1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127
bold = Main text
Part grey = Comment text
1501 8 | fakadt rá a szmokingos.~- Az e-e-ember trragédiáját?
1502 8 | tehát a szmokingos, akiből az elbeszélések gondolata kipattant.~~~~
1503 8(*)| Az író nem számozta külön a
1504 9 | AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~Finum Ilka~Az elbeszélő ötvenévesnek látszó,
1505 9 | még fiatalságában, amikor az egyik minisztériumban díjtalankodott
1506 9 | ember. Szereti a társaságot, az olajfestményeket és a gumikerekűs
1507 9 | kezdjem.~Ott kezdem, hogy az utolsó jogi egzámenem előtt
1508 9 | előtt álltam. És épp abban az időben ismerkedtem meg a
1509 9 | nemcsak a papirost rántja az magához, mint a borostyánkő,
1510 9 | mint a borostyánkő, hanem az aranyat is.~Az idő rám érett,
1511 9 | borostyánkő, hanem az aranyat is.~Az idő rám érett, és már csak
1512 9 | a napokban szállásolt be az ördög egy vén német klavír-asszonyt,
1513 9 | csöndes helyre - mondottam az anyámnak -, valami olyan
1514 9 | gondolat! - örvendezett az anyám. - Eredj a Városmajorba,
1515 9 | valahára!~- Zugligetbe? Az nem jó lesz. Messzebb megyek.
1516 9 | fantáziámat.~Közzétettem hát az Egyetértésben egy kis hirdetést.~
1517 9 | valami gyermekmeséből fordult az ötleteim közé: ha mindig
1518 9 | aztán mindenféle ajánlatot.~Az egyik így szólt:~Tekintetes
1519 9 | kunyhó Tíz Forint egy Nyárra. Az élelmezés Harminc Forint
1520 9 | Békásmegyert meg Soroksárt ismertem az országból. A tavakat meg
1521 9 | könyvet, s hopp, be a vízbe!~Az utcán aznap egy kispap barátommal
1522 9 | Gazsival. Iskoláspajtásom volt az ötödikből, s a következő
1523 9 | fölszentelését. Kedves, eleven fiú, s az igazmondásnak a bolondja.
1524 9 | és baj érte. S talán ezen az okon is lett pappá.~- Te,
1525 9 | Búcsún voltunk ott egyszer az apámmal.~- Nagy az a tó?~-
1526 9 | egyszer az apámmal.~- Nagy az a tó?~- A tóra biz én nem
1527 9 | hatszor is pihen egy nap. Az agynak még többször kell
1528 9 | olyankor a tóparton.~Aztán az is eszembe villant, hogy
1529 9 | puskás Bőrharisnya.~A tó és az olcsóság tetszett az anyámnak
1530 9 | és az olcsóság tetszett az anyámnak is. A háziorvosunk
1531 9 | vadászkunyhót!~Még abban az órában telegrammal küldtem
1532 9 | megtartom. Várjon holnap délután az állomáson.~A legrosszabb
1533 9 | nyári ruhámat szedettem elő: az előbbi nyárról maradt, fehér
1534 9 | ruha-megtakarításból kikerül az egész nyaralásom!~Csak
1535 9 | sokszor láttam a címfestőket az utcán - semmi az!~A húgaim
1536 9 | címfestőket az utcán - semmi az!~A húgaim irigyen segítettek
1537 9 | segítettek a pakolásban. Csak az anyám fejében ébredtek aggodalmak:~-
1538 9 | aggodalmak:~- Te, Kari, az az Izsák János valami gazdátlan
1539 9 | aggodalmak:~- Te, Kari, az az Izsák János valami gazdátlan
1540 9 | kell mindenhez! Nekem nem az ágy a fő, hanem a csöndesség.
1541 9 | csöndesség. Ha egyszer túl leszek az egzámenen, majd alhatok
1542 9 | élni, a jó tavi levegőn: az orvos is mondotta, hogy
1543 9 | vigy el.~- Minek? Elég ez az egy pepita. Inkább úszónadrágot
1544 9 | hogy legyen mindig száraz az egyik.~Borongós június végi
1545 9 | három skatulya cigaretta. Az Aliz húgom egy üveg odkolont
1546 9 | szemléltem a sárguló gabonát, az erdőt, legelőt, mindent,
1547 9 | Corneville-í harangok volt akkor az új operett.)~Végre megérkezek.
1548 9 | glaszékesztyűmet, s fogom az esernyőt. Kifeszítem, mivelhogy
1549 9 | mivelhogy még csöpögdögél az eső. S kiszállok nagy boldogan
1550 9 | tenyérnyi széleset, de még az is sárfröccsös.~- Csak nem
1551 9 | De hát gondoltam: egyszer az életben kordén is ülhetek.
1552 9 | pej a lova! Sáros ugyan az is, de azért szép állat.
