15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
9539 2| őhozzá van a spongya.~- Töröld le a tintát arról a fiúról.~
9540 2| éppen egy milliom darabra törött.~Még ez nem lett volna baj;
9541 2| De mind aszongya, hogy törötten találták.~A gyermekek valóban
9542 1| Gőzöljek.~- Mivel?~- Törpetyinnel.~Elhallgattak.~Mind a kettő
9543 2| S példákat mondtam még a történelemből, hogy az igaz szóért halálba
9544 2| látod, nekem érdekesebb történet nincs ennél. Mert én ezt
9545 1| hogy mit akar. A búzaeladás történetébe bele fog szövődni az áldomás
9546 2| vidéki lapban láttam egy történetedet.~Egypárszor én is próbáltam
9547 1| vonul át az elméjén. Az ő történetei bizonyosan vadásztörténetek.
9548 2| hogy én is tudnék csinálni történeteket, ha akarnék!~Másnap, mikor
9549 2| tanítónak.~Hát biz ez együgyű történetke. Nem is érdemes ezt megírni
9550 1| Valamelyik ínséges esztendő után történhetett, hogy a gazdák összeadtak
9551 2| asszony.~És egy könnycseppet törül le a szeméről.~- De hát
9552 2| fejét és körüldörzsölte a törülközővel.~- Ne ríj, Andriskám! -
9553 2| mindenkivel. Csekély okokért orcán törülte, vagy fellökte a kisebbeket.
9554 2| rebegi a szemét a kötényével törülve. - Az ember most is a kocsmában
9555 2| meg kell szenvedni. Isten törvénye ez. A szenvedés lelki mosdás.
9556 1| őket tűrni. Ha engednek a törvényen, akkor a bakter is lopásra
9557 2| bajusz azt jelenti, hogy törvényesen is elválik tőle.~Baracs
9558 1| Mihálykor. No azt mondja, nem tösz sömmit, ő úgy is bemögyön
9559 1| Megállott. Egyet vakart a füle tövén.~- Minden délután idejön
9560 1| Sóhajtott.~Vakargatta a füle tövét.~Mert csak ő tudta azt;
9561 1| gyermekhang is.~- Hol?~- Az orrod tövin.~- Hol?~- Itt la.~Bizonyára
9562 2| odakényszerítenek a tudomány tőgye alá! Az ördög égessen meg
9563 1| apámnak egy bagolyfej óratartója. Bagolyfej, gesztenyeszínű
9564 1| Vaty-vaty, adjátok elő a tojásaimat! Ki akarom költeni!~S beleül
9565 1| gépet -, nem tudták. Minden tojásból nyomorék csirke bújt elő -
9566 1| Valami három hét óta ül már a tojásokon. Honnan tudja az az együgyű
9567 1| rajta és tesznek alája 18-20 tojást, akkor boldogan elhelyezkedik,
9568 1| ahogy visszafelé vitték a tojásukat.~Az égen csak egy kis fehér
9569 1| beleül a kosárba, amelyikbe tojni szokott, és várja a tojásokat.
9570 1| kilométernyi utat jár meg egy tok gyufáért, vagy egy kurta
9571 1| folytatta:~- Lehajlok egy tőkéhez, meg akarom nézni, hogy
9572 2| hordó bora termett. Két régi tőkén termett annyi. A falu az
9573 1| fiai a természetnek: ők tőkepénzesek, hatalmas óriások a szegény
9574 1| esti homály. A juhok bégve tolakodtak előre. A kaszálóról átszálló
9575 1| tarisznya mélyéből egy fényes tollacskát kapar elő.~A toll csakugyan
9576 1| Bagolyfej, gesztenyeszínű tollakból. Alól körül volt nyírva.
9577 1| tatársüvegű kisgyerek.~- Új tollam van! - kiáltja még a küszöbön.~
9578 1| takarója annak, hogy ezekről a tollas testben járó lelkekről nem
9579 1| illetőnek a lelke átszáll a tollba és benne van, amíg a nevét
9580 1| tollat nagy óvatosan és a tollnak a hegyére pislog. Hogy mit
9581 2| óra felé mintha egy fehér tollpihécske szállt volna el az ablakom
9582 1| szétteríti az irkáját. A tollpróba általános érdeklődés mellett
9583 2| ottmaradt szerszámok közül egy tollszárat kotor elő.~A tollszár vasában
9584 2| szavaiban.~- Te olyan jó tollú ember vagy - mondotta aztán,
9585 1| Sötét palaszín szürke felhők tolonganak odafenn. Néha egy lomha
9586 1| reteszt. A juhok egymáson tolongva igyekeztek a vályúra.~Szűcs
9587 1| kell tartanunk. Egyetlenegy tolvaj volt csak a faluban: ő.
9588 1| Az ember megbocsáthat a tolvajának, rágalmazójának, gyilkosának
9589 1| Éjjel is néz. Meglátja a tolvajt. Az Aranyszemű csillag megint
9590 1| Künn aztán hullhat a hó, tombolhat a tél hideg orkánja, ürgéék
9591 2| tenyerével a szamárnak a tomporára.~Ment a jó vén szamár, mint
9592 1| drágakő. Repülő zafírok, topázok, gránátok, meg türkizek!
9593 1| egy másik béres, aki most toppanik be az esőről a tornác alá
9594 2| valami daganat támadt a torkában.~Tovább sétáltam, és bosszúsan
9595 2| sugárzanak.~Megköszörüli erre a torkát Soós Estván és a füstölgő
9596 1| Pál megrohanta Fodort és torkon ragadta. Bizony, ha beléjük
9597 1| krajcáron. Vélni lehet, hogy torkoskodik, pedig hát meg se szagolja
9598 1| egész falu látta.~A malom tornácán mindenkinek a szeme elnyílott.
