bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

8501 11  |                  neki, hogy csatolja ahhoz a pénzhez, amit Ilona asszony
8502 11  |                  hagyott rám, és vigye fel a kastélyba: visszafizetem
8503 11  |                     amit rám költött. Csak a gorombaságát tartom meg
8504 11  |                    meg visszafizetetlenül.~A lakásomat nem írtam meg.
8505 11  |                   tudom, hogyan intézte el a megbízásomat.~Már az első
8506 11  |            megbízásomat.~Már az első évnek a végén jártam, mikor egyszer,
8507 11  |                 kora reggelen meggyet tesz a gazdasszonyom a kávém mellé.
8508 11  |               meggyet tesz a gazdasszonyom a kávém mellé. Én mondtam
8509 11  |             odateszi újságpapirosba, ahogy a kofa belemérte.~Eszegetem
8510 11  |                  kofa belemérte.~Eszegetem a meggyet, és akaratlanul
8511 11  |                olvasgatom az újságdarabot. A szemem rátéved az eljegyzési
8512 11  |                    nem ettem több meggyet. A szoba kerengett velem. A
8513 11  |                   A szoba kerengett velem. A padló süllyedt. A világ
8514 11  |                   velem. A padló süllyedt. A világ káosszá vált.~Mikori
8515 11  |               Régen nem történhetett, mert a hírlap papirosa még fehér.
8516 11  |                 hírlap papirosa még fehér. A fő az, hogy Márta megvált
8517 11  |                    Félretett!!! Félretette a szívemet. Lehetséges-e?
8518 11  |                  mint más nők, hogy akinek a nyakába dobják, ahhoz simul?~
8519 11  |                kígyók kanyarogtak volna át a mellemen.~Micsoda csalódás!!!~
8520 11  |             mondhatja-e meg őszintén annak a férfinak, hogy nem szereti?
8521 11  |              elégetett, kihalt világ volna a lelkem, s a gondolataim
8522 11  |                    világ volna a lelkem, s a gondolataim némán átszálló
8523 11  |               küszködjek, vergődjek? Márta a másé, a másé!~A világrend
8524 11  |                   vergődjek? Márta a másé, a másé!~A világrend felfordult
8525 11  |           vergődjek? Márta a másé, a másé!~A világrend felfordult az
8526 11  |                   mintha az Isten trónjára a Sátán hágott volna, s ezen
8527 11  |                 Sátán hágott volna, s ezen a reggelen adták volna át
8528 11  |               reggelen adták volna át neki a mennyország kulcsait.~Hogyan
8529 11  |                 kulcsait.~Hogyan mentem ki a házból, nem tudom. Csak
8530 11  |                    Csak egyszer ott álltam a Duna-parton.~Emberek jöttek,
8531 11  |                meghalni, meghalni! Feküdni a földben, még ott is hátat
8532 11  |                  még ott is hátat fordítva a világnak, és nem érezni
8533 11  |                    semmit!~Mennyien mennek a hajóra. Hova megy az a hajó?
8534 11  |              mennek a hajóra. Hova megy az a hajó? Arrafelé, amerre ő
8535 11  |                  rnennék? Belevetném magam a vízbe. De nem ott, feljebb,
8536 11  |                  horkantok még, aztán csak a víz visz tovább némán, hidegülten.
8537 11  |                 némán, hidegülten. És visz a víz, és visz, ringatja a
8538 11  |                   a víz, és visz, ringatja a holttestemet: és odateszi
8539 11  |                    és odateszi majd szépen a park aljára, a kanyarodóhoz,
8540 11  |                 majd szépen a park aljára, a kanyarodóhoz, ahova a holttesteket
8541 11  |              aljára, a kanyarodóhoz, ahova a holttesteket szokta sodorni.
8542 11  |         Levélpapirost kértem. Megírtam ott a pulton:~Márta, Márta! Neked
8543 11  |                elájulok, mikor alája írtam a levélnek a nevemet. A mellemre
8544 11  |               mikor alája írtam a levélnek a nevemet. A mellemre mintha
8545 11  |                írtam a levélnek a nevemet. A mellemre mintha malomkő
8546 11  |                    malomkő nehezült volna, a lélegzetem elállt.~- Kérem,
8547 11  |               Kérem, kisasszony - rebegtem a trafikosleánynak -, írja
8548 11  |                trafikosleánynak -, írja rá a címet, olyan reszkető ma
8549 11  |                   címet, olyan reszkető ma a kezem. ~Bedobtam odakünn
8550 11  |                   kezem. ~Bedobtam odakünn a levelet a postaládába.~Egy
8551 11  |                 Bedobtam odakünn a levelet a postaládába.~Egy bosnyák
8552 11  |                 Egy bosnyák ácsorgott ott. A portékái közül valami a
8553 11  |                    A portékái közül valami a szemembe csillant: egy revolver.
