bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

2501 5   |                   intézménynek éreztem azt a hetedik szentséget.~A nőt
2502 5   |                  azt a hetedik szentséget.~A nőt egy rekviemen láttam
2503 5   |                  rekviemen láttam először. A Mátyás-templom előtt mentem
2504 5   |                    halt meg, azt gyászolta a; többivel.~Tizennyolc-tizenkilenc
2505 5   |                    éves, fehér arcú leány. A gyászfátyol alatt lágy hullámú,
2506 5   |                 mint az imádkozó angyaloké a régi oltári képeken.~Öt
2507 5   |                    múlva azt mondtam:~- Ez a nő lesz a feleségem, vagy
2508 5   |                    mondtam:~- Ez a nő lesz a feleségem, vagy senki!~Megvártam
2509 5   |           feleségem, vagy senki!~Megvártam a végét a rekviemnek.~Egy
2510 5   |                   senki!~Megvártam a végét a rekviemnek.~Egy öreg, kecskeszakállú
2511 5   |             kecskeszakállú úrral távozott. A járása is gyönyörű volt.
2512 5   |           őmellette úgy lépegetett, mintha a lába térdben rosszul megkent
2513 5   |             megfordult, rám tekintett.~Már a templomban is rám pillantott
2514 5   |                   határozottan rám nézett. A nézése egykedvű volt és
2515 5   |                   kissé, papa.~És sétáltak a várfal mellett. Tíz percet.~
2516 5   |          pillantott rám többet. Csak nézte a tájat, a felhőket. Csevegett.
2517 5   |                többet. Csak nézte a tájat, a felhőket. Csevegett. Olykor
2518 5   |               gyászruhában!~Végre lementek a lépcsőn a várfal alá, a
2519 5   |                   Végre lementek a lépcsőn a várfal alá, a Lovas útra.
2520 5   |                    a lépcsőn a várfal alá, a Lovas útra. Bementek egy
2521 5   |                   ott lakik, és hogy Ágnes a neve. Az apja számtiszt
2522 5   |                    neve. Az apja számtiszt a pénzügyminisztériumban.
2523 5   |                    hét múlva már ott ültem a gyászruhás fehér galambbal
2524 5   |                 gyászruhás fehér galambbal a háznak a kertecskéjében.~
2525 5   |                   fehér galambbal a háznak a kertecskéjében.~Mellettünk
2526 5   |                  akkor tudtam azt is, hogy a telekkönyvhivatalban fölösleges
2527 5   |                  nincs minden érték beírva a telekkönyvbe. Az egészség
2528 5   |                     Az egészség is vagyon. A szépség, a jóság is. Mind
2529 5   |             egészség is vagyon. A szépség, a jóság is. Mind kamatozó
2530 5   |                  ház előtt, és fölvetettem a kérdést. Ha most megszólalna
2531 5   |               kérdést. Ha most megszólalna a Sors, és azt mondaná:~-
2532 5   |                    azt mondaná:~- Válassz: a lány vagy ez az emeletes
2533 5   |               Habozás nélkül ráfeleltem: - A lány.~Ültünk tehát a kertben.
2534 5   |                       A lány.~Ültünk tehát a kertben. Az ég eső után
2535 5   |                   kék mezőben. Körülöttünk a nyár első rózsái virultak.~
2536 5   |                   Egy sárga rózsán megállt a szemem.~Ágnes elmosolyodott:~-
2537 5   |                    mennyi szépség van ezen a világon! Mennyi gyöngeség
2538 5   |             udvariasan.~Ágnes leszakította a rózsát.~- Legyen a magáé.~
2539 5   |            leszakította a rózsát.~- Legyen a magáé.~Ilyen nyilatkozat
2540 5   |                   ülünk. Az ég még kékebb. A hóboglyák még fehérebbek.
2541 5   |           fehérebbek. De szellő kerekedik. A fenyőfákon át valami bűvös
2542 5   |               Eolhárfa - mondta mosolyogva a leány. - Amott áll a padlásablakban.~
2543 5   |            mosolyogva a leány. - Amott áll a padlásablakban.~És én éjjel
2544 5   |                   És én éjjel is hallottam a bűvös-lágy zengzetet. És
2545 5   |                 mintha az ő lelkének volna a zenéje.~Egy hónap múlva
2546 5   |                mikor legyen az esküvőnk?~S a két öregtől vártam a választ.
2547 5   |                     S a két öregtől vártam a választ. Vártam esdő szemmel,
2548 5   |                  másnapra szerettem volna.~A két öreg tanácstalanul nézett
2549 5   |                  öreg tanácstalanul nézett a leányra.~Ágnes mosolygott:~-
2550 5   |                   lesz - mondotta komolyan a leány.~- De miért éppen
2551 5   |         Huszonharmadikán lesz - válaszolta a leány.~Gondoltam: majd megmondja,
2552 5   |            megmondja, hogy miért éppen azt a napot választotta.~De hát
2553 5   |               huszonharmadikán - mondottam a kezét megcsókolva. - Köszönöm.~
2554 5   |                Mindig irigy szemmel néztem a fiatal házasokat, akiknek
2555 5   |                  fiatal házasokat, akiknek a gon­dol­kodása úgy együtt
2556 5   |                kerék egy tengelyen. És hát a fiatal, legénykedő élet­
2557 5   |              nyugtalanság. Én meg már csak a mesterségemre való tekintetből
2558 5   |                 tekintetből is óhaj­tottam a rendezett életet. Az ember
2559 5   |              társas lény - mondottam -, és a férfinak legtermé­sze­tesebb
2560 5   |                  legtermé­sze­tesebb társa a nő. Mikor a munkámból fáradtan
2561 5   |                   tesebb társa a nő. Mikor a munkámból fáradtan hazatérek,
2562 5   |              fáradtan hazatérek, már égjen a lámpás, és doromboljon a
2563 5   |                   a lámpás, és doromboljon a kályha. És röppenjen elém
2564 5   |                  röppen majd elém!~Olyan ő a fehér blúzában, mintha a
2565 5   |                   a fehér blúzában, mintha a békesség galambja volna.