1553 9 | is, de azért szép állat. Az elé az ocsmány taliga elé
1554 9 | azért szép állat. Az elé az ocsmány taliga elé ugyan
1555 9 | cipőmre is kell ügyelnem. Az állomás mögött már nincs
1556 9 | tekintetes uram - feleli -, ilyen az út, mikor eső esik. Az éjjel
1557 9 | ilyen az út, mikor eső esik. Az éjjel bőven esett, hál’istennek.~
1558 9 | meginduljunk - dünnyögte az ostort a kezébe véve.~Gondoltam,
1559 9 | Gyühű!~S rá is csap a lóra az ostorral, de úgy, hogy sokalltam.~
1560 9 | Mi lelte ezt a lovat?~Az ember megint rásújt a lovára:~-
1561 9 | lovára:~- No, Csillag, gyű! Az apád teremtésit!~A ló nem
1562 9 | nem indítják.~Nem értettem az ügyet.~- Indítják? Hát indítsa!~-
1563 9 | ellegyintett a füle mellett.~Az ügy kezdett aggodalmassá
1564 9 | de annyi bizonyos, hogy az a ló fának vagy minek képzelte
1565 9 | is leszállott.~- Bemegyek az állomásra: hívok valakit,
1566 9 | Mondanom se kell, hogy az ülődeszka volt az első,
1567 9 | hogy az ülődeszka volt az első, amelyik elmozdult
1568 9 | Mert rohanvást rohan velem az ördög taligája. Rohan olyan
1569 9 | zsindelyszögekként meredt volna az égnek.~- Hó! Hó! - kiáltoztam
1570 9 | kiáltoztam rémüldözve.~De az csak annál bolondabbul vágtatott.~
1571 9 | bolondabbul vágtatott.~S vitt az átkozott bestia! Ragadt
1572 9 | hittem, sose szakad vége az őrült hercehurcának!~Végre
1573 9 | a legelő közepén.~Nekem az volt az első cselekedetem,
1574 9 | legelő közepén.~Nekem az volt az első cselekedetem, hogy
1575 9 | azután hebegtem köszönetet az életem megmentőjének, a
1576 9 | cilinderemet; a hóna alatt meg az ülésdeszkát.~Csak az esernyőm
1577 9 | meg az ülésdeszkát.~Csak az esernyőm veszett el.~- Mán
1578 9 | indítják...~S feligazította az ülésdeszkát is.~- No, tessen
1579 9 | kertész. - De még sáros az út, tekintetes uram, és
1580 9 | fűszálakon még csillogtak az esőcseppek. A taligáról
1581 9 | félni. A Kálmán kivezeti az útra, és megindítja. Nézz
1582 9 | csóválta a fejét:~- Mondtam az asszonynak: ne adjon annyi
1583 9 | kellett kapaszkodnom a lőcsbe. Az út kövezetlen volt, és a
1584 9 | törülgettem a zsebkendőmmel az arcomról, térdemről, lábam
1585 9 | hogy nem győzöm, hát csak az arcomról törülgettem.~Eközben
1586 9 | felhőfátyolos, kék hegyek. Az út mellett vízgyöngyös akácfák.~
1587 9 | Gazsi, hogy szép táj. Csak az utat is megmondta volna,
1588 9 | kell rajta járnom, és hogy az embernek a szeme közé föcsög
1589 9 | bérlője vagyok, feles bérlője. Az alsó kertjét bérlem, meg
1590 9 | guborodtam össze, s még az arcomat is elfordítottam.~
1591 9 | zöldült elő. No, ez kedves! Az erdőben is fogok vadászgatni.~-
1592 9 | fogok vadászgatni.~- Hát hol az a tó? - kérdeztem végre
1593 9 | türelmetlenül.~- Itt van - felelte az ostorával a kákás-nádas
1594 9 | tóparton vadászkunyhó”.~- Hát az is - felelte változatlan
1595 9 | Kedvetlenül szállottam le az ülésről. A lábam úgy el
1596 9 | gémberedve, mintha én volnék az a bibliai ember, aki harmincnyolc
1597 9 | Hiába kerülnénk, uram. Itt az egész völgy ilyen eső után.
1598 9 | zsombékról zsombékra. Körülöttem az ijedt békák hosszan elnyúlt
1599 9 | elnyúlt testtel szökdeltek az útból félre. A sásos fú
1600 9 | ereszkedett a hegyek közé. Az égen az esőfelhők tűzzé
1601 9 | ereszkedett a hegyek közé. Az égen az esőfelhők tűzzé vált dombsorként
1602 9 | jobban foglalkoztatott.~Biz az kicsiny kunyhó volt. Másfél
1603 9 | Szinte gyönyörűséggel néztem az ágyon pirosló paplanra meg
1604 9 | világossághoz képest. Keresem az ablakot, bizony nem látok
1605 9 | tekintetes uram! - felelte Izsák, az ajtó mögé rakva a holmimat. -
1606 9 | mögé rakva a holmimat. - Az urunk csak hálni járt ide,
1607 9 | De hát ki tetszik nyitni az ajtót, oszt jön ezen be
1608 9 | sok világosság áradna be az ajtón, hogy azt szóval ki
1609 9 | szóval ki se lehet fejezni.~Az arcomra száradt sár meg
1610 9 | Lavoárt nem látok.~- Mi az, kéremássan?~- Hát lavór.~-
1611 9 | Hát lavór.~- Lavór?~- Az. Mosdani szeretnék.~- Mosdani?~-
1612 9 | vállát:~- Szájbul.~Aztán az asztal alá nézett.~- Ahun
1613 9 | nézett.~- Ahun a korsó: az asszony mán gondoskodott
1614 9 | csokoládét.~- Csokoládét? Hát az micsoda, kéremássan?~- Sose
1615 9 | ruhatisztító intézet?~- Intézet?~- Az. Csak nem gondolja tán,
1616 9 | orrú, mezítlábas fiúcska.~Az asszony jobban megértett.
