15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
7534 2| nyúlni a kenyérhez, azt úgy orron csípte, hogy a jámbor kis
7535 1| a fej határvonalait; az orrot, szemet és bajuszt fölárnyékolja,
7536 1| Itt a földre koppanik egy orsó. A legények megmozdulnak,
7537 1| A mese szünetel, míg az orsókiváltás megtörténik. Igen piros
7538 1| Mintha itt se volnék!~Az orsót csókkal kell kiváltani.
7539 1| össze is házasodnak, a fél ország az övék. A kanászlegény
7540 1| titokkal van tele. Kinek az országa az a sok világ? Minek van?
7541 1| juthat el a messze dél meleg országaiba?~Itt egy fagally, ott egy
7542 1| többé nem látja ez a virágok országát, nem kereng a napon az ő
7543 1| pár száz fecske az egész országból csak éppen a mi falunkat
7544 1| lefesthetném, nem adnám egy országért. A nevét is tudom. Valami
7545 1| tengert, meg egy egész nagy országot?~Ahogy ott láttam a mozdulatlanul
7546 1| viszen benneteket a madarak országútján, de melyőtök juthat el a
7547 1| láttam affélét, amint az országúton járt erre, hanem az apám
7548 1| temettünk el ottan. Ahogy az országútra érünk, a papom odaszól az
7549 2| megszakad!~Olyan volt, mint az őrült. És hát bizonyosan azt gondolta,
7550 2| a Pestáért.~Voltaképpen orvosért kellett volna küldeni, de
7551 2| kérencsél mindig egy nyakatörött orvosságos üvegbe. Néha több a tintája,
7552 2| már, öreg Petykóm? Hátha orvost hívatnék hozzád? Elmégy-e
7553 2| lopni az erdőről, őzet lőni orvul, verekedésben megölni valakit,
7554 1| bizonyos, hogy a Bordácsok őse hajtotta a vereckei szoroson
7555 1| is béres volt, és ha az ősei Ázsiából jöttek, bizonyos,
7556 1| embert a munkájában. Az ősembert látom benne, aki még anyjának
7557 1| ami a teremtést cselekvő Ősszellemet juttatja az eszünkbe. Így
7558 1| Kevi Péter leeresztette az ostort. Egymás mellett ballagtak
7559 1| Pipázik. Ő már hajlott őszfehér ember. Ő már az ifjúságát
7560 1| áll dús virágruhában: az őszibarackfám halvány rózsaszínben, a
7561 1| is igaz?~És ha igaz is: őszinte leszek a gorombaságig, ha
7562 1| megérzése.~Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik
7563 1| intéztem hozzá, hogy mennyi őszit vetett? termett-e bőven
7564 2| a távolban az úton, mint oszlik a nép szanaszét.~Az asszony
7565 1| Münchenből jöttem haza az őszre, egynéhány studiumot csinálok
7566 1| paraszti osztályt az úri osztállyal egybeköti. Ez a híd a néptanító.
7567 1| is kívánhat. Csak az úri osztály az, amely a jónál jobbat
7568 2| leány. Most jár a második osztályba. Az a neve, ami az anyjáé.
7569 2| csak a korkülönbség szerint osztályozza az embereket. Hogy van hát,
7570 1| lenni, amely a paraszti osztályt az úri osztállyal egybeköti.
7571 1| egyházat, mi a különbség az ottani orgona meg a mienk között -
7572 2| efféle nevek - én bizony ottfelejtettem.~A rektor folytatta:~- Könnyű
7573 1| tarisznyába, a pipa mellé. S otthagyja a birkáit, ballag ismét
7574 1| mondja -, állva nem tudok.~Otthagyom a széket. Leül. A bajuszát
7575 1| fecske, ha a falunkat érzi otthonának?~Óh, bizony, könnyű azt
7576 1| bogár.~Tovább ballag.~A kő ottmarad, ahová elmozdította: másfél
7577 2| a tarisznyába, s még az ottmaradt szerszámok közül egy tollszárat
7578 2| morzsát. A gyerekek iránt óvatos. (Azok a bolondos gyerekek
7579 2| községben, nem pedig, hogy az Ovidius lángjára oktassam a parasztleányokat.
7580 2| hogy a leány annyira erősen óvja a fehérkendőjét, hogy soha
7581 1| egyéb hydrogéniumnál meg oxigéniumnál, azt is el lehet hinni.
7582 2| becsületet. Fát lopni az erdőről, őzet lőni orvul, verekedésben
7583 2| távolságban, mint a megriadt őzike és bámulva nézett reám:~-
7584 2| a karján. Csakhogy ő B. P. betűt íratott a karjára.
7585 1| át. A kéklő magasságban pacsirta csicsereg.~A barázda végén
7586 2| az szegény majd kiesett a padból.~Én éppen akkor léptem az
7587 1| leány előretotyog három paddal. Ott megáll. A fejét lehajtja
7588 2| Hol van?~- Az istállónk padlásán.~- Sok?~- Sok.~Futva futottunk
7589 2| hát ott ül a két bűnös a padlásig kavargó porban, tárt ablak,
7590 2| kasza is csakúgy áll ki a padláslyukon. A kertben a rózsa karóján
7591 1| elrejti őt: ágyat ad neki a padláson. A kanászlegény megköszöni
7592 2| Megdöbbenve kandikáltam le a padlásról. Julit láttam, a szép nagy
7593 2| nem jut egyéb hely, csak a padló. Odatelepednek a kis leterített
7594 2| kívánok.~A híd régi rozzant padlóhíd a faluvégén. Nappal is vigyázva
7595 1| Összeguborodva fekszik a padlón, a lábaim előtt, s mindig
7596 1| főfő spongyanedvesítő, padlótisztasági biztos és aprópör-intéző.
