottak megint a faluban, s íme,
7139 2| Naczát is.~De ezt már csak nyögve mondta.~Úgy éjfél felé riasztott
7140 1| Hun vagy, jó kutyám?~Se nyöszörgés, se kutya.~- Ejnye, ejnye...~
7141 2| félrevonja a szájaszélét és nyöszörög. A szőre meg borzolódik
7142 1| eléje iramodott, és nagy nyolcasokat kanyargott ugráló örömében.~
7143 2| nyolcéves tulipán nézi a nyolchetes tulipánt.~- Szereted ezt
7144 1| Kömpe újra megjelent. Valami nyolcvan juhot terelt maga előtt.
7145 1| aki meghallotta, hogy a nyomában megyen és kottyogva hívja
7146 1| láthatatlan óriás. Szárnyának nyomásai alatt meghajlongnak a fák;
7147 1| akinek előneve van és címert nyomat a vizitkártyájára -, most
7148 1| diák.~S pipákolva ráintett nyomatékul a fejével.~- Micsoda diák?~-
7149 1| az ajtó elé.~El is aludt nyomban.~De még a közepére se érkezett
7150 1| szól derülten a padra nyomintva a tenyerét -, hát éppen
7151 2| Hát aztán?~- Aztán hátha nyomja szegényt?~Másnap reggel
7152 2| nélkül engedi, hogy a fejére nyomják a süveget, és szó nélkül
7153 2| legfeljebb húsz esztendőre nyomnak el engem. De már látom,
7154 2| csizmája patkójának a nyoma. A nyomok csakhamar a kocsiút közepére
7155 1| Egy nagy tűziveszedelem nyomorította az öreget koldussá. Csak
7156 2| legyek vele?~A maga hibájából nyomorodott meg, de énnálam, az is igaz.~
7157 1| még a Rákóczi-kor előtt nyomtattak. De nem tudjuk ezt mink
7158 1| hentergőiteken olyan édes nyugalmat tudnátok találni, mint ezek
7159 2| annak a parasztcsaládnak a nyugalmát. És hát az a nő temiattad
7160 1| közepére se érkezett az éjjeli nyugodalomnak, a kutyája felugatta.~A
7161 1| ütött mán az óra.~Elmégy az nyugodalomra.~Nincs fölírva homlokodra:~
7162 2| sötétbe.~De nem hagytuk nyugodni, kivált a káplár úr. Rákiáltott,
7163 2| János.~Kószó János valamivel nyugodtabb. Csak az orra mozog, meg
7164 2| várakozó szemmel, de most már nyugodtabban.~- Haragszol-e még Jancsi
7165 2| ablakra áll a szeme. Az udvar nyugoti részére szolgál az ablakom,
7166 1| odavetődik egy, Marosnak nincsen nyugovása: elugatja a sündisznót hajnalig.
7167 1| bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak
7168 2| adni. Ha kijössz ide napnyugta után, visszaadom.~- Tessék
7169 1| kutya sora is fájdalmasan nyugtalanítja.~Harangozzák a delet.~Szűcs
7170 2| okosságok is, mind csak nyugtalanság, elégedetlenség. Csak az
7171 1| birkákra is ráragadt már az ő nyugtalansága: fölkeltek és kavarognak,
7172 2| jönne! - rebegte olykor nyugtalanul.~Pesta az ő egyetlen fia.
7173 2| a szívem, nincs énnekem nyugtom. Hol csigáznak, hol kérlel
7174 1| megvilágította a falon a sírban nyugvó Krisztus Jézusnak ezüstös
7175 1| gyerekhangon fújja és a nyakát nyújtogatja hozzá, az öreg meg brúgózik
7176 1| A gyerekcsoport a nyakát nyújtogatva neveti. A kis Rozi meg könnyes
7177 1| szék mellé és a kezemet nyújtottam:~- Megengedi, hogy lesegítsem?~
7178 1| szemüket. Tántorogtak. Jóízűen nyújtózkodtak. Aztán zim-zum, fölrepültek
7179 2| elfogadod a választását, nyújtsd neki a kezedet.~Juliska
7180 2| földön. Az egyik lába el volt nyújtva; a szárnyával csapkodott
7181 2| másolok egy feliratot:~Itt~nyuksz~-ik~Matlak Fáni gyenge teste
7182 2| meg a csizma magas sarka nyúlánkká emelte a termetét, tetszett
7183 1| minden törekvés: az élet nem nyúlhat tovább, csak az első hóharmatig.~
7184 1| lelkem kérdőjele az égig nyullad!~Engem az állati ösztönről
7185 1| szippant és újra leteszi. Az ó betű hasonlóképpen lesikerül.
