Part
1 Inc| Förtelmesen unalmas hely ez ma! - mordul fel végre a
2 Inc| nem házasodott meg.~- No, ez érdekes lesz. Én is elmondom
3 1 | Nem, erről szó sem lehet. Ez az asszony nem közönséges
4 1 | orrú leányt el ne végy.~Ez a mondása éppen szíven szúrt.
5 1 | Hazudtál tegnap! Hazudtál! Ó!~Ez az ó olyan kín-fájdalmas
6 1 | gondoltam. De hogy került ki ez az egy is az íróasztalomból?
7 1 | nem emelte fel. Fülelt.~- Ez egy primadonnának az arcképe.
8 1 | távoznod! De mi a csoda ez a kemény itt a felső zsebedben?
9 1 | eldobta magától.~- Tehát ez az! - hörögte vérfagyasztó
10 1 | mondottam közéjük ülve -, ez éppolyan ok nélkül való,
11 1 | Mindenre gondoltam.~De persze ez hetekig tartott. Dolgom
12 1 | azt a kulcsot a zsebedben.~Ez a gondolat megint parázs
13 1 | Hiszen a gyertya itt van.~- Ez másik gyertya.~Vissza kellett
14 2 | Nem maradt reggelre, csak ez az egy garasom. No, mondok,
15 2 | olyan sokat kell tanulnia?~- Ez nem tanulókönyv - felelte
16 2 | Gabi, hogy tanulókönyv ez?~S felholdazta a szemöldökét.~-
17 2 | Nekem van pénzem is, meg ez a bolt is az enyém lesz
18 2 | kedvéért kereszténnyé leszek. Ez sokszor megtörtént már.
19 2 | és összecuppantottunk.~- Ez a csók - mondotta fontoskodva -
20 2 | szemem a maradékra.~No, ez kínos ügy! Én a jövendő
21 2 | mandulát ad viszonzásul...~Ez a borzasztó csalódás szinte
22 2 | szinte megkábított.~Nem, ez nem maradhat ennyiben! Visszaviszem!...
23 3 | megismerkedtem a leánnyal.~Ez a balszerencse persze bálban
24 3 | házasság nyavalyájának mindig ez az első szimptómája: rezgések
25 3 | szemére. Lehetetlen, hogy ez is olyan rókamájú, mint
26 3 | akit az álmaiban várt?~Ez a kérdés persze újabb rezgéseket
27 3 | ellene lehel a vőnek. S ez lengyelül lehelne, meg angolul,
28 3 | asszonyt magára hagyjunk.~Ez a nyilatkozatom teljesen
29 3 | leánytársát táplálgatja. Ó, ez ritka jó szív, ez az én
30 3 | táplálgatja. Ó, ez ritka jó szív, ez az én leányom! Majd ha téged
31 3 | volt.~- Ne legyen drága! - ez volt az ő kívánságuk.~-
32 3 | kívánságuk.~- Ne legyen messze - ez volt az enyém. - De hát
33 3 | mehetnénk a másvilágra is!~Ez olyan mély érzéssel volt
34 3 | Végre megvakaródzik:~- Itt ez a kártya: vizet jelent.
35 3 | a kártya: vizet jelent. Ez meg holdat, napot. Amelyikük
36 3 | már jójcakát, de aztán még ez, még az, csak tovább beszélgettünk.
37 3 | Utána csend.~Aztán megint...~Ez valami állat!...~De micsoda?~
38 3 | platty...~S a fejemhez közel.~Ez nem lehet más, csak béka!
39 4 | Tehát valóban erdő lehetett ez valamikor.~Végre mégis mozdulnak
40 4 | mosolygás futott volna át. De ez csak egy pillanatig tartott.
41 4 | föl akarna kelni.~- Részeg ez az ember!~- Hát ivott is
42 4 | fogam. Aztán nem is uram ez nekem, ez a vén csutora.
43 4 | Aztán nem is uram ez nekem, ez a vén csutora. Csak gazdám,
44 4 | embert.~- Tessék mán nézni: ez a fiam, a Dani.~Felpödrött
45 4 | nekem arra való cérnám. Ez egy szétfejtett selyemrongyból
46 4 | igaz, hogy ott várt rád ez a Rozi leány?~- Igaz - feleltem -,
47 4 | járt velem.~- Értem. De hát ez mégis bizonytalan valami.~-
48 4 | feleségem. De hát annak már ez a sorsa.~Egész éjjel ez
49 4 | ez a sorsa.~Egész éjjel ez a történet kavargott a fejemben.
50 4 | Mindig mosdik, cifrálkodik ez. A szent se győzné szappannal,
51 4 | úrfi!... Harisnyát húzna ez még a bocskorába is. Majd
52 4 | pálya falába.~- Nem biliárd ez, Matyi!~Én is szeretnék
53 4 | a fejét.~- Nem lovaglás ez - nevet a bátyám. - Ó, te
54 4 | mondottam. - Igen erős ez a dohány.~S bementem a verandára.
