bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

2501 10  |               szemlélgettem.~...Ilyen volt az anya is, mikor Lüpen megszerette.
2502 10  |                  én, és talán ugyanott ült az a nő, ahol Zsorzset. Tehát
2503 10  |                     Nem, nem. Tizennégy... az sok!~Mikor Lüpen kiment
2504 10  |                    sok!~Mikor Lüpen kiment az olasszal a hengerlőterembe,
2505 10  |                fölkelt, és szokása szerint az asztalomhoz került.~És nézett
2506 10  |                 hajam illatát! Csókold meg az arcom gödröcskéjét! Ez a
2507 10  |                   illatát, és megcsókoltam az arca gödröcskéjét.~- Zsorzsetkém -
2508 10  |                 rebegtem mámorosan -, maga az egyetlen, az egyetlen!...~
2509 10  |             mámorosan -, maga az egyetlen, az egyetlen!...~És ő átfonta
2510 10  |                    És akkor ő csókolt meg: az ajkát az ajkamhoz nyomta
2511 10  |                    ő csókolt meg: az ajkát az ajkamhoz nyomta hosszan,
2512 10  |                Igaz, hogy olyan lesz, mint az anyja, de mikor lesz az?
2513 10  |                    az anyja, de mikor lesz az? És az a sok gyerek, az
2514 10  |                anyja, de mikor lesz az? És az a sok gyerek, az éppenséggel
2515 10  |                    az? És az a sok gyerek, az éppenséggel nem bizonyos.
2516 10  |                  nincs gyermeke, pedig hát az anyjának volt.~És boldogan
2517 10  |                tükröcskét, és elnyomogatta az arcán és a szeme alatt a
2518 10  |                    teljességgel eloszlatta az utolsó felhőcskét is az
2519 10  |                    az utolsó felhőcskét is az egemről.~Elveszem! - gondoltam. -
2520 10  |                  ideadják, elveszem!~Abban az órában történik, hogy ismerős
2521 10  |                 hogy ismerős hangot hallok az ajtó előtt:~- Möszjő Kovács!~
2522 10  |                       Egy percre rá nyílik az ajtó, s becammog az öreg
2523 10  |                 nyílik az ajtó, s becammog az öreg Mikes Kelemen.~- Erre
2524 10  |                emelik. Nagy jövőm van itt.~Az öreg bólogat.~- Hát úgy
2525 10  |                   ország ez, urambátyám!~- Az igaz.~És a leányra pillant.~-
2526 10  |          pillantott. Mikes bólintott neki. Az is vissza. Aztán tovább
2527 10  |               kriptájuk is.~- Kriptájuk?~- Az. Nemrég örökölték. Egy milliomos
2528 10  |              micsoda furcsa milliomos volt az a nagybácsi.~Mikes álmosan
2529 10  |                tizennégy.~- Hm.~Untam már. Az ecsetemre néztem. Az öreg
2530 10  |                  már. Az ecsetemre néztem. Az öreg fölkelt, kezet nyújtott.~-
2531 10  |              Zsorzsetet a kapujukig. Lüpen az úton elárulta, hogy újévkor
2532 10  |           meglepődés vár rám; bepillantott az igazgatóság könyvébe: nagy
2533 10  |                 nagy!~Értettem: ő ajánlott az igazgatóságnak, hogy becsüljenek
2534 10  |              jutottunk túl, belép a postás az ateliébe. Telegramot és
2535 10  |            Telegramot és száz frankot tesz az asztalomra.~Elrémülve olvasom:~
2536 10  |                   Elővonja a zsebkendőjét.~Az öreg Lüpen is mély megindulással
2537 10  |                     Apámat igen szerettem. Az a gondolat, hogy, a temetésére
2538 10  |             szívemnek.~Hát amint benyitok, az apám ott kártyázik a pappal
2539 10  |                apám ott kártyázik a pappal az asztalnál.~- Akkasztófáravaló! -
2540 10  |                 házas fiam... - mondogatta az apám.~- A kriptatulajdonos -
2541 10  |                 éves koromban... És hát ki az ördög lövi magát főbe ebéd
2542 10  |                    gyászgondolatok között. Az ég kék volt. A föld élettel
2543 10  |                    a nefelejcset. S mintha az a nefelejcs megszólalt volna:~-
2544 10  |                  dolgozz, ne búsulj. Küzdj az élettel, mint én. Csak ne
2545 10  |              pisztolyt másnap már eladtam. Az árán egy aranyozott ezüstmedaliont
2546 10  |             belezártam a hajfürtöcskét, és az órám láncára akasztottam.~
2547 10  |                    év nem a világ. Azalatt az én szívemben szüntelenül
2548 10  |               vigasztalóan válaszolt, hogy az ő szívében is égni fognak
2549 10  |               ünnepet, amikor majd nemcsak az az egy hajfürtje lesz az
2550 10  |                     amikor majd nemcsak az az egy hajfürtje lesz az enyém,
2551 10  |                   az az egy hajfürtje lesz az enyém, és a kék nefelejcs
2552 10  |               Egyszer felötlik nekem, hogy az órám fityegője megkopott.
