15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
8537 1| rezedák között, és hogyan szaglálja meg-megállva hol az egyiket,
8538 1| torkoskodik, pedig hát meg se szagolja azt Miska. Az erdőn túl,
8539 2| De jó szaga van! Mivel szagosítottad meg?~- Mentával - felelte
8540 2| Piszkosak, neveletlenek, hagymaszagúak. És csak annyiban különböznek
8541 2| időhaladtával hét-nyolc szájacska is csipog a fészekben! Akkor
8542 1| képpel nézi az apját. A szájacskája megmozdul:~- Hapapap.~Ez
8543 2| látszott. Hátul egy leány a szájára tette a kezét, hogy a mosolygását
8544 2| Kedvetlen. Néha félrevonja a szájaszélét és nyöszörög. A szőre meg
8545 2| szívogatja, bamba szopó szájjal, és apró barna szeme mindannyiszor
8546 2| ha elszállott is...~*~Már szakadozottan és álmosan beszélt. Olykor
8547 1| meg a mellére omló fehér szakálát. Az arca mindig az ablak
8548 1| szemöldökkel, sőt némi szakállal is.~- Kutyája viseli a bajuszát.~
8549 1| amennyire kilátszott a szakállból, tulipiros volt és a szeme
8550 1| kigyelmed fejéhez megfelelő szakállt csinálok.~- No, már azt
8551 1| idegen volt köztünk, fekete szakállú, hosszú orrú ember - azt
8552 2| végigvonta a fején, a fülén. Szakasztott úgy tett, mint a katona
8553 2| András faragja és festi kellő szakértelemmel.~A gödör ellen gyakran van
8554 1| intve.~Szűcs András megint szalad egyet. Mérgesen dobálja
8555 1| aztán megfordult, s neki a szaladásnak! Úgy eliramodott tőlem,
8556 1| megijedtek, hogy visszaszaladtak. Ott, ahogy mindez eszembe
8557 1| gyönyörűség.~Most a néhai jó Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája
8558 2| becsületnek. De ha egy leány haja szálát véletlenül a kabátomon pillantja
8559 2| kabát nem lehet másé, csak Szalay Miklósé, az én szomszéd
8560 2| hátán. És nézi a litániákra szállingozó népet.~A prémes kék kabát
8561 1| A falu minden részéből szállingóztak a nagytarisznyás fiúk meg
8562 2| Nincsen.~No, bizonyosan szállítani valója akadt a malomba.
8563 1| megcsöndesül; valami édes félálom szállja meg - édes félálom: nyugodalom.~
8564 1| soha egyenes irányban nem szállnak, hanem csak ötlet szerint
8565 1| ott egy háztető fogja el a szálló fehér fonadékot. A templomtornya
8566 1| Boriskával a tornácon és néztük a szállongó hópelyheket. Egyszer csak
8567 2| öreg parasztember is: úgy szállott rá az élet tele, mint a
8568 1| mintha értelem és akarat szállotta volna meg őket. Rejtelmesek
8569 1| azért, mert siheder korában szállta meg a himlő és igen megragyásodott.
8570 1| ütöttem én soha, még egy szalmaszállal se. Ez a kölyök
8571 1| karosszékemet a tűz elé. Csak szalmából van ez a karosszék, de nekem
8572 1| ágyban alszik, csak úgy a szalmadikón a subába burkolódzva.) Aszongya:~-
8573 1| vizitkártyájára -, most szalmafödél alá vágyom, akácfából faragott
8574 1| kigyelmed gazdasága Csáki szalmája. A háza tetején beesik az
8575 2| haraszt ló alá kell. Nincs szalmájuk. Minden héten kell ennyi
8576 2| öreg megcsúszott a síkos új szalmán, s lezuhant. A gerendák
8577 1| gazdag vagyok. Nekem a szalmaszékek jó székek és a kis lakás
8578 1| hogyan ég az arca, mikor a szalmaszékre ülteti őket, s hogyan fáj
8579 2| ágyába hányszor tesznek friss szalmát?~- Csak aratáskor - felelte
8580 2| minap esett, beázalódott a szalmatetőkbe, s megmentette a falut.~
8581 2| oltották. Ki is oltana szélben szalmatetőt! A szomszéd házakra kell
8582 2| asszony a hátán az erdőről szalmazsákban. Azt kérdeztem meg, hogy
8583 1| kalapját. Metsz a kenyérből, szalonnából is. De nincs a kenyérnek
8584 1| nincs a kenyérnek íze, se a szalonnának.~Hova lehetett az a kutya?~
8585 1| ennélfogva ha Szűcs András szalonnázott, Maros is kapogatta a bőrkét.~
8586 2| születik, gyönyörűsége volna a szalonoknak.~De haj, az emberi lélek
8587 1| én, másikban az anyám. A szalonom és a dolgozószobám az iskola.
8588 1| volt Szanyi Antal. Az is számadó juhász. Koros ember már,
8589 1| a marhavásárok furfangos számai, és többnyire azon keletkeznek,
8590 1| Fölvette a gyepről. Odavitte a szamarához és rávetette. Azután a lábát
8591 1| lehegve, ahogy lefordul a szamaráról.~- Mit, te?~- A barboncást!~-
8592 1| látta sem a napot, sem a szamarat.~Valami nagy süket csend
8593 1| pályinkát: annyit vesződött a szamarával egész naphosszat, hogy teste-lelke
8594 1| Azután a lábát tette át a szamáron és nagyot indított rajta
8595 2| kend. Tehénnel a kötél, szamárral a kordé, mióta áll a világ
8596 1| mellettem a diák. Majd leestem a szamárrul, úgy megijedtem tűle. Mert
8597 2| meleg nyájassága, minden számba vétetődik.~De a leány is
8598 1| hogy itt a tanító is úrnak számítódik. Majd megválik különben,
8599 2| tengődtek minálunk.~Mátyás arra számított, hogy nagy a falu, sok szűr
8600 1| a sógor sokszor félnapig számították azt babon. Imrének nem kell
8601 1| földnek a szélét. Hangosan számlál. A végén újra megrázza a
8602 1| horgolja a fiát. Azok a számok persze leginkább a gabonapiac
8603 1| búbos mellett előre kieszelt számokkal horgolja a fiát. Azok a
8604 2| Mindössze egyszer történt számolás ideje alatt, hogy Marci
8605 1| Nálunk bizony nem igen számolgatjuk, hogy hány esztendősek vagyunk.