2566 5   |             kisétáltunk. Hallgattuk olykor a bástyán a katonazenét. Olykor,
2567 5   |                Hallgattuk olykor a bástyán a katonazenét. Olykor, ha
2568 5   |                    katonazenét. Olykor, ha a papának ideje volt, elmentünk
2569 5   |              papának ideje volt, elmentünk a Városmajorba, Svábhegyre
2570 5   |                  végigmagyaráztam Ágnesnek a botanikát és mineralógiát,
2571 5   |               botanikát és mineralógiát, s a kettőnek egymásra való hatásait.~
2572 5   |                 mellettünk, az zavarta meg a figyelmét.~- Fogja meg! -
2573 5   |                    jobban érdeklődik, mint a botanika és mineralógia
2574 5   |                    sajnáltam, hogy nem azt a tudományt választottam szakomnak.~
2575 5   |               hazatértem, órákig ültem még a fényképe előtt.~- Milyen
2576 5   |                 neki másnap, hogy mindjárt a mézeshetekben elkezdjük,
2577 5   |                    majd bennünket, hogy mi a klasszikusok nyelvén beszélünk.
2578 5   |        klasszikusok nyelvén beszélünk. Hát a latinba bele is egyezett.
2579 5   |         idegenkedéssel viselkedett.~- Elég a latin - mondotta. - Más
2580 5   |                  majd rákapatom lassankint a görögre is.~Az esküvő előtt
2581 5   |              tájban megterítik az asztalt. A szuszogó, agg asszony beletekint
2582 5   |                     agg asszony beletekint a kenyereskosárba. Ránéz Ágnesre:~-
2583 5   |                   Ágnesre:~- Nem lesz elég a kenyerünk.~- Nem lesz elég?
2584 5   |                      Nem lesz elég? Hozunk a péktől zsemlyét. Elsétálunk
2585 5   |                Kettőt, Ágicám.~Ágnes fogja a kézitáskáját. Sétálunk a
2586 5   |                   a kézitáskáját. Sétálunk a Lovas úton, karonfogva,
2587 5   |                    Lovas úton, karonfogva, a pékhez.~Ahhoz a pékhez szokott
2588 5   |                karonfogva, a pékhez.~Ahhoz a pékhez szokott járni, amelyiknek
2589 5   |                  szokott járni, amelyiknek a Zöldkoszorú kocsmával szemben
2590 5   |               kocsmával szemben volt akkor a boltja, az Albrecht-kapu
2591 5   |                   mondom -, nézze meg majd a péknél, hány az óra.~- Jó!~-
2592 5   |                    jó, megnézem.~Átmegyünk a téren. Ő belép a boltba.
2593 5   |                 Átmegyünk a téren. Ő belép a boltba. Én künn maradok.
2594 5   |            nyolcszor-tízszer is megsétálom a ház hosszát, az én Ágicám
2595 5   |                   látom, hogy ott könyököl a pulton, és nyugodtan beszélget
2596 5   |                 sima fekete hajú leánnyal, a pékkisasszonnyal.~De megpillantom
2597 5   |                Egyszer aztán kilép. Megint a karomba öltekezik.~Várom,
2598 5   |             megszólal és mondja az órát és a percet, ő azonban nem szól
2599 5   |                   azonban nem szól semmit.~A Zöldkoszorú előtt aztán
2600 5   |                 csak.~- Az órát? Nincs óra a boltban.~- Nincs?~- Néztem:
2601 5   |                    óra.~- Ott van, lelkem, a szekrény fölött.~- Csalódol.~-
2602 5   |                ezzel egyszerre vége szakad a disputánknak. Gyere, megmutatom.~-
2603 5   |                nincsen.~- De hát nem értem a csökönyösségedet. Ha te
2604 5   |           ismételte, hogy nincs óra. Utóbb a karját is kirántotta a karomból,
2605 5   |               Utóbb a karját is kirántotta a karomból, és szinte rikácsolt:~-
2606 5   |                   bosszús voltam, de azért a hangom nyugodt maradt. Valami
2607 5   |                   hogy bizonyítsa? Hol itt a logika?~- Mert nincs igaza,
2608 5   |                szólt már szinte fuldokolva a dühtől. - Ezt nem vártam
2609 5   |                  szívem! Én addig nem ülök a vacsorához. Tartozom vele
2610 5   |                  Gyere szépen...~Már akkor a kapu előtt álltunk.~Várnunk
2611 5   |             kellett, hogy megnyissák, mert a Lovas úton akkor még alig
2612 5   |                    állott: korábban zárták a kapukat.~Hallgatott. Az
2613 5   |           Hallgatott. Az ajkát harapdálta. A szeméből könnyek gördültek
2614 5   |                  hogy én nem vagyok olyan.~A kapu kinyílik. Nagysebten
2615 5   |                  hogy néhány perc múltával a kapu újra meg fog nyílani.~
2616 5   |                     érzem, most beszéli el a disputánkat... No, az apja
2617 5   |                     No, az apja most fogja a kalapját... Most már nyílik
2618 5   |                  nyílik az ajtó... Áthalad a kisudvaron.~Várok, várok.
2619 5   |                  kisudvaron.~Várok, várok. A ház csendes. A kapu csendes.
2620 5   |               Várok, várok. A ház csendes. A kapu csendes. Nem jön senki.
