Part

  1 1 |                csucsori szájú, cukorhab leány! De, mondom, hogy oly szép,
  2 1 |        kikötőjébe jutok. Micsoda művelt leány! És micsoda égi szelídségű!
  3 1 |               részében elmondta, hogy a leány egy akkoriban odaköltözött,
  4 1 |                 akarták neki adni, de a leány a Tiszának futott. A szülők
  5 1 |              találok felébredni? A Juli leány söpör... Elősöpri a kulcsot...
  6 2 |           Tizenkétéves-forma, holtszínű leány. Beteges volt-e, vagy a
  7 2 |                 cukros-mandulás!~A Fáni leány az első megjelenésemkor
  8 2 |              Azt bizony nem értettem.~A leány mulatott azon is, hogy ráfintorítottam
  9 2 |             gyakrabban beszélgettünk. A leány mulatott az én éretlenségemen,
 10 2 |             hányt az irigységtől.~A két leány végre is abban egyezett
 11 2 |              jár velem - fonta tovább a leány. - Nekem van pénzem is,
 12 2 |         mandulára már rákapott az a két leány is...~De íme, harangoznak.~
 13 2 |                 mint amily nyugodt csak leány lehet, mikor már biztos
 14 2 |               átkozott mandula! És az a leány, hogy megcsalt!... Bizonyára
 15 3 |               egy ottani kurta-bálba.~A leány egyszerre leütött a szépségével.~
 16 3 |          Húsz-huszonnégy éves, gömbölyű leány. Elefántcsontszín, fehér,
 17 3 |         gondoltam, hogy nem is fővárosi leány. A beszéde olyan tartózkodó
 18 3 |            összehúzódik. De a pávaszemű leány annál bűvölőbb volt! Keveset
 19 3 |                 a bálban. Ki lehet az a leány? Bizonyára faluból vetődött
 20 3 |         illúzióm.~Egy szeplős arcú sváb leány vasalt a konyhaablakban.
 21 3 |                 nem jelentkezik, inkább leány maradok. Van annyink, hogy
 22 3 |              mama mellett nőtt fel. S a leány a mamától, a mama a pincsijétől,
 23 3 |              aztán meghozta a leányt. A leány meghozta a mamát. A mama
 24 3 |            minden tekintetben. És hát a leány bizonyára tapasztalta már,
 25 3 |             Péntek volt - nyögte a Náni leány. - Mondtuk, hogy ne lépjen
 26 3 |                Bizony félek - rebegte a leány. - Tessék bejönni: a naccsága
 27 4 |                 nem is beszéltem. Olyan leány volt, hogy csak profanizálnám
 28 4 |            megláttam a nyájat. De nem a leány őrizte, hanem a juhász,
 29 4 |            asszony áll már ott, hanem a leány, az elátkozott királykisasszony.
 30 4 |                  látom, hogy nem is egy leány áll a juhok mellett, hanem
 31 4 |              egyszerre három ismeretlen leány közé.~Csak lesem, mit művelnek
 32 4 |       hallatszott vékonyan, vastagon.~A leány csak akkor pillantott felém,
 33 4 |                 figura az a fehér ruhás leány, ahogy ott áll egy földre
 34 4 |                ma feslett rózsabimbó.~A leány a nyájra pillantott. Intett
 35 4 |                maradj! - szólt vissza a leány a Pulinak.~Puli megcsóválta
 36 4 |         baltával... Irtózat!... Szegény leány, szegény jó leány!~És mondom:
 37 4 |               Szegény leány, szegény jó leány!~És mondom: ma se tudom,
 38 4 |                 titkon vette ki náluk a leány; nem tudja, miért.~Én bezzeg
 39 4 |                 kúttól el a legelőre.~A leány ott hasalt a szűrön, a lapulevél-ernyő
 40 4 |               odaadhattam volna neki, a leány fölkelt, és rákiáltott.~
 41 4 |             valahogy a vízhez jutnom.~A leány mosolyogva nézett.~A víz
 42 4 |               mit szokott kihozni a két leány, és ő a vászonra mindenféle
 43 4 |                 szemem. Milyen értelmes leány! Hogy illik a nyakára az
 44 4 |             ostordurrogás hallatszik. A leány odapillant, elkomolyodik.~
 45 4 |                olyan furcsán? Rosszféle leány volna az a juhászleány?