7186 2| véres. De azért legjobban óbégat.~A süveges ember engem is
7187 1| féljenek tőle, aztán meg egy obsitos katonát találnak, aki igen
7188 1| égen túl is. Mérhetetlen óceánja a kékes sötétségnek! A jegenyefák
7189 2| semmit. Ülnek a sötétség óceánjában. És érzik is egymást. A
7190 2| Csak a második harangszóra ocsúdtunk föl a játékunkból. Indulnunk
7191 2| lelkével, magának teljes odaadásával. A felnőtt embernek már
7192 2| annak is a felét eltörni, és odaadni adóba. Hát aztán, mikor
7193 2| Gondolkodott.~- Öt pengőért odaadom a tekintetes úrnak.~- Hát
7194 2| hogy a kendőt szótlanul odaadtam volna neki.~Mert ahogy ott
7195 2| beléjök mindenféle virágmagot. Odaállítom a kályhám közelébe és öntözöm.~
7196 1| Kifordítja az ekét a földből, és odaballag Fodorhoz.~- Aggyisten, Fodor
7197 2| baromfiaknak, akkor ő is odaballagott és evett nagy kelletlenül
7198 1| csak éljen.~A tűz mellé odabátorodott a Sárközi cigány is. Vályogot
7199 1| csakugyan nincs a helyén! Valaki odábbtette, az bizonyos.~- Valaki... -
7200 2| De azért sántikálva ment.~Odabent beköti a legény a két lovat
7201 2| madár), akkor ő mingyárt odabicegett hozzám és vagy beült a szék
7202 1| öreg.~A felesége azonban odaborult arccal az öreg kezére és
7203 2| cigánynak, utoljára meg odacsapja egyszerre minden pénzét.~
7204 2| Fizetett.~A cigánynak is odadobott egy hatost, aztán felhúzta
7205 1| a kocsma felé.~Hát amint odaér, hallja ám, hogy lármáznak
7206 1| Megvárta az öccsét. Mikor az odaérkezett, megfordította az ostornyelet
7207 1| juhász néhány perc múlva odaérkezik. Csuroncsöpögő víz ő is,
7208 2| szóval tartozom neki. Mikor odaértem, rákiáltottam:~- Jó napot,
7209 2| egyszerre hegyezi a fülét, s odafigyel.~Sokáig nem hitte ezt nekem
7210 2| ahol megütötted.~Jancsi odafordítja az arca jobb felét. Marci
7211 1| feleségének.~Az asszony odahajolt.~Az öreg erőtlen, susogó
7212 1| vezetem.~- Hogy és mint vannak odahaza?~- Köszönöm a kérdésit,
7213 1| Lackó kiszalad játszani, odahívja a feleségét, aztán azt mondja
7214 2| Sok.~Futva futottunk odáig.~A katona már régen nem
7215 2| lámpást.~Míg a kocsisom odajárt, mind a hárman előkerültek
7216 2| folyton könnyes volt, míg én odajártam, a családja kitalálta, hogy
7217 2| megvolt a fordítás. Tóth Antal odajött az ajtóm elé. Ott tisztogatta
7218 2| áll a kör közepén. Mikor odajutnak a dalban:~Akit szeretsz,
7219 2| lehetnék valahol, még egy évre odakényszerítenek a tudomány tőgye alá!
7220 1| kitámolygott az utcaajtón. Odaki belevágott a botjával a
7221 1| felől, Andris mindenkinek odakiált:~- Nem látták valamerre
7222 2| kifordult az iskolából.~Odakint az udvaron kezet fog velem:~-
7223 2| a leánnyal. Egyszer csak odalátogat úgy két hét múlva a legény.~
7224 2| ők is iskolások.~Miklós odalép az egyikhez és azt mondja:~-
7225 2| Délután négy órakor már odalépegetett a szederfához és várt engem
7226 2| lábamnak. A lábnak kell odamennie, ahová én akarok, nem pedig
7227 2| egymással is csókoltatják.~Odament az ablakhoz. Lábujjhegyre
7228 2| nem bírtam elfordulni. Odamentem:~- Itt vagy?~- Már harmadszor.~-
7229 1| A tollat is megmártom és odanyújtom neki.~Tóth Antal ünnepi
7230 2| bugylibicskát. Az almát kettévágta. Odanyújtotta a felét Jancsinak.~ ~
7231 1| egy helyen a felhőt.~Ahogy odapillantunk a napfény felé, látjuk ám,
7232 1| azonban, hogy a pillangó odaröppent, megmozdult és az egyik
7233 2| asztagok rakásán rendelkezem, odasomfordál és pödörgeti a bajuszát -
7234 1| országútra érünk, a papom odaszól az Imre kocsisnak, hogy
7235 1| rámát rögtönzött köréje s odaszólítottuk az asszonyt.~Az asszony
7236 1| selyemviganó. Aztán a fadarabot odaszorítja ahhoz az együgyű kis szívéhez.
