bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

2001 4   |              lőtték volna ki - beleütközik a pálya falába.~- Nem biliárd
2002 4   |          virtuskodni. Az erőm már az alatt a rövid pár nap alatt is gyarapodott.
2003 4   |                Messziről lódulok én is, de a golyóm is lódul: ki a bábokig
2004 4   |                   de a golyóm is lódul: ki a bábokig a levegőben. Ott
2005 4   |              golyóm is lódul: ki a bábokig a levegőben. Ott persze kiugrik,
2006 4   |               persze kiugrik, majd elviszi a kerékgyártónak a fejét.~-
2007 4   |                   elviszi a kerékgyártónak a fejét.~- Nem lovaglás ez -
2008 4   |                    Nem lovaglás ez - nevet a bátyám. - Ó, te lovaglóművész!~
2009 4   |               szinte méltósággal áll, mint a görög diszkoszvető. Helyből
2010 4   |                Helyből dolgozik, és ismeri a pályát.~- Kozák!~S valamennyien
2011 4   |              hosszú szárú pipából eregetik a jó szagú füstöt. A két ispánkisasszony
2012 4   |                eregetik a jó szagú füstöt. A két ispánkisasszony is cigarettát
2013 4   |     ispánkisasszony is cigarettát vesz elő a zsebéből, s büszke kegyességgel
2014 4   |                   kegyességgel fogadják el a gyújtómat.~Mellékesen szólva,
2015 4   |                    az egyetlen fiatalember a társaságban, s mint később
2016 4   |                    magukat. Azonban ők már a huszadik évet meghaladták,
2017 4   |               legénynek:~- Fuss be, Bandi, a pipámér. Ott áll az ablakban,
2018 4   |                  papirosba van becsavarva.~A legény lódul. Hozza a pipát.
2019 4   |          becsavarva.~A legény lódul. Hozza a pipát. A szita a kerti asztalon
2020 4   |               legény lódul. Hozza a pipát. A szita a kerti asztalon áll.
2021 4   |                     Hozza a pipát. A szita a kerti asztalon áll. Tömöm.
2022 4   |                    telik bele, érzem, hogy a fejem dagad, nehezül. A
2023 4   |                    a fejem dagad, nehezül. A diófa mintha dőlne. A tekepálya
2024 4   |             nehezül. A diófa mintha dőlne. A tekepálya mintha emelkedne
2025 4   |                 tekepálya mintha emelkedne a végén, aztán meg lesüllyedne.~-
2026 4   |                   leány. - Olyan sápadt...~A bátyám nevet:~- Most tanul
2027 4   |                  mondottam. - Igen erős ez a dohány.~S bementem a verandára.
2028 4   |                    ez a dohány.~S bementem a verandára. Lefeküdtem a
2029 4   |                    a verandára. Lefeküdtem a kerevetre. Átkoztam Debrőt.
2030 4   |              Átkoztam Debrőt. Kábuldoztam.~A katasztrófa azonban elmaradt,
2031 4   |                   nem erőszakoskodik, hogy a kezem szárán engedjem sétálgatni.~
2032 4   |                szárán engedjem sétálgatni.~A házban magam voltam. A konyháról
2033 4   |                     A házban magam voltam. A konyháról olykor mozsárcsengés
2034 4   |                   szamócára törtek cukrot. A kertben vígan mutattak tovább.
2035 4   |                   hogyan koppanik időnkint a teke, s hogyan görög és
2036 4   |                 görög és morgalódik vissza a lejtővályún.~Egyszer csak
2037 4   |              lábujjhegyen jönne valaki.~Ez a Laci. Bizonyosan azért küldték,
2038 4   |                     De annyira ellustított a debrői kábultság, hogy a
2039 4   |                   a debrői kábultság, hogy a szememet is röstelltem megnyitni.~
2040 4   |                   Egy percnyi csend. Aztán a kilincs megnyikkan. Az ajtón
2041 4   |                édes hang szól be:~- Beteg?~A szívem eldobban.~- Nem,
2042 4   |                megszédültem.~Visszapillant a folyosóra, aztán beljebb
2043 4   |                susogja hevesen -, mi annak a pajtásának az apja?~- Melyiknek?~-
2044 4   |                apja?~- Melyiknek?~- Akinek a képe egyezik az enyémmel.~
2045 4   |                képe egyezik az enyémmel.~S a szeme el van tágulva, mintha
2046 4   |             kérdezte volna: hol van elásva a Dárius kincse?~Egyszerre
2047 4   |           megértettem, hogy mit tudakol az a leány.~- Generális - feleltem
2048 4   |           Generális - feleltem félvállról.~A leánynak még inkább elmered
2049 4   |                leánynak még inkább elmered a szeme.~- Hogy híjják?~-
2050 4   |                érdekel az téged?~Lesütötte a szemét. Hallgatott. A kertben
2051 4   |            Lesütötte a szemét. Hallgatott. A kertben koppant-gurrant
2052 4   |                    kertben koppant-gurrant a teke, és vidám morgással
2053 4   |                   morgással sietett vissza a helyére.~A leány fölemelte
2054 4   |                  sietett vissza a helyére.~A leány fölemelte az arcát.
2055 4   |              Elnyílt szemmel nézett. Aztán a földre pillogott, elmosolyodott:~-
2056 4   |                elmosolyodott:~- Itt vannak a szép, ékes kisasszonyok...
2057 4   |                    ékessége bolti ékesség. A te ékességeid magától az
2058 4   |                mint az örvény. Aztán ismét a földre gondolkodott.~- Hát
2059 4   |              mondja meg?~- Este.~- Este?~- A házatok mögött.~Nézett.
