1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127
bold = Main text
Part grey = Comment text
2001 9 | hogy nem sokáig tartott. Az imádságokat is hamarosan
2002 9 | sekrestyéből. Széket vitt az úri pad felé. Aztán hozzám
2003 9 | Ilkára. Kénytelen voltam az oldalt álló, hordozható
2004 9 | parasztleány!~Mégis érdekes volt az a mise. Hiába: falun még
2005 9 | falun még van isten, és az emberek szíve nem csupán
2006 9 | csupán izomgombóc. Csak az énekük... A kántor is, mintha
2007 9 | kegyetlen keményen vezette az éneket.~Mise után a sekrestyés
2008 9 | csak akkor nyújtott kezet. Az apja is.~A leány a makaróni-kalapossal
2009 9 | makaróni-kalapossal susogva haladt előre. Az oltár előtt mind a ketten
2010 9 | szól rá?~S megindultunk.~- Az a sárga lány - kérdeztem
2011 9 | közömbösen -, akit megcsókolt? ~- Az.~És a nevetés annyira a
2012 9 | elővette a zsebkendőjét, az ajkára szorította, úgy cikogott.~-
2013 9 | hálásan pillantott reám:~- Hát az lenne...~- Finum Rózsi?~-
2014 9 | lenne...~- Finum Rózsi?~- Az.~A fejemet ráztam:~- Nem
2015 9 | alkalmas!~- Nem színpadi arc.~- Az én arcom inkább?~S csillogott
2016 9 | kalapomat.~- De hát süt a nap.~- Az a jó. Festőnek az illik.~
2017 9 | nap.~- Az a jó. Festőnek az illik.~Őrajtuk nem látszott
2018 9 | látszott a hőség nyomása. Az öreg afféle levegőn cserzett
2019 9 | a napernyő védte. Csupán az arca volt valamivel színesebb:
2020 9 | korúak, mi a nevük, milyenek. Az anyámat is kérdezte.~S a
2021 9 | barlangban.~Pipacs virított az árokparton. Egy lebbenéssel
2022 9 | kérdezné:~- Szebb vagyok?~És az én mámoros szemem azt felelte
2023 9 | beszélgettünk még. Csak arra az egyre emlékszem, hogy a
2024 9 | öregurat kérdeztem: kicsoda?~- Az öregúr? - felelte elcsodálkozva
2025 9 | fösvény huncut.~- A Sárgának az apja - toldotta hozzá a
2026 9 | Sándort fogja játszani. De az nem sárga. Barna.~A Gyuszi
2027 9 | búcsúzkodtam.~- El, hogyne. Hiszen az ebéden a pap bizonyára előtárja
2028 9 | fog engem?~Hogy mondta ki az engem szót!~- Amennyire
2029 9 | tértem vissza a hűs fák alatt az erdei, mély csendességben.~
2030 9 | erdei, mély csendességben.~Az út mellett egy patakocska
2031 9 | hogy hogy is fogom én azt az Ilka megbízását teljesíteni?~
2032 9 | vállalnom a kulisszafestést, az is bizonyos.~De hogyan vállaljam
2033 9 | Persze, a tanító is ott ült. Az örvendezésükből, szemük
2034 9 | hát még nem volt a leves az asztalon.~Én persze színleltem,
2035 9 | színleltem, hogy sejtelmem sincs az elém tárandó titkokról.
2036 9 | fontoskodva a pap. - Önt valóban az Isten küldte hozzánk.~A
2037 9 | helyeseltem, a gondolatot, az ácsot. Szilágyit, Lipóczyt
2038 9 | Szilágyit, Lipóczyt és az ingyent. S a pap azon szavára,
2039 9 | válaszoltam:~- Hát iszen az nem olyan nagy kérdés.~Az
2040 9 | az nem olyan nagy kérdés.~Az arcuk egyszerre kiderült.~-
2041 9 | kérdés? De hát sokba kerül az! A festék... Hiszen rengeteg
2042 9 | barátját is elhozza magával. Az aztán elvégzi az utolsó
2043 9 | magával. Az aztán elvégzi az utolsó simításokat.~- De
2044 9 | kissé keleti típus. De hát az se baj, hiszen ismeri mindenki
2045 9 | a faluban. Erzsinek ott az Erdész Ilka, Finum Rózsinak
2046 9 | lesz! Bátor! Már játszott az apácáknál is. És a hangja!...
2047 9 | végéig elhallik!~- Csodaleány az, csoda! - tódította a pap.~-
2048 9 | hölgyet nem ismerem, de éppen az ilyen erős hang az, ami
2049 9 | éppen az ilyen erős hang az, ami színpadra nem való.
