1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127
bold = Main text
Part grey = Comment text
1001 6 | valahova.~A lesés persze az ablakból történt, olykor
1002 6 | elmulasztásával, olykor az ebéd abbahagyásával.~Ahogy
1003 6 | hátha másvalaki jön, és az nem lesz a testvér-valakije!?
1004 6 | ismerkednem!~De hogyan és hogyan?~Az utcán nem lehet megszólítanom!
1005 6 | illetlenség!~Vagy:~- Csodálkozom az ön vakmerőségén!~Vagy:~-
1006 6 | tolakodó!~Ezen válaszoknak csak az elképzelése is rogyasztó
1007 6 | is rogyasztó valami volt! Az egész januárius hónap ezekkel
1008 6 | januárius hónap ezekkel az izgalmakkal telt el.~Végre
1009 6 | örömömben aludni se bírtam azon az éjszakán.~Leírtam, és betanultam.
1010 6 | Papnevelő utcán vártam, hanem az Üllei út sarkán. S mikor
1011 6 | s onnan lassan le, hogy az első emeleten, a gázlángnál
1012 6 | De mindig hozott valakit az ördög: vagy le, vagy föl,
1013 6 | pillanatban, mikor Flóra az első lépcsőre lebbent, üres
1014 6 | bemutatkozást.~Mindig hozott az ördög egy-két lakót, gyereket,
1015 6 | gyereket, asszonyt, embert az utunkba!~Végre egy keddi
1016 6 | S imádkozom:~- Csak most az egyszer sántuljon meg mindenki,
1017 6 | lépcsőre indul! Csak most az egyszer!...~És az isten
1018 6 | Csak most az egyszer!...~És az isten mintha meghallgatta
1019 6 | mintha meghallgatta volna az imádságomat: a lépcső hangtalan,
1020 6 | szinte éjfélien csendes. Csak az ő halk cipőkoppanásai hangzanak:
1021 6 | mintha növekedne... Mintha az is lobogva örülne a nagy
1022 6 | egyre közelebb...~És az én nyelvem remegve ismételgeti:
1023 6 | hogy...~De mikor már Flóra az első fordulóhoz jut, egyszerre
1024 6 | egybekavarodottan vártak a sötétségben az isten rendező szavára.~S
1025 6 | nem mondhatok egyebet!~Az arcom már előbb is égett,
1026 6 | Micsoda éktelen vakmerőség! Az inamat rogyadozni érzem.
1027 6 | buktam.~Azt már nem lehetett az apám előtt eltitkolnom.~
1028 6 | értem, és mikorra hazaértem az iskolából, a ládám be volt
1029 6 | Még aznap magával vitt. Az úton nem szólt hozzám. De
1030 6 | csakolyan pőtye vénasszony, mint az öreganyja volt...~De azért,
1031 7 | ELBESZÉLÉSE~Három bagoly~Az elbeszélő kissé potrohos,
1032 7 | szürke úr, veres, tömpe orrú. Az arcán is két piros foltja
1033 7 | arcán is két piros foltja az egészségnek. Jónevű ügyvéd.
1034 7 | lehet látni a műtárlatokon. Az is hasonlít hozzá a tömpe
1035 7 | megmondta, hogy miért vacsorázik az agglegényekkel: a két önkéntest
1036 7 | meg Itáliában kóborol.~~Az én történetem meg az olyan
1037 7 | kóborol.~~Az én történetem meg az olyan könyvhöz hasonlít,
1038 7 | tartozó ívet kötött be.~Az ember csak olvas, olvas,
1039 7 | került gyermek voltam: mint az árva gyermekek szoktak lenni.
1040 7 | ugrik, de nem törik.~Persze az ilyen vertlabda-élet reális
1041 7 | reális gondolkodásúvá neveli az embert. Diákkori ábrándo
1042 7 | A nő éppoly versenyfél az életküzdelemben, mint a
1043 7 | lobbant megint. Elfoglalt az élet. Senkim se volt a világon,
1044 7 | kifújta a szél Amerikába. Az anyám halála után egy ott
1045 7 | kezdtem járni. De még akkor se az eladó lányok iránt érdeklődtem,
1046 7 | érdeklődtem, hanem inkább az eladó házak iránt.~Egyetlen
1047 7 | Ötvenévesforma örmény volt az, de már pesti születésű
1048 7 | el. Olyankor ijesztő volt az arca elváltozása. De szerencsére
1049 7 | szerencsére ritkán beszélte el az anekdotáit.~Hát belépek.~
1050 7 | beszélget vele a boltban. Az egyik vérszín selyemruhás,
1051 7 | kis fekete árnyék, mint az igen barna hölgyeknél szokott
1052 7 | látszott annyira fehérnek az arca. De az is lehet, hogy
1053 7 | annyira fehérnek az arca. De az is lehet, hogy a rubinból
1054 7 | szeme feketeségétől.~No, hát az a szem csoda volt! Ma se
1055 7 | tudom, hogy a szemöldökének az erős rajza okozta-e, hogy
1056 7 | hogy olyan gyújtó volt az ereje a szemének. Vagy hogy
1057 7 | a saját leányom rontja az üzletemet.~Ida vállat vont,
1058 7 | szőnyeget.~- Nők nem értik az effélét - mondotta a fejét
1059 7 | holnapután, ha önnek alkalmasabb.~Az arca elpirosodott. A szeme
1060 7 | égett, mint a zsarátnok.~Az anyja megbotránkozva nézett
1061 7 | szemöldökű, kövér asszonyka volt az. Sovány korában sashoz hasonlíthatott
1062 7 | korában sashoz hasonlíthatott az orrával, azonban hogy elhízott,
1063 7 | alól.~Ida másnap eljött az anyjával.~A szőnyegeket
1064 7 | nézett reám. Aztán hogy az anyja a szévri tányéraimat
1065 7 | megjegyzéseket mondott.~- Az a hold kissé hideg. A fák
1066 7 | hideg. A fák nyáriak. Nyáron az éj is meleg. A festőnek
1067 7 | Csodálatos!~És rám bámult. Az anyjára is rátekintett,
1068 7 | Párizsban nevelődött - szólt az anyja, az aranyfogát megcsillantva. -
1069 7 | nevelődött - szólt az anyja, az aranyfogát megcsillantva. -
1070 7 | meghívtak, hogy én is nézzem meg az ő szőnyegeiket. Mikor elmentek,
1071 7 | akkor láttam, hogy Ida az asztalomon felejtette a
1072 7 | felejtette a ridiküljét, az anyja meg a lornyettjét.~
1073 7 | Szivarra gyújtottam hát az ágyamban, és gondolkodtam.~
1074 7 | harmincéves ésszel tűnődtem az ügyön, kétségeim is ébredtek.~
1075 7 | mellszobor állt, kétfelől. Az egyik Vénuszt ábrázolta.
