Part
1 1 | Pali kezet csókol neki. Az asszony megcsókolja Palinak a homlokát.
2 1 | erről szó sem lehet. Ez az asszony nem közönséges tisztaságú
3 1 | hogyan tud nézni olykor az az asszony!~A kávémat már megittam.
4 1 | Mutatja az asszonynak... Az asszony... Lehetetlen volt elaludnom.~
5 1 | mellényem belső zsebébe. Az asszony ott úgyse keresi. De hátha
6 3 | görbe hátú, kis, sovány asszony volt, s bizonyára reumás
7 4 | férfiember volt a pásztora.~- Itt asszony a juhász?~- Néha - felelte
8 4 | nyájra pillantva. - De nem asszony ám még.~- Lánya a juhásznak?~-
9 4 | konyhából: kövér, fejkötős asszony.~Mind a ketten rokoni csókkal
10 4 | Hát a Laci? - kérdezte az asszony.~Nem tudtam, ki az a Laci.~-
11 4 | valami igen kicsi kis tömzsök asszony, és hogy a két keze valami
12 4 | látom, hogy nem a tömzsök asszony áll már ott, hanem a leány,
13 4 | volnék. S afféle édes szemű asszony volt. Még tán haragudva
14 4 | Ismerem, úgy látásból.~Az asszony boldogan nézett rám.~- Beszélni
15 4 | Az asszony sok mindent locsogott még,
16 4 | mint amilyennel a tömzsök asszony kínált, csakhogy kisebb.~
17 4 | Távolról láttam. Két kisasszony. Meg is csókolták magát.~
18 4 | juhászékhoz. Ott adtak. Az asszony meg a leány.~A néném elmosolyodott.~-
19 4 | el az asszonytól. Szegény asszony... Szülésben halt meg.~Gondolkodva
20 4 | Hát a juhokat a tömzsök asszony őrizte.~Leültem az árokpartra.
21 4 | barátkozni! - szólt örvendezve az asszony. - Isten hozta. Tudtam,
22 4 | pohárért! - toppant rá az asszony.~- Dehogy fut - felelem -,
23 4 | Lám, lám - pajkoskodott az asszony az ujja hegyét megnyálazva -,
24 4 | ifiuram - szólalt meg az asszony. - De mért tetszik magázni
25 4 | szállongó fecskéket.~Az asszony elszakította a csepűt az
26 4 | Hiszen apád alszik. Az asszony is.~- Ugatna a kutya.~-
27 4 | se. Csak egy mezítlábas asszony caplatott az úton: a fején
28 4 | felén kullog. Bent a tömzsök asszony bizonyosan főz, mert a kémény
29 4 | mondotta mosolyogva a tömzsök asszony, mikor látta, hogy a koszorút
30 4 | gyönyörködhessünk. S míg az asszony varrt vagy font, vagy a
31 5 | Augusztus 23-án.~Az agg asszony csak akkor szólalt meg.~-
32 5 | latin - mondotta. - Más asszony latinul se tud.~Ráhagytam.
33 5 | asztalt. A szuszogó, agg asszony beletekint a kenyereskosárba.
34 6 | tündérálmot lát, a pőtye bőrű öregasszony meg úgy nézett, mint valami
35 7 | tértem haza. A kapunyitó asszony azzal fogadott, hogy valaki
36 7 | közepén egy alázatos nézésű asszony áll, olyan asztalosnéféle,
37 7 | feleli halkan, alázatosan az asszony.~- Én vagyok.~- Ezek a gyerekek
38 7 | gyerekei? És a bátyám?~Az asszony pislog. Hallgat. A szempilláján
39 7 | szeméhez emeli.~- Meghalt?!~Az asszony bólint.~A három gyereknek
40 7 | az ágyból, és ráborult az asszony holttestére, és az is meghalt.~-
41 7 | cseléd. - Angol nő volt az az asszony, de nem voltak rokonai.~
42 7 | sorsú volt a bátyám?~Az asszony felvonta a vállát.~- Maradt
43 7 | gyerekek hozzáülnek. Az asszony a nyakukba köti az asztalkendőt.~
44 7 | estek neki a kávénak.~Az asszony csak mögöttük maradt.~-
45 7 | Hát csakugyan három vendég asszony járt ott. Épp akkor búcsúztak
46 8 | meleg szemű, kis bóbitás asszony: a kettős tokájú állával,
47 9 | nézett.~- Ahun a korsó: az asszony mán gondoskodott rúla.~Időbe
48 9 | mezítlábas fiúcska.~Az asszony jobban megértett. Sajnálkozva
49 9 | délutánra tisztítsa meg az asszony.~- Holnap délutánra! - kiáltottam
50 9 | világánál? Mondja, milyen asszony az a Blaháné? Akik Pesten
51 9 | szemével is Blaháné.~Hogy a vak asszony némán és komolyan ült közöttünk,
52 9 | mind elfogyasztottuk.~A vak asszony mentegetődzött is:~- Pesten,
53 9 | csizmás és mind ballagó. Aki asszony, mint mezítlábas és mind
54 9 | asszonyi riásra.~Mer az asszony gyenge madár, hagy ríjjék!~
55 9 | koporsóból kikelt, régi magyar asszony. Az arca nem fejezett ki
56 9 | A szemét...~Mert a vak asszony képe csakúgy tartozott az
57 9 | káposztát kacagta.~Az agg asszony talán megsejtett valamit,
58 9 | Lám-lám, még a festett asszony is megvénül!~Aztán a prédikálószék
59 10| andalgok, egy virágárus asszony kosarán áll meg a szemem.
