Part

 1 1 |       házasodtam meg? Igazán... nem is tudom így hamarjában. Nem értem
 2 1 |        összefutottak.~- Meghalt?~- Nem tudom - feleltem, szinte magam
 3 2 |               született ellensége? Nem tudom. De szinte büszke vagyok
 4 2 |                 Ő életemnek ereje, jól tudom:~ki volna hát,~akitől rettegnék?~
 5 2 |              halványodott rajta? - nem tudom. De egyszer láttam egy leányt
 6 2 |               az udvaron? - bizony nem tudom, mit felelek.~Visszapillantok,
 7 3 |             járt akkor. Bizony már nem tudom, hogy a török-orosz háború-e,
 8 4 |         halálának.~Talán...~Mert ma se tudom, miért halt meg, micsoda
 9 4 |        megszalad. Én ijedtemben azt se tudom, hova kapjak. Végre is hasra
10 4 |         arattak egy nagy táblán. Ma se tudom: búza volt-e vagy rozs.
11 4 |                leány!~És mondom: ma se tudom, miért. A vádlott egy szót
12 4 |          karácsonyon cseréltek. Nem is tudom, hogy kártyára tette-e a
13 4 |          bocskorába is. Majd iszen nem tudom, mit szól rá a Dani, ha
14 4 |       Megmondja-e, amire kértem?~- Nem tudom, megmondjam-e.~- Mondja!~
15 4 |        ragyogott.~- Miért?~- Csak. Nem tudom. Szép vagy. Különös vagy.
16 4 |                vagy. Különös vagy. Nem tudom, mi vagy. De ha ma el kellene
17 4 |           Mióta téged ismerlek, bizony tudom.~Gondolkodva és sajnálattal
18 4 |              azon az egy helyen. Akkor tudom, hogy ő jár körülöttem.
19 4 |        hajamból és meghajlik. Olyankor tudom, hogy ő simogat, vagy éppen
20 4 |               nem hisznek sok mindent. Tudom. Lássa, mikor haldoklik
21 4 |            Várok.~Eléje mennék, de nem tudom, hogy egyenesen jön-e vagy
22 4 |               szólíts a nevemen!~- Nem tudom. Nekem maga csak maga. A
23 4 |               gőzöst nem hallom. Akkor tudom, hogy magát viszi.~És a
24 4 |              nem viselhetném. De úgyis tudom, nem jön el. Érzem: nem
25 5 |                nem nyilatkozott. Ma se tudom. Lehet, hogy ő se tudja.~
26 5 |             nyelve iránt azonban - nem tudom, miért - idegenkedéssel
27 5 |             Különös napom volt az. Nem tudom, tapasztaltátok-e, hogy
28 5 |              után, hogy hazatérek, nem tudom, mi szállt meg. Ágnesra
29 6 |           Elvette a kék levelet. Ma se tudom, hogy mint vélekedett a
30 6 |          Flórát soha nem láttam többé. Tudom, hogy ma már - ha ugyan
31 7 |               a szem csoda volt! Ma se tudom, hogy a szemöldökének az
32 7 |       Kérdeztek; feleltem. Én csak azt tudom mondani, amit érzek.~S ahogy
33 7 |              adhatom oda. Aztán azt se tudom, törökök-e ezek, vagy zsidók,
34 7 |            hasonlít magához?~- Azt nem tudom. Még igen kicsinyek voltunk,
35 7 |          szívességükre járt. - Már nem tudom, miképpen...~- Maga igen
36 7 |          mellettünk.~A leány - máig se tudom - engem szeretett-e oly
37 7 |                nyilatkoznom.~De nem is tudom, mi tartott vissza. Talán
38 7 |               mondja meg. Jobb, ha nem tudom. Hiszen novemberben már
39 7 |            hortenziavirágos kalap...~- Tudom már, tudom: kliensem az
40 7 | hortenziavirágos kalap...~- Tudom már, tudom: kliensem az a hölgy.~S
41 7 |            Szent isten! Mi baja?~- Nem tudom.~A család is bibliai hosszú
42 7 |               kettő!...~- De Ida!...~- Tudom: a régi szeretőd... Minden
43 7 |             múlva - mondom. - Addig ki tudom járni, hogy fölmentsenek
44 7 |               a fényét a püspök. Ma se tudom ugyan, hogy az örmény püspökök
45 7 |                 Te, Idám, én csak most tudom, hogy a boldog arc látása
46 8 |         megbosszankodott rám.~- Én nem tudom, hogy mi az értelme? Fenomenális
47 8 |               mágneserő sugárzik ki?~- Tudom - felelte nyugodtan. - És
48 8 |         felelte nyugodtan. - És azt is tudom, hogy a betegekre hat leginkább.