9599 2| Imre se szólt többet. A tornácfának támaszkodva nézte szótlanul,
9600 2| reggeledett, ott ült Tóth Antal a tornácom falán. A kötényfoltos bekecs
9601 2| szőlőfürtökkel elborított tornácoszlopoknak. Magam is megbámultam. Akkor
9602 2| megláthatná a szomszéd falu tornyát, a vöröstetejű köpcös tornyot,
9603 2| tornyát, a vöröstetejű köpcös tornyot, ha ugyan fölpillantana.
9604 1| Hétéves korában vitte el a torokbaj.~Még valamit mondott volna
9605 2| fújta meg Jancsikát, hanem torokgyulladást, azt kapott. Az asszony
9606 2| mutatóujját föltartja. Rekedt torokhangon dalol:~Tisza mellett ne-he-hem
9607 1| az erdőbe. Vágjon ott egy tőről, egy ágról való idei mogyoróvesszőt
9608 1| képest olyan piciny, mint a toronyhoz képest a hordóabroncs; és
9609 1| kocsiról, és a legelőn át toronyirányban bandukoltam hazafelé.~Szomorúság
9610 1| Beállhatna akármelyik városba toronyórának.~A körtefa alatt már akkor
9611 2| múltán mégis rápillant a toronyra. Olyan, mint régen! Még
9612 1| nem olyan munka, mint a tortacsinálás. A házasságra néminemű előzmények
9613 1| homlokán kesze-kusza ráncok torzolódnak össze.~- Szentje ne légyön -
9614 1| Az árvalányhaj össze volt torzolva a kalapján. A kalapja csak
9615 2| rohannak. A fiúk labdáznak, tótágast állanak, átugrálják a fűrészbakot,
9616 2| Kramó, ilyenforma valami tótos név. De ő maga nem volt
9617 1| Persze azokat régen elsikkasztotta a teremtésnek szoknyában
9618 1| feküdt odabenn. Meggyújtották az egyik szentelt gyertyát
9619 1| árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott
9620 2| a pofon nem fehér holló.~Továbbá megkaptam a sonkát, szalonnát,
9621 1| brim-brum - halk búgással tovarepül.~A két gyerek bámulva és
9622 2| kis utcán szivart veszek a trafikban, hallom, hogy valamelyik
9623 2| Ha azonban nem szereted a tragédiákat, írd azt, hogy ebben a pillanatban
9624 2| hatásosabb. Nevezheted aztán tragédiának. Az ilyesmi erősen hat a
9625 2| Így felelt.~Azt gondoltam: tréfál. Az én Miklós barátom behörpintett
9626 2| Hát tudod azt is, hogy én tréfálni nem szoktam!~És a leány
9627 2| nyilatkozata. Hátha nem tréfált? Hátha van itt valami ügye-baja,
9628 2| mint az emberek, komolyan, tréfásan, a dolguk szerint. Mindenki
9629 1| elaprózza a végén vékony trillákban.~Én eleinte szédelgek ettől
9630 2| dudát magunknak és azon trombitáltunk. Utánoztuk a katonákat.~
9631 2| Hát semmi - felelte egyet tubákolva a papunk -, csak éppen,
9632 1| igézetekről való imádságok felől tudakozódnak.~De hát a mi Duli Péterünk
9633 1| aztán ballagott a faluba. Tudakozódott, hogy ki látta a kutyáját?~
9634 1| Mit fizetnek érte? - tudakozza suttogva -, mennyit fizetnek?~-
9635 2| hazaszeretetről, a becsületről, a tudás értékéről.~De Miklós nem
9636 1| gyerektörvények meg csudálatos tudások származnak szét a faluba.
9637 1| fiának, mint a sok szép tudást, meg az emberséget, amit
9638 1| gyémántot kínálna a kis tudatlan féregért, bizonyára komolyan
9639 2| jár a szamár a kordéval, tudhassa kend. Tehénnel a kötél,
9640 1| a nevét, ide hátul, hogy tudhassák a nevit. Hát oda kapart
9641 1| és elragadnák.~Később már tudhatja mindenki.~De micsoda elkeserítő
9642 1| ilyen mereven a semmibe. Ki tudhatná: mit néznek és mit látnak?
9643 2| kiraboltak egy postakocsit. Tudhatod, hogy akkoriban virágzott
9644 1| ilyen lyukon bemászni nem tudhatott. Nem is olyan fajta cigány
9645 1| mosolyogva vont vállat:~- Tudj’ az Isten. Megérzem én azt,
9646 1| most a császárral. Mert tudják-e kendtek, mire jó ez a három
9647 1| sóhajtanak, remegnek; mintha tudnák, hogy a pompájuk szép és
9648 1| másvilágon találkoznánk, el nem tudnám másképpen képzelni a szentek
9649 1| Olyanok, mintha meg is tudnának mozdulni, ha akarnának.~
9650 1| Mondjál, Péter, kincset! Neked tudnod kell, mi hol rejtőzik? Mondd
9651 1| így apróra kitapogatom a tudományát -, de hát azt mondja még
9652 1| Belenövődik mindenféle idegen tudományba, idegen szokásokba. De micsoda
9653 1| az állati ösztönről írott tudományok nem elégítenek meg. Az állati
9654 2| ördög égessen meg minden tudományt!~Tíz óra után le akarok
9655 2| megfordultam, meglökődött.~- Ha tudtad volna, hogy tinta van a
9656 1| Mert, hogy az éjjel nem tudtám aludni, egyszer csak megszólal
9657 2| istálóajtóban, mikor a kis gömbölyű tükörben kétfelé választja a haját.~
9658 1| aranyszemű levelészek halványzöld tüllruhákban. A ribizlibokrokon gömbölyű
9659 1| szitakötő, aki a vizeknek a tündére!~Mert ha a pillangó repülő
9660 1| előttem ez a gondolat és tündérorcával mosolyog reám. De én szomorúan
9661 2| van. Mellényén ezüstösen tündökölnek a kacskaringóba varrt bádogpitykék.
9662 1| csillagok is mindegyre sűrűbben tünedeztek elő, és az öreg még mindig
9663 1| nincsenek. Ott tűnődünk, tünekedünk aztán, hogy mi lehet a hiba?
