Part

 1 1 |             feledtesse vele a sorsát, olykor gyöngyöcskémnek szólítja.~
 2 1 |       hevertek ott. Tudod, hogy írtam olykor. Minden év végén eltökéltem,
 3 1 |                Már akkor tavaszodott. Olykor egy-egy égő gyújtót is kellett
 4 1 |             szörnyű, hogyan tud nézni olykor az az asszony!~A kávémat
 5 2 |               írtam-e bele titkon is.~Olykor magához szólított, és nem
 6 2 |           olvasott, olvasott. Az arca olykor egy percre kipirult, aztán
 7 2 |           előtt, s be-bepillantottam. Olykor az udvarukba is beleselkedtem.~
 8 2 |            elszűnt a harangozás, csak olykor egy halk zördülést, olykor
 9 2 |            olykor egy halk zördülést, olykor egy pattanást, olykor halk
10 2 |      zördülést, olykor egy pattanást, olykor halk roszogást. Bizonyosan
11 4 |            kétfelé is aratunk. Jó, ha olykor meg-megjelensz te is a munkások
12 4 |      kolompjának a hangja hallatszott olykor alulról, mintha valami náthás
13 4 |               legelő felől hallatszik olykor egy-egy panaszos beee...
14 4 |             mosolyogva nézett rám, de olykor a nyájra is elbolyongott
15 4 |             elbolyongott a tekintete. Olykor egy-egy kézmozdulattal intett
16 4 |               szemet az öregeknek, ha olykor megállok a nyáj mellett.~
17 4 |             magam voltam. A konyháról olykor mozsárcsengés hallatszott.
18 4 |              helyünk. Meg is zavartak olykor bennünket. Hol kocsi ment
19 4 |           felelte pillogva. - Olvasok olykor, ha kerülközik valami.~S
20 4 |             hárítón tartotta felém, s olykor fenyegetgetett is, anélkül
21 4 |                Csak a kolomp hangzott olykor. Micsoda ostobaság - gondoltam -,
22 4 |           veri egy padocskán a ruhát. Olykor facsar. Olykor márt. Megint
23 4 |               a ruhát. Olykor facsar. Olykor márt. Megint sulykol.~Körülvizsgálódtam
24 4 |              én. Érzem. Mindig érzem. Olykor látom is a járását. Olykor
25 4 |            Olykor látom is a járását. Olykor áll az idő, és mellettem
26 4 |                hogy ő jár körülöttem. Olykor kibomlik egy fürt a hajamból
27 4 |         anyámat, és hogy beszél velem olykor.~Még inkább elbámultam.~-
28 4 |              is mentem. Meg is álltam olykor, és hallgatództam.~Semmi
29 4 |            bégetés hallatszik alulról olykor, az akol felől.~A hold már
30 4 |              Várok epedve, remegve is olykor.~Ég és föld édes-csöndes
31 4 |              kedvezni akarna, elbúvik olykor a felhők alá, s a tájat
32 5 |                a felhőket. Csevegett. Olykor elmosolyodott, olykor elkomolyodott.
33 5 |      Csevegett. Olykor elmosolyodott, olykor elkomolyodott. De mindenképpen
34 5 |               kisétáltunk. Hallgattuk olykor a bástyán a katonazenét.
35 5 |              a bástyán a katonazenét. Olykor, ha a papának ideje volt,
36 5 |                Hát ilyen is az a lány olykor?~Hm!~Tizenkét nap múlva
37 6 |           persze az ablakból történt, olykor a szállongó hópelyheken
38 6 |            hogy a fejem szédült belé, olykor a reggeli elmulasztásával,
39 6 |              reggeli elmulasztásával, olykor az ebéd abbahagyásával.~
40 7 |              Soha! Hiszek abban, hogy olykor angyal vezeti az embert.
41 7 |           bíbor szín volt rajta, mint olykor a napnyugvás tüzes pompája.
