bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

8001 11  |            csakugyan megjelent egy leányka a kastélyban. Parasztleányka
8002 11  |           kastélyban. Parasztleányka volt, a csősznek a lánya. Kimosdatták,
8003 11  |            Parasztleányka volt, a csősznek a lánya. Kimosdatták, felöltöztették:
8004 11  |               Mártával.~Engem meg áttettek a csőszhöz. Bizonyosan fizettek
8005 11  |                  ott ácsorogtam naphosszat a park kapuja előtt.~Egy béres
8006 11  |                    Egy béres visszahurcolt a csőszhöz. De én megint csak
8007 11  |                   Talán négy napig tartott a keservek ideje, mikor egyszer
8008 11  |                  értem Ilona asszony: visz a kastélyba.~- Mártácska beteg! -
8009 11  |                  hal.~Hát csakugyan ágyban a kisleány. Mellette az asszonyunk,
8010 11  |                Mellette az asszonyunk, meg a fogadott leányka. De Márta
8011 11  |                   orvosságot hozattak neki a patikából, és Márta nem
8012 11  |                erőltették, összeszorította a fogát, hánykolódott, rúgott -
8013 11  |              koromban elvitt Ilona asszony a kis falusi iskolába, és
8014 11  |                falusi iskolába, és átadott a tanítónak.~- Ne ríj - mondotta -,
8015 11  |                    Újévkor már ő is olvas.~A kastélyban csodálgatnak
8016 11  |               hozatunk még guvernántot.~És a kis Márta valóban tőlem
8017 11  |               apró-cseprő tudományt, amire a falusi iskola tanítja az
8018 11  |           megcsókolt.~Eleinte nevették ezt a szokását később sem ügyeltek
8019 11  |                 aztán végzetessé vált mind a kettőnkre.~Nekem ugyanis
8020 11  |                  én is visszacsókoltam azt a kedves kis fehérbárány virágocskát,
8021 11  |                     ott játszunk egy padon a parkban. Ő egyszer csak
8022 11  |                     Ő egyszer csak átfonja a nyakamat, és megcsókol.
8023 11  |                   Egy óra múlva megjelenik a kastélyban a tanítóm.~-
8024 11  |                    megjelenik a kastélyban a tanítóm.~- Hol találom a
8025 11  |                   a tanítóm.~- Hol találom a tekintetes urat? - kérdi. -
8026 11  |               kérdi. - Hívatott.~Leállítja a hosszú szárú pipát a tornácablakba.
8027 11  |             Leállítja a hosszú szárú pipát a tornácablakba. Köhint. Bemegy.
8028 11  |            visszatér. Fölveszi az ablakból a pipát. Rágyújt, hozzám jön.~-
8029 11  |              kellett hálnom.~Másnap elvitt a városba. Pozsonyba. Úri
8030 11  |                   vett, és cipőt, kalapot. A boltban öltöztettek fel.~
8031 11  |            tárgyalt velük.~Onnan elmentünk a gimnáziumba. Beíratott.~
8032 11  |                    örvendezve számítgatták a társaim, hogy hány nap járunk
8033 11  |                  haza.~Mi volt nekem akkor a haza?~A falu?~Nem.~Az Ilona
8034 11  |                   volt nekem akkor a haza?~A falu?~Nem.~Az Ilona asszony
8035 11  |                Ilona asszony szobája?~Nem.~A kastély?~Nem.~És mégis szorongó
8036 11  |                  is haza?~Nekem Márta volt a haza.~De az utolsó tanulóóra
8037 11  |                utolsó tanulóóra is elmúlt, a társaim örvendezve robogtak
8038 11  |                   birsalmasajt, meg levél.~A levélből először is egy
8039 11  |              zsebre tettem. Aztán olvastam a vastag tollal írt ákumbákumot:~
8040 11  |                 Kelemen fijam nem Gyühetsz a Kalácsho hát a Kalács megy
8041 11  |                    Gyühetsz a Kalácsho hát a Kalács megy tehozzád és
8042 11  |                     Mindig csodálkozva azt a szót, hogy édes Kelemen
8043 11  |               mindig elnehezülő mellel azt a szót, hogy Márta sokat siratott.~
8044 11  |                 hogy Márta sokat siratott.~A küldeményt megettem. A húsz
8045 11  |                     A küldeményt megettem. A húsz krajcárt is elcukroztam,
8046 11  |                    Újra meg újra elővettem a levelet, és már csak a közepét
8047 11  |           elővettem a levelet, és már csak a közepét olvastam: Márta
8048 11  |                  sokat siratott.~És mintha a bútorok, falak is azt susogták
8049 11  |                kéne menni, haza. Merre van a falum? - nem tudom. De a
8050 11  |                   a falum? - nem tudom. De a vasút mellette megyen el,
8051 11  |                    el, és kelet felé vinne a vonat. Ha megvolna a húsz
8052 11  |                 vinne a vonat. Ha megvolna a húsz krajcárom... És hát
8053 11  |             kalácsot is küldött - és aztán a végén még egy hetet is játszhatnánk
8054 11  |            kérhetek én pénzt lakatoséktól. A mester mondta, hogy amire
8055 11  |              gyerek?~- Haza.~- De hova?~Ez a kérdés nem tetszett. Megmondjam-e?
8056 11  |                   Hátha ő is be van avatva a száműzésembe, és nem ad,
8057 11  |                   gondoltam, hogy elmegyek a vasúti sínek mentén, gyalog.~
8058 11  |                gyalog.~És eljöttem.~Jöttem a hóban, később a ködben.
8059 11  |                     Jöttem a hóban, később a ködben. A fülem fázott,
8060 11  |                    hóban, később a ködben. A fülem fázott, a kezem fázott,
8061 11  |                    ködben. A fülem fázott, a kezem fázott, a lábam fázott,
8062 11  |                    fázott, a kezem fázott, a lábam fázott, egész testemben
8063 11  |                    letértem egy darab útra a sínről, s gázoltam az árok
8064 11  |               havát. Cipő volt rajtam, hát a lábam szára átnedvesedett.