8606 2| változhatatlan - ezzel le kellett számolnom. A nép eszmeköre kicsiny.
8607 1| a falakon. A sarokban a számolótábla mintha még aludna. A földgömb
8608 1| onnan embert, nem tartottam számon, mikor melyiket. Hiszen
8609 1| íme, megint csilingel a szán. A csöndes faluban már messziről
8610 2| Azóta minden esztendőbe szándékoltuk, hogy veszünk egy malackát.~
8611 2| is vártál?~- Hajnalig.~- Szándékosan nem jöttem ki. Most se tudom,
8612 2| akárkinek is, de bemenni nem szándékozik.~A Jancsi gyerek majd csak
8613 1| ablakom alatt vagy pedig szánkázik. Többnyire egymaga ül a
8614 1| Többnyire egymaga ül a szánon, és olyan szilajan hajt,
8615 1| lesz ebből a gyerekből, ő szánt-vet, az övé lesz minden föld,
8616 1| táblán egy ember, két ember. Szántanak és vetnek.~Szeretem nézni
8617 1| hogyan követte az mindig szántásban, vetésben; hányszor gondolta
8618 2| elhagynia a házat; csak szántáskor, vetéskor és egyéb külső
8619 1| szép, de szebb a mező, a szántóföld, az erdő, az ég, a csönd,
8620 1| vetnek.~Szeretem nézni a szántóvető embert a munkájában. Az
8621 1| hiányosan részesültek a szappan áldásaiban.~- Menjetek haza,
8622 1| krétának, meg az iskolai szappannak a felelős őre, a fűtés intézője,
8623 2| dörzsölik az embert, és csípős szappannal habozzák be a szeme világát.
8624 2| földön mázatlan cseréptál. Szappanozza a képét az anyja irgalmatlanul.~
8625 2| vagy hogy már régi volt a szár és nem a meggyfaszagot érezte
8626 2| karóján most egy tejesfazék szárad, de köröskörül éppúgy virul
8627 2| nem is iszok én többet; száradjon el a gégám, ha iszok - felelte
8628 2| és rácsapkod a csizmája szárára. Minden mozdulata más. Íme,
8629 2| borostyánszopókát a csibukom száráról, de azért kihozta.~A tanfelügyelő
8630 1| Kend is beteg, látom.~Szárazbaj fogyaszt - felelt amaz a
8631 2| is fiatal. Mit is mondott Szárdanapál: Egyél, igyál, szeress! -
8632 2| akkor lehűltem, és leszóltam Szárdanapált.~Igazat mond az a leány,
8633 1| öröm volna a napon való szárítkozás. A kutyák játszanak. A récék,
8634 1| gyerektörvények meg csudálatos tudások származnak szét a faluba. Maga a hely
8635 1| gólyacsoport kiterjesztett szárnnyal leng a levegőben.~ ~
8636 1| elfáradtam!~- Terjeszd ki a szárnyadat - feleli bizonnyal az anyja.~
8637 1| szétnyitja gyönge kis barna szárnyait: fölül a két keményet, alul
8638 1| az anyja.~S megszűnik a szárnyak levegőverése. Az egész gólyacsoport
8639 1| pedig ott maradt szétesett szárnyakkal, mint a két kék virágszirom.
8640 1| Fel ám, de nem a maga szárnyán.~- Ember volt a talpán,
8641 1| rajta egy láthatatlan óriás. Szárnyának nyomásai alatt meghajlongnak
8642 1| igyekvés van ezekben a kis szárnyas bogarakban! Mennyi gond
8643 2| volt. Kiveszek belőle egy szárnyat, és faragcsálom. Leszólok
8644 1| amelybe csak a szívnek szárnyazott sejtelmeivel juthat el az
8645 2| hang. Semmi leány! A hold szarva eléggé világít, hogy megláthatnám.~
8646 1| följebb emeli az égre aranyló szarvait. Titok és rejtelem az egész
8647 2| letörte a kecskéjének a szarvát. A kérdésemre, hogy melyitek
8648 2| fekete Tisza, Duna, Dráva, Száva. Csöpög mind a négy folyó
8649 1| senki, aki a komoly öreg szavában kételkedett volna.~- No,
8650 2| laknak és nem várhatnak a te szavadra, hát ha megtalálta a szívedet
8651 2| a magaviseletében meg a szavaiban.~- Te olyan jó tollú ember
8652 1| mindez részletesen és találó szavakban szövődik egymásba és skófium
8653 2| sündisznó! Mer én most szavalok.~Lehúztuk az ágyról. Hát
8654 1| tizönkét lakatot. Mert hogy szavamba ne hibázzak: tizönkét lakat
8655 1| kis méhek Varga Ádámnak a szavára elő is bújtak a lyukon.
8656 1| más falubeli fecskenépről szavaztak, hogy megvárják-e őket,
8657 2| Bíróviselt ember és kevés szavú. Annak a háza állt az iskola
8658 1| leírni. A hangokra nincs szavunk, mert az ének hangjai egy
8659 1| édes kis terhüket, egy-egy századrésznyi picinyét egy csepp méznek.
