Part

  1 Inc|             óra tájban érkezik csak megint valaki. Végigkószál az üres
  2 Inc|          Senki se mozdul.~Aztán jön megint egy, és sokára megint egy
  3 Inc|           jön megint egy, és sokára megint egy kaszinói tag. Aztán
  4 Inc|             örültek másnap! És most megint van egy ötletem...~- Halljuk!
  5 1  |            hogy magunkra maradtunk, megint mozogtak a fényképek a zsebemben.~
  6 1  |       bámultam rá.~A fejét csóválta megint:~- A penitenciatartás szentségében
  7 1  |             mentül messzebbre, de ő megint Palit kiáltott, és egy mély
  8 1  |            magtárban. Vagy a mezőn.~Megint hallgattunk.~De nekem zúg
  9 1  |           hogy nálam van a kulcs?~S megint benyúlok a zsebembe: kaparászok.~-
 10 1  |            zsebedben.~Ez a gondolat megint parázs volt alám. Nem tarthatom
 11 1  |             tettem az óra tetejére.~Megint néhány perc múlva a tálas
 12 1  |     képzelődöm.~De mikor lefekszem, megint eszembe jut a kulcs. Csak
 13 1  |       elalszik. A zsámolynak persze megint nekibotlottam, de hál’istennek
 14 1  |         ruhámat, hogy kiporoltassa?~Megint fölkeltem. Dugtam a kulcsot
 15 2  |          leskelt reám.~És a gyanúja megint egy csekélyke ártatlan semmiben
 16 2  |          egy percre kipirult, aztán megint visszahalványodott. Ha valaki
 17 2  |              Egy téli délután, hogy megint szivart vettem, egy darabka
 18 2  |             haza.~Alig vártam, hogy megint egyedül találjam Fánikát
 19 2  |             valamit a grófokról. De megint csendült az ajtó, s egy
 20 2  |        időzött leghosszabban. Aztán megint mély gonddal kapirgáltam
 21 2  |             homályba gyengül, aztán megint erősödik. Bizonyosan gyertyát
 22 2  |            visszaosontam a pincéig. Megint újrakezdtem.~Bent az asztal
 23 2  |       negyedórát is.~De a reménység megint csak felcsillant bennem:
 24 2  |           keservesen a lépcsőre, és megint sírdogáltam: átkozott mandula!
 25 3  |          annyira világítottak, hogy megint csak kikívánkoztunk.~- Tízre
 26 3  |       szobámban.~Utána csend.~Aztán megint...~Ez valami állat!...~De
 27 3  |           fejem a vánkosba süllyed, megint hallom: platty...~S a fejemhez
 28 3  |        abban a pillanatnyi csendben megint hallom: platty...~Végre
 29 3  |      oszlopban száll belőle a füst.~Megint bosszúság! Mármost ezt a
 30 4  |             beszédét. Kis idő múlva megint megszólaltam:~- Olyan abban
 31 4  |             mint valami kisasszony.~Megint vállat vont.~- Hát úgy is
 32 4  |       Tessék, Tamás bácsi.~S ő maga megint fut a szürkéjéhez. A kocsis
 33 4  |            emeltem a számhoz. A víz megint végiglocsogott rajtam.~-
 34 4  |          mit művel? De jó volna, ha megint behajítana a ló a kertjükbe!~
 35 4  |             ló a kertjükbe!~Délután megint elnéztem arra. Hát a juhokat
 36 4  |             bemennék? Az öreg talán megint ott hever az udvaron, és
 37 4  |       fölmentem a legelőre.~A kutya megint elém rúgtatott, de mikor
 38 4  |         szemmel.~A reggeli szalonna megint a zsebemben volt. Nekivetettem.
