1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 4 | holló.~Kedvetlenül fordultam az utamra. Elérkeztem az aratókhoz.
502 4 | fordultam az utamra. Elérkeztem az aratókhoz. Tán húszan arattak
503 4 | egészséges, erős népet, amely az égető naptűzésben csorgó
504 4 | Annak add oda a leveledet. Az a postaépület.~A levél elment.
505 4 | negyedórát. Csak nem mutatkoznak az aratók. Kukorica, krumpli
506 4 | már ott, hanem a leány, az elátkozott királykisasszony.
507 4 | hozzája, s én andalogva mentem az árnyékon.~Mikor kiérek az
508 4 | az árnyékon.~Mikor kiérek az árnyékból, látom, hogy nem
509 4 | valami hírlapot néznének. Az a hírlapforma valami a zöld
510 4 | hattyúpelyhet szórt volna valaki az ég kéklő magasságába. A
511 4 | a napernyők. Fölkelnek. Az egyik fehér napernyős összecsókolódzik
512 4 | leülök a galagonyabokor alá, az árokszéli gyepre, és új
513 4 | sodrok.~Hát csakugyan arra az útra térnek. Kíváncsian
514 4 | fekete hajú zsidólány. Az egyik sápadtkás, a másik
515 4 | egy-két pillantást.~Tehát az ottmaradt zöld napernyős
516 4 | juhászleány, a kisasszony.~Az ügy rejtelmesnek látszott.
517 4 | amely árnyékot terített az arcára és a vállára. Hát
518 4 | volt, valami bibliai figura az a fehér ruhás leány, ahogy
519 4 | azzal a pápai napernyővel. Az oldalán másfél araszos kis
520 4 | paprikaszín mályva. Meztelen lábán az a piros bocskorka, s a naptól
521 4 | Nézett. Állt mint a szobor. Az arca pirossága egy lélegzetvétel
522 4 | hogy hibáztam: a nyakán az a kék üvegkláris, az a vállbodros
523 4 | nyakán az a kék üvegkláris, az a vállbodros ing, bocskor,
524 4 | pillanatig tartott. Aztán ismét az előbbi komoly, szinte megvető-büszke
525 4 | megvető-büszke arcot láttam.~- Az én nevem Erzsébet - szólalt
526 4 | Néhány szemet öltött rajta.~S az arca ismét megszínesedett.~-
527 4 | ismét megszínesedett.~- Az én nevem meg Tamás - feleltem -,
528 4 | és ide jöttem nyaralni az ispán bátyámhoz. Most pedig
529 4 | alacsony szemöldökű, s azokkal az árnyékvető szempillákkal
530 4 | szemében! Hol vont, mint az örvény, hol pedig tolt,
531 4 | szinte taszított magától. S az ajka is gyönyörű volt, szép
532 4 | Elhallgatott. Megállt.~- Amott az a fűzfa. Ott a kút.~S bólintott,
533 4 | találtam valamelyes vizet, de az meleg volt, és zöld moszat
534 4 | Cigarettára gyújtok.~Belépek az udvarra. Csak elhőkölök.
535 4 | udvarra. Csak elhőkölök. Az udvar közepén ott hever
536 4 | közepén ott hever a földön, az égető napon a vén okulárés
537 4 | Fölkel. Mosolyog. A baltát az aprított fába dobja. Zavarodottan
538 4 | És röstelkedve pislog az emberre.~Az okulárés holló
539 4 | röstelkedve pislog az emberre.~Az okulárés holló megemelte
540 4 | akarna kelni.~- Részeg ez az ember!~- Hát ivott is valamelyest,
541 4 | Hát ivott is valamelyest, az igaz. Nem sokat. De mán
542 4 | kérem, úrfi, nem lehet bízni az ilyen vénemberbe...~Úgy
543 4 | Hát mér nem fekteti ágyba az urát?~- Az ördög emelgesse,
544 4 | fekteti ágyba az urát?~- Az ördög emelgesse, tekintetes
545 4 | akkor is olyat csapott az öklivel a képembe, hogy
546 4 | mikor idehoztam. Iszen, ha az itthon vóna... De katona,
547 4 | maga is pesti, ifiuram.~- Az vagyok. De én most vízért
548 4 | csúfították rá akkoriban az embert.~- Tessék mán nézni:
549 4 | tetszett-e vele találkozni az ifiúrnak?~Nem akartam rontani
550 4 | Ismerem, úgy látásból.~Az asszony boldogan nézett
551 4 | három éve katona, és hogy az lesz a juhász, mihelyt obsitolják.
