1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 Inc | Decemberi est. Köd az utcán. Köd a lelkeken is.~
2 Inc | megint valaki. Végigkószál az üres termeken. Végre benéz
3 Inc | világ? Vagy mi? - harsog az ott ülőkre.~Szintén öregúr.
4 Inc | ilyenkor - mormogja a másik.~Az érkezett maga is leül a
5 Inc | toldottsága katonai múltra vall. Az is: ezredesi címmel kvietált.~
6 Inc | valamelyes barna haja, de még az is rövidre van nyírva.~-
7 Inc | is megvárhatnánk - mondja az ezredes. - Ámbátor... azt
8 Inc | ma.~Épp indulnának, mikor az ajtó megnyílik, és egy potrohos
9 Inc | veletek tartok - feleli az öregúr. - Egyik fiam sincs
10 Inc | hát nincs hol töltenem az estét. A két pattantyús
11 Inc | bennünket terített asztal.~Az úton még két kaszinói tag
12 Inc | bundája gallérjából csak épp az orra vereslik elő.~Az idő
13 Inc | épp az orra vereslik elő.~Az idő már akkor nyolc felé
14 Inc | meleget áraszt.~Leültek az asztal köré.~- Há-há-hányan
15 Inc | te nem vagy agglegény~- Az vagyok biz én. A három fiam
16 Inc | mondani.~- A festő fiad...~- Az se, csak hasonlít rám: unokaöcsém.~
17 Inc | szintén együtt tölthetnénk az estét. Javaslom, hogy alakuljunk
18 Inc | ivott, ki kávét.~- Ezen az egy napon mégis irigylem
19 Inc | csatlakozott hozzájuk. - Csak az vigasztal, hogy az esztendő
20 Inc | Csak az vigasztal, hogy az esztendő többi napján aztán
21 Inc | a tarkóig kopasz bíró. - Az egér csak a csemegét látja...~
22 Inc | bankigazgató nevetett:~- Az Isten azért adta a szerelmet,
23 Inc | senki.~A tanár fölemelte az ujját:~- A szerelem a lélek
24 Inc | veszedelem, nem vonul-e végig az egész világtörténelmen?
25 Inc | A férfi csak a nőnek az életét szolgálja a maga
26 Inc | szolgálatukba szegődtek. Mármost az is bizonyos, hogy erről
27 Inc | hegedűszóra írt uvertűrje annak az unalmas operának, amelynek
28 Inc | vélekednek a házasságról, mintha az valami virágos sziget volna,
29 Inc | innen maradtak a parton. Az ilyeneket helyreigazítjuk,
30 Inc | helyreigazítjuk, megerősítjük az agglegényi sorban. Erre
31 Inc | akiknek nem volt belépőpénzük az ököritói vigalomba, s aznap
32 Inc | tölthetjük kellemesebben az estét, mintha ki-ki elbeszéli:
33 Inc | Csak a báró legyintett:~- Az é-é-én történetem e-e-egy
34 Inc | mondjuk is el a történetünket, az is érdekes.~Az agglegények
35 Inc | történetünket, az is érdekes.~Az agglegények vidáman helyeselték
36 Inc | gyújtó! Hol a csengő?~Ekkor az ajtó kitárult, mind a két
37 Inc | égő karácsonyfa jelent meg az ajtóban. Fehér leányka hozta.
38 Inc | s a karácsonyfát némán az asztal közepére állította.~
39 Inc | asztal közepére állította.~Az agglegények elámultan és
40 Inc | csak két-három nap működik. Az első év programja: minden
41 1 | AZ ELSŐ AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~
42 1 | ELBESZÉLÉSE~Szakállas Magdolna~Az első elbeszélő hát a katona.
43 1 | Különösen kadét koromban. Az akkori naplóim tele vannak
44 1 | lánynevekkel. De hát régen volt az! Még akkor éltek tündérek
45 1 | Hadnagy koromban. Tyű, az gyönyörű lány volt! Gyö-nyö-rű!
46 1 | polgármesternek a leánya volt az. Egy kis csucsori szájú,
47 1 | egyszerre megbocsátanátok az egész női nemnek.~Hogy is
48 1 | elővehessem.~- Szép hölgy - mondta az egyik. - Csak az orra kissé
49 1 | mondta az egyik. - Csak az orra kissé hegyes.~- Mit
50 1 | csakugyan hegyeske volt az orra. Különös, hogy mindig
51 1 | Különös, hogy mindig néztem az arcát, de ezt a hibácskát
52 1 | Otthon nem tudtak semmit az én boldog ismeretségemről.
53 1 | inkább komoly, mint víg. Az egyetlen valami, amit megelégedéssel
54 1 | megelégedéssel láttam rajta, az volt, hogy még hegyesebb
55 1 | volt, hogy még hegyesebb az orra, mint az én Katicámnak.
