15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
10039 2| öléből és megfogja az apja vaskos, kérges kezét.~- Gyöjjön
10040 2| szabadította ki Andrist az anyja vasmarkából. Kijött a szobából felibe
10041 2| vége az értéknek, mint a vasnak, ha belekap a rozsda. De
10042 1| anyának küzdelme hallatszik. Vasné hozza a Rozikáját. A pöttön
10043 2| réztoll. Kirántja és rátűzi a vasra.~E készülődések alatt hárman
10044 1| költözött ide a nyitott ablak vasrácsára.~- Mit akarsz itt, pók barátom,
10045 2| Inkább az az igaz, hogy Vass kapitány úr őt tette köztünk
10046 2| húsz forint volt. A pénzt a vasútnál kellett lefizetni. A pap
10047 2| volt.~Kit küldjünk el a vasútra?~Hát kit mást, mint Szamaras
10048 2| szíven csapta őt, mintha vasvesszővel sújtottam volna rája.~Eltámolyog.~
10049 2| tudni, kibe mikor hajít vasvillát.~Egyet gondolok, aztán mondom
10050 1| maguknál?~Tabiné éppen a vásznait rakta elő, hogy kiterítse
10051 1| ott sárgállott már a festő vásznán. Még a lombos nagy diófa
10052 1| gyors kézzel kerekíti meg a vászonon a fej határvonalait; az
10053 1| Hol vagytok festők, hogy vászonra vetnétek azt a képet, amint
10054 2| Összerakta a garasokat két vászonzacskóba, és a nyakában hordozta,
10055 1| felelte Keviné egy kék vászonzsebkendővel törülgetve harmatos orcáját -,
10056 2| bajusza, szakálla mintha vattából volna felrakva, olyan fehér.
10057 1| könyörögni, követelni:~- Vaty-vaty, adjátok elő a tojásaimat!
10058 2| emberi lelken! A bűnnek védelme! Az igaz ember, ha bűnt
10059 2| hogy csak a kezünkkel is védtük volna magunkat.~De hogy
10060 1| eszünkbe. Így vethette Ő a Végtelenség fekete mezején
10061 1| hajtanák.~*~Úgy október végefelé történt, hogy Burucz András
10062 1| szöggel hozzá lehetne jutni a végéhez. A kanászlegény az ötvenedik
10063 2| összehajol köztük.~Hogy a vacsora véget ért, Soós Estván kérdést
10064 2| elsétáltam a falu egyik végétől a másikig. Végre is beszóltam
10065 1| teleszkóp mered a vastag végével az ég felé. Nappal ez nem
10066 2| be a nóta közeit.~A vers végeztével két üveg bort rendelt az
10067 2| pénzem, hogy egyfolytában végezzek, hát elmentem egy évre tanítósegédnek.
10068 2| megkérem, hogy gyorsan végezzen a lovammal.~Az út már ki
10069 1| Szűz anyám...~A csengettyű végigcsilingelt a szőlőbokrok között. Egyre
10070 1| vendégek voltak, mikor Baczonyi végigdanolt a falun. Az utcán bokáig
10071 2| ezt nem olvastam, hanem végigéreztem.~No, tölts a poharamba!
10072 2| mingyárt az egész falut végiggyógyítja is előbb. Mert az út köves
10073 1| kilódul a kocsma ajtaján és végigharsog a falun tántorogva, meg-megállva,
10074 2| tarisznyát. A birsalmán is végighúzta a spongyát. Aztán meglátta,
10075 2| ahányszor az megjelenik és végigilleg a szobán.~Ez a himbáló könnyű
10076 1| Mikor az első cserebogár végigkeringél a füvek és virágok fölött,
10077 1| lám!~Fogja az ostornyelet. Végigméricskéli a két földnek a szélét.
10078 1| A leány nem fogadta el. Végigmérte a szemével tetőtől talpig.~-
10079 1| Becsukom a nagy könyvet és végignézek az iskolán. Erre mind meg
10080 1| ide-oda lötyögött rajta, amint végignyargalt a falun. Az arca piros volt.
10081 1| bal kéz együvé tartozna. Végigömlik rajta a hideg, mikor az
10082 1| addig van az - magyarázza végigpeslantva a vajdát -, mert az a törvény,
10083 2| házzal, s a pipáját tömögeti, végigpillant oldalt az úton. Hát mit
10084 2| könnyein át mosolyog.~Ahogy végigpillantok az iskolán, látom, hogy
10085 2| a két összetett marokból végigpislant az utcán.~- Nem látott ösmerős -
10086 1| Üdvözlégy teljes malaszttal!” ~Végigreszket idegeimen az a mennyi szent
10087 1| meghajlongnak a fák; ruhája végigsepri mező fűszálait. Jön. Ez
10088 1| széket. Leül. A bajuszát végigsimítja. A két könyökét az asztalra
10089 2| Ahogy megint beszélgetünk, végigsimítom a tenyeremmel az arcát.