552 4 | mihelyt obsitolják. Mert az öreg már egyre fájósabb
553 4 | várton-várják mán a Danit az urak is. Ugye szép, derék
554 4 | A tettet nem tagadta, de az okot nem mondta meg. Csak
555 4 | bűnjelek közé be volt írva, az apróságok közé, egy kettészakított
556 4 | kettészakított fénykép is, az én fényképem.~Az ispán bátyámat
557 4 | fénykép is, az én fényképem.~Az ispán bátyámat szintén kihallgatták:
558 4 | fényképemre azt mondta, hogy az ő albumából való, és hogy
559 4 | Az asszony sok mindent locsogott
560 4 | közben hol reám nézett azzal az édeskés szemével, hol a
561 4 | fél füllel hallgattam rá. Az elmém azon bolygott, hogyan
562 4 | Langyos.~Elmosolyodott. S az arca egyszerre bűvös szépségűvé
563 4 | metszetű, piros ajkával!... S az a vonalnyira előfehérlő,
564 4 | megszólalt jólelkűen:~- Iszik az én korsómból?~- Hát hogyne.~
565 4 | lekötelezett. De hát mért nem adott az előbb?~Elvette a korsót,
566 4 | ahogy letérdelt... Jaj, az a szép gömbölyű karja! Az
567 4 | az a szép gömbölyű karja! Az a gyöngéded, gömbölyű lába
568 4 | elém, és nézett nyájasan.~- Az imént vendégei voltak, Erzsike -
569 4 | rákönyökölt a botjára. Látszott az arcán, hogy örül a szavamnak.~
570 4 | leány! Hogy illik a nyakára az a kék üveggyöngyfüzér! S
571 4 | van, hogy annyira tiszta az inge, szoknyája? Ma vette
572 4 | tapadón rajtam a szeme, mint az enyém őrajta. Nyugodtan
573 4 | kézmozdulattal intett a Pulinak. Az aztán össze-összeugatta
574 4 | aztán össze-összeugatta az elszéledező juhokat.~A tarisznyájára
575 4 | való. Csak próbáltam, hogy az ibolya szép-e, ha kivarrják.
576 4 | jegyzőkönyvecskémet, amelybe az előbbi napon a gabonatáblákat
577 4 | valami ismeretlen levelet. Az ereket rajzolta meg előbb
578 4 | csakugyan úrileány volna.~Az arcát egyszerre láng futotta
579 4 | napernyőjét, és gondolkozva nézett az árvalányhajas legény után.~-
580 4 | Gyönyörű - mondottam.~S az ökrös szekérről eszembe
581 4 | dűlőre küldött. Ott vár az uzsonnám is. Kezet nyújtottam
582 4 | Isten áldja meg...~Láttam az arcán, hogy még valamit
583 4 | szomorú mosolygással. Aztán az arca elpirosodott. A földre
584 4 | volna lennem. Miért mondta az a lány, hogy ne menjek többé
585 4 | Már itt akartam hagyni az edényt.~Sült képű parasztleány
586 4 | te azt a juhászleányt?~- Az Örzsit?~- Azt!~- Hát hogyne
587 4 | közétek?~- Kevély.~- Kevély?~- Az. Templomba se jár velünk.
588 4 | csúsztatgatva szedegette az elmaradt kalászokat a kötényébe.
589 4 | furcsán? Rosszféle leány volna az a juhászleány? Lehetetlen!
590 4 | olyan. Becsületes leány az, becsületes!~A vacsorán
591 4 | leány?~- Igaz - feleltem -, az én hibámból késett. Igen
592 4 | juhászékhoz. Ott adtak. Az asszony meg a leány.~A néném
593 4 | hümmentett.~- Nagy történet az. Ámbátor iszen már ütközik
594 4 | bajszod: elmondhatom. Hát az a leány, szegény, alighanem
595 4 | szegény, alighanem úri eredet. Az anyja egy csinos parasztasszony
596 4 | kártyára tette-e a kanász az asszonyt, vagy csak úgy
597 4 | született a hetedik hónapra az a szegény leány.~- De hát...~-
598 4 | Hát a kanász már abban az időben nem szerette a feleségét.
599 4 | kanász pedig nem volt azon az éjjelen otthon: vásáron
600 4 | tiszt egy tízforintost adott az asszonynak, holott a kvártélyt
601 4 | tízforintost nem vette el az asszonytól. Szegény asszony...
602 4 | mondotta néhány perc múlva. - Az is sejt valamit. Nálunk
603 4 | Micsoda sors! Aki abban az ágyban kap életet, amelynek
604 4 | utálatos neki.~Bizonyosan az a részeges, vén juhász haragszik,
605 4 | asszony őrizte.~Leültem az árokpartra. Cigarettára
606 4 | Mi lenne, ha bemennék? Az öreg talán megint ott hever
607 4 | öreg talán megint ott hever az udvaron, és senki se látná,
608 4 | legelőn át: nem szúr szemet az öregeknek, ha olykor megállok
609 4 | ért, egyszerre abbahagyta az ugatást. Megállt, és a farkát
610 4 | a farkát csóválva kísért az asszonyhoz.~- De hamar össze
611 4 | barátkozni! - szólt örvendezve az asszony. - Isten hozta.