56 1 | hegyesebb az orra, mint az én Katicámnak. De hát gondoltam:
57 1 | Katicámnak. De hát gondoltam: az a fő, hogy boldogítani fogja
58 1 | megvénült arccal fogadott az udvaron. A szokott fekete
59 1 | erős dalia. De a szeme nem az a vidáman csillogó, mint
60 1 | szokott lenni. A hangja sem az a vígan kurjantó. A mozdulatai
61 1 | nátha se volt rajtam.~Aztán az anyám jött elém. Azon nem
62 1 | Azon nem látszott változás. Az öregasszony mindig egy forma,
63 1 | sárgásfehér színt öltött az arca, mint amilyen a Pompejiban
64 1 | a bátyám olyan figyelmes az asszonyka iránt, mintha
65 1 | vetődött királyné volna. Az asszonyka meg, mintha a
66 1 | hanem lakája. S mintha arra az egy napra megengedte volna
67 1 | hittem a szememnek, hogy az én bükkfaderekú bátyám annyira
68 1 | inkább rendjén valónak, ha az asszonyka alázatoskodik
69 1 | ember házában mindig a férfi az úr. No lám, hogy a nyakára
70 1 | hogy a nyakára kerekedett az a hitványka bodzabél kisasszony.~
71 1 | étkezőkocsiról jött hozzánk. Az csak ramszteket süt jól,
72 1 | Házasodok én is!~De tudj’ az Isten: haboztam. Lehet,
73 1 | mondják rá, hogy hegyes az orra...~Tíz óra tájt az
74 1 | az orra...~Tíz óra tájt az anyám lefekszik.~Az asszonyka
75 1 | tájt az anyám lefekszik.~Az asszonyka még velünk marad.
76 1 | Pali kezet csókol neki. Az asszony megcsókolja Palinak
77 1 | mélyedt szemmel pipázott ott az asztalnál, hogy a nyilatkozás
78 1 | boldog vagy-e te ezzel az asszonnyal?~A bátyám vonint
79 1 | erről szó sem lehet. Ez az asszony nem közönséges tisztaságú
80 1 | kellemetlenségeket, de hiába, az érzékenysége megbecsülni
81 1 | kérdez? Hát olyan nagy baj az? Hiszen nem vagy te szótalan
82 1 | ugyan megmártogatott engem az én feleségecském. Tudod,
83 1 | én? Szakállas Magdolna. Az. Csak annyit mondok: ha
84 1 | magyarázata magától is:~- Az én mézesheteim csak három
85 1 | megismertelek...~- Micsoda?~- Az, hogy én vagyok-e a szívedben
86 1 | én vagyok-e a szívedben az első?~- Hát persze, hogy
87 1 | istennek. Igen nyugtalanított az a gondolat, hogy a te szíved
88 1 | hogy olyan férfi legyen az életem társa, akinek a szíve...
89 1 | mezőn. Ahogy hazatérek, az anyám hosszú arccal lép
90 1 | díványon. Hason fekszik. Az arca a két tenyerében, zsebkendőben.
91 1 | a lelke.~- De hát szólj, az isten áldjon meg! Ki bántott?~
92 1 | fényképet, és elém veti az asztalra.~- Hazudtál tegnap!
93 1 | tegnap! Hazudtál! Ó!~Ez az ó olyan kín-fájdalmas hosszú
94 1 | primadonnának a fényképe. Éppen az az egy leányfénykép, amelyikért
95 1 | primadonnának a fényképe. Éppen az az egy leányfénykép, amelyikért
96 1 | gondoltam. De hogy került ki ez az egy is az íróasztalomból?
97 1 | hogy került ki ez az egy is az íróasztalomból? Igaz: még
98 1 | vettem át, a tenta ott állt az asztalon. A Besenyey fiú
99 1 | Bevittem nagy diadalmasan az asszonykához. Ott ült a
100 1 | asszonykához. Ott ült a széken az ablak mellett, és az ablakdeszkára
101 1 | széken az ablak mellett, és az ablakdeszkára borulva zokogott.~-
102 1 | zokogás egyszerre elszűnt. Az arcát még nem emelte fel.
103 1 | Ez egy primadonnának az arcképe. Az öcsém hozta.
104 1 | primadonnának az arcképe. Az öcsém hozta. Tudod, hogy
105 1 | pajtásaim forgatták.~- Nézd itt az írást. Egy férfinak a neve
106 1 | olvastad.~Egyszerre fölemelte az arcát a zsebkendőről, és
107 1 | egyszerre látta, hogy csakugyan az.~Igen röstelkedett. Csaknem
108 1 | rajta felejtettem a kulcsot az íróasztalomon. Ha azokra
109 1 | más eszembe jutott, csak az nem.~Naplók is hevertek
110 1 | és így még egyszer átélem az életemet. Hát a januáriusok
111 1 | imitt-amott egy nap, mint az olvasóban a miatyánk.~No,
112 1 | volna. Megkérdezte volna az anyánkat: szoktam-e? Anyánk
113 1 | kellett vinnem a házba.~Az anyám kétségbeesett. A házbeliek
114 1 | szinte magam is elhalva az ijedelemtől.~És lebocsátom
115 1 | díványra terült, a kezében volt az egész fényképcsomó. Egy
116 1 | eldobta magától.~- Tehát ez az! - hörögte vérfagyasztó
117 1 | Mentem a rétre, mentem az erdőre. Egyszer le is heveredtem
118 1 | hazakerültem. Beleselkedtem az ablakon. Ott ültek az anyámmal
119 1 | Beleselkedtem az ablakon. Ott ültek az anyámmal a lámpa alatt.
120 1 | volt, mint a húsvéti viasz. Az anyám magyarázott neki valamit
121 1 | haszontalan vízvesztegetés, mint az első volt.~- Már nem hiszek -
122 1 | volna, hogy ezek a fényképek az Aladár öcséméi. Éppen azért
123 1 | fognak, és hogy megismétlődik az a kínos komédia, amit az
124 1 | az a kínos komédia, amit az első fényképpel produkáltál.~
125 1 | fényképre írt sorokat: mindenütt az Aladár nevét látod, és nem
126 1 | Aladár nevét látod, és nem az enyémet.~Persze, nem nézte.
