Part

 1 Inc|            dugja be a fejét:~- Hát mégis van itt valaki?~A bajuszának
 2 Inc|         kávét.~- Ezen az egy napon mégis irigylem a családos apákat -
 3 1  |             Hermin, vagy Janka, de mégis inkább Katica. Persze hogy
 4 1  |          beszéljünk róla.~De aztán mégis beszélt:~- Hej, öcsikém -
 5 1  |         Estig odabódorogtam.~Akkor mégis csak haza kellett mennem.
 6 1  |           simuló báránykámmá vált.~Mégis szurkoltam, hogy egyszer
 7 1  |         máshova rejtem. Mert hátha mégis látott, négykézláb is látott?
 8 1  |         Ménkű azt a kulcsot! Hátha mégis nálam van? Lyukas talán
 9 1  |        belép, és így fog szólni:~- Mégis megkeresem hát azt a kulcsot
10 2  |       őszintén. Hanem megálljatok, mégis elmondok egy kis epizódot
11 2  |    szerelmi történet, de olyanféle mégis. És végzetes oka volt annak,
12 2  |           tiloson foghatott volna, mégis szüntelen gyanakvó szemmel
13 2  |            a gyermeki léleknek, és mégis végzetesen jó hatásúnak
14 2  |           krajcárnak a fele, de én mégis örömmel fogadtam.~Akkor
15 2  |      húsvét, és a bolt zárva lesz! Mégis elfutok. A bátyám bizonyára
16 2  |           ne lássanak? Meg hogy én mégis belássak a konyhába? A pincegádorba.
17 2  |         megzavarta a józanságomat. Mégis mikor arra került volna
18 3  |            én húgaim és kuzinjaim!~Mégis gyanakodva vizsgálgattam.
19 3  |      mulattak a szelek a homokkal.~Mégis azt mondhatom, hogy az volt
20 4  |          márványkeresztet.~Röviden mégis mondok talán egyet-mást
21 4  |       lehetett ez valamikor.~Végre mégis mozdulnak a napernyők. Fölkelnek.
22 4  |         titok lappang!~De most már mégis odamegyek. Vizet kérek tőle.
23 4  |            nézett a könyvre, aztán mégis elvette, s gyors kézzel
24 4  |          velem.~- Értem. De hát ez mégis bizonytalan valami.~- Hát
25 4  |    megszédültem. Te ott se voltál, mégis megszédültem.~Visszapillant
26 4  |          Szép vagy nekem úgy is.~- Mégis restellem. De a ruhámat
27 4  |        csak maga. A név mindegy.~- Mégis hát, hogy halljam egyszer
28 4  |           vonalát se láttam.~És én mégis mindig arra néztem: ott
29 5  |      nemigen.~- De hát mit mondott mégis?~Lukács simít egyet a halántékára
30 6  |           basszistának.~A három nő mégis hasonlított valamennyire
31 6  |        mikor vizes az udvar.~De én mégis áhítatos tisztelettel néztem
32 6  |        ritmusú, eleven járással és mégis álmatag szemmel. Senkire
33 6  |        angyalát!~Másnap eső esett, mégis vártam rá. De akkor hiába,
34 6  |       tavaszi felhők között. Engem mégis édesen megrezegtetett. Aznap
35 7  |           fülbevalóitól. Vagy hogy mégis a szeme feketeségétől.~No,
36 7  |   spanyolok.~Eh, bolondság?~Másnap mégis meglátogattam. Gondoltam:
37 7  |          mind el tudnám sorolni.~- Mégis, akiket közelről ismer,
38 7  |          múlva megint kérdezett:~- Mégis, milyen családokkal ismerős
39 7  |          az Ida állapota:~- De hát mégis, Idácskám, hát...~- Eh -
40 7  |            csak mondd, angyalom.~- Mégis jobb lesz itt, báránykám.
41 7  |        Csak azt nem értettem, hogy mégis kételkedik bennem.~Egy szeptemberi
42 7  |            nem lehet.~- No, de hát mégis... Orvos van nála? Remélem,
43 7  |           jön.~Semmim, senkim ott. Mégis azt bontom fel először.~
44 7  |            hozzád. Azazhogy holnap mégis... négyre ott leszek. De
45 7  |      mondottam - hát azt a bárónét mégis meg kellett volna látogatnunk.
46 7  |            nem jelentkezik, sem ő. Mégis, a gyermekeket hát meg kellene
47 8  |  rá-rápillantottam az órára: hátha mégis eljön?~Mikor a tízet verte
48 8  |          újra, hogy kering bennem. Mégis szép az élet! És valami
49 8  |             hálásan nézett reám.~- Mégis jó a szemet pihentetni.
