Part

 1 Inc|              Förtelmesen unalmas hely ez ma! - mordul fel végre a szmokingos. -
 2 Inc|                azt is biztosan elcsípték ma.~Épp indulnának, mikor az
 3 1  |               díványra.~- Vizet! Ecetet!~Ma sem értem hogyan, hogyan
 4 2  |            pogányabb volt a két elsőnél: ma is sajog minden hátulsó
 5 3  |              vőlegény is voltam. És hogy ma nem vagyok férj és egy fészek
 6 3  |                  közben. - Az asztalosok ma már nem faragnak efféle
 7 3  |                  kút. A Balaton-vidékiek ma is azt tartják, hogy minek
 8 3  |                Náni! - szólt reá Viki. - Ma este amoda tegye be a vizet,
 9 3  |                  a vőlegényem szobájába. Ma este nem iszok.~Megértettem,
10 4  |                 halálának.~Talán...~Mert ma se tudom, miért halt meg,
11 4  |                 volt az én Józsi bátyám.~Ma már alig látni afféle régimódi,
12 4  |                 arattak egy nagy táblán. Ma se tudom: búza volt-e vagy
13 4  |                  ajka, és eleven, mint a ma feslett rózsabimbó.~A leány
14 4  |                  lehetett eladni. Kijött ma velem.~Elhallgatott. Megállt.~-
15 4  |             szegény jó leány!~És mondom: ma se tudom, miért. A vádlott
16 4  |              fehérebb fogsora!... Mintha ma került volna ki a virágteremtő
17 4  |               tiszta az inge, szoknyája? Ma vette fel talán? De hát
18 4  |             adott.~- Jó volt, ugye? Adok ma is szívesen, ifjuram. Ahol
19 4  |                Nem tudom, mi vagy. De ha ma el kellene innen mennem,
20 4  |          nyugtalan voltam. Találkozunk-e ma? Bejön-e holnap? Hiszen
21 4  |             olvastam el, mécses mellett. Ma is elolvastam kétszer, délelőtt
22 4  |     ténsasszonynak van kertje. Anyámnak. Ma van a neve napja.~- Anyádnak?
23 4  |                   csillagok fölé. De nem ma éjjel, nem. Ma éjjel nem
24 4  |              fölé. De nem ma éjjel, nem. Ma éjjel nem mennék semmiképp.~
25 5  |                 De hát nem nyilatkozott. Ma se tudom. Lehet, hogy ő
26 6  |                 kezdődött:~Csodát láttam ma, gyönyörű csodát:~Istennek
27 6  |              gyönyörűn a szeptemberi nap ma?~Hogyne ragyogna! Pestre
28 6  |                   Elvette a kék levelet. Ma se tudom, hogy mint vélekedett
29 6  |                                          Ma se értem: hogy lehettem
30 6  |                láttam többé. Tudom, hogy ma már - ha ugyan még él -
31 7  |                hát az a szem csoda volt! Ma se tudom, hogy a szemöldökének
32 7  |                  ügyvéd úr? Elfogadja?~- Ma még nem mondhatom meg.~-
33 7  |                váltottunk volna szót, és ma nem volnál a menyasszonyom.~-
34 7  |                       De hát a bárónéhoz ma már nem mehetünk...~- Hagyjuk
35 7  |                 emeli a fényét a püspök. Ma se tudom ugyan, hogy az
36 7  |         gyermekek másnap is kérdezték:~- Ma nem megyünk?...~Furcsa volt,
37 7  |               Mindig szép vagy nekem, de ma: csoda vagy!~Átölelte a
38 7  |         várogatnak...~Hát elbúcsúztam:~- Ma nem maradhatok.~És kábult
39 8  |          gipszkötésben. A fejem is, mint ma a levegőjáróké. Csak épp
40 8  |              Azok a fene propellerek!... Ma is úgy gyűlölöm a propellert,
41 8  |                    mondottam sóhajtva. - Ma már, úgy látom, végzünk
42 8  |                 felforrant a mellében.~- Ma vagy holnap levelet kapsz
43 8  | megkülönbözésünket hallgatnia.~- Mi lelt ma? - szólalt meg végre Berta
44 8  |                 nem leszek mindig beteg. Ma már lefaragták rólam a gipszet
45 9  |              kezdett aggodalmassá válni. Ma se tudom, hogy vannak-e
46 9  |                  lesz vele. Délután, még ma délután!... Tanító úr, izenjen
47 9  |                    A faluban? Bizony már ma délután el akartam utazni.