8660 1| adja vissza, hanem még egy százassal mög is szörzi. No így aztán
8661 1| vége, ahogy sejtette:~- Százharminc.~Azt is tudta csakhamar,
8662 1| bégtek, de megvolt az, mind a százharmincegy hiánytalanul.~- Ihol a dohány,
8663 2| ládája fenekén találtak még százhárom aranyat meg egy gyémántgyűrűt.~-
8664 2| azt játsszák, s elmondják százszor-ezerszer ugyanazt a négy sort, nyolc
8665 1| átfonják a búzavirág derekát százszorosan és a szívalakú kis zöld
8666 1| tudnak, mint a fiatalok, meg szebbeket is, csakhogy ritkán oldódik
8667 1| magamféle ember. A falu tele van szebbnél szebb tanulmányfejjel, de
8668 2| ablakból, mikor vasárnap a Szécsényi utcán végigsétált.~Hanem
8669 2| menyecske gombát vagy sóskát szed ottan.~No, nem lehet más,
8670 2| közibe dobnak a kertek alján szedegető tyúkoknak, és ha valamelyiket
8671 1| vékony trillákban.~Én eleinte szédelgek ettől a káprázatos játéktól,
8672 2| órakor már odalépegetett a szederfához és várt engem türelmesen.
8673 2| a többi a ketrecben, ő a szederfán.~Csak az irigység, az vitte
8674 1| éppen most repülnek fenn a szédítő magasságban a tenger fölött
8675 1| Szekeres-Szabónak a fia a legelő szélén szedte a szegfűgombát, s hogy a
8676 2| tudja, melyik kastélyban szedték a ruháját, de igen tarka.
8677 1| széken nem szeret ülni: szédül rajta, mintha torony tetején
8678 1| uram - felelte -, pedig szegényke nagyon elváltozott ott a
8679 1| faluban. Torokgyík ragadta el szegénykét.~Aztán másra fordult a beszéd.
8680 2| gazdagok. A maga gyermeke szegénynek, gazdagnak egyaránt szíve
8681 2| aztán?~- Aztán hátha nyomja szegényt?~Másnap reggel már nem volt
8682 1| a végén lógó két rozsdás szeget is benyomintja a helyére
8683 2| tűnődtem, hogy a szegény Szegfű miféle állat lehet: bőg-e
8684 2| megijedt, de mikor megismerte Szegfü Jancsit, elmúlt a félelme.~-
8685 1| a legelő szélén szedte a szegfűgombát, s hogy a juhok is arra
8686 2| Ott is fogat húz?~- Nem. A Szegfűnek valami daganat támadt a
8687 2| falu határán kökénybokrok szegik az országutat. Imre letép
8688 2| Aztán hogy én nagyon szégyeltem magamat, hát az arcomat
8689 2| leány elpirult, mosolygott, szégyenkezett.~- Semmit.~- Így felelsz-e
8690 2| meglátják is, ne gondolják, hogy szégyenkezik vagy mi. Pipáját hegyesen
8691 2| álltunk. Az arcunk égett. Szégyenkeztünk mind a ketten.~De együgyű
8692 2| te? Tanító vagy te? Nem szégyenled, hogy egy mezítlábos parasztleánynak
8693 2| most ítéld meg magad, nem szégyenletes bolondság-e minden este
8694 1| kezét dörzsöli, a fejét szégyenlősen oldalt hajlítja:~- Hát bizony,
8695 2| de látod, restelli, hogy szégyenszemre visszatérjen hozzád.~- Hát
8696 1| Tóth Antal mondott, nem szégyenszó; csak azért sért téged,
8697 1| szőrös feje szinte izzott a szégyentől. Nem merte fölemelni a szemét,
8698 1| mert ahogy az asszonynép széjjelröbbent, hát ű se beszélt senkivel,
8699 1| összevissza koszorúzottan ülnek a szekérben. Az öreg Kevi a szekér hátulján
8700 2| Ki zsuppot hoz, ki fát. Szekercét mindnyájan hoznak. Kifaragják
8701 1| csillagos, az a Göncöl táltos szekere. Azon mennek a lelkek a
8702 1| parazsat. S utánalódult a szekerének.~- Mék a malomba - mondta.~
8703 1| megegyeztek három koronában. Szekeres mingyárt meg is hívta a
8704 2| szerencsére csak egy méter mély. A szekrénynek nem esett baja, mindössze
8705 1| szoktál-e beleugrani vagy a székről?~Az Imre gyerek elborult
8706 2| nem oltották. Ki is oltana szélben szalmatetőt! A szomszéd
8707 1| bogarak milliói. A december szele kemény kérget fagyaszt a
8708 2| fejét, és megrándul a szája széle.~- Emberek - mondok -, hozzatok
8709 2| másik Bogyó Teri, egy kis szeleburdi, fekete leány. Már tavasziasan
8710 1| bocsátkoztak a juhok, vagy oldalt széledezett a nyáj, Szűcs András csak
8711 1| juhok után. Aztán ha igen szélednek, mondd a kutyának: - Nézd
8712 1| előtt, és kezét a kalapja széléhez értette:~- Aggyisten - susogta
8713 2| mindnyájan hoznak. Kifaragják a szelemenfát, a tetővázat és újra zsúpolják.~
8714 2| inaiban. Nekivadulva lejt és széleseket fordul a kocsma földjén.
8715 1| András.~Világos is volt már szélesen, mikorra fölkelt. A juhok
8716 1| azt, uram, mint Paizs a szelet.~- Sohase hibáz öt percet
8717 2| elhallgat.~Az iskolán mintha hűs szélfuvalom szállana át.~Mélységes csönd.~
8718 1| is ettől van az a félénk szelídség. Pedig csinos leány. Igaz,
8719 2| tenyeréből. Ő aztán hozzám is szelídült annyira, hogy utóbb még
8720 1| Pál. Mintha magát a tél szellemét látnám az ablakon át közeledni.