7237 2| Isten csudája, hogy mégis odatalál az asztalhoz.~Festői ecsetre
7238 1| megalázottságot érez. De ahogy odatámasztják a zsákját a falhoz, fölemeli
7239 2| egyéb hely, csak a padló. Odatelepednek a kis leterített szűrükre.
7240 1| te kis angyal!~Eközben odatelepedtek az uraság aratói is. Hej,
7241 1| kardomat - susogta az öreg.~- Odatesszük - rebegte könnyben fulladozva
7242 2| a gyermek az anyja felé.~Odatettem az ablak párkányára, de
7243 2| babszemnyi folt. A spongyával odatörült. Több rákenődött, mint amennyi
7244 1| Tóth Antal írástudó ember!~Odatolom a papirost Tóth Antal elé.
7245 1| a nyugodalom. Fölkél és odatotyog a képhez. A fejét csóválja.~-
7246 2| míg fekszel, nem szabad odaülni senkinek. Akkor megint te
7247 2| nagy kénytelen-kölletlen odaült. A káplár úr meg fölvette
7248 2| félbemaradt szivart és útközben odavetette a cigánynak.~Kilépett az
7249 1| sündisznókba! Valahányszor odavetődik egy, Marosnak nincsen nyugovása:
7250 2| oltár elé állok, és aki odavezet, nem azé lesz-e testem,
7251 1| KEVI PÁL HALÁLA~Az öreg még odavolt. A szőlőbe ment ki reggel
7252 2| szemmel. Azóta a faluból sokan odavoltak gyónni. Az öreg is azért
7253 1| túl vagyok a dolgaimon, odavonom a karosszékemet a tűz elé.
7254 2| Meg egy épületomladék.~Odavonultunk a bürök közé, és egy kövön
7255 2| köztük. Mögötte az anyja ődöngött sírva, a kezét tördelve.
7256 1| visszapillantott. Megállt. Megvárta az öccsét. Mikor az odaérkezett, megfordította
7257 2| Apád miatt?~- Nem.~- Az öcséid miatt?~- Nem.~- Hát?~Két
7258 2| gyöngéden törülgetve az öcsikéje fejét -, látod, a kis ifiúr
7259 1| világ vége.~- De a fene ögye mög azt a Csókát, nem könnyű
7260 1| könyv volt a ládába, sömmi ögyéb. Kivöszi a könyvet; nézi,
7261 1| mint a komor bika, mikor öklelni készül.~Néhány hétre rá
7262 1| csintalan Tót Bandit ültettem. Öklömnyi kis, gömbölyű képű gyerek
7263 1| neki, hogy ne járjon soha ökörfarkkóró nélkül.~Rátette a parazsat
7264 1| nézem.~- Mit beszél kend az ökörfarkkóróról?~- Azt, hogy mért nem vitt
7265 1| Pogány-dűlőn. Két fehér ökre lassú ballagással vonja
7266 1| elvégezték a vetést. Pál az ökrök előtt ballag. Az apró unokák
7267 2| asztalnál, gondolnád-e, hogy ökröket lopott fiatal korában?~Ezt
7268 1| barázda végén rászól Imre az ökrökre:~- Csáli hó!~Gyümölcsoltó
7269 1| Jön másnap délután egy ökrös szekér és mellette ballag
7270 1| nyúl. A fia csak kis inges, ölbeli gyermek. Még nincs egy esztendős.
7271 1| kiáltozza sírva -, nem megyek!~Ölben hozza be az anyja. Leállítja
7272 1| cigányasszony pipázva visz az ölében egy csokoládé színű csecsemőt.
7273 2| gyerek lecsúszik az apja öléből és megfogja az apja vaskos,
7274 2| magammal.~- Csak egyszer hadd öleljelek meg, Juliskám, csak egyszer,
7275 2| hozzám.~A szokott melegséggel ölelkeztünk össze. Én nem mondtam neki,
7276 2| míder: akárcsak kapufélfát ölelne az ember. Őrajta hát nem
7277 2| Eljött.~Persze meg akartam ölelni, ahogy szoktam. De ő maga
7278 1| hanem a Lidiét. A mellére ölelte a leányt és úgy beszélt
7279 2| dühöngött.~A kert alján öles bozót állt; bürök és más
7280 2| az ő urának. Elvállalja ölét nyolc krajcáron.~Hát jó.