1076 7 | ültettek. De micsoda tea volt az! Én a Koronában szoktam
1077 7 | volt minden mozdulata! S az a rózsás körmöcskéjű angyalkéz,
1078 7 | angyalkéz nekem fog dolgozni az életem tovább megépítésében.~
1079 7 | fekete kefehajú mamlasz, az nem illett közénk. Öccse
1080 7 | a teáját, és elköszönt. Az anyja megtapogatta a fiúnak
1081 7 | cigaretta?~- Nincs, anyám.~Az anya ráfenyegetett, s a
1082 7 | cigarettázik - magyarázta az anya. - Az apja úgy ellátta...~
1083 7 | magyarázta az anya. - Az apja úgy ellátta...~Ida
1084 7 | Gyerekkorunkban hasonlítottunk.~- És az talán járt Párizsban?~-
1085 7 | hiszem, hogy él.~A leány az anyjára nézett:~- No, de
1086 7 | Csodálatos - ismételte az anyja.~És akkor beszélték
1087 7 | hogy mikor Idát hazahozta az anyja Párizsból, egy magyar
1088 7 | hagynom, hogy én vagyok az az irigyelni való fiatalember.~
1089 7 | hagynom, hogy én vagyok az az irigyelni való fiatalember.~
1090 7 | nyújtotta:~- De hiszen maga az, maga. Maga azonos vele:
1091 7 | nyomását éreztem.~Aztán az országos kiállításról beszélgettünk,
1092 7 | s főképpen a képekről. Az asszonynak a Valentin Haldokló
1093 7 | Szerzek egy jó férjet az Idának - mondottam az öregnek
1094 7 | férjet az Idának - mondottam az öregnek tréfásan. - De hát
1095 7 | egy kiló aranynak mennyi az értéke.~- Körülbelül ezerhatszáz
1096 7 | megélek vígan. Pénzt szerezhet az ember sokféleképpen, de
1097 7 | esztendőben egyszer eresztenek az angyalok a földtekére!~És
1098 7 | a házaséletre ösztökélt: az, hogy olyan egyedül lógtam
1099 7 | rá: a temetési menet?~Hát az szomorú is. Mindig megállok,
1100 7 | szomorúbb látvány is van: mikor az árvaházi gyermekek kis kék
1101 7 | kék sapkás seregét látom az utcán.~Azt gondoljuk, hogy
1102 7 | hogy csak addig árvák, míg az a kék posztóruha van rajtuk.
1103 7 | nem is gondol reá, keresi.~Az emberi szívek éppúgy egymás
1104 7 | egymás körül forognak, mint az ég csillagai. A magányos
1105 7 | másvalaki? Csupa ígéret az a leány! Gyönyörű ígéret!~
1106 7 | Fanyaran mosolygott:~- Épp az a baj, hogy minden nő gyönyörű
1107 7 | válóper fordult meg csak az én kezemen is! Mennyi kétségbeesett
1108 7 | való kiszabadulásra! És az a sok pokol mind mennyországnak
1109 7 | délutánra egynehány felem volt az irodámba híva.~- Lehetetlen -
1110 7 | Ragyogó szemmel hallgatott. Az anyja is. Aztán mikor a
1111 7 | de a mama előtt... Tudja az isten, a mamák olyan prózaiak!
1112 7 | mi tartott vissza. Talán az, hogy júniusban voltunk,
1113 7 | együtt keresünk lakást. De az is lehet, hogy férfiatlan
1114 7 | töltenem a délutánt is. Az árván nőtt ember örül, ha
1115 7 | rajta, hogy nyugtalan volt az éjszakája.~Vasárnaponkint
1116 7 | éjszakája.~Vasárnaponkint persze az apa is egész nap otthon
1117 7 | csibukból szítta a latakiát. Az is megszokta már, hogy a
1118 7 | súlyomat, a kulcsokat meg az órámat kiveteti a zsebemből.~
1119 7 | katalpa-fa alatt, és néztük az alattunk elterülő Pestet.
1120 7 | lefelé.~- Mily szép itt az est - mondottam álmodozva. -
1121 7 | abban a percben átéreztem az életem teljes ridegségét.