7597 1| apókának már ott remeg a feje a padok között. A subájába behúzódva
7598 1| keresztbefont karral ültek. A padokról lelógott a sok kis mezítelen
7599 2| letörülgette az irkát, a padot, a tarisznyát. A birsalmán
7600 2| esztendeig katonáskodott. Pádovában is járt. Bíró kétszer is
7601 2| aztán felhúzta az öreget a padról.~- Co fel, vén lator!~Az
7602 1| legény a festő mögött. A pajta csakugyan ott sárgállott
7603 2| átjönni, én mentem át a pajtájukba. Teli volt az szénával,
7604 1| legénynek festenék?~- Nini, a pajtánk! - kiáltott az Imre legény
7605 1| fehérképű lányt -, látod a többi pajtásod milyen vidám. Itt van ám
7606 2| hozzám? Hiszen régi iskolai pajtások vagyunk, s most is tartjuk
7607 1| előszedte az ecsetjét: a rozzant pajtát kezdte festeni.~A házból
7608 1| fél liter borba meg egy pakli dohányba -, hogy aznap délután
7609 1| filozófusává válik, aki elől a palánk mellé húzódnak a gyerekek,
7610 1| hodály hátulján az egyik palánkdeszka kijjebb áll kissé a többinél.
7611 2| palástját, és megmutatja, hogy a palástja bélése zöld selyem. Aztán
7612 1| nagy sor történik. Sötét palaszín szürke felhők tolonganak
7613 1| tömzsök gyerek. Még csak palatáblával jár, de azt akkora vászontarisznyába
7614 2| mögötte ülő leánykával valami palavessző cseréjét tárgyalta. A csere
7615 2| megajándékozzák. A rövidre fogyott palavesszők is őhozzá kerülnek.~Tintát
7616 2| amaz ad neki. Írótollat, palavesszőt, tintát se vesz soha. Neki
7617 1| hitte volna, hogy olyan apró pálcikákkal izélik a képet. Egy hét
7618 1| bánatot, csak a bor meg a pálinka.~Az új papnál egyszer éppen
7619 2| az a fiú? A szülői talán pálinkába butult durva emberek? Alacsony
7620 1| tekintettel ült a pap előtt. A pálinkaivók néznek ilyen mereven a semmibe.
7621 2| lénungjából, se szivarra, se pálinkára. Összerakta a garasokat
7622 2| különösen mikor a nagyobbik pálinkáskorsót kötötte az oldalára, nemegyszer
7623 1| odaérkeztem, Miskát már pálinkával dörzsölték a tábortűz mellett,
7624 1| fészkén és hacsak meg nem pálinkáztatják, nem enged. Napokig zsémbeskedik,
7625 1| felé tekintve; Szent Pál a pallosra támaszkodva; Szent István,
7626 1| képeket tudna festeni!~Egy pálmaforma figurát körülvakarok a késemmel
7627 2| Egy rövid nyakú méltóságos palóc. Bíróviselt ember és kevés
7628 2| hörcsök ember a mi Sándor Pálunk. De ritkán haragos. Inkább
7629 1| őrzik. A Balog gyerek úri pályára lépett: csizmadiainasnak
7630 1| ilyenkor megkíván egy korty pályinkát: annyit vesződött a szamarával
7631 2| csukja be gondosan. Fakózöld pamutkendő van rajta. Hátul nagy csomó
7632 2| a végén -, most már nem panaszkodhatsz, hogy nem látogattalak meg.
7633 2| Dani. A minap a jegyző úr panaszkodott, hogy egy iskolásfiú letörte
7634 2| azt kapott. Az asszony panaszolta, hogy a kendő okozta a gyulladást.
7635 1| Jeleztem ezzel, hogy várom a panaszt.~Istenes Imre megsimította
7636 2| íratott a karjára. Az a Balogh Panni neve. Azt vette el, mikor
7637 2| üvegklárisban, s a hajuk pántlikában.~Nagy irulással-pirulással
7638 2| suhogó szoknyás asszonyok, pántlikás leányok lépkednek el időnkint
7639 2| felöltözött már akkorra. Cifrán, pántlikásan, rózsásan fordult ki a szobából,
7640 1| daloló meg hujángató, nemzeti pántlikával körülkötött kalapú legényeket.~
7641 1| Nem én, fiam - felelte a pap- -, sokszor zavartam én ki
7642 1| hasonlított az öreg Leó pápához. Olyan mosolygó, ráncos,
7643 1| királykisasszonyok és királylegények, ti pápák, bárók és grófok és aranykanalú
7644 2| szegény: lám ahogy kibontja a pápaszemét és fölakasztja a fülére,
7645 1| száz lépésnyire tőlem a Papdűlőn a Sárközi cigány vetett
7646 1| zötyögött visszafelé.~- A papér mönnek - mormogta Kömpe
7647 2| összecsattogtak.~Baracs Imre az új papház áldomásáról érkezett haza.
7648 2| békességben. De már, hogy az új papházat feltetőzték, neki is innia
7649 1| szünetelt benne, mikor a papházban valamelyik ajtó megnyílott,
7650 1| Mit akarhat vajon? Hát a paphon nyitott be, oszt hogy a
7651 2| Ápolgatom, takargatom. Itatós papirosból formálok neki köpönyeget,
7652 1| gyermekem. A lelkük az én fehér papirosom, amit teleírok a tisztességtudásnak
7653 1| követik, mint az én írásom a papíroson. Az élet írása az. A természet
7654 1| írástudó ember!~Odatolom a papirost Tóth Antal elé. A tollat
7655 2| nyelven beszélhet az Éghez! Én pápista embernek születtem és szeretem
7656 2| adó, a hidak, a Soósék új papja, a mi kövér papunk, a képviselőválasztás
7657 2| öltözték. A háztetők fehér paplannal vannak letakarva. A szilvafák
7658 1| bor meg a pálinka.~Az új papnál egyszer éppen vendégek voltak,
7659 2| beszédek hangzanak majd. Hol a papok beszélnek, hol a világiak.
7660 2| szőlővesszőt együtt hozattuk a pappal.~Ez már márciusban volt.~
7661 1| monokliját. Senki se ügyel a papra, minden szem a báróra szegeződik.