8721 1| hunyorgó szemű óriási fekete szellemmacska lebegne el, ahogy a ragadozók
8722 2| tavasz minden balzsamos szellője suhant volna rajtam végig.~
8723 2| asszony az alszegen lakik: szélről a második ház. De nem megyen
8724 2| állat egyre üvöltött. A szemben-szomszédos deszkakerítéses kis házban
8725 1| megváltoztak. Némelyik szembetűnően előfehérlik, a homályból,
8726 2| kaszált egymagában. A gyalogút szembevitt vele és én éreztem, hogy
8727 1| elmélkedésre szoktatja. A szemében valami sötét mélység keletkezik,
8728 2| Miska. Nem csodálom, hogy szemedbe ötlött.~- De hallod: Mihálynak
8729 2| bűnödet soha elő nem említem, szemedre nem hányom. De te is esküdjél
8730 1| ugat a kutya?~Fölkel. A szemehéját felnyomja az öklével. Megnézi
8731 1| asszony könnyekben fürdő szemekkel.~- Egyetlen leánya volt -
8732 2| mosolygó kék szemek aggódó kék szemekre változtak. Komoly maradt.~
8733 1| között. A subájába behúzódva szemelgeti az olvasót. Mert nyáron
8734 1| özvegyember házastársul szemelte ki magának Kónyi Nagy Juliannát,
8735 2| hát itt e becsületes ifjú személyében kérőd érkezett.~Juliska
8736 2| fölemelkedik Dani és nyugodtan a szemembe nézve feleli:~- Én.~ ~
8737 2| egyet-mást, és nekem holtomig a szememre hányja. Én azt akarom, hogy
8738 1| Babszemnyi könnyek csöpögnek a szemepillájáról.~- Nem megy le, mester uram!~
8739 2| szelíd pirulásából, szemének szemérmes lesütéséből sok mindent
8740 1| szerelmesem!~És a gyöngyvirágok, a szemérmetes, üde gyöngyvirágok, az erdő
8741 2| könnycseppet törül le a szeméről.~- De hát tetszik-e a legénynek? -
8742 1| határvonalait; az orrot, szemet és bajuszt fölárnyékolja,
8743 2| titeket is. Ő meglátja a ti szemetekből, hogy tiszta lelkű, jó gyermekek
8744 2| földben? Van élet a fehér szemfedő alatt? Ime, ez a bájos virág
8745 2| életnek örül az ember. Az élet szemlélete gyönyörűség. És künn most
8746 2| piros, oszt csak a csizmáját szemléli.~ ~
8747 1| munkában; az öreg csöndes szemlélődésben. A levegőt a földnek illata
8748 2| barátom, mély részvéttel szemléltem őt a kerítésen át. Nem sajnálta
8749 2| imádkozás után leültek. A szemök rajtam függött.~Szokás szerint
8750 1| néznek rám fényes kis fekete szemökkel; akik örülnek a világosságnak
8751 2| Betegszín fehér arc, festett szemöldök, mosolygó macskaszem.~-
8752 1| sötét mélység keletkezik, a szemöldökei összeereszkednek. Mikorra
8753 1| rándítva borzas, szürke szemöldökén -, az, uram, olyan könyv,
8754 2| tíz forintot.~Egy tüskés szemöldökű kis öreg paraszt volt az
8755 1| megcsókolta.~Az öregember szempilláin két könnycsepp jelent meg,
8756 1| nem szóval, csak egy mély szempillantással.~Behozták a gyereket és
8757 2| öreg se nem békített, se szemre nem hányt semmit, Imre se
8758 2| szobámban.~- Jaj! - felelte szemrehányóan -, hát akkor mért jöttem
8759 1| olyan jelenetnek voltam a szemtanúja, amit a téli beszélgetések
8760 1| tekereg az úton. Jön velem szemtül szembe. No, verjen meg a
8761 1| Megdörzsölték álmos kis szemüket. Tántorogtak. Jóízűen nyújtózkodtak.
8762 1| közelről, amikor befogják a szemünket.~Az óramutató vagy innen
8763 1| maradtak itt a templomban a jó szénaillattal együtt.~A két öreg csöndesen
8764 2| szabadon rakhassák be a szénát. Azon az ajtón egyszer csak
8765 2| pajtájukba. Teli volt az szénával, és illatos sötétséggel.
8766 1| állanak. A lovak éhesen szénáznak a rúd mellett. Az egyik
8767 1| olyan fekete volt, mintha szénbányában termett volna, most meg
8768 1| után egy rövid félórácskát szenderegnek!~Csik Imre is a felesége
8769 1| leheverni és olvasgatni, vagy szenderegni. Mert olvasni is jó, meg
8770 2| hazugocskák elé:~- A hazugság szenny az emberi lelken! A bűnnek
8771 1| erre dobál, nem ez lesz ám szennyes, hanem a kend lelke! Ha
8772 1| templomban láthatta kend a szenteket.~- No, derék.~- Hát nem
8773 1| dúdolgatva énekelem azt az ősrégi szenténeket, amely ezzel a nagy sóhajtással
8774 1| nekem az öreg szava nem volt szentírás, mint a többinek.~Tovább
8775 1| hogy teleszedem az üveget szentjánosbogárral. Így júniusban
8776 1| kékesfehér pont.~Itt vagyok a szentjánosbogarak birodalmában.~Leülök egy
8777 1| ráncok torzolódnak össze.~- Szentje ne légyön - mondja a tollat
8778 1| kis kasajtót.~- Atya, Fiú, Szentlélek nevében induljatok, rakodjatok,
8779 2| Elitta az ember a nyáron a szentölt gyertyát, mind a kettőt.~*~
8780 2| Bunda van rajta. A kezében szentség. Előtte egy fiúcska rázza
8781 2| szent. A pofozkodás polgári szentségtörés.~- Spongyát! - szólaltam
8782 2| mondaná:~- Segíts rajtam: szenvedek!~A cselédünknek is megmozdult
8783 2| embert is nehéz nézni a szenvedésében, hát még a gyámoltalan néma
8784 2| nem vár égi kárpótlást a szenvedéseiért. Ez még csak panaszkodni,
8785 2| az a nő temiattad sokat szenvedett.~- Okosan beszélsz - felelte
8786 1| egy jeges pokol kínjait szenvedi keresztül.~Mivel különb
8787 1| úgy éreznek, küzdenek és szenvednek, mint az emberek, édes figyelemmel
8788 2| magában: Bűnt követtem el, szenvednem kell érte. A bűnért mindig
8789 1| vasárnapi iskolába. Az írása szépecske, de a katekizmusban gyönge.