1122 7 | kell mozdulnom érte, hogy az enyém maradjon.~Éreztem,
1123 7 | maradjon.~Éreztem, hogy az életemnek nagy fordulójához
1124 7 | fordulójához jutottam, s az üdvösség kelyhét nyújtja
1125 7 | akarná szorítani:~- Ilyen az élet - mondotta szomorún
1126 7 | kocsisok is beleszólnak az ember életébe.~- Szólnak
1127 7 | szólt a mama, megcsillantva az aranyfogát.~- Azon talán
1128 7 | papa is. Fölmegyünk eléje az állomásra.~És két kézzel
1129 7 | feleltem elfogódott hangon.~S az ajkamhoz emeltem a kezét.~
1130 7 | karon fogva mentünk.~~Abban az esztendőben sok minden történt
1131 7 | történt velem.~Ülök egyszer az omnibuszon, amelyik a krisztinavárosi
1132 7 | Lehet harmincéves. Ha az orra kissé rövidebb, az
1133 7 | az orra kissé rövidebb, az álla meg nem annyira hegyes,
1134 7 | fellép, a táska megütődik az omnibusz karfájában: az
1135 7 | az omnibusz karfájában: az iratok kifordulnak, szétszóródnak.
1136 7 | konduktornak.~És szedem az írásokat össze.~- Jaj -
1137 7 | egy is elvész... No, ez az ügy nem jól kezdődik!~-
1138 7 | ruhás. Meghökkenve áll meg az ajtómban.~Eléje sietek,
1139 7 | báróné. Erdélyi. A férje az Erzsébet-kórházban fekszik.
1140 7 | indítanának pört.~Nézem az iratokat: kétezer holdas
1141 7 | örökösének, a bárónét.~S az asszonyka szavakban is elmondja
1142 7 | asszonyka szavakban is elmondja az ügyet, bőven persze és nem
1143 7 | vált szemmel néz reám.~- Az nem mondtam. De nekem át
1144 7 | olvasgatnom apróra ezeket az írásokat. Ha azt látom,
1145 7 | isten küldött engem abba az omnibuszba! Húsz percentet
1146 7 | hetedikére volt kitűzve az esküvőnk. Nem lehetett előbbre
1147 7 | forgalom igen foglalkoztatta az öreget. Délutánonként a
1148 7 | délelőttjét is ott töltötte az öreg a boltjában.~- Ahogy
1149 7 | Ámbátor nekem ugyan kevés az olyan nőismerősöm, akinek
1150 7 | nézett a szemembe.~- Ki az az úri hölgy, aki délután
1151 7 | nézett a szemembe.~- Ki az az úri hölgy, aki délután négy
1152 7 | Tudom már, tudom: kliensem az a hölgy.~S elmondtam neki
1153 7 | De hát honnan tudja, hogy az a hölgy?...~- Véletlenül
1154 7 | Nyomorúságos fürdőcske volt az akkor, és a dunántúli koldusok
1155 7 | láttam a menyasszonyomat: az állomásról egyenest hozzá
1156 7 | porozták volna a szeme fölé! És az a halvány árnyékpehely a
1157 7 | leányára.~Engem nyugtalanított az Ida állapota:~- De hát mégis,
1158 7 | hideg tőrhegy:~- Ki volt az a hölgy, akivel utazott?~
1159 7 | A báróné.~- A báróné?~- Az. Csak nem kételkedik talán?
1160 7 | fürdőgondjait.~Megnyugodott. Az arca színe visszatért. Jó,
1161 7 | lakást keresni: négyszobásat, az Erzsébet téren meg a Múzeum
1162 7 | téren meg a Múzeum utcán. Az ő óhajtása volt, hogy fás
1163 7 | különösen tetszett, hogy az ablakból az egész szép teret
1164 7 | tetszett, hogy az ablakból az egész szép teret láthatja.~-
1165 7 | varróasztalomat, s ki-kitekintek az ablakon.~És tapsolt.~Hát
1166 7 | csak mondd, akármi.~- Nekem az a lakás nem tetszik.~- Miért
1167 7 | A papának is elmondtam, az is nevette. Nem is nevette,
1168 7 | Micsoda bolondok ezek az asszonynépek!~Ida a vállát
1169 7 | pihegve -, mi lett volna az én életem, ha véletlenül
1170 7 | hogy olykor angyal vezeti az embert. Minket valami jó
1171 7 | szeptemberi vasárnapon szeles az idő. A fővárosban minden
1172 7 | szemetet sodor ide-oda az utcákon. Délután otthon
1173 7 | vonul arra. Sose szokott az Egyetem utca táján. Az ablakomhoz
1174 7 | szokott az Egyetem utca táján. Az ablakomhoz lépek, és kinézek.