8554 11  |              fekete agyú revolver. Az agya a szokásos bosnyák cirádákkal
8555 11  |            patronja is?~- Az nincs, de itt a vasárusnál adnak.~Megvettem
8556 11  |                vasárusnál adnak.~Megvettem a revolvert. A patronokat
8557 11  |                     Megvettem a revolvert. A patronokat is. Biztosabb,
8558 11  |                lövöm magamat, és úgy dőlök a vízbe. Betettem a revolvert
8559 11  |                    dőlök a vízbe. Betettem a revolvert a kabátom külső
8560 11  |                vízbe. Betettem a revolvert a kabátom külső zsebébe, s
8561 11  |                   kabátom külső zsebébe, s a hajóra mentem.~Egy perc
8562 11  |                 perc múlva indult. Kiültem a padra, a korlát mellé, s
8563 11  |                   indult. Kiültem a padra, a korlát mellé, s néztem a
8564 11  |                   a korlát mellé, s néztem a vizet - a síromat.~Márta!
8565 11  |                  mellé, s néztem a vizet - a síromat.~Márta! Márta!~A
8566 11  |                   a síromat.~Márta! Márta!~A neved eddig édesség volt
8567 11  |                   édesség volt nékem, mint a mézcsepp, mely a nyelven
8568 11  |               nékem, mint a mézcsepp, mely a nyelven elolvad. Ma keserű,
8569 11  |             lélegzetszorítón megbágyasztja a szívnek dobogását.~Márta!
8570 11  |                   dobogását.~Márta! Márta!~A neved nékem napfényem volt
8571 11  |                 felhő ma, amelytől elsápad a Duna fényes tükörképe is,
8572 11  |                Duna fényes tükörképe is, s a fázó virág arcán harmat
8573 11  |                   harmat ül.~Márta! Márta!~A neved eddig szívem zenéje
8574 11  |              üdvösséget zümmögő zenéje. Ma a neved csak egy halk jajkiáltás.
8575 11  |                    utazó telepedett mellém a padra, s egy percre kizavart
8576 11  |               padra, s egy percre kizavart a gyászos gondolatokból. De
8577 11  |                   lábbogó szemmel bámultam a vízre.~Csak arra ocsúdtam
8578 11  |               barátom, mi baja magának?~Ez a szó: mi baja? - megrázott.
8579 11  |                 szó: mi baja? - megrázott. A könny elöntötte a szememet,
8580 11  |               megrázott. A könny elöntötte a szememet, s végigcsordult
8581 11  |                    arcomon. Hát van valaki a világon, aki azt kérdezi,
8582 11  |               Csupa jólét és egészség. Még a füle is vastag és piros,
8583 11  |                   is vastag és piros, mint a kopasz angol hízóé az Ákos
8584 11  |               hízóé az Ákos úr majorjában. A kezében karneolfogantyús,
8585 11  |               nőies.~- Maga nem jóban töri a fejét - mondotta szelíd-dorgálón.~
8586 11  |               mondotta szelíd-dorgálón.~És a zsebemben nyúlt: kivette
8587 11  |                   zsebemben nyúlt: kivette a revolveremet. Olyan könnyen
8588 11  |                    Olyan könnyen beledobta a Dunába, mintha csak narancshéj
8589 11  |                nagy érték, fiatal barátom. A revolver nem nagy érték.
8590 11  |            sajnálja, megfizetem.~S rátette a kezét a kezemre. Szerető
8591 11  |              megfizetem.~S rátette a kezét a kezemre. Szerető hangon
8592 11  |                csak vallja meg. Bolondság. A nő csak addig érték, ameddig
8593 11  |                 arra jogosult valaki, hogy a sorsomról beszéljen.~A könny
8594 11  |                hogy a sorsomról beszéljen.~A könny dőlt a szememből.~-
8595 11  |                    beszéljen.~A könny dőlt a szememből.~- Igaz - mondottam
8596 11  |                 szinte fuldokolva. - De ez a nő gyermekkoromtól párom
8597 11  |                öregurak tudnak. De én csak a hangját hallottam.~Csak
8598 11  |             kezdtem figyelni rá, mikor már a sírás megkönnyebbített.~-
8599 11  |              miliőt változtat. Kik magának a szülői?~Elmondtam neki,
8600 11  |                   semmi vagyok. Csak annak a leánynak voltam valaki.
