15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
8036 1| kibontotta a szűrét, és rátakarta a feleségére.~ ~
8037 2| Soós Estván a paradicsomból rátalál a Kadariék hajlékára, s
8038 1| mint a vakondok, akkor is rátalált volna már annyi keresésre.~
8039 1| végig a szűre belsején, és rátartja a kialudt pipára. A pipa
8040 1| valaki, akinek a kezére rátehetném szelíden és gyöngéden a
8041 2| lábát rázhatja, vagy ha a rátekintőnek a szeme közé kaffant, mint
8042 1| Szőnyegként vonul át a földön, s ráterül a szomszéd ház falára is.
8043 2| kapja a nagy birsalmát, ráteszi. A birsalmához már nem mer
8044 2| arca körvonalait. Egyszer rátettem a kezemet a kezére és azt
8045 1| márpedig úr előtt könnyen rátéved az ember.~Hát mondom, mikor
8046 2| áll a réztoll. Kirántja és rátűzi a vasra.~E készülődések
8047 1| ásott, mert ahogy a kódorgó ráül, a kő meghanyatlik. No,
8048 2| áll benne! A kesztyű is rávall, a szétvetett lábbal való
8049 2| meg átöleli a nyakát és rávereget:~- Hattyúkám!~Baracs nézi
8050 1| Odavitte a szamarához és rávetette. Azután a lábát tette át
8051 1| mondja, próbáltam, de ahogy rávetettem a kötelet, akkor láttam,
8052 1| kirántja az ekéjét a földből; ráveti a szűrét az ekegerendelyre.
8053 1| hold meg a csillagok fénye rávilágított a dombra hajló útra. Széles,
8054 2| Mátyás véleménye! Én egyszer rávilágosodtam, hogy a kutya megérti az
8055 1| szóval, és közben-közben rávizsgálódik majd az arcomra. Mert beszélni
8056 2| könnyebb a lelkének, ha a lábát rázhatja, vagy ha a rátekintőnek
8057 1| nyomni tud meg csavarni, rázni, szórni, emelni, morogni,
8058 1| elhallgatta a történetet. A fejét rázogatta. Elment a bürüig.~Megállt
8059 2| csontot.~De én a fejemet rázom:~- Hozd ki, amit gondolok.~
8060 1| járjunk. A kocsi különben is rázott meg zörgött. Minek fusson?
8061 2| hazaérkezett a csordás. Darabig ott rázta-döngette a kaput a községházán. Aztán
8062 1| mélázással gondol mindig reád! Úr lesz belőled, ő csak
8063 2| minden gondolata lassankint reáfűződik, s mikor párt választ a
8064 1| Kevi bizalmatlanul nézett reánk.~- Ej - mondotta -, öreg
8065 1| porban.~- Bündn Ilek... rebbenti meghökkenve, amint hozzám
8066 1| zöld levelek bizonyára azt rebegik:~- Én szép, kedves kék búzavirágom,
8067 2| hogy az ablak belső táblája reccsen. Valamelyik betörte. Hogyan
8068 1| már egy forintba kerül a recef, meg is csináltatom. Ott
8069 1| leül és sebtibe firkálja a recefet. Doktor úr, mondok, még
8070 1| szárítkozás. A kutyák játszanak. A récék, ludak, tyúkok a gyepen
8071 2| lovak vergődnek.~A kocsi recseg és ropog.~A kocsisom visszafelé
8072 2| elborította az egész tetőt. Recsegett, ropogott, pattogott a tető.
8073 2| megjelenik a gondok első redője.~Aztán elnézem ezt a húszéves
8074 1| bennünket, nehéz testű, redős homlokú, morzsahordó óriáshangyákat,
8075 1| megszabottak, mint a könyvregények. A mi regényeinknek
8076 1| szoktak nevezni. Csakhogy a mi regényeink nem olyan karikásak, nem
8077 1| a könyvregények. A mi regényeinknek többnyire csak eleje van
8078 2| nem olyan fordulatosak a regények, mint a könyvekben. De várj,
8079 1| amit letűznek a földbe a regényhősök feje fölé.~I.~Ezelőtt valami
8080 1| olyan történetek, aminőket regénynek szoktak nevezni. Csakhogy
8081 2| fogjon bele.~Másnap még ki se reggeledett, ott ült Tóth Antal a tornácom
8082 1| Milyen különös így nyári reggeleken a templom! Az oltár fölött
8083 2| éldegéltem.~Egy ádventi reggelen a mise előtt kint állok
8084 1| errefelé búcsú napjának szent reggelén.~Bereteszelte ismét a hodályt,
8085 1| OKTÓBER~Olyan most a mező reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal
8086 2| A BOR~Őszi vasárnap. A reggeli napfény a tornácra tűz.
8087 1| gondolta, vár az a kincs reggelig.~Reggelre elfelejtette,
8088 2| krumpli, vagy sült tök a reggelijök. De vajon boldogabbak-e
8089 1| dobálja botját. Még nem is reggelizhetett.~S ahányszor megáll, mindig
8090 2| körülbelül ennyi pálinkát reggeliznek el az emberek.~Az öreg Kerülő-Szabó
8091 1| vagyok én, mi vagyok én?~A régmúlt időben joga volt a földesúrnak,
8092 1| föltette a nagy kerek okuláréját, és kiment a méhesbe. Valami
8093 1| hogy mindig a föld alatt rejlő kincsekért zaklatják:~-
8094 2| mindenfelől a kezembe, hogy nem rejtegetek-e valami ennivalót? Aztán
8095 1| Már az anyja is szomorúan rejtegeti, takargatja: meg ne tudják,
8096 1| szállotta volna meg őket. Rejtelmesek és titkolódzók. Néha mozdulatlanul
8097 2| nem structollas legyezőbe rejti az arcát, mikor elpirul,
8098 1| kerülnek. Akkor aztán leszólt a rejtőzőhöz:~- Baczonyi, gyere elő!~
8099 2| aztán miért? - kérdezte rekedten az útonálló.~- Azért, mert
8100 1| tálat; az adóról beszélve, reklamálincs-adót említett; mikor a mellette
8101 2| vörös-babos kénszínű karton rékli, és színehagyott kék szoknyácska.