1175 7 | bandát nemigen látom, hanem az átellenes háznak a kapujában
1176 7 | budai reálba járt át. Én meg az Egyetem utcán laktam. Sose
1177 7 | becsületbeli ügy.~Visszaülök az íróasztalomhoz.~Kis idő
1178 7 | ajánlott, és hogy ő válni óhajt az urától. Állomásfőnök az
1179 7 | az urától. Állomásfőnök az ura jó helyen, de civakodó
1180 7 | hogy hogyan ismerkedett meg az urával, és hogy az miket
1181 7 | ismerkedett meg az urával, és hogy az miket esküdött neki holdvilágnál
1182 7 | kértem. Nem sokallta. Abban az időben könnyű munka volt
1183 7 | menyasszonyomhoz. A cseléd az előszobában gyulladt arccal
1184 7 | szokása szerint átölel, az arcát csókra nyújtja, s
1185 7 | betegedtél bele!~- Hát ki volt az a fekete ruhás dáma?~Aznaptól
1186 7 | Máig is emlékszem annak az évnek október havi tizedik
1187 7 | előtt meg kell gyújtanom.~Az inasom három levelet tesz
1188 7 | inasom három levelet tesz az asztalomra. Az egyik Sajóládról
1189 7 | levelet tesz az asztalomra. Az egyik Sajóládról jön.~Semmim,
1190 7 | levél is fordul ki belőle.~Az egyik háromsoros, amerikai.~
1191 7 | Látni fogom a bátyámat! Az édes testvérbátyámat! Az
1192 7 | Az édes testvérbátyámat! Az egyetlen embert, akinek
1193 7 | ismeretlenül is úgy tartozik az enyémhez, mint egyik fél
1194 7 | jutott? Hátha egy jajkiáltás az a háromsoros levél. Egy
1195 7 | háromsoros levél. Egy jajkiáltás az óceánon át Európába.~Ez
1196 7 | kimásztam minden hínárból. Az igyekvő és eszes ember keresztültör
1197 7 | kéz gazdagságot talál! Úr az bizonyára, s jobb módú,
1198 7 | megismernénk-e egymást, ha az utcán találkoznánk?~Hatéves
1199 7 | Hasonlítottunk egymásra. Az ő nyaka is rövid volt, az
1200 7 | Az ő nyaka is rövid volt, az orra tömpe, a szeme fényes.~
1201 7 | hallom, hogy a báróné kérdez az előszobában.~Az inasom ajtót
1202 7 | báróné kérdez az előszobában.~Az inasom ajtót nyit neki.
1203 7 | kályha mellé:~- Méltóztassék.~Az aktákat is fogom, és odateszem
1204 7 | Neki kétezer holdat ér az az ember, nekem is vagy
1205 7 | Neki kétezer holdat ér az az ember, nekem is vagy négyezer
1206 7 | meg azt a tanút, és hogy az mennyire kész hittel bizonyítani
1207 7 | egyszer csak felpattan az ajtó.~Ida.~A szeme sárgán
1208 7 | esteli órában... És hogy az ügyvéd úr tea mellett tárgyal...~
1209 7 | visszatértem. - Megsértetted ezt az úrinőt. Talán el is veszi
1210 7 | Minden férfinak van... Az igazinak csak a zacc jut!...
1211 7 | De hiszen nézd, itt az aktacsomó. Olvasd!...~-
1212 7 | a két tenyerébe takarta az arcát: igen röstelkedett.
1213 7 | hát Idával meglakhatunk az Egyetem utcai lakásomon
1214 7 | emlegettük, jutott eszembe az amerikai levél is. - A bátyám,
1215 7 | S elővontam a zsebemből az értesítést, és elolvastam
1216 7 | megvan!~És úgy örült, mintha az ő bátyja került volna elő...~
1217 7 | került volna elő...~Csak az öreg pislogott gondolkodva.~-
1218 7 | Eszébe ötlöttem. Kiszólt az írnokának, hogy tudakozódjon
1219 7 | bólintott rá Mehemed is. - Az emberek hallgatnak, míg
1220 7 | örömmel Ida. - Ó, ha épp az esküvőnkre jönne!... Micsoda
1221 7 | haza.~- Pali - mondottam az inasomnak - ha Amerikából
1222 7 | van, ne nyugtalankodjon.~Az inasom a szokott álmos arccal
1223 7 | szokott álmos arccal nyitja az ajtót.~- Itt a menyasszonykám?~-
1224 7 | Bevezettem őket a belső szobába. Az imént jöttek.~Nekem csak
1225 7 | pillantással látom, hogy az előszoba szögletében két
1226 7 | meresztik a szemüket.~- Az ügyvéd urat keressük - feleli
1227 7 | feleli halkan, alázatosan az asszony.~- Én vagyok.~-
1228 7 | vagyok.~- Ezek a gyerekek az ügyvéd úr bátyjának a gyermekei.
1229 7 | Én meg a cselédje...~- Az ő gyerekei? És a bátyám?~
1230 7 | ő gyerekei? És a bátyám?~Az asszony pislog. Hallgat.
1231 7 | szeméhez emeli.~- Meghalt?!~Az asszony bólint.~A három
1232 7 | sorsunkon.~- Gyertek ide az ablakhoz!~Leülök. A három
1233 7 | gyermekkori kis bátyám. És mintha az nézne a szemembe annak a
1234 7 | én, csak a gally más, de az is szomszédos.~- Ne búsuljatok -
1235 7 | másikat is, a harmadikat is.~- Az vagyok, „Kálmán bácsi”.
1236 7 | a kicsi.~Ekkor nyitja be az ajtót a menyasszonyom is.~
1237 7 | ajtót a menyasszonyom is.~Az inas bizonyára mondta már
1238 7 | milyen három gyereket küldött az isten.~- A bátyád gyermekei?~
1239 7 | szívemen. Tehát a második fiát az én nevemre kereszteltette.~-
1240 7 | gyermekek anyját kocsi ütötte el az utcán. Az apa éppen akkor
1241 7 | kocsi ütötte el az utcán. Az apa éppen akkor betegen
1242 7 | vérben, holtan, fölugrott az ágyból, és ráborult az asszony
1243 7 | fölugrott az ágyból, és ráborult az asszony holttestére, és
1244 7 | asszony holttestére, és az is meghalt.~- Igen szerette... -
1245 7 | cseléd. - Angol nő volt az az asszony, de nem voltak
1246 7 | cseléd. - Angol nő volt az az asszony, de nem voltak rokonai.~
1247 7 | teszed őket?~Én még mindig az elbeszélés iszonyata alatt
1248 7 | szegény sorsú volt a bátyám?~Az asszony felvonta a vállát.~-
1249 7 | beszélgessetek - mondotta. - Az óra már hét felé jár...~-
1250 7 | Kocsin vagyok. Most téged ez az ügy igen elfoglal, hát csak
1251 7 | Kávéért és süteményért küldtem az inasomat.~- Hát, gyerekek -
1252 7 | gyerekek megélénkülve.~S az idősebbik folytatta:~Abba
1253 7 | gyerekek, hogy könnycket láttak az arcomon, elhallgattak, elkomolyodtak.