8065 11  |                   végtelennek látszott, és a lábam mintha ólommá változott
8066 11  |                 volna. S mintha már nem is a lábam hordozna, hanem nekem
8067 11  |                   nekem kellene vonszolnom a lábamat.~De azért csak jöttem
8068 11  |                azért csak jöttem az éjben, a csendben, a havas végtelenségben.
8069 11  |               jöttem az éjben, a csendben, a havas végtelenségben. Már
8070 11  |         Tántorogtam. De azért csak jöttem.~A térdem rogyadozott.~Egyszer
8071 11  |                  rogyadozott.~Egyszer csak a föld is, mintha jobbra-balra
8072 11  |                  kutyácska dühösen csahol. A fejemnél csahol... Nem bánom
8073 11  |                     Aztán valaki kiált, és a kutya elhallgat. Lépések
8074 11  |                elhallgat. Lépések ropognak a hóban. Lámpa világít a szemembe.~
8075 11  |            ropognak a hóban. Lámpa világít a szemembe.~A bakter volt.~
8076 11  |                  Lámpa világít a szemembe.~A bakter volt.~Mennyi ideig
8077 11  |                  urunknak egy igáskocsija. A kocsi tele volt szalmával.
8078 11  |               szalmával. Beletettek. Aztán a tanítóhoz vitt a kocsi.
8079 11  |                     Aztán a tanítóhoz vitt a kocsi. Ott is ágyba tettek.~
8080 11  |            megpofozott. Félve pislogtam rá a takaróm alól, hogy mikor
8081 11  |                 alól, hogy mikor emeli rám a kezét, és csodálkozva láttam,
8082 11  |                   csodálkozva láttam, hogy a szeme tele van könnyel.~
8083 11  |                    szeme tele van könnyel.~A tanítónál is valami tüzes
8084 11  |            Gondolom: paprikás tea volt. Az a tea úgy helyreigazított,
8085 11  |               délután már meg is szólított a tanító:~- Talán fel is tudnál
8086 11  |             kiáltja. - Kelen! Kelen!...~És a nyakamba borul, csókol ugrándozó
8087 11  |                  csókol ugrándozó örömmel.~A tanító csak bámul. Leteszi
8088 11  |                 tanító csak bámul. Leteszi a pipáját. Kimegy.~Mink örvendezünk
8089 11  |                 megszépült! Mekkorát nőtt! A haja is megnőtt! Milyen
8090 11  |                 megnőtt! Milyen szép szőke a haja, mint a kukorica selyme.
8091 11  |                    szép szőke a haja, mint a kukorica selyme. És kék
8092 11  |                   kék körfésű tartja össze a haját.~A tanító visszatér.
8093 11  |              körfésű tartja össze a haját.~A tanító visszatér. Fölveszi
8094 11  |                 tanító visszatér. Fölveszi a pipáját, és szívja tovább.~-
8095 11  |                    kiszökött.~Márta lesüti a szemét, és szégyellőskén
8096 11  |                Ebbűl baj lesz - vélekedett a tanító.~Márta elkomolyodott,
8097 11  |                Most már visszajössz, ugye, a kastélyba? Megmutatom neked,
8098 11  |                   Szörnyűség! - rekecselte a kisasszony. - Ezért lakolni
8099 11  |                    asszony.~Bundácska volt a kezében, meg prémsapka.
8100 11  |                   sírt. Magukkal ragadták.~A tanító másnap visszavitt
8101 11  |                   mért nem engednek vissza a kastélyba.~Az iskolai év
8102 11  |                    aztán értem jött megint a tanító. A fejét rázta a
8103 11  |                értem jött megint a tanító. A fejét rázta a bizonyítványomra:~-
8104 11  |                    a tanító. A fejét rázta a bizonyítványomra:~- Jobb
8105 11  |        Elegyenlítette, ami tartozásom volt a lakatosnál. És rágyújtott.
8106 11  |                nyögni:~- Mester úr, kérem, a kastélyba tetszik-e vinni
8107 11  |                Nálam fogsz lakni. De azért a kastélyba is elmegyünk.
8108 11  |             elmegyünk. Megmutatod az úrnak a bizonyítványodat. Megköszönöd,
8109 11  |               továbbra is terjessze ki rád a jóságát.~Este érkeztünk
8110 11  |               érkeztünk meg. Másnap reggel a kastélyba mentünk. A pipáját
8111 11  |                reggel a kastélyba mentünk. A pipáját letette a tornácablakba.
8112 11  |                 mentünk. A pipáját letette a tornácablakba. Állított
8113 11  |                Komoly szemmel nézte az meg a bizonyítványomat. Bólogatott.~-
8114 11  |                     Jó. Nem buktál meg, az a fő. Taníttatlak, ameddig
8115 11  |              fogadott: tetszett neki, hogy a vallástanból jeles vagyok.