7662 2| embernek pedig nem dukál parádé a másvilágon sem.~De nem
7663 2| láng, mikor Soós Estván a paradicsomból rátalál a Kadariék hajlékára,
7664 2| paradicsomkertbe...~Itt a szokásos paradicsomi hasonlat mély figyelemmel
7665 1| sok fényes apró csillag a Paradicsomkert. Fölvitte a Jóisten, hogy
7666 2| első ember is úgy volt a paradicsomkertbe...~Itt a szokásos paradicsomi
7667 2| kerítésig és beleselkedtem a parajjal benőtt dongakerítésen. Hát
7668 1| hét, hogy aszondi: - mit parancsósz? Arra a Lakos bözzög mögrözzen,
7669 1| nézem a sötétségben világító parányi csillagokat, azt a két csillaglámpát,
7670 2| becsüld meg! Azt a szegény parasztasszonyt meg ne zavard. Gondold meg,
7671 2| susogása értelmetlenebb a parasztbeszédnél is.~Mikor végre megmozdult,
7672 2| megjelenésed felfordítaná annak a parasztcsaládnak a nyugalmát. És hát az a
7673 1| a haját. A lábán égnek a parasztcsizmák. Legubbad a kis zöld ládájára
7674 2| vasárnapi gyönyörűsége a parasztembernek. Máskor nincs ideje rá.~
7675 2| jövő iparos-e vagy csak parasztféle, aki bútort visz haza a
7676 1| Barnát cserél azon. Milyen jó parasztfiúnak lenni! A parasztfiú mindig
7677 1| lányát bejáratja hozzám a kis parasztgyerekek közé.~No, az, amit a pap
7678 2| finom az arca ennek a kis parasztgyermeknek! Milyen nagy, tiszta kék
7679 2| nem esett bajuk.~A szélső parasztházból elővillan már a lámpás és
7680 2| megindultam velök az idegen paraszthoz. Megnézem, mitől vérzik
7681 2| közepén kocsit érünk utol. Parasztkocsi, mint a miénk. Hátul egy
7682 2| lengetése, ezt csinálja utána a parasztlánynak akármelyik grófkisasszony!~
7683 2| magamfajta ember csak nem kezdhet parasztleánnyal!~Azokban a napokban kezdődött
7684 2| szégyenled, hogy egy mezítlábos parasztleánynak több az esze és több a lelkiereje,
7685 2| és barna szemű, mint más parasztleányok. Csak abban különbözik talán,
7686 2| Ovidius lángjára oktassam a parasztleányokat. Nem becsületes valami,
7687 2| sötéten.~És ebben is érdekes a parasztlélek gondolkodása. Az öreg, valahányszor
7688 2| ajkai duzzadtabbak, mint a parasztnőké szokott lenni.~De ma mégis
7689 2| De milyen más az igazi parasztnóta, mint a színpadi. A színpadi
7690 2| Mert az asszony sorsa az a parasztoknál, hogy rabszolgája legyen
7691 2| leordított az új folt.~A másik paraszton suba volt. De az se lehetett
7692 2| amely jobban igazgatja a parasztot, mint minden iskola és minden
7693 1| hogyan ballag az ünneplős parasztruhába öltözött fiúval dignáziumba.
7694 1| emberi társaság - (ámbátor a paraszttársaság nem igen érdekli, csak épp
7695 1| vizes fadarab fölsziszereg a parázson, aztán a kályha buzgó mormolással
7696 1| láthatatlan kéz söpörné le őket a parázsról.~A hosszú téli estéken elüldögélek
7697 1| Liszt Ferenctől hallotta Párizsban.~- No, szegény zongora,
7698 2| mozdulata! Ha véletlenül párizsi házban születik, gyönyörűsége
7699 2| mért nem választja senki párjának?~Itt megint visszatérek
7700 1| Mindenki megtalálja a maga párját.~És bizonyára beszélnek
7701 2| felé.~Odatettem az ablak párkányára, de háttal. Ha boldog tud
7702 1| hanyatt vágódott a síkos parketten! Az asztalnál, hogy az inas
7703 2| olyan volt, mint az úri parkokban a kezetlen milói szobor.
7704 1| keserűn. - Elviszik még a párnám is a fejem alól!~Azt gondoltam,
7705 2| lassankint reáfűződik, s mikor párt választ a gyermekének, a
7706 2| be másnap reggel a patak partjáról. No, ezért kapott volna
7707 1| sem érti őt.~Csősz vagy pásztor lesz belőle. Az örökös magánvalóság
7708 2| PETYKÓ~Holmi gonosz pásztorgyerekek közibe dobnak a kertek alján
7709 1| lakatnyitó fű iránt érdeklődő pásztorok, vagy a vidéken lakó javasasszonyok,
7710 2| valami kutya belekergette a patakba, s hogy mikorra hazaért,
7711 1| hallatszik erdőn és réteken, patakparton és domboldalon. A virágok
7712 1| ezüstös fűzbárkák közé, patakpartra, rétországba, erdők végtelenségébe.
