Part

  1 Inc|           Helyes! Helyes! - zúgták rá vígan. - Téged választunk
  2 1  |          így hamarjában. Nem értem rá, vagy mi.~- De hát szerelmes
  3 1  |               Mit mond? - hörkenék rá sértődötten.~- Semmit, semmit -
  4 1  |           Ha itthon is azt mondják rá, hogy hegyes az orra...~
  5 1  |        füstfelleget.~Csak bámultam rá.~- De hiszen - mondottam
  6 1  |        Sokat kérdez.~Csak bámultam rá.~- Sokat kérdez? Hát olyan
  7 1  |        orgonaszóval.~Csak bámultam rá.~A fejét csóválta megint:~-
  8 1  |     lehetett. Órák kellettek volna rá. Azt sem mondhattam, hogy
  9 1  |     dobogása is elállott.~Végre is rá kellett emelnem a szememet,
 10 2  |            De szinte büszke vagyok rá, mikor olvasom a lapokban
 11 2  |           is volt. Nem panaszkodom rá. Csak szörnyű katolikus
 12 2  |           következett néhány hétre rá egy harmadik verés.~Az már
 13 2  |     örömmel fogadtam.~Akkor néztem rá figyelmesen először.~- Köszönöm.~
 14 2  |           erre meglepődve bámultam rá, nevetett:~- No, nem most,
 15 2  |      örülni fog.~Hitetlenül néztem rá. Ő csak mosolygott:~- Örülni
 16 2  |         harangoznának. S kis időre rá hallom az ezernyi ember
 17 3  |           orrú. Útközben gondoltam rá, hogy nekem is ki van téve
 18 3  |            hát biz én gondolkodtam rá egy-két napot. Aztán kereken
 19 3  |           vízből Vikinek. Nem volt rá szükség, de a rendhez tartozott,
 20 4  |           lencsén. Idegenül néztem rá. Kedvem lett volna eldobni.
 21 4  |           Elvettem, de csak néztem rá. Sose volt afféle portéka
 22 4  |          Ej-ej, hogy nem gondoltam rá. Persze-persze...~S befutott.~
 23 4  |    huszonöt krajcárért csúfították rá akkoriban az embert.~- Tessék
 24 4  |         csak fél füllel hallgattam rá. Az elmém azon bolygott,
 25 4  |       vödröt mélyen.~Csak bámultam rá. A mosolygását bámultam,
 26 4  |     botjának?~- Hát. Fadarabot köt rá keresztbe. Oszt ott térgyepöl
 27 4  |           soha magáénak.~Egész nap rá gondoltam. Mért mondta,
 28 4  |           Legalább messziről vetek rá egy pillantást.~Hát a juhokat
 29 4  |         vissza pohárért! - toppant rá az asszony.~- Dehogy fut -
 30 4  |          iszen nem tudom, mit szól rá a Dani, ha meggyön?~És szerelmesen
 31 4  |        néztem feléje, de egész nap rá gondoltam. Mintha tövis
 32 4  |            történik velem ilyesmi, rá se nézek: cseléddel csak
 33 6  |       áhítatos tisztelettel néztem rá. Hogyne: annak az angyalképű
 34 6  |           álmatag szemmel. Senkire rá nem nézett. S micsoda formás
 35 6  |            elállott. Csak bámultam rá. Ó, de finom arcocska! Ó,
 36 6  |            eső esett, mégis vártam rá. De akkor hiába, mert nekik
 37 6  |         mosolygásaival? Soha többé rá nem nézek. Esküszöm mindenre,
 38 6  |        amelyre akkoriban rakhatták rá a kőből kifaragott hét vezért,
 39 6  |     emeletre, mindig találtam okot rá, hogy esküszegés nélkül
 40 7  |  Mehemednek a szeme kereket vetett rá.~- Megbolondultál, Ida?!~
 41 7  |         feleltem. - Engem nem szed rá, Mehemed uram.~S a leányra
 42 7  |        elrontottam egy illúzióját. Rá kellett volna hagynom, hogy
 43 7  |       látvány?~Ugye, azt mondjátok rá: a temetési menet?~Hát az
 44 7  |      rosszul aludtam. Szomjas volt rá a szemem, a lelkem. Ha pedig
 45 7  |         figyelmez reám.~Nem sokkal rá egy takarékpénztár megbízásából
 46 7  |            A szeme hidegen villant rá, mint a hóhérpallos fénye.