2050 9 | a falu végéig elhallik, az kérem, nem dalol, hanem
2051 9 | folytattam:~- Én a minap, hogy az önök kedves társaságában
2052 9 | egy leányt...~- Csak nem az Ilkát gondolja? - hörkent
2053 9 | A bundáska visított.~- Az lehetetlen! - hebegett a
2054 9 | lehetetlen! - hebegett a pap.~- Az nem neki való - hüledezett
2055 9 | Fölvettem a nyifogó bundáskát az ölembe, és iparkodtam megvigasztalni
2056 9 | foglalkozásom volt a válasz az ellenkezésükre. Láthatják,
2057 9 | Finum Rózsijuk.~- Hiszen az éretlen gyerekleány! - dörgött
2058 9 | száját, ha a színpadra lép.~- Az az egyetlen szereplő, akitől
2059 9 | ha a színpadra lép.~- Az az egyetlen szereplő, akitől
2060 9 | gyávák megbátorodnak. És az a hang...~- No, de kérem,
2061 9 | hang...~- No, de kérem, az egy... Hiszen már a figurája... -
2062 9 | hebegett a pap. - Hiszen az... az nem Finum Rózsi lesz,
2063 9 | hebegett a pap. - Hiszen az... az nem Finum Rózsi lesz, az
2064 9 | az nem Finum Rózsi lesz, az Finum Ilka lesz!~És az arca
2065 9 | az Finum Ilka lesz!~És az arca kivörösödött, mint
2066 9 | hogy a Boriska-szerepet az isten is Ilkának teremtette,
2067 9 | Ilkának teremtette, hogy az a nyafi hang éppen megfelel
2068 9 | Blaháné se dalol szebben, mint az a lány. És bizonyára úri
2069 9 | megnézik itt A falu rosszát.~Az úri vendégekre való nyomós
2070 9 | Felülfizetések...~A pap az asztalra csapott.~- No jó:
2071 9 | leánynak a hangja, teljesítjük az óhajtását. De tegye le,
2072 9 | gyújtva. - Mennyibe fog az kerülni? És hogy lesz a
2073 9 | feleltem. - És mivel most már az urakat becsületszó köti...
2074 9 | szándékoltuk. Nappal, délután az iskola udvarán, Szent István
2075 9 | mikor itt a valóságos! Az iskola dombon áll: hagyják
2076 9 | valóságos falut. És hát az eperfát se kell festeni:
2077 9 | vágjanak le egy élő eperfát az előadás előtt való órában,
2078 9 | gallyasan, levelesen, ahogy az isten megteremtette. Annál
2079 9 | Ugyancsak össze kellett az eszemet szednem, hogy kiugorjak
2080 9 | van, hogy ahol szorítják az apostolt, a Szentlélek rögtön
2081 9 | persze.~A továbbiak aztán az ötletemből szinte maguktól
2082 9 | vágnak azt is. Aztán az erdőt is így csináljuk meg:
2083 9 | mint ahogy én lódultam neki az útnak. Még a lélegzetem
2084 9 | éreztem, mikorra beértem az első fák alá.~Útközben valami
2085 9 | nekem a bolondságában?!~Az őrült csak bámult. Fölvette
2086 9 | csak akkor bolond, ha rájön az órája.~Ilkát a ház előtt,
2087 9 | könyékre támaszkodva nézett az útra. Piros volt az izgalomtól.~
2088 9 | nézett az útra. Piros volt az izgalomtól.~Előrántottam
2089 9 | asszonyt.~Éreztem, hogy az a csók engem illetett. S
2090 9 | azt tudnám, hogyan lesz az? Belesülök! Irtózatosan
2091 9 | te se félj!~- De félt! Az is félt! Mondta nekem, hogy
2092 9 | emiatt. Most már én leszek az, aki nem alhatok.~- Nyugodjon
2093 9 | napernyős és büszke fejű. Az arcuk is vörösbe játszó
2094 9 | napokban kezdjük a próbákat.~Az ügy csak az idősebbik leányt
2095 9 | a próbákat.~Az ügy csak az idősebbik leányt érdekelte,
2096 9 | vagy csizma? Ki kell-e az arcukat festeniük? Vagy
2097 9 | mutatóujjára támasztotta az arcát, s látszott rajta
2098 9 | kérdeznie.~Bámultam Ilkának az ártatlan színű ravaszkodását,
2099 9 | nemigen merülhettem aznap az ő szemének kéklő szép mélységeibe.
2100 9 | elején is éreztem, hogy az oldalamon belülről mintha
2101 9 | Micsoda ostobaság is volt az ölembe szednem! Micsoda
2102 9 | patakocskában? Vagy legalább az ingemet kiráztam volna!~
2103 9 | leányok persze nem sejtettek az én gyötrődésemből semmit.
2104 9 | csak egyszer is ráüthetnék az öklömmel a hátam közepére!~-
2105 9 | kettő dalolhat: a legény meg az egyik nő. Csak a Finum Rózsi,
2106 9 | csodálkozva Ilka. - Iszen az egész faluban nincs ilyen
2107 9 | mondja, művész úr: a könyvben az van, hogy Finum Rózsi kívül
2108 9 | Finum Rózsi kívül énekli az első dalt. Hát hol lesz
2109 9 | első dalt. Hát hol lesz az a kívül? Ez Marcsát igen
2110 9 | nevetett:~- De hol kívül? Az udvaron kívül?~- Bizonyára.
2111 9 | azazhogy Finum Rózsit.~És hogy az elmémet eltereljem a vándorló
2112 9 | legjobb, ha Finum Rózsi az iskola épületében kezdi
2113 9 | tessék.~Amíg beszéltem, az erdész vizslája elősétált
2114 9 | ült a padlóra: fölemelte az egyik hátulsó lábát, és
2115 9 | mondottam fölkelve. - Az ajtómat, úgy rémlik, nyitva
2116 9 | remegtetve. - Egy van közte, az is a Göndör Sándor nótája:
2117 9 | Csap utcán.~- Dalolja el! Az Isten áldja meg.~Eldúdoltam
2118 9 | a nagymama is játssza.~S az agg vak már mozdult is,
2119 9 | kettős gyönyörűséget vártam: az egyik, hogy újra hallom
2120 9 | egyik, hogy újra hallom az Iluska dalát, a másik az,
2121 9 | az Iluska dalát, a másik az, hogy a lányok leveszik
2122 9 | főkötős múmiával.~No ez alatt az egy perc alatt igazán nem
2123 9 | áldottam a vakságáért.~Marcsa az anyjával lépett be, azzal
2124 9 | mozdulattal letörölve. S az anyjára bámult.~Az anyja
2125 9 | letörölve. S az anyjára bámult.~Az anyja felleges arccal ült
2126 9 | Mert maga játszott már az apácáknál. És a Boriska-szerepbe
2127 9 | a hálás nézést, amellyel az Ilka szeme függött rajtam.~
2128 9 | volna a leányoknak ezen az igazi színjátékán, amilyet
2129 9 | hirtelen itt se hagyhatom az utóbb jötteket.~Pláne, hogy
2130 9 | kérdéseit. Kezdett érdeklődni az új szerep iránt. Hogy van-e
2131 9 | művészetért.~- De hát hogyan lesz az az ugrás? Valami híd van
2132 9 | De hát hogyan lesz az az ugrás? Valami híd van ott
2133 9 | Sekszpírnek a Richárd királya az országát kínálta egy paripáért.