8102 2| voltak öltözködve. Rózsaszínű rékliben mind a kettő, s nagykendő
8103 2| ünnepi ebéden a mellettem ülő rektornak:~- Egy szép öregembert láttam
8104 1| lélegzenek, éreznek, sóhajtanak, remegnek; mintha tudnák, hogy a pompájuk
8105 2| kapcsolatunkon. Ahányszor láttam, remegtem. Az a himbálódzó könnyű
8106 1| házasságnak minden boldog reménye megvalósuljon.~Koccintott
8107 2| Nem látszott reá semmi reménységem. A fiúban mindössze egy
8108 2| mindennek vége szakad: egy rémlátó szemű öregasszony jelenik
8109 1| eltűnt onnan. Nekem mégis úgy rémlett, mintha a fák árnyékában
8110 1| dühös ugatással terelte rendbe a nyájat.~- Embör vagy,
8111 2| láttam, hogy a kocsmáig szép rendben elmennek, de ott megállanak.
8112 1| változtatni. A öregbírónak az a rendelete, hogy egy óra múlva nyoma
8113 1| az irgalom, az öregbíró rendeletén nem lehet változtatni. A
8114 2| Míg én az asztagok rakásán rendelkezem, odasomfordál és pödörgeti
8115 2| ott kellett statáriumot rendelni. Hamar-törvényt, ahogy a
8116 2| gondoltam, hogy az iskolában rendet és igazmondást is kell tanulnia
8117 1| botját haragosan veti a rendetlenek elé. A juhok visszasürűdnek.
8118 1| szokta visszacsaholni a rendetleneket. A nyáj azonban elnyúlik
8119 1| nagy bajusza is feketén, rendetlenül lógott alá.~- Ilyen kutya
8120 1| leányoknak egyaránt. Mindenki rendjén valónak érzi, hogy a mese
8121 1| ez nem szokás, de falun rendjénvaló. Kegyed bizonnyal más társasághoz
8122 2| minden soron, mint valami rendőr.~Egyszer aztán megáll a
8123 2| ismerik magukkal egyenlő rendűnek.~Hanem egyszer mi történik:
8124 2| népnek két hatos sok pénz, rengeteg pénz! Majd megcsináltatom
8125 1| cipelik haza mély, lassú repüléssel az édes kis terhüket, egy-egy
8126 1| gólya. Talán éppen most repülnek fenn a szédítő magasságban
8127 1| könnyen enged. Két arasz a rés.~- Haj, a keserűjét!~Visszaüti
8128 2| között, s átvonaglott a résen. Borzkutya volt a jámbor,
8129 2| senkinek, sőt magam előtt is restelltem, hogy parasztleány a kedvesem.
8130 2| könyvekben. De várj, a második rész, az érdekesebb. Azt inkább
8131 2| A láb csodálatosan szép része a mezítláb járó embernek,
8132 2| már bizonyos, hogy a belső részében van a hiba.~Hiszen csak
8133 1| csakhamar előtűnt. A falu minden részéből szállingóztak a nagytarisznyás
8134 1| lármáznak odabenn. Ahogy a részegek lármáznak, mikor már egyik
8135 2| De hogy azelőtt sohase részegeskedett, hát csak kétheti kaszárnyaáristomot
8136 2| kordé mellett.~Lerakta a két részeget a községháza udvarára, aztán
8137 2| akart kijózanodni. Talán így részegségében történt, hogy meggyújtotta
8138 2| át a patakon, a falu alsó részén. Az úton találkozom Alsó-Kováccsal.
8139 2| szeme. Az udvar nyugoti részére szolgál az ablakom, hát
8140 2| vén lábak ugyanily örömben részesülnek. De minél tovább táncol,
8141 1| közülük azokat, akik hiányosan részesültek a szappan áldásaiban.~-
8142 1| napon ki szokta venni a részét a keresztényi ájtatosságokból.~
8143 1| a mienk között - mindez részletesen és találó szavakban szövődik
8144 2| lélek pedig Istenből való részünk; örökkévaló!~A fiú szeméből
8145 1| mintha mondta volna: Fogadja részvétemet.~- Nem búsulok én ezen,
8146 2| bírom. A szenvedő ember csak részvétet kelt bennem; a szenvedő
8147 2| én Andris barátom, mély részvéttel szemléltem őt a kerítésen
8148 1| GÓLYÁK, MÉHEK, KISLIBÁK~A rét a patak mentén tele van
8149 1| Fodor, Disznós-Kovács Pál, Réti János meg Baczonyi. Az asztalon
8150 1| azért beszélgethetünk.~A rétnek egy darabját festette: a
8151 1| fűzbárkák közé, patakpartra, rétországba, erdők végtelenségébe. Valahányszor
8152 1| gyászfátyollal volnának bevonva. A rétről a bakszakállfű illata útra
8153 1| galibát csinált nálunk is. A reverendát is bizonyára nem a jó magaviselete
8154 1| az ecsetjét és fölkelt.~- Réz István vagyok - mondotta -,
8155 1| faolvasó, amelyen fényes a réz-Krisztus és vörösek a miatyánkok.
8156 1| látod? No, a veszett kutya rézangyalát, majd meglátod, ha nem látod,
8157 1| kedvvel lépked a violák meg a rezedák között, és hogyan szaglálja
8158 1| meg az aprajából is holmi rezeket. Csak rakosgálja, csak rakosgálja.
