Part

 1 9|      AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~Finum Ilka~Az elbeszélő ötvenévesnek
 2 9|        hölgy telepedett. Melléje Ilka egyfelől, a másik felére
 3 9|   Zrínyit is vaddisznó ölte meg.~Ilka felvonta a vállát, és mosolygott:~-
 4 9| faluhelyen csak így szoktuk. Ezt Ilka sütötte.~Megértettem, hogy
 5 9|         erdész.~S újra nevettek.~Ilka visszatért. Egy tányérka
 6 9|             Én nemigen - felelte Ilka szégyenlősként -, de öreganyám
 7 9|      széken megdőlve nevetett:~- Ilka danolni szeretne! Milyen
 8 9|         fogok ma!~A nevetésre és Ilka röstelkedésére a pap is
 9 9|         Ma nem danolok - felelte Ilka duzzogva. - Nincs napom. -
10 9|      akkordokban.~- No, valamit, Ilka!... - szólt a pap a végén.~-
11 9|           Akármelyiket - felelte Ilka kedvetlenül.~- Jer az ablakomra...
12 9|         lánc maradt meg, amit az Ilka karperecnek visel.~Vállat
13 9|       Hát a szem nem gyémánt? Az Ilka szeme... Százezreket ér!
14 9|         volt.~De hát nem mehetek Ilka elé kétnapos sertével!~-
15 9|     Erzsébet téren.~Már látom az Ilka arcát. Mily tündér abban
16 9|      vélekedtem, hogy tán nem az Ilka, csak testvére. De mikor
17 9|            Nem jött be egyik se.~Ilka ellebegett délnek. A másik
18 9|     boltajtóba, s hosszan lestem Ilka után, míg csak el nem tűnt
19 9|          A láncos kutya uhogott. Ilka örvendezve nyitotta elém
20 9|           A láncot is - mondotta Ilka a karperecét kicsatolva -
21 9|   gyönyörű szeme volt - mondotta Ilka.~- Olyan-e, mint a magáé?~
22 9|           Olyan-e, mint a magáé?~Ilka helyett az öregasszony felelt:~-
23 9|         azért tetszett, mert így Ilka is kénytelen lesz előttem
24 9|         kezdtem, és egyenesen az Ilka két szemén.~Micsoda két
25 9|          titok.~~Soká babráltam. Ilka negyedóra múlva meg is szólalt:~-
26 9|         az ülőt is, a festőt is.~Ilka a képhez röppent.~Nem látott
27 9|          a kapu felé igyekezett, Ilka is fölkelt, és visszatértünk.~
28 9|          még efféle mesterséget.~Ilka beröppent a házba, és néhány
29 9|       hölgy is az asztalhoz ült. Ilka a beszélgetésünkben olykor
30 9|        olyan jó, olyan nyugtató.~Ilka csodálkozó szemmel nézett
31 9|    hölgyeket.~Vajon hogy dalolná Ilka?~- Ismeri-e ezt a nótát:
32 9|     örömet, se türelmetlenséget. Ilka azonban... Ha a Munkácsy
33 9|      mint a szerelmi mámorosaké!~Ilka persze szintén nézett rám,
34 9|         nem alkalmas a festésre.~Ilka fölugrott, és a képhez lépett.
35 9|      fiatalkoromban szép voltam.~Ilka megölelte:~- Most is szép!
36 9|        milyen az ég - magyarázta Ilka. - Sosem kérdi, hogy napos-e
37 9|      persze csak ezt vártam. Míg Ilka a láncot a csuklójára illesztette,
38 9|          vak mindjárt visszatér.~Ilka álmodozva csevegett tovább:~-
39 9|         És nekem nincs esernyőm.~Ilka elámultan tekintett rám,
40 9|   csillapítottam magamat -, hogy Ilka nem viselkedett hidegen.
41 9|          a templomba megy. Talán Ilka is...~- Hé, gyerek! Küldd
42 9|        ebédre várja a tésuramat.~Ilka csak akkor nyújtott kezet.
43 9|    Mögöttük álltam. Véltem, hogy Ilka bemutat. Azonban a makaróni-leánynak
44 9|     pogány dohányba tűz gyullad.~Ilka kérdően csillantotta rám
45 9|         Afrikai hőséget éreztem. Ilka így szólt:~- Mért nem teszi
46 9|       pere múlva elmúlt a fájás. Ilka víg volt. Könnyedként lépdikélt,
47 9|    virágot, valami fehér virágot Ilka. A nyomocskája látszik is
48 9|          hogy is fogom én azt az Ilka megbízását teljesíteni?~
49 9|           Erzsinek ott az Erdész Ilka, Finum Rózsinak Molnos Marcsa.