8116 11  |                 vallástanból jeles vagyok. A többivel nem törődött.~-
8117 11  |                   No, jó - mondotta -, míg a tanító úrral tanácskozunk,
8118 11  |        meglátogathatod Mártát. Lent vannak a parkban, hátul a kaktuszoknál.~
8119 11  |                    vannak a parkban, hátul a kaktuszoknál.~Említettem
8120 11  |                 Említettem talán már, hogy a park hátulján üvegház állt,
8121 11  |            kiktusz-kaktusz, ami csak terem a világon. Az asszony kedvéért
8122 11  |               kaktusz virágzott, felvitték a szobájába, a papagájkalitka
8123 11  |                     felvitték a szobájába, a papagájkalitka mellé.~Hát
8124 11  |                  papagájkalitka mellé.~Hát a kaktuszoknál!...~Hej, rohantam
8125 11  |                    rohantam én, ahogy csak a lábam bírta.~- Márta! Márta! -
8126 11  |                  kiáltottam már messziről.~A kis Márta megrebbent. Otthagyta
8127 11  |                Márta megrebbent. Otthagyta a cvikkeres kisasszonyt, és
8128 11  |                     Márta! - képedezett rá a kisasszony. - Micsoda illetlenség!~-
8129 11  |          illetlenség!~- De hiszen ő Kelen. A mi Kelenünk! - magyarázgatta
8130 11  |                  akartam Mártát látogatni, a tanító nem engedett.~- Neked
8131 11  |                   Mindent végigvizsgáltam: a papagáj körmétől az erdei
8132 11  |                aludni szokott.~Belopództam a kastélyba.~A parkba nem
8133 11  |                   Belopództam a kastélyba.~A parkba nem mertem egyenesen
8134 11  |                  mertem egyenesen bemenni. A cvikkeres kisasszonyt ellenségemnek
8135 11  |              Megszid. Talán meg is ver. De a végén mégiscsak előhívja
8136 11  |                  előhívja Mártát.~Benyitok a szobájába. Ott hever a szoknyás
8137 11  |            Benyitok a szobájába. Ott hever a szoknyás pulyka a díványán.~
8138 11  |                    hever a szoknyás pulyka a díványán.~Megrettenve emeli
8139 11  |            díványán.~Megrettenve emeli föl a fejét.~- Ó, rosszmadzag!
8140 11  |               aztán kotródj! Meg ne lásson a tekintetes úr!~- Márta... -
8141 11  |              ablakhoz ment. Kinézett rajta a kertbe. Aztán visszatért.~-
8142 11  |                 meg itt, te vakarcs. Talán a kisasszony is alszik.~Kiment.~
8143 11  |                   múlva hallom, hogy robog a folyosón Márta. Borul a
8144 11  |                    a folyosón Márta. Borul a nyakamba. Összecsókol.~Csodálkozva
8145 11  |              láttam, hogy Ilona asszonynak a keze nem áll pofozásra.
8146 11  |                     Mert bottal verlek ki.~A vendég - tudtam, kicsoda:
8147 11  |                  vendég - tudtam, kicsoda: a szomszéd falubeli özvegyasszony,
8148 11  |                    falubeli özvegyasszony, a mi asszonyunknak a leánykori
8149 11  |          özvegyasszony, a mi asszonyunknak a leánykori barátja. Minden
8150 11  |                nyarankint magával hordozza a fiát, az Antit, egy nálunknál
8151 11  |                    asszonyok beszélgetnek, a kamasz albumot-mit néz,
8152 11  |                    asszony szobájába.~Csak a parkot kerülgettem aztán.~
8153 11  |                kerülgettem aztán.~De magas a kőfal, de magas! Hanem amott
8154 11  |               kőfal, de magas! Hanem amott a sarkon az amerikai vaddiófák
8155 11  |                hágtam, hol az egyikre, hol a másikra. Leselkedtem be,
8156 11  |                  hogy bújjak el. Aztán, ha a kisasszonyától csak egy
8157 11  |          szabadulhatott, hozzám futott. Én a kőfalra könyököltem, ő meg
8158 11  |                 fölkepeszkedett, föIhágott a lépcsős kaktuszállványra.
8159 11  |                  lépcsős kaktuszállványra. A legfelső állvány csak félméternyire
8160 11  |                    csak félméternyire volt a kőfal tetejétől. Márta nyakon
8161 11  |             tetejétől. Márta nyakon ölelt, a képemhez dörzsölte a selymes,
8162 11  |                ölelt, a képemhez dörzsölte a selymes, finom kis képét.~-
8163 11  |                   És örvendezve váltottunk a lombok védelme alatt néhány
8164 11  |                    Úgy beszélgettünk, mint a testvérek szoktak, míg a
8165 11  |                   a testvérek szoktak, míg a kisasszony rá nem kiáltott:~-
8166 11  |            összecsókolt, és futott vissza.~A következő őszön levélkét
8167 11  |                  gombócot csak egyet adnak a levesbe. Franciát is tanulok,
8168 11  |                történetét; hányódtam, mint a fészkéből kiesett verébfi,
8169 11  |                     amely ide-oda vergődik a világban, míg vagy megnő
8170 11  |                   világban, míg vagy megnő a szárnya, vagy valami veszedelemnek
8171 11  |                  vagy valami veszedelemnek a torkába esik.~Egy mondás
8172 11  |                    erősítgette csak bennem a lelket: Ákos úrnak a mondása,
8173 11  |                bennem a lelket: Ákos úrnak a mondása, hogy ameddig nem
8174 11  |                    Mert ha lakatos leszek, a városban kell maradnom.
8175 11  |                  év végén mindig bevihetem a bizonyítványomat a kastélyba,
8176 11  |               bevihetem a bizonyítványomat a kastélyba, s akkor hallom
8177 11  |          asszonynak mennyei szavait:~- Míg a tanító úrral beszélgetünk,
8178 11  |                  nekem leveledznek. De már a második évben nem rohantam
8179 11  |                    Igaz, hogy aznap nem is a parkban volt, hanem az üvegfolyosón.
8180 11  |                  félelmesebb. Különösen az a szemölcs a szája mellett,
8181 11  |                    Különösen az a szemölcs a szája mellett, igen fenyegető
8182 11  |                     igen fenyegető volt az a szemölcs!~Mikor Márta rám
8183 11  |                    állott. Aztán mégiscsak a nyakamba borult.~- Kelen!