1617 9 | ruhámra, és megdorgálta az urát, hogy mért nem tette
1618 9 | faluban. Kérdezte, hogy az ággyal meg vagyok-e elégedve,
1619 9 | hamarol vacsorára.~- Majd az édeske, a Bandika elhozza.~
1620 9 | megtörülte a köténye sarkával az édeskének a csepegőjét.~-
1621 9 | rám:~- Hát akkor... Hátha az uram ruháját tetszene addig
1622 9 | mondottam -, hiszen meleg az idő.~Aztán magamra maradtam.~
1623 9 | nincs benne - ilyen volt az a völgy. Csakhogy a közepén
1624 9 | a békavartyogást. De hát az csak annyi volt, mint mikor
1625 9 | csak annyi volt, mint mikor az operában, a játék előtt,
1626 9 | Tóth Gazsit. S még abban az órában visszatértem volna
1627 9 | úgy vaktában belerohantam az Izsák kertész ajánlatába.~
1628 9 | fűszerekkel. Remek volt. Az angol király sem ehetik
1629 9 | délutánra tisztítsa meg az asszony.~- Holnap délutánra! -
1630 9 | utána is.~Aztán bevontam az ajtót. Kerestem rajta a
1631 9 | belülről madzaggal szokás az ajtót bezárni.~Újabb bosszankodás.~
1632 9 | Bekötöttem, ahogy lehetett. Az asztalt is odatettem támasztéknak.~
1633 9 | támasztéknak.~Aztán ágyba. Az ágy rövid volt és ropogós.
1634 9 | égető érzés nem ébreszt fel. Az orrom hegyébe mintha varrótűt
1635 9 | bele valaki.~Légy volt.~Az ajtóhasadékon besütött a
1636 9 | ajtóhasadékon besütött a nap.~Nézem az órát: hét. Nyitom az ajtót.~
1637 9 | Nézem az órát: hét. Nyitom az ajtót.~Bandi már ott ül.
1638 9 | ruhában senki!~Kiteszem az asztalt, széket az ajtó
1639 9 | Kiteszem az asztalt, széket az ajtó elé, s várom a reggelit.
1640 9 | Visszahúzódok nagy gyorsan az odúmba. No, fene kellemetlen!~
1641 9 | Bizonyára Szilágyi Soma úr.~Az első gondolatom az, hogy
1642 9 | Soma úr.~Az első gondolatom az, hogy beülök a kunyhóba,
1643 9 | zárom, azazhogy bemadzagolom az ajtót. A második gondolatom
1644 9 | ajtót. A második gondolatom az, hogy nem madzagolom be
1645 9 | hogy nem madzagolom be az ajtót, de az ágyterítőt
1646 9 | madzagolom be az ajtót, de az ágyterítőt magamra kerítem,
1647 9 | Szilágyi úr hozzám érkezik, sem az első gondolatot nem cselekszem,
1648 9 | háhogó beszédével fejezi ki az örvendezését, hogy valahára
1649 9 | akarok festeni, ajánlja az övét.~- Én csak eget festek:
1650 9 | Csodálkozva rázta a fejét.~- Az, kérem, úgy szokás a békás
1651 9 | vaskos úr válik elő sétálva az erdei zöldből. Hamuszín
1652 9 | cilinderem ott felejtődött az asztalon. Fogom, és tisztogatom
1653 9 | szemüveg. Vörhelyes szőr még az orrán és fülén is.~A rövid
1654 9 | végéről kocsiút visz be az erdőbe. Csak negyedórányira
1655 9 | vastag szemüvegét visszavitte az erdőbe.~A fejemre csaptam
1656 9 | Szétnyitottam, és hozzátámasztottam az ajtóhoz, hogy száradjon.~
1657 9 | megpróbálom hát csakugyan az eget: ha már annyit emlegetem,
1658 9 | talán le is tudom festeni.~Az ég olyan fénnyel telt kék
1659 9 | napnyugtakor volna.~Leülök az állványomhoz, és előbontom
1660 9 | vászon közepére kerül, s az árnyékszíneket is próbál
1661 9 | felhő nem úgy áll, mint az égen. Közel van, közel!
1662 9 | derekú, csizmás fiatalember.~Az is másfél métereseket szökell
1663 9 | húzódik is feljebb, de csak az alsó része. Felül fityegős
1664 9 | pipával.~Röstelkedve kelek fel az éktelen nadrágban: az Isten
1665 9 | fel az éktelen nadrágban: az Isten sáfárjával csak nem
1666 9 | mintha ismerőse volnék. Az arca kerek, mint a tányér
1667 9 | arca kerek, mint a tányér s az orra pisze, mint a padláslyuk.
1668 9 | fanyalon -, hogy ingben fogadom az urakat. De a ruhám... csak
1669 9 | A pap tovább cseveg:~- Az én lapomat kéri el olykor
1670 9 | hogy felhő lesz. Alatta az a zöld a rét.~S röstelkedve
1671 9 | rávisszük a művész urat az őzre! A halhatatlan őzre!
1672 9 | ült, és elmondta, hogy jár az erdőn egy vén őz, egy gyönyörű
1673 9 | lövöldöznek a vadászok. Az erdész legalábbis háromszázszor
1674 9 | Én már úgy vagyok azzal az őzzel, ha meglátok egy őzet,
1675 9 | azt gondolom, hogy hátha az Isten azért jelölte meg
1676 9 | nyakfolttal... Ilyen buta babonás az ember! No, talán a művész
1677 9 | el, de nem nagy mesterség az. S hátha véletlenül le is
1678 9 | hátha véletlenül le is lövöm az őzet?!~- Nincs ruhám - mentegetődztem
1679 9 | Ez a nadrág a kertészé... Az enyém csak délutánra lesz
1680 9 | megint legyintett:~- Nadrág, az mindegy, csak csizma legyen
1681 9 | Azt meg ad a tanító úr. Az enyém bő lenne.~Bizalmatlanul
1682 9 | zsírvonalas gallérjára. De hát az őz, az őz, a halhatatlan
1683 9 | gallérjára. De hát az őz, az őz, a halhatatlan őz megmarasztott. (
1684 9 | addig szerez alkalmasat.~No, az ebéd remek volt: aranyszín
1685 9 | lat, jött a tanító, jött az állomásfőnök - egy cvikkeres,
1686 9 | Tegnapelőtt - beszélte az állomásfőnök - láttam az
1687 9 | az állomásfőnök - láttam az őzet. Ahogy a mérnökkel
1688 9 | megmutatnám nektek!” Annyira volt az őz a sínektől, hogy kővel
1689 9 | művész úr el fogja ejteni az őzet.~A főnök a fejét rázta.~-
1690 9 | idevalósi embereken nem fog az idevaló babona.~Még csak
1691 9 | gondolni se lehetett, hogy az én városi lakk félcipőmben
1692 9 | jól kezdődik - mondotta az állomásfőnök.~A jegyző is
1693 9 | De hát mit meg nem tesz az ember egy őzért! Felhúztam.