612 4 | ifjuram. Ahol gyön is mán az Örzse.~Meglepődve fordulok
613 4 | vissza pohárért! - toppant rá az asszony.~- Dehogy fut -
614 4 | Lám, lám - pajkoskodott az asszony az ujja hegyét megnyálazva -,
615 4 | pajkoskodott az asszony az ujja hegyét megnyálazva -,
616 4 | ujja hegyét megnyálazva -, az én korsómból nem ivott.~
617 4 | ivott.~S hosszút perdített az orsóján.~A leányra tekintettem,
618 4 | mosolyogva és melegen nézett az arcomra.~- Tudja-e, Erzsike -
619 4 | percre kisütött, s a leánynak az árnyéka a gyepre vetődött
620 4 | gyepre vetődött akkor. Hát az az árnyék olyan volt, mintha
621 4 | gyepre vetődött akkor. Hát az az árnyék olyan volt, mintha
622 4 | mintha egy koronás nőnek az árnyéka volna. Ámulva néztem.~-
623 4 | volna. Ámulva néztem.~- Hát az ember mindenütt ember, ifiuram -
624 4 | ember, ifiuram - szólalt meg az asszony. - De mért tetszik
625 4 | mán úgyis igen fenn viseli az orrát.~- Nem látom rajta -
626 4 | csak tudta volna, hogy itt az úrfi!... Harisnyát húzna
627 4 | hintázva szállongó fecskéket.~Az asszony elszakította a csepűt
628 4 | asszony elszakította a csepűt az orsójától. Hozzám fordult:~-
629 4 | egyszerre megértettem, hogy az a Dani, az asszonynak a
630 4 | megértettem, hogy az a Dani, az asszonynak a katona fia,
631 4 | asszonynak a katona fia, és hogy az a Dani jogosítva van már
632 4 | jogosítva van már arra, hogy az Örzse öltözködésére ítéleteket
633 4 | mondjon.~Értettem, hogy az asszonynak vissza kell térnie
634 4 | kapuban aztán megnéztem az órámat, és azt mondtam,
635 4 | ne menjek többé hozzá! És az az ostorral durrogó legény
636 4 | menjek többé hozzá! És az az ostorral durrogó legény
637 4 | van a világon! Intés volt az a durrogás a lánynak: Látlak!~
638 4 | Mintha nekem is valakim volna az a leány! Mintha az a tulokszem-baka
639 4 | volna az a leány! Mintha az a tulokszem-baka volna a
640 4 | tulokszem-baka volna a bitorló, és én az igazi vőlegény!...~A következő
641 4 | láttam - tekézni szoktak az ispán bátyámék kertjében.
642 4 | Jó illatú füstöt bodorít az orrom vidékére.~Megkívánom.~-
643 4 | visszautazásra is küldtek már. De még az előbbi pénzemből is maradt,
644 4 | tízforintost nem is számítva, amit az anyám külön nyomott a markomba:~-
645 4 | királykisasszony! A cseléddel éppen az abroszt igazgatja az asztalra.~
646 4 | éppen az abroszt igazgatja az asztalra.~De hogy kiöltözött!
647 4 | kilépünk, épp akkor gurul be az ispán komáék sárga kocsija.~
648 4 | a kerékgyártó, a kovács, az öregbéres, a kocsis.~A két
649 4 | a tekét.~A papnak mindig az orra hegyén lóg a pápaszeme,
650 4 | főtisztelendő!~A tanító már az energiának az embere. Gyürint
651 4 | tanító már az energiának az embere. Gyürint egyet a
652 4 | is szeretnék virtuskodni. Az erőm már az alatt a rövid
653 4 | virtuskodni. Az erőm már az alatt a rövid pár nap alatt
654 4 | igen lenéztek. Én voltam az egyetlen fiatalember a társaságban,
655 4 | huszadik évet meghaladták, s az első pillantásra látták
656 4 | nektek mindjárt!~Szólok az inaskodó legénynek:~- Fuss
657 4 | Bandi, a pipámér. Ott áll az ablakban, az ebédlőben,
658 4 | pipámér. Ott áll az ablakban, az ebédlőben, piros papirosba
659 4 | van? - szólal meg anyásan az egyik leány. - Olyan sápadt...~
660 4 | hallgatom, hogyan áll meg az ajtóban. Egy percnyi csend.
661 4 | Aztán a kilincs megnyikkan. Az ajtón halk, édes hang szól
662 4 | mi annak a pajtásának az apja?~- Melyiknek?~- Akinek
663 4 | Akinek a képe egyezik az enyémmel.~S a szeme el van
664 4 | megértettem, hogy mit tudakol az a leány.~- Generális - feleltem
665 4 | beteg vagyok.~- Hogy híjják? Az Istenre kérem: mondja meg,
666 4 | hogy híjják?~- Mért érdekel az téged?~Lesütötte a szemét.
667 4 | helyére.~A leány fölemelte az arcát. Szomorúan nézett
668 4 | A te ékességeid magától az istentől valók.~Elpirult.
669 4 | Nézett, melegen, vonzón, mint az örvény. Aztán ismét a földre
670 4 | Mért? Hiszen apád alszik. Az asszony is.~- Ugatna a kutya.~-
671 4 | a nevet.~Elkomolyodott. Az üvegfalhoz lépett: kinézett
672 4 | lehet.~S megfordult, kiment.~Az ajtó előtt megállt.~Kis
673 4 | múlva megint benyitotta az ajtót, s bedugta a fejét:~-
674 4 | pillantott rám. Becsukta halkan az ajtót. Elosont, elmúlt.~~
675 4 | elmúlt.~~Éjjel eső esett.~Az ég reggel is, mintha kirakták
676 4 | egy-egy kis rés nyílott meg az angyalok és szentek dunyhái