7281 2| Petykónak vége!~Ott vergődött az ölfák alján a földön. Az egyik
7282 1| bárányt. Mármost vagy azért ölte magát a vízbe, hogy nem
7283 2| a süveget, és szó nélkül ölti fel a bekecsét.~- Mingyár
7284 2| úri ruha: ismerik, de nem öltik magukra.)~- Hát - mondom -,
7285 1| ült és egy bodzafadarabra öltögetett rongyokat. A fadarabból
7286 2| cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha
7287 2| felibe fonatlan, felibe öltözetlen. Elkapta az Andris fejét
7288 2| kellett mennünk. Míg a pap öltözködött, az ablakhoz álltam. Ott
7289 2| Már tavasziasan voltak öltözködve. Rózsaszínű rékliben mind
7290 2| föld. A virágkórók bundába öltözték. A háztetők fehér paplannal
7291 2| ugyancsak kisasszonykásan van öltözve. A Jézus tudja, melyik kastélyban
7292 1| Mondok, baj van. Aszongya: öltse ki kend a nyelvét. Kiöltöm
7293 1| aztán a karját a fia karjába öltve, gyöngélkedő hangon folytatta:~-
7294 1| vonaglik, s íme, könnyek is ömlenek a szeméből.~- Mi bajod,
7295 1| piros nyila.~A zápor zuhogva ömlött alá. Az aratók elmélázva,
7296 1| csak színpadokon láttam. De ön nem olyan. Abban jól gondolkodik,
7297 2| átvették a maguk négyszögölét, önkéntelenül is arra gondolok, vajon
7298 1| Abban jól gondolkodik, hogy önnek megnősülnie nem szabad és
7299 1| Nem, nem - felelte -, én önt azok után, amiket hallottam,
7300 2| az árvíz (hej) ki tanál önteni.~Egyet szí a szivarján s
7301 2| állnia, ahova a forró vizet öntötték, és ott ülnie, ahol a görény
7302 1| fölvettem a vizes korsót, és öntöttem abból a gyerek arcára. Azután,
7303 2| tulipánhagymát is tettem a cserépbe. Öntöztem. És míg odakünn zúgott a
7304 2| is fordítok minden mezei ördögnek.~Hát a következő estén át
7305 1| beszélgetés emiatt maradt a hét ördögnél.~A juhász néhány perc múlva
7306 1| gyerektársai is egyre a lidérceket, ördögöket kérdezik, meg hogy kik a
7307 1| meglátott valahol egy gonosz ördögöt és lesújtotta.~A hatalmas
7308 1| vénségtől.~- Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál - mondta az
7309 2| okozta a gyulladást. Az öreganyó felforrant. Micsoda beszéd
7310 1| nincs szegénynek, de az öregapja épp úgy szereti, mintha
7311 1| fűzfa alatt találtam az öregapjával. Az öreg csak üldögélt,
7312 2| helyen, ott láttam, amint egy öregasszonnyal a templom árnyékán ebédelt.
7313 2| haldokló körül a misejáró öregasszonyok térdelnek.~A ház végén Nagy
7314 1| is áradna az irgalom, az öregbíró rendeletén nem lehet változtatni.
7315 1| nem lehet változtatni. A öregbírónak az a rendelete, hogy egy
7316 2| iskolázást.~Járt több olyan öregfiú is az iskolába. Leány is
7317 2| egyszer a réten találkoztam az öreggel. Vadászni mentem, s ő is
7318 1| egy subás ember lépett az öreghez:~- Pali bácsi, mondja meg
7319 1| mester uram - mondja az öregjuhász -, a gyereken egész idáig
7320 2| nézi a vezérhangot fújó öreglányokat. De örül és boldog.~Egyszer
7321 2| leánytanítványom jelent meg az úton. Az öregleányok közül való. Fábián Veronka
7322 1| MEG A KUTYÁJA~Szűcs András öreglegény volt, és nem is gondolt
7323 2| manikulás őrmester is lehet öregségére. De Jancsi nem akart.~Pedig
7324 1| a földbe, s az idő békés öregséget hozott neki. Az a szálas,
7325 2| vannak szép emberek, akik öregségükben is épp olyan szépek, mint
7326 2| Fölkel és elbúcsúzik az öregtől. Estére haza akar érkezni.
7327 2| pedig Istenből való részünk; örökkévaló!~A fiú szeméből könnyek
7328 2| mért éppen Cigány Laci az örökkön mellőzött?~De nem szóltam
7329 1| Pöhölyék, Gálék meg egyéb örökösen falusi emberek ismerjék
7330 1| minden állapotomat. Ami örökségem maradt az apámtól, már akkor
7331 1| melegáramlatában üldögélve nézem az örökszép parazsat, arra gondolok,
7332 2| csuklója? A vén lábak ugyanily örömben részesülnek. De minél tovább
7333 1| jósága fölvesz a mennyország örömébe.”~Az öreg már ekkor félig
7334 1| nyolcasokat kanyargott ugráló örömében.~A cigány is fölkelt.~-
7335 2| ilyenkor - feleli az anya örömszemmel pislogva maga elé.~De azért
7336 2| kilenc óra volt már és hát az örömszülőknek sok mindent kellett megbeszélniök.~
7337 2| még a hóesésnek is!~Az örömük engem is megvidámított.