1694 9 | parasztház udvarából lépett ki. Az udvaron álló borjú, s mellette
1695 9 | a fején, és káromkodott. Az állomásfőnök a hajába markolt,
1696 9 | a minap nyúl keresztezte az utamat, és két varjút lőttem
1697 9 | beszéd. A jegyző visszatért az állomásfőnökkel. Csak a
1698 9 | azt a háhogó Szilágyit!~Az erdész benn az erdőben csatlakozott
1699 9 | Szilágyit!~Az erdész benn az erdőben csatlakozott hozzánk.
1700 9 | Barangoltunk rogyásig elfáradtan. Az erdész lőtt egy menyétet;
1701 9 | rálőtt egy harkályra - amiért az erdész bosszúsan csillantotta
1702 9 | lőttem semmire, nehogy a pap az egyházi átkot is kimondja
1703 9 | homályzó erdőben hazafele. Az erdő egy tisztásán házikó
1704 9 | Mindjárt gondoltam, hogy az erdész háza. A mellette
1705 9 | megpihenünk, s folytatjuk az utunkat.~Hát belépünk. Valami
1706 9 | ugató ágyú volna. Azonban az erdész szavára megcsillapodik,
1707 9 | morgadozva vonul vissza az óljába.~Beljebb jutunk.
1708 9 | óljába.~Beljebb jutunk. Az előszobában fali olajlámpás
1709 9 | a szokás. Vadászat után az erdésznek még vannak kötelességei.~-
1710 9 | Abban a pillanatban kinyílik az ajtó, s megjelenik... ~...
1711 9 | megjelenik... ~...megjelenik az ajtóban...~...megjelenik
1712 9 | megjelenik asztali lámpáskával... az Ezeregyéjnek egy fehér tündére.~
1713 9 | álló, fehér ruhában áll ott az ajtóban, mintha egyenesen
1714 9 | csizmában!...~- Már vártuk az urakat - szólalt meg szelíd-kedvesen.~
1715 9 | szelíd-kedvesen.~S hogy rám fordult az a két csodás szem, nem várhattam
1716 9 | nem várhattam meg, míg az erdész apa megnevez: elpirultan
1717 9 | cipőire!~A lány kinyitotta az ajtót:~- Tessék.~- Én nem
1718 9 | fejkötős, sovány, agg nő. Az egy ódon-ó klávisz mellett
1719 9 | véltem. Hiszen ismeritek azt az öt-hat oktávos, régifajta
1720 9 | leány bemutatott neki:~- Az a festő úr, nagymama, akivel
1721 9 | hogy ilyen ruhában...~Az agg nő mosolyogva nyújtott
1722 9 | jelentkezett más senki.~Az asztalon már ott állt az
1723 9 | Az asztalon már ott állt az étel: egy lapos, nagy tál,
1724 9 | fehér asztalkendő alatt.~Az asztalfőre a vak hölgy telepedett.
1725 9 | másik felére engem ültettek.~Az egyik tálból hideg vaddisznóhús
1726 9 | került elő.~Ettem, mint az éhes farkas.~Aztán, hogy
1727 9 | Hogy a lámpa rávilágított az arcára, megértettem, hogy
1728 9 | a leányszemekből, de ha az az erdészleány a Hangliba
1729 9 | leányszemekből, de ha az az erdészleány a Hangliba lépett
1730 9 | csillag elhalványult volna az övé körül.~S micsoda ártatlan,
1731 9 | a szeme!...~A vadászok az élményeiket beszélgették:
1732 9 | szerencsekívánást, a hibázásokat. Az őzet is bizonyára Szilágyi
1733 9 | evett. Megszólalt halkan az asztalon át:~- Pesten lakik?~-
1734 9 | hangja?~- Nem a hangjában van az ereje: a mozgásában, játékában.~-
1735 9 | játékában.~- Láttam egyszer az arcképét.~S elgondolkozva
1736 9 | Tamássy.~- Jászai nem?~- Az nem.~- Én csak kétszer voltam
1737 9 | szemmel nézett reám:~- ...Az olyan szép... Milyen boldogok
1738 9 | boldogok lehetnek, akik az életüket a fantázia színes
1739 9 | Mondja, milyen asszony az a Blaháné? Akik Pesten megfordulnak,
1740 9 | mondani a hasonlításokat az ő szeméről meg a színpadi
1741 9 | igazi apák! - fakadt ki az erdész. - Hiszen most már
1742 9 | mondta a tanító.~Majd az adóról beszéltek, majd valami
1743 9 | semmiségről, ami azonban az ő agyuknak minden kerekét
1744 9 | a malacok hozzám jönnek az etetőnél. Kukoricát viszek
1745 9 | Azok.~- Hiszen ha meglátja az anyjuk...~Mosolygott.~-
1746 9 | A fejét rázta.~- Ott van az anyjuk is mindig.~- És nem
1747 9 | is mindig.~- És nem dühös az anyjuk?~- Nem. Csak tartózkodó.
