Part

  1 Inc|               unalom lebegett rajtuk.~Egyszer a kövér öregúr körülnéz
  2 1  |              éltek tündérek a földön.~Egyszer, igaz, csaknem meg is házasodtam.
  3 1  |      öregasszony mindig egy forma, ha egyszer túl van a hatvanon. De hát
  4 1  |             nem képedezhettem sokáig: egyszer csak fölkel, a pipatartómhoz
  5 1  |            még a nyáron beszélgettünk egyszer a primadonnákról. Néhány
  6 1  |           pokol fenekére expediáljam. Egyszer már csaknem rajta felejtettem
  7 1  |               évre halasztottam, hogy egyszer majd elrendezek mindent.
  8 1  |              végigolvasom, és így még egyszer átélem az életemet. Hát
  9 1  |         csodálkozott volna leginkább.~Egyszer végre magamra maradhattam
 10 1  |              rétre, mentem az erdőre. Egyszer le is heveredtem a hodályban
 11 1  |                Mégis szurkoltam, hogy egyszer csak rólam álmodik valamit,
 12 2  |             került egy ajtó közé...~S egyszer csak megmozdul: siető lépésekkel
 13 2  |   halványodott rajta? - nem tudom. De egyszer láttam egy leányt koporsóban,
 14 2  |               szinte meglepett, mikor egyszer nevetni láttam.~A boltjukban
 15 2  |               azon reménykedtem, hogy egyszer a cukrosüvegekből is ad
 16 2  |          Ahogy ott könyököl a pulton, egyszer csak megsimogatja az arcomat:~-
 17 2  |             facsargott a szememből.~S egyszer csak megkondulnak, búgnak,
 18 2  |      ájuldozok már kétségbeesésemben.~Egyszer csak kilép Miteccik. Cammog
 19 2  |             mint a sündisznó...~Jön..~Egyszer csak durr: a pinceajtó becsapódik.
 20 2  |              hogy rossz a mandula!...~Egyszer csak a harangok újra megszólalnak,
 21 2  |              lépek egynehány lépcsőn. Egyszer csak reccs! - valami edényre
 22 2  |    felfalásomra.~Aztán sokára, sokára egyszer valami egyenletes, halk
 23 3  |              kijárat. A jó isten keze egyszer csak lenyúl, és kivezet
 24 3  |             háborút, aztán a híreket.~Egyszer csak megmered a szemem egy
 25 3  |         kicsikorában is olyan volt... Egyszer iskolás korában hónapokig
 26 3  |          mészárszékben hetenkint csak egyszer vágtak, akkor is többnyire
 27 3  |         forróságot azon a három héten egyszer se enyhítette eső, ellenben
 28 3  |              a nyári est levegőjében.~Egyszer csak egy csúnya madárrikoltás
 29 3  |          Hallod-e, azon a három héten egyszer se fogsz te gondolni arra,
 30 3  |               S Vikit már holnap csak egyszer csókolod meg, s akkor is
 31 3  |          Talán tizenegy óra lehetett, egyszer csak valami halk plattyanást
 32 4  |              Hát az lett a vége, hogy egyszer csak a ló nagyot ugrott,
 33 4  |             el anélkül, hogy legalább egyszer ne beszéljek vele. Beszélek
 34 4  |             nyáj elé.~Mentünk tovább.~Egyszer csak röf-röf, előugrik valahonnan
 35 4  |        emelgesse, tekintetes ifiuram. Egyszer emeltem föl, akkor is olyat
 36 4  |              A leánnyal arra mentünk. Egyszer aztán megállt, s gondolkodó
 37 4  |      morgalódik vissza a lejtővályún.~Egyszer csak gyors és halk csesszegést
 38 4  |      legkedvesebb Pulija!~A leány még egyszer körülnéz. Szemlélődik nyugatnak,
 39 4  |               csak közel hajoltam, és egyszer csak megint összesimult
 40 4  |            kökényesben:~- No, jó: hát egyszer kijövök, egy-két percre
 41 4  |           kutya is megáll.~De a kutya egyszer csak határozott irányban
 42 4  |        karomból.~- Nem szabad! Ha még egyszer megölel, rögtön itthagyom.~
 43 4  |               találkoztunk.~Hetenkint egyszer nappal is felmehettem a
 44 4  |               mindig koszorú a fején. Egyszer kalászkoszorút tett és egy
 45 4  |               Mégis hát, hogy halljam egyszer tőled. És mikor távol leszek,
 46 4  |          Anyám is mondja...~- Most az egyszer téved ő is.~- Világosodik...
