Part
1 Inc| fülünket.~A tanár elgondolkodva nézett a cserépkályhára.~- Voltaképp
2 1 | Jolán elmosolyodott. Rám nézett:~- Hát tik esztek-e efféléket
3 1 | hogy te vagy.~A szemembe nézett, és megvidámult:~- Hál’istennek.
4 1 | Sejtettem.~És oly megvetőn nézett a szemembe, hogy majd elsüllyedtem.~
5 1 | Jolán nagyböjti arccal nézett maga elé. A szeme pilláján
6 1 | produkáltál.~Hitetlenül nézett rám, de én már akkor benne
7 1 | el persze. Bocsánatkérően nézett rám, és röstelkedve mondta:~-
8 1 | kérdés: melyik pillanatban nézett a tükörbe.~- Elhívatom a
9 1 | a mása.~Nem felelt. Csak nézett rám azzal a hideg nézéssel,
10 1 | a pincéből. Csodálkozva nézett rám:~- Hát nem várod meg
11 2 | belépett a boltba, bágyadtan nézett reá. Lassú mozdulattal tette
12 2 | életben maradt.~Kicsinylőn nézett rám, szinte összecsukta
13 2 | meg egy gróf.~S ámuldozva nézett az ujjain csillogó három
14 2 | valamit.~De arra a polcra nem nézett ő soha. Igaz, hogy magasan
15 3 | Keveset beszélt, de bizalmasan nézett, és szemérmesen mosolygott.
16 3 | harmadik utcában.~Ő azonban rám nézett, és szemérmes pillantással
17 3 | pillantva.~Viki csodálkozva nézett rám.~- Sok? Mink már ötször
18 3 | És egyszerre röstelkedve nézett reám, aztán az anyjára.~
19 3 | Viki könnybe merült szemmel nézett reám.~Ha öt-hat évvel fiatalabb
20 3 | hosszabban, mint ahogy az utcára nézett.~Aztán egyszerre megmozdul,
21 4 | csitt!~Csak állt. Várakozón nézett reám. De közben úgy elpirosodott,
22 4 | benne a homloka fölött.~Nézett. Állt mint a szobor. Az
23 4 | holtszín halványra vált.~Nézett rám büszkén, sértődötten.~
24 4 | Amíg beszéltem, nyugodtan nézett rám. Közelről sárgásbarna
25 4 | haragudva is szerelmesen nézett. A szeme állása volt olyan.~-
26 4 | látásból.~Az asszony boldogan nézett rám.~- Beszélni nem tetszett
27 4 | locsogott még, s közben hol reám nézett azzal az édeskés szemével,
28 4 | könyökre támasztott fejjel nézett a kút irányába.~A kutya
29 4 | orráig. Aztán gondolkodva nézett rám, s megszólalt jólelkűen:~-
30 4 | jutnom.~A leány mosolyogva nézett.~A víz hideg volt és jóízű.~-
31 4 | Körülszaglált. Leült elém, és nézett nyájasan.~- Az imént vendégei
32 4 | Nyugodtan és mosolyogva nézett rám, de olykor a nyájra
33 4 | addig a napernyőjét.~Habozva nézett a könyvre, aztán mégis elvette,
34 4 | napernyőjét, és gondolkozva nézett az árvalányhajas legény
35 4 | kezembe, miközben a földre nézett.~- Isten áldja meg...~Láttam
36 4 | arca elpirosodott. A földre nézett.~Hánykódó szívvel bandalogtam
37 4 | vállát, s vigyorgott. Furcsán nézett rám, gyanakvón és pajkosan.~-
38 4 | Szülésben halt meg.~Gondolkodva nézett a pipájának elgomolygó füstjére.~-
39 4 | Megállt, és a farkát csóválta. Nézett rám csillogó szemmel.~A
40 4 | és a kötényében szösz. Nézett rám szerelmes szemmel.~-
41 4 | sőt mosolyogva és melegen nézett az arcomra.~- Tudja-e, Erzsike -
42 4 | mondjak.~A két nő csodálkozva nézett rám. Látszott rajtuk, hogy
43 4 | fölemelte az arcát. Szomorúan nézett reám:~- Nem mondja meg?~-