1748 9 | vannak hangjai. No, hát az én szívemnek volt abban
1749 9 | szívemnek volt abban a percben. Az én szívem kiáltott: Ezt
1750 9 | többire pillantott, akik már az állatorvos tudatlanságát
1751 9 | mintha meg akarná lopni az alkalmat, halkan, bizalmasan
1752 9 | sütötte.~Megértettem, hogy az Iluska keze mért keményebb,
1753 9 | Iluska, adj egy kis mézet.~Ez az adj szíven vágott. Mit jelent
1754 9 | nehezült a mellemre. Csak az érezhet olyan keserűséget,
1755 9 | Aztán szó szóba - a vége az lesz, hogy ott a lány előtt
1756 9 | gondolataimat. Körülpillantottam az alacsony gerendás szobán.
1757 9 | nevettek valamit. A pap az asztalra csapott, s harminckét
1758 9 | kétujjnyival rövidebb, mint az igazi.~- Semmi se igazi
1759 9 | már! - mondotta bosszúsan az erdész.~S újra nevettek.~
1760 9 | helyére.~Újrakezdtem vele:~- Az előbb kótákról beszéltek.
1761 9 | ügyesen ravaszkodja elő az alkalmat!~- No, hát csak
1762 9 | röstelkedésére a pap is abbahagyta az erdésszel a beszélgetést.
1763 9 | tódította a tanító.~Hogy mi az a nagy ügy, csak másnap
1764 9 | csak álmélkodtam rá.~Hol az a festő, aki azt a nézést
1765 9 | nézést megörökítse! Nincs az a Tizian, nincs az a Botticelli!
1766 9 | Nincs az a Tizian, nincs az a Botticelli! Pedig az a
1767 9 | nincs az a Botticelli! Pedig az a duzzogó szem is szín és
1768 9 | székvállat, s leült. Eltapintott az avassárga billentyűk fölött
1769 9 | fölött is. Aztán fölemelte az arcát, mintha a magasságból
1770 9 | mintha a magasságból szedné az inspirációt.~Játszott. Valami
1771 9 | nekem ismeretlen zenemű volt az. Talán a Bétóven Fideliójából
1772 9 | hetvennégy esztendős asszonynak az ujjai szinte röpködtek a
1773 9 | bizalmasat készül mondani nekem az a leány.~Tudtam már akkor,
1774 9 | most meg azt mondom: hol az a szobrász, amelyik azt
1775 9 | miket. Csak azt tudom, hogy az első az volt, hogy Érik
1776 9 | azt tudom, hogy az első az volt, hogy Érik a szőlő,
1777 9 | ázsiai melódia, amely még az ősi sátorok között keletkezhetett.
1778 9 | lélegzett, és sóhajtott. Az agg nő vékony, csontos ujjai
1779 9 | dal halkan enyészett el az alsó akkordokban.~- No,
1780 9 | Sehogy sem akart.~De aztán az apja toppantott egyet.~-
1781 9 | Ilka kedvetlenül.~- Jer az ablakomra... Jó lesz?~-
1782 9 | akkordja után rákezdte:~Jer az ablakomra, kedves...~Nem
1783 9 | dalolt. De hogy jött ki az ajkán ez a sor: Minden alszik
1784 9 | Minden alszik már! Különösen az a minden szó...~Hallottam
1785 9 | Műcsicsergőket és műbőgőket. Az emberi gégének és nyelvnek
1786 9 | hiszen ti is ismeritek az Opera meg a Vigadó énekeseit.
1787 9 | Vigadó énekeseit. De ahogy az ő ajkán kijött az a minden...
1788 9 | ahogy az ő ajkán kijött az a minden... két i-vel és
1789 9 | mintha én ittam volna meg az erdésznek minden borát.~
1790 9 | erdésznek minden borát.~Az ég csillagos volt és csendes,
1791 9 | csendes, és álommal teljes az erdő. Sohasem láttam szebb
1792 9 | csillagos eget, mint ott azt az erdei lombok fekete csipkekárpitján
1793 9 | gondolatommal és érzésemmel az erdészlakban.~No, nagy merészség
1794 9 | csak azzal, hogy teljesítem az erdész úrnak az óhajtását:
1795 9 | teljesítem az erdész úrnak az óhajtását: lefestem, nagysád,
1796 9 | tudnám cselekedni. De ki az ördög is látott már vak
1797 9 | járó bagolynak lehet, mint az a Lipóczy!~Kijutottunk az
1798 9 | az a Lipóczy!~Kijutottunk az erdőből a gabonaföldek közé.~
1799 9 | közömbös színnel, de persze az irigység nyálát nyelegetve:~-
1800 9 | nyálát nyelegetve:~- Jól jár az, aki azt az Iluskát elveszi.~-
1801 9 | nyelegetve:~- Jól jár az, aki azt az Iluskát elveszi.~- Mért? -
1802 9 | fejét rázta.~- Nem sokat ér az.~- Nem sokat?~- A hangot
1803 9 | sokat?~- A hangot nem lehet az asztalra tenni.~- Az asztalra
1804 9 | lehet az asztalra tenni.~- Az asztalra tenni?~- Se fűteni
1805 9 | se. Egy tehenet se visz az a házhoz. Ámbár tehenet
1806 9 | vele. Kettő van nekik. De az öregebbiket adják. Annak
1807 9 | kölyök. Mikorra végzett, az ékszereiket is eladták.