10090 2| felelt rá maga a katona.~És végigsimította a kezét a maga olaszosan
10091 1| jobbra-balra, de amint az őszi szél végigsüvölt a tarlón, a cigány megborzong
10092 2| Megnedvesítette a talpát és végigvonta a fején, a fülén. Szakasztott
10093 1| fakad ki a bakter -, ha a végömét érzöm, kendöt hívom el végröndölőt
10094 1| végömét érzöm, kendöt hívom el végröndölőt írnya.~- Ha addig be nem
10095 1| vörösréz. A tűz ilyenkor végtelen mélynek látszik. Az apró
10096 1| megfáradtan alvásra dőlt a végtelenség csillagvilágos mélyében.~
10097 1| patakpartra, rétországba, erdők végtelenségébe. Valahányszor hazatértek,
10098 2| a szép arcú gyermekeket végtelenül szeretem.~Beszólok az ajtón:~-
10099 1| táncolt, mint az ördög. De végtére is éppen akkor, mikor a
10100 2| cifra ruháér,~Leányt el ne végy koszorújáér,~Inkább szeressed
10101 1| táltos, hogy azon az áron vegyek meg mindent, amint elsőbben
10102 2| mígnem a ködmenszaggal vegyült rozmaringillat annyira elkábított,
10103 2| ismeretségünk csakis így végződhetik jól.~- Hogy menjek hozzá?~
10104 1| A tárgyalás aztán azzal végződött, hogy a bíró öt korona szigorú
10105 1| Amit a csapófa levisz a vékáról, az a kamat. Hát ez a mi
10106 1| egy-egy öregasszony, vagy vékonyabb köhögéssel egy-egy iskolásgyerek.~
10107 1| kékebbek; a szemöldökét vékonyabbra festem és emeltebbre, az
10108 1| gyertyát? - kérdi egy halk és vékonyka hang a sötétben.~- Gál Józsi -
10109 1| Kérdöm tőle, hogy mi az a vekszli? Aszongya, török-bankó.
10110 1| kotlani való, ád ő neköm egy vekszlit kétszázrúl, az aztán annyi,
10111 1| beszédeknek csak a szavait érti, a velejét nem. Elgondolkozik ott az
10112 1| Valami bajba kerülhetett - vélekedett Fodor András.~Mert csak
10113 1| mérgesen.~- Sündisznót ugat - vélekedik altában Szűcs András.~Bosszankodott
10114 1| S a juhok is ilyenformán vélekedtek Maros felől, sőt még tán
10115 2| ezt. Gyerekkoromban úgy vélekedtem, hogy minden kutyában, macskában
10116 2| De nem volt igaz a Mátyás véleménye! Én egyszer rávilágosodtam,
10117 1| megfordította a felőle való jó véleményemet.~De hátha nem is igaz?~És
10118 1| Azt mondta:~- Nem futok veletek, míg ki nem adjátok az idei
10119 2| a hópehely! A kegyetlen véletlenség ideejtette őt a részeges
10120 1| is, nem bánná. A kő alatt vélhetőleg a vakondok ásott, mert ahogy
10121 1| járó koronája, bajos lenne velük beszámolni.~Tyúkanyó jogos
10122 1| Az uraságnak ma reggel vendége érkezett.~- Hallottam, valami
10123 2| telegráfmasina. De azért elhozza. A vendégeim elhőkölnek csodálkozásukban.
10124 2| gondold meg, hogy a ti kedves vendégeitek messze laknak és nem várhatnak
10125 1| új papnál egyszer éppen vendégek voltak, mikor Baczonyi végigdanolt
10126 2| Fölkeléssel köszöntötték a vendéget.~- Gyermekeim - mondom nekik -,
10127 2| kicsinyek?~A faluba látogató vendéggyerekektől.~Ilyenkor aztán hetekig
10128 2| iskolában ültünk, mert ez az én vendégszobám. És itt pipáztunk, a második
10129 1| együtt éltünk, együtt megvénhedtünk! Ne hagyjon itt kend vénségemre!~
10130 1| vénhedtünk! Ne hagyjon itt kend vénségemre!~Csöngetés hallatszott.
10131 1| akinek mohos volt a képe a vénségtől.~- Köszönd, hogy öreganyádnak
10132 2| gömbölyűbb a képe, mint a Vénuszoké. Az ajkai duzzadtabbak,
10133 2| várni-várni a csillagot, a Vénuszt, amelyik a magasból azt
10134 2| Garibaldi, Garibaldi állítja a verbungot.~Az öreg összecsattogtatta
10135 1| marokra való gyapjút.~- A verébfészkekben van a legtöbb - mondja a
10136 1| Bordácsok őse hajtotta a vereckei szoroson által a barmaikat.~
10137 1| András ezt mondva, a mellére vereget. A mese tetszik a legényeknek,
10138 2| orgonasövényről és az arcára veregettem. A leány behunyt szemmel
10139 2| azt mondta ő is, hogy az ő verejtéke, hát öt hatost el akar inni
10140 1| egész falu künn a munkában verejtékezik: apraja-nagyja ott gyűjti
10141 2| kikaszálni, kicsépelni; verejtékezni minden karéj kenyérért,
10142 2| erdőről, őzet lőni orvul, verekedésben megölni valakit, nem árt
10143 2| kocsmázásra nincs pénze. Verekedésre meg nem ilyen jámbor arccal,
10144 2| hogyha ivott, mingyárt verekedett. Ütött, mint az istennyila.
10145 1| daganatot. Nézte a tenyerét: véres-e? Nem látszott semmi pirosság.~-
10146 1| fogta a gyereket azon csorgó véresen, vitte a község bírája elé.~
10147 2| gyűlölködés? Talán őt is veréssel, rugdosással, szitkokkal
10148 1| fel, hogy a magyarok nem véresszájú emberek, és nem ugatnak,
10149 1| könyvéből.~Megismertette velem a vérfüvet, amelytől kinyílnak a bilincsek.
10150 2| következő percben láttuk: hogyan vergődik az ajtóban. A pipaszár persze
10151 2| ember káromkodik.~A lovak vergődnek.~A kocsi recseg és ropog.~
10152 1| velem szemtül szembe. No, verjen meg a devla, mondom, a jó
10153 2| veszek magának egy fadudát, verklit. Aztán adok hozzá egy kordét,
10154 2| mondja az apa. - Jó föld, jó vérmes földek. Ha a mienk olyan
10155 2| volna. Ugyan már, hogy is verné! Csöndes nép az.~- Akkor
10156 2| Magam is kiülök néha a verőfénybe és nézem őket pipázgatva,
10157 1| nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet
10158 1| ő maga is: a tavaszi nap verőfényében üldögél a subán, a fal mellett.