8790 2| öregségükben is épp olyan szépek, mint ifjúságukban voltak.
8791 1| nép is abban ismeri meg a szépet, ami igaz. A természetnek
8792 2| gondos sürgése-forgása szépíti meg ez estén. És hát elvégre
8793 1| énekelték:~PRIVATEFecskét látok,~szeplőt hányok,~selymet gombolyítok! ~
8794 2| volna rajta, ünnepelnék a szépségéért. No, ebből bizonyára jó
8795 1| elringatóznak magasztos szépségű képeiken:~PRIVATEOh nemes
8796 2| jutott.~Azt hittem, elájul.~Szeptember első napján kocsira ülök.
8797 2| reménység a Föld életében?~Egy szerdai napon rozsdaszínbe játszó
8798 1| nem mennek. Március első szerdáján föltette a nagy kerek oku
8799 2| írtak még verset. A vakok szerelme. Milyen hangzatos cím lenne!
8800 1| kedves kék búzavirágom, én szerelmesem!~És a gyöngyvirágok, a szemérmetes,
8801 2| jácint volt. Teste-lelke szerelmet lehelt, és az én becsületes
8802 1| meg a devla, mondom, a jó szerencsém hajt téged erre! Avval ráhurítok:
8803 1| minden vagyonomat, minden szerencsémet. Mer lássa, tiszteletes
8804 1| hóharmatig.~Bezzeg ürge úrék szerencsésebb fiai a természetnek: ők
8805 2| lomból való kalácsmaradék is szerencsésen megérkezett, a három virgóniával
8806 2| forint hozzájok rántja a szerencsét. Vesznek egy-két malacot.
8807 2| Nagy János magyarázza a szerencsétlenséget:~- Mondtam neki, hogy ne
8808 2| faluban gyorsan híre szállt a szerencsétlenségnek. Az utcán asszonyok sietnek
8809 2| Szárdanapál: Egyél, igyál, szeress! - a többi minden babszemet
8810 2| végy koszorújáér,~Inkább szeressed jámborságáér,~Előtted való
8811 1| Azért, hogy őt megismerjem, szeressem, neki szolgáljak és üdvözüljek.~
8812 2| amelyik a magasból azt mondja: Szeressetek! S hallgatni egész éjszakán
8813 1| Ez a híd a néptanító. Én szeretek az lenni, ami vagyok. Az
8814 1| megnyilatkozik a virágok szeretete, a maga iránt való gondosság
8815 2| LEVÉL A KASZÁRNYÁBÓL~Szeretett kedves Szüleim, kívánom,
8816 2| fekete kutyaszemek csak olyan szeretettel néztek reám, mint azelőtt.
8817 1| Mind családos életet él, szeretkezik, haragoskodik, dolgozik
8818 2| hát-ok után kinyögte, hogy szeretné tudni, mi hír a faluban.~-
8819 2| iskolába kerül, azonnal kap szeretőt. Kiosztják neki. Ha csereberél
8820 1| beszélik, amit az ember:~- Szeretsz-e, bogárkám?~- Szeretlek,
8821 2| kelletlenül vette a szájába. Nem szerette-e a meggyfaszagot, vagy hogy
8822 2| Azt mondja: Hát hogyan szeretted azt az urat, csak szívből-e
8823 1| ötven szöget is tud magának szerezni. Este aztán egy városba
8824 2| nem a liliomos kertbül szerezte. Részegen vette-e el, vagy
8825 2| felelte magához térve. - Hol szerezted? Nagyon is jó!~Vacsora után
8826 2| vele. Tanultam. Oklevelet szereztem. Másik községbe mentem tanítónak.~
8827 1| a botjára nehezedik, ami szerinte a hatalmat gyakorló méltóságnak
8828 1| Lánya válogatja. A nőnek szerintem hetvenhét arca van. Más,
8829 1| Akik az első géptyúkot szerkesztették - a csirkeköltő gépet -,
8830 2| Aztán tovább zöngicsélt szerszámán. Az öreg is ivott. Megtörölte
8831 2| tarisznyába, s még az ottmaradt szerszámok közül egy tollszárat kotor
8832 1| a baltát meg minden éles szerszámot, de a jégeső nem ijedt el
8833 2| fadudával már száz forintot szerzett, de a feleségével ismét
8834 1| búza, amit a kötényéből szétdob, egy marok áldozat és egy
8835 2| rázva a süveges ember -, szétdőlne a kocsi, mikorra hazaérnének.~
8836 1| pillangó pedig ott maradt szétesett szárnyakkal, mint a két
8837 1| kocsma ajtaját és megállott. Szétnézett, mint a haragos ítélet a
8838 2| hátára esett. A bekecse szétnyílt az esésben, s a mellén kilátszott
8839 1| még feljebb. Egyszercsak szétnyitja gyönge kis barna szárnyait:
8840 1| elrobog a négylovas hintóval, szétszáll a csöndesség. Az utcán semmi
8841 1| marok port a földről, hogy szétszórja a tarlón? Ki tudja ragadni
8842 1| feléjök nagy kanyarodással és széttéplek!-haragos csaholással, egymás
8843 1| Beilleszti a tollat és szétteríti az irkáját. A tollpróba
8844 1| bújnak ki a rög alól és szétterjesztik a napon remegő vállukat.
8845 2| széjjel. A kis kölyökmacska szétterpesztette a négy lábát, ahogy lógott.