44 4 | percben.~Elnyílt szemmel nézett. Aztán a földre pillogott,
45 4 | valók.~Elpirult. Mosolygott. Nézett, melegen, vonzón, mint az
46 4 | Este?~- A házatok mögött.~Nézett. Elmosolyodott.~- Nem merek
47 4 | közelebb lépett. Oly esdeklőn nézett rám, hogy ha szikla lettem
48 4 | Ismét a botjára könyökölt. Nézett rám könyörgő szemmel.~-
49 4 | Rosszallón, panaszosan nézett rám.~- Miért kérdez ilyeneket?~
50 4 | is a világon.~Kételkedve nézett rám, aztán fájdalmasan.~-
51 4 | pillája megrezdült. Hallgatva nézett. Aztán elmosolyodott.~-
52 4 | Gondolkodva és sajnálattal nézett rám. Akkor is koszorú volt
53 4 | Kiegyenesült. Méltóságos komolyan nézett reám!~Aztán hogy látta a
54 4 | szemérmes röstelkedéssel nézett rám.~- Ó!~S hogy én káprázó
55 4 | legénybe, Gál Bandiba.~S nézett rám, mintha én volnék második
56 4 | Csak ránézek...~És rám nézett, mintha arra nézne...~Aztán
57 4 | anélkül azonban, hogy rám nézett volna. A szeme fürkészve
58 4 | éppen megcsókol.~Álmodozva nézett rám.~Aztán elmosolyodott.~-
59 4 | könyökölt a sulykán, és nézett.~~Félszázadra terjed már
60 4 | a kezét. Könnyes szemmel nézett a szemembe.~- Majd este,
61 4 | fejét fél könyékre támasztva nézett rám szomorún. Előtte, a
62 4 | szanaszét.~Szomorú szemmel nézett utánuk.~- Lássa - mondotta -,
63 5 | azonban határozottan rám nézett. A nézése egykedvű volt
64 5 | A két öreg tanácstalanul nézett a leányra.~Ágnes mosolygott:~-
65 6 | ablak persze a folyosóra nézett, a harmadik emeleti folyosóra,
66 6 | egyezett. Csakhogy a leány úgy nézett, mint aki tündérálmot lát,
67 6 | bőrű öregasszony meg úgy nézett, mint valami álmos víziló.~
68 6 | szemmel. Senkire rá nem nézett. S micsoda formás volt a
69 7 | Az anyja megbotránkozva nézett reá:~- Node, Ida...~Vastag
70 7 | És egy percre szemérmesen nézett a parkettre.~- Bizony -
71 7 | egyedül élek.~Sajnáló szemmel nézett reám. Aztán hogy az anyja
72 7 | Aztán egyszerre a szemembe nézett:~- Nem viselt ön azelőtt
73 7 | szeme.~Akármerre fordultam, nézett rám. Még éjjel is nézett,
74 7 | nézett rám. Még éjjel is nézett, mosolygott, égetett.~Hümmögtem,
75 7 | és oly merengő szemmel nézett reám, mintha holdvilágos
76 7 | hogy él.~A leány az anyjára nézett:~- No, de ez a hasonlóság
77 7 | maradtunk, Ida oly olvadóan nézett rám, hogy fölösleges volt
78 7 | még ő: milyen szemrehányón nézett rám olyankor!...~Egyszer
79 7 | A leány álmodó szemmel nézett reám, és szólt meleg-halkan,
80 7 | a barátjaival.~Fürkészőn nézett a szemembe.~- Ki az az úri
81 7 | magához vont, aztán a szemembe nézett mélyen.~- Szeretsz?~- Hogy
82 8 | szemmel ült előttem, aztán rám nézett: ~- Mit olvassak?~- Amit
83 8 | maga olvasni?~Csodálkozva nézett rám:~- Az iskolában.~- De
84 8 | lehelettel zengetnek.~Hallgatva nézett rám. Látszott az arcán,
85 8 | mulatok.~Megállt. Elkomolyodva nézett a szemembe. És csak ennyit
86 8 | elhallgatott. Álmodó szemmel nézett reám:~- Olvassak még? Már
87 8 | S kiment.~Ilda hüledezve nézett utána és aztán reám:~- Unalmas?~-
88 8 | szenvedés magának.~Hálásan nézett rám, és mosolygott:~- Köszönöm.