9664 2| tudja a manó, nekem nincs türelmem. Hanem elbeszélem neked
9665 1| társaságukba. Kérek kegyedtől is türelmet irántam. Mi lenne belőlünk
9666 1| fél, haragszik, szomorú, türelmetlen, szenvedő, elégedett, elégedetlen;
9667 1| mikorra fölkelt. A juhok türelmetlenül bégtek.~Siető kézzel tolta
9668 1| topázok, gránátok, meg türkizek! A Teremtő a pillangót meg
9669 2| makacskodik, akkor csak tüskével ütögesse kend hátulról.
9670 2| elmúlt ifjúságának hamvadozó tüze lobbant föl az inaiban.
9671 1| szemmel nézett a kályha tüzébe.~- Sír én előttem minden -
9672 1| TÜZEK MEG ÁRNYÉKOK~A zsebembe
9673 1| megyen az aratók után. A nap tüzesen süt. A tiszteletes lekerül
9674 2| A szeme fekete és mély tüzű. Ő az egyetlen fekete szemű
9675 2| Hentzi! Nem jössz azonnal! Tufferfluchte! Komm her!~A kutya vissza-visszafordította
9676 2| csudának akarja kend rám tukmálni ezt a kordét!~- Legyen kettő -
9677 1| szamárrul, úgy megijedtem tűle. Mert nem tudtam, hogy mögöttem
9678 1| láttam az első gólyavirágot a Tuli gyerek kalapján. De késett
9679 2| és öntözöm.~Az idén egy tulipánhagymát is tettem a cserépbe. Öntöztem.
9680 2| gondoltam. - Isten veled, falu tulipánja! Isten tudja, látlak-e még
9681 2| ketten együtt melegszünk a tulipánnal a kályhánál. Az ember megfagyna
9682 1| népünk közül, mint a liliom a tulipánok közül. Az orra finom, vékony
9683 2| boldog tud lenni a virág, a tulipánom bizonyára boldog volt. Széles,
9684 2| lehúnyta. És csókot lehelt a tulipánra.~ ~
9685 2| tulipán nézi a nyolchetes tulipánt.~- Szereted ezt a virágot?~-
9686 1| kilátszott a szakállból, tulipiros volt és a szeme sárgán csillogott.~-
9687 2| vékony zöld gallérocska tűnik elő. A két gallér között
9688 1| rend nélkül jelennek meg és tűnnek el. A tűz eleinte rostogva
9689 2| mosdatják? - gondoltam ijedt tűnődéssel, ahogy a gyerek szokott.~
9690 1| köveket, hát nincsenek. Ott tűnődünk, tünekedünk aztán, hogy
9691 2| lefelé húzódó széles kék folt tűnt elő.~Megdöbbenve néztem
9692 1| faluvégén. Nem lehet őket tűrni. Ha engednek a törvényen,
9693 2| Egy nap nem evett ebédet. Tűrte nyugodtan. Vállalta a szenvedést
9694 2| erőltetve hangomra. - Ha tuskó volnál, nem akartalak volna
9695 1| az beszélt is eggyel.~A tuskón ült az öreg, az egyik lábát
9696 1| olyan volt a kezemen, mint a tűszúrás.~A szamár eltűnt már a kocsiútról.
9697 1| Lidit csúfolták. Lidit a tutorica szóval csúfolták, mert a
9698 1| jóérzést élvezte, ami a tutyis asszony szerint az ember
9699 1| Látja az asszonyt és látja a tutyit, de nem veszi föl.~- Óh,
9700 2| idegen kocsi. A pitarból tűzfény áramlik ki. A konyha előtt
9701 2| volt, ha belopakodhatott a tűzhely alá. Ott melengette a hátát.
9702 1| ketten a maguk kis nyomorult tűzhelyénél. Hacsak vad, zimankós idő
9703 2| sajtárokkal rohantak a tűzhöz. De a csordás háza egy-láng
9704 1| szakálla is olyan. Egy nagy tűziveszedelem nyomorította az öreget koldussá.
9705 1| ki a vörös fényesség s a tűznek meleg lehelete.~A macskám
9706 1| fönt is. Az arc előtt egy tűzpont. Mintha nem is ember volna,
9707 1| Szegény kis mártír! Mennyi tűzpróbán mégy te keresztül, míg annyira
9708 2| csöndességben haladunk, csak a vörös tűzszemek bámulnak még utánunk kis
9709 1| mit félsz? Ne félj hát, te tyamár!~S gyöngéden megemeli a
9710 1| láttam, hogy nincsen álla. Tyhű, mondok, az ördög ez maga!
9711 2| hiba.~Hiszen csak volna tyúkdoktor a világon meg tyúkpatika! -
9712 1| kis sárga, eleven gömbök. Tyúkmama szerető gondossággal szólogat
9713 2| ahol a görény a legszélső tyúknak a farkatollát kitéphette.~
9714 2| mint nálunk. A lopás, ha tyúknál kisebb értékű valami, nem
9715 1| betotyog a konyhába, és elkezd tyúknyelven jelentkezni, könyörögni,
9716 2| a kertek alján szedegető tyúkoknak, és ha valamelyiket eltalálják,
9717 2| vagy? Gyere ide, vén ostoba tyúkom!~Petykó azonnal kinyújtotta
9718 2| tyúkdoktor a világon meg tyúkpatika! - szívesen költenék rája,
9719 2| fenyegetően károgott.~A tyúktársai persze okosabbak és elevenebbek
9720 2| gondolta, hogy beszélgetünk.~A tyúktársaitól lassankint elszokott, hogy
9721 2| napon a mi sárga, szakállas tyúkunk sántán jött be a kertből.~
9722 1| derékon vágtam és agyonvertem. Uccu mindjárt előkapom a bicskámat:
9723 2| kovácsműhely volt fekete, meg az udvara.~A kovácsot nem találtuk
9724 2| két részeget a községháza udvarára, aztán elhozta a szállítólevelet.~-
9725 2| Baracséknál. Nem járt be az udvarba, csak megállt a ház előtt.