 47 4  |         délután a legelőre: talán még egyszer láthatom. És küldje el nekem
 48 4  |           Lekísértem a kútig. Ott még egyszer megcsókoltuk egymást, szinte
 49 4  |             mentem, hanem fel. Hiszen egyszer láthatnak.~És néztünk egymásra
 50 4  |              a kökénybokorig.~Ott még egyszer a mellemre borult, és a
 51 5  |            megkörnyékezett. Életemben egyszer. És akkor az egyszer igen
 52 5  |        Életemben egyszer. És akkor az egyszer igen kívánatos, komoly intézménynek
 53 5  |          templomban is rám pillantott egyszer. De az csak futólagos pillantás
 54 5  |         felhúzni. Az is csak akkor az egyszer történt életemben.~- Ágicám -
 55 5  |           lityi-lotyi, ottfeledkezik.~Egyszer aztán kilép. Megint a karomba
 56 6  |           onnan, ha kissé kihajoltam. Egyszer szeptemberben, ahogy kihajlok,
 57 6  |           előre lengett.~Csak néztem.~Egyszer aztán kilép egy ősz hajú,
 58 6  |           milyen a leány közelről.~És egyszer csak megjelenik a járókelők
 59 6  |                lestem, hogy talán még egyszer odahajol. De nem hajolt.~
 60 6  |           szemléltem a leányt tovább.~Egyszer aztán látom, hogy fölkel.
 61 6  |             mint a Hold a Föld körül.~Egyszer aztán rám pillantott. Nyugodt
 62 6  |              a Papnevelő utca sarkán. Egyszer csak jönnek, oszladoznak
 63 6  |            lányok. Jönnek, jönnek. És egyszer csak megjelenik, előválik
 64 6  |               vers: A piros leányról.~Egyszer elámulva látom, hogy egy
 65 6  |             elkeseredett voltam, hogy egyszer se nyitottam ki az ablakomat.
 66 6  |           kapuban. A kék bársonykabát egyszer csak előtűnik. Esernyő alatt
 67 6  |             imádkozom:~- Csak most az egyszer sántuljon meg mindenki,
 68 6  |          lépcsőre indul! Csak most az egyszer!...~És az isten mintha meghallgatta
 69 7  |              ember csak olvas, olvas, egyszer csak más történetbe ütközik.~
 70 7  |           brüsszeliek. Aztán perzsák.~Egyszer egy kirakatban érdekes perzsaszőnyeget
 71 7  |          megfordult?~- Sajnos, bizony egyszer se.~- Csodálatos!~És rám
 72 7  |               olyant ezer esztendőben egyszer eresztenek az angyalok a
 73 7  |               nézett rám olyankor!...~Egyszer délelőtt, egy ilyen háromnapi
 74 7  |             Ida...~- Mondd ki hát már egyszer... - rebegte fuldokolva,
 75 7  |            minden történt velem.~Ülök egyszer az omnibuszon, amelyik a
 76 7  |            voltam már vőlegény, mikor egyszer Ida kérdi, kik azok a nők
 77 7  |          színű tapétával vonassuk be. Egyszer aztán elhallgat. Elkedvetlenül.~-
 78 7  |               felemet várom vidékről.~Egyszer valami katonabanda vonul
 79 7  |             épp a legfontosabb részt, egyszer csak felpattan az ajtó.~
 80 7  |           kinek szeljek még belőle?~- Egyszer csak betoppan - folytatta
 81 7  |              azt a verset, hogy:~Volt egyszer egy kis váracska...~- Tudjuk -
 82 7  |           néztem őket, hogyan esznek.~Egyszer rám fordítja a szemét a
 83 7  |              egy jobb üzletet: ha még egyszer lesre küld az Ida, csak
 84 8  |            magával és boldogító szót.~Egyszer tán negyedik osztályos koromban
 85 8  |                Zümmögött, döngicsélt. Egyszer csak elhallgatott. Álmodó
 86 8  |              boldog vagy...~- Ezt még egyszer, Ilda - mondottam -, nem
 87 8  |              ezt a szót: fenomenális.~Egyszer meg is szóltam érte:~- Te,
 88 8  |         sajnáltam, mikor elment, hogy egyszer se szólítottam szünetelésre.