8184 11  |                   találkoztunk mindig csak a tanév végén, és azután mindig
8185 11  |                  azután mindig csak titkon a diófák lombja alatt, a kaktuszállvány
8186 11  |              titkon a diófák lombja alatt, a kaktuszállvány fölött.~Abban
8187 11  |              fölött.~Abban az évben, mikor a hetedik osztályt jártam,
8188 11  |                   jártam, úgy nőttem, mint a májusi búza. Magam is csodálkoztam,
8189 11  |                 elrövidülnek, megszűkülnek a ruháim. Az orrom alatt barna
8190 11  |                napon dobogó szívvel vittem a kastélyba a csupa kitűnő
8191 11  |                 szívvel vittem a kastélyba a csupa kitűnő bizonyítványomat,
8192 11  |                   állt meghőkölve előttem. A postásgyerek sárga bőrtáskája
8193 11  |         postásgyerek sárga bőrtáskája volt a kezében. Ő vitte azt olykor
8194 11  |             Batisztruhába volt öltözve, és a haja divatos frizurában,
8195 11  |                   is olyan szőke már, mint a kukorica selyme, hanem sötétebb
8196 11  |                 Kelen! - rebegte. - Kelen.~A tanító akkor nem jött velem,
8197 11  |         elpirosodott.~Valami inas kopogott a folyosón. És mink szétrebbentünk,
8198 11  |                    el.~Engem úgy megzavart a találkozásunk, hogy a jótevőm
8199 11  |            megzavart a találkozásunk, hogy a jótevőm előtt csak dadogtam:~-
8200 11  |             jótevőm előtt csak dadogtam:~- A bi-bizonyítvány... és azon
8201 11  |              beszéd ez? Talán hiányos volt a táplálkozásod? Vagy talán
8202 11  |           Shakespeare-t olvastad magyarul?~A könyvtárszobában fogadott
8203 11  |                    zavaróan hatott rám. Az a körülfal-könyv, a nagy gazdasági
8204 11  |                  rám. Az a körülfal-könyv, a nagy gazdasági napló az
8205 11  |               oldalt az az üvegajtó...~Azt a szobát nem ismertem. A kastély
8206 11  |                 Azt a szobát nem ismertem. A kastély déli tornyában volt.
8207 11  |                déli tornyában volt. Nekünk a tájára se volt szabad mennünk.~
8208 11  |                    szabad mennünk.~Elvette a bizonyítványomat. Az arca
8209 11  |                       Csupa kitűnő! Derék.~A szava enyhébbre fordult.
8210 11  |                    fordult ismét Ákos úrra a figyelmem, mikor az Ilona
8211 11  |              említeni.~- Tudod talán, hogy a télen meghalt. Rád hagyta
8212 11  |                  télen meghalt. Rád hagyta a megtakarított pénzecskéjét.
8213 11  |                    nagykorú lész. Mehetsz.~A hagyaték említése elképtetett.
8214 11  |          rámkaffogó öregasszony hagyta rám a pénzét? Lehetetlen!~Azonban
8215 11  |                pénzét? Lehetetlen!~Azonban a mehetsz szóra egyszerre
8216 11  |                   mintha hozzáragadt volna a lábam a padlóhoz.~- Mehetsz! -
8217 11  |                  hozzáragadt volna a lábam a padlóhoz.~- Mehetsz! - ismételte
8218 11  |                       ismételte Ákos úr.~- A tekintetes asszony?... -
8219 11  |             félénken. - Miként fejezzem ki a tiszteletemet?~- Majd megmondom
8220 11  |                    Beteg.~Nem volt szükség a tekintetes asszonyra. Márta
8221 11  |             németül és franciául szállítja a műveltséget a hajadonoknak.~
8222 11  |                    szállítja a műveltséget a hajadonoknak.~Márta már
8223 11  |        nyugodtabban nézett rám. Bemutatott a hölgynek:~- Kelemen barátom,
8224 11  |                    ő, csak valakinek olyan a hangja, mint az övé.~De
8225 11  |                    hangja, mint az övé.~De a szeme, az ő igaz-szép szeme
8226 11  |                szeme, az ő igaz-szép szeme a régi bizalmassággal ragyogott
8227 11  |                    olyan szép...~Elpirult.~A guvernant csodálkozva szemlélt
8228 11  |                    öregúr közeledtére mind a ketten megrezzentünk, és
8229 11  |                  Az úton nem zavargott más a fejemben, csak az a kérdés,
8230 11  |                    más a fejemben, csak az a kérdés, hogy ha magunkban
8231 11  |                    köztünk nyílt volna meg a tordai hasadék, s nagy,
8232 11  |              mélységgel!~Fájdalmat éreztem a mellemben, valami szorító
8233 11  |           fájdalmat.~Vajon ott lesz-e este a park végében, a kaktuszok
8234 11  |                lesz-e este a park végében, a kaktuszok lépcsőjén, az
8235 11  |                   diófa alatt, ahol tavaly a nyár utolján este búcsúztunk
8236 11  |              fekszenek. Nyáron ő lent hált a kisasszonyával a földszinti
8237 11  |                 lent hált a kisasszonyával a földszinti harmadik ablakú
8238 11  |                    alig méternyi magasságú a föld színétől. Csak kilépett.
8239 11  |                nekem tetszett.~S elosontam a parkhoz már kilenc órakor.
8240 11  |                    kilenc órakor. Áttörtem a bokrokon. Átgázoltam a magasra
8241 11  |            Áttörtem a bokrokon. Átgázoltam a magasra nőtt bürkön, keserűlapun.
8242 11  |                     keserűlapun. Felhágtam a diófára. Könyököltem a kőkerítésre.~
8243 11  |           Felhágtam a diófára. Könyököltem a kőkerítésre.~Vártam.~Az
8244 11  |                   est sötét volt és vizes. A diófáról minden mozdulatomra
8245 11  |                olyan nyugtalansággal, hogy a térdem is reszketett belé.~
8246 11  |                   gyönge szél mozgatta meg a falombokat. A lehulló víz
8247 11  |                 mozgatta meg a falombokat. A lehulló víz záporként pergett
8248 11  |              lehulló víz záporként pergett a nyakam közé. Aztán az ég
8249 11  |                  tünedeztek elő.~Nem jött.~A szívem el-elszorult. Egyre
8250 11  |              fogyóbb reménységgel füleltem a park belseje felé.~Nem jött.~
8251 11  |           próbálgattam rózsaszínűnek látni a borulást. Hátha a beteg
8252 11  |                    látni a borulást. Hátha a beteg asszony mellett kellett
8253 11  |                  jött ki, mert megnőtt?~Ez a gondolat ólomteher volt
8254 11  |                    gondolat ólomteher volt a szívemnek. Nőttünk, változtunk.
