15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
9037 1| nem voltuk együtt annyiszor. Ő a forróságban is a mezején
9038 1| gyémánt gyűrű fehérvillámokat szór, amint játszik. De nem bírja
9039 1| mint valami ágyúból kilőtt szőrgolyó iramlott a hibásolt irányba:
9040 2| Néz a szemébe. A szívére szorítja. És aztán megcsókolja gyöngéden
9041 1| De derék a csizmád! Nem szorítja-e a lábad?~S a másik is szól:~-
9042 1| kis fakeresztet a szívére szorítva és az ég felé tekintve;
9043 1| tud meg csavarni, rázni, szórni, emelni, morogni, sziszegni
9044 1| egyenkint utána. Szűcs András szorongó szívvel olvassa:~- Egy,
9045 2| megbotránkozásában.~No, szoros is lett volna a Micó macskának
9046 2| nincsen, meg hogy a katonaélet szoros-élet. Mert itt a pofon nem fehér
9047 1| őse hajtotta a vereckei szoroson által a barmaikat.~A parasztok
9048 2| életnek miriádnyi sokaságát szórta el a világban, a virágot
9049 1| csak a Gyöngyös, a kuszált szőrű kis fekete kutya. Mikor
9050 1| ahol mindenki kölcsönre szorul. De én legjobban azt a kis
9051 1| fajta cigány az öreg. Rá se szorult: hízik az uraság konyháján,
9052 1| mert ügön nagy bajba szorultam én bele.~- Csak nem talán?~
9053 2| Hattyúkám!~Baracs nézi ezt szótalan örömmel. Megvárja, míg a
9054 2| százezer szót megérti, ami a szótárban van, de a köznapi élet kifejezéseit
9055 2| két bűnbeesett.~Komoly és szótlan maradt mind a kettő egész
9056 1| gyereknek! Hanem attól a szótól, amit erre dobál, nem ez
9057 2| vonva. Beteg vagy mi.~A szóváltásból, amit azután hallottam,
9058 1| költhetek, de ez itt nem is szükséges. Csak ritkán történik, hogy
9059 2| KASZÁRNYÁBÓL~Szeretett kedves Szüleim, kívánom, hogy ez a pár
9060 2| egymás mellé ülünk. Egymás születésnapjára köszöntőt írunk. Soha egymásra
9061 2| álmosan pislogó szemmel születnek az emberek.~Az ásója, csákánya
9062 2| Éghez! Én pápista embernek születtem és szeretem is az én minden
9063 2| Tíz órakor negyedórai szünet az iskolában. Ha napos az
9064 2| földben.~Felkocog a tízórai szünetben a kertből. Kiheg-köhög az
9065 2| igazítja az énekét és a szüneteit. Az igazi paraszt el-elmond
9066 1| szégyelli ezt, de hiába. A mese szünetel, míg az orsókiváltás megtörténik.
9067 1| a kapu előtt, csak akkor szünetelt benne, mikor a papházban
9068 1| a nazaréti istenszerette szüzet a maga képzeletében olyanná
9069 1| ott a földre, várom, hogy szűnjön a szédülés. De nem szűnt,
9070 1| Szűcs Andrásnak is, hogy szunnyadjon kissé a fűzfa hűvösében,
9071 1| szűnjön a szédülés. De nem szűnt, csak este felé. Aztán,
9072 1| lehetett megkülönböztetni: szúnyogdöngés-e vagy csöngettyűszó.~A nap
9073 1| volt, afféle hosszúhajú szúnyoglegény, aminőket mindenfelé lehet
9074 1| elnézem, hogyan vadássza a szúnyogokat meg a legyeket. Egyszer
9075 2| Három fiúcska ült ott a szűrén, a padlóra telepedetten.
9076 2| Hát akkor itt marad a szűröd, Miska.~- Nem marad biz
9077 1| múlva megint szólott.~- A szűröm...~Nem tudták, mit akar
9078 1| ülni. A vastag tehénszőrszűrön bizony nyomni is kellett
9079 1| bitüm.~- Mi jön?~- Nohát a szurok. Bekenem itt-ott szurokkal.~-
9080 1| szurok. Bekenem itt-ott szurokkal.~- Engem?~- Nem kendet,
9081 2| munka idején. Olyankor a szűrre, magra, tarisznyára kell
9082 2| Minden fehérlett, csak a szurtos kis kovácsműhely volt fekete,
9083 2| Odatelepednek a kis leterített szűrükre. És örülnek, hogy ők is
9084 1| aki szörnyű robogással és szuszogással tér esténkint haza, és agyaras
9085 1| van ez a csodás finomságú, szűzies, édes illat, ha soha nem
9086 1| lehet hinni. Az andocsi szűzről soha nem tanította senki,
9087 1| Mert ő a fő ceruzafaragó, táblaigazító, lúdtollmetsző, s azonkívül
9088 2| hallom, hogy az ablak belső táblája reccsen. Valamelyik betörte.
9089 1| tekintete a falon függő ábécés táblákon, azután a kályha nyitott
9090 2| nevét Istenes Imre fölírja a táblára.~Marcinak a második padban
9091 2| Az asszonyok nagy fekete táblás imádságos könyvet visznek
9092 2| vászontarisznyába, s kiemel onnan egy táblát, egy nagy fanyelű bicskát,
9093 1| pálinkával dörzsölték a tábortűz mellett, és az öreg Borza
9094 2| elválunk. Sírt persze, és - mit tagadjam - én is elérzékenyültem.~-
9095 1| volna Kömpe. Minek az ilyet tagadni!? Összeveszhetett volna
9096 2| annyit feleltem neki, hogy tagja vagyok az állatvédő egyesületnek.~
9097 2| a tekintetes iskolaszék tagjai pipára gyújtottak és köznapi
9098 2| látom a legényt. Izmos, tagos, dologra való is, és ahogy
9099 2| hanem ült. Egy abroncsa tágult keréken ült, az ajtó előtt.