127 1 | vakmerőségemet, odanyújtottam neki az íróasztalom kulcsát:~- Itt
128 1 | kulcsa is. Zárnom kell azt az asztalt, mert benne vannak
129 1 | azokat a fényképeket, ha az öcsédéi.~A békesség felhőtlennek
130 1 | felhőtlennek ígérkezett. Az asszonyka ismét az én simuló
131 1 | ígérkezett. Az asszonyka ismét az én simuló báránykámmá vált.~
132 1 | konyhán vagy a padláson vagy az udvaron, ki-kirántottam
133 1 | után bedobnom. Aztán meg az elszenesedett papiroslapokat
134 1 | annyira vigyáztam, hogy az íróasztalom kulcsát is rejtegettem.
135 1 | kulcsát is rejtegettem. Van az egyik mellényemen egy belső
136 1 | keverem a feketekávémat, Jolán az almáriumból egy zöld borítékos
137 1 | lelkem?... A kulcsot?... Az íróasztalom kulcsát?...
138 1 | nézd, elvesztettem.~Láttam az orrán, hogy mindjárt az
139 1 | az orrán, hogy mindjárt az első szavamra feljebb kunkorodik,
140 1 | felsőkabátomban van.~Kimegy. Az ajtót is nyitva hagyja.
141 1 | tükröt! Éppen úgy áll, hogy az előszobából rám lehetett
142 1 | egymásra a tükörben, mint az üvegszemű halak a múzeumban.
143 1 | semmi se történt volna.~De az alatt a kis idő alatt, míg
144 1 | kis idő alatt, míg Jolán az asztalhoz ért, még a szívem
145 1 | onnan vissza, látott. Csak az a kérdés: melyik pillanatban
146 1 | cigányt - szólalt meg végre. - Az ki tudja nyitni.~- Jó -
147 1 | hideg nézéssel, amelytől az asztalon álló leves is megkocsonyásodna
148 1 | hogyan tud nézni olykor az az asszony!~A kávémat már
149 1 | hogyan tud nézni olykor az az asszony!~A kávémat már megittam.
150 1 | kulcsot nem hagyom ott.~Az asztalt leszedik, Jolán
151 1 | Utánafüleltem, hogy kimegy-e az előszobából a folyosóra.
152 1 | megfordul, és rám nyillantja az ajtót épp a legkritikusabb
153 1 | Visszahoppoltam a székbe.~Akkor meg az villanik az eszembe, hogy
154 1 | székbe.~Akkor meg az villanik az eszembe, hogy Jolán belép,
155 1 | tegyem?~S föltettem hirtelen az almárium tetejére.~Egy percig
156 1 | virágpohárba.~Öt perc múlva tettem az óra tetejére.~Megint néhány
157 1 | szekrény alá, jól be a falig. Az mindig árnyékban van nappal.
158 1 | ígérkeztek, hanem holnapra.~Az ügy aznap ennyiben maradt.~
159 1 | Elősöpri a kulcsot... Mutatja az asszonynak... Az asszony...
160 1 | Mutatja az asszonynak... Az asszony... Lehetetlen volt
161 1 | feleségem fölriadt:~- Ki az? Jézus!... Pali!~- Én vagyok -
162 1 | mellényem belső zsebébe. Az asszony ott úgyse keresi.
163 1 | a párnám alá.~Már akkor az éjfél utáni kettőt is elverte
164 1 | utáni kettőt is elverte az óra. És nekem korán kell
165 1 | öltözködök. A lovam már nyerít az ablak alatt. Nem is reggelizek,
166 1 | csakugyan sok a bajlódás. Az egyik csoroszlya muttere
167 1 | szobába, Jolánt ott látom az íróasztalnál. Ül, és két
168 1 | és két könyéken olvassa az egyik naplómat.~A többit
169 2 | szerelmes soha.~- De hát az lehetetlen - fakadt ki a
170 2 | valami történeted ne volna. Az ilyesmi vele jár az élettel,
171 2 | volna. Az ilyesmi vele jár az élettel, mint a fogzás.~
172 2 | írni mindeniknek: A balek.~Az agglegények derültek ezen
173 2 | elmondok egy kis epizódot az életemből. Nem éppen szerelmi
174 2 | Elég annyi, hogy meghalt az apám, aki megyei főügyész
175 2 | megyei főügyész volt, és az anyám három gyermekkel maradt
176 2 | özvegyen.~A temetésén ott volt az anyámnak a nagybátyja is,
177 2 | anyámnak a nagybátyja is, az öspörös, egy torkig fekete
178 2 | árnyéka, Slemil Péter nélkül.~Az a fekete ember mindjárt
179 2 | fiúnak, egy napon eltemetni az apját, ugyanaznapon megválni
180 2 | apját, ugyanaznapon megválni az anyjától, testvéreitől,
181 2 | kereszt itt, kereszt amott. Az ajtón szenteltvíztartó.
182 2 | ajtón szenteltvíztartó. Az ajtó fölött szentelt barka.
183 2 | komolyan pipázó pap. Ül az ablaknál, és a körmét reszelgeti.~-
184 2 | Dicsértessék a Jézus Krisztus!~No, az első nap borongós nap volt.
185 2 | szakácsasszonynak meg a cselédnek az alázatossága, a káplánnak
186 2 | és megnevezett engem:~- Az unokaöcsém, Gábor a neve.
