Part

  1 Inc|             Krakkóba helyezték át épp most. A kis művész meg Palermóban
  2 Inc|             bezzeg örültek másnap! És most megint van egy ötletem...~-
  3 Inc|                  Halljuk! Halljuk! Te most tele vagy ötletekkel!~-
  4 1  |          olvasóban a miatyánk.~No, de most már...~Csakhogy azokban
  5 1  |            mint kellene. Folytatom:~- Most jut eszembe, angyalom, hogy
  6 1  |           vendégeidet?~- Nem, lelkem. Most jutott eszembe, hogy nem
  7 2  |               rá, nevetett:~- No, nem most, ne ijedjen meg: majd ha
  8 2  |                  De íme, harangoznak.~Most már mennem kell - gondoltam. -
  9 2  |            odébb a pince.~A pincének, most látom, tárva van az ajtaja.
 10 2  |            feje, meglátott volna.~No, most biztos kilép eléje...~Nem,
 11 2  |          eléje...~Nem, nem lép ki.~De most már nem várhatom. Csak egy
 12 2  |              egyenest a konyhába. No, most biztosan kijön! Ki kell
 13 2  |               csak bemenjen Miteccik, most már elnyargalok.~Nézem,
 14 2  |    elképedéssel tűnődtem: meddig kell most már várnom? Biztos, hogy
 15 2  |             más bolti drágaság...~No, most már nemcsak a bátyám rak
 16 2  |      manduláért játszottam el!~Mi fog most már történni velem? - nem
 17 3  |               gondoltam, hogy Vikivel most már megesküdhetek, mihelyt
 18 3  |            egy teljes pohárral.~- No, most csak vigye oda a pohárral
 19 3  |    Össze-összecsókolództunk, hogy no, most már jójcakát, de aztán még
 20 3  |      csöndességben.~No, hál’istennek, most már alhatok.~Oltanám is
 21 3  |     cin-cin-cin... Veri az éjfélt.~De most már ideje, hogy ágyba térjek.
 22 4  |              valami titok lappang!~De most már mégis odamegyek. Vizet
 23 4  |          nyaralni az ispán bátyámhoz. Most pedig igen szomjas vagyok.
 24 4  |           ifiuram.~- Az vagyok. De én most vízért jöttem volna. A kútból
 25 4  |        mentegettem a leányt -, hiszen most is csak szimplán van öltözve.~-
 26 4  |           sápadt...~A bátyám nevet:~- Most tanul pipázni! Eredj be,
 27 4  |             Hogy híjják?~- Ne zaklass most. Látod, hogy beteg vagyok.~-
 28 4  |            meg?~- De.~- Hát mondja.~- Most nem.~- Hát mikor?~- Máskor.
 29 4  |              Máskor. Amikor akarod.~- Most mért nem?~- Mert azt akarom,
 30 4  |              többé. És ha akarod, hát most már megmondom, amit kérdeztél.~
 31 4  |              mondta ijedten. - Menjen most már. Erre a kukoricás felé.
 32 4  |           percre jöttem. Nem jár erre most senki.~A kút mellé állt,
 33 4  |              szemét, és mosolygott.~- Most is hallom.~- Mit mond?~-
 34 4  |                 Mit mond?~- Azt, hogy most már menjen, menjen! Jönnek:
 35 4  |              az égi királykisasszony; most már a földi is érkezhetne!~
 36 4  |          Mondd nekem: Tamás. Legalább most utoljára szólíts a nevemen!~-
 37 4  |                  Anyám is mondja...~- Most az egyszer téved ő is.~-
 38 4  |                                       Most is látom.~~
 39 5  |             fölvetettem a kérdést. Ha most megszólalna a Sors, és azt
 40 5  |              halogassam.~- No, de hát most már mikor legyen az esküvőnk?~
 41 5  |      beszéltem, hát éppen ezért gyere most velem szépen vissza, és...~-
 42 5  |              már akkor sírt.~- No, de most már éppenséggel vissza kell
 43 5  |               kérdezik, hogy mi baja. Most is kérdezik... Ő mindeddig
 44 5  |            nem felelt, csak sírt. De, most már elmondja. Most, érzem,
 45 5  |                De, most már elmondja. Most, érzem, most beszéli el
 46 5  |            már elmondja. Most, érzem, most beszéli el a disputánkat...