7338 1| olykor siralom, de több az örömünk. Nincsen se pénzünk, se
7339 1| egyszer a fiának valamelyik örömünnepére fölkászolódik és elmegyen.
7340 2| hallotta. Legalább egyszer örülhetett volna, hogy megdicsérte
7341 2| Sajoltam, hogy nem látom, de örültem is. Mert való igaz az, hogy
7342 1| míg a gólya a fészkének örülve ugrál a háztetőn, a gyerekek
7343 2| hallgatott. És én lelkemben örvendeztem, hogy legalább a becsületességnek
7344 2| hívni:~- Hentzi!~A kutya örvendve csóválta a farkát. Véli,
7345 1| azonban vissza az álmok örvényébe, a kutya megint ott rángatolódzik
7346 2| többé azt az urat nem fogod ösmerni! Így kerültünk aztán össze.~
7347 2| végigpislant az utcán.~- Nem látott ösmerős - gondolja elégedetten. -
7348 2| sok szűr kell bele. Nem ösmerte a parasztnak a természetét,
7349 1| tanító uram. Azt az embert is ösmertem, akinek a könyvvel baja
7350 2| ültünk az asztalnál. Az öspörös is ott volt. Mindnyájan
7351 2| elváljon, ha egyszer a pap összeadta őket. De talán ezt a módit
7352 1| történhetett, hogy a gazdák összeadtak egy-egy véka gabonát és
7353 2| Aztán, hogy még jobban összebarátkoztunk, hát az unokámat is igen
7354 1| mögrözzen, oszt ijettibe összecsapi a könyvet. Hát abba a szömpillantásba
7355 1| azért már az öreg Keviné összecsapja a kezét.~- Jaj nekem, ilyen
7356 2| előre-hátra lengedez. A kezét hol összecsattogatja, hol a mestergerendán veri
7357 2| asszony csípőre tette a kezét: összecsattogtak.~Baracs Imre az új papház
7358 2| állítja a verbungot.~Az öreg összecsattogtatta rá a tenyerét, s egy intéssel
7359 1| Valamennyi gyerek mind összedugja fölötte a fejét. A toll
7360 1| keletkezik, a szemöldökei összeereszkednek. Mikorra pedig megöregszik,
7361 2| leányok meg az apró fiúk összefogódznak és keringélnek.~Magam is
7362 2| nyújtja felém.~Én aztán összefogom mind a két kezét és belesimogatom
7363 1| a gyerekeket. Az udvaron összefogózkodtak: mindenik azzal, amelyikkel
7364 2| szótlanul, a kezüket a mellükön összefonva. Az arcukon gondolkodás
7365 2| amit elmondott, hogy van összefüggés a magaviseletében meg a
7366 1| vidáman kelepel.~A szomszédok összefutnak. A szép Szabó Magda is kiáll
7367 2| Miska bátyámat, meg Naczát, összefűzte őket egybe.~Ezen a szép
7368 1| szereti a tüzet, mint én. Összeguborodva fekszik a padlón, a lábaim
7369 2| falut.~Az emberek másnap összegyűlnek a háznál. Ki zsuppot hoz,
7370 2| nemzedék egy-egy szál virága összehajol köztük.~Hogy a vacsora véget
7371 1| térdén, úgy várta.~Mert összeharagudtak ők ezelőtt három esztendővel.
7372 2| gyermekek vagytok-e? És összehasonlít titeket a maga iskolájával.~
7373 1| Köncölné sem köszönné meg az összehasonlítást: ő bizony az igazat megvallva,
7374 1| a terítéket gondolatban összehasonlítja a látogatókéval.~Magam így,
7375 1| volt a földesúrnak, hogy összeházasítsa a rabszolgáit. Én nem vagyok
7376 2| Nem volt disznónk, mióta összeházasodtunk. Azóta minden esztendőbe
7377 1| volt, de mikor nevetett, összehunyorította. És ez illett neki, noha
7378 1| ült a fészkén. A nyakát összehúzva tartotta. A szeme aranykarikában
7379 2| adna az Isten.~- Bizony összeillenének.~- Hát ma eljött a legény
7380 2| ünnepi komolyan -, hogy mink összeismerkedtünk evvel a tisztes családdal,
7381 2| leugrott, be a mi kertünkbe. Összejárta a kertet nagy nehéz lépésekkel.