677 4 | s kitetszett gyönyörűn az ég tiszta kékje. Egész délelőtt
678 4 | Egész délelőtt azon forgott az elmém, hogy tódítsam-e a
679 4 | hazugságot, vagy megmondjam neki az igazat.~Ha tovább hazudok,
680 4 | leánynak a lelki rendje. Még az is meglehet, hogy elhagyja
681 4 | és keresni fogja Pesten - az apját.~Ha pedig megmondom
682 4 | apját.~Ha pedig megmondom az igazat, otthagy. Ehetem
683 4 | Ehetem a kökényt zölden.~Csak az isten adna egy jó gondolatot,
684 4 | egy jó gondolatot, hogy az igazat is megmondhatnám,
685 4 | elnéztem a legelő felé, de csak az öreg pápaszemes holló gubbaszkodott
686 4 | rózsaszín szoknya volt rajta. De az is illett neki. Minden megszépült,
687 4 | még a bot is a kezében, s az oldalán az az ibolyavarratos
688 4 | a kezében, s az oldalán az az ibolyavarratos tarisznya,
689 4 | kezében, s az oldalán az az ibolyavarratos tarisznya,
690 4 | volt azzal a koszorúval! S az a bizalmas, szomorkás mosolygása...~
691 4 | próbáltam lerajzolni abban az állásában!)~- Ne jöjjön
692 4 | maradnom, hogy láthassam az utat.~- Hát legalább te
693 4 | megint elmosolyodott:~- Baj az?~- Nem baj talán. Csak szomorú
694 4 | egymásnak a szíve dobogását.~Az útra pillantott, aztán ismét
695 4 | leste a szavamat.~- Hát azt az embert nem híjják sehogy
696 4 | akkor mért beszélt róla? Az a pajtása se igaz?~- Nem
697 4 | Puli!~Aztán szétnézett az úton is. Visszatért még
698 4 | Halvány pirosság ömlött el az arcán. Hallgatott. A szeme
699 4 | Talán nem is értette, mi az a kacér, csak annyit értett,
700 4 | igazán mondja meg: úri-e az én képem, vagy paraszti?~-
701 4 | Szombaton aztán igazán megeredt az ég csatornája. Az aratók
702 4 | megeredt az ég csatornája. Az aratók is bevonultak. A
703 4 | a faluból se jönnek át!~Az eső csak esett egyenletesen,
704 4 | Hál’istennek - mondogatták az emberek -, krumplira, kukoricára
705 4 | Amerikában!~Négykor fogtam az esernyőt: kiosontam a majorból.~-
706 4 | gondoltam. - Hátha?~És hogy az unalom ellen is biztosítsam
707 4 | mikor tündérjelenést les az ember!~A mező üres volt.
708 4 | folydogált. És én csak mentem az árokpart vizes porcfüvén,
709 4 | mezítlábas asszony caplatott az úton: a fején a felső szoknyája,
710 4 | karján nagy füles kosár.~Az eső meg nem állt éjjel se.
711 4 | meg álltam mellettük, mint az özvegy gólya a tóparton.~
712 4 | Vártalak hát! Itt vártalak az esőben.~Elmosolyodott:~-
713 4 | esőben.~Elmosolyodott:~- Még az is szenvedés.~Aztán elkomolyodott:~-
714 4 | Nem fogadja el, ugye, az ilyen leánytól.~- Hát felét
715 4 | Hát felét elfogadom, az egyiknek a felét. Csakhogy
716 4 | De abban a korban, mikor az emberi szív először ismer
717 4 | tarisznyájába. Aztán mégse vette ki az olvasmányát.~- Kalendárium -
718 4 | ugyan más könyvük is, de az német, mind német.~- Nézd,
719 4 | elém. De igen illett még az is neki. Melegebb volt tőle
720 4 | könyvet.~- Megmondja, ugye: mi az értelmük?~Megnyálazta az
721 4 | az értelmük?~Megnyálazta az ujját, és gyorsan forgatott.
722 4 | forgatott. Megtalálta mindjárt az elején. Körülpillantott,
723 4 | Rendre megmondtam neki, mi az értelmük, s ő érdeklődéssel
724 4 | érdeklődéssel figyelmezett. - Hát ez az...~Aztán hogy tovább keresett,
725 4 | hogy nem ügyelt rám. Aztán az arcom is hozzásimult az
726 4 | az arcom is hozzásimult az övéhez, úgy néztük a könyvet.
727 4 | könyvet. Aztán gondoltam: ha az arcom hozzáérhet az arcához,
728 4 | ha az arcom hozzáérhet az arcához, az ajkam is hozzáérhet.~
729 4 | arcom hozzáérhet az arcához, az ajkam is hozzáérhet.~És
730 4 | ajkam is hozzáérhet.~És az is megtörtént.~Akkor érzett
731 4 | Dani megtudja...~- Annyira az övé vagy?~- Nem azért...~-
732 4 | Hát?~- Szörnyű legény az! Igen virtusos...~- Virtusos?~-
733 4 | szeme a könyvbe mélyedt. Az egyik kezét hárítón tartotta
734 4 | csak megint összesimult az arcunk.~~Talán a következő
735 4 | meglátnám onnan. S lestem be az udvarra, a kertbe, amennyire
736 4 | hegytető horpadásában.~Csak az egyik fala állt még, bár
737 4 | egyik fala állt még, bár az is romlott, s messziről
738 4 | fejetlen, fehér ló. Annak az árnyékában ültem le néhány
739 4 | ültem le néhány percre. Az omlott tetőnek nehány korhadt
740 4 | is a járását. Olykor áll az idő, és mellettem megmozdul
741 4 | nem mozdul, csak ott, azon az egy helyen. Akkor tudom,
742 4 | elmosolyodott.~- Maga nem hisz. Az urak nem hisznek sok mindent.