8846 1| a fonóknak helyet. Amint szétterül az esti homály, látom, hogyan
8847 2| vinnie.~- El is vittem én. De szétvágta a ládát. Most már ládám
8848 1| lopásra vetemedik.~A cigányok szétverik a tüzet. A sátorfák újra
8849 2| Egyszer meg is állt és szétvert botjával egy elszáradt bogáncskórót.~
8850 1| vezérbirkát elkapja a botjával, és szétveti a lábát az ajtóban: kilódítja
8851 2| állhattam meg, hogy meg ne szidogassam:~- Nem sajnálja kend azt
8852 1| lassankint megmagánosodik, mint a sziget a tengeren.~Nem érti a világot.~
8853 1| a kutyám?~- Lesz másik - szigorkodott a bíró -, de ha a gyerek
8854 1| végződött, hogy a bíró öt korona szigorú bírságot vetett Andrásra.~-
8855 2| és valljon! - szólok már szigorúan. - Ki törte be az ablakot?~
8856 2| fel hajadonná.~De nekem szigorúnak kell lennem, mert a csöndesség
8857 2| megállítja a gépet. A nagy szíjat ledobják.~Hát az történt,
8858 2| az iskola oldalát. A föld szikkadozott. A kertben minden tulipán
8859 1| a vesszőket. Aztán, ha a szikla meg nem nyílik, akkor ásson
8860 1| hosszú ősz hajszálak, mint a sziklai árvaleányhaj. Még a szakálla
8861 1| sokáig magukra. Fehérlő szikra kél útra a levegőben és
8862 1| így láttam. A hó szinte szikrázott a lovak lába alatt. A báróné
8863 1| kavicsok vannak a zsebében. Szilaj, mint a csikó, de persze
8864 1| egymaga ül a szánon, és olyan szilajan hajt, mintha a dombról az
8865 1| almafán körtefa, körtefán szilvafa, szóval minden fa, aminek
8866 2| paplannal vannak letakarva. A szilvafák olyanok, mint tavasszal,
8867 1| földön. Egy liliom mintha a szilvafára nézne. És a borsóvirágok
8868 2| szeme alig hogy kilátszott a szilvaszínű daganatból.~- Hát megvolnék -
8869 1| haza, és agyaras étvággyal szimatolja az idegen szagot.~No, a
8870 2| Azonban a kutya egyet-kettőt szimmant a ház felé, és vesd el magad!
8871 2| kénszínű karton rékli, és színehagyott kék szoknyácska. Csupa folt
8872 1| szín az az ember! Brilliáns színek: cinóber! karmin! kremzerveisz!
8873 1| semmit. A fiatal leányok mind színészek.~Fejér a kezét nyújtotta
8874 1| ráncok még nem látszanak: színfolt az egész; - de azért már
8875 1| olyankor a mise akármiféle színi előadással. Hát még mikor
8876 1| a festő, aki egyetlenegy színnel ilyen pompás örökké változatos
8877 1| falusi tanítókat én csak színpadokon láttam. De ön nem olyan.
8878 1| és körmondatokban csak a színpadon búcsúzó katonák beszélnek.~
8879 1| téli nap rásütött, gránátszínpirossá vált annak az árnyéka is.~-
8880 2| szívja leveleibe a zöld színt, orcájába a pirosat? - nem
8881 1| néztem az ősznek sárga-vörös színtarkaságát. Néhány száz lépésnyire
8882 2| egyszer beállít hozzám, színtelenül, lesoványodottan - falábon.~
8883 1| sárga libák. Éppen olyan a színük, mint a láncvirágé. Mintha
8884 1| élénk tekintetű gyerek. Az ő szirmos kisködmöne elmaradhatatlan
8885 1| szórni, emelni, morogni, sziszegni és sírni? Hát mi az? Levegő?
8886 1| fehér. A gallyak néha sírva, sziszeregve hajlonganak a parázsban
8887 1| aztán halk mormogással, sziszergéssel, susogással, végül vörösen
8888 1| Teremtő a pillangót meg a szitakötőt bizonyára nem komponálva
8889 2| is veréssel, rugdosással, szitkokkal nevelték? Vagy hogy az állatok
8890 2| bőszültebben rángatta a lovakat és szitkozódott.~- Ne káromkodj, azt a pogány
8891 1| se szólt. A cigány egyet szítt a makraján és folytatta.~-
8892 1| derekát százszorosan és a szívalakú kis zöld levelek bizonyára
8893 2| vagy hogy a vármegyétől szivárgott ki. Én bizony nem tudom,
8894 2| nagy füstöt eresztett a szivarjából, és utánabámult.~- Feküdj
8895 2| tanál önteni.~Egyet szí a szivarján s úgy mondja tovább:~Az
8896 1| tárcájából, s mikor az a maga égő szivarját nyújtotta oda, hogy rágyújtson,
8897 2| egész falu. Hogy hogyan szivárog ki az ilyesmi, meg nem foghatom!
8898 1| boros- meg pálinkásüvegek, szivarok, pipák. A pap azt is meglátta,
8899 2| az ablakhoz álltam. Ott szivarozgattam. Néztem a havas utcát.~Falun
8900 2| Bor előttük meg szivar. De szivarozni csak a legény szivarozik.
8901 2| Az öreg magára maradt. Szivarozva hallgatta a cimbalmos nótáját.
8902 1| mondtam a papnak, hogy a szivartól megszédült a fejem: gyalog
8903 1| amikor már jól égett a szivarunk.~- Micsoda?~- Az uraságnak
8904 1| kellett ott mondania, hogy szívbajos. Azt is mondta. Megszabadult
8905 2| gyöngédséget oltania az emberi szívbe, ha nem a házi nevelés oltja
8906 2| szeretted azt az urat, csak szívből-e vagy amúgy is? Megmondtam
8907 1| gyökeret itatott vele, amitől szívdobogást kapott. Jaj lelkem, úgy
8908 1| kabátjában.~Azonban, ha a kisbíró szívében meg is áradna az irgalom,
8909 1| kicsiny, mert én elférek a szívedben is.~A parázsra hamu kezd
8910 2| parasztember a világon, akinek a szívedből több jut, mint nekem jutott.~
8911 2| szavadra, hát ha megtalálta a szívedet az a legény, akkor annak
8912 1| odaszorítja ahhoz az együgyű kis szívéhez. Szereti. Mert a szívnek
8913 2| a körben. A kis ártatlan szívek talán meg is dobbannak ilyenkor.