9726 2| Nem is ment ki többet az udvarból. Déltájban a konyha közelében
9727 1| seprűvel hajszolják ki az udvarokból. Egy öreg zöldkendős cigányasszony
9728 2| nyáron át a mezőn, az utcán, udvarokon a négy-öt éves gyerekek
9729 2| tanyáztak a faluban. Az udvart hordódongákból készült kerítés
9730 2| templomig, a szomszédból is a mi udvarunkon át jártak a misére.~Egy
9731 1| tartoznak énneköm. Aszongya: ü jobban érti. Mondok: löhet,
9732 1| ha hozzájuttatnál. Kis üdeig csak nézett maga elé a földre,
9733 2| elkártyázta volna a lelke üdvösségét is.~- De hiszen én sohase
9734 2| kiléptem az ajtón, hogy üdvözlést intsek neki.~Hát ahogy kilépek
9735 1| ott hét miatyánkot, hét üdvözletet. Aztán mondja a vesszőknek
9736 1| szeressem, neki szolgáljak és üdvözüljek.~A szeme szinte könnybe
9737 1| engem ide - mondja -, mert ügön nagy bajba szorultam én
9738 1| úgy véltem, hogy ebben az ügyben a harag érthető és megváltozhatatlan;
9739 2| tréfált? Hátha van itt valami ügye-baja, ellensége, rossz emléke,
9740 2| hogy van szava a legény ügyében, de csak zárt ajtók között
9741 2| tartózkodó és hogy az élet ügyeiben olyan okos, mint akármiféle
9742 2| vigyázott: nekünk kellett mindig ügyelnünk, hogy a lábára ne hágjunk
9743 2| körülfoghatom-e?~A leány ügyesen kifordult a karomból, csak
9744 1| megvirradott. Beszélem neki az ügyet. Meghallgat szó nélkül.
9745 2| öregek elmondták egymásnak ügyét-baját. A legény is váltott szót
9746 2| hozzánk. Mondom a papnak az ügyünket. Sándor Pálnak vissza kell
9747 1| Hej, a nyáron de sokszor üldögéltünk így együtt esténkint a pásztortűz
9748 1| langyos melegáramlatában üldögélve nézem az örökszép parazsat,
9749 2| elő vele, egy iskolaszéki ülés után, mikor már a tekintetes
9750 2| csak az ebédhez ül le. Az ülésben kopik a ruha.~Baracs Imrén
9751 2| gazda megkínál bennünket üléssel, s elkérdezi, hogy hová
9752 1| hogy beférjen, de aztán úgy ülhetett, mintha karosszékben ülne:
9753 2| Megérdemled-e, hogy azon a helyen ülj?~- Nem - suttogja alig hallhatóan.~-
9754 2| Mindenki beszélhet a körülötte ülőkkel, csak kiáltania nem szabad.
9755 2| látom, hogy káposztapalántát ültet ott a leány.~Micsoda karcsú,
9756 2| korára való tekintetből nem ültethettem a kicsinyek közé. Az értelme
9757 2| Az öreg Kadarit székre ültetjük. A fia lehúzza az öregnek
9758 2| legény büszkén. - Tavaly is ültettünk.~- Katona voltál-e?~A legény
9759 1| folytonos ismétlése. A béka sem ümmög több hangot egynél, de az
9760 1| róla.~A fejét csóválgatta, ümmögetett. Magára vette a subáját.
9761 2| szegénység ruhája volna rajta, ünnepelnék a szépségéért. No, ebből
9762 1| Csáli hó!~Gyümölcsoltó ünnepén kotlósunk szokatlanul komoly
9763 1| iskolába. Az arcukon valami ünnepies derültség. Csak az uraság
9764 2| az ügynek komolyságán és ünnepiségén mitsem változtatott.~Akkor
9765 1| falevelekbe; amelyek még az úrnapi ünnepről maradtak itt a templomban
9766 1| tombolhat a tél hideg orkánja, ürgéék rá se hederítenek. Alszanak,
9767 2| tanájja vinni.~Az asztalra üt az öklével, azután a fülére
9768 2| az arcot megüti, a lelket üti meg! A lélek pedig Istenből
9769 1| Egyszer megrúgtam, az igaz, de ütni meg nem ütöttem én soha,
9770 2| makacskodik, akkor csak tüskével ütögesse kend hátulról. Megy, mint
9771 2| pipáját a csizmája sarkához ütögetve. Tudod-e, hogy mivel mosdatnak,
9772 1| Ejnye - morogja -, csak nem üttem tán agyon? Ejnye, ejnye...~
9773 2| egy nyakatörött orvosságos üvegbe. Néha több a tintája, mint
9774 1| hátam mögött zurmol az ablak üvegein, és visszahulltában belekeveredik
9775 1| a ti jégbe hűtött cifra üvegeitekből olyan jóleső italt tudnátok
9776 1| asztalon boros- meg pálinkásüvegek, szivarok, pipák. A pap
9777 2| Koccintgatnak a hosszú nyakú üvegekkel.~- Hóttig áld engem kend
9778 2| dugóját és egyet csavar az üvegen.~A szomszéd mindeddig a
9779 1| Baczonyi fásult arccal, üveges tekintettel ült a pap előtt.