7713 1| veszhetett? Elment tán a patakra: megáztatta az irháját,
7714 2| csak letelepedik a búbos patkájára, és hangolásba fog.~De a
7715 2| utána maradt a csizmája patkójának a nyoma. A nyomok csakhamar
7716 2| útközben az egyik ló elrúgta a patkót. Beállítottunk hát a legközelebbi
7717 1| újra csend. A tűz halkan pattog és minden pillanatban más
7718 2| tetőt. Recsegett, ropogott, pattogott a tető. A levegő szinte
7719 1| bajuszát, hogyan ásít, hogyan pattogtatja az ujjait. Felér olyankor
7720 1| vonja meg magát a kevély pávacsirkék között a padban.~- Nini,
7721 1| zenéjét.~*~A kertek alján zöld pázsit, és, a zöld pázsiton apró
7722 1| zöld pázsit, és, a zöld pázsiton apró sárga libák. Éppen
7723 1| maga elé vette az egész pecsenyés tálat; az adóról beszélve,
7724 1| Boldogasszony haját, a Salamon pecsétjét és tömérdek más titkait
7725 1| réteken, a láncvirág fehér pehelygolyói fölött. Néha egy-egy csoport
7726 1| holdvilágos úton a négy pejlovat.~Micsoda nagy úr!~Csupa
7727 2| szenvedést a tettéért.~S példákat mondtam még a történelemből,
7728 2| vinné a pélpát, hanem a pélpa őt; mint a gőzös a vonatot.~
7729 2| Mintha nem is ő vinné a pélpát, hanem a pélpa őt; mint
7730 2| omlásnak indult nagy kavargó pelyhekben a szürke felhők terhe: az
7731 2| a kezét, és elfogott egy pelyhet. Be akarta hozni a markában
7732 1| kötelez uram, ha az öreget a pemzlimre juttatja.~Elrakta a holmiját,
7733 2| a cigány is nem először pengeti neki. Értették egymást.~
7734 2| Mosolygott. Gondolkodott.~- Öt pengőért odaadom a tekintetes úrnak.~-
7735 1| gyertyát. Újhold után való pénteken kimentem az erdőre, a kősziklához.
7736 2| mindenben szerencsétlen, olyan péntekes, mint némelyik ember. Már
7737 2| megcsináltatom az iskola pénzéből.~De aztán mégis arra gondoltam,
7738 1| ittak, mit vettek utána a pénzen, hogyan alkudtak, hogyan
7739 1| több az örömünk. Nincsen se pénzünk, se posztónk; náddal födjük
7740 1| valaki a szomszéd falusi pepitanadrágos, cvikkeres segédjegyzőnk
7741 2| öreg csak néz elkékülten: Percekig nem tud szólni. Végre megmozdul
7742 1| acélcsengőkkel. Aztán az újra beálló percnyi csöndbe beleköhint az öreg
7743 2| Juliskát. A szomszéd falu tíz percnyire van tőlünk, s kálvinista
7744 2| ide-oda a lángok közt a fal peremén. Aztán egyszer csak egy
7745 2| kanalazna rá a fűrészporból is.~Pestához intéztem aztán egynehány
7746 2| egynehány szót. (Már csak Pestának mondom én is, az apját meg
7747 1| méltóság és csupa pompa! Pesten járt iskolába. Azt mondják,
7748 1| Aztán fölnyújtotta Duli Péternek.~- Nem iszok - seppegte
7749 1| tudtam többé aludni. Duli Péterre gondoltam, akiről azt mondják,
7750 1| tudakozódnak.~De hát a mi Duli Péterünk nem öreg még, és sajnálkozással
7751 1| szobában.~Széken állott. A Petőfit ábrázoló gipszfigurát igazította
7752 2| van itt. Fehér abrosz és petróleumlámpás az asztalon. Kékbe öltözött
7753 2| újságolta a cselédem, hogy a Petykónak vége!~Ott vergődött az ölfák
7754 1| a T betűhöz képest olyan piciny, mint a toronyhoz képest
7755 1| terhüket, egy-egy századrésznyi picinyét egy csepp méznek. Talán
7756 1| Nem akart bejönni - mondja pihegve az anyja -, sohase láttam
7757 1| piros lábon járni. Még a pihéjük is olyan, csakhogy finomabb.~
7758 1| ahol megint csak addig pihenhetnek, míg a kisbíró ki nem ballag
7759 1| második.~Az én fecskéim.~- Pihenjünk - mondottam a gyerekeknek.~(
7760 1| boldogság?~Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol
7761 1| minden népe elfáradtan hajlik pihenő alvásra.~De szeretem a munkájukat
7762 1| rá az apja. Nyáron a déli pihenőkön, télen a búbos mellett előre
7763 2| csappantotta be, egyszer meg még pihés korában a tulajdon édesanyja
7764 2| mikor én odaérkeztem is, ott pikuláztatott Tóth Antal a fülébe. Száz
7765 1| izeneteket, csak a szeme pilláinak rezgéséről lehetett látni,
7766 2| pislog maga elé. A szeme pilláján már meg is csillan az első
7767 1| Megengedi, hogy lesegítsem?~Pillanatig tétovázott. Aztán beletette
7768 2| vannak az emberi életben pillanatok, amelyekben a pipának füstölnie
7769 2| nem várta meg a következő pillanatot. Mikorra a kutya fölágaskodott,
7770 1| jelent meg. Ismerem ezt a pillangófélét: a lycaenák bájos családjából
7771 1| Szanaszét meg ide-oda vitorlázó pillangók, akik életének úri mivolta
7772 1| játék és vidámság.~A kis pillangóról Bozóki Ilonka jutott az
7773 1| hogy bele találok a gödörbe pillantani - hát inkább abbahagytam
7774 1| a gazdájának még a szeme pillantását is. Ha igen előrebocsátkoztak
7775 1| arcában. Ezt láttam az első pillantásra.~Tudja-e vajon, hogy miért
7776 2| tetejére, s hosszú, kíváncsi pillantást vet reá. De aztán az se
7777 2| egymást vizsgáló ártatlan pillantásuk, vagy ha valamelyikük a
7778 1| KÉK PILLE~Van a méhesemben egy szalmadívány.
7779 1| Az öregasszony a földre pillogott.~- Téged várt.~Paizs János
7780 1| Először vagyok falun - felelte pillogva -, és nem ismerem itt az
7781 1| bizonyosan behítták valamelyik pincébe.~Hogy ím csakugyan belehaladott
7782 1| alulról fölnek húzza és egy pindurka pántlikát csinál rá. Az
7783 2| inkább az, hogy véletlenül a pintest is leütötte, pedig még majdcsaknem
7784 2| ült, vörös volt, mint a pipacs.~ ~
7785 1| unokáival, akik koszorút kötnek pipacsból meg láncvirágból; kergetik
7786 1| fűszálak egymáshoz simulnak. A pipacsok remegve hajlanak át egymás
7787 2| Megfordul, mintha csak pipagyújtás végett kellene megfordulnia,
7788 1| nélkül.~Rátette a parazsat a pipájára és mindannyiszor lehunyta
7789 1| ül, a barboncás diák.~S pipákolva ráintett nyomatékul a fejével.~-
7790 2| támaszkodik a ház előtt. Szembe pipál a házzal. Így fejezi ki,
7791 1| volna tőle semmi kincsért.~- Pipám, kutyám, furulyám - szokta
7792 2| bibliai próféta. De jóízű pipás ember.~Ő is beszélt egy
7793 2| hogyan vergődik az ajtóban. A pipaszár persze keresztben állt a
7794 2| a föld alól.~Ahogy künn pipázgatok a napsütésben, látom ám,
7795 2| képzelni másképp a világot.~Pipázgatunk, beszélgetünk az asztalnál.