187 2 | szegény. Mostantul fogva az én fiam.~Este azonban, mikor
188 2 | hogy ő nem olyan apám mint az igazi volt. Az igazi megcsókolt
189 2 | apám mint az igazi volt. Az igazi megcsókolt engem lefekvés
190 2 | mulasszam a miatyánkot meg az üdvözletet.~Azonban a gyermeki
191 2 | már vígan ficánkoltam én az új iskolás pajtásaim között.
192 2 | nézegetem a könyvet egymagamban az ebédlőben, nézegetem elandalodva,
193 2 | elandalodva, boldogan, valahogy az ajkamra kerül a huszonhetedik
194 2 | meleg helyen, s dorombolgat:~Az Úr Isten az én világosságom,~
195 2 | dorombolgat:~Az Úr Isten az én világosságom,~és üdvösségem,~
196 2 | szemmel a könyvesszobájának az ajtajában. Áll, mint egy
197 2 | álltában fagyott meg, s tudj’ az isten, hogy került egy ajtó
198 2 | pipatóriumához: kicsavarintja az egyik pipájából a szárát...~-
199 2 | tanultam lármás igyekezettel az esztergomi katekizmust;
200 2 | noha őelőtte írtam mindig az anyámnak. De gyanakodott,
201 2 | kabátomat, és felgyűrintettem az ingem ujját.~Nekirontok
202 2 | Mit mondtál, gazember? Mi az az aru kankaru?~- Az ötvenedik
203 2 | mondtál, gazember? Mi az az aru kankaru?~- Az ötvenedik
204 2 | Mi az az aru kankaru?~- Az ötvenedik zsoltár - hebegem.~-
205 2 | botja.~- Kicsépelem belőled az ötvenegyediket is, eretnek
206 2 | pernahajder! Végzetes napja az életemnek!~Attól fogva már
207 2 | szemetekből, hogy elítélitek azt az embert. Én nem ítélem el.~
208 2 | úgy van jól, ahogy van. Az a két verés ostoba meg nem
209 2 | később a lelki fejlődésemre. Az a két verés megtanított
210 2 | fegyverzettel lépjek ki az élet nagy útjára, következett
211 2 | hétre rá egy harmadik verés.~Az már nem váratlanul ért,
212 2 | templomban is füstölve tisztelik az Istent: talán a gálócsi
213 2 | a gálócsi dohány füstje az Istennek is kedvesebb, mint
214 2 | Csak olyan boltocska volt az, amilyen falun és kisvároson
215 2 | Szemüveges, kis görbe zsidó volt az. Rövid, fekete szakálla
216 2 | szakálla szinte benőtte az arcát úgy, hogy csak a szeme
217 2 | csak a szeme kerülete meg az orra maradt ki belőle. Nyájas,
218 2 | leánya is, a Fánika. De az is megtörtént, hogy Fánika
219 2 | csak maga üldögélt ott. És az volt rám a végzetes, hogy
220 2 | És olvasott, olvasott. Az arca olykor egy percre kipirult,
221 2 | lógadozó fejjel -, ménkű az Aranysasba! Nem maradt reggelre,
222 2 | maradt reggelre, csak ez az egy garasom. No, mondok,
223 2 | nehezen. Meg is fizette az utolsó garasával. Aztán
224 2 | ráadásul. Adtak neki.~Kilép az ajtón, s megáll ott. Ingadozik.
225 2 | pipába a szárat. Nézünk utána az üveges boltajtón. Látjuk,
226 2 | nemigen foglalkoztam én az ő arcával. Sokkal inkább
227 2 | a köpcös cukrosüvegek, az egyik skatulyában az ezernyi
228 2 | cukrosüvegek, az egyik skatulyában az ezernyi csillogó írótoll,
229 2 | hogy mit veszek rajta. Az első alkalommal cukrot mondtam.
230 2 | nem engedett vennem. Hát az első verésig irkát, ceruzát,
231 2 | mandulát.~Végzetes üveg volt az rám, az a kis porszennyes
232 2 | Végzetes üveg volt az rám, az a kis porszennyes üveg,
233 2 | a kis porszennyes üveg, az a cukros-mandulás!~A Fáni
234 2 | cukros-mandulás!~A Fáni leány az első megjelenésemkor nehány
235 2 | be-bepillantottam. Olykor az udvarukba is beleselkedtem.~
236 2 | Négyszögű kis udvar volt az, kőfalas. A középen fiatal
237 2 | boltban. Szívesen néztem már az arcára, és vártam, hogy
238 2 | értem. Én ne érteném, mi az élet?~Erre a büszke kifakadásomra
239 2 | nevet? - mondottam. - Hát mi az élet?~- Az élet? - felelte
240 2 | mondottam. - Hát mi az élet?~- Az élet? - felelte fontoskodó
241 2 | felelte fontoskodó arccal. - Az élet... az élet az, ami
242 2 | fontoskodó arccal. - Az élet... az élet az, ami ebben a könyvben
243 2 | arccal. - Az élet... az élet az, ami ebben a könyvben van.~
244 2 | gróf.~S ámuldozva nézett az ujjain csillogó három kis
245 2 | grófokról. De megint csendült az ajtó, s egy parasztleányka
246 2 | parasztleányka is belépett. Az meg édesgyökeret kért.~Vágyón
247 2 | beszélgettünk. A leány mulatott az én éretlenségemen, én meg
248 2 | Igaz, hogy magasan is volt az a polc. De az is lehet,
249 2 | magasan is volt az a polc. De az is lehet, hogy nem akarta
250 2 | tékozolni a boltnak a kincseit.~Az meg elképzelhetetlen valami