2621 5   |                  is megfordultam. Elmentem a Zöldkoszorúba. Ott vacsoráztam.~
2622 5   |                  és hegyiről tövire. Ágnes a nagy beszélgetésben bizonyára
2623 5   |                   Csak azt érezte, hogy őt a pékleánynak valami érdekes
2624 5   |                 figyelmeztettem, röstellte a feledékenységét: füllentett,
2625 5   |                fordult.~De különös volt az a kis zivatar! De rémséges!
2626 5   |              különös volt!~Hát ilyen is az a lány olykor?~Hm!~Tizenkét
2627 5   |                    majd nagy ügyekben kell a szavára támaszkodnom?...
2628 5   |                  köztünk, és megkülönbözik a véleményünk? És ha majd
2629 5   |                Vajon akkor is sír-e, ha én a könyvet eléje tartom?~-
2630 5   |               könyvet eléje tartom?~- Nézd a szabályt.~És ő akkor toppantani
2631 5   |                     hogy akaratos. Látszik a szemén. És az a nézés -
2632 5   |                    Látszik a szemén. És az a nézés - hiába van nyitva
2633 5   |                   nézés - hiába van nyitva a szeme -, mintha nem volna
2634 5   |               volna nyílt. Nem lehet látni a szemében mit gondol. Mennyit
2635 5   |                 gondol. Mennyit néztem ezt a fényképet, s nem láttam
2636 5   |                     s nem láttam mégse. Az a szép ajk is... Azon a szép
2637 5   |                   Az a szép ajk is... Azon a szép ajkon vonaglott tegnap
2638 5   |                szép ajkon vonaglott tegnap a harag?.... Hm. Én azt hittem:
2639 5   |                      Hm. Én azt hittem: az a szép ajak csak mosolyogni
2640 5   |                  is! Hm.~Föl és alá jártam a szobámban.~- Az eolhárfa
2641 5   |                 eolhárfa nem az ő lelkének a zenéje. Az a hárfa gyári
2642 5   |                    ő lelkének a zenéje. Az a hárfa gyári portéka. Csak
2643 5   |                Csak mesterséges elhelyezés a bája. Szép, szép, de lélektelen
2644 5   |           gondolkodtam, tűnődöztem, vártam a levelet.~Harmadik napon...~
2645 5   |                  alighogy fölkelek, zörget a postás: levelet hoz, hogy
2646 5   |                ennyi is: megértettem, hogy a rendes tanári sorba iktattak.~
2647 5   |                iktattak.~Meghívtam ebédre, a Szarvasba. Tokaji borral
2648 5   |                    Tokaji borral ittuk meg a jó hír áldomását.~Ebéd után,
2649 5   |                    már nem azért sír, mert a hazugságát szégyenli, hanem
2650 5   |                elvesztett? Ej: nyissuk meg a hidat a megtérő bűnös előtt.~
2651 5   |                    Ej: nyissuk meg a hidat a megtérő bűnös előtt.~S mosolyogva
2652 5   |                    Ágneskám! Van-e már óra a péknél?~Nem is hordártól
2653 5   |               volna. És én annyira örültem a gondolatomnak! Egy szót
2654 5   |                   szót kapok majd válaszul a kis durcástól, és aztán...
2655 5   |                   rohanok hozzá: újságolom a háromezer forintot, újságolom
2656 5   |              háromezer forintot, újságolom a kinevezésemet... Boldogok
2657 5   |                  csak vigye el Lukács, ezt a menyasszonykámnak. Érti?
2658 5   |                   menyasszonykámnak. Érti? A menyasszonykámnak.~Lukács
2659 5   |                   mondja tiszteletesen.~És a földre pislog.~- Őneki magának?~
2660 5   |             választ?~Lukács komolyan rázza a fejét.~- Nem írt.~- De valamit
2661 5   |                  mégis?~Lukács simít egyet a halántékára fésült, ősz
2662 5   |                    mondott semmit.~És csak a padlóra pislog.~- Valamit
2663 5   |               Azazhogy... Én csak odaadtam a levelet, ahogy tetszett
2664 5   |             mondtam, hogy mondok: tiszteli a tanár úr, ezt küldte.~-
2665 5   |                 csinált?~- Hát... feltépte a levelet. Elolvasta.~- No,
2666 5   |         elszakította.~- Elszakította?~- El a, kétfelé.~- És aztán?~-
2667 5   |                   hát, izé... elém vetette a fődre.~Röstelkedve pislogott
2668 5   |                   pislogott rám. Simogatta a halántékfürtjét.~Én megkövültem.~-
2669 5   |               iszontató szörnyű mérges vót a kisasszony.~- És?~Az öreg
2670 5   |                 öreg szinte beleizzadt már a vallatásba:~- És azt mondta...
2671 5   |             firkáltam több levelet. Fogtam a fényképét, papirosba göngyöltem.
2672 5   |           fényképét, papirosba göngyöltem. A sárga rózsáját is, hajfürtjét
2673 5   |          eszmélkedtem, hogy az eolhárfának a hangjára gondolok.~~
2674 6   |                                            A HATODIK AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~
2675 6   |               ruhában jár, és bokorra köti a nyakkendőjét, mint a hetvenes
2676 6   |                  köti a nyakkendőjét, mint a hetvenes években divatozott.~
2677 6   |                  igazgató, de inkább papos a nézése és minden mozdulata.