8255 11  |                   után mégis elkóvályogtam a park felé. Felhágtam a diófára,
8256 11  |       elkóvályogtam a park felé. Felhágtam a diófára, s könyököltem egy
8257 11  |         könyököltem egy behajló lomb alatt a kőfalra. Vártam nehéz szívvel.~
8258 11  |             kőfalra. Vártam nehéz szívvel.~A park csendes volt, és egy
8259 11  |               Mindig olyan volt ebéd után. A kertésznek csak reggelenkint
8260 11  |                   már kitolták az asszonyt a kerekes széken, s ő a csendességet
8261 11  |             asszonyt a kerekes széken, s ő a csendességet kedvelte, a
8262 11  |                   a csendességet kedvelte, a méhek döngését, madarak
8263 11  |                  döngését, madarak szavát.~A parknak az a hátulsó része
8264 11  |               madarak szavát.~A parknak az a hátulsó része nem volt nagyobb,
8265 11  |              gyöngyvirág, június végén meg a tengernyi sok liliom. No
8266 11  |               tengernyi sok liliom. No meg a kaktuszok alattam, ahol
8267 11  |            könyököltem.~Aznap is fehérlett a park a sok liliomtól, de
8268 11  |                  Aznap is fehérlett a park a sok liliomtól, de hogy a
8269 11  |                   a sok liliomtól, de hogy a nap sütött, nemigen lehetett
8270 11  |                    nemigen lehetett érezni a szagukat.~Jön-e? Kijön-e? -
8271 11  |                   ki, ó, bár meghalnék!...~A fák lombjain át odalátszott
8272 11  |                    lombjain át odalátszott a Duna kéken csillogó vize,
8273 11  |                  kéken csillogó vize, s az a kanyarodó, ahol a halottak
8274 11  |                     s az a kanyarodó, ahol a halottak meg szoktak állni.
8275 11  |                 Márta elidegenült irántam.~A magasban egy gólya jelent
8276 11  |                   olykor mintha állt volna a levegőben.~Ismét a kertbe
8277 11  |                   volna a levegőben.~Ismét a kertbe néztem. Egy rózsaszínű
8278 11  |                 rózsaszínű folt villant el a fák között.~A szívem megdobbant.~
8279 11  |                   villant el a fák között.~A szívem megdobbant.~A rózsaszínű
8280 11  |               között.~A szívem megdobbant.~A rózsaszínű folt közeledett.
8281 11  |                   Már nem olyan gyors volt a mozgása, mint előbb, de
8282 11  |                Nézett felém.~Intettem neki a kalapommal.~Meglátott.~Piros
8283 11  |                    Piros arccal hágott fel a kaktuszlépcsőre.~Kezet nyújtott.~-
8284 11  |                 nem csókolt meg. De láttam a szemén, hogy gondol rá,
8285 11  |                 válaszolni, úgy elnehezült a mellem.~- Eljöttem. Az este
8286 11  |                   volt sötét.~- De.~- Nem. A hold világított kissé. És
8287 11  |              inkább. Nem, lehetetlen volt.~A szemébe néztem:~- Tempora
8288 11  |              pillogott az arcomra.~- Mi az a tempora? Mért beszélsz latinul?~-
8289 11  |              szinte félve nézett rám, mint a halálos ítéletét váró rab
8290 11  |                  halálos ítéletét váró rab a bíróra.~Én aztán kimondtam
8291 11  |                 bíróra.~Én aztán kimondtam a keserűségemet:~- Maga már
8292 11  |                     S hallgatva álltunk. Ő a kaktuszokra nézett, én a
8293 11  |                   a kaktuszokra nézett, én a kőfal mohos tetejére. És
8294 11  |                    Miért?~Visszapillantott a kertbe, aztán egyszerre
8295 11  |                    aztán egyszerre átkapta a nyakamat: hosszan szorított
8296 11  |                   maradt. Percekig éreztem a lélegzete forróságát.~Aztán
8297 11  |              szemmel, fülig pirosan nézett a szemembe.~- Haragszol még?~-
8298 11  |                boldogan.~S akkor megindult a beszélgetésünk a régi bizalommal.
8299 11  |                 megindult a beszélgetésünk a régi bizalommal. Márta elmondta,
8300 11  |                  nem adják többé iskolába. A házban marad. Átvette a
8301 11  |                    A házban marad. Átvette a kulcsokat, és ő rendelkezik.
8302 11  |                   csakhogy túl vagy rajta. A jövő évre ne menj oda.~Így
8303 11  |                menj oda.~Így beszélgettünk a régi, testvéri együttérzéssel.~-
8304 11  |                    Kijön este? - kérdeztem a végén.~- Nem - felelte nyugodtan. -
8305 11  |                    minden ebéd után, mikor a bácsi alszik.~Hallgattunk.