 47 5  |            disputánkat... No, az apja most fogja a kalapját... Most
 48 5  |              most fogja a kalapját... Most már nyílik az ajtó... Áthalad
 49 5  |           megbánta? Igen, megbánta, s most már nem azért sír, mert
 50 6  |  tündérvilágom süllyedt a semmiségbe.~Most milyen alkalmas lett volna!~
 51 6  |           lefelé. S imádkozom:~- Csak most az egyszer sántuljon meg
 52 6  |        alulról a lépcsőre indul! Csak most az egyszer!...~És az isten
 53 6  |                aztán lesüti a szemét.~Most kellene szólnom, most!...~
 54 6  |         szemét.~Most kellene szólnom, most!...~De a nyelvem mintha
 55 6  |             azért, amint láthatjátok, most se viselek más színű nyakkendőt,
 56 7  |             nem láttam, s íme, a sors most mellém illeszt egy gyönyörű
 57 7  |             Csak azért is itt maradok most nyolcig.~- Itt marad vacsorán
 58 7  |              honnan tudja? Hiszen épp most érkeztem.~A szemét mélyen
 59 7  |         váltsunk, megismerkedjünk. És most már... nem tudnék nélküled
 60 7  |             kísérj el. Kocsin vagyok. Most téged ez az ügy igen elfoglal,
 61 7  |          bátyi...~- Mi kell, Gyulu?~- Most már te vagy a mi papánk?~-
 62 7  |          mikor az a kicsi azt mondta: Most már te vagy mi papánk...
 63 7  |              lenni. Te, Idám, én csak most tudom, hogy a boldog arc
 64 7  |               aggodalom a költség. De most igen jó gyermeknevelő intézetet
 65 8  |           kegyetlen zúzódások.~Tessék most egy hónapot feküdni! Mozdulatlannak
 66 8  |            palástját is, ha rábízzák. Most is ott veri különben éjszakánkint
 67 8  |               Még mindig a Karthauzi? Most jelent meg egy jó regény:
 68 8  |             akit elém hoz az élet. És most már látom hogy a női lélek
 69 8  |                megszólalt félénken:~- Most már olvashatok?~- Mindjárt
 70 9  |                maradok három hónapot.~Most már csak el ne kaparintsa
 71 9  |               hozni - dünnyögte. - De most mán hát nem tehessünk róla.~
 72 9  |           pejnek a hátához is.!~- No, most mán jó lesz.~Nézem, hol
 73 9  |               kezébe véve.~Gondoltam, most már ha kordéra kerültem
 74 9  |               a bestia...~- Nem vadul most mán, ne tessen félni. A
 75 9  |            Csak tavaszonkint. Ámbátor most is van valamelyes a nád
 76 9  |                 Hát jár ide vadlúd?~- Most mán bizony nemigen, mióta
 77 9  |             legott elmerültek.~No, de most már, ha ennyire átvergődtem,
 78 9  |            napnyugvás fog lenni. Csak most kezdtem.~- Hát persze! -
 79 9  |               a kezük fejét rázták.~- Most már mehetünk vissza!~- Ugyan,
 80 9  |         fakadt ki az erdész. - Hiszen most már szabadul.~- István-királyra
 81 9  |              könyökölt a kláviszon. S most meg azt mondom: hol az a
 82 9  |               fiukra. Gyakorló erdész most már, de borzasztó sok költségbe
 83 9  |               én is sírtam...~~De hát most csak arról a nyárról beszélek.~
 84 9  |              kicsiny a koponyája!~Hát most már mindegy: a kezemben
 85 9  |              ha netán ide lép be.~No, most már mégis válnak.~Mind a
 86 9  |             voltam.~Ilka megölelte:~- Most is szép! Öregnek is szép.