2678 6   |                nézése és minden mozdulata. A francia papok alázatos magaviseletére
2679 6   |                    regénynek. Aztán keresi a folytatást egész életén
2680 6   |          folytatást egész életén át, de se a szerző nevét nem tudja,
2681 6   |                szerző nevét nem tudja, sem a címet. Ámbátor az én regényrészemnek
2682 6   |                   lehetne címe. Ez lehetne a címe: Miért buktam meg a
2683 6   |                   a címe: Miért buktam meg a negyedik osztályban?~Tizennégy
2684 6   |             világot megunt embernél. Abban a nagy házban laktam, amelyik
2685 6   |                nagy házban laktam, amelyik a régi Stáció utcának a második
2686 6   |              amelyik a régi Stáció utcának a második háza volt.~Egy udvari,
2687 6   |                  szobácskában helyeztek el a harmadik emeleten. Bizonyára
2688 6   |                  De hát diáknak minden jó. A fő az, hogy éljen és tanuljon.~
2689 6   |                örültem, hogy nagy az ablak a szobácskán. Pedig hát jobb
2690 6   |                 befalazni!~Az ablak persze a folyosóra nézett, a harmadik
2691 6   |                 persze a folyosóra nézett, a harmadik emeleti folyosóra,
2692 6   |             harmadik emeleti folyosóra, de a másodikra is leláthattam
2693 6   |                ahogy kihajlok, látom, hogy a kilencedik numerusú ajtóban
2694 6   |                türkizszín, kék csokrocska. A harisnyája is kék, csakhogy
2695 6   |                  világosabb kék szín, mint a szoknyája. Valami szalmaszékecskén
2696 6   |                 azt véltem, hogy vak. Mert a szeme be volt hunyva. Az
2697 6   |                    tanul.~Gyönyörű volt az a fehéres, finom arca színe!
2698 6   |               Aztán az is szép volt, ahogy a könyvére hajolt, és a hajának
2699 6   |                ahogy a könyvére hajolt, és a hajának egy fürtöcskéje
2700 6   |                   kövér asszonyka, és szól a leánynak. A leány fölkel.
2701 6   |             asszonyka, és szól a leánynak. A leány fölkel. Álltában még
2702 6   |                fölkel. Álltában még szebb! A termete ugyan éretlen még,
2703 6   |          helyenkint duzzadozni kezdő.~Mint a rózsabimbó, mikor már a
2704 6   |                    a rózsabimbó, mikor már a belső színei mutatkoznak!~
2705 6   |                   nem véletlenül néztem le a második emeletre. S lenéztem
2706 6   |                    fiatal asszonnyal. Mind a ketten kesztyűsen, napernyősen.
2707 6   |            napernyősen. Indultak valahova. A leányon az előbbi napi kékszín
2708 6   |                előbbi napi kékszín ruha, s a fején fehéresszürke posztókalap;
2709 6   |                 fehéresszürke posztókalap; a kalapon díszül fehér galambszárny.
2710 6   |              díszül fehér galambszárny. És a harisnyája halványkék.~S
2711 6   |          kedves-könnyedkén lépdegélt abban a formás topánkában!~A következő
2712 6   |                 abban a formás topánkában!~A következő napokban már tudtam,
2713 6   |                  napokban már tudtam, hogy a család feje tenorista valamelyik
2714 6   |               templomban, és hogy Janovics a neve, Janovics Vendel.~A
2715 6   |                   a neve, Janovics Vendel.~A kapu alatt néztem meg persze,
2716 6   |                alatt. Mert két kapuja volt a háznak: az egyik az Üllei
2717 6   |                Üllei útra nyílt, másik meg a; Stáció utcára. Én az Üllei
2718 6   |                 laktam, hát arra jártam ki a Kálvin téri gimnáziumba.
2719 6   |                Kálvin téri gimnáziumba. Ők a másik kapun jártak ki.~És
2720 6   |                redőkben lógott az arcán és a nyakán. Mintha nem is a
2721 6   |                    a nyakán. Mintha nem is a maga bőrében járna, hanem
2722 6   |                szabott, nagyobb bőrben. És a hangja olyan vastag volt,
2723 6   |                     hogy beállhatott volna a tenorista mellé basszistának.~
2724 6   |              tenorista mellé basszistának.~A három nő mégis hasonlított
2725 6   |                    valamennyire egymáshoz. A szemük nyugodt, szinte álmos
2726 6   |                  nézése egyezett. Csakhogy a leány úgy nézett, mint aki
2727 6   |                  mint aki tündérálmot lát, a pőtye bőrű öreg­asszony
2728 6   |                  mint valami álmos víziló.~A tenoristát csakhamar megismertem
2729 6   |                   járt, mintha borsó volna a cipőjében. A macskánk szokott
2730 6   |                   borsó volna a cipőjében. A macskánk szokott úgy járni
2731 6   |               annak az angyalképű leánynak a papája! Különösen tetszett,
2732 6   |                    ruha van rajta, és hogy a haja gondosan van megfésülve,
2733 6   |                   csodálkozva láttam, hogy a felesége az ablakban fésüli
2734 6   |                  ablakban fésüli és keféli a tenoristának a haját, de
2735 6   |                   és keféli a tenoristának a haját, de a tenorista nincs
2736 6   |                   tenoristának a haját, de a tenorista nincs ott.~Igen
2737 6   |                    nincs ott.~Igen rányílt a szemem: akkor láttam parókát
2738 6   |               Csakhamar megjegyeztem, hogy a leány néhány perccel később
2739 6   |                haza az iskolából, mint én.~A következő nap már vártam
2740 6   |                   következő nap már vártam a kapujuk előtt, a Katona
2741 6   |                    vártam a kapujuk előtt, a Katona szabó boltja mellett.
2742 6   |             Megnézem - gondoltam -, milyen a leány közelről.~És egyszer
2743 6   |                    egyszer csak megjelenik a járókelők közt az én kék
2744 6   |                    kék tündérem. Jön azzal a gyönyörű, ringó járással,
2745 6   |               ringó járással, ahogyan csak a tizennégy éves leányok tudnak
2746 6   |                  leányok tudnak járni. Jön a kis fehér selyem napernyő
2747 6   |               fehér selyem napernyő alatt. A bal kezében fehér viaszosvászonba
2748 6   |               mintha annyi súlya nem volna a testének, mint amennyit
2749 6   |              nézett. S micsoda formás volt a topánkája!~Jött.~A lélegzetem
2750 6   |                    volt a topánkája!~Jött.~A lélegzetem is elállott.