9100 1| anyjának érzi a földet.~A táj csöndes. A földek fölött
9101 1| közgyűlés. Akkor az iskola tájéka jövő-menő emberekkel népesül
9102 2| kör közepén. Áll, mint a tájékozatlan ember az idegen város közepén,
9103 2| míg beteg voltam, még a tajtékpipámat is!~Tíz nap múlva ott volt
9104 2| cseréppipát, a csibukot, vagy a tajtékpipát?~- A csibukot - feleli a
9105 1| kétszáz forinttal tartozik a takarékpénztárnak. Mondok, megfordítva vagyon,
9106 1| az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztárunk.~Szent Mihály napján van
9107 1| is szomorúan rejtegeti, takargatja: meg ne tudják, hogy foggal
9108 2| azért a pénzért, meg kell takargatni.~Az asszony legyingetett.~-
9109 2| világosságba.~Ápolgatom, takargatom. Itatós papirosból formálok
9110 1| ágak meg a levelek érintik, takarják, nézik egymást. A virágok
9111 1| okozzatok botránkozást! Takarodjatok innen.~A négy ember fogta
9112 2| Hej, a cudar! No nézd! Nem takarodsz-e vissza!~A kutya behúzott
9113 1| minden sárkány. Bele van takaródzva a föjhőbe, mint mink a subába,
9114 1| Az állati ösztön szó csak takarója annak, hogy ezekről a tollas
9115 2| olyan volt, mint a felhőbe takart hegy. De vajon mi lehet
9116 1| nagy fehér zsebkendőjébe takarta el az arcát.~A macskám már
9117 1| a szemét szinte teljesen takarták a rálógó fürtök, s nagy
9118 2| tenyerével a neki tetsző taktusokat. Látszik rajta, hogy a lelke
9119 2| Íme, most a keze fejét taktusra lógázza, mintha azt próbálná,
9120 1| urak, ha a ti magatok drága tálaiban ilyen jó falatokat találhatnátok!
9121 1| tálaiban ilyen jó falatokat találhatnátok! Ha a ti jégbe hűtött cifra
9122 1| jutott, hogy megzavarjam a találkáikat. Csak néztem, néztem elgondolkozva.
9123 2| kellett már éjjeleznünk: találkozhattunk este is. Csak az apja, különben
9124 2| érzik is egymást. A kezek találkoznak. Az arcok összesimulnak.
9125 1| Ha valaha a másvilágon találkoznánk, el nem tudnám másképpen
9126 1| fiam, hogy rossz emberekkel találkozol. Ilyenkor mindig azokra
9127 2| falu alsó részén. Az úton találkozom Alsó-Kováccsal. Ott támogatja
9128 2| éjjelen a temetőben volt a találkozónk. A hold teljes fénnyel sütött.
9129 2| Átizenek hozzá, hogy nem találkozott-e Tóth Antallal?~- Dehogynem -
9130 1| egyszer az ablakom alatt találkoztak. Lidi körülpillantott, hogy
9131 1| akivel álmainkban mindig találkozunk.~Ez az árnyék engemet se
9132 1| édes nyugalmat tudnátok találni, mint ezek itt a vadkörtefa
9133 1| mindez részletesen és találó szavakban szövődik egymásba
9134 1| attól féltemben, hogy bele találok a gödörbe pillantani - hát
9135 1| fejét. Hát csakugyan meg is találom benne a három kis követ.
9136 2| Kaposvárra. A ládája fenekén találtak még százhárom aranyat meg
9137 2| az udvara.~A kovácsot nem találtuk otthon. Fogat húzni hívták
9138 1| Nappal a szamár hordja bele a taligával együtt, de lám, este belebotlik
9139 2| krajcárt kap néha egy-egy taligázásért, mikor gabonát vitet vele
9140 1| napának. Furcsa beszéd az a talján, egy szavát sem lehet megérteni.~-
9141 1| S a feleségéhez fordult: taljánul mondott neki valamit, amire
9142 2| se apád, se anyád, se egy talpalatnyi földed. Csak úgy lógsz a
9143 1| szárnyán.~- Ember volt a talpán, aki odavitte.~- Semmi különös
9144 1| A TÁLTOSEMBER~A mi táltosunk magas, hajlott,
9145 1| vagy pedig látó lesz?~A táltosgyerek lelke lassankint megmagánosodik,
9146 1| van; s a csillagok között táltosok meg garabonciás diákok kóborolnak.
9147 1| szomorúfűzfa. Különben ahány táltost ismertem, az mind olyan
9148 1| A TÁLTOSEMBER~A mi táltosunk magas, hajlott, fekete ember.
9149 2| verték a kutyát. Nem állhattam meg, hogy be ne hajoljak,
9150 2| bele.~A szobában csöndesség támad. Nem hallatszik egyéb, csak
9151 1| megfogyatkozott, és hogyha nem támaszkodnék őrá, nem jutna haza.~- Nem
9152 1| ajtón beléptünk, föl akart támaszkodni, hogy elénk jöjjön, de én
9153 1| és a fejemet a kezemre támasztva, elmélázva nézem az ajtó
9154 2| találkozom Alsó-Kováccsal. Ott támogatja fél vállal a keresztet.
9155 1| bizonyára komolyan és határozottan visszautasítanák. Mert Csikék
9156 1| TANÁCSKÉRÉS~Éppen kibocsátottam a gyerekeket.
9157 1| csivikelésük-csiripolásuk.~Tanácskoztak, disputáltak.~Vajon min
9158 1| Föl-fölnyitotta a szemét és tanácsokat mondott, hogy mit vessenek
9159 2| mondja tovább:~Az babámat el tanájja vinni.~Az asztalra üt az
9160 2| Folytatja:~Mer az árvíz (hej) ki tanál önteni.~Egyet szí a szivarján
9161 1| meleg szava senkinek. A tanár is, hogy ijedtében nem tudott
9162 2| és költészet van a magyar táncban! A lábakban gondolatok és
9163 2| eléje rúgtat a lónak. Dühös tánccal ugat darabig előtte, azután
9164 2| A kutya nagy nyihogással táncolja körül Jancsit. Felágaskodik
9165 2| magyarázón folytatja:~- Ha táncolna ez a kutya, tízannyit keresnék.
