Part

 1 1 |            de nem jut eszébe semmi. Szinte bosszankodva húzogatja a
 2 1 |               Nem tudom - feleltem, szinte magam is elhalva az ijedelemtől.~
 3 1 |        Fölösleges - feleltem.~Pedig szinte égett a padló a lábam alatt.~-
 4 1 |            házból sült-főtt arccal, szinte lihegve.~Jolán épp akkor
 5 2 |            ellensége? Nem tudom. De szinte büszke vagyok rá, mikor
 6 2 |              Rövid, fekete szakálla szinte benőtte az arcát úgy, hogy
 7 2 |           azt a búskedvűségét, hogy szinte meglepett, mikor egyszer
 8 2 |              Kicsinylőn nézett rám, szinte összecsukta fekete szempilláit.~-
 9 2 |             Ez a borzasztó csalódás szinte megkábított.~Nem, ez nem
10 2 |     gomolyog ki. Száll lefelé, hogy szinte végigsétál a másik háztetőn.~
11 2 |            Fánika jön...~S lapulok. Szinte ájuldozok már kétségbeesésemben.~
12 3 |    látogatnom - gondoltam -, hiszen szinte skandalum volt, mennyire
13 3 |       lenyúl, és kivezet bennünket.~Szinte kábultan jöttem el tőlük.
14 3 |          volt mondva, hogy a szavai szinte leolvadtak a szívem gyökeréig.~
15 4 |             ismét az előbbi komoly, szinte megvető-büszke arcot láttam.~-
16 4 |             örvény, hol pedig tolt, szinte taszított magától. S az
17 4 |          többé? Kérlelőn mondta, és szinte búsan, tehát nem a képem
18 4 |           már tudatos biztossággal, szinte méltósággal áll, mint a
19 4 |           bicornis - ágya fehérlik, szinte világít a fű között, mint
20 4 |       egyszer megcsókoltuk egymást, szinte szívünk szakadásával. És
21 5 |           kirántotta a karomból, és szinte rikácsolt:~- Hát nincs és
22 5 |            nincs igaza! - szólt már szinte fuldokolva a dühtől. - Ezt
23 5 |           kisasszony.~- És?~Az öreg szinte beleizzadt már a vallatásba:~-
24 6 |        egymáshoz. A szemük nyugodt, szinte álmos nézése egyezett. Csakhogy
25 6 |             a postán?~Ez a gondolat szinte megremegtetett.~S nekidőltem
26 6 |        lestem a történendőket, hogy szinte aléldoztam belé.~A csengetésre
27 6 |          Flórának az a fiatalember. Szinte belebetegedtem a gyötrődésbe.~
28 6 |             a fizikai találmányait. Szinte futni szerettem volna én
29 6 |    imádságomat: a lépcső hangtalan, szinte éjfélien csendes. Csak az
30 6 |           Már csak öt...~Rámpillant szinte csodálkozva, aztán lesüti
31 6 |            ő halad egyre feljebb... szinte repül. Én meg állok, süllyedek
32 7 |              mondtam kedveskedőn. - Szinte sajnálom, hogy elrontottam
33 7 |        párizsi eleven másomat? - de szinte lihegett értem.~Már a második
34 7 |               Bocsánat - mondja Ida szinte fuldokolva -, de nem gondolhattam,
35 7 |        maguk? - szólalok meg végre, szinte reszketve a felindulástól.~
36 8 |        leány lett belőle, s eleven, szinte lobogó vérű, mintha gyorsforralót
37 8 |         bánatos szemmel: elhagyott. Szinte megbűvölten figyeltem reá.~
38 8 |          lassankint megszínesedett. Szinte elfelejtette, hogy nem magának
39 8 |            s más hangon, a szavakat szinte egyenkint ejtve folytatta:~...
40 8 |      féltékeny. Valóban nem voltam. Szinte magam is csodálkoztam magamon,
41 8 |            Még inkább elpirosodott. Szinte ijedten nézett reám.~- Ezt
42 8 |             voltak, de az egykedvű, szinte unatkozó hang bántó lehetett.~
43 8 |       unatkozó hang bántó lehetett.~Szinte rémült arccal bámult reám.