2751 6   |                    izzó szívvel mentem föl a szobácskámba.~És az ablakba
2752 6   |               volna, ha olyan hosszú volna a nyakam, mint a zsiráfé.~
2753 6   |                hosszú volna a nyakam, mint a zsiráfé.~De nem lehetett
2754 6   |                 lakók gyakorta megjelentek a folyosón: feltűnt volna.~
2755 6   |                feltűnt volna.~Aznap persze a tanulás helyett verset írtam:~
2756 6   |                   írtam:~Láttam őt! - volt a címe.~S így kezdődött:~Csodát
2757 6   |                mert nekik csütörtökön volt a szünetük, nekünk szerdán
2758 6   |                    percre láthattam, amint a kékcsokros fejecske az ablakhoz
2759 6   |                   nem hajolt.~Pénzt kértem a kosztosasszonyomtól rajzfüzetre,
2760 6   |                 Felhő volt az égen, árnyék a világon.~Szomorú volt minden...~
2761 6   |                 ott falogatok majd valamit a leckékből az órák előtt.~
2762 6   |                leckékből az órák előtt.~De a fiúk bolondoztak. Király
2763 6   |                   bolondoztak. Király Pál, a latintanár hamarabb belép,
2764 6   |               csillagesőként hullottak rám a tanévek végén. Az apák úgy
2765 6   |                   mutogattak rám otthon és a szomszéd falvakban, mint
2766 6   |            borított el. Könnyezve átkoztam a parókás tenoristát, hogy
2767 6   |                    pillantok az ablakomon.~A többi professzornak már
2768 6   |                    után mindjárt nekidőlök a délutáni tárgyaknak. Nagy
2769 6   |                    eltökéléssel duruzsolom a délutáni leckét, de az elmém
2770 6   |                   hogy hátha éppen kint ül a csodálni való leány. És
2771 6   |                  És hiába őrlöm, morzsolom a leckét, a szavak nem akarnak
2772 6   |                 őrlöm, morzsolom a leckét, a szavak nem akarnak átvándorolni
2773 6   |                   nem akarnak átvándorolni a könyvből a fejembe.~- Végre
2774 6   |                    átvándorolni a könyvből a fejembe.~- Végre is - vélekedtem -
2775 6   |              gondol. Aki ivott, nem gondol a vízre. Tehát én is azért
2776 6   |                 Tehát én is azért gondolok a lányra, mert nem pillantok
2777 6   |                  Az arcát nem láttam, csak a haját, a nyakát meg a kezét.
2778 6   |                  nem láttam, csak a haját, a nyakát meg a kezét. Elbájoló
2779 6   |                 csak a haját, a nyakát meg a kezét. Elbájoló volt!~Bennem
2780 6   |               felejtsem, és hát szemléltem a leányt tovább.~Egyszer aztán
2781 6   |                   fölkel. Várom, hogy kiül a folyosóra. Hát ki is lép
2782 6   |                  kalaposan és napernyősen. A kezében a fehér viaszosvászon
2783 6   |                  és napernyősen. A kezében a fehér viaszosvászon könyvcsomó.~
2784 6   |                     hogy estig kóvályogtam a Duna-parton, mint valami
2785 6   |              szólított ki.~Ebéd után térek a szobácskámba. Az ablak nyitva
2786 6   |                    Minden ablak nyitva van a házban. A szép szeptember
2787 6   |                 ablak nyitva van a házban. A szép szeptember végi nap
2788 6   |               szeptember végi nap kicsalja a lakókat a folyosóra. A pőtye
2789 6   |                végi nap kicsalja a lakókat a folyosóra. A pőtye bőrű
2790 6   |            kicsalja a lakókat a folyosóra. A pőtye bőrű vénasszony is
2791 6   |               meleg bizsergés vonult végig a szívemtől a sarkamig.~A
2792 6   |                   vonult végig a szívemtől a sarkamig.~A leány kilép.
2793 6   |                    a szívemtől a sarkamig.~A leány kilép. Tehát csakugyan
2794 6   |                   kilép. Tehát csakugyan ő a Flóra! Ó, Flóra! Flóra!~
2795 6   |                  hiába fogtam két tenyérbe a fejemet. A tihanyi ekhó
2796 6   |                    két tenyérbe a fejemet. A tihanyi ekhó csak tizenhatszorosan
2797 6   |              tizenhatszorosan zengi vissza a beléje kiáltott szót, az
2798 6   |                lelkem tizenhatezerszer ezt a gyönyörű szót: Flóra.~S
2799 6   |                lilaszín ruha van rajta, és a hajában is ugyanolyan csokor,
2800 6   |                  Mért ragyog oly gyönyörűn a szeptemberi nap ma?~Hogyne
2801 6   |                tekinte: Flóra mosolygott. ~A vers díja aznap délután
2802 6   |               gyászos szekunda volt...~No, a kitűnő bizonyítványnak már
2803 6   |                  El voltam keseredve, mint a baróti juhtúró. Micsoda
2804 6   |            ismeretlen leánnyal töltöm tele a fejemet! Flóra mosolygott,
2805 6   |                nekem!~S végiggondoltam: mi a legszentebb? - megesküdtem
2806 6   |          megesküdtem nagy szent fogadással a Soroksári utca sarkán, a
2807 6   |                   a Soroksári utca sarkán, a fehér elefántról elnevezett
2808 6   |                    fűszeres bolt előtt. De a karmelita szerzetes nem
2809 6   |                    magamnak.~S fordítottam a vitorlát egyenesen a Kecskeméti
2810 6   |           fordítottam a vitorlát egyenesen a Kecskeméti utcának. Lesétáltam
2811 6   |                  utcának. Lesétáltam egész a Kecskeméti-házig, amelyre
2812 6   |             amelyre akkoriban rakhatták rá a kőből kifaragott hét vezért,
2813 6   |                  hét vezért, mert még mind a hét újnak tetszett. Flóra
2814 6   |                    jár, az angol apácákhoz a Lipót utcába.~És Flóra csakugyan