55 4 | lábujjhegyen jönne valaki.~Ez a Laci. Bizonyosan azért
56 4 | vállát.~- Csak igen úri könyv ez: mindent szeretnék érteni
57 4 | érdeklődéssel figyelmezett. - Hát ez az...~Aztán hogy tovább
58 4 | aszongya: úgy bánj vele, hogy ez lesz a feleséged. Mert volt
59 4 | illett!~- Hát nem bolond ez?! - mondotta mosolyogva
60 4 | anyja ellene.~- Úgy érzem, ez az utolsó, ez az utolsó! -
61 4 | Úgy érzem, ez az utolsó, ez az utolsó! - rebesgette,
62 4 | tisztnek a gazdaságba.~- Ez az utolsó! - ismételte. -
63 4 | ispánságra neveltek engem. Ez a tudat eltiporta minden
64 5 | perc múlva azt mondtam:~- Ez a nő lesz a feleségem, vagy
65 5 | pénzügyminisztériumban. Özvegyember.~Ez júniusban történt.~Egy hét
66 5 | Válassz: a lány vagy ez az emeletes ház?~Habozás
67 6 | regényrészemnek lehetne címe. Ez lehetne a címe: Miért buktam
68 6 | vallás, gyönyörű vallás ez a katolikus!~És hosszan
69 6 | lengő angyal látszott.~- Ez a kép sokkal szebb volna -
70 6 | küldenék valamit a postán?~Ez a gondolat szinte megremegtetett.~
71 6 | színű télikabátot.~Ki lehet ez? - tűnődök képedezve.~Kíséri,
72 6 | kisasszonynak a II. emeleten.~...Ez se lesz jó. Azt a mókust
73 6 | testvér-valakije!? Irtóztató volt nekem ez a gondolat!~Akárhogyan is
74 6 | Megvan! Megvan!~A forma ez volt:~Szokatlan valami,
75 6 | lépcsőn! Micsoda nyugtalan nép ez a pesti, hogy nem bír otthon
76 6 | Flórácska!~De érzem, hogy ez illetlen volna és rútul
77 7 | Tessék megszemlélni: raritás ez, sőt Pesten unikum.~- Nekem
78 7 | mintha kérdezné: Hogyan lehet ez?~Nem értettem, hogy mi a
79 7 | gondoltam -, így lesz ez a házaséletünkben is: szép
80 7 | anyjára nézett:~- No, de ez a hasonlóság csodálatos!~-
81 7 | beváltani.~És sóhajtott.~Ez a nyilatkozat gondolkodóba
82 7 | felkapva. - Jenő pajtás, ihol ez a tízes: adja oda a kocsisnak.
83 7 | csak egy is elvész... No, ez az ügy nem jól kezdődik!~-
84 7 | mondja szimatolva. - Ez pacsuli...~Mindjárt tudtam,
85 7 | az óceánon át Európába.~Ez a gondolat megremegtetett.
86 7 | mozdulattal mutat a bárónéra:~- Ki ez a nő?!~Fölkelek, és elsavanyult
87 7 | csillogtak. Gyönyörű volt.~- Ez szép gondolat, Ida. Ezért
88 7 | Micsoda szerencsés nap ez!~- Lehet - bólintott rá
89 7 | Micsoda ünnep! Micsoda ünnep!~Ez a gondolat rajtam is boldog
90 7 | Kocsin vagyok. Most téged ez az ügy igen elfoglal, hát
91 7 | szörnyűködtem. - Hiszen ez száz esztendő!~Ida rámpillantott:~-
92 7 | mit tehetünk, ha a papának ez a kívánsága? Csak gondold
93 8 | hozta. Igen művelt leány ez!~És megsimította a leánynak
94 8 | idegenkedjen, no. Jó család ez.~- Remélem - szólalt meg
95 8 | jobbnak s nemesebbnek...~Ez a mondás mély húrokat rezdített
96 8 | csengettem.~Milyen érdekes volna ez festőnek! - gondoltam. Egy
97 8 | Köszönöm. Nem olyan fárasztó ez nekem, mint gondolja. És
98 8 | finom mosolygás az ajkán... Ez a leány jobb sorsra született!~-
99 8 | Lásd - mondotta anyám -, ez a jó leány vasárnap is eljött.~-
100 8 | vasárnap is beteg. Nekem ez nem munka.~Kivetette a dáliát
101 8 | hallgattam.~- Milyen cifra ez - gondoltam -, és milyen
102 8 | milyen szimpla az a másik. Ez olyan, mint a fácán. Az
103 8 | egymásnak szántak bennünket?... Ez ugyan nem jogosít engem
104 8 | mondottam magamban -, ez a harmadik nő, a harmadik
105 8 | ennél?~S míg az érzelmeknek ez a virágfergetege kavargott
