Part
1 Inc| Végigkószál az üres termeken. Végre benéz a társalgóba is.~-
2 Inc| hely ez ma! - mordul fel végre a szmokingos. - Javaslok
3 Inc| jelenik meg előttük.~- No, végre! - üdvözli a szmokingos. -
4 Inc| üdvözli a szmokingos. - Végre egy családos ember is.~-
5 1 | a boldogságát festette:~Végre hát én is megtaláltam a
6 1 | eddigi hullámos tengeréből végre a házasság nyugodalmas kikötőjébe
7 1 | volna leginkább.~Egyszer végre magamra maradhattam egy
8 1 | szívem dobogása is elállott.~Végre is rá kellett emelnem a
9 1 | Nincs ott? - szólaltam meg végre unatkozó hangon.~- Nincs -
10 1 | a cigányt - szólalt meg végre. - Az ki tudja nyitni.~-
11 1 | látogattam el hozzájuk. Végre el is maradtam. Átpártoltam
12 2 | szokott, mikor játszik, végre teljes hangon is, afféle
13 2 | Még meglátja Pista is.~Végre a piroska megállott, s a
14 2 | irigységtől.~A két leány végre is abban egyezett meg, hogy
15 2 | Nehéz volt kimondanom, de végre is kimondtam:~- Foglalót...~-
16 3 | Sok keresésre találtam végre olyan házat, amelyikben
17 3 | krajcárokat kell persze ráraknunk. Végre megvakaródzik:~- Itt ez
18 3 | megint hallom: platty...~Végre megtalálom: hát nem béka,
19 3 | zára nyikorog. Nyikordul végre a szokott hangon.~Nini! -
20 4 | azt se tudom, hova kapjak. Végre is hasra fekszem, és átkapom
21 4 | a szemét.~Az öreg holló végre megmozdul, hogy fölemeljen.
22 4 | erdő lehetett ez valamikor.~Végre mégis mozdulnak a napernyők.
23 4 | térhetnék vissza a leányhoz.~Végre is azt eszeltem ki, hogy
24 4 | neki valamelyik legény.~Végre benyit a bátyám:~- Gyere,
25 4 | nagy ügy, mint mikor ő, végre a sok esdeklésemre, azt
26 4 | újra álomhomály takarja el.~Végre mintha valami zördült volna!...~
27 5 | Fehér galamb gyászruhában!~Végre lementek a lépcsőn a várfal
28 5 | csendes. Nem jön senki. Végre is megfordultam. Elmentem
29 5 | hogy ha igen erősködik, végre is azt fogom gondolni, hogy
30 6 | lenéztem háromszor is, míg végre megláttam.~Épp akkor lépett
31 6 | a könyvből a fejembe.~- Végre is - vélekedtem - jobb,
32 6 | Az egyetemi templom előtt végre meglököm Jancsit...~- No? -
33 6 | kiállott gyötrelmek után végre azon kezdtem tűnődni, hogy
34 6 | az izgalmakkal telt el.~Végre találtam egy formát, amelyet
35 6 | meg fog ugyan döbbenni, de végre is kezet nyújt. Azt a kis
36 6 | asszonyt, embert az utunkba!~Végre egy keddi napon!... Flóra
37 7 | műértése volna a fejünkben. Végre is Ida azt ajánlotta, hogy
38 7 | selyemkárpitos poklok!~De hát végre is nem muszáj énnekem gyorsvonaton
39 7 | örülök - repesett Ida -, hogy végre itt is tölt egy estét. Köszönöm!~
40 7 | a Jancsi!~Tehát megtudom végre: hol él! Találkozni fogok
41 7 | Kicsodák maguk? - szólalok meg végre, szinte reszketve a felindulástól.~
42 8 | el a történetét. De hát végre is szivarra gyújt, és beszél.~~
43 8 | szegény az ágyam mellett. De végre is belefáradt. Maga az anyám
44 8 | kis Ilda. Örülök, hogy végre kezet szoríthatok magával.~
45 8 | Nem értelek - rebegte végre Berta.~S hogy nem feleltem,
46 8 | Mi lelt ma? - szólalt meg végre Berta faharang-hangon. -
47 8 | amit mellettem töltött, végre levegőre megy.~De mondom,
48 8 | összehasonlítottam a zsebórámmal.~Végre!... Hallom a hangját, a
49 8 | azt hittem, hogy találtam végre egy lelket, aki nem olyan
50 9 | volt akkor az új operett.)~Végre megérkezek. Felhúzom a szép
51 9 | újra nézgelődik mindenfelé.~Végre megrázogatja a gyeplőt:~-
52 9 | képzelte magát.~A kertész végre is leszállott.~- Bemegyek
53 9 | az őrült hercehurcának!~Végre is valami juhász elfogta
54 9 | Negyedóra is beletelt, míg végre előtűnt nagy lihegve-lehelődzve
55 9 | hol az a tó? - kérdeztem végre türelmetlenül.~- Itt van -
56 9 | vissza-visszatekintenek.~Végre megérkezik a reggeli. Egy
57 9 | volna délután négy órára.~Végre is a papnak írtam egy névjegyen,
58 9 | feleségemmel.~Az erdész végre is elunta a piszmogásomat.