7796 2| verőfénybe és nézem őket pipázgatva, hogyan mulatnak.~Mert csak
7797 2| hó.~Az ablaknál álltam és pipáztam. A kis kapu megkattant.
7798 2| én vendégszobám. És itt pipáztunk, a második üveg bor mellett.~-
7799 1| zöldkendős cigányasszony pipázva visz az ölében egy csokoládé
7800 1| szorgalmas. Szeretik magukat piperézni, felvirágozni. Az én asztalomra
7801 2| Eltűnt, ugrálva, mint mikor a pipiske ugrál a fűben.~Darabig utána
7802 1| hosszúakat is. És vesd el magad pirinkó teremtvény: a szél erejével
7803 1| urasan, vagy pedig nyárson pirítva? De az se kellett neki.~
7804 1| vártam én a kapu előtt a pirongatást. De hogy kívül felejtett,
7805 1| a baja?~Tabiné erre még pirosabbá válik. A kezét dörzsöli,
7806 1| gyönge kezek, habár most pirosak a hidegtől. A nagy gyémánt
7807 1| danolása:~PRIVATELeesett az pirosalma a fárúl:~El köll válni a
7808 2| életében. Egész este fülig pirosan jár-kel közöttünk. Lesütött
7809 2| a zöld színt, orcájába a pirosat? - nem tudom. Csak ülök
7810 2| Itt-ott egy vadrózsabokor pirosítja a gyümölcsét. Az úton ugrál
7811 1| nagytarisznyás fiúk meg a piroskendős kisleányok. A fakilincs
7812 1| és füzéres mézeskalácsok piroslanak a nyakukon. Három ernyős
7813 1| Teleképpel fújja a tüzet. A tűz pirosló fényt áraszt az arcára.~-
7814 1| azért tetszik nekem. Egy pirospozsgás Homért csinálnék kigyelmedből.
7815 1| elpirult. A bosszankodás pirossága volt az. A tegnap szelíd,
7816 2| járásából, orcájának szelíd pirulásából, szemének szemérmes lesütéséből
7817 2| orgona a tizenhat esztendős piruló leánynál!~Megint megszállt
7818 1| a fiát, s nem véli, hogy pirulva megyen vele az utcán.~Hogy
7819 2| negyvennyolcas, akinek a piski csatában golyót lőttek a
7820 2| voltál-e?~A legény röstelkedve pislant. Helyette az apja válaszol:~-
7821 1| öreg kényelmetlenül kezdett pislogni, hogy így apróra kitapogatom
7822 1| bajuszát, és a csizmájára pislogott.~- Hát az Imre? - kérdezte
7823 2| feleli az anya örömszemmel pislogva maga elé.~De azért csakhamar
7824 2| forintért hányódnak a konyhában. Piszkosak, neveletlenek, hagymaszagú
7825 2| Ott görnyedezett szegény a pitvarajtó előtt. A földön mázatlan
7826 1| háza előtt megyek el. A pitvarajtón narancsszín világosság árad
7827 1| és a kút mellé térdel. A pitvarból kihallatszik olykor az öreg
7828 2| gyümölcsét. Az úton ugrál a pityer.~Baracs a dombra érkezett.
7829 2| lógsz a világon, mint a pitykegomb a cérnán.~Akkor mondta,
7830 2| szamaras kordén. A kisbíró is pityókosan szivarozik a kordé mellett.~
7831 1| Vas Rozi. Koronájuk is van pitypangból. A népség meg: a libák.~
7832 1| Ilonka is a mezőn él, a pitypangok, temondádfüvek, harangvirágok
7833 1| akarják, hogy mönnyek be a pízér. Azt mondja az anyjukom,
7834 2| parasztasszony körül forog. Mint a planéták a nap körül...~Néha alig
7835 1| ott vót az egész falu a plébánia körű. Én is ott vótam. Mondok,
7836 1| Vissza-visszapillant, hogy indul-e már a plébános úr? Egyszercsak megrántja
7837 1| gyepen hangosabbak. Még a plébánosnak nagy „kokén-kakasa” is vidá
7838 1| csillag, akár Jupiternek, akár Plutónak hívják idelenn. Hallgat
7839 1| asztal körül. Balogh, a pocakos Fodor, Disznós-Kovács Pál,
7840 2| rendelkezem, odasomfordál és pödörgeti a bajuszát - beszédbe elegyedik
7841 2| Hosszan nézett utána, és pödörgette a bajuszát.~*~Azt mondja
7842 2| bajusza volt. Hegyesre szokta pödörni.~Végre is a nagy Juli leány
7843 1| hogyan vet keresztet, hogyan pödri a bajuszát, hogyan ásít,
7844 1| ismeretlen.~A pap mosolyogva pöfékelt.~- Ma délután, ha átmegyünk,
7845 1| hogy Baloghék, Szabóék, Pöhölyék, Gálék meg egyéb örökösen
7846 1| Megmutassam?~S nekiindul. Pöki a markát. A vállalkozás
7847 1| katekizmusban gyönge. Kissé pöszén beszél. A szeme nyílt, szelíd,
7848 1| klastromi barát. Ezt magyar poéta csinálta, aki a nazaréti
7849 1| Vasné hozza a Rozikáját. A pöttön teremtés most jön először
7850 1| olyanokat csókol a kis pufitos pofácskáján, hogy szinte csattan; és
7851 2| mosolygását eltakarja.~Mert a pofont mindnyájan látták. S azt
7852 2| nincsen és engem mindig pofoznak.~Felvégi Szabó János~ ~
7853 2| de amiatt minket is sűrűn pofoztak, gyakrabban mint a Jancsit.