8601 11  |                  ülj ide, Éva: sétálj még.~A hölgy csodálkozón nézett
8602 11  |           továbbsétált.~Az öregúr megfogta a kezemet.~- Jöjjön le velem -
8603 11  |               Jöjjön le velem - mondotta - a szalonba.~Lementünk. Még
8604 11  |                     és most Bécsbe utazok. A Pali fiam tanul ottan egy
8605 11  |                 Tizenhat éves. Töltse vele a nyarat, és tanítgassa. Csak
8606 11  |                 órát reggelenkint; és csak a matematikát. Én magát arannyal
8607 11  |             fizetem. És ha azt látom, hogy a fiú szeretni fogja magát,
8608 11  |                   arannyal fizetnek, mikor a gyémántom elveszett!~És
8609 11  |                 öregúr további csevegését: a leánya az a gyászruhás nő,
8610 11  |                    csevegését: a leánya az a gyászruhás nő, özvegy. Két
8611 11  |                   asszony. Tegnap temették a férjét, és azért is utaztatja
8612 11  |              férjét, és azért is utaztatja a Dunán, hogy kiszórja a fejéből
8613 11  |           utaztatja a Dunán, hogy kiszórja a fejéből a bánatát.~A hölgy
8614 11  |                    hogy kiszórja a fejéből a bánatát.~A hölgy ismét felénk
8615 11  |              kiszórja a fejéből a bánatát.~A hölgy ismét felénk járt.~
8616 11  |                     Jer ide, Éva. Nézd, ez a fiatalember lesz a nevelője
8617 11  |                Nézd, ez a fiatalember lesz a nevelője Palinak. Ő is gyászol.~
8618 11  |            nevelője Palinak. Ő is gyászol.~A hölgy fölvetette a fátyolát.
8619 11  |                gyászol.~A hölgy fölvetette a fátyolát. Tizennyolc éves,
8620 11  |                 épp azért gyermekies arcú. A szeme vörös a sok sírástól.
8621 11  |             gyermekies arcú. A szeme vörös a sok sírástól. Az arca halvány.~
8622 11  |                 sírástól. Az arca halvány.~A kezét nyújtotta.~- Maga
8623 11  |                    énnekem megint kiömlött a könnyem.~- Gyászolok - nyögtem. -
8624 11  |                egymás mellett. Aztán, hogy a fájdalmunk elcsillapult,
8625 11  |                 elcsillapult, ő kezdte meg a beszédet. Elmondta, hogy
8626 11  |               Elmondta, hogy ki és mi volt a férje, mennyire szerette.
8627 11  |                  volt. Vadászatra ment, és a kocsiban elsült a fegyvere:
8628 11  |                 ment, és a kocsiban elsült a fegyvere: a nyakába ment
8629 11  |                kocsiban elsült a fegyvere: a nyakába ment a töltés.~Újra
8630 11  |                   fegyvere: a nyakába ment a töltés.~Újra sírt. Aztán
8631 11  |            kérdezett. Én is elmondtam neki a bánatomat. És hogy csak
8632 11  |                  Érdeklődéssel hallgatott. A szeméből jóságos, szelíd
8633 11  |                   Nem bírtam felelni, csak a fejemet ráztam.~Csak arra
8634 11  |           pillantottam ki az ablakon, hogy a hajó megáll.~Hol vagyunk?