10159 2| jólesett. Ha pedig kiültem a verőfényre (magam is afféle beteg madár),
10160 2| öregleányok közül való. Fábián Veronka a neve. Tizenhárom éves,
10161 2| átpillantok rajtok, látom, hogy Veronnak még a füle is piros. Kínlódó
10162 1| fölírva homlokodra:~Mire vérradsz föl holnapra.~Azzal ő maga
10163 2| paradicsom, liliom játék versébe ez az új sor:~Édesem, sem,
10164 2| szülői is bizonyára így verseltek neki. De Julcsa mind az
10165 2| cirkuszokban nincsen olyan versenybirkózás, mint ahogy énbennem mindennap
10166 2| amiről a költők nem írtak még verset. A vakok szerelme. Milyen
10167 1| Csókát, nem könnyű bajba vert az engöm!~A Csóka néven
10168 1| az a sok ember ottan, hát vért iszik a föld.~Attól fogva
10169 2| Marci komoly és nyugodt vérű. Ha sohase szólna, azt lehetne
10170 2| ahogy fekszünk ketten a vérünkben a bürök között.~Te talán
10171 2| felfogása, mintha vasból volna verve, hajlíthatatlan. A becsület
10172 2| paraszthoz. Megnézem, mitől vérzik az öreg?~Az út rögös volt
10173 2| fakeresztek között. Azon idegen véset. Azt mondták, németül van
10174 1| nem másért, csak hogy ne vessen meg engem. Így falun elviselhetetlen
10175 1| tanácsokat mondott, hogy mit vessenek jövőre ebbe, abba; mi dolog
10176 2| forint - szólt a subás. - Vesszek meg, ha csak egy krajcárral
10177 1| üdvözletet. Aztán mondja a vesszőknek ezt: megátkozlak titeket
10178 1| felelős, ami éjjel elvész. Nem vész el semmi.~Mikor elkiáltja
10179 2| mondott Julcsa, mikor a veszedelem elvonult?~Azt mondta:~-
10180 2| áthajtani.~A lovak ismerték-e a veszedelmes hidat, vagy hogy a saját
10181 2| a ládába. De borzasztóan veszekedett. Olyan volt, mint a dühös
10182 1| ősz fejjel, csúfságban, veszendőben. Meggondolta-e kend, hogy
10183 2| megmondani, abból ugyan ki nem veszik harapófogóval se!~Elérkezik
10184 2| verekszik, csak iszik. De ha veszít, akkor szörnyű mérges.~Három
10185 1| mondta, hogy még egy napig vesztegél a gyisznó, azután úgy eszik,
10186 2| embernek már borba kell vesztenie a fele lelkét, hogy a másik
10187 2| esztendőbe szándékoltuk, hogy veszünk egy malackát.~Micsoda különös
10188 2| egy ideig csak aprópénzt veteget a cigánynak, utoljára meg
10189 2| szedek elő. Megtömöm földdel. Vetek beléjök mindenféle virágmagot.
10190 2| feleltem -, hiszen ezzel nem vétek ellened. Milyen sima az
10191 2| farkát. Véli, hogy a földre vetem a csontot.~De én a fejemet
10192 1| akkor a bakter is lopásra vetemedik.~A cigányok szétverik a
10193 1| követte az mindig szántásban, vetésben; hányszor gondolta ő: ha
10194 1| kíváncsiság jele, hanem a megvetésé. Kegyed int a kezével, hogy
10195 2| házat; csak szántáskor, vetéskor és egyéb külső munka idején.
10196 1| Keviék is elvégezték a vetést. Pál az ökrök előtt ballag.
10197 1| hétre rá egy este Keviék a vetéstől tértek haza. Lidi akkor
10198 2| nyájassága, minden számba vétetődik.~De a leány is tudja ám,
10199 2| beszéltek. Juli a becsület ellen vétett. Mikor meglátta a pandúrokat,
10200 1| amelyen valami növény meg ne vetette volna a lábát. Ezernyi ezer
10201 2| Én az egész falu helyett vetettem egy marok fődet a sírjába.
10202 1| juttatja az eszünkbe. Így vethette Ő a Végtelenség fekete
10203 1| vagytok festők, hogy vászonra vetnétek azt a képet, amint az ördög
10204 1| szobám falán ott volna a vető ember képe. Annak a mozdulataiban
10205 1| csinálok itthon.~- Hogy vetődött ide a mi kis elrejtett falunkba?~-
10206 2| kertbül szerezte. Részegen vette-e el, vagy józanon? Azt se
10207 2| az öreg kezét a magáéba véve.~Mennyi munkáról beszél
10208 2| állatot. Ez a jámbor nem vezekel és nem vár égi kárpótlást
10209 1| betereli őket az akolba. A vezérbirkát elkapja a botjával, és szétveti
10210 2| hogy ünnepi érzéssel nézi a vezérhangot fújó öreglányokat. De örül
10211 2| énekes?~- Az.~- Él, és buzgón vezérli a búcsúsokat.~- Hát az öreg
10212 1| Vajon min forgott a beszéd? Vezért választottak-e, vagy az
10213 1| a tréfát, a birkózást; a vezérüknek engedelmesek, és a halottaiknak
10214 2| fiatal, bajusztalan ember. A vezetéknevét bizony már elfelejtettem.
10215 2| a neve, ami az anyjáé. A vezetékneve is az anyjáé. Az anyja cseléd
10216 1| kend beljebb.~S az iskolába vezetem.~- Hogy és mint vannak odahaza?~-
10217 1| Ábris gyerek meg a nagyapját vezetgeti, aki vak szegény és koldul.
