Part
1 1 | rosszabbat cselekedett. De milyen bolond is voltam, hogy meg
2 2 | könyveket...~- Pedig ha tudná, milyen urak vannak ebben...~- Hát
3 2 | urak vannak ebben...~- Hát milyen urak?~- Grófok. Van benne
4 2 | megsimogatja az arcomat:~- Milyen sima az arca magának, Gabi,
5 2 | az arca magának, Gabi, és milyen szép a szeme! Lássa, maga
6 3 | ismertelek meg, fiam, hogy milyen nemes szív vagy. Jól mondta
7 3 | a bódéját. A mama, akármilyen idő volt, belement a vízbe.
8 3 | vőlegénynek három örökkévalóság!~Milyen furcsa lett volna, ha valaki
9 4 | visszaeresztette a lyukba.~De milyen szép volt minden mozdulata!
10 4 | elgyönyörködve állt rajta a szemem. Milyen értelmes leány! Hogy illik
11 4 | áll. Mulatság őket nézni: milyen esetlenül gurdítják el a
12 4 | fügét nyújtott a tenyerén.~- Milyen kedves vagy, milyen jó vagy.
13 4 | tenyerén.~- Milyen kedves vagy, milyen jó vagy. De én nem szeretem.
14 4 | egymásra édesen.~Istenem, milyen nap! Milyen szép volt aznap
15 4 | édesen.~Istenem, milyen nap! Milyen szép volt aznap az aratás!
16 4 | szép volt aznap az aratás! Milyen kedves volt a hangja aznap
17 4 | röpdösve cserregett! És milyen rejtelmes finomságú hamvas
18 4 | Istenem - susogja lihegve -, milyen bolond vagyok! De már megígértem,
19 4 | csak tisztességgel!~- Milyen kegyetlen vagy! - susogtam. -
20 4 | kegyetlen vagy! - susogtam. - Milyen érzéstelen szív dobog a
21 5 | még a fényképe előtt.~- Milyen szép! Milyen kedves! Milyen
22 5 | fényképe előtt.~- Milyen szép! Milyen kedves! Milyen igaz, hűséges-meleg
23 5 | Milyen szép! Milyen kedves! Milyen igaz, hűséges-meleg szemmel
24 5 | kinevezésemet... Boldogok leszünk, milyen boldogok! És aztán... okkal-idővel
25 6 | Megnézem - gondoltam -, milyen a leány közelről.~És egyszer
26 6 | templomába. Érdekelt, hogy Flóra milyen templomba jár.~A templom
27 6 | mint a tanárok hirdetik. Milyen szépen énekelnek az apácanövendékek!
28 6 | mellemben meleg volt, meleg! Milyen szép volt pirosan! Milyen
29 6 | Milyen szép volt pirosan! Milyen szép! Olyan piros színek
30 6 | nyújtani! Vajon mit mond? Milyen bájos lesz!~És reggelig
31 6 | süllyedt a semmiségbe.~Most milyen alkalmas lett volna!~S így
32 7 | csak egy cserép rózsa is milyen kedves ékessége. Hát még
33 7 | voltam belé.~Hát még ő: milyen szemrehányón nézett rám
34 7 | megint kérdezett:~- Mégis, milyen családokkal ismerős maga?~
35 7 | arról, hogy melyik szobát milyen színű tapétával vonassuk
36 7 | lehet fordulni.~Ki tudja, milyen sorsba jutott. Hátha csak
37 7 | alá jártam a szobámban.~Milyen ember lehet? Milyen? Vajon
38 7 | szobámban.~Milyen ember lehet? Milyen? Vajon megismernénk-e egymást,
39 7 | hogy én ostoba vagyok!... Milyen jól játszik mind a kettő!...~-
40 7 | tudakozódástól. Ki tudja, milyen nagy állású ember? Eszébe
41 7 | gyere! - mondom. - Nézd: milyen három gyereket küldött az
42 7 | gyermekei?~S belebben.~- Milyen szépek!~S térdel közéjük.
43 7 | közéjük. Csókolja őket.~- Milyen szépek! Mi neved, édes? -
44 7 | mamátok lesz. És, ugye, milyen szép mama?~- Hát nincs anyjuk? -
45 7 | gyerekekről beszélgettünk, hogy milyen kedves, egészséges gyermekek.~-
46 7 | ahányszor hazaérkezem! És milyen csekélységek boldogítják
47 7 | és melléje térdeltem.~- Milyen szép vagy, Ida! Mindig szép
48 8 | megbűvölten figyeltem reá.~Milyen más volt a Berta olvasása
49 8 | és betű, szó és szó. De milyen más és más színnel ejtette
50 8 | szóltam, se nem csengettem.~Milyen érdekes volna ez festőnek! -
51 8 | vált volna. Az arcának is milyen tökéletesen ovális a körvonala!
52 8 | ahogy a napfény beszáll, milyen a körvonala Ildának.~Visszaigazította
53 8 | semmi szenvedéstől.~Hm, milyen hangsúllyal mondta ezt:
54 8 | ezt: semmi szenvedéstől. Milyen értelmes szem!! És az a
55 8 | Ilda forgott az eszemben. Milyen kedves az a leány! Van benne
56 8 | Egykedvűen hallgattam.~- Milyen cifra ez - gondoltam -,
57 8 | cifra ez - gondoltam -, és milyen szimpla az a másik. Ez olyan,
58 8 | Elmosolyodva nyújtotta a kezét.~De milyen mozdulat volt az! Mennyi
59 8 | volt abban a mozdulatban!~- Milyen tréfás ön - mondotta, míg
60 8 | búcsúzó szempillantással.~De milyen különös pillantás volt az!