1254 7 | ruhái között.~S behozza az egyik koffert. Különféle
1255 7 | Néztem.~Közben meghozta az inas a kávét. A gyerekek
1256 7 | A gyerekek hozzáülnek. Az asszony a nyakukba köti
1257 7 | asszony a nyakukba köti az asztalkendőt.~Mintha csak
1258 7 | asztalkendőt.~Mintha csak az anyámat látnám, mikor nekünk
1259 7 | étvággyal estek neki a kávénak.~Az asszony csak mögöttük maradt.~-
1260 7 | S leült. A legkisebbet az ölébe vette. Én is odaültem,
1261 7 | megette a tejfelt: rajta van az orrán.~Röstelkedve pislogott
1262 7 | adott....~- Ida? Lehetetlen! Az egész házban nincs cigaretta.~-
1263 7 | mondottam -, kihez jársz te ebbe az utcába?~Elcsodálkozott.~-
1264 7 | nézted.~Úgy elvörösödött hogy az izzadtság is kiverte.~-
1265 7 | Nem, csak a nőkre.~- Az állomáson is te lestél?~-
1266 7 | ha még egyszer lesre küld az Ida, csak gyere fel hozzám,
1267 7 | A két öreg hallgatva ült az asztalnál. Ida is a lámpásba
1268 7 | gondolatnak is irtóztató! De az a csodálatos, hogy nekem
1269 7 | régen nálam volnának, mintha az én tulajdon gyermekeim volnának.~
1270 7 | érkezik Budapestre. A papának az a kívánsága, hogy az eskessen
1271 7 | papának az a kívánsága, hogy az eskessen bennünket.~Idára
1272 7 | néztem. Nyugodtan forgatta az opálgyűrűjét.~- Decemberben! -
1273 7 | püspökök, mint ahogy én azt az ismeretlen püspököt elkerítettem.~
1274 7 | respektálni való a kívánságuk: az efféle családi ünnepnek
1275 7 | Ma se tudom ugyan, hogy az örmény püspökök is olyan
1276 7 | méltóságosak-e, mint a rómaiak, de az valóban pompás esküvő, ahol
1277 7 | magam.~Áldott jó lélek volt az a báróné. Még a gyermekeket
1278 7 | idősebbiket iskolába adtam. Az is valami nagy érzés volt,
1279 7 | palatáblát, ábécét, és elkísértem az iskolába.~Mintha csak magamat
1280 7 | elújságoltam Idának mindezeket az apróságokat. És örvendezve
1281 7 | Lehet - feleltem. - Az első pillanatban nekem is
1282 7 | megfordult efféle gondolat az agyamban. De mikor abban
1283 7 | megéreztem magamat, mikor az a kicsi azt mondta: Most
1284 7 | látása mennyire enyhítő az élet gondjaiban! A gyermek
1285 7 | mellel.~Nem folytathattuk. Az anyja lépett be.~- No, gyertek:
1286 7 | No, gyertek: a vacsora az asztalon van.~Nekem egyszerre
1287 7 | egyszerre a három gyerek jutott az eszembe. Azzal váltam el
1288 7 | neveli, hanem szeretet is. Ó, az én rideg gyermekkorom!...
1289 7 | taszigált, hogy rugdosott. Az Északi-sarkon nincs olyan
1290 7 | olyan fagyasztó hideg, mint az emberek szívében! Az árva
1291 7 | mint az emberek szívében! Az árva csak olyan, mint a
1292 7 | gondoltam.~Értem szegénynek az aggodalmát. De hát nem kívánja
1293 7 | eltökélt.~De hátha ebben az egyben csökönyös marad?~
1294 7 | egyben csökönyös marad?~Az utcámba értem. Fölnéztem
1295 7 | keze árnyékával játszik az ablakdeszkán. Ahányszor
1296 7 | szára jutott. Így kísértek az asztalhoz.~Julcsa mosolyogva
1297 7 | órája lesik a nagyságos urat az ablakon át.~Másnap nem mentem
1298 7 | mentem el Idához. Tudj’ az isten, mi tartott vissza.~
1299 8 | ELBESZÉLÉSE~Két szék között...~Az elbeszélő testes és bicegő
1300 8 | menyasszonyodat! - biztatott az anyám.~S nevettek rajtam,
1301 8 | hogy elfintorítottam rá az orromat.~Berta aztán felnőtt.