2134 9 | pénzem ott van a asztalomon. Az ajtómat elfeledtem bezárni.
2135 9 | elbúcsúztam, s iszkoltam be az erdőbe.~A patak! Hol a patak?
2136 9 | Csodálkozva láttam, hogy az ingemben semmit se látok.~
2137 9 | a szememet, s hallgattam az erdei csöndességben meg-megszólaló
2138 9 | bele.~Odatapintok, hogy mi az. Hát valami puha, nyúlós
2139 9 | Éppen erre jönnek! No, ez az ördög neve napja!~Az első
2140 9 | ez az ördög neve napja!~Az első gondolatom az volt,
2141 9 | napja!~Az első gondolatom az volt, hogy magamra kapkodom
2142 9 | testembe! Átkozott férge az istennek! De hiszen ha belapulok
2143 9 | bolond ember nyelvén csak az ismerősei beszélhetnek.
2144 9 | huszárságra, velem először történt az életemben, hogy vízben megizzadtam.~
2145 9 | dühösen. - Német vagyok!~De az se lát, se hall. Verbunkos
2146 9 | ilyenkor minden eszébe fordul az embernek.~Hát csak még a
2147 9 | néhány nap múlva megkezdtük. Az iskola dobogója éppen jó
2148 9 | a próbára.~A leányt hol az apja kísérte még, hol a
2149 9 | leányszem szótárát? Hol az a poéta, aki annyi költészetet
2150 9 | is van a leánynak!~S hol az a zenész, aki olyan zenét
2151 9 | egymás mellett sétál.~S hol az az egyiptomi írás-fejtő
2152 9 | mellett sétál.~S hol az az egyiptomi írás-fejtő tudós,
2153 9 | gyönyörűm, várlak!~S a távolból, az erdő mélyéből felel rá a
2154 9 | Nézze: mily boldog állatkák! Az egyik nő, a másik férfi.
2155 9 | a pillangókra mélázva. - Az isten erdejében minden boldog.~
2156 9 | harmatcsepp. De hol a párja?~- Az igaz - mondja Ilka. - Nincs
2157 9 | kezünk összeérintkezik.~Az apja ezalatt néhány lépést
2158 9 | virágot?~- Nem tudom.~- Az ajkammal. És ha magának
2159 9 | lombok árnyékában.~Csak az arcképfestés halad lassan!~
2160 9 | pillájának. Szem keletkezik az ecsetem alatt, emberi szem,
2161 9 | szép szem, de hiába: nem az ő szeme! Nincs benne élet,
2162 9 | benne rejtelem! Nincs benne az a bűbájos mosolygás!~Ő maga
2163 9 | maga szemének.~- Még nem az igazi - felelem. - Majd
2164 9 | éjszakámon eszembe vágódik, hogy az olajfestményeken milyen
2165 9 | színeket pazarul. Domborodik is az arc, a kalpag, a mente,
2166 9 | csinálnám. Csak a szem!.. az marad hideg, ordító kék!~
2167 9 | magam teszem föl a képet az almárium tetejére, nehogy
2168 9 | kalpag feketéje mind leszállt az arcba: az arcszín mind leszállt
2169 9 | mind leszállt az arcba: az arcszín mind leszállt a
2170 9 | a képpel?~Hát biz azzal az történt - azt is csak később
2171 9 | persze nem is sejtettem. Az időjárásra vélekedtem, hogy
2172 9 | időjárásra vélekedtem, hogy az az oka. Mert bő eső esett
2173 9 | időjárásra vélekedtem, hogy az az oka. Mert bő eső esett azon
2174 9 | eső esett azon éjjel, s az ablak felső tábláit nyitva
2175 9 | fáradság! - sajnálkozott Ilka.~Az öregasszony is szomorúan
2176 9 | következő napon derült volt az éj, holdas és csillagos,
2177 9 | esetleg éjjel találkozzak az erdőn a verbunkossal. A
2178 9 | robog be a pap közibénk az iskolába:~- Jön Gyuszi!
2179 9 | lányok is, és kisétálunk az erdőbe. Jó?~- Jó.~Mondhatom,
2180 9 | Jó?~- Jó.~Mondhatom, azon az éjszakán még kevesebbet
2181 9 | nélkül. Epret szedjünk? Az már nincs. Vargányát csak
2182 9 | velük! Pillangót kergessünk? Az a komoly Marcsa meg az a
2183 9 | Az a komoly Marcsa meg az a két míderes lány nem vállalkozik
2184 9 | többit rám hagyta.~Végre az látszott valamennyire ajánlatosnak,
2185 9 | tanító jött ki a kedvemért. Az meg előre megmondta, hogy
2186 9 | mind a négy leányt.~Pedig az idő gyönyörű volt. Az erdőig
2187 9 | Pedig az idő gyönyörű volt. Az erdőig ugyan forró, mint
2188 9 | paradicsomkert.~Uzsonnáig az erdészék házánál mulattunk.
