Part
1 1 | ismeretségemről. Hogy örülnek majd! Különösen a bátyámat nevettem
2 1 | házasodok ám, Pali! - fogom majd kiáltani diadalmasan.~Mert
3 1 | vihar kavarodik elő, hogy majd a világot rázza ki a sarkából.~
4 1 | halasztottam, hogy egyszer majd elrendezek mindent. De mikor
5 1 | történetkéjét, és vénségemben majd végigolvasom, és így még
6 1 | mert belső nincs rajta. Majd valahol kint, ahol tüzet
7 1 | nézett a szemembe, hogy majd elsüllyedtem.~Aztán egyszerre
8 2 | Akkasztófára való eretnek mag! Majd megtanítalak én mindjárt
9 2 | valami volt a markában.~- Majd otthon.~- Nem. Minek várjunk
10 2 | nem most, ne ijedjen meg: majd ha megnől. Köztünk úgyis
11 2 | akartam futtomban megenni. Majd otthon, félrehúzódva, hogy
12 2 | konyhába találom? Intek majd neki, s kijön.~Macskalépésekkel
13 3 | következik? Hátha úgy maszlagol majd, mint az én húgaim a vőlegényeiket?~-
14 3 | hogy a mamát ő is szállítja majd, szállítja a férjéhez.~Túl
15 3 | a bátyám is keményített: majd belebolondultam, de megálltam.
16 3 | Magával vitt egyet-mást, hogy majd az iskolában költi el. S
17 3 | szív, ez az én leányom! Majd ha téged ér baj, akkor ismered
18 3 | öreg mama -, a jó Isten majd eligazít.~No, hát engem
19 4 | csodálkozott a bátyám. - No, majd megerősödöl itten a jó magyar
20 4 | Nem.~- A ló elszaladt. Majd hazatér.~Akkor robogott
21 4 | a csónakázó-egyesületbe: majd megerősödök a Dunán.~S megkérdeztem
22 4 | nevetett:~- A postaépület? Hát majd reggel ide állít egy mezítlábas
23 4 | verebek röppennek föl, majd kiverik a szememet.~Fölhúzom
24 4 | meglátom a juhászházat.~Majd adnak ott vizet.~Cigarettára
25 4 | ez még a bocskorába is. Majd iszen nem tudom, mit szól
26 4 | levegőben. Ott persze kiugrik, majd elviszi a kerékgyártónak
27 4 | fogadták.~No, megálljatok, majd imponálok én nektek mindjárt!~
28 4 | galagonyabokor is. Arra terelem majd a nyájat. De akkor megmondja?~-
29 4 | vállát. Mosolygott.~- Talán. Majd meglátom...~~A beszélgetés
30 4 | hogy a koszorút bámulom. - Majd iszen a Dani megigazítja
31 4 | bontani a karomból, s nekem majd jobbra mutat, neki balra.~-
32 4 | szemmel nézett a szemembe.~- Majd este, mikor a kocsin megyen,
33 4 | láthatom. És küldje el nekem majd Pestről a képét. Ne nekem,
34 4 | pénzt semmiképpen. Beledugom majd titkon a tarisznyájába,
35 5 | válaszolta a leány.~Gondoltam: majd megmondja, hogy miért éppen
36 5 | hogy Ágnes blúza röppen majd elém!~Olyan ő a fehér blúzában,
37 5 | elkezdjük, és mindenki bámul majd bennünket, hogy mi a klasszikusok
38 5 | tud.~Ráhagytam. Gondoltam, majd rákapatom lassankint a görögre
39 5 | Ágicám - mondom -, nézze meg majd a péknél, hány az óra.~-
40 5 | egybeesküszünk. Ha feleségem lesz, és majd nagy ügyekben kell a szavára
41 5 | megkülönbözik a véleményünk? És ha majd latinul beszélünk, és ő
42 5 | gondolatomnak! Egy szót kapok majd válaszul a kis durcástól,
43 5 | És aztán... okkal-idővel majd magamhoz nevelem.~_ - No,
44 6 | Gondoltam, ott falogatok majd valamit a leckékből az órák
45 6 | órája. Tanulni késő. No, majd ott...~Megint kihínak, megint
46 7 | addig úgyse vehetem el - majd augusztusban együtt keresünk
47 7 | Talán megengedték neki. No, majd befűtök én neked, kis sógor,
48 7 | süllyedezne a padló.~- Hát majd csak meglesznek - feleltem,
49 7 | négyszázhét dollár. Gondoltam, majd megtérül...~- Afelől nyugodt
50 7 | valamijük: eladták a bútort. Majd tetszik kapni írást.~Ida
51 7 | éntőlem meg ötöt. Aztán majd nevetünk rajta. De azért
52 7 | vállát:~- Bizony sajnálom. De majd elintézem levélben. Nyugodt
53 8 | bele a helyzetébe, aztán majd mást olvastatok vele.~A
54 8 | Leánysírás. Nem fontos. Délután majd nevet. Aztán megint sír,
55 8 | Értem. No, azért ne búsulj. Majd megtalálod te is - a fogsorodat.~
56 9 | túl leszek az egzámenen, majd alhatok puha ágyban. Különben
57 9 | akkor én itt maradok.~- Hát majd felül. Egypár lépést csak
58 9 | megugrik a Csillag, hogy majd hanyatt estem. Vágtat, mintha
59 9 | patkója a taliga fenekéhez, s majd kirúgott engem is a fenékdeszkákkal
60 9 | Csak vártam, hogy előtűnik majd a tó is. De csak a vizes
61 9 | tojásrántottát hamarol vacsorára.~- Majd az édeske, a Bandika elhozza.~
62 9 | tessen átöltözni. Bandika majd elhozza a ruhát, és megmosom.~-
63 9 | megmarasztott. (Miket beszélek majd én arról! Hogy bámulnak
64 9 | én arról! Hogy bámulnak majd a húgaim!) Haza fogom küldeni.