2060 4   |               merek én kilépni sötétben.~- A hold világít. Bemegyek a
2061 4   |                   A hold világít. Bemegyek a kertetekbe.~- Jaj, isten
2062 4   |                    Az asszony is.~- Ugatna a kutya.~- Szólok neki halkan.~-
2063 4   |                      Szólok neki halkan.~- A ludak is gágognának.~- Túlról
2064 4   |                 megyek.~- Reggel meglátnák a nyomát.~És pajkosan mosolygott.~-
2065 4   |              hittem, igen akarod tudni azt a nevet.~Elkomolyodott. Az
2066 4   |          üvegfalhoz lépett: kinézett rajta a konyha felé. Aztán rámnézett
2067 4   |                   Habozva pillogott. Aztán a fejét rázta:~- Nem, nem
2068 4   |             benyitotta az ajtót, s bedugta a fejét:~- Hát jó - susogta
2069 4   |                  odalát messziről is. Lenn a legelő szélén van egy kökénybokros
2070 4   |       galagonyabokor is. Arra terelem majd a nyájat. De akkor megmondja?~-
2071 4   |                  is, mintha kirakták volna a mennyország minden fehér
2072 4   |                   esős időben legeltetik-e a nyájat vagy nem legeltetik.~
2073 4   |                  az elmém, hogy tódítsam-e a hazugságot, vagy megmondjam
2074 4   |                hazudok, megzavarodik annak a leánynak a lelki rendje.
2075 4   |              megzavarodik annak a leánynak a lelki rendje. Még az is
2076 4   |                    meglehet, hogy elhagyja a házat: útnak ered, és keresni
2077 4   |                    igazat, otthagy. Ehetem a kökényt zölden.~Csak az
2078 4   |                   igazat is megmondhatnám, a következő napokra is várathatnék
2079 4   |                Mindjárt ebéd után elnéztem a legelő felé, de csak az
2080 4   |                  megint arra szemlélődtem. A tömzsök asszonyt láttam.
2081 4   |                   óra tájt aztán megjelent a legelő zöld tábláján a királykisasszony.
2082 4   |           megjelent a legelő zöld tábláján a királykisasszony. S ahogy
2083 4   |         királykisasszony. S ahogy ott állt a legelésző nyáj közt, a fehér-foszlányos
2084 4   |                állt a legelésző nyáj közt, a fehér-foszlányos felhők
2085 4   |                 antik világi képet látnék.~A szívemen gyönyörűség remegett
2086 4   |                  én több semmi megbízásra. A királykisasszony vár!~S
2087 4   |           királykisasszony vár!~S lódultam a fasornak.~Már messziről
2088 4   |                   Már messziről meglátott. A nyáj lefelé ereszkedett
2089 4   |                    nyáj lefelé ereszkedett a legelőn. S a juhok is kedves-szívesen
2090 4   |                   ereszkedett a legelőn. S a juhok is kedves-szívesen
2091 4   |             szabad-e lépni Tündérországnak a mezejére?~S felelnék:~-
2092 4   |                Beee!~Mikorra odaértem, már a kökényes közelében legeltek
2093 4   |                kökényes közelében legeltek a birkák. Harmatos, hamvas
2094 4   |              kakukkfű, andalító kolompszó.~A puli vígan iramlik elém.~-
2095 4   |                 világ legkedvesebb Pulija!~A leány még egyszer körülnéz.
2096 4   |            megszépült, ami rajta volt. Még a piros bocskor is, még a
2097 4   |                    a piros bocskor is, még a bot is a kezében, s az oldalán
2098 4   |                   bocskor is, még a bot is a kezében, s az oldalán az
2099 4   |                    éppenséggel remeke volt a női kéz művészetének. De
2100 4   |                   művészetének. De hát még a feje: iszalagkoszorút illesztett
2101 4   |           iszalagkoszorút illesztett aznap a hajfonatára.~Micsoda gyönyörű
2102 4   |                Micsoda gyönyörű volt azzal a koszorúval! S az a bizalmas,
2103 4   |                   azzal a koszorúval! S az a bizalmas, szomorkás mosolygása...~
2104 4   |                   vagy ötméternyire tőlem. A botjára könyökölt, s a lábát
2105 4   |                     A botjára könyökölt, s a lábát könnyedén keresztbe
2106 4   |                   már le vagy kötve? Annak a katonának...~Elkomolyodott.
2107 4   |                  volna.~- Mondja! - nyögte a leány.~- Oly szép vagy,
2108 4   |                     hogy halljuk egymásnak a szíve dobogását.~Az útra
2109 4   |               ismét közelebb lépett. Ismét a botjára könyökölt. Nézett
2110 4   |                 szerint választottad-e azt a legényt?~Behunyta a szemét.
2111 4   |                    azt a legényt?~Behunyta a szemét. Elkomolyult.~Aztán
2112 4   |                 szemét. Elkomolyult.~Aztán a szeme megnyílt. Rosszallón,
2113 4   |              lépett. Elnyílt szemmel leste a szavamat.~- Hát azt az embert
2114 4   |                 híjják sehogy se. Nincs is a világon.~Kételkedve nézett
2115 4   |                akkor mért beszélt róla? Az a pajtása se igaz?~- Nem igaz!
2116 4   |                   egymás szemébe. Ő mintha a lelkem mélyébe nézne. Én
2117 4   |                   mélyébe nézne. Én mintha a szemében a végtelenség tükörébe
2118 4   |                nézne. Én mintha a szemében a végtelenség tükörébe néznék.~
2119 4   |              néznék.~Egyszerre megrándult. A nyájra pillantott. Visszafutott
2120 4   |                    tíz lépést, és kiáltott a kutyájának:~- Puli! Puli!~
2121 4   |                   Visszatért még közelebb. A botjára könyökölt. A lábát
2122 4   |             közelebb. A botjára könyökölt. A lábát keresztbe tette.~-
2123 4   |                   tette.~- De hát mért?~És a szemében titkolhatatlan
2124 4   |                   el az arcán. Hallgatott. A szeme fénylett.~Aztán egyszerre
2125 4   |                      Menjen most már. Erre a kukoricás felé. Át a kukoricán.~-
2126 4   |                  Erre a kukoricás felé. Át a kukoricán.~- Idejössz-e
2127 4   |                holnap is?~Mosolyogva rázta a fejét.~- Nem.~- Jer.~És
2128 4   |                     Jer.~És feléje léptem. A kezemet nyújtottam. Hosszan
2129 4   |            nyújtottam. Hosszan szorítottam a kezét. A szemébe néztem:~-
2130 4   |               Hosszan szorítottam a kezét. A szemébe néztem:~- Jer ide.~
2131 4   |                néztem:~- Jer ide.~Felvonta a vállát. Mosolygott.~- Talán.