743 4 | birkák ijedeznek. Miért? Mert az állatok látják a lelkeket
744 4 | sötétségben. Sok mindent lát az állat, amit mink nem. De
745 4 | állat, amit mink nem. De az állat néma.~És sóhajtott.~-
746 4 | Nekem elég, hogy érzem az anyámat, és hogy beszél
747 4 | Félszázadra terjed már vissza az emlékezetem. Az életnek
748 4 | már vissza az emlékezetem. Az életnek sok minden hulláma
749 4 | kijövök. Fönt várjon a hegyen, az omlott pince mellett, mikor
750 4 | Milyen szép volt aznap az aratás! Milyen kedves volt
751 4 | illattal árasztja el a kertet.~Az éjjeli viola!...~De nem
752 4 | ki még sötéttel a házból az ablakon és kerten át. Hogy
753 4 | Óvatosan, lassan lépkedtem el az omlott pince falához. Lábam
754 4 | dobogó szívvel füleltem az éjjeli csendben. A hold
755 4 | A hold már megérkezett, az égi királykisasszony; most
756 4 | már a földi is érkezhetne!~Az éjszaka oly csendes, hogy
757 4 | hozzám hallatszik.~Aztán az is elhalkul, elmúlik. Csak
758 4 | hallatszik alulról olykor, az akol felől.~A hold már kétméternyire
759 4 | hold már kétméternyire áll az éghatár alján. A táj bágyadt
760 4 | de sokszor eszembe jutott az a távolban síró harangszó.
761 4 | éjjel, neki is... s még azon az őszön!...~De akkor csak
762 4 | mindig rövid és múló, mint az éji viola virága. Csak az
763 4 | az éji viola virága. Csak az emléke hosszú, mint a hold
764 4 | árnyéka a hegyen. De még az emléke is szép!~Várok.~Eléje
765 4 | hozzám, s örvendezve ugrál.~Ő az, ő!~Édes-halk suhogással
766 4 | mellemhez simul, s engedi, hogy az arcát megcsókoljam. De a
767 4 | bársonyos-meleg arcocskáját az arcomhoz.~A következő percben
768 4 | ütött, én meg ríttam.~- Az a kérdés, hogy váltatok
769 4 | Mindig fehér ing, mindig az a fakó-szép, rózsaszín szoknyácska,
770 4 | gyönyörködhessünk. S míg az asszony varrt vagy font,
771 4 | mi egységünkről semmit.~Az utolsó éjszakát hosszasan
772 4 | persze mind a ketten. Még az őszibogár is búsan pirregett
773 4 | Tűrj! Csupa szomorúság az élet! Tűrj! Tűrj!~Az ég
774 4 | szomorúság az élet! Tűrj! Tűrj!~Az ég is felhős volt.~Hallgattunk,
775 4 | csókolhattam már - nem tiltakozott az anyja ellene.~- Úgy érzem,
776 4 | ellene.~- Úgy érzem, ez az utolsó, ez az utolsó! -
777 4 | érzem, ez az utolsó, ez az utolsó! - rebesgette, miközben
778 4 | könnycseppekkel áztatta az arcomat.~Hiába biztattam,
779 4 | találkozunk, hogy akkorra elvégzem az iskolámat, és beállok tisztnek
780 4 | tisztnek a gazdaságba.~- Ez az utolsó! - ismételte. - Nem
781 4 | a képe, miként tér haza az a katona már öt hét múltával.
782 4 | mentené meg a karvalytól az én szép kis galambocskámat!?~
783 4 | gondolatra, hogy leányt az fogja ölelni, az a tuloknézésű
784 4 | leányt az fogja ölelni, az a tuloknézésű barbár!~Arra
785 4 | minden boldog képzelgésemet.~Az éj hűvös volt. Betakartam
786 4 | mintha késleltethetném vele az időt, amely ki fogja bontani
787 4 | hangzott a hegy aljából. Az égtávol szélén szürkülő
788 4 | itt várj engem mindjárt az első éjszakán, mikor megtudod,
789 4 | Anyám is mondja...~- Most az egyszer téved ő is.~- Világosodik...
790 4 | Délután kiloptam a fényképemet az albumból, és kivittem hozzá
791 4 | papirosba, és hozzátakartam azt az új tízforintost is, amit
792 4 | új tízforintost is, amit az anyám adott, hogy előre
793 4 | Farkas leányainak a könyvébe.~Az ég borult volt, mintha velünk
794 4 | ketten be akarnánk vésni az emlékezetünkbe egymásnak
795 4 | néven a botanika. Mikor az a virág magzik, olyan fehér
796 4 | jövő nyáron....~S mintha az anyja abban a percben az
797 4 | az anyja abban a percben az én szívemben szólalt volna
798 4 | hallgatott. Halvány volt. Csak az a szép, íj-metszetű ajka
799 4 | ajka volt piros, mintha még az éjjeli csókok emléke égne
800 4 | gyászkárpitokkal aggatták volna be az eget.~A hegynek még csak
801 4 | felém, néz. Hogy épp ezen az estén nem süt a hold! Valameddig
802 4 | hegytetőnek a két vállát is.~Az ég olyan volt, mint egy
803 5 | AZ ÖTÖDIK AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~
804 5 | ELBESZÉLÉSE~A pék órája~Az elbeszélő komoly és kehes
805 5 | nyugalmazott professzor.~Az idén nyugalmazták.~S még
806 5 | Életemben egyszer. És akkor az egyszer igen kívánatos,
807 5 | előtt mentem el, és bevont az orgonaszó.~Ott ült gyászruhában.
808 5 | kedves oldalt hajlása: mint az imádkozó angyaloké a régi
809 5 | gyönyörű volt. Pláne, hogy az öregúr őmellette úgy lépegetett,
810 5 | megkent srófokon mozogna.~Az Úri utca sarkán megállt
811 5 | Úri utca sarkán megállt az öreg.~- Sétáljunk?~- Ne.