2189 9 | árnyékon. Aztán hát kisétáltunk az erdőbe.~Mi szebb a világon
2190 9 | erdőbe.~Mi szebb a világon az erdei sétánál leánytársaságban!~
2191 9 | egyszer a tanító felé. De az nem vette föl. A tanítványnak
2192 9 | foglalkozzak a leányokkal.~Az erdésznek egy kis kaszálójához
2193 9 | való, füves erdőrész volt az. Égbe néző fák és patakba
2194 9 | sugársleppjein.~A közeli fákon az erdei rigók fuvolás bandája
2195 9 | próbálgatta a fuvoláit. Hol az egyik, hol a másik, hol
2196 9 | hallatszott.~Arra fordultunk: mi az?~- Vaddisznó - vélekedett
2197 9 | majd leülök ijedtemben.~Az őz átszökemlik a patakon,
2198 9 | Utánabámultam:~- A halhatatlan őz!~- Az - mondotta Ilka mosolyogva. -
2199 9 | Otthon meglőhette volna az udvaron.~A többi leány még
2200 9 | színe hagyott arccal bámult az erdő felé, amerre az őz
2201 9 | bámult az erdő felé, amerre az őz elmenekült.~Aztán nevettek:~-
2202 9 | kaszáló szélén bőven virágzott az Ilka kedves virága: a koronilla,
2203 9 | kedves virága: a koronilla, az a csupa finomság, liláspiros
2204 9 | szerettem volna.~A tanító is hol az egyik leánynak adta a virágát,
2205 9 | adott a legkevesebbet.~S az idő boldogan múldogált.~
2206 9 | sápadtan rebegi:~- Mikor az első virágot szakítottam
2207 9 | boglya mellé, a szénára. Az arcán nagy könnycseppek
2208 9 | annyifelé nyelte el őket az erdő.~- Iluska - susogtam
2209 9 | nyugodott, mint a gyermek, ahogy az anyja keblére hajtja a fejét,
2210 9 | önkéntelenül csókot leheltem az arcára.~Akár egy forró,
2211 9 | csókoljam, és egyre közelebb az ajkához, aztán az ajkunk
2212 9 | közelebb az ajkához, aztán az ajkunk összetapadt.~Akkor
2213 9 | újra keblemre vontam azt az édes, kis selymes virágfejet,
2214 9 | negyvenlépésnyire tőlünk, az egyik blúz: az ifjabbik
2215 9 | negyvenlépésnyire tőlünk, az egyik blúz: az ifjabbik Szilágyi leány.
2216 9 | hogy neki is ünnepi volt az a perc, amely az imént egyesítette
2217 9 | ünnepi volt az a perc, amely az imént egyesítette az ajkunkat.~
2218 9 | amely az imént egyesítette az ajkunkat.~Aztán, hogy a
2219 9 | Látta a szememből.~- Az első pillantásában, mikor
2220 9 | megragadva -, hogy én azon az első estén azzal a gondolattal
2221 9 | lányra pillantottam, és hogy az háttal volt felénk, az ajkamhoz
2222 9 | hogy az háttal volt felénk, az ajkamhoz emeltem a kezét:
2223 9 | élni a festésből is?~Ez az ártatlan kérdése megzavart.
2224 9 | láttam, hogy ott csillog az aranylánc a kezében.~Diadalmasan
2225 9 | hogy és mint vihetem ki az erdőből az én alkirályné
2226 9 | mint vihetem ki az erdőből az én alkirályné tündéremet
2227 9 | képnek, s oly mereven, hogy az orrára szálló legyet se
2228 9 | festő mivoltom, bízhatnak-e az őszinteségemben, hogy Ilkát
2229 9 | Nem: lehetetlen kirakodnom az igazsággal! Nem értenének
2230 9 | mikor a legyek felzavartak. Az első gondolatom persze:
2231 9 | persze: Ilka. Igaz volt-e az erdei jelenet? Vagy csak
2232 9 | valahogy magunkat!~Kinyitom az ajtót. A fiú helyett magát
2233 9 | vittem a városba, a postást az úton tanáltam. Aztán aszongya,
2234 9 | megismertem, hogy a levél az anyámtól jött. Megdöbbentem.~„
2235 9 | vizsgálatoknak szörnyű nehézsége. Az a tengernyi tanulnivaló!
2236 9 | még csak ki se bontottam az ócska plédszíjból a könyveket!~
2237 9 | ott állt. Várakozón nézett az arcomba, s nyugodtan pökedezett
2238 9 | éppen énnálam lakik, de az nem jogász, hanem föstő,
2239 9 | erdészéket is fösti, meg az újságba is ki vót nyomtatva,
2240 9 | kitömött szerecsene nézhetett az üvegrekeszből.~Egy pillanat
2241 9 | pillanat alatt átcikázott az agyamon, hogy ha Tóth Gazsi
2242 9 | mezőkön át, vagy éppen az erdőn át. No, szép elcsodálkozás
2243 9 | előttem a rét, a kertész, az erdő, az egész világ.~És
2244 9 | rét, a kertész, az erdő, az egész világ.~És éppen most
2245 9 | Két órakor.~- Két órakor. Az éppen jó. A levélben az
2246 9 | Az éppen jó. A levélben az áll, hogy haza kell mennem...~-
2247 9 | jogi sorokból minduntalan az ő szeme csillant elém.~Fel-felugrottam,
2248 9 | Ki tudja, miféle ember az a sokat emlegetett Gyuszi?!
2249 9 | gyerekeskedtek?! Elszántja a földemet az a gazember! Elszántja a
2250 9 | Mégis, a társaság elűzi az efféle gondokat. Az emberek
2251 9 | elűzi az efféle gondokat. Az emberek mindenféléről beszélnek.