1302 8 | A feje mozdulatai: mint az arabus paripáé.~Mikorra
1303 8 | akkor nem fintorgattam rá az orromat.~Apámnak az óhajtására
1304 8 | fintorgattam rá az orromat.~Apámnak az óhajtására a postán vállaltam
1305 8 | helyemet, egy hadgyakorlat az ágyba vetett.~Huszárönkéntes
1306 8 | Mozdulatlannak lenni, mint az egyiptomi múmiák. Nem látni
1307 8 | szorgalmaskodott szegény az ágyam mellett. De végre
1308 8 | végre is belefáradt. Maga az anyám is sokallta, hogy
1309 8 | abba, Berta - mondogatta az anyám -, hiszen már rekedt
1310 8 | leányt - újságolta örömmel. - Az úszómesterem leánya. Ilda
1311 8 | házmesterleány-típus, amilyen százával jár az utcán. Csak kissé fehérebb
1312 8 | megsimította a leánynak az állát.~- Ne idegenkedjen,
1313 8 | szólalt meg mosolyogva az anyám. - De hát hogyan díjazzuk,
1314 8 | Megelégszik vele? - kérdezte az anyám.~- Meg - felelte szemérmesen
1315 8 | A karosszékbe ültették, az ágyam elé, egy teaasztalkához.~-
1316 8 | magukra - mondotta Berta az anyámnak.~S kivonta az anyámat
1317 8 | Berta az anyámnak.~S kivonta az anyámat a szobából.~Az ajtóban
1318 8 | kivonta az anyámat a szobából.~Az ajtóban visszaszólt:~- Ilda,
1319 8 | utánuk.~Én hallgatva ültem az ágyban. A két lábam és a
1320 8 | volt a Berta olvasása vagy az anyámé.~Berta olyan hangosan
1321 8 | hogy nevetés vagy nevelés, az neki mind azonos hangzású:
1322 8 | gondoltam -, rikácsoló, mint az ijedt tyúké.~- Engedjen
1323 8 | Csodálkozva nézett rám:~- Az iskolában.~- De azon túl
1324 8 | miféle könyveket?~- Csak ezt az egyet: a Karthauzit.~Értettem
1325 8 | mint a trombitához képest az a kis harmonika, amit a
1326 8 | Hallgatva nézett rám. Látszott az arcán, hogy örül a dicséretemnek.~
1327 8 | végén meg is állt. Mint az utazó, aki szép vidéken
1328 8 | Behunyta a szemét, mintha az ő anyjáról volna szó. Aztán
1329 8 | mint más nők! Olyan, mint az ünnep a hétköznapok között!~
1330 8 | olyan volt, mint tavasszal az ablakon besütő napsugáré.
1331 8 | elé kerülni.~Apám, anyám az efféle csínyekért másképp
1332 8 | rövidebben és csattanósabban. De az nem fájt annyira, mint az
1333 8 | az nem fájt annyira, mint az ő szelíd elkomolyodása.~
1334 8 | állatot!~Egy pajtásomnak meg az anyja volt olyan csupa finomság,
1335 8 | lélek volna.~Hol teremnek az olyan nők? Külön cserépben
1336 8 | De nekem csak olyan volt az olvasása, mintha méhek zümmögnének
1337 8 | gyöngédeden, mintha üvegből volna, az asztalkára, az ágyam mellé.~
1338 8 | üvegből volna, az asztalkára, az ágyam mellé.~Bólintott:~-
1339 8 | kalapját, andalgó járással ment az ajtóhoz. Óvatosan nyomta
1340 8 | ugyanolyan óvatosan vonta be az ajtót maga után.~Nekem olyan
1341 8 | volt, mint a jótékony álom.~Az ajtó benyillant. Berta dugta
1342 8 | Hogy vagy megelégedve az olvasóleánnyal? Ugye, fenomenális!~-
1343 8 | ruha volt rajta, amelyik az előbbi napon, és csakaz
1344 8 | pohárba tette a dáliát, és az asztalkámra állította.~Azután
1345 8 | csakhamar újra beleédesedett az olvasásba:~...Tudod-e te,
1346 8 | mikor megy. Mint ahogy az anyámat megcuppantja, vagy
1347 8 | nem is tudod, mit jelent az a szó. Hidd el, hogy nevetnek
1348 8 | Én nem tudom, hogy mi az értelme? Fenomenális ember
1349 8 | leány, figyelmes és formás; az öltözködése is gondos, de
1350 8 | reá fordult a figyelmem.~Az ablakon beszögellő napfény
1351 8 | rózsaszín vonallal szegte be az arcát, nyakát és vállát.
1352 8 | nyakát és vállát. Abban az órában be szokták csukni
1353 8 | órában be szokták csukni az ablaktáblát, mert amint
1354 8 | említettem: augusztus végén járt az idő. De akkor mégse szóltam,
1355 8 | fénylő selyemmé vált volna. Az arcának is milyen tökéletesen
1356 8 | Ildának.~S eligazította az ablakfedőt.~- Hagyjad csak
1357 8 | Ildának.~Visszaigazította az ablakfedőt, aztán nevetett.~-
1358 8 | S árnyékra igazította az ablakot. A hátam mögött,
1359 8 | igazított. Aztán leült maga is az ágyam mellé, s figyelt az
1360 8 | az ágyam mellé, s figyelt az olvasásra.~Öt perc múlva
1361 8 | Milyen értelmes szem!! És az a finom mosolygás az ajkán...
1362 8 | És az a finom mosolygás az ajkán... Ez a leány jobb
1363 8 | boldogságok folyamatának ismerjem az életet...~- A maga anyja
1364 8 | felelte csillogó szemmel. - Ó, az én anyácskám...~Aztán elgondolkodva
1365 8 | elborult.~Kezdett érdekelni az a leány.~- Mi a maga atyja,
1366 8 | Olvasott.~Egyszer - hogy az ablak tárva volt - behallatszott
1367 8 | Ilda egy percre abbahagyta az olvasást. Felfigyelt.~-
1368 8 | mondottam -, itt a közelben van az állomása. Ha talán zavarja
1369 8 | füttyögés, becsukhatjuk az ablakot.~- Nem, nem zavar -
1370 8 | járok át a hidakon.~Azon az éjszakán Ilda forgott az
1371 8 | az éjszakán Ilda forgott az eszemben. Milyen kedves
1372 8 | eszemben. Milyen kedves az a leány! Van benne valami
1373 8 | mi a szerelem?~Másnap már az órára nézegettem: de lassan
1374 8 | nézegettem: de lassan halad az a mutató! Kilenckor nagy
1375 8 | azért rá-rápillantottam az órára: hátha mégis eljön?~
1376 8 | eljön?~Mikor a tízet verte az óra, hallom, hogy valaki
1377 8 | hallom, hogy valaki érkezett. Az anyám beszél vele a szomszéd
1378 8 | vele a szomszéd szobában, az ebédlőben.~Aztán nyílott
1379 8 | ebédlőben.~Aztán nyílott az ajtóm: belépett mosolyogva.