2132 4   |                   Talán. Majd meglátom...~~A beszélgetés persze mindennap
2133 4   |               mindennap megismétlődött. És a nyáj kolompja egyre bűvösebb
2134 4   |               egyre bűvösebb zenéjévé lett a szívemnek.~De persze ott
2135 4   |                   szívemnek.~De persze ott a kökénybokrok között nem
2136 4   |           Kegyetlen vagy! Kacér vagy, mint a városi nők!~A szavam megcsapta.
2137 4   |                   vagy, mint a városi nők!~A szavam megcsapta. Talán
2138 4   |                Talán nem is értette, mi az a kacér, csak annyit értett,
2139 4   |                    valami rosszat mondtam.~A szeme pillája megrezdült.
2140 4   |                      Mondja, milyenek azok a városi leányok? Én még sohasem
2141 4   |                    városban. Csak épp bent a faluban jártam.~- Olyanok,
2142 4   |                    te meg olyan vagy, mint a vadon virágzó csipkebokor.~-
2143 4   |                paraszti?~- Tündéri!~- Nem: a kérdésre feleljen.~- Mondom,
2144 4   |                   Az aratók is bevonultak. A bátyám a magtárban foglalkoztatta
2145 4   |                    is bevonultak. A bátyám a magtárban foglalkoztatta
2146 4   |      foglalkoztatta őket.~Én minden órában a felhőket vizsgáltam: mutatkozik-e
2147 4   |                    esik, nem tekézünk, még a faluból se jönnek át!~Az
2148 4   |                 kukoricára igen kellett.~- A mennydörgős ménkű csapott
2149 4   |                 csapott volna Kolumbusznak a hajójába - mondogattam én -,
2150 4   |              fogtam az esernyőt: kiosontam a majorból.~- Hátha? - gondoltam. -
2151 4   |                    is biztosítsam magamat, a zsebembe tettem Jókainak
2152 4   |                   zsebembe tettem Jókainak a könyvecs­kéjét: a Petki
2153 4   |                 Jókainak a könyvecs­kéjét: a Petki Farkas leányait. Mintha
2154 4   |               tündérjelenést les az ember!~A mező üres volt. A fasori
2155 4   |                   ember!~A mező üres volt. A fasori út kerékvágásában
2156 4   |                    vizes porcfüvén, mentem a legelő felé.~Persze a hegyen
2157 4   |               mentem a legelő felé.~Persze a hegyen nem mutatkozott egy
2158 4   |                 asszony caplatott az úton: a fején a felső szoknyája,
2159 4   |                 caplatott az úton: a fején a felső szoknyája, a karján
2160 4   |                   fején a felső szoknyája, a karján nagy füles kosár.~
2161 4   |                   azért délután beállított a pap is, a tanító is. Kártyáztak
2162 4   |               délután beállított a pap is, a tanító is. Kártyáztak a
2163 4   |                    a tanító is. Kártyáztak a verandán. Én meg álltam
2164 4   |            mellettük, mint az özvegy gólya a tóparton.~Estefelé aztán
2165 4   |             örömmel újságoltam nekik, hogy a víz vékonyabban csurog már
2166 4   |                 víz vékonyabban csurog már a csatornán a hordóba.~- Mennyit
2167 4   |         vékonyabban csurog már a csatornán a hordóba.~- Mennyit szenvedek
2168 4   |                    érted! - kezdtem másnap a beszédet. - Tudod-e, hogy
2169 4   |                 itt ácsorogtam másfél órát a zuhogó esőben!~Csodálkozón
2170 4   |        elkomolyodott:~- Nem tudja maga, mi a szenvedés.~- Mióta téged
2171 4   |                 rám. Akkor is koszorú volt a fején, csakhogy nem iszalagból,
2172 4   |             iszalagból, hanem komlóból. És a nyakában is virágfüzér,
2173 4   |                    rajta, hogy kedves neki a rágyönyörködésem. Elmosolyodott.
2174 4   |                   Elmosolyodott. Belenyúlt a tarisznyájába:~- Hoztam
2175 4   |                    valamit.~- Ugyan mit?~- A zsidó kisasszonyoktól kaptam.