7382 1| Lidivel aztán nem tudom, összejöttek-e még néha, vagy sem. Külön-külön
7383 1| megcsókolja a könyve lapját és összekapcsolja. Elmennek egymás mellett
7384 1| liszt, amott egy marék só - összekerül télire a kenyér.~Az Ábris
7385 2| szemem minden soron. Veron összekucorodva rejtőzik az előtte ülő leánynak
7386 2| néha táncolnak. Kettő-kettő összeölelkezik. Cigány Laci két kis fadarabbal
7387 1| ördög meg egy boszorkány. Összeölelkezve táncolnak. De mi is volna
7388 2| tetszik tudni, hogy akkor összeösmerkedtünk, megígérték, hogy eljönnek
7389 2| szivarra, se pálinkára. Összerakta a garasokat két vászonzacskóba,
7390 1| Hó!~A szeme a kőre mered. Összerántja a szemöldökét. Megnézi a
7391 2| kezek találkoznak. Az arcok összesimulnak. Az eső csendesen suhog.
7392 2| egynehány hét múlva mégiscsak összeszedte magát. Ismét járt, bár az
7393 2| de a feleségével ismét összetalálkozott, és az ellopta tőle. Másodszor
7394 2| tehessünk róla.~Erre a bíróság összetanakodik. Végre is emberéletről van
7395 1| a hordóabroncs; és semmi összetartozandóság nem mutatkozik a kettő között,
7396 1| rajta a falu felé.~Kömpe összeterelte a juhokat és megindította.
7397 2| kellene megfordulnia, de a két összetett marokból végigpislant az
7398 1| Aztán, hogy megálltunk, összetette a két kezét:~- Szépen megkérném,
7399 2| beszélnek róla, legföljebb, ha összetéved egy egymást vizsgáló ártatlan
7400 2| csak azt, hogy akárhogy összetörhetnek, de a szívemen hatalmuk
7401 1| gyerek meg is bízik benne. Összeülnek a fűben egy cserebogár mellett,
7402 2| kopog is vele, s ahogy összeütögeti, bizonyosan ráképzeli foltos,
7403 1| Burkus kutya eléje futott és összeugatta az oldalt megszéledett bürgéket.~
7404 1| Minek az ilyet tagadni!? Összeveszhetett volna vele, de mit kezdjen
7405 1| fejét még föllebb emeli. Összevont szemöldökkel hallgat. Végül
7406 1| Baczonyi - mondotta a pap.~S összevonta a szemöldökét.~Mert Baczonyi
7407 1| most el se hagyja. Nézi összevonult szemöldökkel. Oda is lép;
7408 1| abba, amim van. Nem is kell összezsugorodnom. Igaz, hogy a külső megjelenésemre
7409 1| elégítenek meg. Az állati ösztön szó csak takarója annak,
7410 1| nyullad!~Engem az állati ösztönről írott tudományok nem elégítenek
7411 2| szívességből fogadtam be: öt-hat évesek. Némelyik szülő szereti
7412 2| A fiúcska csak most múlt ötesztendős és hát én csak azért is
7413 2| gyermekük.~- Van.~- Hány?~- Egy. Ötéves fiúcska. A télen adták be
7414 2| Bizonyosan a stólapénzét.) Én két ötforintost adtam át Tóth Antalnak.~-
7415 1| nem szállnak, hanem csak ötlet szerint ki meg be, egyik
7416 2| A lábakban gondolatok és ötletek fejeződnek ki. Az egész
7417 2| egyszer csak figyelmembe ötlik, hogy Cigány Laci soha nem
7418 1| Gyü!~A délutáni órákban ötödmagával tért vissza a földre.~A
7419 1| fizettem egy forintot és ötvenegy krajcárt, pedig csak akkora
7420 2| egy harcsafejű, körülbelül ötvenéves, barna ember. A kalapos
7421 1| házasodnak, a fél ország az övék. A kanászlegény a király
7422 2| az én beszédemre, mind az övékre a fejét rázta.~A legény
7423 2| öreg juhászlegény volt az özvegy bárónénál Somogyban.~- Hát
7424 2| a Bozókiné háza leégett. Özvegyasszony és szegény. A húgával lakik,
7425 2| nélkül elmenni, ahol eleven özvegye lakik. Talán az arcát lesik,
7426 1| Szanyi Péter becsületes özvegyember házastársul szemelte ki
7427 1| vállukat. Élni és lélegzeni óhajt minden. Mert a fa is lélegzik
7428 1| Dehogy is akar tanulni őkigyelme; vadászterületet csinált
7429 2| törődtem többé vele. Tanultam. Oklevelet szereztem. Másik községbe
7430 1| Kiáltottam is rád. Volt okod arra valamikor, hogy el
7431 2| bánt mindenkivel. Csekély okokért orcán törülte, vagy fellökte
7432 2| hétesztendős, de sokkal okosabb. Mindennap talált ki valami
7433 2| károgott.~A tyúktársai persze okosabbak és elevenebbek voltak, mint
7434 2| utánad.~És, hogy hirtelenében okosabbat nem tudtam mondani, csak
7435 2| mind hidegek, s akármilyen okosságok is, mind csak nyugtalanság,
7436 1| hogy neked ezzel fájdalmat okozhat. Az gyakran megtörténik,
7437 1| akinek az árkok annyi bajt okoznának, mint neki. Nappal a szamár
7438 1| nem akarok kedvetlenséget okozni azzal, hogy az vagyok, aminek
7439 1| valakinek kedvetlenséget okozok vele - mint például kegyednek,
7440 1| játszott. A játék főfájást okozott neki, és megbőszült ha vesztett.