 46 4 |             állása se olyan. Becsületes leány az, becsületes!~A vacsorán
 47 4 |             hogy ott várt rád ez a Rozi leány?~- Igaz - feleltem -, az
 48 4 |                 adtak. Az asszony meg a leány.~A néném elmosolyodott.~-
 49 4 |          bajszod: elmondhatom. Hát az a leány, szegény, alighanem úri
 50 4 |            hetedik hónapra az a szegény leány.~- De hát...~- Várd el a
 51 4 |          elgomolygó füstjére.~- Szegény leány - mondotta néhány perc múlva. -
 52 4 |                 hunyorgott a leányra.~A leány, mintha nem is róla volna
 53 4 |             nekem is valakim volna az a leány! Mintha az a tulokszem-baka
 54 4 |             szólal meg anyásan az egyik leány. - Olyan sápadt...~A bátyám
 55 4 |      megértettem, hogy mit tudakol az a leány.~- Generális - feleltem
 56 4 |             sietett vissza a helyére.~A leány fölemelte az arcát. Szomorúan
 57 4 |            világ legkedvesebb Pulija!~A leány még egyszer körülnéz. Szemlélődik
 58 4 |             volna.~- Mondja! - nyögte a leány.~- Oly szép vagy, mikor
 59 4 |                 szemét rám meresztve.~A leány feléje ütött. A puli rávakkantott.
 60 4 |           hangzott a birkák bégetése.~A leány a vállamra tette a kezét.
 61 5 | Tizennyolc-tizenkilenc éves, fehér arcú leány. A gyászfátyol alatt lágy
 62 5 |          Eolhárfa - mondta mosolyogva a leány. - Amott áll a padlásablakban.~
 63 5 |              lesz - mondotta komolyan a leány.~- De miért éppen huszonharmadikán? -
 64 5 |    Huszonharmadikán lesz - válaszolta a leány.~Gondoltam: majd megmondja,
 65 6 |               egy hamvas, kékszín ruhás leány ül. Rövid szoknyás, olyanforma
 66 6 |        asszonyka, és szól a leánynak. A leány fölkel. Álltában még szebb!
 67 6 |             nézése egyezett. Csakhogy a leány úgy nézett, mint aki tündérálmot
 68 6 |          Csakhamar megjegyeztem, hogy a leány néhány perccel később haza
 69 6 |                   gondoltam -, milyen a leány közelről.~És egyszer csak
 70 6 |                 kint ül a csodálni való leány. És hiába őrlöm, morzsolom
 71 6 |                 szívemtől a sarkamig.~A leány kilép. Tehát csakugyan ő
 72 6 |               bársony kalpagos.~Nézi. A leány jön. Ellépked mellettünk
 73 7 |                kalapomat megemelintem a leány felé.~A leány mosolyogva
 74 7 |            megemelintem a leány felé.~A leány mosolyogva bólint. A szeme
 75 7 |              szép szemű leányt is, és a leány mellettem bizonyított.~-
 76 7 |           gyűjteményét látni - mondta a leány.~- Tessék, akár rögtön.~-
 77 7 |                  kérdeztem ámuldozva.~A leány mosolygott.~- Ida Párizsban
 78 7 |          családok gyermekeit nevelik.~A leány a földre pillogott, mintha
 79 7 |            ágyamban, és gondolkodtam.~A leány szép, akárcsak egy szultán
 80 7 |           ábrándosan.~- Dehogy nincs.~A leány szeme megcsillant.~- És
 81 7 |               Nem is hiszem, hogy él.~A leány az anyjára nézett:~- No,
 82 7 |               még akkor is a fő kincs a leány! Pénzem van már énnekem,
 83 7 |            másvalaki? Csupa ígéret az a leány! Gyönyörű ígéret!~Fanyaran
 84 7 |                 délután, hol este, de a leány mindennap talált ki valamit,
 85 7 |                 cammogott mellettünk.~A leány - máig se tudom - engem
 86 7 |                felém egy mennyei kéz.~A leány álmodó szemmel nézett reám,
 87 8 |              Berta aztán felnőtt. Barna leány lett belőle, s eleven, szinte
 88 8 |             vagyis Ildikó.~A bemutatott leány félő bárányként állt a szoba
 89 8 |                El is hozta. Igen művelt leány ez!~És megsimította a leánynak
 90 8 |                   felelte szemérmesen a leány. - De előbb tessék talán
 91 8 |                 mást olvastatok vele.~A leány megnyitotta a könyvet, és
 92 8 |              színesen és folyékonyan.~A leány mintha látná a gondolatomat,
 93 8 |             könyvei vannak még, Ilda?~A leány ismét pillogott.~- Csak
 94 8 |             szép és érdekes történet. A leány arca is lassankint megszínesedett.