7854 1| Burucz András szánt amott a Pogány-dűlőn. Két fehér ökre lassú ballagással
7855 1| a zivatart? Mert némely pogánykori hitünk maradékával kár ezt
7856 2| szabad! Epedni az istenek poharáért, holott előre tudja az ember,
7857 2| káplár úr meg fölvette a poharat és felköszöntötte az új
7858 2| lesz. Akkor is csak egy pohárral iszok.~A pap elmosolyodik.
7859 1| Ez az északi szél.~A kis pókokat ím reménység eleveníti fel;
7860 1| hatalmas óriások a szegény pókokhoz képest. A természet ellátta
7861 1| nyomorult cigány nép egy jeges pokol kínjait szenvedi keresztül.~
7862 1| határban aláhullatja minden pókutasát. Hiába szőnek új még új
7863 2| arc szent. A pofozkodás polgári szentségtörés.~- Spongyát! -
7864 2| visszagügyögött, mint a kis pólyásgyerekek szoktak a dajkájuknak, mikor
7865 1| Csupa méltóság és csupa pompa! Pesten járt iskolába. Azt
7866 1| remegnek; mintha tudnák, hogy a pompájuk szép és hogy a nap őket
7867 2| és mégis égi fenségben pompázik.~A folyosón gyermekcsizma
7868 2| háljanak meg nálunk.~- Azt a Ponciussát! - mondja Kadari a fejét
7869 2| kihangzik a faduda nótája:~Mert Ponyatovszky nincsen a csatáján.~Az én
7870 2| ilyenkor a víz meg a vizes ponyva.~Hát biz a Bozókiné háza
7871 2| Az asszonnyal zsákokat és ponyvákat foltoztattam.~Nem kerülte
7872 1| A csizmáját az országút pora csaknem térdig belepte.
7873 1| Egyszer csak lefeküdt a porba és meghempergődzött.~-
7874 1| telegráf-oszlopok hideg porcelángombjaira és ott dermedeznek, töprenkednek,
7875 2| Ezt a teremtő egyenlően porciózta szét az emberek között.~
7876 1| jelent egy gomolygó sárga porfelleg a távolba mélyedő mezei
7877 1| nagyra vannak azzal a kis poronttyal. Ha valaki egy tarisznya
7878 1| öreg -, vén lóból nem való poroszkát csinálni.~- De bátyámuram,
7879 2| nem tartozik az asszony portájához, és hát a madár is ott ül
7880 1| a kalamáris olyan gonosz portéka, hogy vagy feccsen, vagy
7881 2| falusi boltnak legolcsóbb portékája. Cipőjük nincs is. Kávé
7882 2| bizony van közünk! Hát a postakocsi?~- Arról én nem tudok semmit.~
7883 2| meg egy gyémántgyűrűt.~- A postakocsiból?~- Várd meg csak a végét.
7884 2| az időben kiraboltak egy postakocsit. Tudhatod, hogy akkoriban
7885 1| Egyik hold föld a másik után postázik föl a városba. A kis Imréből
7886 2| csakugyan vadonatúj kék posztónadrág van. Mellényén ezüstösen
7887 1| Nincsen se pénzünk, se posztónk; náddal födjük a házunkat
7888 1| zim-zum, fölrepültek a vörös posztóról, körülmuzsikálták egynehányszor
7889 2| lelkiismerete. Egy szürke posztószoknyát hajtogatott össze és terített
7890 2| A fejénél behajtották a posztót vánkosnak. És a szegény
7891 2| Az uraság akarta, hogy pótolja az elmulasztott iskolázást.~
7892 1| Visszautazott az anyjához Pozsonyba.~Fejér Pál ideadta nekem
7893 1| anyja különben vagyontalan, Pozsonyban lakik és női kalapokat árul.
7894 2| elfelejtettem. Valami Dramó, vagy Pramó, vagy Kramó, ilyenforma
7895 1| Elmondta előre a reá váró prédikációt a kapu előtt, csak akkor
7896 2| eladta kend a szamarát! - prédikál az asszony. - Hová is ment
7897 2| helye.~A pap a malasztról prédikált. Nincs a faluban ember,
7898 1| rózsa. A fején kicsi fekete prémsapka. A haja meg kibomolva lengett
7899 1| Körülöttem a prücskök egyhangú pri-pri éneke zeng már a fűszálak
7900 1| mondja a ragyás bőgős a prímásnak -, ha egyszer a püspöknek
7901 1| imádkoznak, hol énekelnek:~PRIVATEA mennyei szent városnak~Gyöngykapui
7902 1| felé hajlongva énekelték:~PRIVATEFecskét látok,~szeplőt hányok,~selymet
7903 1| féllábon táncolva éneklik:~PRIVATEGólya, gólya, gilice!~Mitől véres
7904 2| neki.~A lányok dalolják:~PRIVATEHajlik a meggyfa,~Tengeri Mariska~
7905 1| hallatszott a danolása:~PRIVATELeesett az pirosalma a fárúl:~El
7906 1| nagy sóhajtással kezdődik:~PRIVATEMenny, föld, tűz, víz, levegő
7907 2| ismét felintett az ujjával:~PRIVATEMikor a betyárok világbúl kimúlnak~
7908 1| magasztos szépségű képeiken:~PRIVATEOh nemes ékes liliom,~Szép
7909 2| mondja el. A nóta az, hogy:~PRIVATESzépen legel a báróné juhnyája,~
7910 1| elbőgi szép értelmesen:~PRIVATETizet ütött mán az óra.~Elmégy
7911 2| filozófia ezt zengeti a fülébe:~PRIVATEÜstér, aranyér, cifra ruháér,~
7912 1| cérnahangon nótába fog:~PRIVATEZápoj esső, süjü esső, huj a mados
7913 2| De én attól fogva gyakran próbálgattam a kutyát. Nem mondom, hogy
7914 2| taktusra lógázza, mintha azt próbálná, hogy elég hajlékony-e a