8635 11  |                  hajó megáll.~Hol vagyunk? A pozsonyi várat láttam. Milyen
8636 11  |                   És akkor, hogy ránéztem, a kétségbeesés mentőösztöne
8637 11  |              kétségbeesés mentőösztöne azt a gondolatot sugallta, hogy
8638 11  |                  egymást, és ha elvégeztem a jogot, elveszem, szolgabíró
8639 11  |                    kocsiba.~Ránéztem, mint a festő, aki a vászna előtt
8640 11  |                Ránéztem, mint a festő, aki a vászna előtt ülő nőt vizsgálja.~
8641 11  |               Bécsben aztán megismerkedtem a fiúval is. Kedves, jámbor
8642 11  |                  és húsos fülű az is, mint a skót malac, de még talán
8643 11  |                  kellett lennem.~S az volt a különös, hogy a nők társaságát
8644 11  |                    az volt a különös, hogy a nők társaságát mégis jobban
8645 11  |                mégis jobban kerestem, mint a férfiakét. Pedig hogy gyűlöltem
8646 11  |               addig lehet hinni nekik, míg a kezük a kezemben van. De
8647 11  |                   hinni nekik, míg a kezük a kezemben van. De még talán
8648 11  |              vértől csepegő szívvel bizony a szép özvegy se bírt engem
8649 11  |                 nem olyan, mint amilyennek a hajón láttam. Az esze mindig
8650 11  |             mielőbb táncolnia. Egy hónapra a temetés után már táncolt
8651 11  |                   mindig visszatetsző volt a hosszú körmű leány. Ma is,
8652 11  |                   gondolok, hogy talán fél a kutyától, és fára fut előle.~-
8653 11  |                      De sokszor eltűnődtem a lefolyt tizennyolc év alatt!~
8654 11  |                    az élet. De irtóztam is a találkozástól. Hogy nézne
8655 11  |             találkozástól. Hogy nézne rám? A szemembe merne-e nézni olyan
8656 11  |                   volna nagyba, hogyha már a sorsunkat intéző hatalom
8657 11  |              elválasztotta tőlem, legalább a leánykori képe álljon a
8658 11  |                    a leánykori képe álljon a szobámban.~Aztán hát mentegetni
8659 11  |                   Ki tudja, hogy vergődött a falhoz szögezett, szegény,
8660 11  |                 szegényt. Odavetettem neki a nászajándékok közé egy fekete
8661 11  |              levelet. Csúnya tett volt! Az a gondolat vigasztal, hogy
8662 11  |                   hogy talán nem is jutott a kezébe.~Mondom: sokszor
8663 11  |                 elsüllyedt kincsére gondol a hajós. Leszámoltam vele,
8664 11  |               bizalmas lehessek. Hiányzott a lelkem fele, a lelkem szebbik
8665 11  |                   Hiányzott a lelkem fele, a lelkem szebbik fele. Mint
8666 11  |            bizonyára holtáig sajgott volna a fájdalmas kérdés: - Hol
8667 11  |              képzeljétek, mi történt velem a minap, december 7-én.~Mindig
8668 11  |                  be minden szombat délután a virágárushoz. Magam választom
8669 11  |          virágárushoz. Magam választom meg a zugolyban tartott, bimbós
8670 11  |             uzsonnatájt egy virágosboltba, a Rákóczi úton.~Már ösmernek.
8671 11  |             asszony rám mosolyodik, és néz a sarokba, hogy mit adjon?~
8672 11  |                   sarokba, hogy mit adjon?~A boltban két apáca válogat
8673 11  |                  két apáca válogat szintén a cserepes virágokban. Nem
8674 11  |           megszólalok, az egyik megfordul.~A szeme rám mered. Amúgy is
8675 11  |        teljességgel bizonyos legyek, látom a néhány szem ragya nyomát
8676 11  |        kísértetlátó szemmel. - Hát élsz?~S a halántékához emeli a kezét.
8677 11  |                     S a halántékához emeli a kezét. Látom, hogy eldől.
8678 11  |                eldől. Meg kell kapnom.~S ő a mellemre dől.~- Márta! Márta!
8679 11  |                  Térj eszméletre!~Bevittük a koszorúfonó szobába. Ott
8680 11  |                   arcú, mint leánykorában. A szeme is kissé beljebb vonult,
8681 11  |              eszméletre tért, elmondta ott a kis szobában, hogy a bácsiját
8682 11  |                   ott a kis szobában, hogy a bácsiját egy napon az az
8683 11  |              egyedül. Hosszan beszélgettek a könyvtárszobában. Az ember
8684 11  |                  is ebédelt. Az ebéd végén a szokott nyers hangján szólt
8685 11  |                szokott nyers hangján szólt a nevelőapa:~- Márta, ez az
8686 11  |               Antit régóta ismered: ő lesz a férjed.~S elmondta, hogy
8687 11  |                őket, csak akkor könyörgött a fiatalembernek, hogy ne
8688 11  |                    mert nem szeretheti.~De a fiatalember csak nevetett
8689 11  |             megszokjuk egymást.~És ő maga, a derék vőlegény közölte a
8690 11  |                   a derék vőlegény közölte a lapokban az eljegyzési hírt.~-
8691 11  |                 nem bírtak veled...~- Nem. A bátyám betett haragjában
8692 11  |                    évről évre megújítottam a fogadalmat.~- Márta, nem
8693 11  |                      Hát, kedves barátaim: a pezsgőt én fizetem. Mert
8694 11  |               ebédelni ennél az asztalnál.~A kővé vált agglegények között
8695 11  |                    vált agglegények között a báró mozdult meg elsőnek.
8696 11  |                 Meghalt! - kiáltotta vígan a bankigazgató.~- Éljen! Éljen! -
8697 11  |               Éljen! Éljen! - tapsoltak rá a többiek.~És olyan örömmel
8698 11  |                mindenikük megtalálta volna a maga Éváját is.~~.oOo.~