2176 4   |       asztalterítőre.~S két fügét nyújtott a tenyerén.~- Milyen kedves
2177 4   |                    édességet nem szeretek.~A szeme elborult.~- Nem fogadja
2178 4   |               felét elfogadom, az egyiknek a felét. Csakhogy el ne magyarázd.~
2179 4   |             bennünket. Le kellett húzódnom a bokrok közé. Ő meg elfutott,
2180 4   |                     Ő meg elfutott, mintha a nyájat kerítené. Mikorra
2181 4   |               hozzám, gyöngéden átkaroltam a két vállán át.~Gyors mozdulattal
2182 4   |                   mozdulattal hárította el a karomat. Kiegyenesült. Méltóságos
2183 4   |              nézett reám!~Aztán hogy látta a megszeppenésemet, szelíden
2184 4   |                      Nem szabad.~Belenyúlt a tarisznyájába, és kerek
2185 4   |                    vett elő. Megigazította a koszorúját. És szomorkás
2186 4   |              Mindezek semmiségek. De abban a korban, mikor az emberi
2187 4   |              leányt, olyanok vagyunk, mint a rezgefű, a briza media -
2188 4   |                   vagyunk, mint a rezgefű, a briza media - és ezek a
2189 4   |                    a briza media - és ezek a semmiségek, szenzációk.~
2190 4   |          szenzációk.~Valami laposat láttam a tarisznyájában.~- Mi van
2191 4   |                  hogy új fonalat fűzhessek a beszélgetésbe.~- Olvasol
2192 4   |             kerülközik valami.~S belenyúlt a tarisznyájába. Aztán mégse
2193 4   |                   is adom.~S odaadtam neki a Jókai könyvét.~Másnap kissé
2194 4   |                   neki. Melegebb volt tőle a nézése.~- Gyönyörű könyvet
2195 4   |                néném el akarta venni, hogy a tűzbe dobja, mert semmit
2196 4   |                    És mosolyogva vonta fel a vállát.~- Csak igen úri
2197 4   |                   olyan szavak...~Elővonta a könyvet.~- Megmondja, ugye:
2198 4   |                 vagyunk-e, s lejött hozzám a bokrok közé.~A könyv azonban
2199 4   |               lejött hozzám a bokrok közé.~A könyv azonban félremozdult
2200 4   |                 könyv azonban félremozdult a kezében, és újra kellett
2201 4   |                Aztán hogy tovább keresett, a fejünk összeért. Valami
2202 4   |                   akaratlanul is átöleltem a vállán át megint.~Ő azonban
2203 4   |                   oly mohó szemmel kereste a szavakat, hogy nem ügyelt
2204 4   |          hozzásimult az övéhez, úgy néztük a könyvet. Aztán gondoltam:
2205 4   |                csak. Megvonaglott, s azzal a mozdulattal ki is fejlett
2206 4   |                  mozdulattal ki is fejlett a karomból.~- Ó! - mondotta
2207 4   |                  karomból.~- Ó! - mondotta a csók helyére tapasztva a
2208 4   |                   a csók helyére tapasztva a tenyerét.~És szemrehányóan
2209 4   |               Aztán egyszerre ijedtre vált a szeme. Körülnézett.~- Ha
2210 4   |                  egy vén birka mellettünk, a szemét rám meresztve.~A
2211 4   |                    a szemét rám meresztve.~A leány feléje ütött. A puli
2212 4   |           meresztve.~A leány feléje ütött. A puli rávakkantott. A birka
2213 4   |                ütött. A puli rávakkantott. A birka a többi közé futott.~
2214 4   |                 puli rávakkantott. A birka a többi közé futott.~Elővettem
2215 4   |               többi közé futott.~Elővettem a cigarettás szelencémet.~-
2216 4   |                   hogy annyira félsz tőle.~A szeme megvillant. A fejét
2217 4   |                  tőle.~A szeme megvillant. A fejét fölemelte. A melle
2218 4   |             megvillant. A fejét fölemelte. A melle kidomborodott, mint
2219 4   |                  melle kidomborodott, mint a kardot vont férfié.~- Én-e?
2220 4   |                kardot vont férfié.~- Én-e? A lábamhó lapul, mint a megvert
2221 4   |                Én-e? A lábamhó lapul, mint a megvert kutya, ha ránézek.
2222 4   |                       No, ne féljen tőlem.~A nyájra pillantott. Rendbe
2223 4   |              pillantott. Rendbe riasztatta a pulival. Maga is futott
2224 4   |                 Megállt. Körülszemlélődött a tájon. Egynéhány pöfeteggombát
2225 4   |                  pöfeteggombát elmozdított a bocskora orrával. Aztán
2226 4   |                  hozzám.~Újból megnyitotta a könyvet. Mosolygott.~- Van
2227 4   |                  Van még itt más szó is.~S a szeme a könyvbe mélyedt.
2228 4   |                  itt más szó is.~S a szeme a könyvbe mélyedt. Az egyik
2229 4   |                     hogy rám nézett volna. A szeme fürkészve bolygott
2230 4   |                   szeme fürkészve bolygott a könyv sorain.~Szegény, jó,
2231 4   |                    latin és görög szót írt a magyar szavak közé! Másnapra
2232 4   |              összesimult az arcunk.~~Talán a következő napon történt,
2233 4   |                   délelőtt is arra mentem. A legelőn a juhász állt a
2234 4   |                  is arra mentem. A legelőn a juhász állt a forrón tűző
2235 4   |                    A legelőn a juhász állt a forrón tűző napon és könyökölt
2236 4   |                    tűző napon és könyökölt a botján, mint Örzse szokott. (
2237 4   |                    mint Örzse szokott. (Ó, a rút, vén holló! Hogy mer
2238 4   |               könyökölni ő is!?)~Fölmentem a hegyre, hogyha netalántán
2239 4   |                    S lestem be az udvarra, a kertbe, amennyire be lehetett
2240 4   |                amennyire be lehetett látni a fűzfától.~A nap azonban
2241 4   |                 lehetett látni a fűzfától.~A nap azonban tűrhetetlenül
2242 4   |                   omlott pinceház állt ott a hegytető horpadásában.~Csak
2243 4   |                    hevert ott. Arra ültem.~A világ csendes volt körül.
2244 4   |                   csendes volt körül. Csak a kolomp hangzott olykor.
2245 4   |                hogy ide felmászkálok ebben a rekkenő melegben. De talán
2246 4   |                melegben. De talán amonnan, a hegy válláról jobban belátni.~
2247 4   |                     Hát csakugyan lenn mos a királylány a fűzfa árnyékában,
2248 4   |            csakugyan lenn mos a királylány a fűzfa árnyékában, a kútnál.~
2249 4   |             királylány a fűzfa árnyékában, a kútnál.~Sulyokkal veri egy
2250 4   |               Sulyokkal veri egy padocskán a ruhát. Olykor facsar. Olykor
2251 4   |                 sulykol.~Körülvizsgálódtam a tájon. A juhász a hegynek
2252 4   |                 Körülvizsgálódtam a tájon. A juhász a hegynek a túlsó
2253 4   |        Körülvizsgálódtam a tájon. A juhász a hegynek a túlsó felén kullog.