251 2 | hogy kérjek. Még otthon az apám megszoktatott, hogy
252 2 | boldogság vesztegel ott az üvegekben! Öt üveg boldogság!...~
253 2 | iskolás leányka állott meg az ablakunk alatt: hat-hét
254 2 | ablakunk alatt: hat-hét évesek. Az egyik piros kendős, a másik
255 2 | nyitott ablakban ültem, az áprilisi napsütésben, és
256 2 | gyönyörűséges cukros mandula: az egyik rózsaszínű, a másik
257 2 | már mindenféle cukrom volt az apám házában, de éppen cukros
258 2 | szemem tüzes karikákat hányt az irigységtől.~A két leány
259 2 | egyszer csak megsimogatja az arcomat:~- Milyen sima az
260 2 | az arcomat:~- Milyen sima az arca magának, Gabi, és milyen
261 2 | felholdazta a szemöldökét.~Az ügy így hirtelenében aggodalmasnak
262 2 | pénzem is, meg ez a bolt is az enyém lesz akkor. Én leszek
263 2 | Nagycsizmás lépések hangzottak az ablak alatt. A boltba a
264 2 | a bolt is. És ha a bolt az enyém lesz, a cukros polc
265 2 | enyém lesz, a cukros polc is az enyém lesz. Csakhogy abba
266 2 | A mandulára már rákapott az a két leány is...~De íme,
267 2 | bizalmasan.~- Hát - feleltem az utolsó gyertyacseppet is
268 2 | széket a polchoz.~Belenyúlt az üvegbe. Kivette a mandulák
269 2 | mandulát nem bontottam fel az úton. Olyan nagy kincsnek
270 2 | morzsikájának is érezzem az édességét.~A bátyám a tanulószobájában
271 2 | prédikációját írta - behúzódtam az ebédlőablak szögletébe,
272 2 | maradjon?~Közben füleltem az ajtóra is. Ha a bátyám kilép,
273 2 | kilép, egyszerre bekapom az egészet. Azt fogja vélni,
274 2 | lep meg. Eldöbbenve nézem az ujjam közt maradt felét.
275 2 | prédikációt farag húsvétra: míg ő az ámenig eljut, én is eljuthatok
276 2 | expressz.~Szerettem volna már az utcáról kiáltani:~- Fánika!
277 2 | hogy már be van csukva. Még az ablakán is rajta van a vastábla.~
278 2 | nyitva van. Hátha Fánika az udvaron áll? Intek neki,
279 2 | hozzám jön...~Belesekedek. Az udvar már árnyékos. Senki...~
280 2 | Macskalépésekkel lopódzok a fal mellett az ablakig. Lebukok alatta,
281 2 | szobában vannak.~Visszasurranok az ablak alatt, elkerülök az
282 2 | az ablak alatt, elkerülök az udvar közepe felé. Hát csakugyan
283 2 | megpillantom, amint ott áll az ablak előtt, s varr valamit,
284 2 | türelmetlenségemben. De már az ablakon se láthatok jól
285 2 | ablakon se láthatok jól be: az üvegtáblák olyanokká váltak
286 2 | kifényesített réztükrök volnának. Az égre tekintek: tűzhegyek
287 2 | kérdik: mért ácsorgok ott az udvaron? - bizony nem tudom,
288 2 | rejtőzhetnék. Nincs ott más, csak az udvar közepén a karomnyi
289 2 | pincének, most látom, tárva van az ajtaja. Talán éppen lent
290 2 | Másodikat harangoznak. Az inam megrezdül. Csak egy
291 2 | zsidó lép be. Fánikának az öregapja. Félrehúzódok a
292 2 | tizenhét, tizennyolc...~Az udvaron a cirmos iramlik
293 2 | világosságnál a szobába látok. Az öreg ott áll kalaposan a
294 2 | ebben a pillanatban belép az utcáról Rosenberg, vagyis
295 2 | Én behúzódok a pincébe, az ajtó mellé. Hallom, ahogy
296 2 | Nem megy be a konyhába. Az utcaajtóhoz megyen. Ráfordítja
297 2 | Azokban a percekben inkább az az aggodalom foglalkoztatott,
298 2 | Azokban a percekben inkább az az aggodalom foglalkoztatott,
299 2 | türelmetlenségemben.~El-elmentem az ablak felé: belesekedtem.
300 2 | Megint újrakezdtem.~Bent az asztal körül ültek. Fáni
301 2 | felholdazott szemöldökkel hallgatta az öregapját. Hallgatta nyugodtan,
302 2 | abban, hogy elveszi valaki.~Az öregnek már nem volt a kalapja
303 2 | konyhába? A pincegádorba. Az éppen jó hely. Akárki más
304 2 | sírdogáltam: átkozott mandula! És az a leány, hogy megcsalt!...
305 2 | harangoznának. S kis időre rá hallom az ezernyi ember énekét:~Feltámadt
306 2 | zörgetnem kell. Rugdosni fogom az ajtót, vagy valami fával
307 2 | Lenyúlok, tapogatok, hogy mi az. Valami káposztaféle. Talán
308 2 | egy csikóért eljátszotta az életét. No, én egy manduláért
309 2 | mondják a tudósok, hogy az embernek nincs fogalma a
310 2 | roszogást. Bizonyosan egér volt az, de énnekem: a szárnyas
311 2 | pincéből. Megértettem, hogy az eső esik. Valahol beesik
312 2 | hiába; aztán a bátyám... Az már kiszedte belőlem az
313 2 | Az már kiszedte belőlem az igazat az utolsó betűig.