106 8 | harmóniásabb életem mással?~S ez a gondolat boldog eltökéléssé
107 8 | vártam. Oly hosszú volt ez a délután!~- Ha tudtam volna...~-
108 8 | A szemem bezárult. Álom ez, gondoltam, gonosz álom!~
109 8 | sodorja a hervadt faleveleket.~Ez az érzés annyira elnehezített,
110 9 | agglegény? Szomorú történet ez...~Nem is tudom, hol kezdjem.~
111 9 | Nézi, mosolyogja:~- Hiszen ez szomszédja a szülőfalumnak.~-
112 9 | ruhát vigy el.~- Minek? Elég ez az egy pepita. Inkább úszónadrágot
113 9 | gurulunk a gyönyörű tóhoz. Csak ez a fene keskeny deszkaülés...~
114 9 | emelinti.~- Hát mért nem megy ez a ló?~- Mer cudar, a tályog
115 9 | tályog essen bele! Nem mozdul ez, míg meg nem indítják.~Nem
116 9 | csapkodja a lovat.~- Nem indul ez a dög, csak ha valaki vezeti
117 9 | lehet?~- Mer nem lehet. Ha ez egyszer elindul...~És ellegyintett
118 9 | verejtékezve. Néha bolondján van ez a gonosz pára. Kivált, ha
119 9 | tetszik csizmában lenni.~Ez valóban aggasztó ügy volt.
120 9 | De ha megint megvadul ez a bestia...~- Nem vadul
121 9 | feleli a kertész nyugodtan -, ez csak a Soma.~- Micsoda Soma?~-
122 9 | gyümölcsfákat lehetett látni.~- Ez a kertem - mondotta elégedetten
123 9 | túl erdő zöldült elő. No, ez kedves! Az erdőben is fogok
124 9 | húzatott. Azóta nemigen.~No, ez lesújtó felfedezés volt.
125 9 | valamennyien.~- Mit akar itt ez a sok kölyök?~A kertészgyerek
126 9 | A gyerek bámul: - Friss ez.~- Már hogy volna friss!~-
127 9 | mindent a művész urakról. Ez itt a tanítóm, ez a fiatal
128 9 | urakról. Ez itt a tanítóm, ez a fiatal legény. Karó Jenő
129 9 | szúrt ember felelhet -, ez napnyugvás fog lenni. Csak
130 9 | színfalakat is így festik.~Ez is színfalakat emleget.
131 9 | mentegetődztem mégis röstelkedve. - Ez a nadrág a kertészé... Az
132 9 | Micsoda szenzáció lesz ez otthon!~A papnál ebédeltem
133 9 | mert éppen fejelik.~No, ez kedvetlen hír volt!~A pap
134 9 | félcipőmben induljak vadászatra.~- Ez nem jól kezdődik - mondotta
135 9 | jegyző is a fejét rázta:~- Ez nem jó jel.~Azonban a tanító
136 9 | S a pap is rá:~- Itt már ez a szokás. Vadászat után
137 9 | éves koromban mit jelentett ez a szó: úrileány. S képzeljetek
138 9 | Iluska, adj egy kis mézet.~Ez az adj szíven vágott. Mit
139 9 | szíven vágott. Mit jelent ez? Rokonok? Bizonyára rokonok.~
140 9 | De hátha jegyesek is?!~Ez a gondolat tüzes nyílként
141 9 | De hogy jött ki az ajkán ez a sor: Minden alszik már!
142 9 | meg a tehén. A gyémántot ez is odaadná játszani a gyerekeknek,
143 9 | vonogatta:~- Hacsak apám nem.~Ez aggasztó valami volt.~De
144 9 | aura rá se haugassék!~- Ki ez? - kérdezem.~- A Bolond
145 9 | Iluskáé formájára lehet.~Ez a buta gondolat megörvendeztette
146 9 | mondottam -, nem fotografálás ez. Minden vonalat ki kell
147 9 | való. De én tudom, hogy ez csak intriga. Molnoséknak
148 9 | Nekem olyan különös itt ez a nagy csend - mondottam. -
149 9 | megcsókolta az agg nőnek az arcát.~Ez a pajkos intése megint a
150 9 | annyi csillag az égen?~Ez olyan gyerekes kérdés volt,
151 9 | és én boldog voltam, hogy ez utolsó kérdés és válasz
152 9 | pecsenyedarabkával.~S egyúttal ez a foglalkozásom volt a válasz
153 9 | bocsátva. - Becsületszó... Hogy ez a szereposztás meg nem másul.~
154 9 | lesz a színpadon, akkor ez meg Slézinger Tercsi lesz!