1808 9 | ékszereiket is eladták. Csak az a vékony lánc maradt meg,
1809 9 | vékony lánc maradt meg, amit az Ilka karperecnek visel.~
1810 9 | játszani a gyerekeknek, mint az afrikai paraszt. Hát a szem
1811 9 | Hát a szem nem gyémánt? Az Ilka szeme... Százezreket
1812 9 | szemtelen zöngicsélése.~Jer az ablakomra, kedves!... Eldanoltatom
1813 9 | istenem, milyen különös az élet! Hallottam azt a nótát,
1814 9 | danolt - ó, de nem azon az üvegfuvola hangon! - a könny
1815 9 | aludtam el, s másnap megint az agyonvert ember érzéseivel
1816 9 | ébredtem.~Eszmélkedek. Kiugrok az ágyból. Nyitom az ajtót.~
1817 9 | Kiugrok az ágyból. Nyitom az ajtót.~A maszatos gyerek
1818 9 | pedig alávetnem magamat az Izsák János bizonytalan
1819 9 | művészetének és szagainak.~Az utóbbit választottam.~Negyedóra
1820 9 | mást is.~Ezt mondva kitesz az egyik zsebéből egy fanyelű
1821 9 | belsejében. Beleakasztja az ajtószegbe. Gyakorlott kézzel
1822 9 | térdelnem kell, vagy ülnöm. Mer az igazat megvallva, én csak
1823 9 | tőle egy papos kalapot. De az olyan kicsi volt nekem,
1824 9 | mire való a bolt?~Megnéztem az órámat: kettő felé járt.~-
1825 9 | Míg a boltosné varrta, az ablakocskához álltam, és
1826 9 | ablakocskához álltam, és néztem az utcát a szennyes üvegtáblán
1827 9 | rá se haugassék...~- Jön az Imre - mondja a boltos,
1828 9 | Imre - mondja a boltos, az ajtón kipillantva.~S elmosolyodik.~
1829 9 | kakastollak lengik körül. Az oldalán rozsdás hajdúkard.
1830 9 | szürkébb, s kuszált, mint az ócska meszelő.~A gyerekhad
1831 9 | még buzgóbban szólnak. S az ember kurjant, és méltóságos
1832 9 | csak a földre néz, mintha az árnyékának táncolna.~S danolja
1833 9 | árnyékának táncolna.~S danolja az előbbi nótát:~Gyere, pajtás,
1834 9 | huszárok sorába,~Ne haugassál az asszonyi riásra.~Mer az
1835 9 | az asszonyi riásra.~Mer az asszony gyenge madár, hagy
1836 9 | Nem. Azt képzeli, ha rájön az órája, hogy verbunkos. A
1837 9 | gyűjtsön hadat. Szólongatja is az embereket, hogy csapjanak
1838 9 | pohár pálinkát. Megfizetem.~Az őrült örömszemmel látta,
1839 9 | továbbvonult a nevető gyerekhaddal.~Az utca sokáig üres maradt.
1840 9 | két napernyő jelenik meg az ablak alatt. Mind a kettő
1841 9 | két napernyő alatt?~Épp az ablak előtt állnak meg.
1842 9 | Igen sok a beszélnivalójuk. Az egyiknek fehérselyem kesztyű
1843 9 | kesztyűs íme, szembefordul az ablakommal. Csakugyan úrileány.
1844 9 | vastag fonatú, szőke haj. Még az arca színe is sárgásfehér,
1845 9 | neki, hogy a plébánosnak az ócska kalapját javíttatom!~
1846 9 | Csiripelnek, mint a verebek az Erzsébet téren.~Már látom
1847 9 | Erzsébet téren.~Már látom az Ilka arcát. Mily tündér
1848 9 | csak a lányok barátsága az igazi barátság!~De hogyan
1849 9 | tetszett-e olyannak, hogy az ajtó közt állt, s az én
1850 9 | hogy az ajtó közt állt, s az én magas ajtókhoz szokott
1851 9 | ajtókhoz szokott szememnek az ő termete látszott magasnak?
1852 9 | vélekedtem, hogy tán nem az Ilka, csak testvére. De
1853 9 | Csak nézem-lesem óvatosan az ablak egy diónyi, tiszta
1854 9 | tiszta foltján át. Már megvan az is, hogy mit mondok neki,
1855 9 | félrebillenti a napernyőjét. Az arcuk összeér.~Kedves látomány!
1856 9 | Mintha csak elnyelte volna az a kút, úgy ellebbent.~Az
1857 9 | az a kút, úgy ellebbent.~Az a mese jutott eszembe, amely
1858 9 | teremtette.~Egy óra múlva az erdei úton voltam, hajadonfővel
1859 9 | vásznat, festéket, állványt az édes Bandi vitte előttem,
1860 9 | körülete.) Kalauzolt egyúttal az úton is, amelyen biz én
1861 9 | aggasztott, hogy hogyan festem le az agg hölgyet. Elvégre, ha
1862 9 | majd csak lesikerül. A fő az, hogy a leendő feleségemmel
1863 9 | fontos-bizalmas valamit, amit az este említett - ha máig
1864 9 | s a diófa is eltakarta. Az ölfarakások körülötte sem
1865 9 | láttam este. Olyan volt az a kerítés, mintha sárgászöld
1866 9 | selyemplüssel volna bevonva. Az erdőben nincs utca: ha kiülnek
1867 9 | erdőben nincs utca: ha kiülnek az ajtójuk elé, voltaképpen
1868 9 | elé, voltaképpen kiülnek az erdőbe.~Ott várt, lesett
1869 9 | költői kedvében alkotta az Isten.~Lipóczy is ott pipázott
1870 9 | nagy kerek szemüvegével! Az agg hölgyön az a lila színű
1871 9 | szemüvegével! Az agg hölgyön az a lila színű ruha volt,
1872 9 | amelyik este. A fején is az a régies, vasalt gyolcs
1873 9 | gyolcs fejkötő. Ilkán is csak az a fehér ruha.~De mentegetődzött
1874 9 | csinálni.~- De hát nagy munka az... Nem kívánhatom ingyen -
1875 9 | Dehogy munka, pihenés az nekem. Negyedórát, félórát
1876 9 | kalpagon elernyedt strucctoll. Az már az ötvenes évek divatjának
1877 9 | elernyedt strucctoll. Az már az ötvenes évek divatjának
1878 9 | arcon piros foltokban égett az izgalom.~- A láncot is -
1879 9 | mint a magáé?~Ilka helyett az öregasszony felelt:~- Éppen
1880 9 | hogy megfessem a szemét is, az Iluskáé formájára lehet.~
1881 9 | előttem ülni.~No, megkezdtük. Az öreg kóró leült egy karosszékbe,
1882 9 | liliomszál meg melléje a másikba. Az erdész mögöttem pipázott.~
1883 9 | ceruzával kezdtem, és egyenesen az Ilka két szemén.~Micsoda
1884 9 | mikor úgy eszembe jutott az a leány, hogy mi minden
1885 9 | hegyekben a tengerszem: tükrözi az eget s a belénéző embert;
1886 9 | látszani - felelte boldogan az erdész.~- Nono - mondottam -,
1887 9 | törölgettem, folyton azon járt az eszem, hogyan beszélhetnék
1888 9 | beszélhetnék a... feleségemmel.~Az erdész végre is elunta a
1889 9 | libalegeltetéssel bízta meg az anyja: vissza kellett térnie.