1380 8 | munka.~Kivetette a dáliát az ablakon, és a tubarózsát
1381 8 | Nem - feleltem -, hiszen az ablak éjjel is nyitva van.
1382 8 | Köszönöm.~És amíg olvasott, az arcát szemléltem. Micsoda
1383 8 | Liszt Ferenc a zongorán, az vagyok én a női szíveken -
1384 8 | önkéntestársam is jött vele. Az is nővadász.~A leány abbahagyta
1385 8 | nővadász.~A leány abbahagyta az olvasást, és pirult arccal
1386 8 | pirult arccal távozott.~Az önkéntesbarátom utána nézett:~-
1387 8 | lánya? Látásból ismerem. Az apja úszómester. Kár érte.
1388 8 | nagy érdeklődés kelt bennem az ismeretlen apa iránt.~-
1389 8 | veri különben éjszakánkint az asztalt a Török Császárban.
1390 8 | tartja.~- A felesége?~- Az, szegény. Virágokat fest -
1391 8 | ismerős...~- Terringésit! Az aztán leány! Fene gyönyörű
1392 8 | lekötelezel.~Csengettem. Az volt a szándékom, hogy megnevezem
1393 8 | Azonban akkorra már nyílott az ajtó, s maga Berta hozta
1394 8 | ügyvéd volt a jó pajtása, az özvegynek a meghalt férje.
1395 8 | bocsátom Bertát Kesztyűsnek az ismeretségébe.~Aznap reggel
1396 8 | reggel a kötést levette az orvos a karomról meg a fejemről.
1397 8 | karomról meg a fejemről. Talán az okozta, hogy szeretettel
1398 8 | hogy jobban van. Ki volt az a tiszt délelőtt?~- Hadnagyom.
1399 8 | tiszt délelőtt?~- Hadnagyom. Az ezredesem küldte, hogy tudja
1400 8 | Elmosolyodtam:~- Hát baj az? A beteg katonát apácák
1401 8 | távolabb vonta a székét az ágyamtól.~A tartózkodása
1402 8 | mi zavarta meg annyira. Az olvasása is szórakozottabb
1403 8 | regénynek minden részére. Az élet erejét éreztem újra,
1404 8 | kering bennem. Mégis szép az élet! És valami nagy az
1405 8 | az élet! És valami nagy az értéke az életnek. Aki beteg,
1406 8 | És valami nagy az értéke az életnek. Aki beteg, az érzi!
1407 8 | értéke az életnek. Aki beteg, az érzi! Csak a lábam volt
1408 8 | propellerfüttyögés még kellemetlenebb. Az életnek nem látszott semmi
1409 8 | ott csacsogott. Elmondta az újságokat.~Egykedvűen hallgattam.~-
1410 8 | gondoltam -, és milyen szimpla az a másik. Ez olyan, mint
1411 8 | Ez olyan, mint a fácán. Az a másik: mint a galamb.~
1412 8 | fejét rázta:~- Nem. Magának az nem kellemes.~- Az őszinteség
1413 8 | Magának az nem kellemes.~- Az őszinteség mindig kellemes.~
1414 8 | mondogattam neki. - Te vagy az én igazi párom!~Akkor a
1415 8 | és a nyakam köré fonult.~Az álom édessége még a véremben
1416 8 | árad belém. Tudja, hogy az emberből mágneserő sugárzik
1417 8 | cipőjében. El kellett bocsátanom az Ilda kezét.~- Olvasson -
1418 8 | kedvetlenség fogott el. Talán az a bólintás bántott, ahogy
1419 8 | legjobban. Amanda még mindig az urát kesergi. Hanem az úton
1420 8 | mindig az urát kesergi. Hanem az úton oda és vissza: az a
1421 8 | Hanem az úton oda és vissza: az a hadnagyod... Fenomenális
1422 8 | megkövülten hallgatott. Az óra ketyegését meg lehetett
1423 8 | perc múlva újra szólott:~- Az a hadnagy udvarias úriember,
1424 8 | jogon is mondtam volna? Az, hogy apáink tréfából egymásnak
1425 8 | félvállról mondtam, mintha az időjárásról beszélnénk.~
1426 8 | aggodalommal láss engem az utadban.~A szavak simák
1427 8 | szavak simák voltak, de az egykedvű, szinte unatkozó
1428 8 | hangon felelt:~- Kiadod az utat, mint valami cselédnek!?~
1429 8 | bólintott, egyszerre megfordult az érzésem iránta.~Később,
1430 8 | múltával sokszor eszembe jutott az a megkülönbözésünk. Berta
1431 8 | is kísérte és mulattatta, az anyja vele volt. Csak örülnöm
1432 8 | sziklák árnyékából. Hát az emberi lélekben is lappang
1433 8 | ilyen fenevad?~És még ennél az eszmélkedésnél is különösebb
1434 8 | eszmélkedésnél is különösebb volt az az érzés, hogy nem bánom,
1435 8 | eszmélkedésnél is különösebb volt az az érzés, hogy nem bánom, amit
1436 8 | a gondolatrendezkedésben az anyám belépése zavart meg.
1437 8 | belépése zavart meg. Megállt az ajtóban. Elnyílt szemmel
1438 8 | nevetett Berta délután se, meg az utána való napokban se.
