Part

 1 10|        összeismerkedtetett bennünket:~- Márta, a takarékpénztáros úr leánya.
 2 10|                Ő volt a bizalmasunk. És Márta nevet írtam a kísérő sorok
 3 10|             kísérő sorok alá, mert az a Márta nevű leány elköltözött onnan.
 4 11|               meg a gyerekek táncoltak. Márta is megmozdult: forgásnak
 5 11|                derekát.~Szól a muzsika. Márta karon kap:~- Táncolj hát!~
 6 11|           Akkoriban történt, hogy a kis Márta a kastélyba került. Ő meg
 7 11|                én is vele voltam.~A kis Márta rám bámult. Én az anyám
 8 11|            anyám szoknyája mögé bújtam. Márta utánam kandikált. Bújtam
 9 11|                 Bújtam a másik oldalra. Márta kacagott. Anyámnak ott kellett
10 11|              kastélyba. Így szokott meg Márta is. És hogy az anyám is
11 11|               távolságban persze. A kis Márta ríva futott a siető asszony
12 11|             obsitos, Luki bácsi.~Bőgök. Márta is sírásra fakad. De nincs
13 11|                 a papagáj megkarmolta a Márta kezét, s én megfogtam. Márta
14 11|            Márta kezét, s én megfogtam. Márta meg: ollót neki! - lemetszettük
15 11|                 a tekintetes asszony. - Márta mellé leányt kell keresni.~
16 11|               kilincs. Az ajtóra nézek.~Márta dugja be a fejét.~- Kelen -
17 11|           gondolkodva néztünk egymásra.~Márta abban az időben kis, pufi
18 11|                A légy rászáll Margitra. Márta elűzi. A légy megint rászáll.~-
19 11|              mondom.~S próbálok mászni. Márta tol.~Egy kertészgyerek előttünk
20 11|           bocsátkoztam vissza a földre. Márta is fölvette a bábuját. S
21 11|              Talán. Maga pedig asszony.~Márta gondolkodva nézett rám.~-
22 11|                mégse adják magát nekem.~Márta földhöz csapta a babáját.~-
23 11|              meg a fogadott leányka. De Márta csak engem sírt.~Nem tudom
24 11|           hozattak neki a patikából, és Márta nem akarta bevenni. Sírt.
25 11|               rísz, nem gyühetsz haza..~Márta érdeklődéssel nézte, amint
26 11|     ábécéskönyvemet silabizálom otthon. Márta is érdeklődik: ő is silabizál.
27 11|               még guvernántot.~És a kis Márta valóban tőlem tanult meg
28 11|             mehetek-e én is haza?~Nekem Márta volt a haza.~De az utolsó
29 11|                 Kalács megy tehozzád és Márta sokat Siratott mikor elmentél
30 11|                 mellel azt a szót, hogy Márta sokat siratott.~A küldeményt
31 11|                csak a közepét olvastam: Márta sokat siratott.~És mintha
32 11|            falak is azt susogták volna: Márta sokat siratott!~Gondolkoztam.
33 11|                 maga ide, kisasszonyka?~Márta röstellkedve pillog maga
34 11|                      És maga kiszökött.~Márta lesüti a szemét, és szégyellőskén
35 11|             lesz - vélekedett a tanító.~Márta elkomolyodott, és aggódva
36 11|                 meg prémsapka. Ráadták. Márta sírt. Magukkal ragadták.~
37 11|             ahogy csak a lábam bírta.~- Márta! Márta! - kiáltottam már
38 11|                 a lábam bírta.~- Márta! Márta! - kiáltottam már messziről.~
39 11|         kiáltottam már messziről.~A kis Márta megrebbent. Otthagyta a
40 11| Összeölelkeztünk, összecsókolództunk.~- Márta! Márta! - képedezett rá
41 11|            összecsókolództunk.~- Márta! Márta! - képedezett rá a kisasszony. -
42 11|               Kelenünk! - magyarázgatta Márta.~- Rokon? Hiszen nem rokon!~-
43 11|               lásson a tekintetes úr!~- Márta... - pityogtam. - Hol van
44 11|                    pityogtam. - Hol van Márta?~- Semmi közöd vele! Márta
45 11|              Márta?~- Semmi közöd vele! Márta úri kisasszony, te pedig
46 11|           hallom, hogy robog a folyosón Márta. Borul a nyakamba. Összecsókol.~
47 11|           albumot-mit néz, és ásítozik. Márta olyankor az asszonyok mellett