2815 6   |                  csakugyan megjelent. Jött a lila színű ruhában, lilaszín
2816 6   |             ruhában, lilaszín harisnyában. A szívem repesett. Csodálkoztam,
2817 6   |               suhant volna el mellettem...~A nyomába indultam. És néztem,
2818 6   |                 indultam. És néztem, ittam a szememmel minden színét,
2819 6   |                    ebből megint vers lett. A Hét vezér volt a címe, s
2820 6   |                vers lett. A Hét vezér volt a címe, s el volt benne mondva,
2821 6   |                volt benne mondva, hogy áll a hét vezér mozdulatlanul,
2822 6   |           leánylábon haladó orgonabokor, s a hét vezér utána fordul:~-
2823 6   |                 Ilyet bizony soha.~És szól a vén Álmos: Világot bejártam,~
2824 6   |               láttam.~Végül Lehel megfújja a kürtjét, és összehívja vele
2825 6   |         körülhordozzák.~Buta vers volt, de a szívemben született. És
2826 6   |                 éjfél után kettőig tartott a teljes megszületése.~Persze
2827 6   |            megszületése.~Persze hiába volt a nagy eskü: darabig ha meg
2828 6   |                 álltam, hogy nem néztem le a második emeletre, mindig
2829 6   |                 csattant? - le kell néznem a verklire, mert hiszen más
2830 6   |                  lakók is lenéznek. És hát a veréb: csupán csak természetrajzi
2831 6   |                 mivel táplálkozik.~Azokban a napokban F-betűs mandzsettagombot
2832 6   |              vettem, és lila színű tintát. A lila színű tinta jobban
2833 6   |                tinta jobban tetszett, mint a fekete. Az iskolapadba egy
2834 6   |                    akadt valami dolgom ott a Kecskeméti utcán délután
2835 6   |             délután négy órakor. Odajártam a papírkereskedésbe, a kirakatok
2836 6   |             Odajártam a papírkereskedésbe, a kirakatok szemlélésére;
2837 6   |                rövidebben nem lehetett.~De a leányhoz nem jutottam közelebb.
2838 6   |               megszólítsam. Csak vártam őt a hét vezérrel, és jártam
2839 6   |            vezérrel, és jártam utána, mint a Hold a Föld körül.~Egyszer
2840 6   |                  jártam utána, mint a Hold a Föld körül.~Egyszer aztán
2841 6   |                     Nyugodt és komoly volt a pillantása, mint a holdvilágé
2842 6   |                    volt a pillantása, mint a holdvilágé a tavaszi felhők
2843 6   |              pillantása, mint a holdvilágé a tavaszi felhők között. Engem
2844 6   |               persze megint dőltek belőlem a versek.~Lassankint zordra
2845 6   |                  eső esett, hol szél fújt. A Múzeum-kert fáiról a Kálvin
2846 6   |                 fújt. A Múzeum-kert fáiról a Kálvin térre sodorta a szél
2847 6   |              fáiról a Kálvin térre sodorta a szél a faleveleket. Flóra
2848 6   |                Kálvin térre sodorta a szél a faleveleket. Flóra már meleg
2849 6   |                  viselt. Elbűvölő volt! Az a kabát és kalpag legalábbis
2850 6   |               délelőtt az ablakomra tűzött a verőfény. Miért ne nyitnám
2851 6   |                    elmozdult onnan, néztem a helyét, néztem álmodozó
2852 6   |              álmodozó szemmel sokáig.~Azon a vasárnapon tanulás helyett
2853 6   |              életet.~S megtörtént velem az a csúfság, hogy nekem is osztottak
2854 6   |                   nekem is osztottak intőt a hónap végén. Az intőt a
2855 6   |                    a hónap végén. Az intőt a kosztosgazdám elé kellett
2856 6   |          rettegésben éltem, hogy kitudódik a névhamisítás. Arról nem
2857 6   |                álltam két hosszú napon át.~A harmadik nap szombat délután
2858 6   |                   volt, s én négy óra felé a Váci utcában járkáltam.
2859 6   |                 volt ott akkoriban látható a ház sarkában befalazottan,
2860 6   |                   állott. Mindig szerettem a könyveket, és soha nem mentem
2861 6   |                  könyvesbolt mellett, hogy a kirakatát meg ne nézzem.~
2862 6   |                    Ott, ahogy szemlélgetem a könyveket, az egyiken ezt
2863 6   |                  könyveket, az egyiken ezt a címet látom: Erdély flórája.
2864 6   |               címet látom: Erdély flórája. A szívem heves dobogásnak
2865 6   |                    heves dobogásnak indul. A szemem előtt egyszerre kék
2866 6   |             egyszerre kék színűvé változik a világ. Nézem az órámat:
2867 6   |                    tanultam, nem volt időm a társaséletre. Akkor mindjárt
2868 6   |                  hogy egy fiúnak elmondjam a titkomat. Búza Jancsinak
2869 6   |            titkomat. Búza Jancsinak hívták a fiút. Érdeklődéssel hallgatott,
2870 6   |                     és hát tetszettek neki a verseim is.~Erre igen összebarátkoztunk.
2871 6   |           láthattam, csak hozzá siettem. Ő a Zöldfa utcában lakott egy
2872 6   |                Búza Jancsit nem háborgatta a szépséges megjelenéseivel.~
2873 6   |                    Vilmáról, és annyi volt a mondanivalónk, hogy csak
2874 6   |                   mondanivalónk, hogy csak a vacsoraidő választott szét
2875 6   |                 kívánta.~Állunk, ácsorgunk a Papnevelő utca sarkán. Egyszer
2876 6   |                 jönnek, oszladoznak kifelé a klastromból a lányok. Jönnek,
2877 6   |           oszladoznak kifelé a klastromból a lányok. Jönnek, jönnek.