2252 9 | ismerik a magasztos szerelmet, az emberi szívnek tiszta mélységeit.
2253 9 | figyelmet a nehéz ügyről, az ólomteherről, amely a szívünk
2254 9 | kiszorít minden egyéb képet az agyból.~S az izgalmak még
2255 9 | egyéb képet az agyból.~S az izgalmak még azután se csillapulnak,
2256 9 | Károly a minisztériumba.~Az is megfordul mellékesen
2257 9 | lenne valami híres ügyvédnek az irodájába belépni. De kihez?
2258 9 | is nehezítik a fejemet. Az életem sorsát vetőmagként
2259 9 | aranyat terem.~Végre is az látszik jónak, hogy a kultuszminisztériumba
2260 9 | Nyugtalanító hírek, hogy sok az ember. Értesítések: „Gyere,
2261 9 | távol elrejtett kincsére. Az én kétmillió forintos kincsem...
2262 9 | Sárba sodort falevelek az Albrecht úton. Gondolnom
2263 9 | is írhatok neki. Hiszen az apja kezébe adnák a levelemet.
2264 9 | gondok. Táncoltatni kell az osztálytanácsosok leányát,
2265 9 | juttasson el egy levelet titkon az Ilka kezébe.~A levelem,
2266 9 | amilyet én küldtem.~Felbontom. Az Ilkának szóló levelem fordul
2267 9 | elhalványult lassankint az emléke. Még röstelkedtem
2268 9 | Csak a szeme maradt meg az emlékemben, az a két csodálatos
2269 9 | maradt meg az emlékemben, az a két csodálatos szeme,
2270 9 | a két csodálatos szeme, az én elrabolt, kétmilliót
2271 9 | koromig nemegyszer állt meg az ablakom alatt, s intett
2272 9 | most ahelyett hogy abba az unalmas Karlsbadba mennél,
2273 9 | foglyokra.~Ahogy leszállunk, az országúton egy kopott szőrű,
2274 9 | barátom! - kiáltok rá. - Az a ló is érez!~Az ember rám
2275 9 | kiáltok rá. - Az a ló is érez!~Az ember rám bámul:~- Honnan
2276 9 | miskolci újságban, hogy az ilyen lovak hóhérját meg
2277 9 | büntetni állatkínzásért!~Az embernek minden színe elszáll
2278 9 | embernek minden színe elszáll az arcából, csak az orra változik
2279 9 | elszáll az arcából, csak az orra változik kékre a vörösből.
2280 9 | találom többé, végigsétálok az erdei úton, s megtalálom
2281 9 | erdei úton, s megtalálom az elvesztett érzéseimet! Az
2282 9 | az elvesztett érzéseimet! Az elvesztett érzéseimet! Egy-két
2283 9 | jártam, hogy teljes legyen az illúzióm.~Először is a nádashoz
2284 9 | rétet találtam.~Hanem a falu az csak az, ami akkor. Nem
2285 9 | találtam.~Hanem a falu az csak az, ami akkor. Nem épült ott
2286 9 | Benéztem a kerítésen át az iskola udvarára. Egy ablakos
2287 9 | Otthagytam. Nem akartam, hogy az ismeretség okán hozzám csatlakozzon.
2288 9 | okán hozzám csatlakozzon. Az iskolától kezdve az erdei
2289 9 | csatlakozzon. Az iskolától kezdve az erdei házig huszonhárom
2290 9 | valóban, alighogy elhagytam az iskolát, a mellemben megmozdult
2291 9 | Erre jártam vele, ezen az úton, ezek között a jegenyefás
2292 9 | tépte le a pipacsot. Itt az erdő. Mintha csak azok a
2293 9 | harkály.~Álmodozva sétálok az erdei úton.~Íme, a patakocska.
2294 9 | jobb lenne visszafordulni? Az emlékezés pohara már itt
2295 9 | bevont derekú, vén szilfát.~Az idő, a harminc év teljesen
2296 9 | nagy szemű gyönyörűség!~Az inam megrogyott. A botom
2297 9 | hozzá. Megismertem, hogy az agg néni hangja.~A leány
2298 9 | a termete, minden csak az volt, ami az Ilkáé, csupán
2299 9 | minden csak az volt, ami az Ilkáé, csupán a két kék
2300 9 | ruhája más.~Felém fordította az arcát. A szemöldöke összébb
2301 9 | tűnődés:~- Ki ez?~De ez mégse az én vakom! - eszmélkedem. -
2302 9 | Hiszen ez fiatalabb, s az arca ráncai sem olyan mélyek...~
2303 9 | láttam, homályosat, mint az elfakult, fehér bádog.~Megrázkódtam:~-
2304 9 | mondottam megrendülve. - Maga az, Ilka?~Erre még inkább megzavarodott.
2305 10 | faragott képű, amilyenek az angol parlamentben ülnek.
2306 10 | Nem tudom már, mi volt az igazi oka.~De különös, hogy
2307 10 | mindig egy nefelejcs jut az eszembe, egy csinált virágocska
2308 10 | szőke leányt ábrázolt.~Az a mosolygó, szőke leány...
2309 10 | Ma is furcsállom, hogy az az egy leánykép két nőnek
2310 10 | Ma is furcsállom, hogy az az egy leánykép két nőnek volt
2311 10 | leánykép két nőnek volt az arcképe.~Kissé különös történet.