8159 1| csak a szeme pilláinak rezgéséről lehetett látni, hogy az
8160 2| belém lőttek.~És örömtől rezgő hangon rebegi:~- Az eleven
8161 1| de kitömött madarak és rezgőtűk nélkül, csupán virágokból.~
8162 1| szép. Rézkezet ábrázol. A rézkéz hosszúkás éket tart.~- Nézd
8163 1| arany volna. Csodás szép. Rézkezet ábrázol. A rézkéz hosszúkás
8164 2| hívta, hogy édesanyánk, a rézpénzes zacskót meg: édesapánk.~
8165 1| lebegett és leszállott egy rézszögre, éppen a macskám feje elé.
8166 2| vasában farral kifelé áll a réztoll. Kirántja és rátűzi a vasra.~
8167 2| nyögve mondta.~Úgy éjfél felé riasztott föl a lövés.~Gyertyát gyújtunk,
8168 1| halványzöld tüllruhákban. A ribizlibokrokon gömbölyű kis katicabogarak.
8169 1| fölemelte az arcát. Hogy ez a rideg ember az anyjáért küld!
8170 1| a kilencedik órára írott rigmusokat, megáll a kerítésem előtt,
8171 2| körüldörzsölte a törülközővel.~- Ne ríj, Andriskám! - mondotta vigasztaló
8172 1| fejét. Ha Szűcs András vígan rikkantott, a kutyája is vígan ugrott
8173 2| Csípőre teszi a kezét és rikolt:~- Ej, vén lator! No lám!~
8174 2| bizonyára nem olyan könnyű, ringadozó már. Nagy lóbőr csizmát
8175 1| méhek döngicsélik körül. Ringatódznak a levegőben virág alatt,
8176 2| fordult ki a szobából, és ringatódzó járással lépegetett el a
8177 2| mellemre dőlt és én ott ringattam. Pusmogtam a fülébe mindenféle
8178 1| fiú -, és milyen kacskaringósan, nehézkesen beszél.
8179 1| feleségem küldött. Hát csak rám ripakodik, hogy azt mondja: fogja
8180 1| szokott lenni, de még most ritkásan ülnek. Egynéhányan a nagyobbak
8181 1| bárónak négylovas hintója robog át a falun. A báró maga
8182 1| harangok cilinkelése, lovak robogása. Az én ablakom előtt megállanak
8183 1| emberevő fia van, aki szörnyű robogással és szuszogással tér esténkint
8184 1| Jobban szerettem volna a rodostói rabságról vagy március tizenötödikéről
8185 1| zöld levelek bújnak ki a rög alól és szétterjesztik a
8186 2| húzta.~Az öreg Kadari valami rögbe lépett, mert egyet tántorodott,
8187 2| mitől vérzik az öreg?~Az út rögös volt a házig, vigyázva és
8188 2| intéz hozzájok. Az ilyen rögtönzésekben ő mindig nagy mester volt.
8189 1| nagy zöld kendőből rámát rögtönzött köréje s odaszólítottuk
8190 1| egy gyerek a kóruson el is röhhen.~Most, hogy elrobog a négylovas
8191 1| Fecske!~Csakugyan egy fecske röpdös az ablak előtt, aztán egy
8192 1| hajtotta volna, s onnan röpdöstek széjjel a cikcakkos istennyilák.~-
8193 1| gyermek. Napestig dalol meg röpköd a mezőn. A minap, hogy a
8194 1| bogarak. A nyáron csak vígan röpködtek jobbra-balra, de amint az
8195 1| Annak, hogy mikor boszorkány röpül a feje közelében, hát suhintson
8196 2| Katona voltál-e?~A legény röstelkedve pislant. Helyette az apja
8197 2| ahelyett, hogy a nyakamba rohanna, búvik előlem!~Megzavarodtan
8198 2| emberek kantákkal, sajtárokkal rohantak a tűzhöz. De a csordás háza
8199 1| kendőben; hátul lelóg a rojtja. A fején meg fekete selyemkendő.
8200 1| Az öregasszony meg mindig rojtos, fekete kendőben jár. Elöl
8201 2| gyereke, csak éppen az öreg rokonát tartja cselédképpen.~- Arra
8202 1| Az. Leány. Csinos leány. Rokonféle. Igen csinos leány.~A hangja
8203 1| Ámbátor az is igaz, hogy a rokonok házassága nem igen szapora.~
8204 1| tetszik magának az én kis rokonom? - kérdezte Fejér, mikor
8205 2| régen érzem, hogy van valami rokonság az ember és a virág között.
8206 2| ígérje meg, hogy nem gondol rólam semmi rosszat.~Még ez is!~-
8207 1| még egy érdekes vonás van róluk a fakó szent-galleni kódexben -
8208 2| én római hasonlataimon! A rómaiak okos emberek voltak, mink
8209 2| mégse. Nincs benne semmi romantika. S főképpen, hogy a leányt
8210 1| télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled
8211 1| lehetne, s a világ minden rongyát magukra kívánják.~- Mit
8212 1| bodzafadarabra öltögetett rongyokat. A fadarabból baba lesz,
8213 1| fadarabból baba lesz, a rongyokból selyemviganó. Aztán a fadarabot
8214 1| a báróné, haloványan és rongyosan; karján emelve a beteges
8215 2| adjanak meg valami tiszta rongyot.~- Van langyos víz is -
8216 1| felé is halad valaki: a rongyszedő. Baktat lógó fejjel. Hosszú
8217 2| a gyermekek játékát csak rontjuk, ha beleavatkozunk.~Hát
8218 1| RORÁTÉ~Még sötét van, mikor már
8219 1| mikor már harangoznak a rorátéra. Hideg decemberi sötétség
8220 1| esztendejében eljönnének érte a rosszak, és elragadnák.~Később már
8221 2| Mátyás?~- Köszönöm, bizony rosszul. Magam vagyok.~- Hogyhogy?~-
8222 1| tűnnek el. A tűz eleinte rostogva ég, aztán halk mormogással,
8223 2| széna jószagú. Hát kell-e a Rotschild kincse, hogy az ember boldog
8224 1| egyáltalán nem szerette. Rovaroknak nevezte őket és borzadott
8225 1| hallatszik. Vasné hozza a Rozikáját. A pöttön teremtés most
8226 1| úgyse félek, hanem ide nézz Rozikára, és úgy beszélj vele, mintha
8227 2| gyerekek. Hanem biz, az én Rozimat annyira izgatta a kedves
8228 2| a ködmenszaggal vegyült rozmaringillat annyira elkábított, hogy
8229 2| Baracs Imre hallja. Egy kis rozmaringillatot is érez. De nem néz fel.~-
8230 1| kisbíró az egész karavánt. Hét rozoga kocsi. Világtalan gebék.
