Part

 1 Inc|             komtesz ke-ke-keveslett engem, férjhez m-m-ment egy ci-ci-cigányprímáshoz.~
 2 1  |   szentségében ugyan megmártogatott engem az én feleségecském. Tudod,
 3 1  |          napon:~- Egy kérdés gyötör engem, gyöngyöcském, mindig, mióta
 4 2  |          szóba állt, és megnevezett engem:~- Az unokaöcsém, Gábor
 5 2  |           volt. Az igazi megcsókolt engem lefekvés előtt. Miklós bácsi
 6 2  |         olyankor a délutáni órákban engem küldött át a boltba egy
 7 2  |        szeme! Lássa, maga elvehetne engem feleségül.~S hogy erre meglepődve
 8 2  |       különbség. Hiszen maga szeret engem, ugye...~- Hát hogyne -
 9 3  |            a szépségével.~Pedig hát engem nem lehetett egykönnyen.
10 3  |    asszonyoktól pláne irtózom. Hogy engem folyton bölcs mondásokkal
11 3  |        Isten majd eligazít.~No, hát engem emlékoszlop illet Siófokon.
12 4  |          ménkű beléd - gondoltam -, engem nem vetsz le!~S ragaszkodtam
13 4  |            kedvvel. Pihenni küldtek engem oda, nem dolgozni. Még könyvet
14 4  |             pillantva. - Ne mondjon engem kisasszonynak...~S fölemelte
15 4  |             nem ispánságra neveltek engem. Ez a tudat eltiporta minden
16 4  |        Aztán a jövő nyáron itt várj engem mindjárt az első éjszakán,
17 5  |          Nem is hittem, hogy valaha engem is megkörnyékez a hosszúhajú
18 5  |           alatt ő is megismerhetett engem. Én is őt. Időpazarlás lett
19 5  |        szégyenli, hanem azért, hogy engem elvesztett? Ej: nyissuk
20 6  |            a tavaszi felhők között. Engem mégis édesen megrezegtetett.
21 7  |             van ilyen - feleltem. - Engem nem szed rá, Mehemed uram.~
22 7  |      nemigen nézte, de annál inkább engem. Amarántszín selyemruha
23 7  |          Alig. Ha már Európába jön, engem csak megkeres. Én nem tudhatom,
24 7  |             leány - máig se tudom - engem szeretett-e oly igen? Vagy
25 7  |          fel.... A jó isten küldött engem abba az omnibuszba! Húsz
26 7  |        leggyakrabban beszél. Tudja, engem minden érdekel. Különben:
27 7  |        szokta magát meglátogatni?~- Engem? Ki is?~- Vadgalambszín
28 7  |      szemmel nézegetett a leányára.~Engem nyugtalanított az Ida állapota:~-
29 7  |  sárgáshalvány dáma.~Elmondta, hogy engem a báróné ajánlott, és hogy
30 7  |             mégse! Egy vér énvelem. Engem is cibált, lökdösött a sors:
31 7  |   Odakészítetted villámhárítónak... Engem nem áltatsz el!... Nem vagyok
32 7  |             oda. Láttad volna, ahol engem neveltek...~- Értem - feleltem
33 8  |           Elgondolkodtam azon, hogy engem voltaképp száraz madzagon
34 8  |            minden gondolata érdekel engem.~Ismét csodálkozva pillantott
35 8  |                Ez ugyan nem jogosít engem semmire. Se pedig téged
36 8  |            nehogy aggodalommal láss engem az utadban.~A szavak simák
37 8  |            a kooomtessz kkkeveslett engem, fééérjhez ment egy c-c-cigányprímáshoz.~
38 9  |          fenekéhez, s majd kirúgott engem is a fenékdeszkákkal együtt.~
39 9  |       dombsorként ragyogtak. De hát engem a kunyhó jobban foglalkoztatott.~
40 9  |            Micsoda helyre biztatott engem!~Egész éjjel pofoztam magamat,
41 9  |            egyfelől, a másik felére engem ültettek.~Az egyik tálból
42 9  |           kell. Hát ki beretvál meg engem?~A gyerek a vállát vonogatta:~-
43 9  |            a gyereknek -, vezess el engem a boltba.~A rossz kis falusi
44 9  |         hogy magát is megnyerjék.~- Engem?~- Magát. Azért hordozzák
45 9  |              az isten küldötte...~- Engem? Csak nem akarnak tán Göndör
46 9  |            azért ne lője meg. Ismer engem az őzike, mint valamennyi.