812 5 | rám pillantott egyszer. De az csak futólagos pillantás
813 5 | nem is látott vele. Ott az utcasarkon azonban határozottan
814 5 | lakik, és hogy Ágnes a neve. Az apja számtiszt a pénzügyminisztériumban.
815 5 | kertecskéjében.~Mellettünk ült az öreganyja is. Az gardírozta.
816 5 | Mellettünk ült az öreganyja is. Az gardírozta. Szuszogó, kövér
817 5 | asszonyság volt különben, s az unokája iránt olyan figyelmes
818 5 | mennyi lehet egy hajadonnak az értéke.~Csakhamar konstatáltam,
819 5 | érték beírva a telekkönyvbe. Az egészség is vagyon. A szépség,
820 5 | Válassz: a lány vagy ez az emeletes ház?~Habozás nélkül
821 5 | Ültünk tehát a kertben. Az ég eső után tisztult, júniusi
822 5 | Másnap megint ott ülünk. Az ég még kékebb. A hóboglyák
823 5 | zenesóhajtást hallok.~- Mi az?~- Eolhárfa - mondta mosolyogva
824 5 | És úgy tetszett, mintha az ő lelkének volna a zenéje.~
825 5 | hát most már mikor legyen az esküvőnk?~S a két öregtől
826 5 | esdő szemmel, mert hiszen az esküvőt én mindjárt másnapra
827 5 | mosolygott:~- Augusztus 23-án.~Az agg asszony csak akkor szólalt
828 5 | huszonharmadikán? - szólalt meg az apa is.~- Huszonharmadikán
829 5 | tottam a rendezett életet. Az ember társas lény - mondottam -,
830 5 | egymásra való hatásait.~Az apja ásítozott mellettem,
831 5 | pillangó repült el mellettünk, az zavarta meg a figyelmét.~-
832 5 | mindjárt konstatáltam, hogy az entomológia iránt jobban
833 5 | lassankint a görögre is.~Az esküvő előtt valami két
834 5 | Nyolc óra tájban megterítik az asztalt. A szuszogó, agg
835 5 | szemben volt akkor a boltja, az Albrecht-kapu mellett. ~
836 5 | Albrecht-kapu mellett. ~Az idő már sötétes volt. Előveszem
837 5 | Előveszem egy lámpás alatt az órámat. Látom, hogy áll.
838 5 | Elfelejtettem este felhúzni. Az is csak akkor az egyszer
839 5 | felhúzni. Az is csak akkor az egyszer történt életemben.~-
840 5 | meg majd a péknél, hány az óra.~- Jó!~- Percig pontosan.~-
841 5 | megsétálom a ház hosszát, az én Ágicám még mindig bent
842 5 | mindig bent késik.~Benézek az üvegtáblás ajtón, hogy miért
843 5 | De megpillantom egyúttal az órát is, az áruszekrény
844 5 | megpillantom egyúttal az órát is, az áruszekrény fölött. Nagy,
845 5 | kerek óra. Hozzáigazítom az órámat: 8 óra és 27 perc.~
846 5 | mosolygom Ágnest. Várja az öreganyja, várom én is,
847 5 | hogy megszólal és mondja az órát és a percet, ő azonban
848 5 | Mit?~- Gondolkozz csak.~- Az órát? Nincs óra a boltban.~-
849 5 | Nem megyek. Ott nincs óra, az egész boltban nincsen.~-
850 5 | valamit állítasz, és valaki az ellenkezőjét mondja, miért
851 5 | vele magamnak és neked, és az igazságnak. Gyere vissza,
852 5 | zárták a kapukat.~Hallgatott. Az ajkát harapdálta. A szeméből
853 5 | szeméből könnyek gördültek alá.~Az én szívemre ólomterhek nehezedtek.~-
854 5 | otthagyott.~S várok.~Várok az elhagyott szerető búba keserült
855 5 | Elmegyek néhány lépést az elhagyott szerető búba keserült
856 5 | szívével. Megint visszatérek az elhagyott szerető reménykedésre
857 5 | el a disputánkat... No, az apja most fogja a kalapját...
858 5 | kalapját... Most már nyílik az ajtó... Áthalad a kisudvaron.~
859 5 | találkoztam ott egy barátommal. Ha az nem ül az asztalomhoz, nem
860 5 | barátommal. Ha az nem ül az asztalomhoz, nem tudtam
861 5 | Otthon aztán átgondoltam az ügyet töviről hegyire és
862 5 | bizonyára megfeledkezett az óráról. Csak azt érezte,
863 5 | hogy én künn várom, s nem az órára. Aztán hogy künn figyelmeztettem,
864 5 | hogy pozitívumba ütközik az állítása. Micsoda logikával
865 5 | reggel, hogy megébredtem, az első gondolatom megint Ágnesra
866 5 | fordult.~De különös volt az a kis zivatar! De rémséges!