 95 8 |   délelőttönkint is eljöhetne.~Másnap a leány már délelőtt tízkor megjelent.~
 96 8 |              hogy is mondjam: nyers. Jó leány, figyelmes és formás; az
 97 8 |                   gondoltam. Egy szőkés leány, aki árnyékban ül, és a
 98 8 |              mosolygás az ajkán... Ez a leány jobb sorsra született!~-
 99 8 |                  Kezdett érdekelni az a leány.~- Mi a maga atyja, Ildácska?~-
100 8 |            eszemben. Milyen kedves az a leány! Van benne valami vonzó.
101 8 |               mondotta anyám -, ez a jó leány vasárnap is eljött.~- Hát
102 8 |           hogyne - felelte mosolyogva a leány. - A beteg vasárnap is beteg.
103 8 |                 vele. Az is nővadász.~A leány abbahagyta az olvasást,
104 8 |                   Terringésit! Az aztán leány! Fene gyönyörű kis bestia!~-
105 8 |            Hiszen ha szegény is, művelt leány.~- Hogy mulattál tegnap? -
106 8 |               messzire:~Valamennyi szép leány volt, elvitte.~Fogja ki
107 8 |                kavargott az agyamban, a leány nyugodtan olvasott, döngicsélt.
108 8 |            napja. Életet sugárzik. Édes leány! Édes egy! - mondom mámorosan. -
109 8 |           Mindjárt olvashat, legédesebb leány! Csak nézzen rám egy percre
110 9 |              Uram-teremtőm, ha még több leány is van!... Csak legalább
111 9 |          Szelíden elmosolyodott, hogy a leány bemutatott neki:~- Az a
112 9 |              nem lehetett megtalálni.~A leány nemigen evett. Megszólalt
113 9 |                   fűzte tovább a szót a leány.~- Blaháné, Tamássy.~- Jászai
114 9 |              itt maguk? Nők, erdőn...~A leány mosolyogva csodálkozott
115 9 |                én elveszem feleségül!~A leány, mintha meghallotta volna
116 9 |            Liszt Ferencet is ismerik.~A leány azonban erősködött:~- Majd
117 9 |                ravasz! Milyen ravasz!~A leány elpirultan tiltakozott:~-
118 9 |                  szólt kérőn a pap.~S a leány is derültre változó szemmel:~-
119 9 |               készül mondani nekem az a leány.~Tudtam már akkor, hogy
120 9 |           Tudtam már akkor, hogy minden leány rajong a titkokért, és minden
121 9 |           toppantott egyet.~- Danolj!~A leány mosolyogva kelletlenkedett:
122 9 |               piskóta. Nem volna csúnya leány, csak a válla széles. A
123 9 |                 fekete kesztyűs, karcsú leány búcsúzásra nyújtja neki
124 9 |                 időm gondolkodni. A két leány kezet fogott, de persze
125 9 |                 úgy eszembe jutott az a leány, hogy mi minden volt annak
126 9 |           Iluska. Csak talán télen...~A leány rámcsodálkozott.~- Télen?
127 9 |               tornácon, mintha látna.~A leány elmosolyodott a bámulásomra.~-
128 9 |                őket?~- Nem.~- Egy irigy leány. Irigy, mint a kígyó. És
129 9 |                ki elcsodálkozásomban.~A leány rám nézett. A következő
130 9 |                    felelte mosolyogva a leány.~És a szempillája félig
131 9 |           tűnődtem, hogy megértette-e a leány a vallomásomat. Vagy...~
132 9 |           nyújtott kezet. Az apja is.~A leány a makaróni-kalapossal susogva
133 9 |            fekete kalapos, öreg nő, s a leány még egyszer pát mondott,
134 9 |                 Ilkához csatlakoztam.~A leány felvonta a napernyőjét.
