BOGÁR MISKA

Eszembe jut szegény kis Bogár Miska. Komoly kis tömzsök gyerek. Még csak palatáblával jár, de azt akkora vászontarisznyába hordozza, hogy a tábla csaknem a sarkát veri.

Mingyárt az első nap, mikor az iskolába beléptem, az volt az első dolgom, hogy kiválogatom közülük azokat, akik hiányosan részesültek a szappan áldásaiban.

- Menjetek haza, mondjátok meg anyátoknak, hogy ide mosdatlan gyerek nem léphet be. Félóra múlva itt legyetek.

Miska is köztük volt. Komoly fiúcska, nagyfejű és apró szemű kis fekete csemete. A képét csak megmosták otthon, de a keze, lába... Persze, mezítláb járt a nyáron, mint a csirke.

Visszatért csakúgy.

- Még nem vagy tiszta. Mars vissza! - Bandukol szomorúan.

Ismét visszatér.

Néz rám aggodalommal.

Csakolyan.

- Hiszen még mindig nem vagy tiszta!

Sírva fakad. Babszemnyi könnyek csöpögnek a szemepillájáról.

- Nem megy le, mester uram!

Hát aztán hagytam.

Ránéztem olykor és elmosolyodtam magamban:

Piszkos szegény, de azért szeretem.

*

Lehet, hogy majd mink is, mikor a másvilágra kerülünk a Fő-főmester elé, az is visszaküld majd egynéhányszor bennünket, Bogár Miskákat. Végre is azt mondja:

- Piszkos szegény, de azért hát csak maradjon.