7441 2| panaszolta, hogy a kendő okozta a gyulladást. Az öreganyó
7442 1| minden falat kenyérért, ne okozzatok botránkozást! Takarodjatok
7443 2| hogy az Ovidius lángjára oktassam a parasztleányokat. Nem
7444 1| szerdáján föltette a nagy kerek okuláréját, és kiment a méhesbe.
7445 1| tanította senki, hogy az csak olajfesték. - Csuda az! Hát mért ne
7446 1| kabátja meg bársonyból való, olaszos.~De magyar fiú volt. Amint
7447 2| végigsimította a kezét a maga olaszosan barna orcáján. Lehet, hogy
7448 1| olvasott, meg kifüstölte az ólat. Tíz krajcárt adtam neki.
7449 1| vászontarisznya ide-oda lődörgött az oldalán, úgy meg volt tömve.
7450 1| fái. Az erdő fáinak egyik oldala árnyékos marad a fényben
7451 2| mellett, kertek alatt, templom oldalában - röviden mindenütt, ahol
7452 2| meleggel sütötte az iskola oldalát. A föld szikkadozott. A
7453 1| kapunyikorintás. A túlsó oldalon valaki azt mondja:~- Ne
7454 1| Szemébe hulló fekete haját oldalra tolta. Azután látva, hogy
7455 2| szeme, hanem a feleségén. Oldatlan kévét dobott a dobba. A
7456 1| szebbeket is, csakhogy ritkán oldódik meg a mesélő kedvük.~Hogy
7457 1| az a fakó megsárgult szűr ólomból volna rajta. A csizmáját
7458 2| emberek nem oltották. Ki is oltana szélben szalmatetőt! A szomszéd
7459 2| a tanítónak gyöngédséget oltania az emberi szívbe, ha nem
7460 1| zsoltárát, amelyben az az oltárhoz visszatér.~Akkor meglágyul
7461 1| susogó mise persze. A pap az oltárnál. Én a kóruson. Orgonálgatok,
7462 1| Lelkifegyvertárak fekszenek. Az oltáron minden gyertya ég, s a viaszillat
7463 2| vesszők hozatala, azután az oltás, a sok kapálás, a karók.
7464 2| szívbe, ha nem a házi nevelés oltja bele?~Az év utolsó napján
7465 2| egy ház. Az emberek nem oltották. Ki is oltana szélben szalmatetőt!
7466 1| oda szoktam leheverni és olvasgatni, vagy szenderegni. Mert
7467 2| felfordulások ugyan mulatságosak az olvasmányokban, de annál aggasztóbbak a
7468 2| mögé. Mintha a könyvében olvasna.~Máskor rászólok az ilyen
7469 2| valami suttogó hang sorra olvasná a keresztek feliratát.~Pedig
7470 1| meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik
7471 1| asszonyoknak meg újdonatúj olvasók és füzéres mézeskalácsok
7472 1| behúzódva szemelgeti az olvasót. Mert nyáron is subába jár
7473 1| mióta nem találkoztunk?~- Olvass, Ábris fiam.~És a gyerek
7474 2| Aztán ketten a káplár úrral olvastuk gyertya mellett, hogy mit
7475 1| lelkét talán csak akkor olvasztják bele a zenébe, mikor magukra
7476 2| embernek az orcája miért oly szép, mintha remekbe alkotta
7477 1| szüzet a maga képzeletében olyanná formálta, mint amilyen leányok
7478 1| Imre az anyja karjáról, olyanokat csókol a kis pufitos pofácskáján,
7479 1| falubeliek közt is találkozik olyas.~Aki csak jön a falu felől,
7480 1| Baczonyi térdig gázolt abban. Olykor-olykor belecsuszamodott az árokba.
7481 2| bizonyosan azt gondolta, hogy őmiatta tértem vissza.~- Itthon
7482 2| látni szeretném. Az ember az omladékban is a régi épületet látja.