 39 4  |                De szomjas is vagyok megint. Olyan jó víz volt, amit
 40 4  |         hogy bosszankodik-e, amiért megint ott vagyok. De éppen nem
 41 4  |         ajtaja odanéz, és hát talán megint durrogtatna neki valamelyik
 42 4  |             gondoltam -, mert hátha megint szédülök, ha fölkelek. S
 43 4  |        előtt megállt.~Kis idő múlva megint benyitotta az ajtót, s bedugta
 44 4  |         valami madárijesztő.~Később megint arra szemlélődtem. A tömzsök
 45 4  |   Megszoktam.~És ő sóhajtott.~Aztán megint elmosolyodott:~- Baj az?~-
 46 4  |            is átöleltem a vállán át megint.~Ő azonban annyira el volt
 47 4  |          magyarázni való.~És másnap megint csak közel hajoltam, és
 48 4  |           hajoltam, és egyszer csak megint összesimult az arcunk.~~
 49 4  |         Olykor facsar. Olykor márt. Megint sulykol.~Körülvizsgálódtam
 50 4  |            valami zördült volna!...~Megint...~A kőtörmeléken ismét...
 51 4  |           mikor elhagytuk a hegyet, megint csak visszanéztem.~Akkor
 52 5  |          lehettek kétségeim.~Másnap megint ott ülünk. Az ég még kékebb.
 53 5  | ottfeledkezik.~Egyszer aztán kilép. Megint a karomba öltekezik.~Várom,
 54 5  |             búba keserült szívével. Megint visszatérek az elhagyott
 55 5  |     megébredtem, az első gondolatom megint Ágnesra fordult.~De különös
 56 6  |            estén is tanulás helyett megint csak verset faragtam:~Mért
 57 6  |       Tanulni késő. No, majd ott...~Megint kihínak, megint szekunda.~
 58 6  |         majd ott...~Megint kihínak, megint szekunda.~Annyira elbúsulódtam,
 59 6  |         vele haladhat!~Persze ebből megint vers lett. A Hét vezér volt
 60 6  |        megrezegtetett. Aznap persze megint dőltek belőlem a versek.~
 61 6  |         ablakomat. De azért délután megint csak ott kóvályogtam a Kecskeméti
 62 6  |           lett volna!~S így tartott megint napokig. Jártak, jártak,
 63 7  |             csakhamar el is lobbant megint. Elfoglalt az élet. Senkim
 64 7  |             a leányra néztem: hátha megint a javamra szól.~- Szeretném
 65 7  |          fejemre. Néhány perc múlva megint kérdezett:~- Mégis, milyen
 66 7  |        máslikkal díszített. Sápadt. Megint a csúnya, bajuszos márványszobor!
 67 7  |         mondottam nevetve -, te már megint gyanakszol! Te ebbe betegedtél
 68 7  |            felcsodálkozva.~A cseléd megint a szeméhez emeli a zsebkendőjét.~-
 69 7  |            Idáék a temetőbe mennek. Megint úgy múlt el a nap, hogy
 70 8  |           tolta a kövön. Nyivogott. Megint leült, megint rázta a fejét,
 71 8  |            Nyivogott. Megint leült, megint rázta a fejét, megint forgott.~
 72 8  |        leült, megint rázta a fejét, megint forgott.~Én persze kacagtam,
 73 8  |      szerelem?...~A többi olvasását megint nem hallottam.~Elgondolkodtam
 74 8  |           vallott.~És én azon éjjel megint vele álmodtam. Valami zöldes,
 75 8  |           Délután majd nevet. Aztán megint sír, megint nevet.~De nem
 76 8  |            nevet. Aztán megint sír, megint nevet.~De nem nevetett Berta
 77 8  |            beszéltünk. Olvasott. Én megint nem figyeltem reá. Édes
 78 8  |            hamarabb is?~- El.~- Már megint elfelejt valamit...~És a
 79 8  |           történetüket.~- Holnapra. Megint így, ahogy vagyunk!... -
 80 8  |          ELBESZÉLÉSE”]* ~A társaság megint együtt ült este nyolckor.~