314 2 | kiszedte belőlem az igazat az utolsó betűig. De ezt már
315 2 | mindig a mandula jutott az eszembe - a kívül cukros,
316 3 | néztem a nőket. De akkornap az egyik vezérigazgatónknak
317 3 | nyavalyájának mindig ez az első szimptómája: rezgések
318 3 | ittam a bálban. Ki lehet az a leány? Bizonyára faluból
319 3 | vetődött ide fel. Hol teremnek az ilyen szépségek? S ha már
320 3 | kívántam újból látni. De hátha az egy látogatásból több is
321 3 | úgy maszlagol majd, mint az én húgaim a vőlegényeiket?~-
322 3 | csillapodtak.~Ej, gondoltam, éppen az lesz a legjobb, ha meglátogatom.
323 3 | hentesmester mérte a hájat.~Az udvarra áradó tepertőszagban
324 3 | vasalt a konyhaablakban. Az jelentette be a látogatásomat.~
325 3 | örvendezésével fogadott. Az öregasszony hangos sápogással,
326 3 | konstatáltam, hogy a fotelnek az egyik rugója nincsen a helyén.~
327 3 | tűnődtem beszélgetés közben. - Az asztalosok ma már nem faragnak
328 3 | kettős szekrény könyv. Vajon az is hagyaték-e, vagy olvassák
329 3 | afrikai népfajból, amelyiknek az ujjai kétszer olyan hosszúak,
330 3 | vállszíjas, vén katonát ábrázol. Az arca olyan, mint a felfújt
331 3 | is olyan rókamájú, mint az én húgaim és kuzinjaim!~
332 3 | olyan ártatlan hangú, mint az apácáké.~- Minek az a sok
333 3 | mint az apácáké.~- Minek az a sok könyv maguknak? -
334 3 | röstelkedve nézett reám, aztán az anyjára.~Az öregasszony
335 3 | reám, aztán az anyjára.~Az öregasszony egyet vont a
336 3 | olvasunk. Kit olvassunk? Jókai az egyetlen. Azt már mind elolvastuk,
337 3 | beszélgetésünkből fakadt aztán az a családi történetük, hogy
338 3 | történetük, hogy katonai család. Az ura csak kapitányságig vitte,
339 3 | kapitányságig vitte, de az apósa ezredes volt. Innen
340 3 | csakhamar beleszövődött az is, hogy Viki már sokszor
341 3 | jelentkezőre azt mondta:~- Nem az igazi, anyácskám, ne erőltess.
342 3 | anyácskám, ne erőltess. Ha az igazi nem jelentkezik, inkább
343 3 | mindent eligazít - rebegte az öregasszony. - Sokszor elalszik
344 3 | utcájának ismertem aznaptól.~„Az igazi.” Én volnék hát az
345 3 | Az igazi.” Én volnék hát az igazi, akit az álmaiban
346 3 | volnék hát az igazi, akit az álmaiban várt?~Ez a kérdés
347 3 | hogy valóban én vagyok az igazi.~Egy hónap múlva már
348 3 | múlva már jegyesek voltunk.~Az esküvőnk napját akkorra
349 3 | egynehány ezer forintja, de az a mama nevén állott, s én
350 3 | pénztől idegenkedtem, hanem az öregasszonytól.~Egy bátyám
351 3 | szokását, hogy nem kapart az ajtón, mint a jól nevelt
352 3 | a mama ottmaradt, mint az ilyen ragaszkodó és mindenkit
353 3 | hallgatásukban érezzem, hogy az én apám és öregapám csak
354 3 | árult a Sebestyén téren. Az anyós mindig ellene lehel
355 3 | ismeretlen nyelveken.~Még az eljegyzés előtt elmondtam
356 3 | rezgő szívvel csókoltam meg az arcát és a kezét, és otthagytam.~
357 3 | egy öregasszonyt elütött az Üllői úton a lóvonatú. A
358 3 | hogy nemigen sajnáltam az öregasszonyt, sőt titokban
359 3 | A bérkocsissal küldtem az értesítést az igazgatómnak,
360 3 | bérkocsissal küldtem az értesítést az igazgatómnak, hogy családi
361 3 | élt.~Harmadnap azt mondta az orvos, hogy nem is fog meghalni.~
362 3 | elé, és úgy hálálkodott az Istennek.~Már akkor én is
363 3 | mama! Meg fogjuk édesíteni az öreg napjait!~Valóban nem
364 3 | volt, mind náluk töltöttem. Az öregasszonyt én emeltem
365 3 | öregasszonyt én emeltem ki az ágyból, mikor már annyira
366 3 | volt, hogy fölkelhetett, s az én karom volt a támasza,
367 3 | Hálát érzek iránta, hogy ért az a szerencsétlenség.~És a
368 3 | mondta Viki, hogy te vagy az igazi. Illesz Vikihez. Ő
369 3 | vitt egyet-mást, hogy majd az iskolában költi el. S kitudódott,
370 3 | Ó, ez ritka jó szív, ez az én leányom! Majd ha téged
371 3 | Augusztus elején azt tanácsolta az orvos, hogy menjen az öregasszony
372 3 | tanácsolta az orvos, hogy menjen az öregasszony valahova fürdőbe.~
373 3 | fürdőkeresés gondja persze az enyém volt.~- Ne legyen
374 3 | legyen drága! - ez volt az ő kívánságuk.~- Ne legyen
375 3 | legyen messze - ez volt az enyém. - De hát hol van
376 3 | olyan fürdő?~- Csak eredj ki az állomásra, és indulj akármerre -
377 3 | indulj akármerre - mondotta az öreg mama -, a jó Isten
378 3 | Siófokon. Én voltam ott az első fürdő-idegen. Bódé
379 3 | Valami molnárnak a háza volt az. Eperfás udvar. A középen
380 3 | náddal fedett jegespince. Az ablakokon vasrostély. A
381 3 | öregségére abban nyugodja ki az őrlésben és vámolásban eltöltött
382 3 | hónapig a lisztet.~Vikiék az utcai szobát foglalták el.