7483 2| gyöngén világított, s az omladéknak az árnyékában ültünk, az
7484 2| harmadik fehér pehely. Aztán bő omlásnak indult nagy kavargó pelyhekben
7485 2| az ajtót. Csak a nyakamba omlik, mint valami virágos bokor.
7486 1| olykor a haját meg a mellére omló fehér szakálát. Az arca
7487 1| hogyha nem támaszkodnék őrá, nem jutna haza.~- Nem mese -
7488 1| hajnalig legalább három órácskát.~Maros csak ugat földet
7489 2| közel járt az idő a két órához, mikor Marci az iskolába
7490 1| A csöndnek szárnyatlan óráiban megjelenik néha előttem
7491 1| üljön előtte egy kisfertály óráig, de Kevi bácsi nem akar.
7492 2| SZEGÉNY EMBER JÓ ÓRÁJA~A városból jöttem hazafelé
7493 1| változtatta meg. Halála órájáig úgy járt. Nem csúfolták
7494 2| kapufélfát ölelne az ember. Őrajta hát nem volt míder. Mintha
7495 2| ám, hogy nagyságos nagy órák ezek az ő életében. Egész
7496 1| kötelessége, csak az, hogy az órákat megkiáltsa. Lopástól nem
7497 2| tornác kőfalánál, és néha órákig mozdulatlanul bámult maga
7498 2| tentában, ceruzában, az óraközi szünetek, a fabehordás,
7499 1| semmiféle fának!~Megnéztem az órámat. Éppen tizenkettőt mutatott.~-
7500 1| befogják a szemünket.~Az óramutató vagy innen van a tízen,
7501 2| csak harisnya az.~Az első órán elhagyottnak érzi magát.
7502 2| Többnyire este érkezett. Egy-két órát ott ült, azután ment vissza
7503 1| Pált először láttam, az az óratartó jutott az eszembe. Máskülönben
7504 1| lefutott sovány, színtelen orcáin.~A szoba akkor már megtelt
7505 2| leveleibe a zöld színt, orcájába a pirosat? - nem tudom.
7506 2| kezét a maga olaszosan barna orcáján. Lehet, hogy a visszaemlékezés
7507 2| hej, a leány járásából, orcájának szelíd pirulásából, szemének
7508 2| virágos bokor. S hull az orcámra a forró harmat.~- Csakhogy
7509 2| mindenkivel. Csekély okokért orcán törülte, vagy fellökte a
7510 1| ijedjenek meg. Végül pedig három ordító oroszlánt találnak. Attól
7511 1| iskolai szappannak a felelős őre, a fűtés intézője, templomi
7512 2| mellett. A két kertet egy sor orgonabokor választotta el egymástól.
7513 2| egyszer csak felbukkanik az orgonakerítésnél a holdfényben, mint ahogy
7514 2| repülő darázs halk búgással orgonál. A kakukkfűben a halottak
7515 1| oltárnál. Én a kóruson. Orgonálgatok, énekelgetek. A hívek künn
7516 2| letörtem egy virágfürtöt az orgonasövényről és az arcára veregettem.
7517 1| sánta Gál gyerek, aki az orgonaszíjat húzza egy krajcár napidíjért.~
7518 2| többi kék szemű. A többi orgonavirág.~És a nyolcéves tulipán
7519 1| redős homlokú, morzsahordó óriáshangyákat, akik csak eltaposni és
7520 1| hazámban Patakon most is őriznek pedig olyan könyvet.~Az
7521 2| arra emlékszem, hogy erősen őrizte. Mindenképpen tisztességes
7522 1| möghal kend, a mitül Isten őrizze. Bizony mondok, az mögeshetik.
7523 1| hó, tombolhat a tél hideg orkánja, ürgéék rá se hederítenek.
7524 2| bagóért ment a paphoz, néha őrletni valót vitt a malomba. Szóval
7525 1| Miatyánkban. Gyékényből őrlik. Olyan mind az öt család,
7526 2| örökös katona, még manikulás őrmester is lehet öregségére. De
7527 1| igaz, hogy a háromcsillagos őrmesteri ruha is sokat másít rajta.
7528 1| mindig megújságolták az őröknek meg a királynénak, hogy
7529 1| Végül pedig három ordító oroszlánt találnak. Attól se féljenek,
7530 2| fadarab nem szól, ő zenél az orrán át:~- tnde-tnde...~És a
7531 1| fehér arcát, vékony, finom orrát és kékes árnyékkal fedett
7532 1| gyermekhang is.~- Hol?~- Az orrod tövin.~- Hol?~- Itt la.~
7533 1| Divatképen láttam olyan finom orrokat, a földesurunk házánál,
|