9166 2| akármit csinálok, nem akar táncolni.~- Nem is arravaló a kutya.~
9167 1| tartja a lakodalmát. Egy-egy táncoló pár olykor leér a földre
9168 1| sarló bizonnyal megvágta a táncolók lábát. A leány kifut az
9169 1| lenn az udvaron féllábon táncolva éneklik:~PRIVATEGólya, gólya,
9170 2| mondom neki.~S kérdem a tanfelügyelőtől: melyiket akarja: a cseréppipát,
9171 2| éltek, és én apró diákok tanításával gondoltam, hogy fenntarthatom
9172 2| fog kéredzkedni a holnapi tanításról. Mert az öreganyja tartja,
9173 1| a gazdasági akadémiákon tanítják. A tyúk nem jár abba a tudós
9174 2| leszel és szófogadó. A te tanítód mindig szeret téged.~Szomorú
9175 2| te is? Meglátogatod-e a tanítódat?~A szeme behunyásával jelzi,
9176 2| Így felelsz-e nekem, tanítódnak?~- De igazán nem beszéltünk
9177 2| is tartjuk a barátságot. Tanítógyűlésen, búcsún egymás mellé ülünk.
9178 1| gondolkodását. A falusi tanítókat én csak színpadokon láttam.
9179 1| cserépalkotmány, amilyen a falusi tanítóknál szokott lenni. De nekem
9180 1| emberének érezném magamat. Tanítóné! Oh, milyen szomorú cím
9181 1| szólt:~- Nézd Boriska: a tanítónk.~A leány anélkül, hogy a
9182 2| végezzek, hát elmentem egy évre tanítósegédnek. Valami elátkozott falu
9183 2| parasztleány igazítja meg a tanítót.~- Ahogy akarod - feleltem
9184 1| éjjeli csillagos ég.~Aztán ő tanított olvasni engem a maga két
9185 1| andocsi szűzről soha nem tanította senki, hogy az csak olajfesték. -
9186 2| leesik. Ej, aszongya: ne tanítsd te a macskát kapaszkodni!
9187 1| elindultam ki a mezőre.~Az én tanítványaim mind odakünn vannak most
9188 2| hat napig. Nem kaptam több tanítványt, csak egyet. Azért mindössze
9189 2| mégis minden este beálltam Tantalusznak.~A leány, az bolondabb volt
9190 2| rögbe lépett, mert egyet tántorodott, de aztán megint csak sántikált
9191 1| Megdörzsölték álmos kis szemüket. Tántorogtak. Jóízűen nyújtózkodtak.
9192 1| fejét-, hogy viselkedik tanulás erányába...~- Hát: tudja
9193 1| jobbra-balra, amerre a szél hord. Tanulgatok. Még egy heti időm van,
9194 1| tele van szebbnél szebb tanulmányfejjel, de akárkinek szóltam eddig,
9195 2| rendet és igazmondást is kell tanulnia a gyermeknek. Ha nem is
9196 2| nekem még egy esztendőt tanulnom kell. Úgy búcsúztunk el,
9197 1| kollégyiumba; ű söpörte a tanulószobákat.~- Akkor igazgató volt.
9198 2| szobaajtót. Ezt már tőlem tanulta. Ha nem járt volna iskolába,
9199 1| mégy? Kinek az iskolájába tanultál? Mert ezt a három kérdést
9200 2| Nem törődtem többé vele. Tanultam. Oklevelet szereztem. Másik
9201 2| vármegyéjében hozzá hasonló tanultságú tanító nem találkozik.~Most
9202 2| felizen a bíróságnak, hogy tanút akar megnevezni. A bíróság
9203 1| hodály közelében. A báró tanyájáról ideát volt Szanyi Antal.
9204 2| tetejéről.~Egyszer a szomszéd tanyáról átjön az ispán. Feltűnik
9205 2| beteg.~Eléje teszek egy tányér vizet. Hát csak fellafatyolja,
9206 2| a felhők közül. Csak egy tányérforma világos foltról látszott,
9207 2| hamisság. A kutyának külön tányérja volt az asztal alatt. Még
9208 2| Könnyű volt átszoktatnom a tányérra. Kedves volt, ahogy a tányérral
9209 2| tányérra. Kedves volt, ahogy a tányérral kért az asztalnál, s mink
9210 2| mint a legényekre szoktak: tapadó tekintettel. Baracs Imre
9211 2| én ajkam bizony az arcára tapadt.~Én édes Istenem, micsoda
9212 2| megzavarodott az elméje.~Akkornap tapasztaltuk azt először rajta, mikor
9213 1| elcsuklott. Kezét az arcára tapasztotta. Elfordult.~Azután egy subás
9214 1| zenéje, amely elől viasszal tapasztották be a fülüket a hajósok.
9215 1| leveleit meg a virágait. Táplálkoznak a földből. Isszák a harmatot.
9216 1| az igazi céljához, csak tapogat majd szóval, és közben-közben
9217 2| csoportosan állják körül, s tapogatják kabátját, fogdossák, bámulják
9218 2| házak mellett a járókelők taposnak utat; az utca közepén meg
9219 2| alája kerül a kerteknek, és tapossa a gyepet.~Egyszer, ahogy
9220 2| lovammal.~Az út már ki volt taposva a házak előtt, s én kétszer
9221 2| leány nem jött ki. Az angyal tapsol, és én most szépen visszatérek.~
9222 1| apámnak egy bagolyfej óratartója. Bagolyfej, gesztenyeszínű
9223 1| látom, hogy egy nagy fene tarajos kígyó tekereg az úton. Jön
9224 1| mind a négyet kimarkolta a tárcájából, s mikor az a maga égő szivarját
9225 1| koskodik, zaklatolódik; a taréja megsápad a búslakodástól.