47 9  |         olyan gyereknek néznek azok engem...~- De hát lelövik...~Mosolyogva
48 9  |      Zivatart lehetett várni. De az engem nem tartott vissza. Igazi
49 9  |        nézhettem Ilkára. Azt vélem, engem is lefesthetett volna valaki
50 9  |             rám meregette a szemét.~Engem, mint afféle elvetemült
51 9  |               És akkor pártolni fog engem?~Hogy mondta ki az engem
52 9  |            engem?~Hogy mondta ki az engem szót!~- Amennyire csak lehet -
53 9  |           ültem volna, nem lehetett engem megingatni.~- A hang a fő -
54 9  |             Éreztem, hogy az a csók engem illetett. S még így is jólesett.~-
55 9  |            nem fogja tanítani? Csak engem, csak engem?~A láncos kutya
56 9  |          tanítani? Csak engem, csak engem?~A láncos kutya dühös uhogása
57 9  |       Boldogságos Szűz úgy segítsen engem, hogy én se a papnak, se
58 9  | tanítványnak csak nem veszi föl! De engem meg se előzhetett volna.~
59 9  |             és mosolyogva:~- Szeret engem?~- Imádom.~- Tudtam én ezt...~-
60 9  |             bámul:~- Honnan tetszik engem ismerni?~- A híribül, vén
61 10 |        foltozás.~Haj, de keserített engem az a hosszú kabát! Mindig
62 10 |             már nem volt öcsém, hát engem már nem respektált senki.~
63 10 |  keletkezett az a bolond idea, hogy engem Svájcba küldjenek.~- A franciát
64 10 |         annak a szárnya alatt akart engem a pap tovább neveltetni.~
65 10 |       választott, és Zsorzset éppen engem választott!...~Titkon rápillantottam.
66 10 |            könnyeit.~- Vigasztaljon engem, möszjő Kovaksz! Vigasztaljon,
67 10 |            Ó... Vigasztaljon!~A hír engem is megrezdített, de hát
68 10 |           be reggelenkint Lüpen, és engem már annyira a családhoz
69 10 |        karját a komoly csecsemőről: engem ölelt át vele. Bevezetett
70 10 |            leányt elvehettem volna, engem ugyan nem tartott volna
71 10 |          volt, esperes, Zemplénben. Engem is papnak taníttatott volna.
72 10 |         egyszer csak megérzem, hogy engem is néz valaki. Odapillantok
73 10 |        korán kelni, hanem csak hogy engem láthasson.~És az öreganyja
74 10 |            Hát, kedves tanító uram, engem igen érdekel a román nyelv.
75 10 |             megtanítom rá. Ön tanít engem románul, én tanítom önt
76 10 |           fakanál.~Meghökkent, hogy engem ott látott. S bizonyára
77 10 |       öreganyja volt.~Marica rögtön engem keresett a szemével. A templomajtóban
78 10 |              De hát visszatarthat-e engem, akárha özönvíz esik is?~
79 10 |   valahányszor vele beszélt, mindig engem emlegetett. A leveleimet
80 11 |           hogy az anyám is meghalt, engem bentmarasztottak a kastélyban.~
81 11 |           panaszt, és most már csak engem várnak, hogy megverjenek
82 11 |        estig játszadozzon Mártával.~Engem meg áttettek a csőszhöz.
83 11 |     fogadott leányka. De Márta csak engem sírt.~Nem tudom már, mi
84 11 |          hogy ha beveszi, visszakap engem játszópajtásnak.~Erre beszedte
85 11 |             legközelebb az arcához, engem csókolt leggyakrabban. Megölelt
86 11 |         halála után nem csókolt már engem senki. És aztán én is visszacsókoltam
87 11 |           kastélyba tetszik-e vinni engem?~- Nem, fiam - felelte nyugodtan. -
88 11 |            bűnt követtünk volna el.~Engem úgy megzavart a találkozásunk,
89 11 |          mondani, hogy mért magázol engem? Nem vagyunk már gyermekek.
90 11 |            töltés.~Újra sírt. Aztán engem kérdezett. Én is elmondtam
91 11 |        bizony a szép özvegy se bírt engem magához bájolni. Úgy voltunk,