1439 8 | vette le róla, s vetette ki az ablakon.~Aztán a könyvért
1440 8 | De milyen mozdulat volt az! Mennyi szemérmesség és
1441 8 | szép metszetű ajkát.~Kívül az utcáról, valahonnan a magasból,
1442 8 | házat cserepezik. Becsukjam az ablakot?~- Hát csak csukja,
1443 8 | Ilda, ha zavarja magát az olvasásban.~Ahogy becsukta
1444 8 | tűnődne, hogy micsoda hang az. Aztán becsukta a belső
1445 8 | meg tovább gyönyörködtem az arcában, a fordításra váró,
1446 8 | brüsszeli csipke, akit elém hoz az élet. És most már látom
1447 8 | Karthauzi... Mindig ezt olvassák az anyjával. Az apa ritkán
1448 8 | ezt olvassák az anyjával. Az apa ritkán van otthon. Ők
1449 8 | hogy elandalodva néztem azt az álomleányt, arra fordult
1450 8 | hogy kettecskén megélünk. Az apa kissé kellemetlen figura,
1451 8 | Hidegség, ügyes összeveszés... Az anya bizonyára a férjével
1452 8 | ideálisabb lelket ennél?~S míg az érzelmeknek ez a virágfergetege
1453 8 | virágfergetege kavargott az agyamban, a leány nyugodtan
1454 8 | pihenjen kissé.~Fölemelte az arcát, elmosolyodott:~-
1455 8 | És csókolni való volt az az elmosolyodó, kedves arc,
1456 8 | És csókolni való volt az az elmosolyodó, kedves arc,
1457 8 | bizony nem beszélgethettünk. Az ajtómon kopogtattak.~A postahivatalból
1458 8 | Fogta a kalapját, és csak az ajtóból pillantott vissza
1459 8 | milyen különös pillantás volt az! Még éjjel is mindig láttam,
1460 8 | is mindig láttam, amint az ajtóban áll, és pillant
1461 8 | szemével.~Hej, csodálatos ablak az emberi szem! Világosság
1462 8 | ösztönileg érezzük, hogy az ablak világossága a belénk
1463 8 | világossága. Kápolnaablakok az éjszakában. Ki láthatja
1464 8 | éjszakában. Ki láthatja az oltárt? Az égő gyertyákat?
1465 8 | Ki láthatja az oltárt? Az égő gyertyákat? Benne van-e
1466 8 | gyertyákat? Benne van-e az én nevem is az Ildikó templomában?
1467 8 | Benne van-e az én nevem is az Ildikó templomában? Ő már
1468 8 | templomában? Ő már oltárkép az enyémben.~Elveszem! A nőt
1469 8 | másnap délelőtt helyette az orvos lépett be, s lebontotta
1470 8 | nekem folyton Ildikón járt az eszem. Itt volt-e? Várt-e?
1471 8 | nem kérdezhettem.~Pláne az apám kedvetlen volt aznap.
1472 8 | jóakaratú szülők? - fortyant rám az apám.~- Fogsort csináltak -
1473 8 | el legyen vele intézve. Az igazi fogak azonban mégiscsak
1474 8 | félretolták a mesterségeseket.~Az apám hümmögött:~- Tehát
1475 8 | apám hümmögött:~- Tehát az a hadnagy ottan, az a kunkori
1476 8 | Tehát az a hadnagy ottan, az a kunkori bajszú... Értem.
1477 8 | fogsorodat.~Aztán elnevettük az ügyet.~Még az apám volt
1478 8 | elnevettük az ügyet.~Még az apám volt a legvidámabb,
1479 8 | mint valami diákgyereké.~Az ajtót szokás szerint az
1480 8 | Az ajtót szokás szerint az anyám nyitotta ki, s bebocsátotta.
1481 8 | virágot másik dáliával. Aztán az anyám visszavonult.~Ilda
1482 8 | csodálkozón nézett: - Várt?~S az órára is fölpillantott.~-
1483 8 | Maga olyan, Ilda, mint az isten márciusi napja. Életet
1484 8 | gyémántja.~Legyintettem.~- Az csak prágai gyémánt volt.
1485 8 | ismerem.~- Istenem...~- De az ember sorsát a nagy fordulatokon
1486 8 | Pillogott. Aztán fölemelte az arcát: rámnézett.~- Örökre
1487 8 | hogy micsoda szent láng az, amelyet az embernek az
1488 8 | micsoda szent láng az, amelyet az embernek az igazi párja
1489 8 | az, amelyet az embernek az igazi párja gyújt a szívében.
1490 8 | párja gyújt a szívében. Az igazi! Édes Ildácska...
1491 8 | igazi! Édes Ildácska... Maga az igazi! Maga az első megjelenésétől
1492 8 | Ildácska... Maga az igazi! Maga az első megjelenésétől kezdve
1493 8 | Zavarában a kezét tördelte. Az utolsó szavamra ijedten
1494 8 | mondjon ilyet!...~Láthatta az arcomon, izzó szememen,
1495 8 | hajóskapitány... A propelleren... Az őszön eljegyez..~De nekem
1496 8 | hervadt faleveleket.~Ez az érzés annyira elnehezített,
1497 8 | valami meleg selyem érintené az arcomat, s nyomban reá meleg
1498 8 | Aztán egy forró, puha ajk az arcomra tapadt.~Mikorra
1499 8 | többé.~~A báró elővonta az óráját.~Ránézett.~Elképedt:~-
1500 8 | mo-mo-mondatban.~- Hát mondd el Az ember tragédiáját egy mondatban! -
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127 |