89 8 | anyácskám...~Aztán elgondolkodva nézett maga elé, s a szeme elborult.~
90 8 | Az önkéntesbarátom utána nézett:~- Csinos. Tán a flastromot
91 8 | elpirosodott. Szinte ijedten nézett reám.~- Ezt nem tudtam -
92 8 | teremtés, nem.~Csodálkozva nézett rám. A kezét lassan kivonta
93 8 | ha nem akarja.~Mosolyogva nézett rám, aztán a széknek a karjára
94 8 | mindig kellemes.~Habozva nézett maga elé, aztán megmondta:~-
95 8 | Megállt, és várakozón nézett reám.~- Adja ide a kezét -
96 8 | Berta elkerekült szemmel nézett reám. Ilda is megkövülten
97 8 | lisztporos női szobor.~Csak nézett rám meredten.~Ilda fölkelt,
98 8 | ajtóban. Elnyílt szemmel nézett reám:~- Mi lelte Bertát?
99 8 | hogy e művelet alatt rám nézett volna.~A tubarózsát is benne
100 8 | oldalt hajlítva, hálásan nézett reám.~- Mégis jó a szemet
101 8 | maradt felém: a tükörbe nézett, és egyet simított a haján.~-
102 8 | Megfordult, és csodálkozón nézett: - Várt?~S az órára is fölpillantott.~-
103 8 | piros arccal, nedves szemmel nézett reám. A szobába boldog várakozásnak
104 8 | nyíltabban?~Nem felelt, csak nézett zavarodott szemmel, miközben
105 8 | előttem, és a parkettre nézett. Zavarában a kezét tördelte.
106 8 | egyszerre elsápadt. Aggodalmasan nézett reám, és alig hallhatóan
107 9 | Szájbul.~Aztán az asztal alá nézett.~- Ahun a korsó: az asszony
108 9 | jobban megértett. Sajnálkozva nézett a ruhámra, és megdorgálta
109 9 | hoztam ám.~- Nem?~Csodálkozva nézett rám:~- Hát akkor... Hátha
110 9 | Azt nem.~Csodálkozva nézett vastag szemüvegén át a nadrágomra.
111 9 | tanító a legénynek a lábára nézett, és szinte kiáltva szólott:~-
112 9 | arcképét.~S elgondolkozva nézett maga elé.~Aztán ismét fölemelte
113 9 | Aztán álmodozó szemmel nézett reám:~- ...Az olyan szép...
114 9 | mosolygott. Szinte kicsinylően nézett rám, hogy a vaddisznót én
115 9 | Iluska legott fölkelt, s rám nézett mosolyogva:~- Magának is?~-
116 9 | bosszúsan, szégyenkezve nézett azzal a csodás kék szemével
117 9 | vastag szemüvegén át kérőn nézett rám, mintha azt várná, hogy
118 9 | hogyan laknak maguk.~Habozva nézett rám:~- Beljebb nem szép...~-
119 9 | igen bizalmas...~És kérőn nézett rám:~- ...bizalmas.~- Megesküdjek?~-
120 9 | augusztusban.~Fürkészőn nézett a szemembe. S halkult hangon,
121 9 | ribiszkelevelet. Morzsolta, és rám nézett.~- Az első csárdásra mindjárt
122 9 | cselédlányok.~S olyan megvetően nézett egy fej káposztára, hogy
123 9 | elcsodálkozásomban.~A leány rám nézett. A következő percben láttam,
124 9 | Ilka csodálkozó szemmel nézett rám:~- Hát jobb, mint városon?~-
125 9 | mámorosaké!~Ilka persze szintén nézett rám, és sugárzott. Sugárzott
126 9 | Mit gondol?~Mosolyogva nézett a padlóra, és szemérmesen
127 9 | mint az elfakult bádog...~S nézett avval a fénytelen bádogszemével.