65 9 | itt a puskám! - feleli. - Majd megmutatnám nektek!” Annyira
66 9 | Gyuszi - mondta a tanító.~Majd az adóról beszéltek, majd
67 9 | Majd az adóról beszéltek, majd valami járványos állatbajról,
68 9 | Esze ágában sincs.~- No, majd egyszer esik, ami esik.~
69 9 | elkérte a forintot, hogy majd ő segít a bajon.~- No, ha
70 9 | leány azonban erősködött:~- Majd hallja őt, hallja...~A tanító
71 9 | vonal. Lassan dolgozom, s majd csak lesikerül. A fő az,
72 9 | Erre nem is gondoltam!~Hát majd szünetelek, gyakran szünetelek.
73 9 | pihentetem.~S beszélgetünk majd.~Talán azt is megmondja
74 9 | mondani tegnap...~- Jaj, majd el is felejtettem - rezzent
75 9 | többre becsülöd-e ezért, ha majd a feleséged lesz?~A házasság
76 9 | Meszet is kérünk tőle.~- Majd én kiszabom - ajánlkoztam
77 9 | nem az igazi - felelem. - Majd csak napok múlva.~Persze
78 9 | délután, mikor leveszem, majd kiejtem a kezemből. Hosszú
79 9 | gondolatokat: hogyan lehet majd a leánytársaságtól elmarasz
80 9 | mint egy rengő aranytányér. Majd földobta, megkapta. El is
81 9 | hogy Karó úr is eltágul majd tőlünk valamerre.~Festeni
82 9 | el közöttünk. A tanítót majd fellöki.~A lányok sikítanak.~
83 9 | lányok sikítanak.~Magam is majd leülök ijedtemben.~Az őz
84 9 | csak jártunk. A fű közül majd csak előcsillan.~Ilka úgy
85 9 | trónusát, mint én! De hát majd csak kivágjuk valahogy magunkat!~
86 9 | hozza ide, mikorra indulunk: majd valamit adok neki.~Ő persze
87 9 | No, csak gondolkodjon, majd eszébe jut. Hát a gyerekek?
88 9 | házas?~- Nem, még nem...~Majd kiesik a szeme, úgy vizsgál.~
89 10| négyökrös szekérrel szállítják majd hozzám a pénzét!~De hát
90 10| Hiszen tudod, hogy...~- No, majd holnap...~És másnap beállított
91 10| mérnök.~Bólintott.~- Nézek majd valamit, hogy megélhess.~
92 10| merem megírni haza...~- Jó, majd én megírom.~S följegyezte
93 10| ember! Nagy jeles ember! Majd ha kitavaszodik...~Még mindig
94 10| ajtóra pillantgatott.~- Majd ha kitavaszodik - folytatta -,
95 10| mennyei ünnepet, amikor majd nemcsak az az egy hajfürtje
96 10| enyém, és a kék nefelejcs majd a kettőjük képe mellé kerül
97 10| a tanító barátságosan. - Majd ha a maga keresetén lesz,
98 10| az enyém.~Az ablak talán majd csak megnyílik, ő csak kihajol,
99 10| levélben mentegetőztem: Majd a jövő nyáron.~A leveleket
100 11| tekintetes asszony... Az mit szól majd?~S aggódva szemléltem a
101 11| fejezzem ki a tiszteletemet?~- Majd megmondom neki. Fekszik.
102 11| búsítom most, gondoltam. Majd holnap elmondom neki.~Hát
103 11| akire rábízhatnálak. No, majd gondolunk valamit. - A betegségem
104 11| Bejelentselek?~- Ne. Majd meghalljuk, ha jön. Nem
105 11| Ákos úr kénytelen-kelletlen majd csak beleegyezik, hogy más
106 11| A legközelebbi vonatra. Majd fenn a vonaton.~Ide jöttem
107 11| nevük a hírlapokba kerül. Majd az én nevem is, és akkor
108 11| holttestemet: és odateszi majd szépen a park aljára, a
109 11| szolgabíró leszek, és én nem ülök majd töltött puskával kocsiba.~
110 11| Ne féljen annyira tőlem, majd megszokjuk egymást.~És ő
|