2254 4   |                  tájon. A juhász a hegynek a túlsó felén kullog. Bent
2255 4   |                   túlsó felén kullog. Bent a tömzsök asszony bizonyosan
2256 4   |               asszony bizonyosan főz, mert a kémény füstöl.~S lesiettem.~
2257 4   |                  is.~- Mégis restellem. De a ruhámat magamnak kell mosnom.
2258 4   |                kell mosnom. És én szeretem a tisztát.~- Csak egy percre
2259 4   |                   Nem jár erre most senki.~A kút mellé állt, hogy a kávától
2260 4   |                     A kút mellé állt, hogy a kávától ne lássam a lábát.
2261 4   |                   hogy a kávától ne lássam a lábát. Mert fel volt kötve
2262 4   |                 lábát. Mert fel volt kötve a szoknyája, és bizonyosan
2263 4   |            bizonyosan mezítláb állt ottan.~A sulyokra könyökölt. Piros,
2264 4   |                    ha már annyira éhes rám a szemed!~És én néztem a szép
2265 4   |                 rám a szemed!~És én néztem a szép ív metszetű szájacskáját,
2266 4   |               boldogan ragyogó két szemét.~A vályúban egy nagy csokor
2267 4   |                   kötve. Bele volt állítva a vízbe.~Elkomolyodtam.~-
2268 4   |               Kitől kaptad?~És rászegeztem a szememet.~- A jó istentől -
2269 4   |                  rászegeztem a szememet.~- A jó istentől - felelte szomorkán
2270 4   |            szomorkán mosolyogva. - Szedtem a gyepűben.~- Kinek?~- Egy
2271 4   |                 Kinek?~- Egy asszonynak.~- A nénémnek?~- Nem. Hiszen
2272 4   |                    nénémnek?~- Nem. Hiszen a ténsasszonynak van kertje.
2273 4   |                   kertje. Anyámnak. Ma van a neve napja.~- Anyádnak?
2274 4   |                Anyádnak? Hiszen nem él már a te anyád.~- Nem él? Hogyne
2275 4   |             hallottam...~Sóhajtott.~- Csak a teste nem él. De ő maga
2276 4   |              Mindig érzem. Olykor látom is a járását. Olykor áll az idő,
2277 4   |                     és mellettem megmozdul a fűszál vagy a virág. Sehol
2278 4   |                    megmozdul a fűszál vagy a virág. Sehol másutt nem
2279 4   |                   Olykor kibomlik egy fürt a hajamból és meghajlik. Olyankor
2280 4   |                    mikor haldoklik valaki, a kutyák nyugtalanok annál
2281 4   |                   kutyák nyugtalanok annál a háznál; a lovak dobognak,
2282 4   |                nyugtalanok annál a háznál; a lovak dobognak, a birkák
2283 4   |                  háznál; a lovak dobognak, a birkák ijedeznek. Miért?
2284 4   |                     Mert az állatok látják a lelkeket a sötétségben.
2285 4   |                  állatok látják a lelkeket a sötétségben. Sok mindent
2286 4   |            gondolja, hogy úgy hallom, mint a maga szavát, nem füllel
2287 4   |               füllel hallom. Hanem, mintha a szívemnek volna füle, és
2288 4   |               susogná.~Behunyta egy percre a szemét, és mosolygott.~-
2289 4   |                    meglátják. Menjen! Arra a szőlő felé menjen.~Engedelmeskedtem.
2290 4   |           pillantásommal, és elbandukoltam a szőlő felé.~Hogy nem hallottam
2291 4   |                   felé.~Hogy nem hallottam a sulyok kottogását, visszatekintettem.~
2292 4   |                   Még mindig ott könyökölt a sulykán, és nézett.~~Félszázadra
2293 4   |                    forgatagban megjátszott a sors. De sem a világtörténelemben,
2294 4   |                 megjátszott a sors. De sem a világtörténelemben, sem
2295 4   |                    világtörténelemben, sem a magam történetében nem volt
2296 4   |                   ügy, mint mikor ő, végre a sok esdeklésemre, azt mondta
2297 4   |               esdeklésemre, azt mondta ott a kökényesben:~- No, jó: hát
2298 4   |                percre kijövök. Fönt várjon a hegyen, az omlott pince
2299 4   |                omlott pince mellett, mikor a hold fölkel.~És engedte,
2300 4   |                     hogy hosszan szorítsam a kezét. És néztünk egymásra
2301 4   |                 aratás! Milyen kedves volt a hangja aznap még a szarkának
2302 4   |                    volt a hangja aznap még a szarkának is, amint előttem
2303 4   |             finomságú hamvas felhők úsztak a nyugati ég narancsszín kárpitján!~
2304 4   |             micsoda érdeklődéssel kerestem a naptárban a hold keltét!