44 8 |        cselekedtem. Semmi megbánás! Szinte megkönnyebbülés!~Ebben a
45 8 |             megjelent.~Szemérmesen, szinte félve köszönt. Letette a
46 8 |      eltökéléssé érlelődött bennem.~Szinte sajnáltam, hogy másnap délelőtt
47 8 |         ideig ágyban kell maradnom. Szinte sajnálom, hogy oly rövid
48 9 |       lefestettem egy lófejet, hogy szinte lenyerített a papirosról.
49 9 |      lépésnyire a zsombékok között, szinte mohos a régiségtől.~- A
50 9 |       kiáltják nekik: Helybenjárás!~Szinte gyönyörűséggel néztem az
51 9 |          nézi műértő szemmel. Nekem szinte dagadozik a mellem a büszkeségtől.
52 9 |       legénynek a lábára nézett, és szinte kiáltva szólott:~- Hátha
53 9 |          Már hogy menne! - szól rám szinte megbotránkozva Lipóczy.~
54 9 |            társaimra pillantott. És szinte susogásig halkította a hangját:~-
55 9 |        hallgatnak rá.~S mosolygott. Szinte kicsinylően nézett rám,
56 9 |         mézet ennék még! - mondotta szinte rendelkező hangon a tanító. -
57 9 |       esztendős asszonynak az ujjai szinte röpködtek a billentyűkön.
58 9 |      melegen, altató bársonyosan...~Szinte tántorogtam, mikor hazafelé
59 9 |             maga...~- Én? - felelte szinte sértődött elbámulással.~-
60 9 |            hallom is, de nem értem. Szinte egyszerre beszél mind a
61 9 |             fej káposztára, hogy az szinte visszahúzódott a földbe
62 9 |              Sietve elbúcsúztam, és szinte futva siettem haza a fák
63 9 |           rajtam a szeme, s azontúl szinte nekem prédikált.~Hogy a
64 9 |          azt mondja: sárga lány!~És szinte fuldoklott nevettében.~Letörölte
65 9 |       továbbiak aztán az ötletemből szinte maguktól pattantak elő.~-
66 9 | szivárványszínes szép gondolatokból szinte kizavart egy ember, a Bolond
67 9 |            tette.~Nem szólt semmit.~Szinte röstelkedtem aztán, hogy
68 9 |         játszom? Igazán én játszom?~Szinte reszketett örömében.~- Apukám! -
69 9 |        áldja meg.~Eldúdoltam nekik. Szinte jólesett, hogy ide-oda mozgathattam
70 9 |     olajfestményeken milyen vastag, szinte kérges olykor a festék.
71 9 |        szemmel. - A karláncom...~És szinte belesápad.~A leányok is
72 9 |             keblére hajtja a fejét, szinte önkéntelenül csókot leheltem
73 9 |        gondolkodik, hogy ki vagyok.~Szinte gépiesen fordultam arra,
74 10|             is kis angol pipát szí. Szinte furcsa, mikor a nevén szólítják:~-
75 10|            bő volt már decemberben. Szinte elrémültem, mikor a boltban
76 10|       leányára nézett. A gondolatom szinte megkábította őket.~Végre
77 10|           japáni skatulya, amelyből szinte végtelenül jönnek napvilágra
78 10|          angyalarc mosolygott reám.~Szinte betegen ültem be a karácsony
79 10|           az elmúlt két ünnepnapon, szinte szüntelenül pihézett a hó.
80 10|          arca még pirosabb. A szeme szinte elnedvesül. Látszik rajta,
81 10|             szépségben égő szemmel. Szinte hallom a szívecskéjének
82 10|        fokozódott csütörtökig, hogy szinte rázott.~Hát csütörtök délután
83 10|       vagyok.~Elképedve néznek rám. Szinte érzem, hogy elhűvösödik
84 11|      leányokról szólok.~A fiús apák szinte örömmel szerkesztik össze
85 11|      családapákat, akiknek az arcán szinte bazsarózsák nyílnak a jóléttől.~
86 11|            gesztenyefák környezték, szinte el is takarták. Örökös volt
87 11|         hogy maga már...~Várakozón, szinte félve nézett rám, mint a
88 11|             szeme meleg, jóakaratú, szinte nőies.~- Maga nem jóban
89 11|       szememből.~- Igaz - mondottam szinte fuldokolva. - De ez a nő
90 11|            meg boldog mosolygással, szinte diadalmasan nézett körül:~-