383 3 | utcai szobát foglalták el. Az én szobámat hátul rendezték
384 3 | rendezték be. Földes szoba volt. Az ajtaja olyan alacsony, hogy
385 3 | ajtaja olyan alacsony, hogy az első napon kétszer beleütöttem
386 3 | szőnyeget tettek bele, és az ablakra csipkekárpitot;
387 3 | ablakra csipkekárpitot; az ablak közé szegfűt. A Náni
388 3 | szobaleányt is levittük magunkkal. Az volt egyúttal a szakácsunk
389 3 | enyhítette eső, ellenben szél az fújt. A löllei homokot mind
390 3 | Mégis azt mondhatom, hogy az volt az életem legboldogabb
391 3 | mondhatom, hogy az volt az életem legboldogabb három
392 3 | forróság elől behúzódtunk mink az árnyékos szobába. Birka
393 3 | tovább nem időzhettünk künn. Az öregmama korán lefeküdt,
394 3 | Zörgettünk, beszóltunk az ablakon.~Náni kinyitotta
395 3 | álmokat kívántunk egymásnak.~Az utolsó előtti nap estéje
396 3 | mamának, hogy csak ezen az egy estén ne féljen: hadd
397 3 | Siófokon, aztán lehet, hogy az a másnapi est esős lesz
398 3 | virrasszon. Így hát megkaptuk az engedelmet.~Gyönyörű est
399 3 | hát nem olyan, mintha az is nézne bennünket?~- Oly
400 3 | vén cigányasszony vetődik az udvarra. Kéri, hogy hadd
401 3 | küldöm a fenébe.~Azonban Viki az ő mindenre kiáradó jóságában
402 3 | tekintetes kisasszonynak sok az irigye, de olyan erősen
403 3 | mellette egy szív, hogy az, mint a kártyából világosan
404 3 | Úgy vesse a kártyát, hogy az se válasszon el.~Veti a
405 3 | iszik a Balaton vizéből, az él tovább.~- Mit mond?~-
406 3 | él tovább.~- Mit mond?~- Az él tovább.~S a kártyáit
407 3 | mondta.~Aznap is tiszta volt az ég, mintha üvegből öntötték
408 3 | kikívánkoztunk.~- Tízre gyertek haza, az isten áldjon meg benneteket-
409 3 | akkor beszélte el, hogy Náni az előző estén valami pomázi
410 3 | maradhattunk ki tíznél tovább.~De az is boldog séta volt. Egyáltalán,
411 3 | csak egy boldog időszak van az ember életében: a vőlegénység
412 3 | Náni szokása szerint viszi az üvegdugós vizespalackot
413 3 | csepp se.~Utolsó esténk volt az: nehéz volt tőle megválnom.
414 3 | jójcakát, de aztán még ez, még az, csak tovább beszélgettünk.
415 3 | csúnya madárrikoltás hangzik az éjben valamelyik kertből,
416 3 | Viki összerezzen:~- Jaj, mi az!~- Bagoly - vélekedek -,
417 3 | Kviu-viu!~A mama megzörgeti az ablakot:~- Viki, gyere már
418 3 | felelte boldog hangrezgéssel az ajtóból.~És eltűnt.~A kulcs
419 3 | én három hétig ne lássam az én pávaszemű, szép páromat!...
420 3 | micsoda?~Egér nem lehet. Az egér rág, annak más a magaviselete.~
421 3 | petróleumlámpás állt egy asztalkán, az ágyam mögött.~Meggyújtom.
422 3 | Meggyújtom. Fogom: nézek az ágy alá.~Semmi.~Nézek a
423 3 | más, csak béka! Rám mászik az átkozott az éjjel! Még ráül
424 3 | Rám mászik az átkozott az éjjel! Még ráül a fülemre!...~
425 3 | megtalálom: hát nem béka, hanem az üvegdugó. A hidegről hozott
426 3 | hidegről hozott víz meg az egy pohárnyi levegője a
427 3 | táguldozott, és föl-fölemelgette az üvegdugót, az plattyogott
428 3 | föl-fölemelgette az üvegdugót, az plattyogott a vak csöndességben.~
429 3 | reggelig? Pű! Pű!~Kinyitom az ablakot. Az ajtót is kinyitnám,
430 3 | Pű!~Kinyitom az ablakot. Az ajtót is kinyitnám, de hátha
431 3 | valami béka betéved?~Hát csak az ablakot. Törülközőkendővel
432 3 | szobában. Pű! Pű!~Aztán az ablak párkányára könyökölök.~
433 3 | és újra odakönyököltem az ablakocskába.~Emelkedik,
434 3 | lámpása, lassan, némán, az alvó falu fölé. A széles
435 3 | széles csöndességben csak az éji bogarak halk zengése
436 3 | bogarak halk zengése hallik.~Az én szép pávácskám bizonyára
437 3 | falióra: cin-cin-cin... Veri az éjfélt.~De most már ideje,
438 3 | térjek. Inkább nyitva hagyom az ablakot, s nem bánom, ha
439 3 | szokatlan csikorgást hallok az udvaron. S újra csikorgás.