7915 1| lett volna, ha megnő.~- Próbálok valamit - szólt jókedvűen -,
7916 1| Gondoltam, mindgyárt meg is próbálom a zöldet: elmegyek a baromfiudvar
7917 2| ruhába öltözött bibliai próféta. De jóízű pipás ember.~Ő
7918 1| belőle: még a beteg diák is prudenciáért küldi a patikába. És ő megy
7919 1| kezével mérve. Körülöttem a prücskök egyhangú pri-pri éneke zeng
7920 2| csizmáját tegnap este sokáig pucoválta a tornácon. A haja is ragyogóra
7921 2| megbocsátott volna neki, újra püfölte.~- Hé, atyafi! - kiáltom
7922 2| hogy mindent tud, mint a püspök. Nem tud pedig szegény semmit,
7923 1| prímásnak -, ha egyszer a püspöknek eszébe jutna, hogy cigányebédet
7924 1| elmondják, miket ebédelnének a püspöknél.~A Keresztes gyerek tegnap
7925 2| süveget is levágja már nagy puffanással a sarokba. Az arca piros
7926 1| kankalékos bot most a Burkusra puffant.~Burkus megértette. Visszakullogott
7927 1| olyanokat csókol a kis pufitos pofácskáján, hogy szinte
7928 1| úton. Mezítláb jön. Halk pufogás a járása a porban.~- Bündn
7929 1| meg a föld mélyébe ásott, puhára megbélelt vackaikba húzódnak
7930 2| pillanatra éreztem a dereka puhaságát.~Megállt kétlépésnyi távolságban,
7931 1| szmirnai és lyoni művészettel puhított dívánjaitokon és hentergőiteken
7932 1| újra a kocsikra kerülnek, a purdék meg a dunyhák alá. És átvonul
7933 2| dőlt és én ott ringattam. Pusmogtam a fülébe mindenféle kedves
7934 1| Mikorra pedig megöregszik, a puszták komor filozófusává válik,
7935 1| BORISKA~A pusztáról jöttünk akkor. Szép októberi
7936 2| hátán putton volt, és a puttonban faragótól való forgács.
7937 2| arasznyi kis forgács leesett a puttonról. A fiú könnyű mozdulattal
7938 1| sz-et mindig f-nek ejti, az r-et meg éppen nem mondja ki.~
7939 2| lámpa lángja is magasabbra áll, mintha fülelne. És
7940 1| alászállott. A fakó vén szamár rá-ránézett a gazdájára, mintha kérdezné,
7941 1| az asztalon.~A gyerekek rá-rátapogatnak a kályhára.~- Már melegszik!~
7942 1| forintot? Mondok, úgy nézöm még ráadást is adnak. Elolvastuk az
7943 2| éjjel elszórja! Meg is verik ráadásul. Hát okos ember kend?~-
7944 1| Lidi?~- Lidi.~Paizs János rábámult az anyjára.~- Leány még?~
7945 1| mindenképpen segíteni akart a rábeszélés munkájában.~- Annyi az egész -
7946 1| csakugyan, amit a pap hoz, aztán rábólintott:~- Kenyőcs az mégis, mert
7947 2| akkor jut eszembe, hogy két rabom is van.~Nézek az iskolába,
7948 1| a kezet, és nagy jajjal ráborult az agg ember mellére.~A
7949 1| rabszolgáit. Én nem vagyok rabszolga. Fejér Pál földesúr mind
7950 1| földesúrnak, hogy összeházasítsa a rabszolgáit. Én nem vagyok rabszolga.
7951 2| voltam én belé szerelmes! De rabul ejtett az a melegség, vagy
7952 2| derekát; hol meg lehajtja és rácsapkod a csizmája szárára. Minden
7953 2| csizmája szárába nyomta.~Azzal rácsapott a tenyerével a szamárnak
7954 2| sápadtan, szótlanul bámult be a rácson.~A csordás másnap és harmadnap
7955 2| szemét a kutyára meresztette, ráfújt, és ráköpött. Közben pofon
7956 2| most, ha a felesége házából ráfutna egy kutya. Megütné bottal.
7957 2| s határozott mozdulattal ragadja karon Cigány Lacit.~ ~
7958 1| szétszórja a tarlón? Ki tudja ragadni a levegő az újságpapirost
7959 1| szellemmacska lebegne el, ahogy a ragadozók szoktak: lomhán és nesztelenül.~ ~
7960 1| megbocsáthat a tolvajának, rágalmazójának, gyilkosának is: de annak,
7961 1| hihetetlen erővel tudnak ragaszkodni.~- Nem, nem! - kiáltozza
7962 1| jegyes papiros! No, meg is ragaszkodik Rozika az ajtófélfában.
7963 2| bajusz, mintha fel volna ragasztva.~Hát mondom, áll és sütkérezik.
7964 1| beszélgetnek:~- Te Marci - mondja a ragyás bőgős a prímásnak -, ha
7965 1| meg más a képe. Fény meg ragyogás, erő meg rejtelem...~Az
7966 2| De az arcokon a káröröm ragyogása, izgalom és kérdés látszott.
7967 2| pucoválta a tornácon. A haja is ragyogóra van kenve és bal oldalán
7968 2| a pipáját.~Mind a ketten rágyújtanak, és eközben barátságosan
7969 2| kedvemért, akkor aztán magam is rágyújtok a velem hozott hosszúszárúra,
7970 1| sakkozóasztalt és szivart tett elénk. Rágyújtottunk és sakkoztunk. A pap álmosan
7971 1| szivarját nyújtotta oda, hogy rágyújtson, az öreg boldogan mosolyogva
7972 2| forma az elméje. Hát csak ráhagytam.~Azt mondja kis idő múlva:~-
7973 1| nem törődik. A napsugár ráhull. Jólesik neki. Egyszer fölemeli
7974 1| szerencsém hajt téged erre! Avval ráhurítok: Honnan gyüsz? Hová mégy?