8306 11  |                    is szakadt volna szünet a beszélgetésünkbe, olyan
8307 11  |                  Elpirult. Visszatekintett a kertbe.~- Most már megyek.~
8308 11  |                    már megyek.~És átölelt. A vállamra hajtotta a fejét,
8309 11  |               átölelt. A vállamra hajtotta a fejét, mint kisgyermekkorában
8310 11  |               kisgyermekkorában szokta. És a fülembe susogott:~- Most
8311 11  |                 nem haragszol, ugye?~Mikor a nyolcadikba járok, írok
8312 11  |                   járok, írok május elején a tanítómnak, hogy az érettségire
8313 11  |                 hát arra kérem: menjen fel a kastélyba, és kérjen abból
8314 11  |                 kastélyba, és kérjen abból a kétezer-egynehány forintból,
8315 11  |                Ilona asszony hagyott reám.~A tanítóm küldött ötven forintot,
8316 11  |                   nem restelltem elfogadni a pénzét stb.~A levél végén
8317 11  |                    elfogadni a pénzét stb.~A levél végén két sor:~Tudod
8318 11  |                     hogy himlő dúlt nálunk a télen. A kastélyban is:
8319 11  |                 himlő dúlt nálunk a télen. A kastélyban is: szegény Márta
8320 11  |                Megrendültem. Csak bámultam a levélre, mintha benne látnám
8321 11  |                 himlősen, éktelenül. Aztán a könny kibuggyant a szememből.
8322 11  |                   Aztán a könny kibuggyant a szememből. Szegény Márta!
8323 11  |                    is tudtam róla!~Az volt a szerencsém, hogy mindig
8324 11  |                    gondoltam Mártára, mint a bizonyítványomra.~Hogyan
8325 11  |       bizonyítványomra.~Hogyan írjak neki? A tanító semmiképpen át nem
8326 11  |                    semmiképpen át nem adja a levelemet. A kastélyba szóló
8327 11  |                   át nem adja a levelemet. A kastélyba szóló leveleket
8328 11  |                leveleket kulccsal zárja be a postamester a bőrtáskába.
8329 11  |            kulccsal zárja be a postamester a bőrtáskába. A másik kulcs
8330 11  |                  postamester a bőrtáskába. A másik kulcs Ákos úrnál van.
8331 11  |                 ápolta? Ki vigasztalja? Az a zord ember bizonyára feléje
8332 11  |                bizonyára feléje se nézett. A nevelőanyja már akkor nem
8333 11  |                    Azon az őszön halt meg. A vén Luki is. Új cselédek
8334 11  |                  Új cselédek váltották fel a régieket. Hogy ápolták azok
8335 11  |                    haza az érettségi után.~A tanítóm azzal fogadott,
8336 11  |              tanítóm azzal fogadott, hogy, a jegyzőnk kérdezett: segítő
8337 11  |                abban az órában megegyeztem a jegyzővel: teljes ellátás
8338 11  |                  tíz forint havonkint, meg a paksus-krajcárok.~Nekem
8339 11  |                    paksus-krajcárok.~Nekem a teljes ellátás tetszett
8340 11  |               tetszett legjobban: legalább a nyárra már nem fogadok el
8341 11  |            szállhatsz már ma este - mondta a jegyző -, itt az iroda díványára
8342 11  |                    díványára szokták vetni a segédnek az ágyát.~Kaptam
8343 11  |                     Kaptam rajta.~Átvittem a holmimat. Magam raktam be
8344 11  |                  holmimat. Magam raktam be a ruháimat a szekrénybe.~És
8345 11  |                 Magam raktam be a ruháimat a szekrénybe.~És csak akkor
8346 11  |                   bent kell ülnöm napestig a hivatalban.~S hogy péntekre
8347 11  |                   úr látogatására gombolom a fekete kabátomat, egyszer
8348 11  |                   Fölösleges. Nem szeretem a hálálkodást. Mutasd a bizonyítványodat.
8349 11  |             szeretem a hálálkodást. Mutasd a bizonyítványodat. És micsoda
8350 11  |                micsoda szamárságokat írtál a tanítónak. Elköltenéd azt
8351 11  |                  tanítónak. Elköltenéd azt a kis pénzt, és mikor kilépsz
8352 11  |                   az életbe, nincs semmid. A bizonyítvány jó. Mi pályára
8353 11  |               elfordult.~Adóügyben kereste a jegyzőt. Emelték az adóját,
8354 11  |                  az adóját, bosszankodott.~A jegyző alázatosan magyarázta,
8355 11  |                alázatosan magyarázta, hogy a tíz hold új szőlőnek magasabb
8356 11  |                    magasabb az adója, mint a szántóföldeké.~Könyveket
8357 11  |                    bizonyítsa az igazát, s a homlokán verejték gyöngyözött.~
8358 11  |             fordult sarkon, elvonult, mint a dörgő zivatar.~- Nem hagyom
8359 11  |                   hagyom annyiban - mondta a jegyző. - Megharagszik,
8360 11  |                megharagszik. Beküldöm neki a kisbírótól.~- Felviszem
8361 11  |                    Így mehettem be délután a kastélyba.~Idegen inas fogadott.~-
8362 11  |                    Dobogó szívvel maradtam a tornácon. Kinéztem az előkertbe,
8363 11  |             játszottam valamikor Mártával.~A peóniák virítottak még pirosan,
8364 11  |              pirosan, fehéren az ágyakban. A hársfák is virágzásra tarkultak
8365 11  |                Vidám madárkák csicseregtek a parkban. És mégis volt valami
8366 11  |                  volt valami szomorú abban a kertben. Mintha hiányozna
8367 11  |                    tekintett rám, de abban a percben el is pirosodott,
8368 11  |             pirosodott, olyanná vált, mint a legpirosabb peónia.~- Te
8369 11  |           legpirosabb peónia.~- Te vagy?~S a szemét könnyek öntötték
8370 11  |                     Nézz rám! Mivé lettem!~A nyakamba borult. A mellemen
8371 11  |                 lettem!~A nyakamba borult. A mellemen sírt tovább.~-
8372 11  |                   orra körül az arcának az a rózsalevél finomsága bizony
8373 11  |                 volna meg. Már elmúlt róla a vörösség, fehér volt az
8374 11  |                Leült az ablakhoz. Nekem is a székre intett, hogy üljek
8375 11  |                  intett, hogy üljek le.~És a karjára borulva sírt hosszasan.~
8376 11  |                 hosszasan.~Aztán letörölte a könnyeit.~- Tudom, hogy
8377 11  |                   nem is sajnál senki ezen a világon.~- Sajnálni is csak
8378 11  |                világon.~- Sajnálni is csak a fájdalmadat sajnálom - mondottam
8379 11  |                  is, Márta. De oly csekély a himlő nyoma az arcodon.