59 9 | szeretném látni - mondotta végre -, hogyan rajzolnak fát?~-
60 9 | titkokkal teljes csöndesség.~Végre, hogy nem szólt, tovább
61 9 | megkínálja a pipáját, s végre a pogány dohányba tűz gyullad.~
62 9 | kisegíti.~- Furcsa - mondottam végre -, hát ne a színpadot emeljük,
63 9 | tudok róla - szólaltam meg végre a gyötrelmes csöndességben. -
64 9 | meggyülemlik, hogy belemehetek.~Végre találtam is egy olyan helyet.~
65 9 | tiporkálja a füvet a parton.~Végre is kiugrottam a vízből.
66 9 | próbálunk!~Így jutottam végre egy vasárnaphoz.~- Holnap
67 9 | mellembe, a többit rám hagyta.~Végre az látszott valamennyire
68 9 | belém merülő nézéssel.~Végre megszólalt:~- Mennyire van
69 9 | Izsák barátom - nyögtem végre -, mikor indul a délutáni
70 9 | amelyikben aranyat terem.~Végre is az látszik jónak, hogy
71 10 | ez volt a hamleti kérdés.~Végre is azt mondtam:~- Nem uzsonnázni!~
72 10 | kért az esküvőjére. Hát végre kedvem szerint beszélgethettem
73 10 | Zsorzsettől értesülést kapjak.~Végre fogta a vedlett cilinderkalapot.
74 10 | részvétem kifejezését - rebegtem végre felszabadultan a nyomás
75 10 | szinte megkábította őket.~Végre Lüpen megmozdult. Az asztalhoz
76 10 | értem, hogy mit nevetnek.~Végre Zsorzset, aki csak szemérmesen
77 10 | zenéjét is.~A kis Zsorzsetből végre is nem maradt nekem, csak
78 10 | a mise igen hosszú volt. Végre is fölkeltem, kisétáltam
79 11 | is gondoljon egyebet:~- Végre hát itt a boldogság! Ezentúl
80 11 | néznek reám az aranyrámákból. Végre abban a szobában, amely
81 11 | kezünk-lábunk bemocskosodott. Végre estefelé a remete helyett
82 11 | babáját.~- Akkor sírunk, és végre is beleegyeznek.~És máris
83 11 | rúgott - nem bírtak vele. Végre is azzal vették rá, hogy
84 11 | de órákig tartott, míg végre ki bírtam nyögni:~- Mester
85 11 | Istenem - szólalt meg végre. - Tudom, hogy haragszol
86 11 | ezerféle mentséget koholtam. Végre is az látszott legjobbnak,
87 11 | hogy írna, az bizonyos.~Végre is abban reménykedtem, hogy
88 11 | az életösztön késztet, de végre is elmerülök, egyet horkantok
89 11 | csak állok, bámulok rá. Végre megszólalok, mint aki álmában
|