7975 1| visszafordítja. Dühösen ráhurran:~- Gyü!~A délutáni órákban
7976 1| barboncás diák.~S pipákolva ráintett nyomatékul a fejével.~-
7977 1| egy sárga bankóformát, és ráírja, hogy Kettőszáz. Én mingyárt
7978 1| balgák: a szél megkönyörül rajtatok: fölemel és viszen benneteket
7979 2| reám. Ahogy átpillantok rajtok, látom, hogy Veronnak még
7980 1| kősziklához. Levágtam a vesszőket. Rájuk olvastam. Hát kisvártatva
7981 2| ütötte pofon a káplár úr a rajz krikz minyiszter miatt,
7982 1| már lehajlóban van, ott rajzanak az erdő tisztásain meg a
7983 1| kocsma körül íme búcsús sereg rajzik. A kopott fakeresztet meg
7984 1| levegőben és fényes vonalat rajzol maga után a sötétségben.
7985 1| világa. Tudós emberek abroszt rajzoltak róla, és azt mondták, ennek
7986 2| orrocskája! Milyen hullámos rajzú a kis piros ajaka! S milyen
7987 1| is ez a hazája. Csak itt rak fészket mind a kettő: a
7988 2| legény piros, mint a főtt rák. A leány újra lesüti a szemét,
7989 1| és kukorikolása közben rákacsint egy kendermagos bóbitás
7990 1| megmozdult és az egyik lábával rákapott. Azután lomha mozdulattal
7991 2| menyecske. Míg én az asztagok rakásán rendelkezem, odasomfordál
7992 2| spongyával odatörült. Több rákenődött, mint amennyi ott volt,
7993 2| összeütögeti, bizonyosan ráképzeli foltos, rossz csizmájára
7994 1| csontkürtből jönne. Mikor ő rákezdi a zsoltárt a kóruson, ha
7995 2| szokott állni, hogy szabadon rakhassák be a szénát. Azon az ajtón
7996 2| tartozom neki. Mikor odaértem, rákiáltottam:~- Jó napot, Antal bácsi!
7997 1| Fodor meg is érkezik este. Rakja a könyvet, meg az orvosságot
7998 1| énekeskönyvben is, amit még a Rákóczi-kor előtt nyomtattak. De nem
7999 1| Szentlélek nevében induljatok, rakodjatok, minden mézet behordjatok!~
8000 1| életet? melyikben?~A bakterom rákönyököl a kerítésemre, és elmagyarázza
8001 2| meresztette, ráfújt, és ráköpött. Közben pofon is teremtette.~
8002 1| hogy Szűcs András tüzet rakott a hodály mellett és a vacsoráját
8003 1| béres. A szekér meg van rakva búzás zsákokkal. Az állatok
8004 1| szinte teljesen takarták a rálógó fürtök, s nagy bajusza is
8005 1| ő éneke. Mikor így fonva rám-rámnéz, nekem énekel. Mikor a tűzbe
8006 1| festő egy nagy zöld kendőből rámát rögtönzött köréje s odaszólítottuk
8007 2| röviden.~A harcsafejű család rámbámul. A tekintetük azt mondja:
8008 1| tollat. Színtelen szeme rámered a papirosra.~Újra márt,
8009 2| nagyokat szí a pipáján, aztán rámnéz.~- Hát - mondom óvatosan -,
8010 2| asszonyokkal, és ő is velök volt és rámnézett.~Hányszor elgondoltam, hogy
8011 1| vőlegényed!~Kevi Imre titkon rámosolygott Fodor Lidire.~A kanászlegény
8012 1| libalegelő zöldjéből. A kis Rozi rámosolyog a könnyein át a fiúra.~A
8013 2| nincs kötelezve arra, hogy rámutasson a bűnösre. Nálam a bűnösnek
8014 2| minden elsőségek között.~S rámutattam a vad fiúra:~- Lássátok,
8015 1| nevet. A szeme olyankor ráncokban vesz el. Hozzám is nyájas
8016 2| amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár,
8017 1| mondja az öreg, jelentősen rándítva borzas, szürke szemöldökén -,
8018 1| a sündisznó legott összerándul. Reggelre a kutyának mindig
8019 1| uram!~Hát aztán hagytam.~Ránéztem olykor és elmosolyodtam
8020 1| örvényébe, a kutya megint ott rángatolódzik a dikó előtt. Ugat, hogy
8021 2| az egypár forint hozzájok rántja a szerencsét. Vesznek egy-két
8022 2| elhinni.~Az uzsonnánk hideg rántottcsibe volt. Kiveszek belőle egy
8023 2| Jancsit. Felágaskodik és rányalint a képére.~A Jancsi gyerek
8024 2| mikor látta, hogy a felesége rányelvel az anyjára, őt is elfutotta
8025 1| támasztotta a botját, és rányugaszkodott.~- Hová valók? - kérdezte.~-
8026 1| kiömlöttek könnyei.~- Hát ráösmer? - kérdeztem meghatottan.~-
8027 2| ott ült a széken. Egyszer rápillantottam, hát láttam, hogy ő is piros,
8028 1| négy.~De a birkákra is ráragadt már az ő nyugtalansága:
8029 2| tisztséget nem lehetett ráruházni. Durván bánt mindenkivel.
8030 1| Sebaj - gondolta -, majd rásegít Duli.~El is ment a szőlőbe
8031 1| erdő vidámsága, mikor a nap rásüt. Az embereink komolyak és
8032 1| asztalon. Ahogy a téli nap rásütött, gránátszínpirossá vált
8033 2| alatt. Még az előbbi gazdája rászoktatta, hogy sapkát tudjon tartani.
8034 1| csicsereg.~A barázda végén rászól Imre az ökrökre:~- Csáli
8035 2| könyvében olvasna.~Máskor rászólok az ilyen lapulóra, most
|