10218 1| füvet csipkedik. Az öreg lúd vezeti őket. Nem csekély gond ám
10219 2| felesége húzgálta föl és vezette haza. Az Andris gyerek ott
10220 1| az öreget, eléje siettek. Vezették. Még a kis hatéves Jóska
10221 1| lehunyt szemmel, mozdulatlan viaszalakként feküdt az ágyon.~Mikor a
10222 1| le az óriási fakó szem. A viaszgyertyák lángja mintha belefolyna
10223 1| oltáron minden gyertya ég, s a viaszillat belévegyül a be-beáramló
10224 1| fekete szurokból meg fehér viaszkból gyertyát. Tegyen bele tömjént
10225 2| is, a kutyának is mindig vicsorgóra állott a képe.~- Így, virágom,
10226 2| kávájára és ádáz gyűlölettel vicsorgott a Micóra.~Micó persze nem
10227 1| plébánosnak nagy „kokén-kakasa” is vidámabban kukorikol amint
10228 2| nagyocska. De azok mind vidámak voltak és kedvesek, mint
10229 1| mindeneskedik. Hozd be, vidd ki - ennyi a dolga. Azelőtt
10230 1| érdeklődő pásztorok, vagy a vidéken lakó javasasszonyok, akik
10231 1| Földet. Nem ismerem azt a vidéket, ahol az írószentek éltek,
10232 2| megeredt a nyelve. - Valamelyik vidéki lapban láttam egy történetedet.~
10233 1| lophatta el, míg ő a kocsmában vigadott.~- Hej, azt a!...~Hát azt
10234 1| emberséges jó emberek: szeretnek vigadozni, noha komolyak: szeretik
10235 1| A magyarok ettek, ittak, vigadoztak ott: A barátot is jóltartották
10236 2| ríj, Andriskám! - mondotta vigasztaló hangon.~És ahogy törülgette,
10237 2| Az se nagy baj - szóltam vigasztalón. - A gyermek nagy kedvesség,
10238 1| már akkor nem élt, hogy vigasztalta volna. Az egyetlen leánya
10239 1| a kellő órákban, a kellő vigyázatossággal meg kell forgatnia? Akik
10240 2| magra, tarisznyára kell vigyáznia a kutyának.~Baracs megint
10241 2| elmondtam neki.~- Hentzi, ide vigyázz!~Hentzinek ragyogott a szeme,
10242 1| ásson lefelé. Hanem arra vigyázzon, hogy bele ne nézzen a gödörbe.
10243 1| menjenek be a barlangba, vigyék el a kincset. De senki se
10244 2| küldjem át, vagy hogy magam vigyem át hozzájok.~Aztán jött
10245 1| se feljebb, se lejjebb ne vigyétek, hanem nékem fölvenni engedjétek,
10246 2| PRIVATEMikor a betyárok világbúl kimúlnak~Gazdag kocsmárosok
10247 2| van hunyva. Már ő ezzel a világgal nem foglalkozik többet.
10248 2| a papok beszélnek, hol a világiak. Van úgy, hogy a parasztok
10249 1| nézem, nézem a sötétségben világító parányi csillagokat, azt
10250 2| De hogy a hold gyöngén világított, s az omladéknak az árnyékában
10251 1| fecskéink.~A napnak már nemcsak világossága van, hanem melege is. A
10252 1| a kvasznyira. A gyertya világosságában hasonlított az öreg Leó
10253 2| bontakozik kifelé a földből a világosságba.~Ápolgatom, takargatom.
10254 1| szemökkel; akik örülnek a világosságnak meg az életnek; akik másnak
10255 1| mindig visszatér a másik világrészbe. De ott nem házasodnak,
10256 1| tavasszal mindig idejön a másik világrészről; ősszel meg mindig visszatér
10257 2| kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy
10258 2| billegéssel eljutott az ő villaalakú ágához, amelyiken hálni
10259 1| magasba. Az nem is jó ember: villámlani tud meg mennydörögni.~Hát
10260 2| A leányka szeme egyet villan, s határozott mozdulattal
10261 1| maga! Egyszerre az eszembe villant, amit az öregapám beszélt,
10262 1| fordítja. A kis kerek üveg ott villog a balszemén. A báró megszegi
10263 1| is: a Sárköziék Lacija. Villogó fekete szemű kis rajkó,
10264 1| esztendős volna, Miska nem vinne neki cukrot.~Azonban csakhamar
10265 2| se néz. Mintha nem is ő vinné a pélpát, hanem a pélpa
10266 1| milyen kedvvel lépked a violák meg a rezedák között, és
10267 1| Hangjától remeg a fal is. A pap violaszínű miseruhában áll az oltár
10268 1| őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a
10269 1| mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit
10270 1| madarainak, ruháinak meg a virágainak történetét. Ő is érdeklődéssel
10271 1| föl a napbanéző fű kék virágaira, a bogáncs borzas fejére,
10272 1| ég felé a leveleit meg a virágait. Táplálkoznak a földből.
10273 1| piros a virága. Szent Antal virágát, amely esőt jósol. A Boldogasszony
10274 2| történetét.~Ilyenkor aztán virágcserepet szedek elő. Megtömöm földdel.