9226 2| Húszéves korig szerelem a tárgya, azontúl disznó.~Másnap
9227 1| nem találkozik még egy.~A tárgyalás aztán azzal végződött, hogy
9228 2| Most nincs idő arra, hogy tárgyaljuk a cselekedetüket! Értetted,
9229 2| valami palavessző cseréjét tárgyalta. A csere elvégződött. Jancsi
9230 2| üveg tartalma azon a három tárgyon folydogált. Az irkán fekete
9231 2| bedugja a tarisznyába. A tarisznyában vörös szemű házinyúl üldögél.
9232 2| kocsijok. Ott ebédeltek tarisznyából, mint a parasztok szoktak.
9233 2| hogy Marci belenyúlt a tarisznyájába és kivette a birsalmát.
9234 2| vagy egy falatot ad neki a tarisznyájából; vagy ha egyfelé laknak,
9235 1| megmosakodottan ül a padokban. A tarisznyák is fehérek. Az iskolában
9236 2| Az almán fekete gyöngy. A tarisznyán fekete Tisza, Duna, Dráva,
9237 2| kezével szokása szerint a tarisznyaszíjat fogdosva diktálta a szavakat.~
9238 2| akkor, sárgák, vörösek, tarlottak.~Fölsiettünk a létrán az
9239 2| hogy bármilyen kedvelt társ is volt a Laci gyerek, ő
9240 2| futni, mint még valami öt társa. S így nő fel hajadonná.~
9241 1| a jele, hogy a vajdát a társadalmi lépcsőn egynehány fokkal
9242 1| haragos ítélet a devernyázó társaságon. A falunak öt legmódosabb
9243 1| annak is jólesik az emberi társaság - (ámbátor a paraszttársaság
9244 1| felejtem el, hogy minden társaságban én vagyok a legkisebb. Engem
9245 1| rendjénvaló. Kegyed bizonnyal más társasághoz és más kifejezésekhez van
9246 1| is befogadnák az urak a társaságukba. Kérek kegyedtől is türelmet
9247 2| meg a tarisznyára. Az üveg tartalma azon a három tárgyon folydogált.
9248 1| mintha valami megjegyzéstől tartana. Azonban senki se szólt.
9249 1| megkiáltsa. Lopástól nem kell tartanunk. Egyetlenegy tolvaj volt
9250 2| leteszi, ahogy kínálja, a feje tartása, keze mozgása, meleg nyájassága,
9251 2| Aztán, látod, örökké nem tarthat ez a mi ismeretségünk. Én
9252 2| pajtások vagyunk, s most is tartjuk a barátságot. Tanítógyűlésen,
9253 2| De én ám erősen átfogva tartom a bal karját, hogy el ne
9254 1| Egyenesen a leányok felé tartott. Ott a lépése bizonytalanná
9255 1| kenyér meg a bal kéz együvé tartozna. Végigömlik rajta a hideg,
9256 1| megfordítva vagyon, mert ott tartoznak énneköm. Aszongya: ü jobban
9257 2| éreztem, hogy jó szóval tartozom neki. Mikor odaértem, rákiáltottam:~-
9258 2| hajlékunk a hajléka. Mihozzánk tartozónak tudja magát. Ha rám néz,
9259 1| egy angyal földi látogatásáról szól, az ének a képzeletnek
9260 1| áldóját - feleli Fodor föllebb taszítva a homlokán a kalapját -,
9261 1| tovább.~Futva jön most egy tatársüvegű kisgyerek.~- Új tollam van! -
9262 2| emberi életnek is csak egy tavasza van. Ha elmúlik a tavasz,
9263 1| volna.~Átvergődik az élet tavaszán. (Micsoda tavasz az, amelynek
9264 2| javában benne volnánk a tavaszban. A nap meleggel sütötte
9265 2| szeleburdi, fekete leány. Már tavasziasan voltak öltözködve. Rózsaszínű
9266 2| kályha mellett elhitte, hogy tavaszodik. Fölébredt. És bontakozik
9267 1| vagy, tyúkanyó? Lesznek-e a tavaszon csirkéid?~- Még nem tudom.
9268 1| Ma is látunk efféléket tavaszonkint: egy öregasszonyt meg egy
9269 1| várjuk a gólyát. Az igazi tavaszt a gólya hozza meg. Tavaly
9270 1| visszafelé mennék, hogy távolabb maradjon.~A zene halk és
9271 2| puhaságát.~Megállt kétlépésnyi távolságban, mint a megriadt őzike és
9272 2| beszélgettem vele, és hogy az ő távozásával megüresedett a kert. És
9273 1| essen beléd!~A kutya el is távozik. A hodály hátulján csahol
9274 1| tántorogva, de szótlanul távozott.~Baczonyi kuksolt az asztal
9275 1| te korhely gazember!... te-te-te semmirevaló.~Így motyogott,
9276 1| és hogyan kell tartani a teáscsészét, mikor állva isszák.~A vén
9277 2| nincsenek báli, fürdői és teásesti előzmények. A Mondschein-szonátát
9278 2| lehetne kapni egy csésze teát?~Sehol.~Itt a kocsma: egy
9279 1| butykosból.~- Micsoda huszár lesz tebelőled - mondottam, s felültettem
9280 2| nélkül nyargalt vissza a téglák közé.~Hanem aztán, hogy
9281 2| keze a száján habzott.~- Téglával - felelt rá maga a katona.~
9282 2| sima, mint a bársony.~- Ne tegye ezt többé - mondotta az
9283 2| kordéval, tudhassa kend. Tehénnel a kötél, szamárral a kordé,
9284 1| fia szokott ülni. A vastag tehénszőrszűrön bizony nyomni is
9285 2| hajoltan caplatott a nagy teher alatt a sárban. S egy méternyi
9286 2| vallani? Ha nem akar, hát nem tehessünk róla.~Erre a bíróság összetanakodik.