1890 9 | nem botorkálhattam haza az esti sötétségben.~Alighogy
1891 9 | esti sötétségben.~Alighogy az erdész elment, letettem
1892 9 | mondottam a vak modellnek. - Az ilyesmi fárasztja az ülőt
1893 9 | Az ilyesmi fárasztja az ülőt is, a festőt is.~Ilka
1894 9 | bájos szem vonalait, meg az orrvonalat, s körül a befonnyadt
1895 9 | valami!~Mentegetődztem:~- Az éjjel keveset aludtam. Holnap
1896 9 | havas fákat. Aranyerdő!...~- Az csakugyan szép lehet - mondottam
1897 9 | elámulással.~- Hát még mikor az olvadás kezdődik, aztán
1898 9 | szólana! Ugye, nagymamuka?~Az agg nő mosolyogva bólintott.~
1899 9 | mondotta -, leteszem ezt az ünneplőt.~S belépdegélt
1900 9 | forr. Gondolná-e, hogy még az öltözködésemben is segít?~
1901 9 | Gyönge hajnalszín futott át az arcán, s hogy a belső kert
1902 9 | pillantásban láttam. A leányon volt az eszem.~- Maga valamit akart
1903 9 | Morzsolta, és rám nézett.~- Az első csárdásra mindjárt
1904 9 | meg a tanítónk eszelte ki. Az iskola javára. Mert nincs
1905 9 | gyerek télen is mezítláb jár az iskolába. Aztán... (a szeme
1906 9 | csak intriga. Molnoséknak az erőlködése, hogy a Mariskát
1907 9 | hangja igaz hogy erősebb az enyimnél, de úgy, danol...
1908 9 | egy fej káposztára, hogy az szinte visszahúzódott a
1909 9 | aszongya a plébánus úr, az isten küldötte...~- Engem?
1910 9 | Hiszen a Molnos Gyuszi lesz az.~- Hát akkor mire küldött
1911 9 | Hát akkor mire küldött az isten?~- Mire? Hát hogy
1912 9 | Egyszerre kivilágosodott az utcám. Hát innen a nagy
1913 9 | titok?~Elmosolyodott:~- Az is nagy titok. Az igazán
1914 9 | Elmosolyodott:~- Az is nagy titok. Az igazán nagy titok, és talán
1915 9 | és talán kinevet érte: az őz, a szegény őzecske, tudja:
1916 9 | szegény őzecske, tudja: az a fehér nyakfoltos...~-
1917 9 | A halhatatlan őz?~- Az. Arra kérem, hogy ne lője
1918 9 | ne lője meg. Ismer engem az őzike, mint valamennyi.
1919 9 | mint valamennyi. Télen az etetőnél akárhányszor a
1920 9 | nem hibáznak.~- De hiszen az édesatyja is... Háromszázszor
1921 9 | kedvüket, ha éppen eléjük téved az őz. De mindig másfelé vezeti
1922 9 | De mindig másfelé vezeti az urakat, amerre az őznek
1923 9 | vezeti az urakat, amerre az őznek nincs járása.~Elkomolyodott.~-
1924 9 | hajtóvadászat van, és leterítik az udvarunkon az őzet, vaddisznót,
1925 9 | leterítik az udvarunkon az őzet, vaddisznót, az nekem
1926 9 | udvarunkon az őzet, vaddisznót, az nekem olyan... Ahogy ott
1927 9 | És mind ismerem. Látná az őzet, amint a suta vezeti
1928 9 | A kert közepén álltunk. Az bizony dísztelen veteményeskert
1929 9 | pad volt ott: leült, és az arcát a két tenyerébe takarva
1930 9 | de irtóztató fáradságos az. Hiszen egy fán millió levél
1931 9 | Hát olyan nagy valami az?~Vállat vontam:~- Festőnek
1932 9 | nem érti.~A két hölgy is az asztalhoz ült. Ilka a beszélgetésünkben
1933 9 | Pesten laknék... ott még több az ember.~- Meg a bál - vetette
1934 9 | letörülte a könnyet a szeméből.~Az agg nő is könnyezett:~-
1935 9 | szebbet!~~Másnap borult volt az ég. Zivatart lehetett várni.
1936 9 | Zivatart lehetett várni. De az engem nem tartott vissza.