10275 1| most nyílott, mézzel telt virágcsoportra, és cipelik haza mély, lassú
10276 2| Hallgatott.~Én letörtem egy virágfürtöt az orgonasövényről és az
10277 1| már sárga, fényes levelű virággal. A gólyavirág az. Mikor
10278 2| negyedóra, már fehér a föld. A virágkórók bundába öltözték. A háztetők
10279 2| Vetek beléjök mindenféle virágmagot. Odaállítom a kályhám közelébe
10280 1| üde gyöngyvirágok, az erdő virágnépének fehér kis szűzleányai,
10281 1| rezgőtűk nélkül, csupán virágokból.~De hát megengedi-e az Isten,
10282 1| amiket a fákról, bogarakról, virágokról tudtam. Ő a fákról nem tudott
10283 2| gyönyörűségbe feledten áll a virágon.~Ez a kisleány is olyan
10284 2| szerelem előbb levelezik, aztán virágozik. A fő az, hogy Soós Pesta
10285 2| olyanok, mint tavasszal, mikor virágoznak.~*~Amióta beteg az a leányka,
10286 2| könnyű a forgásuk! Mint a virágpehely! És a szmokingos cigányok
10287 2| lepődéssel fordul a szeme a virágra.~- No mi ez, Eszter? Ismered-e?~-
10288 1| kertemben két fa áll dús virágruhában: az őszibarackfám halvány
10289 1| szárnyakkal, mint a két kék virágszirom. Soha többé nem látja ez
10290 2| volt az. A fák még itt-ott virágzanak: a kései almafák, kései
10291 2| szerencsésen megérkezett, a három virgóniával együtt, és Miska bátyámnak
10292 1| Tavaly már József napkor virított a gólyavirág, és néhány
10293 1| pedig ma már tizenhat éves viruló leány. Az arcában talán
10294 2| már. Nagy lóbőr csizmát visel bizonyára, és talán már
10295 1| kap otthon, hosszú hajat viselhet, nyáron meg járhat mezítláb.~
10296 2| lehet. Azt a bekecset ketten viselik: Antal meg a felesége. De
10297 2| lehet az oka ennek a különös viselkedésnek!?~Eszembe jutott, hogy egyszer,
10298 2| kell másnak meg olyan fejet viselnie egész életén át, mintha
10299 2| valamelyik házban egy kutya visít.~Én az állatsírást nem bírom.
10300 2| Ahogy futok a ház felé, visítást hallok onnan.~Meghökkentem.~
10301 2| valakinek a szeme.~Ahogy ott visított-hörkölt az én Andris barátom, mély
10302 1| eltángálja a kutyát, hogy a kutya visítozva farkal el a hodály mellé.~
10303 1| Érzik, hogy ugrálva ugat. S vissza-vissza szökell a dikóhoz: ugat
10304 2| Tufferfluchte! Komm her!~A kutya vissza-visszafordította rám a fejét, de csak ott
10305 1| ministránsgyerek a sekrestyeajtóban. Vissza-visszapillant, hogy indul-e már a plébános
10306 2| Eszem ágában sem volt, hogy visszaadjam.~Bosszúsan kiáltottam rá:~-
10307 2| írt egyszer érte, hogy visszaadná az öt forintot.~Csak annyit
10308 2| után, visszaadom.~- Tessék visszaadni mostan.~- Este.~- Nem: mostan.~-
10309 1| futkosni és haragosan szokta visszacsaholni a rendetleneket. A nyáj
10310 1| fejébe gyülekezett a vére: visszacsapott a szóval.~Utoljára aztán
10311 1| Mindenki mosolygott rajta. Visszacsente a bástyáját, mikor én félrepillantottam.~
10312 1| széjjel.~Néz a hodályra.~Visszadugja az élelmet a tarisznyába,
10313 2| komolyan megnyalta. Aztán visszadugta a tarisznyába.~Estefelé
10314 2| barna orcáján. Lehet, hogy a visszaemlékezés akaratlan mozdulata volt
10315 1| látja. Alig is várja, hogy visszaérkezzék. Kifordítja az ekét a földből,
10316 2| piros.~Az iskola csöndes a visszafojtott izgalomtól.~A szavamat lesték.~
10317 1| ekegerendelyre. A lovát visszafordítja. Dühösen ráhurran:~- Gyü!~
10318 1| utolsó napja és nem mert visszafordulni, csak sietett.~- Mese az,
10319 1| van kendnek lelke!~Ahogy visszafordulok, látom, hogy Boriska a két
10320 1| hogy maradjon, különben visszafordulunk. Ez a fenyegetés jólesett
10321 2| szemével, hol a másikkal, és visszagügyögött, mint a kis pólyásgyerekek
10322 2| ténta kilottyant.~Marci visszahőkölt és kikerekedett szemmel,
10323 1| zurmol az ablak üvegein, és visszahulltában belekeveredik a száraz falevelekbe;
10324 2| miatt nem tehettem. Hát csak visszaintettem neki.~Azt hiszem, amit eddig
10325 2| megcsóválta a farkát, és visszajön hozzánk.~- Eredj, hozd ki
10326 2| forró harmat.~- Csakhogy visszajött! Oh, azt hittem, a szívem
10327 2| kutya, hogy ha meglátják, visszakergetik.~De Baracs Imre nem pillant
10328 1| kellett neki.~Egy hét múlva visszakerült az Imre. Nem vették be,
10329 1| a Fodor-hadnak. Azok is visszaköszöntek, de kezet nem fogták egymással.~
10330 1| a Fő-főmester elé, az is visszaküld majd egynéhányszor bennünket,
10331 1| puffant.~Burkus megértette. Visszakullogott a dombra. Lekutyorodott.
10332 1| ment a kútra vízért. Imre visszamaradt. Láttam, hogy a kúthoz megy:
10333 1| egy heti időm van, aztán visszamegyek.~- Tessék folytatni; talán
10334 2| mondom -, hát akkor legalább visszanyerem az árát. Mingyárt megbizonyítom.~-
10335 2| a gyepet.~Egyszer, ahogy visszapillant, meglátja a kutyáját.~-
10336 1| abban a korsóját.~Kevi Pál visszapillantott. Megállt. Megvárta az öccsét.