440 3 | árnyékába. Les és fülel az utca felé. De csak eldöbbenek:
441 3 | a nyakát, és sápadt arca az én ablakom felé fordul.~
442 3 | még hosszabban, mint ahogy az utcára nézett.~Aztán egyszerre
443 3 | pinceajtóba. A kulcs csetten. Az ajtó halkan ropog.~Viki
444 3 | táján jéghegyek indulnak meg az Északi-sark tengerén, és
445 3 | okozza a májusi fagyokat.~Az én szívemen is mintha egy
446 3 | felöltözötten, Viki már az eperfa alatt rendezi a reggelizőasztalt.
447 3 | a tea, a vaj, a tojás, az árnyékban a fehér terítőn,
448 3 | a palackot: tölt belőle az egyik pohárba.~S elém hozza
449 4 | ELBESZÉLÉSE~Hegyen égő tűz~Az elbeszélő lapos mellű és
450 4 | fizetem a pezsgőt. Mert az én történetkém fájdalmas-gyászos
451 4 | hogy csak profanizálnám az emlékét, ha vendéglőben
452 4 | örökre nyomja a lelkemet az a gondolat, hogy talán én
453 4 | gondolat, hogy talán én voltam az oka a halálának.~Talán...~
454 4 | akkor végeztem a hetediket.~Az egészségemet igen megviselte
455 4 | egészségemet igen megviselte az akkoriban dívó, szajkózó
456 4 | tengermellékre, levegőre, vízre.~Az apám cukrász volt. Tehette
457 4 | bocsátaniuk. Eszükbe jutott, hogy az anyámnak egy közeli rokona
458 4 | Levelezést kezdtek vele. Az arcképemet is elküldték
459 4 | is elküldték neki. A vége az volt, hogy Péter-Pálkor,
460 4 | hogy Péter-Pálkor, mindjárt az iskolai év befejezése után
461 4 | embernek persze érdekes volt az a mezei világ.~A gabona
462 4 | Itt-ott már arattak is. Az égboltozat is magasabb volt
463 4 | szittyámat is.~- Messze van az a major?~- Amott a hegy
464 4 | tetejű, sárgafoltos hegy volt az, alig magasabb a pesti Vigadónál.
465 4 | művelhettek a déli oldalán, mert az alján látszott is belőle
466 4 | fenn egy pinceépületnek az omladéka fehérlett.~Egy
467 4 | hogy még előbb erdős volt az a táj, de kiirtották, felszántották.
468 4 | szobor.~Csodálva néztem. Az úton már vagy öt nyájjal
469 4 | Olyanféle.~- Hát nem az?~Vállat vont:~- Lehet, hogy
470 4 | Vállat vont:~- Lehet, hogy az.~Furcsálltam a beszédét.
471 4 | kisasszony.~- De parasztleány?~- Az.~Nem beszéltünk többet.
472 4 | alatt előtűnt a hodály meg az itató. De előfehérlett valamivel
473 4 | valamivel távolabb a major is.~Az ispánlak tornácán egy magyar
474 4 | szeme fölé emelte a kezét.~Az volt az én Józsi bátyám.~
475 4 | emelte a kezét.~Az volt az én Józsi bátyám.~Ma már
476 4 | átformálódik lassankint az a boldog nyugalmú vagy vígan
477 4 | Hát a Laci? - kérdezte az asszony.~Nem tudtam, ki
478 4 | asszony.~Nem tudtam, ki az a Laci.~- Kiküldtük eléd.
479 4 | kérdezi, hogy fáradt vagyok-e az úttól.~- Nemigen, bátyám.
480 4 | hát akkor gyere ki velem az aratókhoz. Aztán ha segíteni
481 4 | ha segíteni akarsz nekem az ügyelésben, hozz magaddal
482 4 | ott áll három nyergelt ló az ajtó előtt.~A Laci gyerek
483 4 | gondoltam, nem nagy mesterség az. Járó lábú szék: megülhetek
484 4 | A két másik ló megindul. Az enyim csak áll.~Megpöccintem:~-
485 4 | kézzel-lábbal, mint a majom az anyjába. A ló meg vágtatott,
486 4 | vége, teremtő Istenem?!~Hát az lett a vége, hogy egyszer
487 4 | szem. Száraz, szőkés haj.~Az is mereszti ám a szemét.~
488 4 | is mereszti ám a szemét.~Az öreg holló végre megmozdul,
489 4 | vagyok, krumpliskertben. Az öreg éppen a krumpliját
490 4 | nézésemre elpirul, és pillog.~Az öreg szemüveges megszólal:~-
491 4 | neki -, már reggel van?~- Az!~- Hány óra?~- Már öt, Tamás
492 4 | ki reggel legelsőben is az Imre-dűlőre. Ilyenkorra
493 4 | zsebembe. Sietek, hogy mindjárt az első nap kitessék a buzgóságom.~
494 4 | előttük.~- Merre is van az az Imre-dűlő?~A gyerek mutatja.
495 4 | előttük.~- Merre is van az az Imre-dűlő?~A gyerek mutatja.
496 4 | mennem.~Vajon ott legeltet-e az a szép, tiszta képű juhászleány?~
497 4 | hogy megláttam, mindig az forgott az eszemben.~Mért
498 4 | megláttam, mindig az forgott az eszemben.~Mért hívják kisasszonynak?~
499 4 | mondani, hogy elvétettem az utat.~S lekanyarodtam a
500 4 | nem láttam. Átkanyarodtam az akácfasoros kocsiútra. Onnan
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127 |