Part

  1 1 |                hanem lakája. S mintha arra az egy napra megengedte
  2 1 |             megnyugodtam rajta. Aztán arra gondoltam: hátha almát hoznak
  3 2 |     kálvinista létemre pápisták közé, arra nem szívesen emlékezem.
  4 2 |               a két verés megtanított arra, hogy a nyelvemre és cselekedeteimre
  5 2 |             elfelejtettem a grófokat: arra gondoltam, hogy megszid
  6 2 |     cukrosüvegekből is ad valamit.~De arra a polcra nem nézett ő soha.
  7 2 |             minden pillanatban készen arra, hogy ha valaki más van
  8 2 |             józanságomat. Mégis mikor arra került volna a sor, hogy
  9 3 |             senki, aki vigasztalja.~S arra is gondoltam, hogy Vikivel
 10 3 |               Valóban nem is lehetett arra gondolni, hogy egy nyomorék
 11 3 |               fürdőkhöz. Nem lehetett arra gondolnom, hogy vasárnaponkint
 12 3 |          egyszer se fogsz te gondolni arra, hogy lelátogass Siófokra!
 13 4 |          volna. De sok tanakodás után arra gondoltak, hogy fiatal vagyok
 14 4 |           égboltozat is magasabb volt arra, a világ tágasabb.~Cigarettát
 15 4 |      cigarettát sodrok.~Hát csakugyan arra az útra térnek. Kíváncsian
 16 4 |             magát megláttam, Erzsike, arra gondoltam, hogy magától
 17 4 |             bámultam, nem a vödröt.~- Arra nem is gondoltam - hebegtem. -
 18 4 |            bogarat, halat, férget, de arra még egy tudós se gondolt,
 19 4 |              próbaképpen. Nincs nekem arra való cérnám. Ez egy szétfejtett
 20 4 |    királykisasszonnyal beszélnék, aki arra van átkozva, hogy juhokat
 21 4 |             legelő szélén. A leánnyal arra mentünk. Egyszer aztán megállt,
 22 4 |                elkomolyodik.~Magam is arra nézek, de nem látok mást,
 23 4 |               Délután megint elnéztem arra. Hát a juhokat a tömzsök
 24 4 |     asszonnyal beszélek. Lássák, hogy arra van dolgom, járatom, a legelőn
 25 4 |              a Dani jogosítva van már arra, hogy az Örzse öltözködésére
 26 4 |           csak a pap meg a tanító, de arra a délutánra egy ispántársa,
 27 4 |               nagy galagonyabokor is. Arra terelem majd a nyájat. De
 28 4 |           madárijesztő.~Később megint arra szemlélődtem. A tömzsök
 29 4 |             kérj.~Hallgattunk. Mintha arra hallgatództunk volna, hogy
 30 4 |             bennünket. Hol kocsi ment arra, hol szekér, hol koldus,
 31 4 |                 És rám nézett, mintha arra nézne...~Aztán egyszerre
 32 4 |             történt, hogy délelőtt is arra mentem. A legelőn a juhász
 33 4 |         korhadt gerendája hevert ott. Arra ültem.~A világ csendes volt
 34 4 |            Jönnek: meglátják. Menjen! Arra a szőlő felé menjen.~Engedelmeskedtem.
 35 4 |            színnel mentem hozzá, hogy arra volt dolgom. Igen örült
 36 4 |              minden cseppje kínlódott arra a gondolatra, hogy leányt
 37 4 |              az a tuloknézésű barbár!~Arra gondoltam, hogy én veszem
 38 4 |            láttam.~És én mégis mindig arra néztem: ott áll-e vajon?
 39 6 |          Üllei úti részen laktam, hát arra jártam ki a Kálvin téri
 40 6 |              életlen kés. Minduntalan arra gondolok hogy hátha éppen
 41 6 |            oltárnál.~Azonban mindjárt arra is gondoltam, hogy amitől
 42 6 |             hét újnak tetszett. Flóra arra jön. Bizonyos, hogy az apácákhoz
 43 6 |             veréb röppent az udvarra, arra gondoltam, hogy meg kell
 44 6 |            kirakatok szemlélésére; az arra lakó társaimat elkísértem
 45 6 |             már rég elmúlt minden, ha arra jártam, sohasem mentem el
 46 6 |        szobámból. Reszketve gondoltam arra, hogy a címszalagot valaki
 47 7 |     tányéraimat lornyettezte, neki is arra fordult a figyelme.~- Micsoda
 48 7 |              a hölgy?...~- Véletlenül arra járt a cselédünk.~Megmosolyogtam.