2553 10  |                   megkopott. Lekopott róla az aranyozás. Olyanná vált,
2554 10  |                   a skatulyába, amelyikben az iskolai bizonyítványaimat
2555 10  |                    más foglalt el...~Aztán az idő elmúldogált. Elvitte
2556 10  |            elmúldogált. Elvitte lassankint az ifjúságomnak minden virágát,
2557 10  |                 ELBESZÉLÉSE~Kinek a párja?~Az elbeszélő hatvanéves, fogatlan
2558 10  |              szakálla oly ritkás már, mint az árvalányhajjal benőtt homokdomb.~
2559 10  |              Kaszinóhoz való közelségért.~~Az én történetem szimpla kis
2560 10  |                 tenger messzeségébe.~Nekem az a figura volt köztük a legsajnálatosabb.~
2561 10  |       történetkémet, amennyire elmondható.~Az apám luteránus pap volt,
2562 10  |                   volt akkor már, mikor én az érettségin átjutottam, és
2563 10  |                    De hát engednem kellett az apámnak. Táskába raktam
2564 10  |                    prózai.~Pajtásom nincs. Az öreg tisztek társasága nem
2565 10  |               Szemembe ötlik egyszer, hogy az oláh templom mellett reggelenkint
2566 10  |                  mindig egy leánykát látok az ablakban.~A lány lehet tizenöt-tizenhat
2567 10  |                   ott a lány ablaka alatt, az falusias.~Ki szoktak ülni
2568 10  |              tovább a fürdő felé.~Ki lehet az a leány?~Zsidó-e, vagy örmény?
2569 10  |                  inkább oláh. Azt mindjárt az első nap láttam, hogy oláhok
2570 10  |                   szagolta, mindennap csak az látja, szagolja.~Miért áll
2571 10  |                    szagolja.~Miért áll ott az a lány mindennap?~És nem
2572 10  |             bársonyos szép szemével, azzal az álomlátó nézésével.~És mikor
2573 10  |                 oláh hírlapot.~Tehát a ház az oláh papé, és a lány is
2574 10  |                    oláh papé, és a lány is az oláh papé.~Nincs benne semmi
2575 10  |                   Igazán ritka szép virág! Az arcának az a szép eleven
2576 10  |               ritka szép virág! Az arcának az a szép eleven színe... El
2577 10  |                embernek igen maradi vallás az a cifra oltáros.~Egyszer
2578 10  |                   néz valaki. Odapillantok az asszonyok padsorába, hát
2579 10  |                 lekapja rólam a szemét, és az imádságoskönyvébe mélyeszti.~
2580 10  |                    Egyszer csak csengetnek az oltárnál. A hívek letérdelnek.
2581 10  |                   malom mellett hallgattam az ahajtos beszédű székelyeket.
2582 10  |                beszédű székelyeket. Olykor az erdőre mentem ki, a fenyvesbe.