2305 4   |         érdeklődéssel kerestem a naptárban a hold keltét! Micsoda nagy
2306 4   |          szívszorongások közt nyitottam ki a kertre néző ablakomat. Kimehetek-e
2307 4   |                    Csend és sötétség. Csak a görög viola - a mathiola
2308 4   |             sötétség. Csak a görög viola - a mathiola bicornis - ágya
2309 4   |                   fehérlik, szinte világít a fű között, mint egy kocsikeréknyi
2310 4   |                  édes illattal árasztja el a kertet.~Az éjjeli viola!...~
2311 4   |                 lopakodtam ki még sötéttel a házból az ablakon és kerten
2312 4   |                    kerten át. Hogy osontam a köpönyegembe húzódva, ki
2313 4   |                   köpönyegembe húzódva, ki a majorból! Hogy siettem,
2314 4   |               majorból! Hogy siettem, mint a tolvaj, a tarlókon, a kukoricáson
2315 4   |                    siettem, mint a tolvaj, a tarlókon, a kukoricáson
2316 4   |                 mint a tolvaj, a tarlókon, a kukoricáson át, nehogy a
2317 4   |                   a kukoricáson át, nehogy a csősszel találkozzak! Aztán
2318 4   |                csősszel találkozzak! Aztán a legelőn... Hogy rettentem
2319 4   |                  Hogy rettentem meg, mikor a köpönyegemet megfogta egy
2320 4   |            hallgatództam.~Semmi nesz, csak a monoton bogárzengés... Alvó
2321 4   |                 alvó bokrok. Kakukkfűillat a harmatpárás levegőben.~A
2322 4   |                   a harmatpárás levegőben.~A hegytetőn aztán új aggodalmak:
2323 4   |                   míg keleten megfehéredik a felhő, s előcsillan a távoli
2324 4   |         megfehéredik a felhő, s előcsillan a távoli fák közt a hold sarlója.~
2325 4   |               előcsillan a távoli fák közt a hold sarlója.~Jön-e már?
2326 4   |               füleltem az éjjeli csendben. A hold már megérkezett, az
2327 4   |                 királykisasszony; most már a földi is érkezhetne!~Az
2328 4   |                  éjszaka oly csendes, hogy a vonat morgása tizennyolc
2329 4   |             alulról olykor, az akol felől.~A hold már kétméternyire áll
2330 4   |        kétméternyire áll az éghatár alján. A táj bágyadt fénnyel világosodik
2331 4   |                   fénnyel világosodik meg. A hegyoldalban előfeketéllnek
2332 4   |                hegyoldalban előfeketéllnek a fák, a bokrok is. Csak ő
2333 4   |         hegyoldalban előfeketéllnek a fák, a bokrok is. Csak ő nem mutatkozik
2334 4   |                 Aztán harangszót is hallok a távolból, a falu felől.
2335 4   |           harangszót is hallok a távolból, a falu felől. Valaki meghalt.~
2336 4   |                   Valaki meghalt.~Leveszem a kalapomat.~- Isten veled,
2337 4   |                     Jó lenne veled haladni a csillagok közé, csillagok
2338 4   |                  sokszor eszembe jutott az a távolban síró harangszó.
2339 4   |                    őszön!...~De akkor csak a boldogságra gondoltam, a
2340 4   |                   a boldogságra gondoltam, a földi boldogságra, amely
2341 4   |                Csak az emléke hosszú, mint a hold árnyéka a hegyen. De
2342 4   |                hosszú, mint a hold árnyéka a hegyen. De még az emléke
2343 4   |          édes-csöndes rejtelmekkel teljes. A csillagok is mintha őt várnák
2344 4   |                    mintha őt várnák velem. A hold is mintha kedvezni
2345 4   |            kedvezni akarna, elbúvik olykor a felhők alá, s a tájat újra
2346 4   |             elbúvik olykor a felhők alá, s a tájat újra álomhomály takarja
2347 4   |                zördült volna!...~Megint...~A kőtörmeléken ismét... gyakrabban...~
2348 4   |              reszket.~Ő-e, vagy más?~Hátha a csősz? Hátha csak egy kóborgó
2349 4   |                    futkároz előtte, kicsi.~A szívem verése is elakadt.
2350 4   |                  is elakadt. Habozva állok a pincefal sötétében. Látom,
2351 4   |                   Látom, hogy ő is megáll.~A kutya is megáll.~De a kutya
2352 4   |              megáll.~A kutya is megáll.~De a kutya egyszer csak határozott
2353 4   |                 eléje. Belefut. Egy percre a mellemhez simul, s engedi,
2354 4   |                  az arcát megcsókoljam. De a szíve annyira dobog, hogy
2355 4   |               annyira dobog, hogy megérzem a ruháján át.~- Istenem -
2356 4   |                 meg azonnal. Kibontakozott a karomból.~- Nem szabad!
2357 4   |                   csak ha ő egy-egy percre a mellemre omlott, és hozzádörzsölte
2358 4   |              omlott, és hozzádörzsölte azt a kakukkfűillatos, bársonyos-meleg
2359 4   |                   arcocskáját az arcomhoz.~A következő percben már eltolt:~-
2360 4   |               Milyen érzéstelen szív dobog a melledben! Vagy attól a
2361 4   |                    a melledben! Vagy attól a katonától félsz?~- Nem,
2362 4   |                   énirántam?~Megszorította a kezemet. Szorította hosszan.
2363 4   |                      Sokat feleselünk...~S a vállamra hajtotta a fejét.~
2364 4   |                      S a vállamra hajtotta a fejét.~Aztán feligazodott.