135 9 |                 apja - toldotta hozzá a leány, újra nevetésbe vidulva -,
136 9 |              van Szilágyi Malvin. Remek leány, noha kissé keleti típus.
137 9 |                 kérdést persze a Malvin leány intézte hozzám. Afféle komoly,
138 9 |          dalolnunk? - kérdezte a Malvin leány. - Hiszen a dal akárhova
139 9 |            fakadt ki akkor könnyekben a leány. - Hiszen neked adják!~-
140 9 |                madárhúsú termettel csak leány ő.~Egy szombaton levéllel
141 9 |           leánytársaságban!~Mind a négy leány nyáriasan van öltözve persze.
142 9 |          öltözve persze. A két Szilágyi leány is otthon hagyta aznap a
143 9 |               volna az udvaron.~A többi leány még mindig színe hagyott
144 9 |                 a színek iránt.~A többi leány szedett mindenfélét. Ilka
145 9 |                   Emlékszem - felelte a leány.~A tanító felvonta a vállát:~-
146 9 |                 visszafordulva a Molnos leány. - Meglesz, biztosan meglesz!~-
147 9 |              blúz: az ifjabbik Szilágyi leány. Mélyen lehajolva, olykor
148 9 |                  mint előbb.~A Szilágyi leány megfordult, és visszafelé
149 9 |                 kék papiroson. A Marcsa leány írt. Csak ennyit:~„Nem tudom,
150 9 |             káprázat játszik énvelem?~A leány ült, és kötött.~Valami női
151 9 |              hogy az agg néni hangja.~A leány akkor megpillantott. A szeme
152 9 |                 kalapomat megemeltem.~A leány levette a kezét a szeméről.
153 10|          ábrázolt.~Az a mosolygó, szőke leány... Ma is furcsállom, hogy
154 10|                 egy fehér batisztblúzos leány. Tizenhét éves forma, szőke.
155 10|                 a gattina - a macska!~A leány egyenesen a principálisomhoz
156 10|                 Néhány szót váltanak. A leány leteszi a kalapját, napernyőjét.~
157 10|        gyakorolni a francia beszédet!~A leány levonja a könyökig érő,
158 10|                kifordul az ateliéből, a leány fölemeli az arcát:~- Bocsásson
159 10|               tehát az önök öröksége.~A leány az apjára nézett. Az apa
160 10|               hiányzó már akkor futott. Leány volt, tizennégy éves, barna,
161 10|                 s végül szuflé. A másik leány tálalt, a tizennégy éves,
162 10|          fejkötős holdvilág meg a másik leány kihordta őket egyenkint,
163 10|               fürdő felé.~Ki lehet az a leány?~Zsidó-e, vagy örmény? Vagy
164 10|                 a szegfűk is pirosak. A leány is piroska.~Mégis furcsa,
165 10|             arra van a Malom utca is.~A leány csak áll előttem, tavaszi
166 10|            rajtam az a gondolat, hogy a leány csak azért kérdez, csak
167 10|                tésztaszín arcú, nyúlánk leány. A másik kövéres, rövid
168 10|            valamit tett hozzá oláhul.~A leány kissé elpirultan hozta hozzánk
169 10|             csakhogy ott ragadhassak. A leány érdeklődéssel és becsüléssel
170 10|             zsebében van az illemtan.~A leány szintén Kolozsvárott, a
171 10|                 itt álldogálok is, az a leány sose lehet az enyém.~Az
172 10|               alá, mert az a Márta nevű leány elköltözött onnan. Annak
173 11|         gonoszak. Azért maradtam inkább leány.~Az agglegények mit mondhatnak
174 11|                egy nagy és szép felnőtt leány állt meghőkölve előttem.
175 11|      visszaéltél a mi jóságunkkal. Az a leány nem neked van nevelve! Az
176 11|              erőltették. Mert hiszen ha leány szülőit menti meg valami
177 11|        visszatetsző volt a hosszú körmű leány. Ma is, ha manikűrözött,