8231 1| gukkerozzák a kert világát. A rózsabokrokon gyönge kis aranyszemű levelészek
8232 2| belegyönyörödve most csak abban a rózsafürdőben ül, hogy ő élettársat kap,
8233 2| szomorúság is. Az élet minden rózsáját bele kell olykor fonni egy
8234 1| Tisza-Duna partján teremnek: rózsák, liliomok.~Varga Ádám kinyújtott
8235 1| imádságoskönyvet, amelynek Rózsakert a neve.~Több ember nem jön.
8236 2| tulipános ládát, meg a sárga rózsás ágyat. Az öregasszony a
8237 1| báránybőrsüvegek meg testes Rózsás-kertek és Lelkifegyvertárak fekszenek.
8238 2| akkorra. Cifrán, pántlikásan, rózsásan fordult ki a szobából, és
8239 2| hogy hát a háznak szép kis rózsaszála miért nem ül az asztalhoz?~-
8240 1| az őszibarackfám halvány rózsaszínben, a kajszibarackfám meg pompás
8241 2| mint a vasnak, ha belekap a rozsda. De ha napestig is megvoltam
8242 2| sárgulnak. Az út szélén rozsdásan hervad a lósóska. Itt-ott
8243 2| életében?~Egy szerdai napon rozsdaszínbe játszó zöld gombocska emelkedett
8244 1| elnyújtózkodva melengeti az ő rozsdaszínű selymes bundácskáját, miközben
8245 1| Megnézi az almot is kívül, a rőzsenyalábok zugait is.~A kutya nincs.~
8246 2| kiáltás száll felénk:~- Rózsi!~Az asszony elmosolyodva
8247 1| menyasszony.~A többi fa is mind rügyezik, bimbódzik. A földből erő
8248 1| gazdája fülébe.~- Csiba! - rúg feléje Szűcs András.~A kutya
8249 2| ködés? Talán őt is veréssel, rugdosással, szitkokkal nevelték? Vagy
8250 1| csapott hozzá, meg a kutyáját rúgta fel kimenet. Attól az órától
8251 2| hallatszik, s egy kutya eléje rúgtat a lónak. Dühös tánccal ugat
8252 2| PRIVATEÜstér, aranyér, cifra ruháér,~Leányt el ne végy koszorújáér,~
8253 1| hallgattam a madarainak, ruháinak meg a virágainak történetét.
8254 1| ruháját, a városban különb ruhák is vannak. Idegen és elhagyott
8255 1| aki engem nem ismer és a ruhám szerint gondol felőlem ítéletet.~-
8256 1| indult.~- Add elő az ünneplő ruhámat - mondta a feleségének.~-
8257 2| nyugalommal, mint a gazdája.~Kék ruhás emberek, suhogó szoknyás
8258 2| jelenik meg az ajtóban, s halk ruhasuhogás hallatszik mellettök.~Baracs
8259 2| Borjút vittek a vásárra, ruhaszekrényt vettek az árán. (Eladó leány
8260 1| tudtam, hogy a forgószél most rútul járt. Mert a forgószél nem
8261 1| de: minek varrtál neköm rúzsám bő gatyát?~Ha jaz nevem
8262 2| Még a lámpa lángja is magasabbra áll, mintha fülelne.
8263 1| földet érinti gyors kanyargásaiban. A magasság és a mélység
8264 2| meg ne szidogassam:~- Nem sajnálja kend azt a négy pengőt?
8265 2| Annak-e?~- Annak ám. Sajnáljuk is emiatt.~- Hát aztán miért? -
8266 1| Péterünk nem öreg még, és sajnálkozással gondolom, hogy nem is öregszik
8267 2| szemléltem őt a kerítésen át. Nem sajnálta más senki.~A katona az istálló
8268 2| világít, hogy megláthatnám.~Sajoltam, hogy nem látom, de örültem
8269 2| félreverték. Az emberek kantákkal, sajtárokkal rohantak a tűzhöz. De a
8270 1| lepett meg. Leült velem sakkozni és csatát vesztett. No bizony,
8271 1| hidegen.~Az inas elővonta a sakkozóasztalt és szivart tett elénk. Rágyújtottunk
8272 1| vagyunk egymásnak választva.~- Sakkozunk? - kérdezte Fejér nyájasan.~-
8273 1| melyikünk erősebb azon a sakktáblán, melyiken csak két figura
8274 1| A Boldogasszony haját, a Salamon pecsétjét és tömérdek más
8275 1| és milyen kacskaringósan, nehézkesen beszél. A haját
8276 2| Nincs még itthon.~Elküldök Sándorékhoz.~- A gazda nem érkezett
8277 2| sárga, szakállas tyúkunk sántán jött be a kertből.~Szerencsétlen
8278 2| tántorodott, de aztán megint csak sántikált köztünk tovább a ház felé.~
8279 2| sánta lába?~- Az.~De azért sántikálva ment.~Odabent beköti a legény
8280 2| a templomból. Még mindig sántít az öreg. Tudna járni sántítás
8281 2| sántít az öreg. Tudna járni sántítás nélkül is, ha akarna, de
8282 2| felé, hogy már csak kevéssé sántított, azt is gondoltuk, hogy
8283 1| melyik öregasszony jár sántítva.~Az égben csakugyan valami
8284 1| menekülni?~A mező csöndes. Sápadt-sárga a fűország. Szomorúság van
8285 2| nem sírt. Sápadt volt, még sápadtabb, mint máskor. A felső szoknyája
8286 1| falun. Az utcán bokáig érő sár volt, de Baczonyi térdig
8287 1| Ment nagy egyenesen az utca sarán által a kocsmába.~ ~
8288 2| misére.~A hold sütött még. A sarat gyönge jég hártyázta. Hogy
8289 1| álltam és néztem az ősznek sárga-vörös színtarkaságát. Néhány száz
8290 2| mellett és lefelé lógatták sárgacsipkés fekete fejöket. A kertek
8291 1| mögött. A pajta csakugyan ott sárgállott már a festő vásznán. Még
8292 2| a kocsiúton.~A fák már sárgulnak. Az út szélén rozsdásan
8293 2| mondotta a pipáját a csizmája sarkához ütögetve. Tudod-e, hogy
8294 2| csizmájára a legénykori sarkantyúját. Elnéztem volna sokáig a
8295 1| meghagyjam-e az öreg Bordácsnak a sárkányos diákját, vagy elmagyarázzam
8296 1| gyújtottam, leült az első pad sarkára, ahol a fia szokott ülni.