2583 10  |                    Ahogy kilépek, megállok az árnyékon, és cigarettát
2584 10  |              sodrok. Tizenegy óra felé jár az idő. A nap júliusi tűzzel
2585 10  |              ibolya színű szatén, vagy mi. Az öve pitypangszín, sárga
2586 10  |                  nem a reggeli kisasszony!~Az a!~A pávatoll végigvonul
2587 10  |                    Rámpillant. Aztán átvág az utcán, egyenesen felém.~
2588 10  |                    nézni a lányokat. Nézem az ibolya színű szaténruháját,
2589 10  |                   kötötten.~De lám, megáll az üvegesbolt előtt. Visszafordul.
2590 10  |                     S néz a szemembe azzal az álomlátó, fekete bársonyszemével.
2591 10  |                    fekete bársonyszemével. Az arca még pirosabb. A szeme
2592 10  |               egyszerre átbizserdül rajtam az a gondolat, hogy a leány
2593 10  |                  Megemeltem a kalapomat:~- Az én nevem Sáfár, Sáfár Sándor.
2594 10  |               mondtam, hogy elfordíthassam az arcomat. Restelltem, hogy
2595 10  |                szokott fölkelni, és szeret az ablakban állni, mert a reggeli
2596 10  |                   hogy engem láthasson.~És az öreganyja pörölt is vele
2597 10  |                  Mariska! Csukd be már azt az ablakot!~Amire Mariska sóhajtva
2598 10  |                      De hát akkor még csak az utcán beszélgettünk, és
2599 10  |            ismételte -, igen kedves család az.~A sarokra értünk, megállt:~-
2600 10  |                  van hátra. Tanulnom kell.~Az arca sajnálkozóra változott:~-
2601 10  |             mindjárt rendbe is igazítottam az eszemet: minek nekem a viszontlátás?
2602 10  |                    Melyik a tanítóé?~Tehát az a csengettyűtornyos.~Ej,
2603 10  |                   csütörtökig mégis mindig az oláh tanítóról gondolkodtam.~
2604 10  |                    leánya van a tanítónak. Az egyik időske, beteg, tésztaszín
2605 10  |                  varrnak a szederfa alatt, az asztalnál. A kövér felhág
2606 10  |               Fehér szeder hull bőven. Ami az asztalra meg a lócára hull,
2607 10  |                  vállas ember és lőcslábú. Az arca meg olyan agyagszínű,
2608 10  |                 tajtékpipából.~Tehát ezzel az emberrel kellene megismerkednem,
2609 10  |             bizonyára nem untam volna reá. Az érettségi után vettem elő
2610 10  |                heves vágy szállt meg, hogy az oláh tanítóval megismerkedjek.
2611 10  |                   be is állítok hozzá. Épp az udvaron találom, a szederfa
2612 10  |                   a papucsa sarkát szögezi az asztalon.~Rám bámul. A papucsszögezés
2613 10  |                Gyönyörű a hangzása.~- Hát, az gyönyörű, az bizonyos. A
2614 10  |              hangzása.~- Hát, az gyönyörű, az bizonyos. A román nyelv
2615 10  |                  őrültem meg!~- No, hiszen az...~- Mi lehetnék?~- Ügyvéd
2616 10  |                  Fuvolázni.~- Nem tudok.~- Az a legszebb hangszer pedig.~-
2617 10  |                    pedig.~- Szép hangszer. Az emberi hanghoz legjobban
2618 10  |       pásztorfurulyán.~- Gyönyörű hangszer az.~- No, hát akkor itt az
2619 10  |                    az.~- No, hát akkor itt az alkalom! Én megtanítom rá.
