Part

 1 Inc|      agglegény? Röviden vagy hosszan, ahogy a tésztája nyúlik.~Ezt a
 2 1  |               fordulok egyet a mezőn. Ahogy hazatérek, az anyám hosszú
 3 1  |               tüzet találok, rávetem.~Ahogy kifordulok, Jolán épp befelé
 4 1  |              cselekednem. Egy délben, ahogy a karosszékben elnyújtózkodva
 5 1  |       hirtelen-hamar a dívány alá!~És ahogy négykézlábról felegyenesedek,
 6 2  |               egyre hangosabban, mint ahogy a gyerek szokott, mikor
 7 2  |          volna hát,~akitől rettegnék?~Ahogy akkor oldalt pillantok,
 8 2  |               hát minden úgy van jól, ahogy van. Az a két verés ostoba
 9 2  |                hol a pipa? Nem látja. Ahogy jobbra-balra tántorodik
10 2  |          ásított is. Várta a vevőket.~Ahogy ott könyököl a pulton, egyszer
11 2  |             egy ostorszíjat. Leesett, ahogy megcsaptam a lovat, és sehogy
12 2  |         Fánika! Rossz mandulát adott!~Ahogy a bolthoz érek, elrökönyödve
13 2  |                az ajtó mellé. Hallom, ahogy a fejsze huppan. No, csak
14 3  |             szokta.~- Nem, úgy tegye, ahogy én rendeltem!~- De hátha
15 3  |    Beszélgettünk halkan, édesmelegen, ahogy a szerelmesek szoktak a
16 3  |        Lesrófolom, elfújom a lámpást. Ahogy a fejem a vánkosba süllyed,
17 3  |              kofferemet is kirázom.~S ahogy dühös elképedéssel állok
18 3  |              Néz még hosszabban, mint ahogy az utcára nézett.~Aztán
19 4  |          jártam volna benne!~Délután, ahogy a hegy felé pillantok, meglátom
20 4  |        mellett kell ismét elhaladnom. Ahogy a nyájra pillantok, látom,
21 4  |               az a fehér ruhás leány, ahogy ott áll egy földre terített,
22 4  |             jutni. A vödör a mélyben. Ahogy belevizsgálódok, verebek
23 4  |           szép volt minden mozdulata! Ahogy a fejét röstelkedve félrehajtotta!
24 4  |            röstelkedve félrehajtotta! Ahogy a korsót elvette; ahogy
25 4  |               Ahogy a korsót elvette; ahogy letérdelt... Jaj, az a szép
26 4  |         megvigyázza és összeírja vagy ahogy ők mondják: szerves egésszé
27 4  |        tábláján a királykisasszony. S ahogy ott állt a legelésző nyáj
28 5  |             Ne. Gyerünk haza, papa.~S ahogy megfordult, rám tekintett.~
29 5  |              csak odaadtam a levelet, ahogy tetszett parancsolni. Még
30 5  |               Má csak megmondom; úgy, ahogy mondta. Hát biz az aszonta,
31 6  |                Egyszer szeptemberben, ahogy kihajlok, látom, hogy a
32 6  |                Aztán az is szép volt, ahogy a könyvére hajolt, és a
33 6  |         kirakatát meg ne nézzem.~Ott, ahogy szemlélgetem a könyveket,
34 6  |               az ebéd abbahagyásával.~Ahogy félrehúzom egy reggel a
35 6  |              inamat rogyadozni érzem. Ahogy lépkedek én is lefelé, meg
36 7  |          tudom mondani, amit érzek.~S ahogy beszélt, gyönyörű, fehér
37 7  |               iratok kandikáltak elő. Ahogy fellép, a táska megütődik
38 7  |       töltötte az öreg a boltjában.~- Ahogy tetszik - feleltem. - Ámbátor
39 7  |               feküdt: szívbajos volt. Ahogy hazahozták a feleségét,
40 7  |         jobban a szíve szavával, mint ahogy én mondtam ezt a három szót:
41 7  | lekutyateremtettézve a püspökök, mint ahogy én azt az ismeretlen püspököt
42 7  |                  Mennyire szeretsz?~- Ahogy csak téged lehet szeretni.~-
43 8  |             különös értelműek voltak, ahogy ő ejtette ki.~...Minden
44 8  |           mikor jön, mikor megy. Mint ahogy az anyámat megcuppantja,
45 8  |            kissé - mondottam. - Nézd, ahogy a napfény beszáll, milyen
46 8  |             szegény. Virágokat fest - ahogy hallom -, porcelántányérra,
47 8  |   menyasszonya van.~Igen kedves volt, ahogy szemérmesen rám-rám pillantva
48 8  |          Talán az a bólintás bántott, ahogy Ildát üdvözölte? Illett
49 8  |          zavarja magát az olvasásban.~Ahogy becsukta a két külső ablakszárnyat,
50 8  |                 Holnapra. Megint így, ahogy vagyunk!... - javasolta
51 9  |             bosszankodás.~Bekötöttem, ahogy lehetett. Az asztalt is
52 9  |          földön volna, a rét közepén.~Ahogy tűnődve keresem, hogyan
53 9  |        állomásfőnök - láttam az őzet. Ahogy a mérnökkel megyünk a dresszinán,
54 9  |            meg a Vigadó énekeseit. De ahogy az ő ajkán kijött az a minden...