48 9  |                  igazi.~- Semmi se igazi ma már! - mondotta bosszúsan
49 9  |                  hát csak azért se fogok ma!~A nevetésre és Ilka röstelkedésére
50 9  |              csak másnap értettem meg.~- Ma nem danolok - felelte Ilka
51 9  |                 régi szerzemény - bizony ma sem vagyok olyan jártas
52 9  |                   szólt a pap a végén.~- Ma nem.~Sehogy sem akart.~De
53 9  |                  mosolyogva. - Napja van ma. Táncol itt egyet, meg a
54 9  |                   Talán azt is megmondja ma, azt a fontos-bizalmas valamit,
55 9  |                 pillantott, és kacagott.~Ma sem tudom, mit nevetett
56 9  |                 festik, hanem szürkével. Ma sem értem, hogyan látszik
57 9  |             intézetben.~- Hát mi nap van ma, hogy úgy kipucoltak? -
58 9  |              valamivel színesebb: mint a ma nyílt rózsa, amelynek a
59 9  |               jólesett.~- Tessék leülni. Ma nem festünk. Nem bírnék
60 9  |                  azt mondta, hogy átgyön ma délután, és hogy csak mondjam
61 9  |             tegnap történt volna. Mintha ma volna annak a vasárnapnak
62 10 |                  a finom kis festményre, ma ezreket adnék érte.~Álomszínekkel
63 10 |                 mosolygó, szőke leány... Ma is furcsállom, hogy az az
64 10 |               Kissé különös történet. De ma se tudom megítélni: szerencsém-e
65 10 |                   Kártyáztak. Krajcárba.~Ma is előttem annak a hurka
66 10 |                 becsületes dakszliember.~Ma sem értem, hogy lehetett
67 10 |                 annyira megszoktam, hogy ma is, ha könyvkötő- vagy asztalosműhely
68 10 |          mindenfélét, ami eszébe jutott. Ma is előttem a két piszkos,
69 10 |                  ügyet! Biztos, hogy még ma kiteszik a szűrömet a gyárból!~
70 10 |                Vagy pipát jobban szeret? Ma vettem egy új pipaszárat.
71 10 |                 kihordta őket egyenkint, ma se tudom, hova.~Lüpen pipára
72 10 |             fuvolázni. Püh, de meleg van ma!~A tanító a fejét rázta:~-
73 10 |              napot is elmulasztani.~- De ma fáradt a fejem. Holnap...~-
74 11 |                 együtt érez velem, kijön ma este. Érezni fogja, hogy
75 11 |               Akár ide is szállhatsz már ma este - mondta a jegyző -,
76 11 |                     Nem tudom, mi jutott ma eszükbe. Igaz: most lett
77 11 |                 lakásomat nem írtam meg. Ma sem tudom, hogyan intézte
78 11 |                  a címet, olyan reszkető ma a kezem. ~Bedobtam odakünn
79 11 |                  mely a nyelven elolvad. Ma keserű, mint az eperszín
80 11 |                réten, erdőn. Hideg felhő ma, amelytől elsápad a Duna
81 11 |               üdvösséget zümmögő zenéje. Ma a neved csak egy halk jajkiáltás.
82 11 |               volt a hosszú körmű leány. Ma is, ha manikűrözött, hosszú