9287 2| feleltem rá. - De hát ki tehet róla, hogy a Nacza az én
9288 1| akarja lefesteni. Én nem tehetek róla, hogy Kevi bácsit ítélte
9289 2| Ne gondoljon maga avval. Tehetnek-e már többet velem, mint amit
9290 2| a rózsa karóján most egy tejesfazék szárad, de köröskörül éppúgy
9291 1| beteg, fölemelve az arcát.~- Tejjel - felelte röviden Duli Péter.~
9292 1| még a nyáron elkészítették a föld alatt a téli meleg
9293 2| könyvet, egy birsalmát, és egy tekercs madzagot. Végül már könyékig
9294 1| nagy fene tarajos kígyó tekereg az úton. Jön velem szemtül
9295 1| alatt.~Nem sokkal kevesebb tekintély a Gál gyerek se. Ez sánta
9296 1| mozdulatot köszöntésnek is tekinteni, kalapigazításnak is. Köszöntés
9297 2| helyen. Mert a korára való tekintetből nem ültethettem a kicsinyek
9298 1| András csak a kutyájára tekintett és csakúgy halkan leszólt
9299 1| a szokatlan erős hangra tekintettek ki az ablakon. Mély kürthang
9300 2| harcsafejű család rámbámul. A tekintetük azt mondja: Látszik, hogy
9301 1| ég helyett a földön jár a tekintetünk. Ő a boldog, a tökéletes,
9302 1| mind mosolygott. Egymásra tekintgettek, meg a fecskékre. A Daczó
9303 1| szívére szorítva és az ég felé tekintve; Szent Pál a pallosra támaszkodva;
9304 1| szmirnai és lyoni művészettel puhított dívánjaitokon és
9305 2| benne felejti a világot a télben! Talán mink vagyunk az utolsó
9306 1| bogáncs borzas fejére, a telegráf-oszlopok hideg porcelángombjaira
9307 2| úgy vacog rajta, mint a telegráfmasina. De azért elhozza. A vendégeim
9308 1| én fehér papirosom, amit teleírok a tisztességtudásnak és
9309 1| előtt Istenes Imre térdel. Teleképpel fújja a tüzet. A tűz pirosló
9310 1| virágot küldenek; a levegőt telelehelik édes sóhajtásokkal. Óh,
9311 1| eszünkbe. Így vethette Ő a Végtelenség fekete mezején egyet-egyet
9312 1| Azelőtt vályogot hányt, és telenkint lakodalmat muzsikált - soha
9313 2| ott a szűrén, a padlóra telepedetten. Azokat csak szívességből
9314 2| dőlt, mintha át kívánkozna telepedni a szomszédba. Meg egy rossz
9315 1| Az volt a szándékom, hogy teleszedem az üveget szentjánosbogárral.
9316 1| is a gémfa, mint egy nagy teleszkóp mered a vastag végével az
9317 2| szabású fakeresztekkel van teleültetve a mi temetőnk. Az én gyermek
9318 2| mentem át a pajtájukba. Teli volt az szénával, és illatos
9319 1| börtönben nem ült.~Szűcs András telihúzta hát a vályút vízzel, aztán
9320 1| egy marék só - összekerül télire a kenyér.~Az Ábris gyereket
9321 1| csúnya, hogy a szemét szinte teljesen takarták a rálógó fürtök,
9322 1| mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de
9323 1| egy-egy most nyílott, mézzel telt virágcsoportra, és cipelik
9324 1| Mindegy: az arca bizonyára teltebb volt, az állacska fejletlenebb,
9325 1| megmondotta, hogy azt vele temessék el.~Úgy látszott, nem fog
9326 2| édesapánk.~Mindez csak a temetés után jutott eszünkbe.~Megnémult
9327 2| hátán jött ki a golyó.~A temetésen én vittem a keresztet. Ott
9328 2| olyan volt a hangja, mint a temetési ének.~- Miért ne mehetnél?
9329 2| bele?~Az év utolsó napján temetésre kellett mennünk. Míg a pap
9330 1| Bozókiné, az Ilonka anyja. Sír. Temetést jelent?~- Ki halt meg, lelkem?~-
9331 2| világ határtalan nagy fehér temető.~Hát van élet a földben?
9332 1| mind az öt család, mintha a temetőbe járna hálni, a föld alá.~
9333 2| megdicsérte valaki. Most, hogy a temetőnkben jártam, eszembe jutott a
9334 1| nap volt. Egy öregasszonyt temettünk el ottan. Ahogy az országútra
9335 2| nyugalmát. És hát az a nő temiattad sokat szenvedett.~- Okosan
9336 1| mezőn él, a pitypangok, temondádfüvek, harangvirágok és kikericsek
9337 1| remeg a fűszálak között. A temondádfüvet, amelynek a gyökerét mindenkinek
9338 1| napsugárba, amely a magas templomablakból aláereszkedik. Mikor az
9339 1| felelős őre, a fűtés intézője, templomi miniszterelnök, főfő spongyanedvesítő,
9340 2| Hogy az út sáros volt a templomig, a szomszédból is a mi udvarunkon
9341 2| kért, hogy kerüljem meg a templomot.~Néhány perc múlva ott volt
9342 2| szép öregembert láttam a templomotokban. De kár az olyan arcot sírba
9343 1| szálló fehér fonadékot. A templomtornya is megakaszt egypárt az
9344 2| életrevaló. Több eszed van teneked, mint Soósék egész falujoknak.
9345 1| megmagánosodik, mint a sziget a tengeren.~Nem érti a világot.~A világ
9346 1| átrepülni egy egész nagy tengert, meg egy egész nagy országot?~
9347 2| szomszédja is.~Hát mondom, csak tengődött. Eljön az aratás ideje.