 89 8  |         Fölvette a könyvet.~Olvasott.~Egyszer - hogy az ablak tárva volt -
 90 8  |         rajtunk abban a hallgatásban.~Egyszer aztán hallom, hogy fölkel.
 91 9  |            voltam. Búcsún voltunk ott egyszer az apámmal.~- Nagy az a
 92 9  |                hanem a csöndesség. Ha egyszer túl leszek az egzámenen,
 93 9  |     visszafordulni. De hát gondoltam: egyszer az életben kordén is ülhetek.
 94 9  |             se, tekintetes uram. Csak egyszer meginduljunk.~Azzal fölhág
 95 9  |               szagával együtt.~- Csak egyszer meginduljunk - dünnyögte
 96 9  |                  Mer nem lehet. Ha ez egyszer elindul...~És ellegyintett
 97 9  |             alattam, ha a Csillag még egyszer megrúgja a fenékdeszkát.
 98 9  |           gabona látszott mindenfelé.~Egyszer csak látom a falu tornyát.
 99 9  |           volna, hanem még erősödött. Egyszer csak szúnyog is zöngicsélt
100 9  |         hollót a Kárit patak mellett.~Egyszer csak látom, hogy három napernyő
101 9  |                 Ismerősök is talán?~- Egyszer beszéltem vele. Mért érdekli
102 9  |       mozgásában, játékában.~- Láttam egyszer az arcképét.~S elgondolkozva
103 9  |                 mondotta álmodozva. - Egyszer Miskolcon, egyszer Egerben.
104 9  |       álmodozva. - Egyszer Miskolcon, egyszer Egerben. Miskolcon Fatinicát
105 9  |              ágában sincs.~- No, majd egyszer esik, ami esik.~A fejét
106 9  |  végigbizsergett a gyönyörűség.~- Még egyszer! - könyörögtem a végén. -
107 9  |            könyörögtem a végén. - Még egyszer, Iluska!~Akkor még büszkécskén
108 9  |      Hallottam azt a nótát, igaz, még egyszer. De nem másnap. Harminc
109 9  |        elkerengett a háztetők felett.~Egyszer csak két napernyő jelenik
110 9  |                 Dehogy utaztam. Ha én egyszer valamit megígérek...~S kezet
111 9  |       cselekedne ön, ha a falusi bíró egyszer arra kérné, hogy magyarázza
112 9  |           könyörgött. - Mondja el még egyszer.~S letörülte a könnyet a
113 9  |              tovább:~- Kiválasztottam egyszer egy csillagot, s azt mondtam,
114 9  |             néztem minden este. Aztán egyszer sokáig felhős volt az ég,
115 9  |                öreg nő, s a leány még egyszer pát mondott, és elsietett.~
116 9  |            vakaródzik.~- Kezet rá még egyszer! - mondottam, a kutyát a
117 9  |    fohászkodtam -, hogy legalább csak egyszer is ráüthetnék az öklömmel
118 9  |                Hál’istennek, csakhogy egyszer itt vagyok!~S ahogy ott
119 9  |             csak néztem rá dermedten.~Egyszer csak megmozdul a bolond:
120 9  |               megkapta. El is ejtette egyszer a tanító felé. De az nem
121 9  |               sétált mellettem.~Hanem egyszer csak nagy ijedten megáll:~-
122 9  |             szemét, s állta, hogy még egyszer és még egyszer megcsókoljam,
123 9  |               hogy még egyszer és még egyszer megcsókoljam, és csókoljam,
124 10 |           kell!~- Ponciusát - morogta egyszer az egyik bátyám -, nem is
125 10 |             vagy öt napja vagyok ott, egyszer csak bepöndörödik az ateliébe
126 10 |         merőben fölösleges találmány.~Egyszer, hogy a pohárka tejet itta,
127 10 |         Zsorzset nem lehet a másé! Ha egyszer arról értesít, hogy menyasszony,
128 10 |                 Ahogy ott ölelgettem, egyszer csak rémülten látom, hogy
129 10 |          bajszú diákféle csatlakozott egyszer hozzánk, s bemutatták, hogy
130 10 |            hogy Zsorzsetnek a bátyja. Egyszer meg két kisleányt láttam
131 10 |               őszi köpenyegemet, csak egyszer ott álltam egy függőlámpással
132 10 |           munkám mellett. Ő is énrám. Egyszer elővette a tükröcskét, és
133 10 |              a kis nefelejcset, aztán egyszer csak megérjük a mennyei
134 10 |               mérnöki szemmel néztem.~Egyszer felötlik nekem, hogy az
135 10 |                És ha meghalok?~Láttam egyszer Bariban, amint harminc olasz
136 10 |               érdekes.~Szemembe ötlik egyszer, hogy az oláh templom mellett
137 10 |         szoktak ülni ők is ünnepeken?~Egyszer közelebb kanyarodok. Nézem.~
138 10 |        hagymaszag, sárgarépaszag. Aki egyszer látta, szagolta, mindennap
139 10 |            vallás az a cifra oltáros.~Egyszer meg is néztem azt a templomot.