9780 1| helyett.~A bor piros volt, s üvegkancsóban állott az asztalon. Ahogy
9781 2| selyem vállkendőben, fehér üvegklárisban, s a hajuk pántlikában.~
9782 1| volt nyírva. Két kis sárga üvegszem meg egy kicsi orr. Mikor
9783 2| kifizettem, az állat egyre üvöltött. A szemben-szomszédos deszkakerítéses
9784 1| asszony. (Mit akarhatott még üzenni a leányának?) De a hangja
9785 1| hibásolt irányba: dühös ugatással terelte rendbe a nyájat.~-
9786 1| legjobban kukorikolni. A kutyaugatást meg olyan híven utánozza,
9787 1| Hej, azt a!...~Hát azt ugatta úgy a kutya...~*~Jön másnap
9788 2| gazdájánál, és örvendezve ugrálja körül.~Baracs megsimogatja
9789 1| égető ereje? Ni, hogyan ugrálnak, lengedeznek, hajlonganak,
9790 1| nagy nyolcasokat kanyargott ugráló örömében.~A cigány is fölkelt.~-
9791 1| a gólyát. A gólya lengő ugrásokkal jár ide-oda a fészke körül.~-
9792 1| hátulról.~A szamár egy rövid ugrással megindult. A Burkus utána.~
9793 2| Bizony agyonvág, ha ki nem ugrok az ajtón.~A kulcsot el kellett
9794 1| a másik meg a felvégről ugyanakkor. Mikor az anyóka betotyog
9795 2| elmondják százszor-ezerszer ugyanazt a négy sort, nyolc sort
9796 2| a csuklója? A vén lábak ugyanily örömben részesülnek. De
9797 2| nézte komoly szemmel és ugyanolyan komolyan megnyalta. Aztán
9798 1| komolyan adta elő Szanyi Antal, úgyhogy magamnak is viszolygott
9799 1| tömérdek más titkait a földnek, úgyszintén az égnek is, ahol minden
9800 1| azoktól is megmenekül, sőt újabb ötven szöget is tud magának
9801 2| Mindennap talált ki valami újat. Ha egyebet nem, madárfészket
9802 2| megígérték, hogy eljönnek újborra. Hát eljöttek. Megnézték
9803 1| kezében; az asszonyoknak meg újdonatúj olvasók és füzéres mézeskalácsok
9804 1| megcsináltam a gyertyát. Újhold után való pénteken kimentem
9805 2| Estván és a füstölgő pipát az ujja között tartva, megszólal
9806 1| megmosdott, felöltözködött. Szűre ujjába beletette a Lelki mannát,
9807 1| soká. A zene meghalkul az ujjai alatt. Rám néz és mosolyog.
9808 1| Különös, hogy a nők az ujjaik gyorsaságát többre becsülik
9809 2| Ő is meglátott engem. Az ujjának egy mozdulatával kért, hogy
9810 2| bajuszát; és ismét felintett az ujjával:~PRIVATEMikor a betyárok
9811 1| ezek itt a vadkörtefa két ujjnyi kis gyepén, mikor ebéd után
9812 1| Kevi bácsi fejére. Még az újságba is kitennék.~- Hát miért
9813 2| egyebet nem, madárfészket újságolt. S ha éppen nem akadt még
9814 1| és olyan kevesen vagyunk újságolvasók, hogy itt a tanító is úrnak
9815 1| tudja ragadni a levegő az újságpapirost az ispán kezéből? A semmi
9816 1| gebrannte terra sienna! és umbra bőven!~- Kevi?~- Az az,
9817 2| sütött. Juliska késett. Én unalmamban egy rég elhunyt földesúrnak
9818 1| csak éppen hogy eleven és unatkozik. És ezt nem is lehet csodálni.
9819 1| de nem is bájos. Tegnap unatkozó, ma bosszús. Ez volt a második
9820 1| ki-kiszalajtotta az utcára az unokáit, hogy nézzék meg, jön-e
9821 1| a föld végén üldögél az unokáival, akik koszorút kötnek pipacsból
9822 2| összebarátkoztunk, hát az unokámat is igen megszerették. Aztán
9823 2| módit is eltanulják már az uraktól, mint az asszonyok a kávéivást,
9824 1| menyegzőjének a vőfélye. A zöld szín uralkodik már síkon és halmon mindenütt.
9825 1| szíven és minden lelken uralkodom. Ez nekem öröm és gazdag
9826 1| maga mulattából festi az uramat. De ugye máris formádzik?~-
9827 2| ő egyetlen fia. Béres az uraságnál. Vállas barna legény. Ő
9828 1| csináljak-e egy kis gyöngecsirkét urasan, vagy pedig nyárson pirítva?
9829 2| bizonyosan utoléri még az urát. Aztán elvégre is leszokott
9830 2| asszony, amelyik elvált az urától, olyan, mint a virágzó faág,
9831 2| hozzákötni ezt a kocsit a mester úréhoz?~- Én szívesen beleegyezek -
9832 1| hóharmatig.~Bezzeg ürge úrék szerencsésebb fiai a természetnek:
9833 2| hogy leánykorában valami úrfélébe volt az asszonyka szerelmes,
9834 1| béballag kend a faluba, Csóka úrhoz. Mondok; hát ha muszáj,
9835 2| olyan okos, mint akármiféle úrinő. Tudja, hogy ő érték. És
9836 1| falevelekbe; amelyek még az úrnapi ünnepről maradtak itt a
9837 1| fölvenni engedjétek, hogy a mi urunk Istenünk dicsőségére, árváknak,
9838 2| közepén, s abban mindig uszkált egypár kis béka.~Ahogy futok
9839 2| talán árnyékok jelennek meg. Úsznak ide-oda, mint a jég a vízben.
9840 1| fóka eb volt valamikor, s úszóhártyái nőttek. A hegyen álló fának
9841 1| mentek egymás mellett az utakon, úgy mentek el, mintha nem
9842 1| olyankor mondta, ha valaki némi utálattal nézett a lompos kis csupaszőr
9843 2| én bizony nem hordozom utánad.~És, hogy hirtelenében okosabbat
9844 1| is nyomta a parazsat. S utánalódult a szekerének.~- Mék a malomba -
9845 2| akkor elmehettek.~Az ablakon utánok néztem. Kint a havas kocsiúton
9846 2| magunknak és azon trombitáltunk. Utánoztuk a katonákat.~Csak a második
9847 2| lovakat.~Kisidőnyi csend marad utánuk a szobában. Kadari nagyokat
9848 2| vörös tűzszemek bámulnak még utánunk kis ideig.~Egy falu közepén
9849 2| egyre sűrűbb.~Az ilyen esti utazásokban van valami mesebeli érzés.