9348 2| nevelni.~Hanem biz ők csak tengődtek minálunk.~Mátyás arra számított,
9349 1| tiszta kűé vállott, meg aztán tengöri bihal mög mindenféle. Hát
9350 2| megláthatná valaki. Aztán szóba tennének, hogy mi közöd velem?~Nézett
9351 2| megtaszította Marcit.~A ténta kilottyant.~Marci visszahőkölt
9352 2| érintkeznek. Kölcsönműveletek a tentában, ceruzában, az óraközi szünetek,
9353 2| van keményedve a mi népünk tenyere, hogy el se tudja képzelni
9354 1| toll úgy csillog a Marci tenyerében, mintha arany volna. Csodás
9355 2| az ölébe és etetgette a tenyeréből. Ő aztán hozzám is szelídült
9356 2| kezét és belesimogatom a tenyerembe.~- Rozika - mondom -, megösmersz,
9357 2| beszélgetünk, végigsimítom a tenyeremmel az arcát. Meleg volt az
9358 2| történt először. Az asszonyt tenyéren nevelték, mert egyetlen
9359 1| életnek!~Nincs a földön egy tenyérnyi térség, amelyen valami növény
9360 1| kalapját.~- No, most le köll térbetyűni - mormogta.~És letérdepelt.~
9361 2| csatában golyót lőttek a térdébe.~Most már tudjuk, hogy a
9362 2| a misejáró öregasszonyok térdelnek.~A ház végén Nagy János
9363 1| hétfájdalmas szűz előtt szokott térdepelni. Talán az orvoshoz, mert
9364 1| ide gyüttem.~Ezt mondva, a térdére csapott, és aggodalommal
9365 1| megjelent. Valami nyolcvan juhot terelt maga előtt. A Burkus kutya
9366 1| irányba: dühös ugatással terelte rendbe a nyájat.~- Embör
9367 2| Kevés sincsen. Ha gomba nem teremne a réten, meleget se főzhetnénk.
9368 1| leányok a Tisza-Duna partján teremnek: rózsák, liliomok.~Varga
9369 1| hanem álmában, mikor a világ teremtésében megfáradtan alvásra dőlt
9370 1| Hát mondd meg, hogy miért teremtett téged a jóisten?~És a kis
9371 1| És vesd el magad pirinkó teremtvény: a szél erejével ők is égi
9372 1| nem engedem magamat minden téren. Pedig csalt is. Mindenki
9373 2| aggodalmat keltett az én visszatérésem! A leány elbeszélte, hogy
9374 2| pelyhekben a szürke felhők terhe: az első hó.~Az ablaknál
9375 1| kedves bátyám, ha nem lennék terhére, szeretnék lemenni és ott
9376 2| elköltözök innen és vissza se térhetek többé soha! Tetszik neked
9377 1| lassú repüléssel az édes kis terhüket, egy-egy századrésznyi picinyét
9378 1| fecskének is ura, nem itt terít télen asztalt nekik. Elközelget
9379 1| hogyan fáj a szíve, mikor a terítéket gondolatban összehasonlítja
9380 1| házak hosszú árnyékokkal terítik be az utcát. Az emberek
9381 1| sötét füstként szállt fel és terjedt szét az esti homály. A juhok
9382 1| egyik asszony az ég felé terjegette a két kezét, és a jajgatása
9383 1| csak a szokott birkaszag terjengett.~Olyankor a legéhesebb juhok
9384 1| Anyácskám, elfáradtam!~- Terjeszd ki a szárnyadat - feleli
9385 1| izengetnek egymásnak, egymás felé terjesztgetik a karjaikat; egymásnak virágot
9386 2| a mienk. Az időjárás, a termés, az útcsinálás, az adó,
9387 2| kertben. Nézem, hogyan indul termésnek a kajszibarack. Ahogy a
9388 1| volt egyebük, csak az a kis termésük. Öt család. Sok gyerek minden
9389 2| Nem ösmerte a parasztnak a természetét, hogy szűrt csak vásáron
9390 2| ki magamat, a leány olyan természetű volt, mint némelyik részeg
9391 2| sarka nyúlánkká emelte a termetét, tetszett nekem. Aztán hát
9392 1| hogy mennyi őszit vetett? termett-e bőven kukoricája? jó-e a
9393 1| A messze Afrikából ide térnek mindig vissza, ide ám, a
9394 1| Hát ahogy kinyiti, ott teröm hét ördög. Oszt mögszólal
9395 1| ő azt mondja, szereti a terpentinszagot: valami festő műtermére
9396 1| műtermére emlékezteti őt a terpentinszag. A festő nevét elfelejtettem.~
9397 1| szobám tele is van tőle terpentinszaggal. Bocsánatot kérek emiatt
9398 1| kremzerveisz! gebrannte terra sienna! és umbra bőven!~-
9399 1| Nincs a földön egy tenyérnyi térség, amelyen valami növény meg
9400 1| egy este Keviék a vetéstől tértek haza. Lidi akkor ment a
9401 2| Dehogy nem - felelte magához térve. - Hol szerezted? Nagyon
9402 2| válaszol. Az asszonyok köszöntésére komolyabban, mint a lányokéra
9403 2| Szombaton este bekopogtat:~- Tessen egykicsit kijönni.~- No
9404 1| annak, hogy ezekről a tollas testben járó lelkekről nem tudunk
9405 2| nyuksz~-ik~Matlak Fáni gyenge teste él~t 15 es~ztendőt~mögh~
9406 2| ruha zörgősre fagyott a testén.~Hát mondom, így eszembe
9407 1| fekete báránybőrsüvegek meg testes Rózsás-kertek és Lelkifegyvertárak
9408 2| kutya fölkel és megindul. A testét lomhán lógázza hazafelé.~
9409 1| átváltoztatja az ostyát Krisztus testévé. A ministráns gyerek háromszor
9410 1| tud lenni a madár! Egész testével szomorú.~A minap aztán sok
9411 1| búcsúból eredő lelki és testi jutalmakat.~A többi búcsús
9412 2| mondok, hát féligmeddig testvéred is volt a Nacza, mert az
