|
Eszembe jut szegény kis Bogár Miska.
Komoly kis tömzsök gyerek. Még csak palatáblával jár, de azt akkora
vászontarisznyába hordozza, hogy a tábla csaknem a sarkát veri.
Mingyárt az első nap, mikor az
iskolába beléptem, az volt az első dolgom, hogy kiválogatom közülük
azokat, akik hiányosan részesültek a szappan áldásaiban.
- Menjetek haza, mondjátok meg anyátoknak,
hogy ide mosdatlan gyerek nem léphet be. Félóra múlva itt legyetek.
Miska is köztük volt. Komoly fiúcska,
nagyfejű és apró szemű kis fekete csemete. A képét csak megmosták
otthon, de a keze, lába... Persze, mezítláb járt a nyáron, mint a csirke.
Visszatért csakúgy.
- Még nem vagy tiszta. Mars vissza! -
Bandukol szomorúan.
Ismét visszatér.
Néz rám aggodalommal.
Csakolyan.
- Hiszen még mindig nem vagy tiszta!
Sírva fakad. Babszemnyi könnyek csöpögnek
a szemepillájáról.
- Nem megy le, mester uram!
Hát aztán hagytam.
Ránéztem olykor és elmosolyodtam magamban:
Piszkos szegény, de azért szeretem.
*
Lehet, hogy majd mink is, mikor a
másvilágra kerülünk a Fő-főmester elé, az is visszaküld majd
egynéhányszor bennünket, Bogár Miskákat. Végre is azt mondja:
- Piszkos szegény, de azért hát csak
maradjon.
|