1937 9 | mindegy volt, és nekik is.~Az öregasszony megint felöltötte
1938 9 | egy tenyérnyi bársonyt!...~Az ablakhoz ültek.~S tán az
1939 9 | Az ablakhoz ültek.~S tán az volt valamennyire a szerencsém.
1940 9 | szerencsém. Hogy ugyanis az arc egyik felére árnyék
1941 9 | valamennyire kikerekedett az öreg arc. Árnyékba került
1942 9 | öreg arc. Árnyékba került az archorpadás s a csontos
1943 9 | archorpadás s a csontos állnak az alja.~S aznap már a festéket
1944 9 | keverhetni véltem. S kevertem az olajjal, mintha soha egyebet
1945 9 | nem is cselekedtem volna.~Az agg nő ült, mint valami
1946 9 | kikelt, régi magyar asszony. Az arca nem fejezett ki se
1947 9 | Munkácsy keze lett volna aznap az enyém, alája lehetett volna
1948 9 | képnek: Sugárzó boldogság.~Az erdész nem volt otthon.
1949 9 | hogy mily ostoba lehetett az arcom, amikor Ilkára néztem,
1950 9 | elképzelhetik. A pálinkaivóknak az arca azzal a félig leereszkedő
1951 9 | leereszkedő szemhéjjal, az olyan, mint a szerelmi mámorosaké!~
1952 9 | Sugárzott kéken és melegen.~Az én nézésem azt mondta neki:~-
1953 9 | te kék szemű embervirág!~Az ő nézése azt mondta nekem:~-
1954 9 | mondta nekem:~- Tudom.~De az ajkunk hallgatott.~Festettem
1955 9 | némán. Olykor fölemeltem az ecsetemet, s néztem Ilkára
1956 9 | asszony képe csakúgy tartozott az ő szeméhez, mint a gyöngykagylónak
1957 9 | csillogó gyöngyszemhez.~Az emberi szemnek azt a kék
1958 9 | megvolt a festőládámban, de az ő szemének a kékje sehogy
1959 9 | sem értem, hogyan látszik az mégis kéknek.~Láttam, hogy
1960 9 | meg, s egynehány ráncot az agg nő arcán. A kalpagon
1961 9 | vonást, s kijelentettem, hogy az idő nem alkalmas a festésre.~
1962 9 | bizonyítsak, s megcsókolta az agg nőnek az arcát.~Ez a
1963 9 | megcsókolta az agg nőnek az arcát.~Ez a pajkos intése
1964 9 | égbe ragadott.~- Tudom, az idő borús - mondotta a vak. -
1965 9 | Nagymamuka mindig tudja, milyen az ég - magyarázta Ilka. -
1966 9 | Sosem kérdi, hogy napos-e az idő vagy borult. Mindig
1967 9 | Később gondoltam arra, hogy az agg nő az időnek ezzel az
1968 9 | gondoltam arra, hogy az agg nő az időnek ezzel az említésével
1969 9 | az agg nő az időnek ezzel az említésével távozásra figyelmeztetett.
1970 9 | hát törődtem is én akkor az időjárással!~A vak leoldotta
1971 9 | vak leoldotta a mentéről az aranyláncot, és átnyújtotta
1972 9 | csillagaink egymás mellett állnak az égen. Mit gondol?~Mosolyogva
1973 9 | a földön, annyi csillag az égen?~Ez olyan gyerekes
1974 9 | csillagászatról?~A szomszéd szobában az almárium zárjának a nyikorgása
1975 9 | csillagot, s azt mondtam, az az enyém. És úgy éreztem,
1976 9 | csillagot, s azt mondtam, az az enyém. És úgy éreztem, hogy...
1977 9 | éreztem, hogy... éreztem, hogy az az enyém, hogy a sorsom
1978 9 | hogy... éreztem, hogy az az enyém, hogy a sorsom össze
1979 9 | egyszer sokáig felhős volt az ég, sok napon át. És utána
1980 9 | a két tenyerébe takarta az arcát, és nevetett, fuldoklott,
1981 9 | mikor a káposztát kacagta.~Az agg asszony talán megsejtett
1982 9 | Két elfakult csillag, mint az elfakult bádog...~S nézett
1983 9 | aztán szíves hangon. - De az női esernyő. A fiam nem
1984 9 | vinni fogom! Mint ahogy az erdőn talált gyöngyvirágot
1985 9 | talált gyöngyvirágot viszi az ember haza a szobájába!~
1986 9 | micsoda boldog kor, mikor még az ember gyöngyvirágokkal álmodik!~
1987 9 | piros zsebkendőt megvonta az orra alatt.~A falu felől
1988 9 | csendességben. Vagy hogy az én lelkem volt akkor olyan
1989 9 | csupa virágzás volt akkor az én fiatal lelkem.~A falu
1990 9 | volt más tükröm.~No, hát az is valami kedves látvány
1991 9 | férfiak is álltak, nők is. S az én érkezésem látható érdeklődést
1992 9 | hiszen én fiatalabb vagyok.~Az orgona akkor szólalt meg.
1993 9 | szívdobbanással fedeztem fel Ilkát meg az apját, meg a makaróni-kalapos
1994 9 | makaróni-kalapos lányt. Az oltár közelében ültek egy
1995 9 | volt a fején. Láttam, hogy az az úri osztály padja, hogy
1996 9 | a fején. Láttam, hogy az az úri osztály padja, hogy
1997 9 | nincs ott, nem mehetek oda.~Az ének zúgott: Jöjj el Szentlélek-isten.
1998 9 | megjelent a prédikálószékben.~Az arca nem volt annyira piros,
1999 9 | a víg emberen!~Mindjárt az első szétpillantáson megállt
2000 9 | odalesekednem.~A prédikációnak az volt a fő érdeme, hogy nem
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127 |