8380 11  |               orvos is azt mondja - kapott a szavamon. - Azt mondja,
8381 11  |                    hiszek!~Aztán letörölte a könnyeit, és szomorú szemmel
8382 11  |                   közben pelyhet söpört le a kabátomról, és megigazította
8383 11  |               kabátomról, és megigazította a nyakkendőmet.~Nem szóltam
8384 11  |            nyakkendőmet.~Nem szóltam akkor a délelőtti találkozásomról.
8385 11  |                   azt újságoltam meg, hogy a nyarat már hivatalban töltöm.~
8386 11  |                   már hivatalban töltöm.~S a kezembe vettem a kezét,
8387 11  |                 töltöm.~S a kezembe vettem a kezét, simogattam. Máris
8388 11  |                megszoktam az arca ragyáit. A régi, édes, szép virág volt
8389 11  |                     szép virág volt nekem, a régi, szép egyetlenem!~-
8390 11  |                  nézéssel. - És reggel, ha a templomba eljársz... Ámbár
8391 11  |                hogy eljársz. Tudod-e, hogy a bátyám már a férjhez adásomon
8392 11  |                 Tudod-e, hogy a bátyám már a férjhez adásomon tűnődött?
8393 11  |                 férjhez adásomon tűnődött? A himlő előtt. Hogy azt mondja: -
8394 11  |                  majd gondolunk valamit. - A betegségem után azonban
8395 11  |                  azonban már nem emlegette a valamit.~Szomorún mosolygott.~-
8396 11  |              mosolygott.~- Látod, hogy még a himlő is jó valamire.~Aztán,
8397 11  |                    nyugtalanul tekingettem a lépcső felé, fölkelt.~-
8398 11  |                    vele beszélni. Elég, ha a könyvet itthagyom. Este
8399 11  |            látszott rajta, hogy boldogítja a kérésem.~- Nem, nem - mondotta. -
8400 11  |          találkoznunk. Mit gondolsz, ha ez a cselédség megtudná, hogy
8401 11  |                   ide?~- Dehogy jár. Mióta a néni meghalt... Nem tudom,
8402 11  |                    kamarás. Méltóságos úr.~A vendégek már nyitották a
8403 11  |                   A vendégek már nyitották a folyosóajtót.~- Este! -
8404 11  |                 csak habozva nézett. Aztán a vendégek fogadására sietett.
8405 11  |                   sietett. Felkísérte őket a lépcsőn, a szalonba.~- Hogy
8406 11  |                 Felkísérte őket a lépcsőn, a szalonba.~- Hogy megnőtt
8407 11  |                    maga! - mondta útközben a hadnagy. - Részvéttel hallottam,
8408 11  |         könyörgésemre másnap is kijött. És a vége az lett, hogy minden
8409 11  |                    kijött.~Már akkor, hogy a bajuszom is pelyhedzett,
8410 11  |         meggondoltam, hogy gyöngédtelenség a kaktuszlépcsőre felfárasztanom
8411 11  |             Mártámat. Hát amikor megjelent a fák közt, lebocsátkoztam
8412 11  |                   fák közt, lebocsátkoztam a kőfalról. Volt itt-ott akkora
8413 11  |                  Volt itt-ott akkora hézag a kaktuszcserepek között,
8414 11  |                   között, hogy ráléphettem a lépcsőre.~Márta az első
8415 11  |                    de aztán belenyugodott.~A hold világoskodott gyönyörűn.
8416 11  |                 illatoztak még. Miénk volt a park, a hold, az olajfaillat
8417 11  |                    még. Miénk volt a park, a hold, az olajfaillat és
8418 11  |                    hold, az olajfaillat és a fülemilék koncertje éjfélig.~-
8419 11  |                    Az.~Hallgatva sétáltunk a platánok alatt, és én éreztem,
8420 11  |                  éreztem, hogy mit gondol.~A síremléknél megállottam.~-
8421 11  |                megcsókoltuk egymást. És az a csók volt az eljegyezkedésünk.~
8422 11  |               szeptemberben, hogy elkéstem a jelentkezéssel, tehát Ákos
8423 11  |                 oly messze zenéje volt még a jövőnek, hogy nem is beszéltünk
8424 11  |                 nem is fárasztottam Mártát a kaktuszokig: eléje mentem
8425 11  |               kaktuszokig: eléje mentem be a kastélyig. Ő az emeleten
8426 11  |                    emeleten hált már akkor a nevelőanyjának a volt szobája
8427 11  |                 már akkor a nevelőanyjának a volt szobája mellett. Nagy
8428 11  |                    kell magában féledeznie a fák és bokrok árnyékától.