2620 10  |              tanító a fejét rázta:~- Minek az nekem?~- Minek? Hogy kérdezhet
2621 10  |                  olyan egykedvű, mikor itt az alkalom. Hiszen ön mondta,
2622 10  |            hangszer gyönyörű elvégre.~- De az emberi hanghoz ez hasonlít
2623 10  |               Nyolckor én már lefekszem.~- Az nem egészséges. Bocsásson
2624 10  |                     Ön úgyis sok port szív az iskolájában. Azt a port
2625 10  |                    És oly könnyű! Mindjárt az első nap megtanítom egy
2626 10  |                  fuvolázgatni is.~- Megjön az. Megjön mindjárt az első
2627 10  |                 Megjön az. Megjön mindjárt az első órán. Mondom, csak
2628 10  |                    a kövér leányjelent meg az ajtóban. Fazék volt nála
2629 10  |                   hogy itt töltöm a nyarat az alezredes keresztapámnál -
2630 10  |                nézett rám. Nem tudom, hogy az alezredes keresztapám említése
2631 10  |                 magát tanítsam.~- Még csak az kellene! - hörkent rám a
2632 10  |                    hörkent rám a tanító. - Az asszonyok úgyis többet fuvoláznak
2633 10  |                 Mondjuk, harminc krajcárt. Az is sok?~S a kapura tekintett.
2634 10  |      vörhenyesszőke kisasszonyka lépett be az udvarra, és egy magamkorú
2635 10  |                      Mondjunk, huszonötöt. Az már csak potomság!~- Hát
2636 10  |                   tenyerembe.~- Kezdhetjük az órát akár mindjárt.~- Nem
2637 10  |                   újra fölvette a kanalat.~Az érkezettek akkor már előttünk
2638 10  |               akinek mindig a zsebében van az illemtan.~A leány szintén
2639 10  |        mindenképpen skatulyából való. Csak az arca rozsdaszín szeplőit
2640 10  |                  Látásból ismertem is már. Az üveges boltja előtt szokott
2641 10  |                   lábfejjel mögötte. Tehát az ment át érte, és bizonyára
2642 10  |                 ment át érte, és bizonyára az is kíséri vissza. Elena
2643 10  |           közbeszól:~- Nem is tudtuk, hogy az alezredes úr katolikus.~-
2644 10  |              alezredes úr katolikus.~- Nem az - mondja György úrfi. -
2645 10  |               mondom elszántan -, és én is az vagyok.~Elképedve néznek
2646 10  |                csak egy percig tart. Aztán az arca búsra változik.~Látom,
2647 10  |                   van abban a vallásban...~Az arcuk megenyhül. Csak a
2648 10  |                   fiatalok vagytok, tietek az élet.~Azzal ő is bement.~
2649 10  |                   jókedv.~- Haragszom rád!~Az udvar mögé, a konyhakertbe
2650 10  |                 rajtam:~- Te okoztad nekem az életem legnagyobb szomorúságát!~
2651 10  |                 mondott.~Másnap ébredéskor az ügy mégis ostobának látszott.
2652 10  |                    gyorsan a magáévá tette az a lőcsnadrág.~Mikorra azonban
2653 10  |                   Mikorra azonban kiléptem az utcára, megint csak foglalkoztatott
2654 10  |                megint csak foglalkoztatott az a kérdés, hogy ott fog-e
2655 10  |                    ott fog-e állani Marica az ablakban?~Nem fog ott állni.
2656 10  |                   tehát nem fog ott állni. Az este bizonyára ő is meggondolta.
2657 10  |              Holnaptól kezdve aztán már se az ablak előtt nem járok el,
2658 10  |                templom előtt nem ácsorgok. Az oláh tanító meg várhat...
2659 10  |                    a forintommal!~Elmentem az utca végéig. Hallom, hogy
2660 10  |                járással tipegett mellette.~Az öreganyja volt.~Marica rögtön
2661 10  |                   is szállna a trónusáról, az én apám nem szállna le a
2662 10  |                   Találkoztam vele egyszer az utcán is. Magába mélyedt,
2663 10  |                 Nem, nem! Képtelen butaság az, ami forgatja az agyam kerekeit!
2664 10  |                   butaság az, ami forgatja az agyam kerekeit! Oly távol
2665 10  |                   egymástól, mint a pápuák az eszkimótól! Nem foglalkozom
2666 10  |                    nyomja olykor a mellet! Az én mellem fájt a nyomástól.