9413 1| kereng a napon az ő kis testvéreivel.~Volt.~Nincs.~Mi célja lehetett
9414 1| és az egymás iránt való testvéri érzésnek jeleivel.~Intek
9415 2| ezt a történetet, jól is teszed, ha így fejezed be, mert
9416 2| kutya, csak beteg.~Eléje teszek egy tányér vizet. Hát csak
9417 2| Az öregasszony kihúzza a tésztából a kezét, és a fiára bámul.~-
9418 2| burgonyát, kukoricát, vagy tésztamaradékot vetettek ki a baromfiaknak,
9419 2| Hátul egy vályogistálló, a teteje meg a fala kissé meg is
9420 1| Andrásnak, az mind egymás tetejébe került - alig győzte a hallgatóság
9421 1| bebújnak a kocsiban vöröslő tetemes dunyha alá - néha tíz is
9422 2| étvágytalan, szomorú.~Eléje tétettem a vizet meg egy-két marok
9423 1| A kölcsönt csapva adják; tetézve kapják vissza. Amit a csapófa
9424 2| jelent meg, amikor a láng a tetőre futott. A szájában az egyik
9425 2| zúzmarától.~Az emberek lenéztek a tetőről, hogy fölkel-e?~Nem kelt
9426 2| hirtelen elborította az egész tetőt. Recsegett, ropogott, pattogott
9427 2| Kifaragják a szelemenfát, a tetővázat és újra zsúpolják.~A leégettnek
9428 1| hogy lesegítsem?~Pillanatig tétovázott. Aztán beletette a kezét
9429 2| szívesen?~- Dehogynem - felelte tétovázva -, de lássa, olyan furcsa...~-
9430 2| se szól erről senki. Nem tetszenek egymásnak, azzal vége. Azért
9431 2| le a szeméről.~- De hát tetszik-e a legénynek? - kételkedik
9432 2| széles tenyerével a neki tetsző taktusokat. Látszik rajta,
9433 2| Jancsit?~- Nem...h.~- Jól tetted-e, hogy pofon vágtad?~Erre
9434 2| Vállalta a szenvedést a tettéért.~S példákat mondtam még
9435 2| többet velem, mint amit eddig tettek?~De nem bántották többé.
9436 1| gyertyát és az ágy mellé tették a kvasznyira. A gyertya
9437 1| állott alázatosan, mint a tetten kapott gyerek, aki várja
9438 2| kecske őt megrohanta. De a tettét nem tagadta el. Vállalta
9439 2| falusi ember nem rohan a tettre a gondolatával, csak hordozza.
9440 2| akarják!~Mindössze annyit tettünk meg, hogy attól fogva nem
9441 1| elszéled a legelésben. Ki is téved a legelőről, bemegy a lucernásra,
9442 1| valamit, de ez bizonyára csak tévedés. A báróné csupa selyem,
9443 1| tündérek. Az a pislogó mécs a Tévelygő juhász, aki nem találja
9444 2| Csöndes nép az.~- Akkor mással tévesztem össze. Van-e gyermekük.~-
9445 1| meggyújtódik és a kályha vállára tevődik.~Az iskolát gyönge világosság
9446 1| ennek a szelíd kis házi tigrisnek a fonását. Milyen boldog
9447 1| magára: egy öreg búcsús, aki tikácsol, és sovány, sárga és erejefogyott,
9448 2| hang kérlelés volt és nem tiltakozás.~- Miért ne - feleltem -,
9449 2| át két lelkiismeretnek a tiltakozó susogását: Nem szabad! Nem
9450 1| legyen modellem, ijedten tiltakozott.~- Isten tudja, mit értenek
9451 1| pap jókedvűen.~- Fogadásom tiltja - felelte Baczonyi elvörösödve.~
9452 2| Ha tudtad volna, hogy tinta van a kezében, meglökted
9453 2| homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás,
9454 1| rajta, nem tudom. Talán a tintacseppet nézi. Egy olyan mozdulattal,
9455 2| Megfelezed-e vele a magad tintáját?~- Meg.~- Hát akkor elmehettek.~
9456 2| begyűri maga elé. A kis zömök tintásüveget leoldja a madzagról
9457 2| Marci a foga közé veszi a tintásüveg dugóját és egyet csavar
9458 1| mint amilyen leányok a Tisza-Duna partján teremnek: rózsák,
9459 2| újságok azt írták, hogy a tiszt urak keményen bántak vele.
9460 2| meg minden reggel, hogy tiszta-e mindenkinek a keze, nincs-e
9461 1| ember áll is odalenn, mind tisztán megérti, s kihallatszik
9462 1| ezt jobban?~Azt azonban tisztára meg lehet mondani, hogy
9463 2| hősiesen, mert a lélek tisztasága az első minden elsőségek
9464 1| van, ott rajzanak az erdő tisztásain meg a kaszálatlan réteken,
9465 1| vagyon! Megátkozlak titeket tisztátalan lelkek, hogy az elrejtett
9466 2| írsz haza, irasd bele, hogy tisztelem őket én is.~Máskor hozzávágtam
9467 1| nagyságos tanfelügyelő úr, meg a tisztelendő esperes úr. Jobban szerettem
9468 2| fadudához és bizonyára az én tiszteletemre rákezdte a lengyel himnuszt.~
9469 1| halottaiknak megadják a tiszteletet.~És még egy érdekes vonás
9470 2| a feladatot? Hát ez nagy tisztesség. A minap egy délután új
9471 1| ha valamit akar, előbb a tisztességesen kell igazítania.~Azonban
9472 1| papirosom, amit teleírok a tisztességtudásnak és az egymás iránt való
9473 1| tetszett, hogy soká jön a tisztölendő. De végre előrobogott az
9474 1| felelte az öreg haragosan -, tisztölöm az urat, de nem engedöm.~-
9475 1| mindenféle. Hát ahogy ott söpör, tisztogat, mögakad a szöme egy vasas
9476 2| fogékony volt, de iskolai tisztséget nem lehetett ráruházni.