50 9|       Finum Rózsi lesz, az Finum Ilka lesz!~És az arca kivörösödött,
51 9|  lokomotívom igen be volt fűtve. Ilka már vár! - gondoltam. Mekkorát
52 9|         Ott ültek mint a hárman. Ilka fél könyékre támaszkodva
53 9|   szeméből.~Bementünk a szobába. Ilka még ott is örvendezett.
54 9|          meg a beszélgetésünket. Ilka kisietett. Két gömbölyű
55 9|       újságolta nekik örvendezve Ilka. - Most már a művész urat
56 9|          azt mondták, hogy Finum Ilka lesz a színpadon, akkor
57 9|             kérdezte csodálkozva Ilka. - Iszen az egész faluban
58 9|    keresztbe vetettem a lábamat.~Ilka nevetett:~- De hol kívül?
59 9|       Már hogy menne!... - szólt Ilka könyörgőn.~- Ó, nem bocsátjuk! -
60 9|            folytatta a vallatást Ilka. - Nehéz megtanulni?~- Bizony
61 9|          Lehetetlen! - kiáltotta Ilka, a kezét összecsapva. -
62 9|     adják!~- Nekem? - képedezett Ilka.~- Hát nem te akartad?~-
63 9|        hálás nézést, amellyel az Ilka szeme függött rajtam.~Marcsa
64 9|      mentegetődzött szent képpel Ilka. - És nem is hiszem, hogy
65 9|        és hogy mely részek azok?~Ilka a kezembe adta a könyvet.
66 9|         min gondolkodik? - kérdi Ilka.~- Min gondolkodna? - felelem. -
67 9|        párja?~- Az igaz - mondja Ilka. - Nincs mellette a párja.
68 9|         fáradság! - sajnálkozott Ilka.~Az öregasszony is szomorúan
69 9|       próbákon beszélgethettünk.~Ilka gyönyörűen dalolt.~Mondtam
70 9|      leányok ott elszéledtek. Én Ilka mellett maradtam, s reméltem,
71 9| Vaddisznó - vélekedett a tanító.~Ilka a fejét rázta, s mosolyogva
72 9|  halhatatlan őz!~- Az - mondotta Ilka mosolyogva. - Valahol megriasztották.~
73 9|       elfoghatta volna - felelte Ilka egy rózsás koronilláért
74 9|        szélén bőven virágzott az Ilka kedves virága: a koronilla,
75 9|       leány szedett mindenfélét. Ilka csak koronillát, s köréje
76 9|      legközelebbihez fordultunk.~Ilka kivonta a tűt a kalapjából,
77 9|      utoljára? - kérdi a tanító.~Ilka sápadtan rebegi:~- Mikor
78 9|      közül majd csak előcsillan.~Ilka úgy néz maga elé, mint a
79 9|       Jaj, nem bírok... - feleli Ilka szenvedező, bágyadt arccal. -
80 9|    valami gyermeket.~- Iluska...~Ilka bágyadtan hajtotta a fejét
81 9|          nem bírtam megszólalni.~Ilka is piros arccal, de nyugodt
82 9|          Megtaláljuk, ne búsulj!~Ilka nem felelt, csak lebocsátotta
83 9|        arccal közeledtek felénk.~Ilka fölugrott. Vidáman kiáltott
84 9|          első gondolatom persze: Ilka. Igaz volt-e az erdei jelenet?
85 9|       Ilkát? Ilkát!~Hogy néz rám Ilka is, ha megtudja délután?...~-
86 9|         mindenféléről beszélnek. Ilka egy szoknyás semmi, egy
87 9|         el egy levelet titkon az Ilka kezébe.~A levelem, amit
88 9|      valaki azt susogta volna:~- Ilka vár délután két órára. Vár!
89 9|      széna. Fűillatok.~Hol vagy, Ilka? Hol vagy, kék szemű gyönyörűségem?~
90 9|         malomkő asztalnál ott ül Ilka. A tizenhét éves! A fehér
91 9|     fehér bádog.~Megrázkódtam:~- Ilka! - mondottam megrendülve. -
92 9|          megrendülve. - Maga az, Ilka?~Erre még inkább megzavarodott.