867 5 | annyira csökönyös abban az ártatlan hazugságban? Azt
868 5 | hogy tévesen emlékszem az órára? Hogy azt fogom gondolni,
869 5 | különös volt!~Hát ilyen is az a lány olykor?~Hm!~Tizenkét
870 5 | szabály és nincs szabály!~Az arcképe az íróasztalomon
871 5 | nincs szabály!~Az arcképe az íróasztalomon állt bordó-szín,
872 5 | akaratos. Látszik a szemén. És az a nézés - hiába van nyitva
873 5 | fényképet, s nem láttam mégse. Az a szép ajk is... Azon a
874 5 | Hm. Én azt hittem: az a szép ajak csak mosolyogni
875 5 | alá jártam a szobámban.~- Az eolhárfa nem az ő lelkének
876 5 | szobámban.~- Az eolhárfa nem az ő lelkének a zenéje. Az
877 5 | az ő lelkének a zenéje. Az a hárfa gyári portéka. Csak
878 5 | napon...~Különös napom volt az. Nem tudom, tapasztaltátok-e,
879 5 | hogy némelyik nap mintha az angyalok ünnepe volna: csupa
880 5 | pénz, de nekem akkor mintha az égből pottyant volna. Ugyanaznap
881 5 | hordártól küldtem, hanem az iskolaszolgánktól, egy jóképű,
882 5 | csiszliktől.~Megfordult az eszemben, hogy csokrot is
883 5 | akkoriban virágkereskedés. Az meg, hogy átküldjem: Pestre
884 5 | mégiscsak mondott?~- Nem mondott az, instálom. Azazhogy... Én
885 5 | vót a kisasszony.~- És?~Az öreg szinte beleizzadt már
886 5 | úgy, ahogy mondta. Hát biz az aszonta, hogy ne tessen
887 5 | Aztán eszmélkedtem, hogy az eolhárfának a hangjára gondolok.~~
888 6 | Kék leányka, zöld legényke~Az elbeszélő körülbelül ötvenéves,
889 6 | magaviseletére gondolok.~~Az én történetem olyan, mint
890 6 | történetem olyan, mint mikor csak az első ívét olvashatja az
891 6 | az első ívét olvashatja az ember valami regénynek.
892 6 | tudja, sem a címet. Ámbátor az én regényrészemnek lehetne
893 6 | Bizonyára cselédszoba volt az valamikor. De hát diáknak
894 6 | diáknak minden jó. A fő az, hogy éljen és tanuljon.~
895 6 | annak örültem, hogy nagy az ablak a szobácskán. Pedig
896 6 | hát jobb lett volna azt az ablakot befalazni!~Az ablak
897 6 | azt az ablakot befalazni!~Az ablak persze a folyosóra
898 6 | szalmaszékecskén ült, és az arca fölfelé volt fordulva,
899 6 | volt fordulva, énfelém. Az első pillanatban azt véltem,
900 6 | a szeme be volt hunyva. Az ajka mozgott, mint aki imádkozik.
901 6 | aztán láttam, hogy könyv van az ölében, s nem vak, hanem
902 6 | hanem tanul.~Gyönyörű volt az a fehéres, finom arca színe!
903 6 | finom arca színe! Tetszett az az imádkozóforma komolysága
904 6 | arca színe! Tetszett az az imádkozóforma komolysága
905 6 | imádkozóforma komolysága is. Aztán az is szép volt, ahogy a könyvére
906 6 | mutatkoznak!~Fölkelt, belebbent az ajtón.~Másnap délután már
907 6 | megláttam.~Épp akkor lépett ki az ajtón az ősz hajú, fiatal
908 6 | akkor lépett ki az ajtón az ősz hajú, fiatal asszonnyal.
909 6 | Indultak valahova. A leányon az előbbi napi kékszín ruha,
910 6 | alatt néztem meg persze, az ő kapujuk alatt. Mert két
911 6 | két kapuja volt a háznak: az egyik az Üllei útra nyílt,
912 6 | volt a háznak: az egyik az Üllei útra nyílt, másik
913 6 | meg a; Stáció utcára. Én az Üllei úti részen laktam,
914 6 | is aki velük lakott. No, az csúnya volt! Pergamenszín,
915 6 | különféle redőkben lógott az arcán és a nyakán. Mintha
916 6 | Begyes-hegyes, kis komoly ember volt az. Elefántcsontvégű pálcával
917 6 | járni otthon, mikor vizes az udvar.~De én mégis áhítatos
918 6 | néztem rá. Hogyne: annak az angyalképű leánynak a papája!
919 6 | láttam, hogy a felesége az ablakban fésüli és keféli
920 6 | néhány perccel később haza az iskolából, mint én.~A következő
921 6 | megjelenik a járókelők közt az én kék tündérem. Jön azzal
922 6 | könnyebben lépő lábat, mint az övé! Jött, mintha annyi
923 6 | arcocska! Ó, de gyönyörű virága az Istennek!~Ha az ember szíve
924 6 | gyönyörű virága az Istennek!~Ha az ember szíve vasból volna,
925 6 | mentem föl a szobácskámba.~És az ablakba könyököltem, és
926 6 | lehetett sokáig néznem. Az udvari lakók gyakorta megjelentek
927 6 | amint a kékcsokros fejecske az ablakhoz hajolt.~Aztán óra
928 6 | nyakkendőt, éppolyan színűt, mint az ő csokra.~Én hát azon az
929 6 | az ő csokra.~Én hát azon az estén is tanulás helyett
930 6 | fényes napvilágom?~Felhő volt az égen, árnyék a világon.~
931 6 | Kapkodok. Készületlenül lódulok az iskolába. Gondoltam, ott
932 6 | majd valamit a leckékből az órák előtt.~De a fiúk bolondoztak.