2312 10 | s ellegyintettem.~Hát, az én történetem abban az időben
2313 10 | az én történetem abban az időben kezdődik, mikor az
2314 10 | az időben kezdődik, mikor az érettségi után kimentem
2315 10 | után kimentem külföldre.~Az apám akarata volt, hogy
2316 10 | kapott, a Péter bátyám. Amint az aztán kinőtt a ruhájából,
2317 10 | már kétszer megfordította az anyám, és a kabát alját
2318 10 | Haj, de keserített engem az a hosszú kabát! Mindig átkoztam
2319 10 | Hát még, mikor kikerültem az elemiből, és gimnazista
2320 10 | gimnazista lettem!... Addig az apám mellett ültem. Ő rakta
2321 10 | iskolába, otthon leszállítottak az asztal végére.~- Most már
2322 10 | respektálnom kellett szüntelen az öt bátyámat. Nekem minden
2323 10 | bátyámat. Nekem minden tálnak az utolsó maradékocskája jutott,
2324 10 | utolsó maradékocskája jutott, az almának leghitványabbja,
2325 10 | hogy sokan vagyunk, sokan!~Az én iskolázásomra aztán már
2326 10 | Ponciusát - morogta egyszer az egyik bátyám -, nem is házasodok
2327 10 | semmire. Nem járt sehova. Az egyetlen mulatsága az volt,
2328 10 | sehova. Az egyetlen mulatsága az volt, hogy összeült délutánonkint
2329 10 | papnak a fejében keletkezett az a bolond idea, hogy engem
2330 10 | országos vihar fújta ki azt az embert oda, s nem is tért
2331 10 | a pap tovább neveltetni.~Az apám persze nem értette
2332 10 | nyertem. Kétszázegy forint. Az odautazásra meg az első
2333 10 | forint. Az odautazásra meg az első hónapokra elég lesz
2334 10 | hal a világon senki. A fő az igyekezet.~Csak ámuldoztunk.~-
2335 10 | tudnia franciául, hogy értse az előadásokat.~- Megtanul.
2336 10 | franciául.~Meg is gömbölyödtem az alatt a két hónap alatt.
2337 10 | alatt a két hónap alatt. Az orvos bátyám alig ismert
2338 10 | el nem képzelhettem, hogy az az ember kardot forgatott
2339 10 | nem képzelhettem, hogy az az ember kardot forgatott valaha.~
2340 10 | valaha.~Nyugodtan olvasta el az ajánlólevelemet. Aztán unottan
2341 10 | megtanulom a nyelvet tökéletesen.~Az öreg rám tekintett. Elmosolyodott.~-
2342 10 | arra, hogy utcát seperjen, az már életrevaló ember. Hát
2343 10 | Felírta.~- Mit tudsz még az utcaseprésen kívül?~- Rajzolni,
2344 10 | mellett kellett ott dolgoznom. Az volt a munkám, hogy megszíneztem
2345 10 | papirosokra nyomtatták.~Az öreg rajzolónak Lüpen volt
2346 10 | hosszú hajú, vállig érő hajú. Az arcában is volt valami a
2347 10 | látszott rajta, hogy öröm neki az élet. Pedig kopott ruhában
2348 10 | járt. Ötezer frank volt az évi fizetése - nagy pénz
2349 10 | rendőrkapitány volna. Ki és mi az apám, anyám? Vannak-e testvéreim?~
2350 10 | Mi köze a tapétagyárnak az én családfámmal?~De igen
2351 10 | családfámmal?~De igen kedves volt az ember. Mindig tréfálkozott
2352 10 | vasgerendás terem volt az, ahova beállítottak. Csupa
2353 10 | asztalosműhely előtt megcsap az az enyvszag, csirizszag,
2354 10 | asztalosműhely előtt megcsap az az enyvszag, csirizszag, megállok
2355 10 | fiatal makarónit láttam az elhelyezkedésemkor, egy
2356 10 | Verébijesztő figura volt künn az utcán.~Az öregúr kifordul
2357 10 | figura volt künn az utcán.~Az öregúr kifordul a műhelyből.
2358 10 | értettem.~- Gattina? Mi az a gattina?~Előkapott a zsebéből
2359 10 | ceruzáját, és dolgozott.~Az ő dolga az volt, hogy az
2360 10 | és dolgozott.~Az ő dolga az volt, hogy az olasznak a
2361 10 | Az ő dolga az volt, hogy az olasznak a virágait foglalta
2362 10 | egyszer csak bepöndörödik az ateliébe egy fehér batisztblúzos
2363 10 | nárcisz termetű, aminők az angol gyermekek meséskönyvét
2364 10 | ékesítik. Csak épp hogy az arca nem hosszúkás, hanem
2365 10 | Csakhogy most beteg volt az anyja. Möszjő Kovaksz.~A
2366 10 | kapok kollégának. S pláne, az én kettős asztalomnál van
2367 10 | szemmel, gyakorlott kézzel.~Az olasz megfordul, ránk néz.
2368 10 | macska!~Mikor a papa kifordul az ateliéből, a leány fölemeli
2369 10 | ateliéből, a leány fölemeli az arcát:~- Bocsásson meg,
2370 10 | csak magyar.~Így indult az ismeretségünk.~A pulzusom
2371 10 | persze csak én hallottam. És az olaszra már az első órában
2372 10 | hallottam. És az olaszra már az első órában kémlelő pillantásokat
2373 10 | makaróninak jegygyűrű van az ujján. Tehát már házas vagy
2374 10 | jött. Mindig együtt jött az apjával, mint ahogy vele
2375 10 | indulót muzsikált.~Zsorzset az asztalhoz fordul, a szeme
2376 10 | domborodás van Svájcban! Hiszen az egész ország csupa domborodás,
2377 10 | gyönyörű dimberedés-domborodás az egész Svájcban nem volt,
2378 10 | Svájcban nem volt, mint az ő fehér batisztblúzán az
2379 10 | az ő fehér batisztblúzán az a kis dimberedés-domborodás,
2380 10 | szemembe pillantott, és az arcán megjelentek a bűvös
2381 10 | szorítását még éjjel is éreztem.~Az uzsonnáim aznaptól végképpen
2382 10 | végképpen elmaradtak.~Minek is az? - gondoltam. - Az uzsonna
2383 10 | Minek is az? - gondoltam. - Az uzsonna merőben fölösleges
2384 10 | hogy a pohárka tejet itta, az ötlött eszembe, hátha egy
2385 10 | mondtam: fölösleges találmány.~Az éhség mégis gyötrött olykor.