61 8 | magamban forgattam, hogy milyen arccal, milyen szemmel felelt,
62 8 | forgattam, hogy milyen arccal, milyen szemmel felelt, mikor kérdeztem:
63 9 | szomszédja a szülőfalumnak.~- Milyen hely?~- Jártam ott, de biz
64 9 | való?~- Aztán ki tudja, milyen rossz helyed lesz ott? Itthon
65 9 | azt véli, másnak is jó. De milyen takaros pej a lova! Sáros
66 9 | reám:~- ...Az olyan szép... Milyen boldogok lehetnek, akik
67 9 | színpad világánál? Mondja, milyen asszony az a Blaháné? Akik
68 9 | és csak messziről pislog. Milyen komikus! Milyen nyugtalanul
69 9 | pislog. Milyen komikus! Milyen nyugtalanul röfög a fiainak,
70 9 | Ilka danolni szeretne! Milyen ravasz! Milyen ravasz!~A
71 9 | szeretne! Milyen ravasz! Milyen ravasz!~A leány elpirultan
72 9 | Eszembe se volt!~- De milyen ügyesen ravaszkodja elő
73 9 | viselőjével!~Istenem, istenem, milyen különös az élet! Hallottam
74 9 | egyszerre igen érdekelt: milyen arcok rejlenek a két napernyő
75 9 | S kezet szorítottunk.~Milyen bájos volt! Milyen üde!
76 9 | szorítottunk.~Milyen bájos volt! Milyen üde! A fiatal lányok arcszínét
77 9 | hogyan rajzolnak fát?~- Milyen fát?~- Akácfát, eperfát,
78 9 | gyakorta elmondja, hogy Pesten milyen nyüzsgés van. Már korán
79 9 | Nagymamuka mindig tudja, milyen az ég - magyarázta Ilka. -
80 9 | valami kedves látvány volt: milyen a vasárnap falun. A tisztára
81 9 | érdeklődött a húgaim iránt, hogy milyen korúak, mi a nevük, milyenek.
82 9 | találkozni! Ki tudja, mikor milyen kereket vált a bolondsága,
83 9 | be. Odabent hűvösebb van. Milyen áldott ember ön, művész
84 9 | áldott ember ön, művész úr! Milyen áldott ember! Milyen szerencsém
85 9 | úr! Milyen áldott ember! Milyen szerencsém nekem!~S kezet
86 9 | ártatlan színű ravaszkodását, milyen ügyesen fonta a kérdések
87 9 | Eszem ágában sincs. De milyen gondolkodva ül itt ez a
88 9 | halkan, melegen válaszol:~- Milyen gondolatai vannak magának!~
89 9 | csodálkozva nézi olykor.~- Milyen jó - mondja -, milyen érdekes!~
90 9 | Milyen jó - mondja -, milyen érdekes!~De érzem a hangján,
91 9 | hogy az olajfestményeken milyen vastag, szinte kérges olykor
92 9 | Hiszen ha vállalkoznának, milyen könnyű lenne Ilkával magunkra
93 9 | a gyepen, a tisztásokon.~Milyen jókedvű a leányféle! És
94 9 | jókedvű a leányféle! És milyen boldog természetű!~A séta
95 9 | várj, gyönyörűm, várj...~Milyen jólesett, hogy meggyónhattam,
96 10| Köszönöm, möszjő Kovaksz.~De milyen édes susogással mondta ezt
97 10| gyakoroltam a francia beszédet.~- Milyen boldog ez a makaróni! -
98 10| kezét nyújtotta.~Istenem, milyen szentséges szép óra volt
99 10| Megcsalt, möszjő Kovaksz. Ó, milyen csapás!...~Elővonta a zsebkendőjét,
100 10| mondja a nevemet. A hang milyen ismerős...~Egy percre rá
101 10| hajú és fekete szemű. De milyen szemű! Mintha bársonnyal
102 10| jön. Ellépeget mellettem.~Milyen csinos a lába! Fekete félcipő,
103 10| Viszontlátásra...~De milyen szemmel mondta ezt a szót,
104 10| szemmel mondta ezt a szót, milyen édesen! A pávatoll hétszer
105 10| játék:~- Haragszom rád!~De milyen kedvesen furcsa volt, mikor
106 10| szomorúságát!~Tapsoltak.~- Milyen igaz hangon tud hazudni!~
107 10| forintomat különösen sajnáltam. Milyen gyorsan a magáévá tette
108 10| el!~S hogy nézett, rám! Milyen fájdalmas esdekléssel kért:~-
109 10| Marica elaludt volna!~De milyen bolond is vagyok én, hogy
110 11| nőtt! A haja is megnőtt! Milyen szép szőke a haja, mint
111 11| kastélyba? Megmutatom neked, milyen szép képeskönyvet kaptam,
112 11| nagylány vagy, férjhez menő. Milyen baj, hogy nincs olyan nőrokonunk,
113 11| A pozsonyi várat láttam. Milyen szerencse, hogy elbeszélgettünk.~
114 11| én Évám, hol? Hogyan él? Milyen? Gondolt-e rám, mikor ott
115 11| iránta érzett keserűségem.~- Milyen hálátlan vagyok - gondoltam -,
|