42 7 |             fotelben, s megmozdította olykor a piros papucsos lábacskáját.~-
43 8 |          falióra halk petyegését, meg olykor a dunai propellerek éktelen
44 8 |          gondoltam, talán alkalmatlan olykor neked, hogy kötve érzed
45 8 |               jó a szemet pihentetni. Olykor kell pihentetni a szemet.~-
46 8 |            pillantgattam a faliórára.~Olykor behunytam a szememet, hogy
47 9 |        gólyákat. De hátha festenék is olykor pihenésül? Kezdő gimnáziumos
48 9 |               is lehet!~No, lovagolok olykor. Hajnalonkint, mint Lord
49 9 |            egy dimbes-dombos legelőn. Olykor hozzákoppant a hátulsó két
50 9 |               reggelre?~- Csokoládét, olykor teát, de leginkább csokoládét.~-
51 9 |                 Az én lapomat kéri el olykor a kertész, hogy olvassa
52 9 |           mert a többiekre is kellett olykor figyelnem. Azok olyasmiről
53 9 |               táncol. Meztelen bokáit olykor összeütögeti, a kezét a
54 9 |              Ilka a beszélgetésünkben olykor aggodalmasan pillantott
55 9 |          hallgatott.~Festettem némán. Olykor fölemeltem az ecsetemet,
56 9 |               Csak már jönne! - szólt olykor türelmetlenül. - Hiszen
57 9 |          idegenül és csodálkozva nézi olykor.~- Milyen jó - mondja -,
58 9 |          milyen vastag, szinte kérges olykor a festék. Hopp: megvan!
59 9 |              ő érezte is ezt. A kezét olykor a kabátka zsebébe téve lépdegélt
60 9 |              leány. Mélyen lehajolva, olykor meg-megállva, keresett gondosan
61 10|             kártyát. Nagyokat üt vele olykor. Vörös a méregtől, ha öt
62 10|              itt egy tapétagyár. Kell olykor nekik holmi kisegítő fiatalember,
63 10|        tréfálkozott vagy lelkesedett. Olykor a vállamat veregette, és
64 10|         Gyakorta nyúlt a cirkalomhoz. Olykor meg tussal próbálta elődomborítani
65 10|               Az éhség mégis gyötrött olykor. De az a kérdés még inkább
66 10|         dolgoztunk, mint szoktunk.~Én olykor vizsgálódva szemlélgettem.~...
67 10|                 Azért meglátogathatsz olykor, kedves öcsém.~S elcammogott.~
68 10|               csak tanuljak, és írjak olykor neki. S a levelét így végezte:~
69 10|         tanultam is, és írtam is neki olykor. Megírtam, hogy szívem alatt
70 10|         cérnahangok közül kibőgdözött olykor egy nazális férfihang -
71 10|           hogy délig is elbóklásztam. Olykor a malom mellett hallgattam
72 10|          ahajtos beszédű székelyeket. Olykor az erdőre mentem ki, a fenyvesbe.
73 10|               mentem ki, a fenyvesbe. Olykor a katonai gyakorlatokat
74 10|             arra jártam, benézegettem olykor a galambdúcos, eperfás udvarra.
75 10|             asztalnál. A kövér felhág olykor a szederfára, és megrázintja.
76 10|            jövedelem is akad. Behívat olykor délelőttönként a gőzmalmos:
77 10|             hogy a víz annyira nyomja olykor a mellet! Az én mellem fájt
78 10|               Malom utcán: annak vitt olykor elviselt fehérneműt. S a
79 10|              sötét. Vörösen villámlik olykor a távolban a levegő elektromossága.~
80 10|             Újra csendes minden. Csak olykor egy halkan búgó, nyáréji
81 10|             alja még mindig villámlik olykor, de már ritkábban. Nem lesz
82 10| viszontcsókomra megrettenve bocsát el olykor. S fülelünk. De nem hallik
83 11|             maradt. Tűnődve néztem rá olykor: lehet-e, amit mond? Olykor
84 11|           olykor: lehet-e, amit mond? Olykor mély elgyönyörödéssel vélekedtem,
85 11|               vélekedtem, hogy lehet. Olykor meg elszomorodva gondoltam:
86 11|              De én azért csak jöttem. Olykor vonat ért utol, vagy jött
87 11|             út...~Már akkor sírtam is olykor. Rossz útra tévedtem én,
88 11|          néhány szót, néhány kérdést. Olykor hosszasabban is beszélgettünk.
89 11|           volt a kezében. Ő vitte azt olykor az emeletre.~Hát csak állt,
90 11|  kiterjesztett szárnnyal kerengett, s olykor mintha állt volna a levegőben.~
91 11|   reménykedtem, hogy a pesti jogászok olykor a politika mezején viharoznak,