60 10| vastag derekú, tokás állú asszony nyájasan mosolyogva nyújtotta
61 10| az a nagy képű, fejkötős asszony éppenségesen olyan volt
62 10| éppenséggel nem bizonyos. Hány asszony van, akinek nincs gyermeke,
63 10| a levegője. Van itt egy asszony, aki már százéves. Lukácsnénak
64 10| Az utca végén egy oláh asszony jelent meg, és két kislány
65 11| emlékszem tisztán, amikor Ilona asszony megvert, és fenyegetett,
66 11| Márta ríva futott a siető asszony mellett. Én bizonyára sápadt
67 11| szokták verni. De hogy Ilona asszony annyira nagynak rikoltotta
68 11| De hát még hátra van az asszony, a tekintetes asszony...
69 11| az asszony, a tekintetes asszony... Az mit szól majd?~S aggódva
70 11| hogy jön már értem Ilona asszony, csak úgy lobog a szoknyája!
71 11| fekete ruhás tekintetes asszony. Ül az apró szentképei és
72 11| Semmirevaló! - kezdi az asszony a beszédet.~Sásogó hangja
73 11| egykedvűség. Hiszen beteg lábú asszony. Ki se mozdul soha a szobájából.~-
74 11| az öregek, csak egy siket asszony főzött. Ilona asszony szobaleányféle
75 11| siket asszony főzött. Ilona asszony szobaleányféle volt a háznál.
76 11| nincs könyörület! Ilona asszony magával ragad, mint a sas
77 11| posztókalapos, puffadt képű asszony lükkent föl. Ázott kalap,
78 11| mese vitt oda, amit Ilona asszony mondott az árván maradt
79 11| mondta akkor a tekintetes asszony. - Márta mellé leányt kell
80 11| volt nekem, mint az Ilona asszony hajmeresztő rikoltozásai.~
81 11| leszel?~- Talán. Maga pedig asszony.~Márta gondolkodva nézett
82 11| gondolkodva nézett rám.~- Ha én asszony leszek, te leszel az uram.~
83 11| megint csak jött értem Ilona asszony: visz a kastélyba.~- Mártácska
84 11| Hétéves koromban elvitt Ilona asszony a kis falusi iskolába, és
85 11| nézte, amint otthon az Ilona asszony szobájában palatáblára írom
86 11| Derék gyerek ez - mondja az asszony. - Mártának nem hozatunk
87 11| haza?~A falu?~Nem.~Az Ilona asszony szobája?~Nem.~A kastély?~
88 11| Bámulva olvastam, hogy Ilona asszony küldi. S remegve bontottam
89 11| És hát igaz, hogy Ilona asszony megverne, de talán nemigen,
90 11| Az első látogatóm Ilona asszony volt. Szidott, csaknem megpofozott.
91 11| csak jöttek érte: Ilona asszony, aztán egy ismeretlen, cvikkeres,
92 11| kerül! - tódította Ilona asszony.~Bundácska volt a kezében,
93 11| hanyagnak nem látlak.~Az asszony is kegyesen fogadott: tetszett
94 11| csak terem a világon. Az asszony kedvéért tartották. Amelyik
95 11| ellenségemnek éreztem. De Ilona asszony iránt volt némi bizodalmam.~
96 11| csakugyan nem szabad!~Az asszony bosszúsan szidott tovább:~-
97 11| ajtónyikkanás hangzik, Ilona asszony felszökken. Kipillant az
98 11| Vendég - mondja Ilona asszony. - Mártácska, hamar: öltözzünk.
99 11| mertem belépni többé az Ilona asszony szobájába.~Csak a parkot
100 11| figyelmem, mikor az Ilona asszony nevét hallottam említeni.~-
101 11| említése elképtetett. Ilona asszony? Az az örökkön rámkaffogó
102 11| Ákos úr.~- A tekintetes asszony?... - kérdeztem félénken. -
103 11| borulást. Hátha a beteg asszony mellett kellett tartózkodnia?
104 11| forintból, amit az Ilona asszony hagyott reám.~A tanítóm
105 11| neked van nevelve! Az Ilonka asszony hagyatékát holnap átadom
106 11| ahhoz a pénzhez, amit Ilona asszony hagyott rám, és vigye fel
107 11| egy garas ára meggyet. Az asszony odateszi újságpapirosba,
108 11| özvegy. Két hónapig volt csak asszony. Tegnap temették a férjét,
109 11| Rákóczi úton.~Már ösmernek. Az asszony rám mosolyodik, és néz a
110 11| felocsúdott. - Hát nem vagy asszony?~- Nem.~Aztán, hogy teljesen
|