49 9 |          Szomorú történet ez...~Nem is tudom, hol kezdjem.~Ott kezdem,
50 9 |              aggodalmassá válni. Ma se tudom, hogy vannak-e őrültek a
51 9 |         negyedórára megvigasztalt. Nem tudom, hogyan csinálta, micsoda
52 9 |                hát a művészek ilyenek, tudom.~Ötvenéves-forma, szürkült-szőke
53 9 |          annyit emlegetem, talán le is tudom festeni.~Az ég olyan fénnyel
54 9 |            meddig marad?~- Meddig? Nem tudom.~Ismét a beszélgetőkre villant
55 9 |           mentegetődzött is:~- Pesten, tudom, nem így élnek. De hát faluhelyen
56 9 |             emlékszem, miket. Csak azt tudom, hogy az első az volt, hogy
57 9 |             irántam. A képet meg el se tudom kezdeni, nemhogy meg tudnám
58 9 |                 A papot? A főurat? Nem tudom.~- Hát nem a borbély beretválja?~-
59 9 |            hogy, nem nekem való. De én tudom, hogy ez csak intriga. Molnoséknak
60 9 |        pillantott, és kacagott.~Ma sem tudom, mit nevetett rajtam.~A
61 9 |             nézése azt mondta nekem:~- Tudom.~De az ajkunk hallgatott.~
62 9 |               hetedik égbe ragadott.~- Tudom, az idő borús - mondotta
63 9 |                át ezt a virágot?~- Nem tudom.~- Az ajkammal. És ha magának
64 9 |           leány írt. Csak ennyit:~„Nem tudom, hol van most a kérdezett
65 10|                Kovács Imrus?~~Magam se tudom. Elfelejtettem. Vagy nem
66 10|               nem is volt rá időm. Nem tudom már, mi volt az igazi oka.~
67 10|             különös történet. De ma se tudom megítélni: szerencsém-e
68 10|         csokoládé, délután szegfű.~Nem tudom, a csokoládétól - vagy a
69 10|          bizonyosan. Testvérei vannak, tudom. Egy lomha járású, pelyhes
70 10|            Táguljatok, kölykek!~Azt se tudom, mit mondtam, azt se tudom,
71 10|             tudom, mit mondtam, azt se tudom, mit gondoltam, azt se tudom,
72 10|           tudom, mit gondoltam, azt se tudom, hogyan szedték le rólam
73 10|         kihordta őket egyenkint, ma se tudom, hova.~Lüpen pipára gyújtott,
74 10|             meg - rebegi mosolyogva -, tudom, hogy nem illik... De nem
75 10|            becsüléssel nézett rám. Nem tudom, hogy az alezredes keresztapám
76 11|                az az egység? - csak én tudom. Gyerekkoromtól fogva éreztem
77 11|              Más gyerek! Vajon ki?~Nem tudom eltalálni, hogy ki, de azért
78 11|               volt neki a nevem.~- Nem tudom - pityogtam. - Nem tudom,
79 11|               tudom - pityogtam. - Nem tudom, hova megyek.~- Ne menj
80 11|             Márta csak engem sírt.~Nem tudom már, mi baja volt. Orvos
81 11|                Te nem mégy haza?~- Nem tudom - feleltem.~S vártam, hogy
82 11|               Merre van a falum? - nem tudom. De a vasút mellette megyen
83 11|             ideig feküdtem nála? - nem tudom. Pálinkát itatott velem.
84 11|                is féltem. De most, nem tudom, most még inkább. Nem, lehetetlen
85 11|            olyan.~- Csalódol. Csak nem tudom...~És megvonaglott. Az arca
86 11|         Istenem - szólalt meg végre. - Tudom, hogy haragszol rám... És
87 11|             megleptél: megváltoztál... Tudom, hogy haragszol rám.~- Nem -
88 11|                De haragszol. És azt is tudom, miért.~- Miért?~Visszapillantott
89 11|                letörölte a könnyeit.~- Tudom, hogy sajnálsz - mondta. -
90 11|            Mióta a néni meghalt... Nem tudom, mi jutott ma eszükbe. Igaz:
91 11|           többé reá hálás szemmel.~Nem tudom, mit feleltem volna, nem
92 11|                mit feleltem volna, nem tudom, mit cselekedtem volna,
93 11|        lakásomat nem írtam meg. Ma sem tudom, hogyan intézte el a megbízásomat.~
94 11|                mentem ki a házból, nem tudom. Csak egyszer ott álltam