9850 1| panaszosan kiáltó darvak utaznak dél felé. Aki elmehetett,
9851 1| felé tart. Félrehárítja az útba hajló almaágakat.~Most megismerem:
9852 1| és bevonta maga után az utcaajtót.~Baczonyi megállt. Kint
9853 2| Összevissza állnak. Egyenes utcája nincs egy se. Úri háza sincsen.
9854 1| kísérik a sorozóbizottság utcáján a csoportosan daloló meg
9855 1| ablakból nézne kifelé. Aki az utcáról látja kigyelmedet, nem láthatja
9856 2| Az időjárás, a termés, az útcsinálás, az adó, a hidak, a Soósék
9857 2| követ látott már jöttében az útfélen. Köveznek, gondolta, országutat
9858 1| is megakaszt egypárt az útjában, meg a szél is bizony meg-megfárad,
9859 1| már akkor én a jövendő útjain kísértem az Imrét. Láttam,
9860 2| hegyek között. Ha a sasok útjáról nézhetné az ember, olyannak
9861 1| meg a fekete Szűz Mária útját. Ím, ott van ő maga is:
9862 2| helyett nála. Látszott az útjok irányáról, hogy mind a ketten
9863 2| mindennap az iskolát.~A kapuban útnak eresztettem a gyerekeket,
9864 2| Elment. No, bizonyosan utoléri még az urát. Aztán elvégre
9865 1| agárkutyával se lehetett volna utolérni.~- Miska te! Állj meg! -
9866 1| érte volna utol, de a botja utolérte: éppen fejen találta.~A
9867 2| kérdezte rekedten az útonálló.~- Azért, mert nehéz kő
9868 1| estefelé Fejérékhez. Az uzsonnakávénál ültek. Ott ült a pap is.
9869 2| sehogysem akarták elhinni.~Az uzsonnánk hideg rántottcsibe volt.
9870 2| a kutyámat.)~Éppen kint uzsonnáztunk az udvaron, s a kutya is
9871 1| ásott, puhára megbélelt vackaikba húzódnak be. Az emberek
9872 1| föld alatt a téli meleg vackokat. Az emberek a föld felett
9873 2| végre is hozza. A foga úgy vacog rajta, mint a telegráfmasina.
9874 1| Csakugyan ott áll egynéhány vacogó félmeztelen rajkó. Egyik
9875 1| rakott a hodály mellett és a vacsoráját főzte, vacsora után mind
9876 2| hogy menjek át hozzájok vacsorára.~Átmentem.~A leány úgyis
9877 2| megcsillapítom egy kis jó vacsorával. Elmentem a zsidóhoz, vettem
9878 1| Sokszor elnézem, hogyan vadássza a szúnyogokat meg a legyeket.
9879 1| másra fordult a beszéd. A vadászatról beszéltünk. Nálunk az idén
9880 1| akar tanulni őkigyelme; vadászterületet csinált az iskolából. Úgy
9881 1| ő történetei bizonyosan vadásztörténetek. A tavaszra meg a nyárra
9882 1| bajuszt fölárnyékolja, a fejet vadgesztenyeszínű sötéttel mázolja körül.~-
9883 1| beszéltünk. Nálunk az idén sok a vadkacsa. Estefelé ki is vittem a
9884 1| ültünk és lestünk a nádasban vadkacsára.~A festő nem akart vadászni.
9885 1| találni, mint ezek itt a vadkörtefa két ujjnyi kis gyepén, mikor
9886 1| leereszkednek. Mindenki a nagy vadkörtefához igyekszik. Annak az árnyéka
9887 2| No, Nagy Márton! Bűnösnek vádolod-e még Jancsit?~- Nem...h.~-
9888 2| Baracs Imrén csakugyan vadonatúj kék posztónadrág van. Mellényén
9889 1| edetbü,~Bojdogtajan cat én vadot ededü. ~ ~
9890 2| hervad a lósóska. Itt-ott egy vadrózsabokor pirosítja a gyümölcsét.
9891 1| közelébe csalhatja, a fejéhez vág egy kötőféket. Attól pedig
9892 2| kocsmába. Iszik és berúg. Vagdalja az üveget a falubeli legények
9893 1| katonát találnak, aki igen vagdalódzik a kardjával, de attól se
9894 1| Menjen vele az erdőbe. Vágjon ott egy tőről, egy ágról
9895 2| a fejszéért: agyon akart vágni mindenkit, bírót, jegyzőt,
9896 2| a kántorház udvarán fát vágó cselédnek:~- Itt van-e még
9897 1| akkor egynéhányszor hanyatt vágódott a síkos parketten! Az asztalnál,
9898 2| Jól tetted-e, hogy pofon vágtad?~Erre nem felelt azonnal.
9899 2| játékba kezdtünk: töklevélből vágtunk dudát magunknak és azon
9900 2| Féltem az apjától.~De a vágy megáradt folyó. Hullámot
9901 1| És mindnek van gondolata, vágya, akarata, vidámsága, vagy
9902 1| Mi a boldogság?~Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember
9903 2| magammal, úgy megrohan a vágyakozás, hogy csak egyszer is lássam,
9904 1| meg.~- Mert így, ami kevés vágyam van - folytattam -, arra
9905 1| előtt, és megnézi ébren vagyok-e még?~Csillagos estéken nem
9906 1| most szalmafödél alá vágyom, akácfából faragott tulipános
9907 1| gazdag is vagyok. Nem mintha vagyonom vagy nagy jövedelmem volna,
9908 1| napnak köszönhetem minden vagyonomat, minden szerencsémet. Mer
9909 2| Fiatal, egészséges ember. És vagyonos is?~- Jómódú.~- Neked elvégre
9910 1| soha. Az anyja különben vagyontalan, Pozsonyban lakik és női
9911 2| tiszta lelkű, jó gyermekek vagytok-e? És összehasonlít titeket
9912 2| barátságosan nézik egymást.~- Nem vagyunk-e itt alkalmatlanok? - kérdi
9913 2| gondolkodásom megint melegre jutott vajjá vált.~Nyugodtságot erőltettem
9914 1| Minden délután idejön ez a vakarcs - duhogta. - Aztán még neki
9915 1| nézett a vízre.~Sóhajtott.~Vakargatta a füle tövét.~Mert csak
9916 1| de itt meg is áll.~Néz.~Vakarint egyet a tarkóján.~Megmártja,
9917 2| mondja Kadari a fejét vakarva. - Nem lehetne hozzákötni
9918 1| Fodor földjéből, az olyan vakmerő zsiványság, aminőre ember
9919 2| nem írtak még verset. A vakok szerelme. Milyen hangzatos
9920 1| makraján és folytatta.~- Vakuljak meg, ha nem igaz. Igen megküzdöttem
9921 1| zsidólányhoz, akinek a neve Mária vala, szép és gyönyörű rózsa,
9922 2| múlt el, jött az asszony.~Valahogy pénzt ne adjak az urának!