2386 10 | mégis gyötrött olykor. De az a kérdés még inkább gyötrött:
2387 10 | zenélőóra, s összemuzsikál-e az enyémmel?~Sok tűnődés, sok
2388 10 | karikagyűrűvel jelenik meg az ateliében, könnyek facsarodtak
2389 10 | meg azt válaszolom: csak az én vérző holttestemen át!...~
2390 10 | emberfajnak a leánya volna. Mintha az isten őt külön alkotta volna,
2391 10 | bajokkal van tele. Zsorzsetnek az arca azonban boldogságot
2392 10 | boldogságot sugárzott. De nemcsak az arca, az egész szép valója,
2393 10 | sugárzott. De nemcsak az arca, az egész szép valója, még a
2394 10 | a lámpás a világosságot.~Az a vasgerendás terem rideg
2395 10 | lehet, möszjő Kovaksz.~- De az én koromban csak nem lehet?~-
2396 10 | kigyulladt arccal -, de erre az egy kérdésre feleljen, kérem,
2397 10 | éjjel azon tűnődtem: ki az a rejtelmes nagybácsi? Miért
2398 10 | bármekkora táblát teszek az asztalra, másnapra sose
2399 10 | mert hiszen dobog a szívem az örömtől, mikor reggelenkint
2400 10 | megérkezik, és rápillant az ezüstpapirosos csokoládéra:~-
2401 10 | gömbölyödött. A karja is, az arca is. Én meg hogy a fagyos
2402 10 | Lüpen érezte már bennem az ötszáz frankos fizetést
2403 10 | is megjelent a gödröcske az arcocskáján.~Szombat volt
2404 10 | Szombat volt aznap, és az olasz nem dolgozott: szabadságot
2405 10 | dolgozott: szabadságot kért az esküvőjére. Hát végre kedvem
2406 10 | Zsorzset fölkelt, és átkerült az asztalomhoz, mintha a színpróbák
2407 10 | szentséges szép óra volt az! Mennyei orgonák üdvözítő
2408 10 | fölkeltem, a kezét megragadtam, az ajkamhoz emeltem, és mind
2409 10 | aggodalommal pillantott az ajtóra, s kivonta a kezét
2410 10 | meg néhány perc múlva -, az a maga nagybácsija... Beszéljen
2411 10 | felelte boldog-bágyadtan. - Ó, az nagy ember! Nagy jeles ember!
2412 10 | Még mindig piros volt. Az ajtóra pillantgatott.~-
2413 10 | is elrejteni iparkodtam az arcom hevét. S buzgón dolgoztam.
2414 10 | körömfájás...~De mindegy: a fő az, hogy gazdag ember, és Zsorzset
2415 10 | pipázott, és mártogatta a tusba az ecsetjét.~Az időtől még
2416 10 | mártogatta a tusba az ecsetjét.~Az időtől még soványabb kenyéren
2417 10 | Lüpen olyan arccal lépett az ateliébe, hogy alig ismertem
2418 10 | mintha egybenőtt volna, az orra mintha megnyúlt volna.
2419 10 | kotyogott valamit: nem szeretik az ügyet! Biztos, hogy még
2420 10 | úgy remegett, mint akit az akasztófa alá állítanak.~
2421 10 | cilinderkalapot. Intett az olasznak, s vele együtt
2422 10 | szomorúan nézett rám, mint az esőfelhőkön át az őszi nap.~-
2423 10 | mint az esőfelhőkön át az őszi nap.~- Szomorú újság,
2424 10 | megfogtam a kezét: szorongattam, az ajkamhoz emeltem.~Zsorzset
2425 10 | Zsorzset? Hiszen azt mondta az imént, hogy nem a nagybácsit
2426 10 | mellemre borult, szabad az arcát megcsókolnom. Megcsókoltam
2427 10 | bent van már a teremben.~És az volt a furcsa, hogy ő is,
2428 10 | mert úgy álltunk, hogy az asztal volt mögöttem.~-
2429 10 | Szegény leányomnak ő volt az egyetlen reménysége.~A szavára
2430 10 | Zsorzset a székre hanyatlott, s az asztalra borulva sírt tovább.~
2431 10 | és ily szép, nem szegény az, Lüpen uram.~Lüpennek egy
2432 10 | mondta, Lüpen uram.~- Tehát az a végrendelet, hogy neki
2433 10 | levegőhöz jutva. - Mert az a kripta érték, azt el lehet
2434 10 | Zsorzsetet is annyira meglepte az ötletem, hogy levette a
2435 10 | hogy levette a zsebkendőt az arcáról, és a szeme figyelemmel
2436 10 | megboldogultnak nincsen, tehát az önök öröksége.~A leány az
2437 10 | az önök öröksége.~A leány az apjára nézett. Az apa a
2438 10 | leány az apjára nézett. Az apa a leányára nézett. A
2439 10 | Végre Lüpen megmozdult. Az asztalhoz lépett, s fölvette
2440 10 | szárú, tiroli pipa volt az. Rágyújtott, és gondolkodva
2441 10 | kísértem őket a hídon át, az utcákon át, a kapujukig.~
2442 10 | annyiféleképpen fogták fel az ügyet, ahányan voltak. Egyik
2443 10 | szőke, apró pehellyel, amely az orrom alatt a bajusz közeledését
2444 10 | gazdag nagybácsik teremnek... Az is lehet, hogy az öreg Lüpen
2445 10 | teremnek... Az is lehet, hogy az öreg Lüpen épp azért jár
2446 10 | hazavihetem-e Zsorzsetet, az én eleven szép kincsemet?