8297 1| hogy a tábla csaknem a sarkát veri.~Mingyárt az első nap,
8298 1| kis cigánygyerekem is: a Sárköziék Lacija. Villogó fekete szemű
8299 2| álljon neki. Mérje ki ott a sarkot.~Az ember nekifogott. Csákánnyal
8300 1| Bozókiné jött mindenütt a sarkunkban.~- Lelkem, jó uram - szólalt
8301 1| sodorja a port magával.~A sarló bizonnyal megvágta a táncolók
8302 1| arató leány beleröpíti a sarlóját.~Egyik se szólt rá semmit.
8303 1| egész földön. A kaszák és a sarlók leereszkednek. Mindenki
8304 1| férfi: hátul két asszony; a saroglyában a Csicsa bojtár.~Hogy ím
8305 2| levágja már nagy puffanással a sarokba. Az arca piros és komoly.
8306 2| háznál.~A tető jól be volt sározva: nem égett be. A szomszéd
8307 2| hely, a hegyek között. Ha a sasok útjáról nézhetné az ember,
8308 1| hamuszín Kossuth-szakállas, sasorrú vén juhász. El se hinném,
8309 1| tüzes délnek egyetlen enyhe sátora. De nincs is olyan hűvöse
8310 1| cigányok szétverik a tüzet. A sátorfák újra a kocsikra kerülnek,
8311 1| Hej, de alig verik le a sátorkarókat a faluvégén, ott terem a
8312 1| elfelejtette, hol ásson.~- Sebaj - gondolta -, majd rásegít
8313 2| asszony. Befutott. Nagy sebbel-lánggal felöltözött az ünnepi ruhájába.
8314 2| gombforma valamit emel ki a sebből. S nézi a gyertyánál.~-
8315 2| Végre jött. Nem futva jött, sebes szoknyasuhogással, mint
8316 1| fellegből elővált egy kocsi. Sebesen közeledett. Zörgött és zötyögött
8317 1| Megnézi. Aztán leül és sebtibe firkálja a recefet. Doktor
8318 1| pepitanadrágos, cvikkeres segédjegyzőnk volt. Sok galibát csinált
8319 1| megpihenünk, megmelegsünk. A segény rajkók megdeglenek a hidegtül.
8320 1| az unalmas fűzfák.~- Majd segítek én a bajon, csak tessék
8321 1| ki a puha földből. Annak segítenek: fűszálakat raknak eléje,
8322 1| az én festőm mindenképpen segíteni akart a rábeszélés munkájában.~-
8323 2| panaszosan, mintha azt mondaná:~- Segíts rajtam: szenvedek!~A cselédünknek
8324 1| cserebogár bizalommal fogadja a segítséget. Fölkapaszkodik és mászik-mászik
8325 2| mindent. Hát ott maradt, hogy segítsen meginni.~- Hát a Sándor
8326 2| csontot.~No hát ezt már sehogysem akarták elhinni.~Az uzsonnánk
8327 1| csak a szívnek szárnyazott sejtelmeivel juthat el az ember.~A második
8328 1| három, négy...~A vége, ahogy sejtette:~- Százharminc.~Azt is tudta
8329 1| fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak
8330 1| inges ministránsgyerek a sekrestyeajtóban. Vissza-visszapillant,
8331 2| Kozarek nagy elismeréssel nyilatkozott magaviselete
8332 1| Más fák halavány piros selyemben. Azok a vőlegények. A lábuknál
8333 1| rojtja. A fején meg fekete selyemkendő. Csak az arca fehér, mint
8334 2| leánynak, a leány meg piros selyemkendőt a legénynek.~Azután bevezettük
8335 2| nagyobb gyönyörűségbe a selyemmel födött szíveket, mint itt
8336 1| babához adtam egy piros selyempántlikát, ami a könyvemben hevert,
8337 1| mint egy kifeszített sárga selyemszőnyeg. A gyermekek arca felderül.
8338 1| baba lesz, a rongyokból selyemviganó. Aztán a fadarabot odaszorítja
8339 1| sietve szőnek hosszú, fehér selyemvitorlákat, két-három méter hosszúakat
8340 1| PRIVATEFecskét látok,~szeplőt hányok,~selymet gombolyítok! ~És mind mosolygott.
8341 1| fekete a szeme! - mondja selypítve.~És a szép Magda mosolyogva
8342 2| most sokkal zavartabb vagy, semhogy ura lehetnél a szónak, de
8343 1| apró lángok föllebbennek a semmiből; táncolnak a parázs fölött;
8344 1| De nincs is olyan hűvöse semmiféle fának!~Megnéztem az órámat.