10337 2| Marci mind a háromszor visszarántja az irkát. Utoljára kapja
10338 1| rendetlenek elé. A juhok visszasürűdnek. Szűcs András siető lépésekkel
10339 1| történetében, de azután visszatalált a feleségéhez.~- Hát - azt
10340 2| pap.~Aztán az asszonyok visszatérhetnek.~Az öreg arca sárga, de
10341 2| hozzámegyek. Akkor aztán visszatértünk a másik szobába. Az emberem
10342 1| rés.~- Haj, a keserűjét!~Visszaüti a deszkát, a végén lógó
10343 1| komolyan és határozottan visszautasítanák. Mert Csikék azt tartják,
10344 1| Néhány nap múlva elutazott. Visszautazott az anyjához Pozsonyba.~Fejér
10345 1| falához. Úgy látszik, már visszaúton járnak, mert némelyiknek
10346 1| Azután lomha mozdulattal visszavonta a lábát; a szemeivel hunyorgott,
10347 1| az öreg Paizs. A templom visszhangzik a köhintéstől. Egy dongó
10348 2| Fölveszem és a fal mellé viszem, a napra, ahol délelőttönkint
10349 2| Meg aztán, hej, nem sokat viszketett a markom ebbe az átkozott
10350 1| Antal, úgyhogy magamnak is viszolygott bele a hátam.~- Hát - azt
10351 2| Ha előbb nem: nagyszerdán viszonoznod kell a látogatásomat. Várlak!~-
10352 2| kinél vagyunk? - kérdezem viszont.~- Soós Estván a nevem -
10353 2| taligázásért, mikor gabonát vitet vele valaki a malomba. Ennél
10354 2| még a kertben. A kamarába vitettem.~Másnap hiába vártam Tóth
10355 1| neki áll feljebb...~- Nagy vitéz kend, Tóth Antal - feleltem -,
10356 1| Bizony alig lehet a nagy vitorlás bajusz miatt megismerni.
10357 1| bogarak. Szanaszét meg ide-oda vitorlázó pillangók, akik életének
10358 1| gyepen jár!~Mármost a cigány vitte-e el? vagy más?~A cigány!~
10359 2| is meg a menye is. Borjút vittek a vásárra, ruhaszekrényt
10360 1| után való szerdán gabonát vittünk a vásárra, hát lám a zsidó
10361 1| gólya nem is repül föl a vízből, csak éppen, hogy rájok
10362 1| bőven kukoricája? jó-e a vize az új kútnak? Azután elhallgattam.
10363 1| ő meg a szitakötő, aki a vizeknek a tündére!~Mert ha a pillangó
10364 1| kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői hóval
10365 1| mondja az asszony -, a vízi liliomnak fogytán a virága.~
10366 1| előneve van és címert nyomat a vizitkártyájára -, most szalmafödél alá
10367 1| egy hét, aztán meglesz a vizsgálat. A Jóska gyerek esze meg
10368 1| Szívesen látom, galambom, a vizsgálaton.~Délután már megint ott
10369 1| égnézőn át a magasságot vizsgálná. Íme, a szomszéd almafája
10370 2| ha összetéved egy egymást vizsgáló ártatlan pillantásuk, vagy
10371 1| Imre. Nem vették be, meg se vizsgálták. Azt mondták neki, hogy
10372 1| ha katona akar lenni, hát vizsgáltassa meg előbb az elméjét.~Lidivel
10373 1| juhokat és megindította. A völgyben sötét füstként szállt fel
10374 1| csodálni. Ő nem a mi csendes völgyünkben nőtt fel. Városban nevelték,
10375 2| csak az, ami a nyáron volt: vörös-babos kénszínű karton rékli, és
10376 1| sziszergéssel, susogással, végül vörösen izzó parázs az egész, kezdetben
10377 2| már széjjel is nyitja üde vöröses palástját, és megmutatja,
10378 1| csak bebújnak a kocsiban vöröslő tetemes dunyha alá - néha
10379 1| eltűntek már. Csak a parázs vöröslött. A csöndes sötétségbe belesóhajtott
10380 2| a fejét. Az arca ki van vörösödve. Megismerem benne Mátyást.~
10381 1| kiment a méhesbe. Valami vörösposztót terített a kas elé. S kinyitotta
10382 1| mozdulatlanul merengő két gólyát a vörösre aszott mezőn, a húszéves
10383 1| aranykupac, később tündöklő vörösréz. A tűz ilyenkor végtelen
10384 2| szomszéd falu tornyát, a vöröstetejű köpcös tornyot, ha ugyan
10385 1| mindig azt gondolom: íme a vőfély. Mert cserebogár a természet
10386 1| természet nagy menyegzőjének a vőfélye. A zöld szín uralkodik már
10387 2| Éppen azért nem pillant föl. Vőlegény korában ott mindig dalolásba
10388 1| kanászlegény -, én leszek a te vőlegényed!~Kevi Imre titkon rámosolygott
10389 1| csillaglámpát, amellyel a vőlegényének világít a kis bogármenyasszony.~
10390 1| levélpalást alatt: némán várják a vőlegényt, akit mi nem ismerünk.~Valahányszor
10391 2| van a kezében, meglökted volna-e?~- Dehogy.~- No, Nagy Márton!
10392 2| erőltetve hangomra. - Ha tuskó volnál, nem akartalak volna megölelni.~
10393 2| mintha már javában benne volnánk a tavaszban. A nap meleggel
10394 1| sakkoztunk. Nyáron nem voltuk együtt annyiszor. Ő a forróságban
10395 1| és barna arca fájdalmasan vonaglik, s íme, könnyek is ömlenek
10396 2| akkor mért jöttem én ki?~És vonaglott a fehér ingvállban.~- Holnap
10397 1| meg a vászonon a fej határvonalait; az orrot, szemet és bajuszt
10398 1| útra a levegőben és fényes vonalat rajzol maga után a sötétségben.
10399 1| ballagással vonja a barázda barna vonalát. András keze az ekeszarván.