48 11|       Leselkedtem be, hol itt, hol ott. Márta meglátott. Intett, hogy
49 11|                 volt a kőfal tetejétől. Márta nyakon ölelt, a képemhez
50 11|           kisasszony rá nem kiáltott:~- Márta! Hol van? Mit csinál ott
51 11|                annyi ideig?~Akkor aztán Márta összecsókolt, és futott
52 11|                 édes, édes, édes Kelen!~Márta~Nem mondom el az ifjúságom
53 11|               volt az a szemölcs!~Mikor Márta rám tekintett, láttam, hogy
54 11|          mehetsz szóra egyszerre megint Márta jutott az eszembe.~Csak
55 11|                 a tekintetes asszonyra. Márta lenn várt az üvegfolyosón.~
56 11|             műveltséget a hajadonoknak.~Márta már akkor nyugodtabban nézett
57 11|          megváltoztam, Kelen?~- Bizony, Márta... Alig ismertem meg. Úgy
58 11|       érzéstelen halott, ha már egyszer Márta elidegenült irántam.~A magasban
59 11|       beszélgetésünk a régi bizalommal. Márta elmondta, hogy őt nem adják
60 11|                A kastélyban is: szegény Márta kisasszony, nem ismersz
61 11|         kibuggyant a szememből. Szegény Márta! Szenvedett, feküdt, kínlódott -
62 11|                 Idegen inas fogadott.~- Márta kisasszonnyal szeretnék
63 11|         visszatért. Csakhamar megjelent Márta is. Csodálkozó szemmel tekintett
64 11|           tovább.~- De hát nem értelek, Márta - mondottam vigasztalón. -
65 11|           vigasztalón. - Sirattalak is, Márta. De oly csekély a himlő
66 11|       egyetlenem!~- Hogyan találkozunk, Márta? Hogyan?~- Bizony csak vasárnaponkint -
67 11|              hajlongott, és feszengett.~Márta azon az estén mégis kijött.
68 11|                 ráléphettem a lépcsőre.~Márta az első percben megdöbbent,
69 11|              megállottam.~- Emlékszel-e Márta?~Hozzám simult:~- Emlékszem.~
70 11|            reggel meglátja: gyanút fog.~Márta azonban eloszlatta az aggodalmaimat:~-
71 11|              szeme állása se volt jó.~- Márta mindent megvallott - kezdte
72 11|             belső üveglapján akadt meg.~Márta nézett rám onnan. Nézett,
73 11|                 szól ez az ember? Hátha Márta csakugyan másnak született?~
74 11|                 beszélhetne Mártával.~S Márta is hogyan írjon nekem? Hiszen
75 11|               akkor kézen fogom:~- Jer, Márta!~Vajon hol az az erő, amely
76 11|              hát az öreg sem él örökké. Márta lehet hogy előbb megszabadul
77 11|               az eljegyzési hírekre:~...Márta... és K. Antal főhadnagy
78 11|                még fehér. A fő az, hogy Márta megvált tőlem, félretett.
79 11|                  küszködjek, vergődjek? Márta a másé, a másé!~A világrend
80 11|                  Megírtam ott a pulton:~Márta, Márta! Neked nemcsak az
81 11|           Megírtam ott a pulton:~Márta, Márta! Neked nemcsak az élők gratulálnak,
82 11|             néztem a vizet - a síromat.~Márta! Márta!~A neved eddig édesség
83 11|               vizet - a síromat.~Márta! Márta!~A neved eddig édesség volt
84 11|      megbágyasztja a szívnek dobogását.~Márta! Márta!~A neved nékem napfényem
85 11|               szívnek dobogását.~Márta! Márta!~A neved nékem napfényem
86 11|             fázó virág arcán harmat ül.~Márta! Márta!~A neved eddig szívem
87 11|                 arcán harmat ül.~Márta! Márta!~A neved eddig szívem zenéje
88 11|               mint aki álmában rebeg:~- Márta!~- Kelen! - feleli ő is
89 11|           kapnom.~S ő a mellemre dől.~- Márta! Márta! Térj eszméletre!~
90 11|                a mellemre dől.~- Márta! Márta! Térj eszméletre!~Bevittük
91 11|               én lelkem édes-jó fele!~- Márta! - kérdeztem, mikor már
92 11|            hangján szólt a nevelőapa:~- Márta, ez az ebéd eljegyzési ebéd
93 11|            megújítottam a fogadalmat.~- Márta, nem újítod meg többé!~~