2365 4   |                   feligazodott. Összevonta a vállán a nagykendőjét, és
2366 4   |          feligazodott. Összevonta a vállán a nagykendőjét, és szólott
2367 4   |                   Mért emlegeti mindig azt a Danit? Nekem nem jegyes
2368 4   |                    bánj vele, hogy ez lesz a feleséged. Mert volt úgy,
2369 4   |                 ütött, én meg ríttam.~- Az a kérdés, hogy váltatok el.~
2370 4   |              egyszer nappal is felmehettem a legelőre, de csak olyankor,
2371 4   |             legelőre, de csak olyankor, ha a tömzsök asszonyt láttam
2372 4   |                   messziről. Persze azzal; a színnel mentem hozzá, hogy
2373 4   |                    volt dolgom. Igen örült a kis vénasszony, s én megvárhattam
2374 4   |                 mellette gyanúfogás nélkül a királykisasszony érkezését.~
2375 4   |                Mindig fehér ing, mindig az a fakó-szép, rózsaszín szoknyácska,
2376 4   |                   járás, és mindig koszorú a fején. Egyszer kalászkoszorút
2377 4   |                 egy kis csokor búzavirágot a homloka fölé, s a kalászkoszorú
2378 4   |              búzavirágot a homloka fölé, s a kalászkoszorú olyan aranyfonállal
2379 4   |           körültekergetve, aminővel Pesten a süteményeket szokták nálunk
2380 4   |                        mondotta mosolyogva a tömzsök asszony, mikor látta,
2381 4   |                 asszony, mikor látta, hogy a koszorút bámulom. - Majd
2382 4   |             koszorút bámulom. - Majd iszen a Dani megigazítja a kerekét!~
2383 4   |                   iszen a Dani megigazítja a kerekét!~A Dani név hallatára
2384 4   |                Dani megigazítja a kerekét!~A Dani név hallatára mind
2385 4   |                    Dani név hallatára mind a ketten elkomolyodtunk. De
2386 4   |                elkomolyodtunk. De kiálltuk a szúrást, csakhogy egymás
2387 4   |              asszony varrt vagy font, vagy a birkákra szemlélődött, titkos-édes
2388 4   |            pillantásokat váltottunk.~Aztán a kis tömzsök asszonnyal hagytam
2389 4   |             tömzsök asszonnyal hagytam ott a legelőt, a piros szájacskát,
2390 4   |          asszonnyal hagytam ott a legelőt, a piros szájacskát, piros
2391 4   |               szemet.~Soha senki se tudott a mi egységünkről semmit.~
2392 4   |              Szomorúak voltunk persze mind a ketten. Még az őszibogár
2393 4   |               őszibogár is búsan pirregett a hegy alján, a szőlőben.~-
2394 4   |                    pirregett a hegy alján, a szőlőben.~- Hallja - mondotta -,
2395 4   |               mondotta -, hallja, mit zeng a bogár? Tűrj! Tűrj! Csupa
2396 4   |             arcomat.~Hiába biztattam, hogy a jövő nyáron újra találkozunk,
2397 4   |             iskolámat, és beállok tisztnek a gazdaságba.~- Ez az utolsó! -
2398 4   |                 soha.~- Férjhez mégy ahhoz a...~- Nem megyek. Ha kerékbe
2399 4   |           Dehogynem mégy...~S előttem volt a képe, miként tér haza az
2400 4   |                   képe, miként tér haza az a katona már öt hét múltával.
2401 4   |                  múltával. Miként állítják a vén juhásznak a helyébe.
2402 4   |                   állítják a vén juhásznak a helyébe. Ki mentené meg
2403 4   |                    helyébe. Ki mentené meg a karvalytól az én szép kis
2404 4   |                szép kis galambocskámat!?~S a véremnek minden cseppje
2405 4   |              minden cseppje kínlódott arra a gondolatra, hogy leányt
2406 4   |                 leányt az fogja ölelni, az a tuloknézésű barbár!~Arra
2407 4   |              gondoltam, hogy én veszem el. A fővárosban nem tehetém,
2408 4   |              falusi ispánnak minden lehet. A bátyám mellett csakhamar
2409 4   |                 fizetést: elveszem. Hiszen a lánynak minden mozdulata
2410 4   |           mozdulata annyira úri, hogy csak a ruháját kell megváltoztatnia.~
2411 4   |                    megváltoztatnia.~De hát a szülőim... Bizonnyal keményen
2412 4   |              ispánságra neveltek engem. Ez a tudat eltiporta minden boldog
2413 4   |               hűvös volt. Betakartam őt is a köpönyegemmel. És csak öleltem,
2414 4   |                     amely ki fogja bontani a karomból, s nekem majd jobbra
2415 4   |             Legalább most utoljára szólíts a nevemen!~- Nem tudom. Nekem
2416 4   |               tudom. Nekem maga csak maga. A név mindegy.~- Mégis hát,
2417 4   |                     És mikor távol leszek, a fülembe csengjen.~- Nem,
2418 4   |                  görcsösen átölelt, mintha a szívével a szívemet akarta
2419 4   |                 átölelt, mintha a szívével a szívemet akarta volna megcsókolni.~
2420 4   |             megcsókolni.~Kakasszó hangzott a hegy aljából. Az égtávol
2421 4   |              terjengett. Örzse felocsúdott a karjaimban. Szétnézett.~-
2422 4   |          Megrázkódott.~Sóhajtott.~Fölkelt.~A puli is fölkelt. Nyújtózkodott
2423 4   |                  is fölkelt. Nyújtózkodott a két első lábán, aztán a
2424 4   |                    a két első lábán, aztán a hátulsón, és ásított. Alulról
2425 4   |                  Alulról sűrűbben hangzott a birkák bégetése.~A leány
2426 4   |                hangzott a birkák bégetése.~A leány a vállamra tette a
2427 4   |                   birkák bégetése.~A leány a vállamra tette a kezét.