2667 10  |              szegényke ott állt-várt hiába az ablakban. Ha már egyébért
2668 10  |            Felbontom. Csak ennyi:~ Nemcsak az ég lehet felhős...~ M.~Persze
2669 10  |                 megtanítani. Csepegős volt az idő aznap, és a tornácon
2670 10  |                  ültünk. Aggódtam is, hogy az összejövetel elmarad. De
2671 10  |            kalapjában, hat szál szegfűvel.~Az örmény úrfi azonban elmaradt.
2672 10  |                    Amit a bíró mond, szent az!~- Hát legalább ne itt.
2673 10  |                    a konyhába.~Petrué volt az első csók. Mariska duplán
2674 10  |                   kötényt, és úgy tartotta az arca elé.~- Jaj! - nyögdécselte. -
2675 10  |                   vékonyka kötényt, s hogy az arcom közeledett az arcához,
2676 10  |                   hogy az arcom közeledett az arcához, úgy szimplán is
2677 10  |            szimplán is leejtette. Tartotta az ajkát hunyt szemmel, szemérmes
2678 10  |                  tanulnom a román nyelvet!~Az utolsó előtti csütörtökön
2679 10  |             bizonyára nem tudta mire vélni az az asszonyrokon, hogy Marica
2680 10  |                    nem tudta mire vélni az az asszonyrokon, hogy Marica
2681 10  |                 amit mond, ezer más szónak az értelmével van átszőve.
2682 10  |                    csak tíz nap volt hátra az elutazásomtól.~S találkoztunk
2683 10  |                   hogy esténkint kinyitnám az ablakot, és odajönne...
2684 10  |                Azonnal felébredne, mihelyt az ablakot megnyitnám.~És fogta
2685 10  |        édes-szomorún.~És én is szorítottam az ő kezét, és ellágyultan
2686 10  |             esdekléssel kért:~- Jöjjön el!~Az utca végén egy oláh asszony
2687 10  |           Csütörtökön, a tanítónál...~Azon az utolsó csütörtökön olyan
2688 10  |                    rá.~- Mi bajod? Hol jár az eszed?~És félbe kellett
2689 10  |             emberek futása, csődülése.~Hát az történt, hogy az oláh templom
2690 10  |            csődülése.~Hát az történt, hogy az oláh templom kurátorának
2691 10  |                   kabalája, ráment legelni az udvari pincének a tetejére,
2692 10  |                 csodára.~Csak Marica marad az asztalnál. A pince és ló
2693 10  |                       De hát hogyan?~- Oda az ablakhoz... Ahol állni szoktam.
2694 10  |                     annyira asszonyos volt az arca, annyira asszonyos,
2695 10  |                volna.~Sose felejtem el azt az augusztus végi éjszakát!~
2696 10  |                  Tízkor kitartom a kezemet az ablakon. Esik-e már? Még
2697 10  |                    már? Még nem esik. Csak az ég sötét. Vörösen villámlik
2698 10  |                   a levegő elektromossága.~Az ablakon kell kiszöknöm.
2699 10  |                    ablakon kell kiszöknöm. Az semmi. De olyan fekete az
2700 10  |                  Az semmi. De olyan fekete az éj, hogy egy lépésnyire
2701 10  |                   petróleumlámpáska. Magát az oszlopát is alig világítja
2702 10  |           valamivel, ott állok már szemben az ablakkal, alig egy ölnyire.~
2703 10  |             bakancsaiban a kaszárnya felé. Az úr megállt egy percre, és
2704 10  |            vakkanással bosszankodik, aztán az is elhallgat. Újra csendes
2705 10  |                    a sötétség mélyéből. De az is belekoppan a falba, s
2706 10  |                   újra hallgató, végtelen.~Az ablakon át is kihallom,
2707 10  |                   a szobában, álmosan veri az óra a tizenegyet: bong-bong-bong...~
2708 10  |               templom tornyán is megszólal az óra: komoly és lassú kongással
2709 10  |                érchangon olvas tizenegyet.~Az utolsó hang elmúlón rezeg
2710 10  |                    A szívem hevesen dobog. Az ablakra szegezem a szememet.