50 8  |         ható, alázatos, álmatag és mégis meleg-szép szemével.~Hej,
51 8  |          belé. Nem, soha. Mért néz mégis mindig minden ember a másiknak
52 8  |           szemébe? Mért véli, hogy mégis beleláthat?~Titok van belől.
53 9  |       messze - feleli a kertész.~- Mégis, mennyi időbe kerül?~- Hát...
54 9  |          ugyanolyan magas nádtető. Mégis szobaforma, hál’istennek.
55 9  |            én itt aludni!~A kunyhó mégis homályosnak tetszett a külső
56 9  | kaszárnyabeli káplárok.~Hajnalfelé mégis elaludtam valahogy. S aludtam
57 9  |         hogy: bánja a lipóci fene. Mégis, hogy a kezét nyújtotta,
58 9  |       Nincs ruhám - mentegetődztem mégis röstelkedve. - Ez a nadrág
59 9  |       hölgyek ne legyenek?...~- Én mégis hazamegyek - mondom szorongva.~-
60 9  |           Lipóczy uram!~Iparkodtam mégis úgy állani, úgy fordulni,
61 9  |          házhoz. Ámbár tehenet azt mégis adnak vele. Kettő van nekik.
62 9  |           ide lép be.~No, most már mégis válnak.~Mind a kettő félrebillenti
63 9  |               Egy fontos kérdés... Mégis hát... Hiszen azt akartam
64 9  |         árnyék, s nincs forma.~Így mégis valamennyire kikerekedett
65 9  |           értem, hogyan látszik az mégis kéknek.~Láttam, hogy sehogyse
66 9  |           nincs szép parasztleány!~Mégis érdekes volt az a mise.
67 9  |          nemigen tetszett. De arra mégis alkalmas volt, hogy Ilkának
68 9  |         mesebeli Tündérországba, s mégis nyugtalan. Fonógyárban nem
69 9  |       falusi leányba belebódultam!~Mégis, a társaság elűzi az efféle
70 9  |         magam húgait.~Karácsonykor mégis írtam Molnos Marcsának.
71 10 |          nagy pénz ez akkor! -, és mégis foszlott aljú nadrágban
72 10 |     fölösleges találmány.~Az éhség mégis gyötrött olykor. De az a
73 10 |            S ha ő erre azt mondja: mégis, én meg azt válaszolom:
74 10 |      összébb varrtam a gombjaimat, mégis egyre pötyögősebbé vált
75 10 |         elrontanom a gyomromat.~És mégis boldog voltam. A zenélőórám
76 10 |           Elveszem! - gondoltam. - Mégis elveszem. Mihelyt ideadják,
77 10 |            vagy örmény? Vagy oláh?~Mégis inkább oláh. Azt mindjárt
78 10 |       pirosak. A leány is piroska.~Mégis furcsa, hogy nap nap után
79 10 |          után mindennap ott látom! Mégis furcsa!~A város utcai életén
80 10 |       éppen öt órakor.~Visszatéret mégis végigbolygott a szemem a
81 10 |           aznap. És én csütörtökig mégis mindig az oláh tanítóról
82 10 |            hogy foglalkozzak vele.~Mégis, hogy arra jártam, benézegettem
83 10 |           múlva azt mondtam: hátha mégis teljesíteném a kedvét annak
84 10 |           Másnap ébredéskor az ügy mégis ostobának látszott. Hogy
85 11 |            Nem.~A kastély?~Nem.~És mégis szorongó mellel tűnődtem:
86 11 |          Az ünnep előtt való napon mégis kaptam egy postán jött ládikát.
87 11 |        megbocsátottak.~Egy délután mégis beszöktem. Ilona asszonyhoz
88 11 |        őmögötte se állt guvernant, mégis, ahelyett hogy összeröppentünk
89 11 |            sok, de neked bizonyára mégis nagy summa. Megkapod tőlem,
90 11 | kisgyermekeknek?!~Másnap ebéd után mégis elkóvályogtam a park felé.
91 11 |         csicseregtek a parkban. És mégis volt valami szomorú abban
92 11 |      finomsága bizony olyanná vált mégis, mintha ráspollyal nyomogatták
93 11 |    feszengett.~Márta azon az estén mégis kijött. És hát nagy könyörgésemre
94 11 |       valamikor összekerülünk mink mégis. Az én szívemnek fele nála
95 11 |     különös, hogy a nők társaságát mégis jobban kerestem, mint a
96 11 |          jutott. Szeretném egyszer mégis látni. Csak még egyszer!
97 11 |         hajós. Leszámoltam vele, s mégis mindig hiányzott. Hiányzott