933 6 | hullottak rám a tanévek végén. Az apák úgy mutogattak rám
934 6 | parókás tenoristát, hogy éppen az én szobácskámmal szemben
935 6 | hogy többet ki se pillantok az ablakomon.~A többi professzornak
936 6 | duruzsolom a délutáni leckét, de az elmém olyan, mint az életlen
937 6 | de az elmém olyan, mint az életlen kés. Minduntalan
938 6 | S kitekintettem.~Ott ült az ablakban. Varrt.~Az arcát
939 6 | ült az ablakban. Varrt.~Az arcát nem láttam, csak a
940 6 | született:~Fejét lehajtva, mint az ibolya~Varrogat az én kis
941 6 | mint az ibolya~Varrogat az én kis kedvesem...~Följegyeztem
942 6 | után térek a szobácskámba. Az ablak nyitva van. Minden
943 6 | beszól nagy vastag hangon az ablakon:~- Flóra!~Rajtam
944 6 | Flóra!~S hiába zártam be az ablakomat, hiába fordultam
945 6 | a beléje kiáltott szót, az én lelkem tizenhatezerszer
946 6 | Flóra.~S újra kinyitottam az ablakomat, hogy lássam Flórát.~
947 6 | helyett versírásra fordult az eszemnek minden kereke:~
948 6 | mosolygott. Mi közöm vele és az ő mosolygásaival? Soha többé
949 6 | esküszik lelkét megtagadóbban az oltárnál.~Azonban mindjárt
950 6 | gondoltam, hogy amitől megválik az ember, el szokott tőle búcsúzni.
951 6 | arra jön. Bizonyos, hogy az apácákhoz jár, az angol
952 6 | hogy az apácákhoz jár, az angol apácákhoz a Lipót
953 6 | repesett. Csodálkoztam, hogy az emberek, kocsik, lovak,
954 6 | egy tünemény jelenik meg az utcán, leánylábon haladó
955 6 | szólalt meg, ha veréb röppent az udvarra, arra gondoltam,
956 6 | tetszett, mint a fekete. Az iskolapadba egy F betűt
957 6 | kirakatok szemlélésére; az arra lakó társaimat elkísértem
958 6 | lakó társaimat elkísértem az egyetemig. Annyi mondanivalóm
959 6 | leányhoz nem jutottam közelebb. Az akkori eszemmel elképzelhetetlen
960 6 | eszemmel elképzelhetetlen volt az nekem, hogy megszólítsam.
961 6 | Lassankint zordra fordult az idő. Hol eső esett, hol
962 6 | is viselt. Elbűvölő volt! Az a kabát és kalpag legalábbis
963 6 | novemberi vasárnap délelőtt az ablakomra tűzött a verőfény.
964 6 | verőfény. Miért ne nyitnám ki az ablakot?~S nyitottam, lenéztem.~
965 6 | S nyitottam, lenéztem.~Az ajtójuk tárva volt, és én
966 6 | szekunda volt rajtam, hogy az összes előbbi évek kitűnőit
967 6 | éreztem, de úgy voltam, mint az iszákos, aki mindennap megfogadja,
968 6 | csak másnap akarja kezdeni az ivástalan életet.~S megtörtént
969 6 | életet.~S megtörtént velem az a csúfság, hogy nekem is
970 6 | osztottak intőt a hónap végén. Az intőt a kosztosgazdám elé
971 6 | szemlélgetem a könyveket, az egyiken ezt a címet látom:
972 6 | változik a világ. Nézem az órámat: tíz perc múlva négy.
973 6 | múlva négy. Közel vagyok az apácákhoz...~És ismét kísérem
974 6 | kísérem Flórát hazafelé.~Az előbbi osztályokban nem
975 6 | társaséletre. Akkor mindjárt az év elején szükségét éreztem,
976 6 | volt már titkos oltárképe. Az ő oltárképe egy Vilma nevű
977 6 | nevű csodás valaki volt. De az nem Pesten lakott, és így
978 6 | Melyik?~- Még kérdezheted? Az a kék bársony kalpagos.~
979 6 | szólani. S indulunk utána.~Az egyetemi templom előtt végre
980 6 | beszéltem vele, s később az utcán is, ha találkoztunk,
981 6 | Egy vasárnap ellátogattam az apácák templomába. Érdekelt,
982 6 | Milyen szépen énekelnek az apácanövendékek! Mintha
983 6 | arcát festették volna meg az angyal arcának.~Megvártam,
984 6 | és vette át. Egy percre az ajtóban maradt. Leszakította
985 6 | címszalagot a szél elkapta, és az udvar felé sodorta. Láttam,
986 6 | forogva, lebegve száll alá az udvarra.~S Flóra bement.~
987 6 | Összecsókoltam azt a szalagot, és az arcomhoz simítottam:~- Flóra!
988 6 | titkon és örök tűzzel, mint az Olibiusz mécse.~De még nem
989 6 | Decemberben fagyra fordult az idő. Flórácska piros arccal
990 6 | és piros orrocskával járt az utcán. Magam is dideregtem,
991 6 | egyszer se nyitottam ki az ablakomat. De azért délután
992 6 | cilinderes mókus tartja az esernyőt. És Flóra a karjába
993 6 | De a mókus fölment vele az emeletre, s be a lakásukba.~
994 6 | öngyilkossági gondolatok kavarogtak az agyamban.~...Pisztolyt veszek,
995 6 | ott lövöm szíven magamat az ajtajuk előtt. Ha kilépnek,
996 6 | csak ennyit nyögök:~- Flóra az oka!~És meghalok.~...Nem,
997 6 | a mókust lövöm le előbb az utcán, mellbe. S így fogok
998 6 | Mindenféle variációban megvolt az eltökélésem, csak épp a
999 6 | elmozdulni Flórától! Égetett az érdeklődés, hogy kije-mije
1000 6 | hogy kije-mije Flórának az a fiatalember. Szinte belebetegedtem
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127 |