8345 2| tudtam meg, hogy annak sincs semmije, akit elvesz.~No, ilyen
8346 1| ki csenevész, vagy éppen semmilyen se. Sokára eszüdtek rá,
8347 2| Miért lehet örülni az ilyen semminek? Hogy zöld? Hiszen annyi
8348 1| korhely gazember!... te-te-te semmirevaló.~Így motyogott, morgott
8349 2| sánta lábát is fölemelte.~- Semmise - azt mondja.~- De a kerék
8350 2| mosolyognak? Mit nevetnek?~Semmiségeket.~Meg kellett szólítanom.~
8351 2| hát beszélgettünk. Olyan semmiségekről beszélgettünk, amiket nappal
8352 1| széjjelröbbent, hát ű se beszélt senkivel, hanem csak fölpillantott
8353 1| Péternek.~- Nem iszok - seppegte az, a fejét rázva -, soha
8354 1| szakálla az álla alatt mint a seprő. Hasonlítana a tigrishez
8355 2| fut előle, kivált mikor seprőt lát a kezében.~Hát a tyúk
8356 1| asszonyokat innen is, onnan is seprűvel hajszolják ki az udvarokból.
8357 2| egyik gyufát a másik után sercentem lángra, hogy láthassunk
8358 1| kocsma körül íme búcsús sereg rajzik. A kopott fakeresztet
8359 2| sokasodott elő a hívek tarka serege. Látszott a távolban az
8360 1| megkeményedel, hogy nem serked vér a lelkedből minden kis
8361 2| van ám bájolva a legény! Serkedező bajuszát meg-megsodorintva
8362 1| Csak a félszemire vak, és serlegek között ülve tűzzel zengi
8363 1| nem szégyenszó; csak azért sért téged, mert látta, hogy
8364 1| büszke aztán, mikor először sétálhat ki a csirkéivel a napsugártól
8365 1| visszatér hozzá.~A Matyi sétálva ment hazafelé. Nyomán felporzott
8366 1| kremzerveisz! gebrannte terra sienna! és umbra bőven!~- Kevi?~-
8367 2| konyhában:~- Az ebéddel ne siessen kend!~- Hová mégy?~- Megnézem
8368 1| fusson? Falusi embernek nem sietős az útja, legfeljebb ha otthon
8369 1| felszállt. A juhok mohó sietséggel harapdosták az augusztusi
8370 1| meglátták az öreget, eléje siettek. Vezették. Még a kis hatéves
8371 2| volt már az ünnepi ruha, siettem ki, hogy lássanak. De korán
8372 1| mindez csak azért, mert siheder korában szállta meg a himlő
8373 1| Mikor az orgona elhallgat, a siket csendben hallom a pap suttogását,
8374 2| a valóságban.~Az asszony sikít.~Az ember káromkodik.~A
8375 1| második arca.~Láttam, hogy siklik rajtam a tekintete a hajamtól
8376 2| gyötör.~És a kutya visított, sikoltozott.~Valaki verte.~Gondoltam,
8377 1| zöld szín uralkodik már síkon és halmon mindenütt. Egyes
8378 2| álomból ébred, és egyet simít a haján hátrafelé. Szó nélkül
8379 2| hozzám bócirkált. Meg kellett simogatnom, szólnom kellett hozzá,
8380 2| hozzám bakogott. Ahogy megsimogattam, belekukucskált mindenfelől
8381 2| kocsmáros a szakállát hegybe simogatva. - Öt liter bor meg három
8382 1| hozzám jön. Az arcával hozzám simul, s még inkább sírásnak ered.~-
8383 1| hajladoznak. A fűszálak egymáshoz simulnak. A pipacsok remegve hajla
8384 1| lakás. Mert a faluban sehol sincsenek jobb székek és jobb lakások,
8385 1| néhai jó Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája van a kezemben.
8386 1| földünkön is van olykor siralom, de több az örömünk. Nincsen
8387 2| elítélték, akasztófára.~A siralomházban meggondolkodik Miska, és
8388 1| sohasem.~*~A szentek írása siralomvölgynek mondja a Földet. Nem ismerem
8389 2| aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen
8390 1| anyai állhatatosság panaszos sírásával tib-láb ismét a fészkén
8391 1| hozzám simul, s még inkább sírásnak ered.~- Azt mondta Antal
8392 2| meglóbálja.~Keservesen meg fogom siratni.~Láttam, hogy nótája ez
8393 2| templomotokban. De kár az olyan arcot sírba vinni. Ha festő volnék,
8394 1| megvilágította a falon a sírban nyugvó Krisztus Jézusnak
8395 2| mozdulatlanul.~Az anyja ott sírdogál az ágyfejre borulva.~- Ébren
8396 1| az anyámhoz panaszkodni, sírdogálni. A fia reggel tarisznyát
8397 2| Később, ahogy ott ülünk a sírhalmon egymás mellett, egyszer
8398 1| zabigyerek vagyok.~- No, ne sírj - feleltem letörülve a zsebkendőmmel
8399 2| eszembe jutott a Szegfüné sírja. Nem találtam meg, mert
8400 2| vetettem egy marok fődet a sírjába. Maguk helyett is, édes
8401 2| napon ott találták ezt a sírkövet. Senki sem látta, mikor
8402 2| rég elhunyt földesúrnak a sírkövét betűzgettem.~Végre jött.
8403 1| emelni, morogni, sziszegni és sírni? Hát mi az? Levegő? Puszta
8404 2| erős beszéd hallatszott: síró és átkozódó hangok.~Megdöbbenve
8405 2| a manó is ásná nekünk a sírokat?~ ~- Vége -~ ~ ~ ~
8406 2| felelek.~- Azt gondolta, hogy sírsz.~- Nem gondolhatta, mert
8407 1| szavakban szövődik egymásba és skófium gyanánt csillan meg benne
8408 1| marék liszt, amott egy marék só - összekerül télire a kenyér.~
8409 1| földre és látnivaló, hogyan sodorja a port magával.~A sarló
8410 1| az úton és a port magasra sodorta.~Amint a forgószél hozzánk
8411 1| No azt mondja, nem tösz sömmit, ő úgy is bemögyön még este,
8412 1| mindenféle. Hát ahogy ott söpör, tisztogat, mögakad a szöme
8413 1| mintha egy láthatatlan kéz söpörné le őket a parázsról.~A hosszú
8414 1| beszélik, abba a szobába söpört, ahun a különösségeket tartják.