9923 1| S a boldog állat azonos valahogyan a boldog emberrel, mint
9924 1| írnya.~- Ha addig be nem áll valahová íródiáknak - teszi hozzá
9925 2| szedegető tyúkoknak, és ha valamelyiket eltalálják, elviszik és
9926 2| ártatlan pillantásuk, vagy ha valamelyikük a társas játékban nyilvánítja,
9927 1| mozdulatairól megismerem valamennyit. Mindenik hoz a hóna alatt
9928 1| mindenkinek odakiált:~- Nem látták valamerre a kutyámat?~Senki se látta.~
9929 2| semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon,
9930 1| vagy maguk gondolkoznak valamin?~Hogy a pap elhallgatott,
9931 1| őket, arra gondolok, hogy a válás érzése nem azonos fájdalom-e
9932 2| leszel?~Hogy erre Andris nem válaszolt, az nemcsak azért történt,
9933 2| jeléül, hogy elfogadod a választását, nyújtsd neki a kezedet.~
9934 2| megmaradnak a gyermekkori választásnál, s ezekből válnak a legboldogabb
9935 2| kertet egy sor orgonabokor választotta el egymástól. Félig fonott
9936 1| forgott a beszéd? Vezért választottak-e, vagy az út irányát hányták-vetették
9937 2| nyilvánítja, hogy igenis, ez az ő választottja.~Később, mikor kikerülnek
9938 2| elmegy esténkint a maga választottjához találkozóra. Mikor meg már
9939 2| tudok semmit.~Hiába: nem vall.~Persze elítélték, akasztófára.~
9940 1| árnyékban, hol a virágok vállain, úgy érzem, mintha őt jobban
9941 2| Alsó-Kováccsal. Ott támogatja fél vállal a keresztet. A sapkája a
9942 2| szemrehányó komolyan -, aki nem vállalja a szenvedést?...~Halotti
9943 1| nekiindul. Pöki a markát. A vállalkozás tetszik az alant állóknak:
9944 2| szenvedés lelki mosdás. Vállalni kell a szenvedést, bátran,
9945 1| kezemet és aki a fejét a vállamra hajtaná.~A csöndnek szárnyatlan
9946 2| hogy nem akarna-e javamra vallani? Ha nem akar, hát nem tehessünk
9947 2| a bűnösnek magának kell vallania.~Átpillantok a fiúk során.
9948 2| művészettel ékes pompás vallásomat. Csak az a latin szó, az
9949 2| Várd meg csak a végét. Vallatják Miskát, hogy:~- Honnan ez
9950 1| hozzáteszi: Hogy károkat ne valljatok!~Voltaképpen nincs is más
9951 2| ablakot, azonnal keljen fel és valljon! - szólok már szigorúan. -
9952 2| fehér ingvállban, kék selyem vállkendőben, fehér üvegklárisban, s
9953 2| se tudja ma se, hogy mit vallott. De még aznap kiszabadult
9954 1| fa is, amelyik tiszta kűé vállott, meg aztán tengöri bihal
9955 1| Csak elveszött - feleli vállról Szűcs András.~- De bizony
9956 2| kerül.~Egy ember megfogja válltól, egy lábtól. A harmadik
9957 1| szétterjesztik a napon remegő vállukat. Élni és lélegzeni óhajt
9958 2| választásnál, s ezekből válnak a legboldogabb házasok.~
9959 2| lelkemet - folytatta -, meg nem válnék ettől az állattól. Hanem
9960 1| pirosalma a fárúl:~El köll válni a kedves galambomtúl.~Hej
9961 1| megláthasson az ember?~- Lánya válogatja. A nőnek szerintem hetvenhét
9962 2| csak vásáron vesz, ahol válogatni lehet. Mátyásnak el kellett
9963 2| szegény ember különben sem válogatós.~Kacali András már sokkal
9964 2| No, bizonyosan szállítani valója akadt a malomba. Nem napszámba
9965 2| haszontalan beszédnek látszik, valójában pedig minden kérdés egy-egy
9966 1| Megvettem a gyertyának valókat alku nélkül. Mert igaz ni:
9967 1| egyaránt. Mindenki rendjén valónak érzi, hogy a mese hőse megmutatja,
9968 2| gulyássá. De mindegy. Az a valóság, hogy az öreg juhászlegény
9969 1| természetnek ereje a maga fenséges valóságában többet ér a legendáknál.~-
9970 1| senki. Hideg van-e?~Hát valósággal az én jó Borza bácsim, a
9971 2| ment a paphoz, néha őrletni valót vitt a malomba. Szóval megint
9972 2| vele. Talán tíz szót se váltottak még, hallom, hogy a gép
9973 1| színnel ilyen pompás örökké változatos képeket tudna festeni!~Egy
9974 2| Lacira is!~Mert a játék változatosságához tartozik, hogy mindenik
9975 2| legbolondabb:~A leány felfogása változhatatlan - ezzel le kellett számolnom.