140 10 | érdeklődésével néztem, hallgattam.~De egyszer csak megérzem, hogy engem
141 10 |            vetettem belőle: fog-e még egyszer rám nézni?~Egyszer csak
142 10 |          fog-e még egyszer rám nézni?~Egyszer csak csengetnek az oltárnál.
143 10 |               szemem a leányon marad.~Egyszer csakugyan rámpillant.~Vajon
144 10 |           pillangószárnyakon lebegne!~Egyszer csak látom, hogy meglassúdik.
145 10 |               kár elfelejteni, ha már egyszer megtanultam.~Másnap reggel
146 10 |       rámpillantgat-e?~Ha nem pillant egyszer se rám, nem megyek el a
147 10 |               rámpillantott, s nem is egyszer.~S akkor egyszerre heves
148 10 |         György úr is megragadt.~Aztán egyszer csak megint nyílik a kapu,
149 10 |               pópa?!~Találkoztam vele egyszer az utcán is. Magába mélyedt,
150 10 |                A szomszéd ház udvarán egyszer valami nagy roppanás hallatszik.
151 10 |             térden. Csak épp hogy még egyszer kezet szoríthassak magával.
152 10 |             szoríthassak magával. Még egyszer, és talán... utoljára...~
153 10 |        könnyezve olvasgatta.~Csak még egyszer eljött volna, csak még egyszer -
154 10 |        egyszer eljött volna, csak még egyszer - mondogatta szomorún.~S
155 11 |            sokáig a tornác közelében.~Egyszer aztán látom Ákos urat -
156 11 |               zokogtam a börtönömben. Egyszer hallom, hogy nyikkan a kilincs.
157 11 |         legyek.~Térünk a hűsre.~Látom egyszer, hogy valami zöld aranybogár
158 11 |               a keservek ideje, mikor egyszer megint csak jött értem Ilona
159 11 |            később sem ügyeltek rá. De egyszer aztán végzetessé vált mind
160 11 |          mindig boldogan állotta.~Hát egyszer, mikor már tízéves vagyok,
161 11 |       játszunk egy padon a parkban. Ő egyszer csak átfonja a nyakamat,
162 11 |   visszacsókolom. Ő megint és megint.~Egyszer csak azt látom, hogy ott
163 11 |         jöttem.~A térdem rogyadozott.~Egyszer csak a föld is, mintha jobbra-balra
164 11 |           benne rézmozsár is. Főzünk.~Egyszer csak jöttek érte: Ilona
165 11 |         Azonban az ajtó nyitva marad. Egyszer, hogy fönn az emeleten ajtónyikkanás
166 11 |             érzéstelen halott, ha már egyszer Márta elidegenült irántam.~
167 11 |          gombolom a fekete kabátomat, egyszer csak betoppan az irodába.~-
168 11 |           évnek a végén jártam, mikor egyszer, egy esős-hideges júniusi
169 11 |               házból, nem tudom. Csak egyszer ott álltam a Duna-parton.~
170 11 |               addig, ameddig adja. Ha egyszer visszaveszi, hálás köszönet,
171 11 |             eszembe jutott. Szeretném egyszer mégis látni. Csak még egyszer!
172 11 |         egyszer mégis látni. Csak még egyszer! Talán beszélhetnék is vele