2447 10 | testvérei, s azok majdan az én testvéreim lesznek. Nagy
2448 10 | előtt csaknem belebotlottam az utcára kitett narancsoskosárba.~
2449 10 | gyermekarasznyi cukrászmű. Az már alkalmasabbnak látszott.~-
2450 10 | alkalmasabbnak látszott.~- Mi az ára?~- Fél frank.~Megdöbbentem.
2451 10 | szótárt is kellett vennem. Épp az előtte való nap adtam ki
2452 10 | ki a hazai vagyonkámnak az utolsó fillérét.~Továbbhaladtam.~
2453 10 | hosszat.~Hét óra volt, mikor az ajtajukon csengettem.~Nagy
2454 10 | következő percben megnyílt az ajtó, és Zsorzset rózsás
2455 10 | mezítlábas, komoly csecsemő. Az is fekete szemű.~- Táguljatok,
2456 10 | fejkötőben és asszonyi ruhában.~S az volt a különös, hogy hasonlított
2457 10 | lencse.~Kábultan álltam ott. Az az érzésem volt, mintha
2458 10 | Kábultan álltam ott. Az az érzésem volt, mintha valami
2459 10 | angyalt Murillo?~S megtörölte az angyalnak az orrát.~- De
2460 10 | megtörölte az angyalnak az orrát.~- De hát ez...~-
2461 10 | hát ez...~- Nem, nem mind az enyém. Ez az egy körtefejű
2462 10 | Nem, nem mind az enyém. Ez az egy körtefejű nem az enyém.
2463 10 | Ez az egy körtefejű nem az enyém. Csak rokon. De azért
2464 10 | azért úgy szeretjük, mintha az is miénk volna.~S rákurjantott
2465 10 | tizennégy éves, barna, mint az apja. Az is nyakig kötényes,
2466 10 | éves, barna, mint az apja. Az is nyakig kötényes, fakanalas.
2467 10 | kötényes, fakanalas. Odaállt az is a glédába. Zsorzset is.
2468 10 | hogy nem először állnak így az apjuk előtt.~- Kiáltsátok:
2469 10 | bemutatta őket. Tizenöten voltak az ölében tartott csecsemővel
2470 10 | együtt, tehát tizennégy az övé.~Nekem még mindig a
2471 10 | szobába.~Hálószobája volt az, és egy ócska íróasztal
2472 10 | szappangolyókat fújtak vele.~S az íróasztalhoz fordult.~-
2473 10 | még inkább elkomolyodott, az arca egyszerre csupa szájjá
2474 10 | is nyalom!~Lüpen kitárta az ajtót, hát az aprók mind
2475 10 | Lüpen kitárta az ajtót, hát az aprók mind az asztalon nyüzsögtek.
2476 10 | ajtót, hát az aprók mind az asztalon nyüzsögtek. Valamelyikük
2477 10 | Szilansz! - dörgött Lüpen az ajtóban.~Gyorsan lekotródott
2478 10 | kiáltott Lüpen -, vidd ki ezt az üvöltő kukacot!~Zsül már
2479 10 | karácsonyi éneket.~S fölemelte az ujját.~Tous écoutez! Entendez
2480 10 | mint a menazsériás vadak. S az apróknak maszatossá vált
2481 10 | Nehányszor olyat csapott az asztalra, hogy a tányérok
2482 10 | gyerek is, egy meg zöldből. Az evőeszközök is bazáriak
2483 10 | nehézkesebb volt a járása, mint az égen. Csodálkozva néztem:
2484 10 | Közénk ült, szembe velem. Az ölében a kicsi. Anyás kedvességgel
2485 10 | otthonosan.~Vacsora végén az ünnep tiszteletére krampampulit
2486 10 | tiszteletére krampampulit csinált az öreg. Mazsolát, fahajat
2487 10 | s nekem is átadta újra az új szárasat.~- No - mondotta
2488 10 | Kovaksz. Zsül fiam, itt az íróasztalom kulcsa: hozd
2489 10 | Vörös selyembélésű tok volt az. Elém tette.~Valóban meglepődtem.~
2490 10 | mosolyog. A bájos gödröcskék az arcán, s még a lencsike
2491 10 | valóban olyan lenge, mint az angol mesekönyvek tündéreié.~-
2492 10 | Látta, hogy a képet nézem. Az is leült közénk újra, és
2493 10 | mosolygott, megszólalt:~- Nem az én képem, möszjő Kovaksz.~-
2494 10 | se bírtam elhinni, hogy az a nagy képű, fejkötős asszony
2495 10 | karácsony után való napon az ateliébe. A szokásos csokoládétáblát
2496 10 | festékeimet.~Nagy havazás volt az elmúlt két ünnepnapon, szinte
2497 10 | Fáztam.~De amint ő belépett az ateliébe, egyszerre elmúlt
2498 10 | fehérlett három szál gyöngyvirág az én gyöngyvirágomból.~Már
2499 10 | velem kezet.~- Hogy töltötte az ünnepeket, möszjő Kovaksz?~-
2500 10 | magára gondoltam.~Mosolygott.~Az asztalához ült, hosszú pillantást
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3127 |