10400 2| kék a szeme! Milyen finom vonalú az orrocskája! Milyen hullámos
10401 2| valami annak a családnak a vonásaiból, amelyikhez tartozik. Lehet,
10402 1| Mikor a napóra igen fekete vonással mutatja a délutáni időt,
10403 2| pélpa őt; mint a gőzös a vonatot.~A falu csöndes. A kutyák
10404 1| zsákokkal. Az állatok lassan vonszolják.~Szűcs András a legelő szélén
10405 1| Figyelmét a napon melegedő ember vonta magára: egy öreg búcsús,
10406 2| felelni. De ahogy magamhoz vontam, éreztem, hogy a szíve úgy
10407 2| Az asszonyok a szobába vonulnak. A nyitva hagyott ajtón
10408 1| úr is, alig egypár lépést vonultak félre, de ha a Maros lódult
10409 1| háznál, azt hittem a holdra vonyít, hát meghajigáltam, hogy
10410 1| is, hogy a kutya nagyon vonyított. Ez nem jót jelent - gondoltam -,
10411 1| hát meghajigáltam, hogy ne vonyítson.~Az öreg a sok vánkossal
10412 2| mellett állnék. A jácint vonzott ki engem, az emberi jácint.~
10413 2| hallgatta meg, hogy kik vótak a lakodalomba. Mindenkire
10414 1| plébánia körű. Én is ott vótam. Mondok, mögnézöm, milyen
10415 1| Baczonyi lehúzódott a nagy x lábú asztal alá.~A pap megjelenése
10416 2| mégis. A szamárnak nem kell zab, se széna. Megeszik mindent
10417 1| mondta Antal bácsi, hogy zabigyerek vagyok.~- No, ne sírj -
10418 2| káromkodással rángatta a lovak zabláját.~- Ne káromkodj! - morgott
10419 1| fölnyiharászott, mintha zabot látna. A beteg fölemelte
10420 2| szívekre és a hölgyi könnyzacskókra. Ha azonban nem szereted
10421 1| meg repülő drágakő. Repülő zafírok, topázok, gránátok, meg
10422 2| baja.~Az iskolában halk zajgás van, mikor Marci belódul.
10423 1| csendességben, Szűcs András bent a zajgásban valahol - a nap elmúlt.~
10424 1| legelő csendes volt. A falu zajos. Mucza cigány a csendességben,
10425 1| a vályúra.~Szűcs András zákányos fejjel húzta nekik a vizet.
10426 1| föld alatt rejlő kincsekért zaklatják:~- Mondjál, Péter, kincset!
10427 1| zsémbeskedik, erőszakoskodik, zaklatolódik; a taréja megsápad a búslakodástól.
10428 2| lehet vele bírni. Egyre azon zaklatott, hogy adjak ötven krajcárt.
10429 1| Istennek izzó piros nyila.~A zápor zuhogva ömlött alá. Az aratók
10430 2| legény ügyében, de csak zárt ajtók között hajlandó elmondani.~
10431 1| lengett a levegőben, mint a zászló.~Azt mondják, azért ilyen,
10432 2| vakok szerelme. Milyen hangzatos cím lenne! A két fiatal
10433 2| a bagnétomat, hogy minek zavar fel ezért az álmomból? De
10434 2| szegény parasztasszonyt meg ne zavard. Gondold meg, hogy a te
10435 1| idegen. A fényes úri szoba zavarja a szemét. Az asztalnál hangzó
10436 2| a felnőttnek, hát minek zavarnám meg az ártatlanságokat?
10437 2| De akkor az gondoltam: zavarodott forma az elméje. Hát csak
10438 2| hogy ez a sündisznó meg van zavarodva.~A haja miatt hítták sündisznónak.
10439 2| tovább -, hogy most sokkal zavartabb vagy, semhogy ura lehetnél
10440 1| felelte a pap- -, sokszor zavartam én ki onnan embert, nem
10441 2| Csillogó két szeme, boldog zavartsága, szapora járása, könnyű
10442 1| akkor olvasztják bele a zenébe, mikor magukra vannak. Liszt
10443 1| méheknek hullámzó méla szent zenéjét.~*~A kertek alján zöld pázsit,
10444 2| színpadi. A színpadi paraszt a zenekarhoz igazítja az énekét és a
10445 2| mivelhogy a fadarab nem szól, ő zenél az orrán át:~- tnde-tnde...~
10446 1| gyorsaságát többre becsülik a zenénél és ezzel akarnak hatni.
10447 1| prücskök egyhangú pri-pri éneke zeng már a fűszálak között. Egy-egy
10448 1| virágporban, aztán édes zengéssel emelkednek újra ki, szállanak
10449 2| az íratlan filozófia ezt zengeti a fülébe:~PRIVATEÜstér,
10450 1| serlegek között ülve tűzzel zengi a hősök dicséretét.~- Micsoda? -
10451 1| iskolám olyan már, mint a zengő méhkas. A pap kihirdette,
10452 1| Jóízűen nyújtózkodtak. Aztán zim-zum, fölrepültek a vörös posztóról,
10453 1| tűzhelyénél. Hacsak vad, zimankós idő nincsen, az öreg mindig
10454 1| dohányával nem indult volna el a zivatarban.~A beszélgetés emiatt maradt
10455 1| dugóhúzó, s a fűkalászok zizegnek a forróságban, mintha égnének.~
10456 1| annyit, hogy azok nyáron zöldek, télen kopaszok és hogy
10457 1| van valami a libalegelő zöldjéből. A kis Rozi rámosolyog a
10458 1| az udvarokból. Egy öreg zöldkendős cigányasszony pipázva visz
10459 1| helyén látszik most a vén zöldmázas kályha, körülötte a piros
10460 2| csillagok lakói bizonyára zöldnek látják a mi csillagunkat.