 47 7  |    asztalkát is igazítok közénk, s rá a lámpást meg a teát. Magamnak
 48 7  |     elsápad.~- De Ida!... - szólok rá kétségbeesetten.~A báróné
 49 7  |     Könyörgött, hogy ne haragudjak rá. El fog menni a bárónéhoz,
 50 7  |            ez!~- Lehet - bólintott rá Mehemed is. - Az emberek
 51 7  |            Hát így is jó - hagytam rá elégedetten.~Aztán a gyerekekről
 52 8  |       rajtam, hogy elfintorítottam rá az orromat.~Berta aztán
 53 8  |         Már akkor nem fintorgattam rá az orromat.~Apámnak az óhajtására
 54 8  |         kicsi koromban megtanított rá, hogy ne boldogságok folyamatának
 55 8  |   olvasásra megjelent.~Csak néztem rá. Mért köszön olyan illedelmes-komolyan?
 56 8  |         egyszerre... Nem készültem rá. Csak abban a pillanatban,
 57 8  |            egy mondatban! - fakadt rá a szmokingos.~- Az e-e-ember
 58 9  |             Gyű, Csillag! Gyühű!~S rá is csap a lóra az ostorral,
 59 9  |           sincsen. De sose gondolt rá. Aztán maholnap meghal szegény:
 60 9  |  legalábbis háromszázszor lőtt már rá. (Igaz-e, tanító úr?) A
 61 9  |      erdész bosszúsan csillantotta rá a szemüvegét.~- No, nézd:
 62 9  | megbotránkozva Lipóczy.~S a pap is rá:~- Itt már ez a szokás.
 63 9  |             de azok nem hallgatnak rá.~S mosolygott. Szinte kicsinylően
 64 9  |      tanítóra, én csak álmélkodtam rá.~Hol az a festő, aki azt
 65 9  |           él.~Bámulva pillantottam rá.~A tanító megvetően legyintett:~-
 66 9  |   elvégzése után telegramot bíztam rá. Ruhát kértem hazulról,
 67 9  |           végzi:~Akki legény, aura rá se haugassék...~- Jön az
 68 9  |          ríjjék!~Akki legény, aura rá se haugassék!~- Ki ez? -
 69 9  |           van, hogy nem vélekedtem rá azonnal?~Én este nyúlánkabbnak
 70 9  |        egypár úr évek óta lövöldöz rá.~Mosolyogva vonta fel a
 71 9  |     halhatatlan. Hacsak véletlenül rá nem hibáznak.~- De hiszen
 72 9  |           is... Háromszázszor lőtt rá! Azt mondják, legalábbis
 73 9  |            házba, és néhány percre rá kávéscsészékkel tért vissza.~
 74 9  |         jelent meg.~- Tanítson meg rá! - könyörgött. - Mondja
 75 9  |         virágbokor. Lestem is néha rá a vállak és fejek között,
 76 9  |         misére öltözzön.~Kis időre rá egy csizmadiaféle félúr,
 77 9  |      szemét:~- No? Látta? Mit szól rá?~S megindultunk.~- Az a
 78 9  |     nevetsz már annyira? - mordult rá Lipóczy.~- Hogy azt mondja:
 79 9  |     fejemet ráztam:~- Nem alkalmas rá.~- Ugye, hogy nem alkalmas!~-
 80 9  |         mámoros szemem azt felelte rá:~- Remeke vagy a Teremtőnek!~
 81 9  |      cibálta, dobálta. Aztán leült rá, és vakaródzott egyet. Megint
 82 9  |      mondotta a pap. - Itt a kezem rá!~S mind a ketten a kezüket
 83 9  |        folyton vakaródzik.~- Kezet rá még egyszer! - mondottam,
 84 9  |           lábikrámon. Nem ügyeltem rá. Csak épp mikor a patakocska
 85 9  |   futólagos gondolattal vélekedtem rá: de jó volna valami mélyedéses
 86 9  |         idefutnak.~Hát csak néztem rá dermedten.~Egyszer csak
 87 9  |          bokáját:~- Hej, haj! Húzd rá, cigány!~Járja a verbunkost.