2428 4   |                   A leány a vállamra tette a kezét. Könnyes szemmel nézett
2429 4   |                     Könnyes szemmel nézett a szemembe.~- Majd este, mikor
2430 4   |               szemembe.~- Majd este, mikor a kocsin megyen, nézzen vissza
2431 4   |                 megyen, nézzen vissza erre a hegyre.~- Ha nem mondod
2432 4   |                megyen. Itt állok, míg csak a gőzöst nem hallom. Akkor
2433 4   |                tudom, hogy magát viszi.~És a vállamra hajtotta a fejét.~-
2434 4   |                     És a vállamra hajtotta a fejét.~- Én pedig gondolni
2435 4   |                   mindig, és mindig. Aztán a jövő nyáron itt várj engem
2436 4   |           Világosodik... Nézzen el délután a legelőre: talán még egyszer
2437 4   |               küldje el nekem majd Pestről a képét. Ne nekem, csak ispán
2438 4   |               kapcsos, bőr­fedelű könyvük, a vendégszobában. Abban sok
2439 4   |                    sok szép úri személynek a képe van egybegyűjtve. Megtalálom
2440 4   |            egybegyűjtve. Megtalálom köztük a maga képét, és minden vasárnap
2441 4   |                   érezni, ugye?~Lekísértem a kútig. Ott még egyszer megcsókoltuk
2442 4   |               elváltunk.~~Délután kiloptam a fényképemet az albumból,
2443 4   |                albumból, és kivittem hozzá a legelőre. Betakartam papirosba,
2444 4   |                  De hogyan adjam neki oda? A fényképet elfogadja, de
2445 4   |                    fényképet elfogadja, de a pénzt semmiképpen. Beledugom
2446 4   |         semmiképpen. Beledugom majd titkon a tarisznyájába, a Petki Farkas
2447 4   |                    titkon a tarisznyájába, a Petki Farkas leányainak
2448 4   |                    Petki Farkas leányainak a könyvébe.~Az ég borult volt,
2449 4   |                    esett.~Akkor már nem is a kökényes aljra mentem, hanem
2450 4   |                     hosszasan. Mintha mind a ketten be akarnánk vésni
2451 4   |                   emlékezetünkbe egymásnak a vonásait.~Én egy füves hancsokon
2452 4   |                   füves hancsokon ültem. Ő a szűrén hevert, s a fejét
2453 4   |                ültem. Ő a szűrén hevert, s a fejét fél könyékre támasztva
2454 4   |               nézett rám szomorún. Előtte, a szűrön egy csomó vadvirág,
2455 4   |                közte három-négy szál abból a sárga, szép virágból amelyet
2456 4   |             amelyet bakszakáll néven ismer a nép, tragopogon néven a
2457 4   |                    a nép, tragopogon néven a botanika. Mikor az a virág
2458 4   |                 néven a botanika. Mikor az a virág magzik, olyan fehér
2459 4   |                    olyan fehér golyó, mint a láncvirág golyója. És csak
2460 4   |                   hajló időben délután is.~A koszorúját aznap abból fonta,
2461 4   |                  abból fonta, s olyan volt a fején, mint valami korona.~
2462 4   |                     szórakozottan tépdeste a virágokat.~- A jövő nyáron -
2463 4   |                    tépdeste a virágokat.~- A jövő nyáron - ismételgettem -,
2464 4   |                  nyáron - ismételgettem -, a jövő nyáron....~S mintha
2465 4   |                    S mintha az anyja abban a percben az én szívemben
2466 4   |                   mondta volna:~- Soha!...~A királykisasszonykám hallgatott.
2467 4   |          hallgatott. Halvány volt. Csak az a szép, íj-metszetű ajka volt
2468 4   |                  csókok emléke égne rajta.~A kolomp oly búsan hangzott
2469 4   |                hangzott aznap délután! Még a Puli is komolyan ült mellettünk.~-
2470 4   |                 komolyan ült mellettünk.~- A jövő nyáron - ismételgettem-,
2471 4   |                   nyáron - ismételgettem-, a jövő nyáron, Örzsikém...~
2472 4   |               magzott tragopogont. Ráfújt.~A magvak leröppentek a szárról,
2473 4   |               Ráfújt.~A magvak leröppentek a szárról, és elszállongtak,
2474 4   |               együtt voltak...~Aztán, hogy a nyáj lefelé ereszkedett
2475 4   |                    nyáj lefelé ereszkedett a lejtőn, fölkelt.~Lesétáltunk
2476 4   |               lejtőn, fölkelt.~Lesétáltunk a kökénybokorig.~Ott még egyszer
2477 4   |             kökénybokorig.~Ott még egyszer a mellemre borult, és a nyakamat
2478 4   |              egyszer a mellemre borult, és a nyakamat elárasztották a
2479 4   |                   a nyakamat elárasztották a könnyei.~- Isten áldja meg...
2480 4   |                 aggatták volna be az eget.~A hegynek még csak a széle
2481 4   |                   eget.~A hegynek még csak a széle vonalát se láttam.~
2482 4   |                 vajon? Érzem, hogy ott áll a sötétségben is. És néz felém,
2483 4   |                  épp ezen az estén nem süt a hold! Valameddig mégiscsak
2484 4   |              Valameddig mégiscsak láthatná a kocsimat.~És mikor elhagytuk
2485 4   |               kocsimat.~És mikor elhagytuk a hegyet, megint csak visszanéztem.~
2486 4   |             visszanéztem.~Akkor már láttam a hegyet. Tűz égett a tetején.
2487 4   |                 láttam a hegyet. Tűz égett a tetején. A fénye megvilágította
2488 4   |               hegyet. Tűz égett a tetején. A fénye megvilágította a hegytetőnek
2489 4   |                     A fénye megvilágította a hegytetőnek a két vállát
2490 4   |               megvilágította a hegytetőnek a két vállát is.~Az ég olyan
2491 4   |                    széletlen fekete tábla. A tűz a közepén: mint egy
2492 4   |              széletlen fekete tábla. A tűz a közepén: mint egy nagy-rajzú,
2493 4   |                    Aztán amint távolodtam, a tűz is egyre kisebbedett.~
2494 4   |                 sokáig láttam még. Sokáig. A vonatablakból is.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
2495 5   |               ÖTÖDIK AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~A pék órája~Az elbeszélő komoly
2496 5   |             Kánikulában is úgy sétál, hogy a karján hordozza a felsőkabátját.~
2497 5   |                     hogy a karján hordozza a felsőkabátját.~Csak a szeme
2498 5   |             hordozza a felsőkabátját.~Csak a szeme erős és józan, mint
2499 5   |                latin és görög nyelvet.~~Én a nőtlenségemet egy pék órájának
2500 5   |               valaha engem is megkörnyékez a hosszúhajú veszedelem. De