8415 1| vót ott a kollégyiumba; ű söpörte a tanulószobákat.~- Akkor
8416 2| bolondján vót, lefeküdt a sötétbe.~De nem hagytuk nyugodni,
8417 2| mogorva ember, az nézett rám sötéten.~És ebben is érdekes a parasztlélek
8418 2| mért olyan elvadult, olyan sötétlelkű az a fiú? A szülői talán
8419 1| beszáradt. A szeme még mélyebben sötétlik, mint máskor. A hídon megállott
8420 2| az szénával, és illatos sötétséggel. Nem láttuk egymást, csak
8421 1| Mérhetetlen óceánja a kékes sötétségnek! A jegenyefák óriás fekete
8422 1| fejet vadgesztenyeszínű sötéttel mázolja körül.~- Mán kezdődik -
8423 2| tisztogatta a tollát az ő sötétzöld kis lugasában.~Mindig vártuk,
8424 1| átnedvesedett háztetőknek és sövényeknek mintha öröm volna a napon
8425 1| barackfa alatt. A hold a sövényre sütött meg rájok. Imrének
8426 2| elhajtott.~Vége szakadt köztük a sógorságnak is.~Hát azóta se hallott
8427 1| is lélegzenek, éreznek, sóhajtanak, remegnek; mintha tudnák,
8428 1| melléből felszakad egy-egy sóhajtás:~- Mért vagyok én paraszt?~
8429 1| levegőt telelehelik édes sóhajtásokkal. Óh, ha két ilyen virágos
8430 1| szenténeket, amely ezzel a nagy sóhajtással kezdődik:~PRIVATEMenny,
8431 2| olyan messze ne volna - sóhajtja az asszony.~És egy könnycseppet
8432 1| egymást.~Epedő szerelem sóhajtozása hallatszik erdőn és réteken,
8433 2| az a csillag! - mondotta sóhajtva -, de gyönyörű szép csillag!~-
8434 2| malomba. Ennél nagyobb pénzt sohse keres.~Megélnek mégis. A
8435 1| lombjain át a kertemet.~Micsoda sokadalma ez itt az életnek!~Nincs
8436 2| amelyik az életnek miriádnyi sokaságát szórta el a világban, a
8437 2| bennünket...~A miséről akkor sokasodott elő a hívek tarka serege.
8438 2| csak az a bökkenő, hogy sokba kerül. Először a földet
8439 1| utcaajtón, s a Jézus Krisztust a sokféle gyerekhang egymásután dicsérte
8440 1| uram - szólalt meg erre Somodi béres -, az én hazámban
8441 2| volt az özvegy bárónénál Somogyban.~- Hát nem idevaló?~- Nem.
8442 2| holló.~Továbbá megkaptam a sonkát, szalonnát, bort, mind a
8443 2| mindig benéznek ezután Soósékhoz, és Soósék is Kadariékhoz.
8444 2| törte be az ablakot?~A fiúk sorából fölemelkedik Dani és nyugodtan
8445 1| bedugja a tintásüveget. Rendre sorakoznak, s megindulnak a templomba.~
8446 2| vallania.~Átpillantok a fiúk során. A két fiúcska is nyugodt.
8447 1| hogy a király lánya eladó sorba jutott, ehhez is, ahhoz
8448 2| fák állanak. Úgy állanak sorban, mint valami idomtalan óriások,
8449 1| mondom én -, nem vették be a sorozáson.~- Nem ám, de nem azért,
8450 1| hogy alig tudott bemenni a sorozó urakhoz. Azt kellett ott
8451 1| leányt, amint sírva kísérik a sorozóbizottság utcáján a csoportosan daloló
8452 2| iskolát kellett megsöpörnie. Sorrendben söprik mindennap az iskolát.~
8453 2| Neked elvégre is az a sorsod, hogy asszony légy. Ő nem
8454 2| voltam, mint a kivert bika.~A sorsom szegénysége búsított. Annyira
8455 1| keresztül.~Mivel különb a sorsuk a mezei bogarakénál, amelyek
8456 2| esztendővel alacsonyabb sorú, mint az urak. A megszólítás
8457 2| Hanem aztán, hogy mindinkább sorvadt, az irigységgel is alábbhagyott.
8458 2| kendős menyecske gombát vagy sóskát szed ottan.~No, nem lehet
8459 2| a kövér ember kabátja a soványon. Rút és kedvetlen volt szegény.
8460 2| Legközelebb őhozzá van a spongya.~- Töröld le a tintát arról
8461 1| templomi miniszterelnök, főfő spongyanedvesítő, padlótisztasági biztos
8462 2| van egy babszemnyi folt. A spongyával odatörült. Több rákenődött,
8463 2| Stájnernál.~- Ki a macska az a Stájner?~- Hát a kocsmáros.~- Hát
8464 2| volt a felelet. - Ott ült a Stájnernál.~- Ki a macska az a Stájner?~-
8465 2| Hol itt, hol ott kellett statáriumot rendelni. Hamar-törvényt,
8466 2| krajcárt. (Bizonyosan a stólapénzét.) Én két ötforintost adtam
8467 2| ismerik, és a leány nem structollas legyezőbe rejti az arcát,
8468 1| haza az őszre, egynéhány studiumot csinálok itthon.~- Hogy
8469 2| mozog utánam a földig érő subában a templomból. Még mindig
8470 1| a feje a padok között. A subájába behúzódva szemelgeti az
8471 1| az öreget, csak ahogy a subájában ül egy fehér felhőbuckán;
8472 1| ümmögetett. Magára vette a subáját. A hó megint ropogott a
8473 2| és hangolásba fog.~De a subást nem érdekli a cigány.~Fölkel
8474 1| jó meleg kályha mellé. A subát hagyja kint a pitarban.