55 9  |          elküldtem neki: vasalja meg, ahogy tudja.~Hát a ruha meg is
56 9  |         vaddisznót, az nekem olyan... Ahogy ott fekszenek véresen. És
57 9  |      hosszasan, tapadó nézéssel, mint ahogy a pillangó tapad a virágra.
58 9  |     választottam. S vinni fogom! Mint ahogy az erdőn talált gyöngyvirágot
59 9  |      csakugyan előbontották a titkot, ahogy vártam.~- Bizalmas, igen
60 9  |            azon gallyasan, levelesen, ahogy az isten megteremtette.
61 9  |              olyan sietve vinni, mint ahogy én lódultam neki az útnak.
62 9  |           ezeket legjobban tudnia.~És ahogy a szememen állt a szeme,
63 9  |        csakhogy egyszer itt vagyok!~S ahogy ott feküdtem hanyatt, behunytam
64 9  |            belenőtt volna a testembe.~Ahogy ott vesződök a makacs állatkával,
65 9  |                és belefeküdtem fülig.~Ahogy ott lapulok, fülelek, rám
66 9  |      harangvirágocskát szakítok neki. Ahogy átadom, a kezünk összeérintkezik.~
67 9  |            nyugodott, mint a gyermek, ahogy az anyja keblére hajtja
68 9  |               megvár... Ugye, megvár?~Ahogy a keze a kezemben volt,
69 9  |               a.~Csak néztem rá, mint ahogy a József császár kitömött
70 9  |               kukoricásba, foglyokra.~Ahogy leszállunk, az országúton
71 9  |              végigmenni a falun, mint ahogy akkor jártam, hogy teljes
72 9  |               először, aztán a falát, ahogy átfehérlett a lombokon.
73 9  |          megbolonduljak, mi történik?~Ahogy a ház elé érek, a szilfa
74 10 |            rengeteg sok könyv között. Ahogy ott ült vállba süllyedt
75 10 |         macska!~Harmadnap, ebéd után, ahogy a gyár felé andalgok, egy
76 10 |          együtt jött az apjával, mint ahogy vele is tért haza.~Levette
77 10 |               sírjon. Amíg én élek...~Ahogy ott ölelgettem, egyszer
78 10 |            neki.~- Mármost ossza meg, ahogy tudja.~- Vacsora után szét
79 10 |        kanyarodok. Nézem.~Ő is néz.~S ahogy a nézésünk egybesugárzik,
80 10 |          megyek, rámnéz, persze, mint ahogy a kisvárosi nép minden idegent
81 10 |          mellé igazítja.~Egy délután, ahogy arra járok, akaratlanul
82 10 |          egynéhány kedves szót neki.)~Ahogy kilépek, megállok az árnyékon,
83 10 |         szívecskéjének a dobogását.~S ahogy olyan édes elmerüléssel
84 10 |             és talán... utoljára...~S ahogy ült és nézett, annyira asszonyos
85 10 |           hangtalanul emel be.~Aztán, ahogy ott állok, egyszerre a nyakam
86 10 |                forró könnyei. A haja, ahogy előreomlik, az arcomra omlik,
87 11 |            Ákos urat - az uraságot -, ahogy jön a nagy óriás fejével,
88 11 |    kaktuszoknál!...~Hej, rohantam én, ahogy csak a lábam bírta.~- Márta!
89 11 |              odateszi újságpapirosba, ahogy a kofa belemérte.~Eszegetem
90 11 |         Beszélt, vigasztalón beszélt, ahogy csak az életet ismerő öregurak
91 11 |            sokszor gondoltam rá. Mint ahogy az elsüllyedt kincsére gondol
92 11 |             lelkem szebbik fele. Mint ahogy Ádámnak hiányzott volna
93 11 |              ügyeltem volna rájuk, de ahogy megszólalok, az egyik megfordul.~