128 9 | fénytelen bádogszemével. Nézett közénk. Mintha kettőnk között
129 9 | harmadik valaki is állna.~Nézett.~- Hacsak a mienket oda
130 9 | Közben mosolygó szemmel nézett rám, mintha kérdezné:~-
131 9 | s közben-közben rám-rám nézett, hogy gyönyörködhessek a
132 9 | egy kiálló, mohos kőre, s nézett rám, mintha ő is gondolkodna
133 9 | legjobban.~A tanító a papra nézett.~- Felülfizetések...~A pap
134 9 | fél könyékre támaszkodva nézett az útra. Piros volt az izgalomtól.~
135 9 | könnyeit. És gyűlölettel nézett Ilkára.~- Lehetetlen! -
136 9 | rázta, s mosolyogva figyelt, nézett.~- Aligha.~A következő pillanatban
137 9 | félre egy páfránybokrot, rám nézett boldogan és mosolyogva:~-
138 9 | kertész ott állt. Várakozón nézett az arcomba, s nyugodtan
139 9 | szeme fölé ernyőzte a kezét. Nézett.~Én csak lépdelek meredező
140 9 | fekete gyémánttá.~S idegenül nézett reám.~No, akkor hát szóhoz
141 10 | ajánlólevelemet. Aztán unottan nézett rám vastag, vörös szeme
142 10 | a szót: Kovaksz! S hogy nézett rám azzal a melegen hunyorgó
143 10 | tűzte.~És hálásan, melegen nézett rám, hozzám lépett: a kezét
144 10 | Kovaksz.~És olyan édesen nézett rám, hogy ha a Montblánra
145 10 | mosolygott. A tenyerébe nézett, aztán rám. És egyszerre
146 10 | várta a kérdésemet, rám nézett. Olyan szomorúan nézett
147 10 | nézett. Olyan szomorúan nézett rám, mint az esőfelhőkön
148 10 | öröksége.~A leány az apjára nézett. Az apa a leányára nézett.
149 10 | nézett. Az apa a leányára nézett. A gondolatom szinte megkábította
150 10 | az asztalomhoz került.~És nézett rám üdvözítő, bizalmas mosolygással,
151 10 | gondolkodón, és száraz szemmel nézett a tenger messzeségébe.~Nekem
152 10 | mosolyogva.~S olyan epedő szemmel nézett rám, mintha valami nagyot
153 10 | érdeklődéssel és becsüléssel nézett rám. Nem tudom, hogy az
154 10 | vagyok - de igen szívesen nézett rám. Le is ült velem szembe
155 10 | mikor iszik.~Aztán ismét rám nézett, elmosolyodott:~- Ne tartson
156 10 | leányt.~A tanító rájuk se nézett.~- Mondjunk, huszonötöt.
157 10 | És a királyné boldogan nézett a térdelő lovagjára.~A következő
158 10 | beszélgethettünk eleget.~Szomorúan nézett rám.~- Én sokszor gondoltam
159 10 | kezemet, és szorította, és nézett rám édes-szomorún.~És én
160 10 | lehet.~- Jöjjön el!~S hogy nézett, rám! Milyen fájdalmas esdekléssel
161 10 | a haját, és fájdalmasan nézett reám.~- Jöjjön el holnap
162 10 | utoljára...~S ahogy ült és nézett, annyira asszonyos volt
163 11 | rideg-legények körébe.~Mosolyogva nézett rájuk.~- Hát, barátaim,
164 11 | Megverik érte.~Gondolkodva nézett.~- Ha megvernek, elmegyünk.
165 11 | asszony.~Márta gondolkodva nézett rám.~- Ha én asszony leszek,
166 11 | Márta már akkor nyugodtabban nézett rám. Bemutatott a hölgynek:~-
167 11 | Ő volt.~Jött!~Megállt.~Nézett felém.~Intettem neki a kalapommal.~
168 11 | Várakozón, szinte félve nézett rám, mint a halálos ítéletét
169 11 | álltunk. Ő a kaktuszokra nézett, én a kőfal mohos tetejére.
170 11 | nedves szemmel, fülig pirosan nézett a szemembe.~- Haragszol
171 11 | nem volt benne.~Sajnálón nézett rám.~- Szegény Kelen, csakhogy
172 11 | ember bizonyára feléje se nézett. A nevelőanyja már akkor
173 11 | Nem felelt, csak habozva nézett. Aztán a vendégek fogadására
174 11 | üveglapján akadt meg.~Márta nézett rám onnan. Nézett, könyörgőn,
175 11 | Márta nézett rám onnan. Nézett, könyörgőn, vörösre sírt
176 11 | még.~A hölgy csodálkozón nézett rám: továbbsétált.~Az öregúr
177 11 | Mártánál.~És Éva is gondolkodva nézett reám.~Bécsben aztán megismerkedtem
178 11 | szólt kedvesen, női szem nézett rám melegen, mindig ő jutott
179 11 | mosolygással, szinte diadalmasan nézett körül:~- Hát, kedves barátaim:
|