 81 8  | érdekesebb-e.~Még a báró is ott ült megint. Pedig minden elbeszélésre
 82 9  |            elváltunk.~A gólyafészek megint kedves volt nekem. Micsoda
 83 9  |         lelte ezt a lovat?~Az ember megint rásújt a lovára:~- No, Csillag,
 84 9  |              a holló egye meg...~És megint csapkodja a lovat.~- Nem
 85 9  |            csepegett a sár.~- De ha megint megvadul ez a bestia...~-
 86 9  |       mindig.~Mit tehettem egyebet, megint csak felültem.~A juhász
 87 9  |        aztán félreugrott. A Csillag megint nekiiramlott kissé, de aztán
 88 9  |             hármat.~Lefekszem újra. Megint egy szúnyog, két szúnyog,
 89 9  |             addig tisztítani.~A pap megint legyintett:~- Nadrág, az
 90 9  |        Nehezen aludtam el, s másnap megint az agyonvert ember érzéseivel
 91 9  |            nekik is.~Az öregasszony megint felöltötte a violaszín mentét
 92 9  |           arcát.~Ez a pajkos intése megint a hetedik égbe ragadott.~-
 93 9  |              Mise után a sekrestyés megint hozzám alázatoskodott.~-
 94 9  |           rá, és vakaródzott egyet. Megint fogta a papucsot, s nagy
 95 9  |     produkálni, de a tűérintgetések megint jelentkeztek.~Lehetetlen
 96 9  |           de azért a képem másnapra megint lecsorgott.~Már a festékben
 97 10 |   ezüstpapirosos csokoládéra:~- Már megint, möszjő Kovaksz? Köszönöm.~
 98 10 |     fillérét.~Továbbhaladtam.~Aztán megint megálltam. Nem mehetek ajándék
 99 10 |          halasztottam.~Aztán másnap megint más foglalt el...~Aztán
100 10 |          arra járok, akaratlanul is megint csak odapillantok.~Helyette
101 10 |     üvegesbolt előtt. Visszafordul. Megint nekem jön.~Megáll előttem
102 10 |           érettségi után vettem elő megint: kár elfelejteni, ha már
103 10 |            vissza. Vajon bemenjek-e megint a templomba?~Bemegyek csak
104 10 |         volna a skatulyában.~Azután megint egy diákféle fiatalember
105 10 |       megragadt.~Aztán egyszer csak megint nyílik a kapu, s belép,
106 10 |         azonban kiléptem az utcára, megint csak foglalkoztatott az
107 10 |        öregasszonyságnak bizonyosan megint álmatlan az éjszakája. Talán
108 10 |        szorít velem, aztán az ablak megint bezárul, és zárton-zárt
109 11 |           elmegyünk. És ha a kerülő megint arra jár, elbúvunk bokorba.~
110 11 |       Margitra. Márta elűzi. A légy megint rászáll.~- Vigyük a hűsre
111 11 |     visszahurcolt a csőszhöz. De én megint csak elszöktem.~Talán négy
112 11 |       keservek ideje, mikor egyszer megint csak jött értem Ilona asszony:
113 11 |      átölelem, és visszacsókolom. Ő megint és megint.~Egyszer csak
114 11 |         visszacsókolom. Ő megint és megint.~Egyszer csak azt látom,
115 11 |       pillantott maga elé. De aztán megint hozzám fordult.~- Játszunk?
116 11 |         végeztével aztán értem jött megint a tanító. A fejét rázta
117 11 |             mehetsz szóra egyszerre megint Márta jutott az eszembe.~
118 11 |             mondotta szemérmesen.~S megint nem csókolt meg. De láttam
119 11 |         hivatalban.~S hogy péntekre megint csütörtök következzen, másnap,
120 11 |     egésznek. Lehetetlen, hogy mink megint össze ne kerüljünk! Elvégzem
121 11 |             gondolatokból. De aztán megint elmélyedtem. Könnyben lábbogó
122 11 |            is gyászol?~Erre énnekem megint kiömlött a könnyem.~- Gyászolok -
123 11 |          apácákhoz. Egy évre. Aztán megint egy évre. Hiába; én minden