155 9 | Hát hol lesz az a kívül? Ez Marcsát igen fogja érdekelni.~-
156 9 | dolgozott a füle tövén.~Még ez is nekem vakar!~- Haza kell
157 9 | fehér főkötős múmiával.~No ez alatt az egy perc alatt
158 9 | Éppen erre jönnek! No, ez az ördög neve napja!~Az
159 9 | milyen gondolkodva ül itt ez a bogár.~S megállunk.~-
160 9 | lehet élni a festésből is?~Ez az ártatlan kérdése megzavart.
161 9 | Munkácsy sarujához.~Phű! - ez pokolgépet illesztett alám!~
162 9 | Látszott rajta a tűnődés:~- Ki ez?~De ez mégse az én vakom! -
163 9 | rajta a tűnődés:~- Ki ez?~De ez mégse az én vakom! - eszmélkedem. -
164 9 | eszmélkedem. - Hiszen ez fiatalabb, s az arca ráncai
165 10 | mikor feljöttem Pestre.~- Ez aztán a legény! - mondotta
166 10 | évi fizetése - nagy pénz ez akkor! -, és mégis foszlott
167 10 | ráragadt a szemem.~Tehát ez a gattina - a macska!~A
168 10 | adázsiókat muzsikált.~- Hogy ez a rózsa?~- Csak tíz szantim,
169 10 | Uzsonnázni vagy nem uzsonnázni? - ez volt a hamleti kérdés.~Végre
170 10 | beszédet.~- Milyen boldog ez a makaróni! - mondottam
171 10 | Lüpen előttünk megállva -, ez nagy csapás ránk, möszjő
172 10 | szegény, koldus ember?!~- Ez valóban illetlen kívánság
173 10 | elkerekült a szeme.~- No lám! Ez eszünkbe se jutott.~Zsorzsetet
174 10 | föl és alá a teremben.~- Ez nem rossz gondolat! - mondogatta. -
175 10 | anélkül menjek oda!~- Hogy ez a gyöngyvirág?~- Szálankint
176 10 | angyalnak az orrát.~- De hát ez...~- Nem, nem mind az enyém.
177 10 | Nem, nem mind az enyém. Ez az egy körtefejű nem az
178 10 | meg az arcom gödröcskéjét! Ez a perc a miénk!~És én fölkeltem,
179 10 | A mama nem tud rajzolni.~Ez a nyilatkozat teljességgel
180 10 | Svájcban lehet. Remek ország ez, urambátyám!~- Az igaz.~
181 10 | leányra pillant.~- Talán ez a kis...~- Eltalálta, bátyámuram.~-
182 10 | beszélgettünk magyarul.~- De hiszen ez szegény ördög!...~- Tévedni
183 10 | De az emberi hanghoz ez hasonlít legjobban. Ez hasonlít...~
184 10 | hanghoz ez hasonlít legjobban. Ez hasonlít...~A tanító vállat
185 10 | takarékpénztáros úr leánya. Ez meg a bátyja, Petru.~Beszédbe
186 10 | csodálkozással áll rajtam a szeme.~De ez csak egy percig tart. Aztán
187 11 | házasság.~Mi a házasság?~Még ez is kérdés? - mondaná a két
188 11 | Teremtő isten, micsoda nap ez!~Sok szobán megyünk át. (
189 11 | sokszor megismétlődött ez a jelenet! Mikor nyitva
190 11 | bennünket a kastélyba.~- Ez a gyerek tűrhetetlen már! -
191 11 | Nem tudod, hogy síremlék ez?~Megszeppenve bocsátkoztam
192 11 | megtelt a szeme könnyel.~Ez a beszélgetés mindig eszembe
193 11 | bennünket.~- Derék gyerek ez - mondja az asszony. - Mártának
194 11 | gyerek?~- Haza.~- De hova?~Ez a kérdés nem tetszett. Megmondjam-e?
195 11 | értelmetlen, zagyva beszéd ez? Talán hiányos volt a táplálkozásod?
196 11 | fogok érted, minden este.~Ez volt az utolsó szava.~Ha
197 11 | nem jött ki, mert megnőtt?~Ez a gondolat ólomteher volt
198 11 | találkoznunk. Mit gondolsz, ha ez a cselédség megtudná, hogy
199 11 | vele. De hátha igazat szól ez az ember? Hátha Márta csakugyan
200 11 | barátom, mi baja magának?~Ez a szó: mi baja? - megrázott.
201 11 | szinte fuldokolva. - De ez a nő gyermekkoromtól párom
202 11 | neki:~- Jer ide, Éva. Nézd, ez a fiatalember lesz a nevelője
203 11 | szólt a nevelőapa:~- Márta, ez az ebéd eljegyzési ebéd
204 11 | pezsgőt én fizetem. Mert ez az est legénybúcsú volt.
|