8429 11  |                    felhős volt az ég, vagy a hold megfogyott, vagy a
8430 11  |                    a hold megfogyott, vagy a járása nem egyezett a mi
8431 11  |                 vagy a járása nem egyezett a mi járásunkkal, ki se mert
8432 11  |                Azonban, ha én ott voltam - a sárgarigó füttyét jól tudtam
8433 11  |                       akkor előbátorodott. A kastély fehér fala világított
8434 11  |                    világított valamennyire a homályos estéken is. És
8435 11  |              estéken is. És mink odaültünk a padra, a fal mellé. Ó, de
8436 11  |                    mink odaültünk a padra, a fal mellé. Ó, de szép esték
8437 11  |                égen, és ezer liliom illata a parkban.~Csak ha teljesen
8438 11  |                    valahogy egy kaktusznak a félrekonyuló fülére. A kaktusz
8439 11  |          kaktusznak a félrekonyuló fülére. A kaktusz lefordult: leütötte
8440 11  |                kaktusz lefordult: leütötte a második lépcsőn is az alatta
8441 11  |                    lépcsőn is.~Megijedtem. A kertész reggel meglátja:
8442 11  |                   volt. Gyümölcs nincs itt a parkban: tolvaj sose járt
8443 11  |                 beszélnek, hogy ember járt a parkban, kilenckor értesít
8444 11  |                 parkban, kilenckor értesít a gyertya: Nem jöhetsz.~Az
8445 11  |             negyedóra múlva bebocsátkoztam a kertbe, az állványra.~Akkor
8446 11  |                   is homályos volt az est. A hold még nem kelt föl. Csak
8447 11  |                hold még nem kelt föl. Csak a csillagok világítottak valamennyire.~
8448 11  |            valamennyire.~Vigyáztam persze. A kaktusz már helyre volt
8449 11  |              lassan, óvatosan illesztettem a lábamat a cserepek közé.~
8450 11  |            óvatosan illesztettem a lábamat a cserepek közé.~Mikor leugrok
8451 11  |               cserepek közé.~Mikor leugrok a földre, két ember ragad
8452 11  |                   meg.~- Ki vagy?~De abban a percben meg is ismer a kertész:~-
8453 11  |               abban a percben meg is ismer a kertész:~- Nini, ifiúr...
8454 11  |                    kulcsát.~Másnap izentek a kastélyból, hogy az uraság
8455 11  |                    hogy megfogjam.~Az inas a könyvtárszobába vezetett.
8456 11  |                  könyvtárszobába vezetett. A rinocerusz ott ült. Már
8457 11  |                    rinocerusz ott ült. Már a szeme állása se volt jó.~-
8458 11  |             haragosan. - Rútul visszaéltél a mi jóságunkkal. Az a leány
8459 11  |           visszaéltél a mi jóságunkkal. Az a leány nem neked van nevelve!
8460 11  |                   hagyatékát holnap átadom a tanítódnak. Nem foglalkozok
8461 11  |                   Takarodj!~És toppantott.~A gazember szóra sarkamig
8462 11  |               szóra sarkamig megrázkódtam. A kezem ökölbe rándult. Abban
8463 11  |                kezem ökölbe rándult. Abban a pillanatban férfivá lettem.
8464 11  |                  Romulust ha fölnevelte is a farkas, abban a percben,
8465 11  |              fölnevelte is a farkas, abban a percben, amelyikben megmarta,
8466 11  |          cselekedtem volna, de amint abban a lélekrendülésben fölemeltem
8467 11  |    lélekrendülésben fölemeltem az arcomat, a tekintetem a könyvtár belső
8468 11  |                   az arcomat, a tekintetem a könyvtár belső üveglapján
8469 11  |                 szenvedőn, mint amilyennek a Fájdalmas Máriát szokták
8470 11  |                Takarodj! - toppantott újra a rinocerusz.~A jegyző még
8471 11  |              toppantott újra a rinocerusz.~A jegyző még aznap délután
8472 11  |                    nem foglalkoztat többé.~A tanítóm is: nem adhat többé
8473 11  |                  többé szállást, menjek el a faluból. A pénzt felosztja
8474 11  |             szállást, menjek el a faluból. A pénzt felosztja öt részre,
8475 11  |               többé vissza ne térjek, mert a kastélynak a haragja nagy.~
8476 11  |                  térjek, mert a kastélynak a haragja nagy.~Átadott valami
8477 11  |                   forintot.~És én este már a vasúti állomáson ültem,
8478 11  |               tudtam, hova váltsak jegyet.~A legközelebbi vonatra. Majd
8479 11  |            legközelebbi vonatra. Majd fenn a vonaton.~Ide jöttem a fővárosba.
8480 11  |                 fenn a vonaton.~Ide jöttem a fővárosba. Pestet nem láttam
8481 11  |        reménykedtem, hogy megnézem, ha már a jogot is elvégeztem.~De
8482 11  |           hónapokig nem bírtam rendezkedni a lelkemben. Hibás vagyok-e?
8483 11  |           szerettem volna neki. De hogyan? A kastély leveleit zárt táskában
8484 11  |                  írhatok. Bizalmasom nincs a faluban. Barátom sincs.
8485 11  |                    sincs. Mert hiszen azok a parasztgyerekek, akikkel
8486 11  |     parasztgyerekek, akikkel együtt jártam a falusi iskolába, mind elidegenültek
8487 11  |                   abban reménykedtem, hogy a pesti jogászok olykor a
8488 11  |                    a pesti jogászok olykor a politika mezején viharoznak,
8489 11  |             mezején viharoznak, s olyankor a nevük a hírlapokba kerül.
8490 11  |             viharoznak, s olyankor a nevük a hírlapokba kerül. Majd az
8491 11  |                 szerencsétlen voltam, hogy a rendőrök meg is ütlegeltek,
8492 11  |                  ütlegeltek, be is vittek, a hírlapok csak az öreg jogászokat,
8493 11  |                   csak az öreg jogászokat, a vezetőket említették.~Az
8494 11  |                 nála van, és az ő szívének a fele énnálam. Olyanok voltunk
8495 11  |                   voltunk azelőtt is, mint a kettéesett olló. Csak együtt
8496 11  |               össze ne kerüljünk! Elvégzem a jogot, és ő is nagykorú
8497 11  |                   nagykorú lesz: beállítok a faluba, meglesem, míg beszélhetek
8498 11  |                  egy kúriai bíró rám bízta a fiát, hogy tanítsam, borítékba
8499 11  |                 tanítsam, borítékba tettem a megvolt pénzemet, és visszaküldtem
8500 11  |                 pénzemet, és visszaküldtem a tanítómnak.~Megírtam neki,