 87 9  |          dörgött a pap.~- Csirke, aki most tollasodik - kontrázott
 88 9  |         Szívesen megtették.~- No, hát most már beszéljünk a kulisszákról -
 89 9  |          kerül - feleltem. - És mivel most már az urakat becsületszó
 90 9  |         húsvét óta nem alszik emiatt. Most már én leszek az, aki nem
 91 9  |              nekik örvendezve Ilka. - Most már a művész urat is megnyerték.
 92 9  |      kellemesebb mulatság nincsen. Én most is szívesen beleugranék
 93 9  |               Én egy kád vízért adnék most három országot is.~S újra...
 94 9  |              hogy vízben megizzadtam.~Most már biztos, hogy a leányok
 95 9  |           csókoltam, csókoltam.~- Ne, most már ne többet - nyögte,
 96 9  |              az egész világ.~És éppen most hagyjam itt a falut! Ilkát?
 97 9  |           ennyit:~„Nem tudom, hol van most a kérdezett nő. Nem sokkal
 98 9  |                ha te okos ember vagy, most ahelyett hogy abba az unalmas
 99 10 |    leszállítottak az asztal végére.~- Most már nagy fiú vagy: illő,
100 10 |            aki rajzolni, festeni tud. Most is hirdették. Kapsz havonkint
101 10 |               dolgozik ő is. Csakhogy most beteg volt az anyja. Möszjő
102 10 |               Rámmosolygott:~- Boldog most, ugye, möszjő Kovaksz? Jó
103 10 |    Elgyönyörködve nézte.~- No, de hát most már terítsetek! - dobbantott
104 10 |      dolgozott a maga mamája is, ahol most maga?~- Ó, dehogy - felelte. -
105 10 |             meggazdagodott, hazatért. Most háza és szőleje van Budán.
106 10 |              Zempléni? Messze van. De most már itt fog lakni?~- Nem.
107 10 |             így nyáron. Van gyümölcs. Most érik például a fekete szeder.
108 10 |               Beszédbe eredünk. A fiú most végezte a hetediket Kolozsvárott.
109 10 |           harangozzák a másodikat. Ha most visszafordulok, épp akkor
110 10 |              Pirult, szabadkozott. De most már Petru is hangoztatta,
111 10 |                nyögdécselte. - No, de most már menjen. Igen szégyellem...~
112 11 |            Csupa fej, mint az ebihal. Most is, hogy eszembe jut, csak
113 11 |               elkárogta a panaszt, és most már csak engem várnak, hogy
114 11 |            Siratott mikor elmentél de most mán Gubernáttya van Csolkollak~
115 11 |               Hol voltál ennyi ideig? Most már visszajössz, ugye, a
116 11 |                egy darabka kalács. De most aztán kotródj! Meg ne lásson
117 11 |             És én akkor is féltem. De most, nem tudom, most még inkább.
118 11 |           féltem. De most, nem tudom, most még inkább. Nem, lehetetlen
119 11 |            beszélgethetünk nappal is. Most már nem vagyok annyira rab.
120 11 |           Visszatekintett a kertbe.~- Most már megyek.~És átölelt.
121 11 |              És a fülembe susogott:~- Most már nem haragszol, ugye?~
122 11 |                 Az este érkeztem. Épp most készültem, hogy...~- Fölösleges.
123 11 |          találkozásomról. Nem búsítom most, gondoltam. Majd holnap
124 11 | találkozhatunk?~- Hogyan gondolod? Én most már még inkább félek.~És
125 11 |              jutott ma eszükbe. Igaz: most lett cs. k. kamarás. Méltóságos
126 11 |               leánynak voltam valaki. Most már magamnak se vagyok semmi
127 11 |             ember vagyok Temesben, és most Bécsbe utazok. A Pali fiam
128 11 | kényszerítették Mártát. Szereti magát most is.~Nem bírtam felelni,
129 11 |               vagy, Éva? Hol vagy?~És most képzeljétek, mi történt