10461 2| kiitta a felét. Aztán tovább zöngicsélt szerszámán. Az öreg is ivott.
10462 1| ministráns gyerek háromszor zördít a repedt acélcsengőkkel.
10463 2| a cimbalmos azt a nótát zördítette rá, hogy:~Garibaldi, Garibaldi
10464 2| ablakom alatt. Megismerem a zörgéséről, hogy a Sándor Pál kocsija.~
10465 2| mikorra hazaért, a ruha zörgősre fagyott a testén.~Hát mondom,
10466 2| mutatkozik.~Este egy kocsi zörög el ablakom alatt. Megismerem
10467 2| halad a kocsi, halad és zörögdögél. A sötétség egyre sűrűbb.~
10468 1| olykor az öreg Keviné halk zokogása.~A hold már a ház fölött
10469 1| beszéltem neki, hogy jutottam zongorához. Az asztalosunknál találtam.
10470 1| báróné azért jött, hogy a zongorámat megnézze. A kesztyűjét az
10471 1| hangversenyművet dördít meg a zongorán. No lám, micsoda jó szerszám!
10472 1| és felhangoltan találja a zongorát. A szobám tele is van tőle
10473 2| emberem csak ült és gondolkozott. Fél óra múlva ő hítt ki
10474 1| De ahogy odatámasztják a zsákját a falhoz, fölemeli a fejét.
10475 1| egy Tóth Antal jön üres zsákkal.~Mindenki tudja, hogy őt
10476 2| gabonakévéket a dobba. Az asszonnyal zsákokat és ponyvákat foltoztattam.~
10477 1| szekér meg van rakva búzás zsákokkal. Az állatok lassan vonszolják.~
10478 1| jövendőben.~Az öreg Kevi a zsákon ül és elmélázva nézi a fiait.
10479 1| többinek: ötven szöget dugott a zsebébe.~- No, kékszemű királyleány -
10480 2| Nehogy kifújja a szél a zsebéből.~Tóth Antal belekötötte
10481 2| van. Aztán, ha pénz van a zsebemben, behúz. Behúz.~Egyet nyomott
10482 1| kifizetik. Avval előhúz a zsebibül egy sárga bankóformát, és
10483 2| visznek, s a könyvük csipkés zsebkendőbe van beletakarva.~Elmennek
10484 1| fehér zsebkendő volt, a Lidi zsebkendője. De nem a maga szemét törülgette
10485 2| elmosolyodik. Átnyújtja a zsebkendőjét.~Azzal a leánnyal én azelőtt
10486 1| sírj - feleltem letörülve a zsebkendőmmel a könnyeit -, az a szó,
10487 1| Fölkelt. Nagy mérgesen zsebredugta a pipáját. Az ajtónál még
10488 1| pálinkáztatják, nem enged. Napokig zsémbeskedik, erőszakoskodik, zaklatolódik;
10489 1| a fél fején lógott, mert zsemlyényi daganatot is hozott a fején,
10490 1| akit a világ legnagyobb zsenijének tart. A zsebében mindig
10491 2| Lucifernek hívták. A népnek: Zsidócsillag.~Már akkor megéledt, megvidámult.
10492 2| jó vacsorával. Elmentem a zsidóhoz, vettem neki szalonnát két
10493 1| emberek ismerjék a régi zsidóknak hányódásait. A nagyméltóságú
10494 1| magasságból a nazaréti szegény zsidólányhoz, akinek a neve Mária vala,
10495 1| úgy állott, mint egy csomó zsindelyszeg, és meg volt mosdatva, mint
10496 1| gömbölyű képű gyerek ez. Mindig zsinegek, gombok, gubacsok meg kavicsok
10497 2| az eladó. Száz esztendő zsírja és cérnája tartotta össze
10498 1| földjéből, az olyan vakmerő zsiványság, aminőre ember a mi falunkban
10499 1| gyerekekkel Dávid királynak azt a zsoltárát, amelyben az az oltárhoz
10500 2| mindig szívesen hallgatom a zsoltárokat. Micsoda szerencsés felekezet,
10501 1| jönne. Mikor ő rákezdi a zsoltárt a kóruson, ha százezer ember
10502 2| öreg Kerülő-Szabó is ott zsúpol. Hetvenöt esztendős ember
10503 2| szelemenfát, a tetővázat és újra zsúpolják.~A leégettnek mindössze
10504 2| csak a föld barnább meg a zsuppos háztetők barnábbak, mióta
10505 2| összegyűlnek a háznál. Ki zsuppot hoz, ki fát. Szekercét mindnyájan
10506 2| gyenge teste él~t 15 es~ztendőt~mögh~ott mer~a dióf~árul
10507 1| is kívül, a rőzsenyalábok zugait is.~A kutya nincs.~Megint
10508 1| idegenségben. Belekerült az élet zúgó forgatagába, s gyönge inakkal
10509 2| Öntöztem. És míg odakünn zúgott a hózivatar, álltam a kályha
10510 1| az esőbe, vagyis hogy a zuhogó esőn át elfutott a félszer
10511 1| izzó piros nyila.~A zápor zuhogva ömlött alá. Az aratók elmélázva,
10512 1| Egy dongó a hátam mögött zurmol az ablak üvegein, és visszahulltában
10513 2| duhan: eltorkollik. Nagy zűrzavaros kiabálás, szaladgálás. A
10514 2| s harmattá változtatja a zúzmarát a fákon. Besüt a pitarba
10515 2| s fehérlettek reggel a zúzmarától.~Az emberek lenéztek a tetőről,
10516 2| alsó táblán csillag alakú zúzódás. Aztán a két leányra pillantottam.
10517 2| a csizmáját.~Hát a térde zúzódott meg az öregnek.~- Van itt
|