2878 6   |                  közülük Flóra, mint mikor a cserépbögrék közül előtűnik
2879 6   |                cserépbögrék közül előtűnik a finom porceláncsésze.~-
2880 6   |              Melyik?~- Még kérdezheted? Az a kék bársony kalpagos.~Nézi.
2881 6   |                    bársony kalpagos.~Nézi. A leány jön. Ellépked mellettünk
2882 6   |               tárgyak mellett. Nekem repes a szívem. Nem is bírok szólani.
2883 6   |                Flóra milyen templomba jár.~A templom tetszett. Gondolatok
2884 6   |                ébredtek bennem, hogy talán a katolikus vallás mégsem
2885 6   |                olyan alacsony valami, mint a tanárok hirdetik. Milyen
2886 6   |               Mintha mennyből szállana alá a hangjuk! Szép vallás, gyönyörű
2887 6   |                 vallás, gyönyörű vallás ez a katolikus!~És hosszan néztem
2888 6   |                lengő angyal látszott.~- Ez a kép sokkal szebb volna -
2889 6   |                    kijönnek. Flóra megállt a Lipót utcán, a Papnevelő
2890 6   |               Flóra megállt a Lipót utcán, a Papnevelő utca mellett,
2891 6   |                    két leánnyal csevegett. A napernyőjük néhány percig
2892 6   |                  felém volt fordulva: csak a szoknyáját és a lábát láttam.
2893 6   |             fordulva: csak a szoknyáját és a lábát láttam. Egy nagy kőlapnak
2894 6   |                  láttam. Egy nagy kőlapnak a közepén állt. És én attól
2895 6   |                 fogva gyakran bámultam azt a kőlapot.~Még évek múlva
2896 6   |                    volna.~Egy szeles napon a postás ment hozzájuk, és
2897 6   |               ajtóban maradt. Leszakította a címszalagot, és belenézett
2898 6   |                 címszalagot, és belenézett a lapba. A címszalagot a szél
2899 6   |                     és belenézett a lapba. A címszalagot a szél elkapta,
2900 6   |          belenézett a lapba. A címszalagot a szél elkapta, és az udvar
2901 6   |                   valami őrült rohantam le a szobámból. Reszketve gondoltam
2902 6   |             Reszketve gondoltam arra, hogy a címszalagot valaki fölveszi.
2903 6   |              Vittem magammal, mint kincsét a tolvaj.~A címszalagon a
2904 6   |                     mint kincsét a tolvaj.~A címszalagon a tenorista
2905 6   |                    a tolvaj.~A címszalagon a tenorista neve állt: Janovics
2906 6   |               becsülve. Összecsókoltam azt a szalagot, és az arcomhoz
2907 6   |                    Flóra! Flóra! Mily édes a papiros is, amit a kezed
2908 6   |                    édes a papiros is, amit a kezed érint!~Másnap a tárcámba
2909 6   |                 amit a kezed érint!~Másnap a tárcámba tettem, s éreztem,
2910 6   |                    tettem, s éreztem, hogy a kabátom bal fele melegebb,
2911 6   |                    bal fele melegebb, mint a többi része.~De hátha én
2912 6   |               hátha én is küldenék valamit a postán?~Ez a gondolat szinte
2913 6   |              küldenék valamit a postán?~Ez a gondolat szinte megremegtetett.~
2914 6   |               Írtam egy vallomást versben. A vallomás hosszú volt és
2915 6   |               mondva, hogy egy bús ifjúnak a szíve lángol a Föld és Ég
2916 6   |                 bús ifjúnak a szíve lángol a Föld és Ég legszebb leányáért,
2917 6   |                    mécse.~De még nem ütött a boldogság órája,~amelyben
2918 6   |                  órája,~amelyben felpattan a koporsóm závára...~És más
2919 6   |           gondolatjel és kiáltójel között.~A levelet kék színű borítékba
2920 6   |                 Aztán egész délután lestem a levélhordót.~Hát végre-valahára
2921 6   |               órakor meg is jelent. Láttam a kék borítékos levelet a
2922 6   |                    a kék borítékos levelet a kezében. Akkora szívdobogással
2923 6   |               Akkora szívdobogással lestem a történendőket, hogy szinte
2924 6   |                    szinte aléldoztam belé.~A csengetésre a pőtye vénasszony
2925 6   |             aléldoztam belé.~A csengetésre a pőtye vénasszony jelent
2926 6   |             vénasszony jelent meg. Elvette a kék levelet. Ma se tudom,
2927 6   |                tudom, hogy mint vélekedett a koporsóm závára felől.~Decemberben
2928 6   |                    is dideregtem, de belől a mellemben meleg volt, meleg!
2929 6   |               Olyan piros színek nincsenek a világ legjobb festőinek
2930 6   |                    világ legjobb festőinek a palettáján se.~S következett
2931 6   |          palettáján se.~S következett este a vers: A piros leányról.~
2932 6   |                   következett este a vers: A piros leányról.~Egyszer
2933 6   |                   mosolyog. Flóra könyveit a mókus hozza. Elegáns, fiatal
2934 6   |                 kíséri, hazáig kíséri. Még a kapun is befordul vele.~
2935 6   |                megint csak ott kóvályogtam a Kecskeméti utcán.~Hátha
2936 6   |                    Csúnya havas eső esett. A fiákeresek is összeguborodva
2937 6   |                    is összeguborodva ültek a kaucsuk gallérjaik alatt.