9976 2| a temetőnk mintha nem is változott volna. Most is olyan csendes,
9977 2| szemek aggódó kék szemekre változtak. Komoly maradt.~Tanítás
9978 2| hogy se szó, se gyötrés nem változtat rajta, hát leszámoltak vele.
9979 2| a felhőkből, s harmattá változtatja a zúzmarát a fákon. Besüt
9980 2| van róla. Az elejét néhol változtatják: juhnyáj helyett gulyát
9981 1| Hanem a hazai ruháját nem változtatta meg. Halála órájáig úgy
9982 1| azt gondoltam volna, hogy vályog kell neki és azért jött
9983 2| kerítés környezte. Hátul egy vályogistálló, a teteje meg a fala kissé
9984 1| olyan könnyű az, mint a vályogvetés. Mégis, hogy a Lackó kiszalad
9985 2| falucskából jön hozzám egy vályogvető cigány, s hoz egy kis hatéves
9986 1| Este idetereled őket a vályúhoz, aztán bemennek ők a hodályba
9987 1| egymáson tolongva igyekeztek a vályúra.~Szűcs András zákányos fejjel
9988 1| Szűcs András telihúzta hát a vályút vízzel, aztán megmosdott,
9989 1| Keviék földjétől. Ezt a vándor nem tudja. Ha tudná is,
9990 2| fejénél behajtották a posztót vánkosnak. És a szegény állat megfeküdt
9991 1| mellett. Az egyik kocsiból vánkosok csücske kéklik kifelé. Abban
9992 2| fejét megnyugasztotta a vánkoson, a két lábát egymásra tette,
9993 1| vonyítson.~Az öreg a sok vánkossal körültámasztottan, szinte
9994 2| fején, mintha eső esne. Csak vánszorgott búsan, a szemét lesütve
9995 1| jámbor.~Lassan jött, szinte vánszorogva, mintha az a fakó megsárgult
9996 1| magasság és a mélység megtelik várakozással. Az ég színe fekete. És
9997 2| tarisznyába. Jancsi is megállt, s várakozón nézte a munkálatot.~Marci
9998 1| De íme, a vőlegények nem váratnak sokáig magukra. Fehérlő
9999 2| gyémántgyűrűt.~- A postakocsiból?~- Várd meg csak a végét. Vallatják
10000 1| a környéket figyelnék. A Vargáék kútágasán is a gémfa, mint
10001 2| vendégeitek messze laknak és nem várhatnak a te szavadra, hát ha megtalálta
10002 2| regények, mint a könyvekben. De várj, a második rész, az érdekesebb.
10003 2| Egy kicsit tűnődtem, hogy várja-e, vagy hogy kilépjek és megszólítsam?
10004 2| Ez jó hely. Holnap is itt várjon rám.~Végre otthagytam a
10005 1| gólyavirág megjelenik, már akkor várjuk a gólyát. Az igazi tavaszt
10006 2| viszonoznod kell a látogatásomat. Várlak!~- Ha lehet.~- Hanem mielőtt
10007 2| Megszólal imigyen:~- Tekintetes vármegye, azt gondoltam én, hogy
10008 2| mindig dicsérem őt, hogy az ő vármegyéjében hozzá hasonló tanultságú
10009 2| köze abban a tekintetes vármegyének.~- De bizony van közünk!
10010 2| történetet, vagy hogy a vármegyétől szivárgott ki. Én bizony
10011 2| megfordult, mintha valakit várna.~Szórakozottan néztem. Fehér
10012 2| És rám nézett, mintha azt várná tőlem, hogy mellette bizonyítsak.~-
10013 1| mozdulatlanul állanak, mintha várnának valakit. A lombjukat kiterjesztik.
10014 1| győzte a hallgatóság végét várni.~A legfelső jegenyefa volt.~-
10015 2| bolondság-e minden este várni-várni a csillagot, a Vénuszt,
10016 2| húzni hívták a kántorhoz. Várnunk kellett. Nemcsak magunk
10017 1| ember. Elmondta előre a reá váró prédikációt a kapu előtt,
10018 2| SZEGÉNY EMBER JÓ ÓRÁJA~A városból jöttem hazafelé kocsin,
10019 1| beadnám a tavasszal a városiba.~ ~
10020 1| PRIVATEA mennyei szent városnak~Gyöngykapui mind megnyílnak.~
10021 1| ilyen őszintén beszélek. Városon ez nem szokás, de falun
10022 2| ide-oda járnak városról városra: és hát maga muzsikál, az
10023 2| megélnek: ide-oda járnak városról városra: és hát maga muzsikál,
10024 1| tanító vagyok, s így távol a várostól engem is befogadnák az urak
10025 2| szoknyácska. Csupa folt és varrás. Cipője meg nincs is. Nem
10026 1| divatos ruhát tudnék magamnak varrni, és a kalapot is magam készíteném
10027 1| nyugodtan.~És hogy leült a varróasztal mellé, én a dívány sarkába
10028 2| tündökölnek a kacskaringóba varrt bádogpitykék. A csizmáját
10029 1| galambomtúl.~Hej de: minek varrtál neköm rúzsám bő gatyát?~
10030 1| tornác alatt meghúzódva várták, amíg elvonul a zivatar.~-
10031 2| harmadszor.~- Tegnap is vártál?~- Hajnalig.~- Szándékosan
10032 2| kellett. Nemcsak magunk vártunk: a műhely előtt ott ácsorgott
10033 2| tollszárat kotor elő.~A tollszár vasában farral kifelé áll a réztoll.
10034 2| kellett vinnie a kész szűrt a vásárba. Ott vette meg tőle a tulajdon
10035 1| is a mezején járt. Csak vasárnaponkint találkoztunk, meg mikor
10036 2| kergül-e két birka a jövő vasárnapra? Mert egy birka nem lesz
10037 1| vasas ládán. Mi löhet abba? Vasfüvet szörzött valahol, oszt lepattantotta
10038 1| Borz János botján meglazult vaskankalékot fogják a pásztortűz mellett
|