 49 7 |              valami katonabanda vonul arra. Sose szokott az Egyetem
 50 7 |            laktam. Sose volt a fiúnak arra semmi járata.~De gondoltam:
 51 7 |             álltam.~Vajon emlékszik-e arra a kis versre, amelyre még
 52 7 |      impurumban maradt, aláiratlanul. Arra kellett volna még egy tanú,
 53 8 |                Ilda húsz forintot kap arra a hónapra.~- Megelégszik
 54 8 |             néztem azt az álomleányt, arra fordult a gondolatom, hogy:
 55 8 |            érezte legérdekesebbnek, s arra lesett, hogy vajon a másiké
 56 9 |              tán öt- vagy hatéves. De arra emlékszem, hogy gólyafészek
 57 9 |            fújtam, mint a bika. Aztán arra gondoltam, hogy a puska
 58 9 |             Magam is elszontyolodtam.~Arra gondolni se lehetett, hogy
 59 9 |               ölfarakások sokasága is arra vallott. (Várfalaknak néztem
 60 9 |              csak ballagnak egyenesen arra.~Gondoltam, megpihenünk,
 61 9 |               De nem is igen ügyeltem arra, hogy kinek a szerzeményét
 62 9 |             frizura...~Egy pillanatra arra is vélekedtem, hogy tán
 63 9 |             azt mondom.~- Hát mármost arra kérem, legyen a pártomon.~-
 64 9 |               A halhatatlan őz?~- Az. Arra kérem, hogy ne lője meg.~-
 65 9 |              ha a falusi bíró egyszer arra kérné, hogy magyarázza meg
 66 9 |               tudja.~Később gondoltam arra, hogy az agg nő az időnek
 67 9 |               beszélgettünk még. Csak arra az egyre emlékszem, hogy
 68 9 |        lányoknak nemigen tetszett. De arra mégis alkalmas volt, hogy
 69 9 |         Vasárnaponkint is próbáltunk. Arra meg nem is gondolhattam,
 70 9 |          kérjem. Nekem se volt kedvem arra, hogy esetleg éjjel találkozzak
 71 9 |          míderes lány nem vállalkozik arra, hogy futkosson. Hiszen
 72 9 |        növekvő csörtetés hallatszott.~Arra fordultunk: mi az?~- Vaddisznó -
 73 9 |         nézgelődtek a fűben. A tanító arra vállalkozott, hogy a patak
 74 9 |                Gyönyörűen igaz!~Aztán arra gondoltam, hogy a sokat
 75 9 |              úton. Gondolnom se lehet arra, hogy ellátogassak a faluba.~
 76 9 |             Szinte gépiesen fordultam arra, amerről Izsák jött, s íme,
 77 10|       akvarellképecske.~Ha rágondolok arra a finom kis festményre,
 78 10|              a pap a maga házába vett arra a két hónapra. Szüntelen
 79 10|            mondotta. - Ha valaki kész arra, hogy utcát seperjen, az
 80 10| antikváriusnál s minden szabad idődet arra fordítsd, hogy ezeket olvasgasd.
 81 10|                sok álmatlan éj!... Ha arra gondoltam, hogy Zsorzset
 82 10|              buzgón dolgoztam. Közben arra gondoltam, hogy struccokba
 83 10|          szegfűt meg a csokoládét. És arra nem sajnáltam a pénzemet.~
 84 10|           őket, s nem volt bátorságom arra, hogy hozzájuk csatlakozzak.
 85 10|             férfikiáltás:~- Szilansz!~Arra a hullámok egyszerre elsimultak,
 86 10|             is asztrahán. Hogy illett arra a bodros, szép, szőke hajára!
 87 10|          álomlátó nézésével.~És mikor arra megyek, rámnéz, persze,
 88 10|          igazítja.~Egy délután, ahogy arra járok, akaratlanul is megint
 89 10|              kémény. Amerre a kémény, arra a malom, és amerre a malom,
 90 10|             malom, és amerre a malom, arra van a Malom utca is.~A leány
 91 10|        foglalkozzak vele.~Mégis, hogy arra jártam, benézegettem olykor
 92 10|           fájt a nyomástól. Szüntelen arra gondoltam, hogy szegényke
 93 10|           egyébért nem, csak azért is arra kellett volna mennem, hogy
 94 10|          Persze a következő nap ismét arra jártam, ismét köszöntem,
 95 10|         mondottam -, fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy szombathoz
 96 10|              Én sokszor gondoltam már arra - mondotta -, hogy esténkint
 97 11|                a házasság vállalkozás arra, hogy az egybeházasodók
 98 11|       koromban hallottam már. Én csak arra a napra emlékszem tisztán,
 99 11|      elmegyünk. És ha a kerülő megint arra jár, elbúvunk bokorba.~A
100 11|             Orvos is járt hozzá. Csak arra emlékszem, hogy valami epeszínű
101 11|              kérjek jegyet. Aztán meg arra gondoltam, hogy elmegyek
102 11|              hogy éreztem? Egész este arra gondoltam... De sötét volt:
103 11|              erszényén élősködni, hát arra kérem: menjen fel a kastélyba,
104 11|        szemmel bámultam a vízre.~Csak arra ocsúdtam fel, mikor az utazó
105 11|               mintha apám lett volna, arra jogosult valaki, hogy a
106 11|           csak a fejemet ráztam.~Csak arra pillantottam ki az ablakon,
107 11|               körmű nőt látok, mindig arra gondolok, hogy talán fél
108 11|           lélek szeretetével, én csak arra gondolok, hogy elvette.~
109 11|         lehetett. Az élet megtanított arra, hogy azt becsüljem meg,