8914 2| gyönyörűségbe a selyemmel födött szíveket, mint itt a Cigány Laci
8915 2| ilyesmi erősen hat a hölgyi szívekre és a hölgyi könnyzacskókra.
8916 2| akárhogy összetörhetnek, de a szívemen hatalmuk nem lehet!~Megrendülve
8917 1| együgyű tyúk, hogy az ő szívének melegségénél csirke lesz
8918 2| jó dolgos keze, tiszta, szíves természete. És hát, hogy
8919 2| telepedetten. Azokat csak szívességből fogadtam be: öt-hat évesek.
8920 1| kanászlegény megköszöni reggel a szívességet és ötven szöget kér.~Este,
8921 1| vagy minek híjják, egy kis szívességre kérném: nem kívánom ingyen.~-
8922 1| megyen haza. Kicsi gyönge szívét hollók marcangolják. Gyűlöli
8923 2| pillanatban előlépett a leány, és szívetrázó hangon kiáltotta:~- Apám,
8924 2| értelme, mikor a hang a szívhez szól.~- Bánod-e, hogy ezt
8925 1| egyik ember a másikat nem szívlelné? Mindegyikünk tudja, hogy
8926 1| kezüket, lábukat a hónuk alá szívnák, ha lehetne, s a világ minden
8927 2| szivart a legény, szívja, szívogatja, bamba szopó szájjal, és
8928 1| esküdt csak némán és komolyan szívogatta a pipáját.~Az öreg Kevi
8929 1| a szememet, és boldogan szívom ezt a tiszta, édes, mennyvilági
8930 1| mosolyogva vette azt el, és szívta tovább. Micsoda anekdotákba
8931 1| a földdel megfordulna a szívünk is: másképpen érzek és másképpen
8932 1| A boldogság békéje van a szívünkben.~Mi a boldogság?~Mikor a
8933 2| Csak az a mienk, ami a szívünké! A leány kibontakozott.~-
8934 1| vagy a csobolyóból! Ha a ti szmirnai és lyoni művészettel puhított
8935 1| milyen nyakkendő való a szmoking mellé és hogyan kell tartani
8936 2| Mint a virágpehely! És a szmokingos cigányok bandája ott Budapesten
8937 2| szépen kinyitja előttem a szobaajtót. Ezt már tőlem tanulta.
8938 1| kezét. Azt mondta volna:~- A szobád nem szegény, mert te is
8939 2| kendőt bent felejtettem a szobámban.~- Jaj! - felelte szemrehányóan -,
8940 2| megjelenik és végigilleg a szobán.~Ez a himbáló könnyű járás,
8941 1| öregebbik fiú.~Mert egy szóból is meg lehetett érteni,
8942 2| parkokban a kezetlen milói szobor. A háta mögött sötétlő fák,
8943 2| nekem.~A gyerek elvégre mind szocialista. Az egyenlőség érzése velünk
8944 2| újság nincsen, csak az, hogy Szodorai Jancsi mellbe lőtte magát.
8945 1| kér.~Este, mikor az ötven szög megint elfogy, egy falut
8946 1| csillogó aranyozott háromszögből mintha csudálkozva nézne
8947 1| egy szöget a fába, és a szögeken hágott feljebb.~De nem volna
8948 1| a mese, ha az ötvenedik szöggel hozzá lehetne jutni a végéhez.
8949 2| Azután csak úgy a szeme szögletéből pillantott reám:~- Micsoda
8950 2| a miénk. Hátul egy nagy szögletes valamit visz. A sötétségben
8951 1| kanászlegény az ötvenedik szögnek beverése után egy kunyhót
8952 2| eszemből. Inkább a falban álló szögre gondoltam akkor, ahova felakasszam
8953 1| ugrálva ugat. S vissza-vissza szökell a dikóhoz: ugat a gazdája
8954 2| Aztán egyszer csak egy nagy szökemléssel beugrott a lepedő nagyságú
8955 1| akkor, mikor a fejemre akart szökni, derékon vágtam és agyonvertem.
8956 1| söpör, tisztogat, mögakad a szöme egy vasas ládán. Mi löhet
8957 1| jobban. Benn vót a faluba egy szömpillantás alatt. Mit akarhat vajon?
8958 1| összecsapi a könyvet. Hát abba a szömpillantásba eltűnt mind a hét ördög.~
8959 2| hangon rebegi:~- Az eleven szömü Krisztus fordított föl minket!~
8960 1| mondja a festő.~- Görögöt - szörnyedzik megint Kevi.~- Ne értsen
8961 2| száraz. Kihúzták.~Mennyi szörnyűség egy nap alatt.~De még ez
8962 1| BESZÉD A KÍGYÓRÓL MEG MÁS SZÖRNYŰSÉGEK~Ültünk este a pásztortűz
8963 2| történelemből, hogy az igaz szóért halálba is mentek már az
8964 1| még egy százassal mög is szörzi. No így aztán addig-addig
8965 1| Mi löhet abba? Vasfüvet szörzött valahol, oszt lepattantotta
8966 1| derültség. Csak az uraság fia, a szöszkefejű Dezső, az volt egymaga szomorú.
8967 1| részletesen és találó szavakban szövődik egymásba és skófium gyanánt
8968 1| búzaeladás történetébe bele fog szövődni az áldomás története is:
8969 2| ottan. Csöndes leszel és szófogadó. A te tanítód mindig szeret
8970 2| aztán láttam, hogy nem tud szóhoz jutni, azt mondtam neki,
8971 1| idegen tudományba, idegen szokásokba. De micsoda szomorú látvány
8972 2| nőtt az úri ruhában, úri szokásokban, hogy járjon kapálni, kaszálni?