8475 1| A templom tele van már subával meg kacabájjal. A padokon
8476 1| fog:~PRIVATEZápoj esső, süjü esső, huj a mados edetbü,~
8477 1| a szamarat.~Valami nagy süket csend ült a mezőn meg a
8478 2| a bal karját, hogy el ne süllyedhessen, se az anyja keblére ne
8479 1| fehér, a harmadik zöld. Süllyedjek el, ha nem igaz! No, mondok,
8480 1| Leülök egy félig földbe süllyedt határkőre, és nézem, nézem
8481 2| szobában gyűlünk össze. Sültalmaillat, s bundaszag. Az öreg Kadarit
8482 1| mellett. Ménkű azokba a sündisznókba! Valahányszor odavetődik
8483 2| zavarodva.~A haja miatt hítták sündisznónak. Mert aznap este, mikor
8484 1| András.~Bosszankodott a sündisznóra. Ha nem volt volna olyan
8485 1| hogy az előbbi éjjel is sündisznóval bajlódott a kutya. Álmoskodott
8486 2| könnyű fordulása, gondos sürgése-forgása szépíti meg ez estén. És
8487 1| az üveggel erősen kopogva sürgette a kocsmárost. Az udvarban
8488 1| A többi búcsús vidáman sürög-forog az ivóban meg az udvaron.
8489 1| hogy a nap a szemébe ne süssön. Aztán mikor már a cserebogár
8490 2| ragasztva.~Hát mondom, áll és sütkérezik. Nézi a templomba menőket.
8491 1| Gyékényeken heverésznek. Sütkéreznek. A nap felé az arcukat fordítják,
8492 2| napra, ahol délelőttönkint sütkérezni szokott. Amint a kezemben
8493 2| kopott fekete báránybőr süvegben. Barna, zömök ember. A bajusza
8494 2| lehetett jómódú ember, mert a süvege már ócska volt és szőre
8495 1| katonának. Azt mondják, szép sugár legény volt. A határig elkísérte
8496 1| napnak egy széles, fényes sugara, mint egy kifeszített sárga
8497 1| melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra
8498 2| zöld levelei szinte itták a sugarakat.~És ott maradt.~Már másnap
8499 2| És nőtt a tulipán.~Hogy sugaras napok következtek, nőttében
8500 1| fatönkön, az őszi napnak sugárverésében, és pipázott. Ahogy a kis
8501 2| egyenkint.~No, az arcok nyájasan sugárzanak.~Megköszörüli erre a torkát
8502 1| arcáról komoly büszkeség sugárzott. Hogyisne: maga a tanító
8503 2| nevetgélt vele. Mit tudnak sugdosni az ilyen kisleányok? Mit
8504 2| szomszédot kapott. A fülébe sugdosott és nevetgélt vele. Mit tudnak
8505 2| minden balzsamos szellője suhant volna rajtam végig.~A leány
8506 1| ázott kalapot szokták megsuhintani, leföccsenti a tintát
8507 1| röpül a feje közelében, hát suhintson rá vele.~- Hát még kend
8508 2| hallom a leány szoknyájának suhogását.~Megáll a garádnál.~Néz.~
8509 2| gazdája.~Kék ruhás emberek, suhogó szoknyás asszonyok, pántlikás
8510 1| megborzolódik az erdő: suhogva száll át rajta egy láthatatlan
8511 1| követ kapott és oldalba sújtotta a kutyát. A kutya visított.
8512 2| őt, mintha vasvesszővel sújtottam volna rája.~Eltámolyog.~
8513 1| illanjon el. Hát, el is surran.~A Jóska gyerek megpirosodik
8514 2| elholtan bámultunk rá a bürök sűrűjében. Vártuk, hogy mi lesz? Azt
8515 2| lelkiismeretnek a tiltakozó susogását: Nem szabad! Nem szabad!
8516 1| felelt az ülő hasonló suttintással.~Duli Péter előre támasztotta
8517 1| siket csendben hallom a pap suttogását, amint átváltoztatja az
8518 1| beszélni, és amely alig több a suttogásnál.~- Aggyisten - felelt az
8519 2| azon a helyen ülj?~- Nem - suttogja alig hallhatóan.~- Hát holnaptól
8520 2| lélegzetét érzem. S mintha valami suttogó hang sorra olvasná a keresztek
8521 1| fizetnek érte? - tudakozza suttogva -, mennyit fizetnek?~- Nini,
8522 2| s a mellén kilátszott az Sz. M. betű is. Még katona
8523 1| meglehet azért, mert az sz-et mindig f-nek ejti, az r-et
8524 1| októberi szép nap kicsalt a szabadba, olyan jelenetnek voltam
8525 2| Végre is a nagy Juli leány szabadította ki Andrist az anyja vasmarkából.
8526 1| Fodor gazda még inkább szabadkozott. De persze engednie kellett.~-
8527 2| Úgy szokott állni, hogy szabadon rakhassák be a szénát. Azon
8528 1| Valahányszor az udvarra szabadulnak, Lacit mingyárt szólítják,
8529 2| gondolata, hogy nem bírtam tőle szabadulni.~Még aznap este beállít
8530 1| van arra, hogy Baloghék, Szabóék, Pöhölyék, Gálék meg egyéb
8531 1| Dehát mán a jó Isten így szabta. Este idetereled őket a
8532 2| kétheti kaszárnyaáristomot szabtak rája.~Már akkor mondta nekem
8533 1| mikor úgyis rövidre van szabva ez az egy éjszaka.~- Csiba! -
8534 1| előtt. Ugat, hogy szinte szaggatja a levegőt.~- A láncos üstökit
8535 1| Maros csak ugat földet szaggatón, nyikogva is dühében. Érzik,
8536 2| És hallani véltem a szíve szaggatott dobogását.~Halkan fejezte
|