 88 9  |        rendeztem: ki merről lépjen rá, hol álljon, hol menjen
 89 9  |             az erdő mélyéből felel rá a másik: Várj, várj, gyönyörűm,
 90 9  |      festék.~Tudtam, hogy ezt kell rá felelnie: ~- De azért eljön?~-
 91 9  |        adtam, Malvin, emlékezhetsz rá.~- Emlékszem - felelte a
 92 9  |        fogtam a festésbe? Mit szól rá a szegény múmia, aki már
 93 9  |       Balázs úr, ki a.~Csak néztem rá, mint ahogy a József császár
 94 9  |       Éreztem hogy vállat vonnának rá. A húgaim meg éppenséggel
 95 9  |   megsajdul a szívem. Úgy gondolok rá, mint a fösvény a távol
 96 9  |       Gyühü, te! A cudar irgalmát!~Rá akarok szólni, hogy ne istentelenkedjen
 97 9  |           Izsák barátom! - kiáltok rá. - Az a ló is érez!~Az ember
 98 10 |         nem akartam. Vagy nem volt rá időm. Vagy hogy el is felejtettem,
 99 10 |            is akartam, nem is volt rá időm. Nem tudom már, mi
100 10 |             A plébánosunk biztatta rá. Én már akkor is éreztem,
101 10 |           tanításokat.~Csak néztem rá. Éreztem, hogy okosan beszél.
102 10 |   nyakkendőket. Pedig de sajnáltam rá a pénzt! Zsorzsetnek azonban
103 10 |        Bólintott.~Csak álmélkodtam rá. Nekem örömhír, neki szomorú?~-
104 10 |           illik, hogy én is vigyek rá valamit.~Tűnődve álltam
105 10 |     csengettem.~Nagy dübörgés volt rá a válasz belülről, mint
106 10 |          mind egészséges. Gyújtson rá, kedves Kovaksz. Egy cigarettát
107 10 |        bizonyára furcsán is néztem rá, mert a gyermek még inkább
108 10 |          És boldogan pillantgattam rá a munkám mellett. Ő is énrám.
109 10 |       milyen ismerős...~Egy percre rá nyílik az ajtó, s becammog
110 10 |          hosszasabban pillantgatok rá. Hogyan elosztja a Teremtő
111 10 |         rajtam végig. Csak bámulok rá. Idevaló, és tőlem kérdi,
112 10 |           hogy kérdezhessen.~Nézek rá. Magam is elpirulok.~- Bocsásson
113 10 |            Gyerekjáték. Megtanítom rá magát hat hét alatt. Úgy
114 10 |          az alkalom! Én megtanítom rá. Ön tanít engem románul,
115 10 |      keresztapám említése hatott-e rá, vagy hogy már a papleány
116 10 |        hogy a lányok bosszankodtak rá.~- Mi bajod? Hol jár az
117 10 |       valamelyik háztetőn. Nyomban rá éretlen hangú kutyácska
118 10 |          bong-bong-bong...~Nyomban rá a magyar templom tornyán
119 11 |    kezdődik, hogy nem is emlékszem rá, hogyan kezdődik.~Az első
120 11 |         Mártát, és én vigyáztam is rá: úgy bántam vele mindig,
121 11 |        hogy percekig nem is tudtam rá felelni.~- Csakhogy - mondottam
122 11 |     eszembe maradt. Tűnődve néztem rá olykor: lehet-e, amit mond?
123 11 |        vele. Végre is azzal vették rá, hogy ha beveszi, visszakap
124 11 |       szokását később sem ügyeltek rá. De egyszer aztán végzetessé
125 11 |            megszeppenünk. Bámulunk rá ijedt várakozón.~Azonban
126 11 |       megpofozott. Félve pislogtam rá a takaróm alól, hogy mikor
127 11 |         Márta! Márta! - képedezett rá a kisasszony. - Micsoda
128 11 |          szoktak, míg a kisasszony rá nem kiáltott:~- Márta! Hol
129 11 |       láttam a szemén, hogy gondol rá, csak nem akar.~S alig bírtam
130 11 |     töltöttem az évet? Gondoltam-e rá mindennap?~Beszélgetés közben
131 11 |           trafikosleánynak -, írja rá a címet, olyan reszkető
132 11 |      gondolatra sem.~Csak bámultam rá. Úgy éreztem, mintha apám
133 11 |        Csak akkor kezdtem figyelni rá, mikor már a sírás megkönnyebbített.~-
134 11 |          Mondom: sokszor gondoltam rá. Mint ahogy az elsüllyedt
135 11 |        rajtam: csak állok, bámulok rá. Végre megszólalok, mint
136 11 |          fiatalember csak nevetett rá:~- Ne féljen annyira tőlem,
137 11 |          Éljen! Éljen! - tapsoltak rá a többiek.~És olyan örömmel