9477 2| kétfelé választja a haját.~A tiszttartó Cigány kutyája dugta be
9478 1| káplán lesz, vagy orvos, vagy tisztviselő. Az ő arcában is van valami
9479 1| meg őket. Rejtelmesek és titkolódzók. Néha mozdulatlanul állanak,
9480 1| te vőlegényed!~Kevi Imre titkon rámosolygott Fodor Lidire.~
9481 1| susognak.~Az éj tele van titkos susogással és hajlongó árnyékokkal.
9482 2| Tehát ő sincs beavatva a titokba:~- Kicsoda az köztetek -
9483 1| aki vak szegény és koldul. Tíz-tizenöt falu a kerületük. Hol imádkoznak,
9484 2| Ha táncolna ez a kutya, tízannyit keresnék. Az anyja már táncolt.
9485 2| Márpedig én nem engedek a tízből - felelte a másik. A kordéval
9486 1| óramutató vagy innen van a tízen, vagy túl vagyon rajta.
9487 2| jajgatta az asszony. - Tizenegy forinton vettük. János!
9488 1| holdvilág felkelt. Éjjel tizenegykor hazatért Szűcs András a
9489 2| Fábián Veronka a neve. Tizenhárom éves, de korán megnyulladt.
9490 1| hogy nem is lehetett túl a tizenhaton.~Attól az órától kezdve
9491 1| Örzse. Annak adja oda. Miska tizenhét esztendős; Örzse tizenöt.
9492 1| A nyája elejét meg egy tizenkét éves gyerek őrzi. No lám,
9493 1| Megnéztem az órámat. Éppen tizenkettőt mutatott.~- Illés bácsi -
9494 2| felakasszam magamat. De hogyisne! Tizenkilenc éves voltam, és ahelyett,
9495 1| megindultak egyenkint, hármankint, tizenkint, szét a virágos világba,
9496 1| rodostói rabságról vagy március tizenötödikéről beszélni, mert éppen évforduló
9497 2| állt a földben.~Felkocog a tízórai szünetben a kertből. Kiheg-köhög
9498 1| Hapapap.~Elmondatják tízszer-hússzor. A Fercsi gyerek mindig
9499 2| ő zenél az orrán át:~- tnde-tnde...~És a kis mezítlábas leányok
9500 1| a múltak fölött, mint a tó fölött a madár.~Ahogy így
9501 1| amelyen fölszállott valamelyik tóból a garabonciás. Honnan jöttek
9502 1| megtanuljam kívülről. Ezt írta többek között:~- Ki nem mondhatom,
9503 1| legéhesebb juhok igen előzik a többit. Maros már küldetlenül is
9504 1| beszélgettem vele, mint a többivel. Érdeklődéssel hallgattam
9505 1| nők az ujjaik gyorsaságát többre becsülik a zenénél és ezzel
9506 1| egymás után. Nem kellett többször elolvasnom, hogy megtanuljam
9507 2| helyett krumpli, vagy sült tök a reggelijök. De vajon boldogabbak-e
9508 1| tudok. - Ez meglepte. Ő tökéletesen beszél franciául. Ez meg
9509 2| Andrissal nagy játékba kezdtünk: töklevélből vágtunk dudát magunknak
9510 2| kukoricán élnek: télen néha sült tököt esznek. Húst soha. Lehet,
9511 1| szeretnék lemenni és ott tölteném a nyarat is. A kis cigány
9512 2| Bizonyosan az irkavétellel töltötte el az időt. Sietve jött
9513 2| kisvártatva a fiú.~Az apa pipát töm s eközben mindnyájunk arcára
9514 1| mert ott gyűltek össze.~Töméntelen nagy fekete madárraj volt
9515 2| eközben kiég. Baracs Imre újra tömi, noha még forró a cserép.
9516 1| viaszkból gyertyát. Tegyen bele tömjént is. Aztán ássa el a kereszt
9517 1| A fiaim se koptatták a tömlöc küszöbit...~Fodor Andrással
9518 2| húgával lakik, akinek az ura tömlöcben ül. (Verekedés miatt ül
9519 2| ül a házzal, s a pipáját tömögeti, végigpillant oldalt az
9520 2| nem tudtam mondani, csak tömögettem a pipámat.~A leány folytatta
9521 1| az oldalán, úgy meg volt tömve. No, egy nagy birsalma ki
9522 1| Bogár Miska. Komoly kis tömzsök gyerek. Még csak palatáblával
9523 1| mennyit ér, aztán be köll tönni a takarékpénztárba. Ott
9524 2| Nem tudtam eligazodni a töprengéseimben.~Úgy estefelé egyszer csak
9525 1| porcelángombjaira és ott dermedeznek, töprenkednek, hogyan lehetne menekülni?~
9526 1| elemekre, annak nem kell sokáig töprenkednie, mert Vida Imre hozzáteszi:
9527 2| ődöngött sírva, a kezét tördelve. Juli nem sírt. Sápadt volt,
9528 1| még új hálót, hiába minden törekvés: az élet nem nyúlhat tovább,
9529 2| Valamelyik betörte. Hogyan törhette be? Talán almát dobott egyik
9530 2| kend azt a négy pengőt? Itt töri-vágja a földet napokon át érte,
9531 1| falu felé.~- A nyavalya törje ki azt a sündisznót - káromkodik
9532 1| gabonát hoz a hátán, ki felet. Törlesztenek vagy egészen is kifizetik
9533 2| ajtóban, és csiszi-csoszi: törli a csizmáját hosszan a gyékénybe.~
9534 1| beteg tigris mindezzel nem törődik. A napsugár ráhull. Jólesik
9535 1| gilice!~Mitől véres a lábad?~Török gyerek megvágta,~Magyar
9536 1| anyjuk, ihol van mán a hír a török-bankórul. Azt mondja, hát mögkapja
9537 1| bemögyön még este, lötöszi a török-bankót a takarékpénztárba. No mondok,
9538 1| kend magára lakatot, mert a törökbankón azt jelenti, az elfogadom,
|