2938 6   |                  alatt. Várok egy kapuban. A kék bársonykabát egyszer
2939 6   |            előtűnik. Esernyő alatt persze. A cilinderes mókus tartja
2940 6   |               tartja az esernyőt. És Flóra a karjába öltekezve jön.~Velem
2941 6   |            öltekezve jön.~Velem felfordult a világ!~Aléldozó szívvel
2942 6   |                    azt akartam tudni, hogy a kapu alatt csókolódznak-e.
2943 6   |               csókolódznak; meghalok, mint a villámtól sújtott fa, egyszerre
2944 6   |                szótlanul.~S követtem őket.~A kapu alatt nem csókolództak.
2945 6   |                 alatt nem csókolództak. De a mókus fölment vele az emeletre,
2946 6   |             fölment vele az emeletre, s be a lakásukba.~A versek özönével
2947 6   |                emeletre, s be a lakásukba.~A versek özönével dőltek azokban
2948 6   |                    özönével dőltek azokban a napokban a hűtlen kedveshez,
2949 6   |                  dőltek azokban a napokban a hűtlen kedveshez, persze
2950 6   |               persze fekete tintával, mert a lilát már gyűlöltem. És
2951 6   |                 meghalok.~...Nem, nem így: a szobámban lövöm magamat
2952 6   |            szobámban lövöm magamat szíven. A verseimet letisztázom előbb,
2953 6   |               Janovics Flóra kisasszonynak a II. emeleten.~...Ez se lesz
2954 6   |            emeleten.~...Ez se lesz jó. Azt a mókust lövöm le előbb az
2955 6   |                      Ezt magáért tettem.~S a következő pillanatban magammal
2956 6   |                   az eltökélésem, csak épp a pisztoly hiányzott. Eközben
2957 6   |           hiányzott. Eközben elkövetkezett a karácsonyi vakáció. Haza
2958 6   |                 hogy kije-mije Flórának az a fiatalember. Szinte belebetegedtem
2959 6   |         fiatalember. Szinte belebetegedtem a gyötrődésbe.~Azokban a napokban
2960 6   |      belebetegedtem a gyötrődésbe.~Azokban a napokban persze ő se járt
2961 6   |                  mikor látogat el hozzájuk a fiatalember, s mikor mennek
2962 6   |                    mennek együtt valahova.~A lesés persze az ablakból
2963 6   |                   ablakból történt, olykor a szállongó hópelyheken át,
2964 6   |             szállongó hópelyheken át, hogy a fejem szédült belé, olykor
2965 6   |                 fejem szédült belé, olykor a reggeli elmulasztásával,
2966 6   |                Ahogy félrehúzom egy reggel a kárpitot, s lenézek, hát
2967 6   |                   kárpitot, s lenézek, hát a sokat átkozott mókus ott
2968 6   |                sokat átkozott mókus ott ül a szobájuk ablakában egy ingre
2969 6   |               Testvérbátyja vagy mije volt a leánynak.~A kiállott gyötrelmek
2970 6   |                 vagy mije volt a leánynak.~A kiállott gyötrelmek után
2971 6   |              másvalaki jön, és az nem lesz a testvér-valakije!? Irtóztató
2972 6   |                    Irtóztató volt nekem ez a gondolat!~Akárhogyan is
2973 6   |                 lehet megszólítanom! Talán a lépcsőn...~S napokon-éjeken
2974 6   |                zúgott, katakolt, gőzölgött a fejem: hogyan álljak eléje?
2975 6   |               üdvözöltem, mint Arkhimédész a fizikai találmányait. Szinte
2976 6   |             kurjongatni:~- Megvan! Megvan!~A forma ez volt:~Szokatlan
2977 6   |                  végre is kezet nyújt. Azt a kis kiskesztyűs kezét fogja
2978 6   |                     S ahányszor elmondtam, a gyönyörűség hulláma ömlött
2979 6   |               hulláma ömlött rajtam végig.~A következő nap már nem a
2980 6   |                    A következő nap már nem a Papnevelő utcán vártam,
2981 6   |                    sarkán. S mikor előtűnt a Kecskeméti utca végén, siettem
2982 6   |                   lépcsőjükre. Fölfutottam a második emeletig, s onnan
2983 6   |                     hogy az első emeleten, a gázlángnál találkozzunk.~
2984 6   |                    akkor kellett valakinek a lépcsőt koptatnia.~S mikor
2985 6   |                  Flóra elhaladt mellettem, a szemét lesütve, egykedvűen,
2986 6   |                 egy tündérvilágom süllyedt a semmiségbe.~Most milyen
2987 6   |              Jártak, jártak, mindig jártak a lépcsőn! Micsoda nyugtalan
2988 6   |                   Micsoda nyugtalan nép ez a pesti, hogy nem bír otthon
2989 6   |                 Volt úgy, hogy éppen abban a pillanatban, mikor Flóra
2990 6   |                lépcsőre lebbent, üres volt a lépcsőház, s én emelkedő
2991 6   |              magamban:~Szokatlan valami...~A következő percben megjelent
2992 6   |                következő percben megjelent a nyomában valaki, vagy fölülről
2993 6   |                    fölülről fordult valaki a lépcsőre, és kipp-kopp-csissz-csossz -
2994 6   |       kipp-kopp-csissz-csossz - elrontotta a bemutatkozást.~Mindig hozott
2995 6   |                    napon!... Flóra jön, és a lépcső üres...~A második
2996 6   |                   jön, és a lépcső üres...~A második emeleti lépcső közepén
2997 6   |                  aki fölülről vagy alulról a lépcsőre indul! Csak most
2998 6   |         meghallgatta volna az imádságomat: a lépcső hangtalan, szinte
2999 6   |             egyre-másra, egyre feljebb.~És a gázláng is mintha növekedne...
3000 6   |                Mintha az is lobogva örülne a nagy következendőknek.~Szédülés