8973 2| paradicsomkertbe...~Itt a szokásos paradicsomi hasonlat mély
8974 2| piros csizma, térdig érő szoknya. A kezében imádságos könyv
8975 1| elsikkasztotta a teremtésnek szoknyában járó koronája, bajos lenne
8976 2| rékli, és színehagyott kék szoknyácska. Csupa folt és varrás. Cipője
8977 2| sápadtabb, mint máskor. A felső szoknyája a fején, mintha eső esne.
8978 2| Egyszer csak hallom a leány szoknyájának suhogását.~Megáll a garádnál.~
8979 2| járás, a cseresnyeszínű szoknyának ez a kacér lengetése, ezt
8980 2| jött. Nem futva jött, sebes szoknyasuhogással, mint szokott, csak lassan,
8981 2| Tudja az asszony, hogy nem szoktál bort inni, de látod, restelli,
8982 1| másik is szól:~- Az ágyból szoktál-e beleugrani vagy a székről?~
8983 1| magánvalóság elmélkedésre szoktatja. A szemében valami sötét
8984 1| és más kifejezésekhez van szokva. De én csak fakó falusi
8985 2| szentségtörés.~- Spongyát! - szólaltam meg végre hideg nyugalommal.
8986 1| orgona lágy hangú fasípjait szólaltatom meg, és csak úgy dúdolgatva
8987 1| orgona mély búgással ered szólásnak. Hangjától remeg a fal is.
8988 2| Az udvar nyugoti részére szolgál az ablakom, hát nincsen
8989 2| amerre a nap süt - keressünk szolgálatot.~Lestük aztán, hogy ki a
8990 1| megismerjem, szeressem, neki szolgáljak és üdvözüljek.~A szeme szinte
8991 1| szerint cselédi állapotban szolgáló leányzót a nagytiszteletű
8992 2| gyüjjön be kend, odabe is szólhat a fiával.~- Nem akarok -
8993 1| szabadulnak, Lacit mingyárt szólítják, hogy hegedüljön. Az aztán
8994 1| uram, hogy engem maga után szólított, itt vártam én a kapu előtt
8995 1| Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál - mondta az öregasszony -,
8996 1| mogyoróvesszőt egy metszéssel. Szólítsa magához a kutyáját. Aztán
8997 2| de aztán másodszor meg ne szólítsam aznap! - ezt is tudják a
8998 2| megváltozott hangon:~- Ugyan, szólítsd ki azt a kis Harmaci gyereket,
8999 2| haza! És többé hozzám ne szólj! Többé énrám ne nézz!~De
9000 2| gyönyörködtette a képzeletemet a szőlő gondolata, hogy nem bírtam
9001 1| ebbe, abba; mi dolog lesz a szőlőben: melyik ökröt hizlalják
9002 1| csengettyű végigcsilingelt a szőlőbokrok között. Egyre halkabban
9003 2| ősszel csodájára járt a szőlőfürtökkel elborított tornácoszlopoknak.
9004 1| MEGTÉRÉS~A juhok a szőlőhegy alatt legelnek. Az öreg
9005 1| vélem. Aztán, hogy elértem a szőlőket a csöndes sötétségben, a
9006 2| kordéján elfér az a két nyaláb szőlővessző. Hadd keressen a nyomorult.~
9007 2| fordíttatott szőlőt, de nem vele. A szőlővesszőt együtt hozattuk a pappal.~
9008 2| hogy a leány családja nem szólt-e közbe.~Nem.~Abban a faluban
9009 1| nyílt, szelíd, kék. Mikor szólunk hozzá, féloldalt néz, mint
9010 2| kedvére? Talán tíz esztendeje szomjazik, hát nem csoda, ha egyszer
9011 2| hát hogy addig is ne szomjazzon...~Megitta jóízűen.~A vesszők
9012 2| nincs a világon semmi se szomorúbb, mint a beteg gyermek arca!~-
9013 2| Amott ballag az ákácosok és szomorúfűzek alatt az öreg Durai. Ásó
9014 1| teszi többé. Olyan, mint a szomorúfűzfa. Különben ahány táltost
9015 2| néz rám kimondhatatlan szomorún! Int a kezével búcsúzót.~
9016 1| akarata, vidámsága, vagy szomorúsága. Mind családos életet él,
9017 2| meggyógyulsz.~Istenem, a te sok szomorúságod közt nincs a világon semmi
9018 2| mondta és körülpillantott a szomszédain, hogy nem hallották-e meg?
9019 2| át kívánkozna telepedni a szomszédba. Meg egy rossz kút is állt
9020 2| ÁLLAT~Hajtóvadászat volt a szomszédban. Egy vadász oldalba lőtte
9021 2| sáros volt a templomig, a szomszédból is a mi udvarunkon át jártak
9022 2| vette meg tőle a tulajdon szomszédja is.~Hát mondom, csak tengődött.
9023 2| Mindig licseg-locsog a szomszédjaival, hol az előtte ülővel, hol
9024 2| udvaron, egyszer csak jön a szomszédnak a leánya. Kurta suba, piros
9025 1| elégedetten, vidáman kelepel.~A szomszédok összefutnak. A szép Szabó
9026 1| szoba akkor már megtelt a szomszédokkal, de messzebbről jöttekkel
9027 2| A minap egy délután új szomszédot kapott. A fülébe sugdosott
9028 2| rajta. Bizonyosan valamelyik szomszédtól kérte kölcsön.~- No, csakhogy
9029 2| Egy jómódú paraszt volt a szomszédunk. Egy rövid nyakú méltóságos
9030 2| hogyan nevelték Jancsit a szomszédunkba, Naczát meg nálunk.~- No -
9031 1| tudja, mit értenek a modell szón. A maguk nyelvén kell azokkal
9032 2| semhogy ura lehetnél a szónak, de azt is gondold meg,
9033 1| Annak az árnyéka kerek szőnyeg az út mellett az aszott
9034 1| érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.
9035 1| világosság árad ki az udvarra. Szőnyegként vonul át a földön, s ráterül
9036 2| szívja, szívogatja, bamba szopó szájjal, és apró barna szeme
|