2711 10  |              szegezem a szememet. Fülelek.~Az ablak fekete tábla a fekete
2712 10  |                  Hallom, amint bent bondul az egynegyed is. Az öregasszonyságnak
2713 10  |                    bondul az egynegyed is. Az öregasszonyságnak bizonyosan
2714 10  |                 bizonyosan megint álmatlan az éjszakája. Talán megérezte,
2715 10  |           éjszakája. Talán megérezte, hogy az unokáját eretnek láng környékezi?
2716 10  |                   eretnek láng környékezi? Az öregasszonyok sok mindent
2717 10  |                  megéreznek.~Állok. Várok.~Az ég alja még mindig villámlik
2718 10  |            istennek.~Csak a nagy sötétség.~Az ablakot közelről is csak
2719 10  |                    már azt is hallom, hogy az óra a felet üti.~Meddig
2720 10  |              esztendeig itt álldogálok is, az a leány sose lehet az enyém.~
2721 10  |                  is, az a leány sose lehet az enyém.~Az ablak talán majd
2722 10  |                 leány sose lehet az enyém.~Az ablak talán majd csak megnyílik,
2723 10  |                  kezet szorít velem, aztán az ablak megint bezárul, és
2724 10  |              örökkön-örökké.~Állok. Várok.~Az idő teknősbékalábon halad.
2725 10  |                 valami fehér foltot látnék az ablak mögött...~Mozog...~
2726 10  |               belső ablak halkan roppan.~Ő az!~De sok idő telik bele,
2727 10  |                   fehér leánykar előnyúlik az ablak négyszögű sötétéből
2728 10  |                 lassan-lassan fordul-tárul az ablakszárny kifelé.~Már
2729 10  |              ablakszárny kifelé.~Már akkor az arca is előfehérlik a homályból.
2730 10  |               emelt mutatóujjal nyúlik ki. Az arca visszafordul. Hallgatódzik.~
2731 10  |               fonul két meleg, puha kar, s az arca az arcomra tapad.~Hogyan
2732 10  |                 meleg, puha kar, s az arca az arcomra tapad.~Hogyan beszéljem
2733 10  |                    Hogyan beszéljem el azt az őrületesen mennyei és pokoli
2734 10  |                    haja, ahogy előreomlik, az arcomra omlik, és ő a fejemet
2735 10  |                 csókol és csókol. Csókolja az ajkamat, a szememet, az
2736 10  |                    az ajkamat, a szememet, az arcomat, a homlokomat.~És
2737 10  |                  újra csókok borítanak el. Az én viszontcsókomra megrettenve
2738 10  |                   a kísérő sorok alá, mert az a Márta nevű leány elköltözött
2739 10  |                   elköltözött onnan. Annak az írását utánozva írtam, annak
2740 10  |             micsoda különös levelezés volt az! Marica tudta, hogy én nem
2741 10  |                 nem térhetek a vallásukra, az apám miatt, és én is tudtam,
2742 10  |                  tudtam, hogy ő nem térhet az én vallásomra, az apja miatt.
2743 10  |                   térhet az én vallásomra, az apja miatt. Az isten egymásnak
2744 10  |                 vallásomra, az apja miatt. Az isten egymásnak teremtett
2745 10  |             egymásnak teremtett bennünket, az isten szolgái rideg kézzel
2746 10  |                 ment, persze, oláh paphoz. Az esküvőt megelőző héten még
2747 10  |           hajszálnyi sugara is mutatkozik, az oltár előtt is visszalépek.
2748 10  |                Írjon!~A szívemet szaggatta az a levél. Megtettem volna
2749 10  |                hogy egy-két hétre felöltöm az oláh vallást, s mindjárt
2750 10  |                   oláh vallást, s mindjárt az esküvő után levetkezem.
2751 10  |                   előttem. Várassam-e, míg az apám elköltözik ebből a
2752 10  |                 világból? Vagy megbúsítsam az apámat annyira, hogy kitagadjon?
2753 10  |              feleségem lesz, vagy meghal - az a pap rám fog nézni jeges-nyugodt
2754 10  |                  neki: ne forduljon szembe az apjával, mert az gondolatnak
2755 10  |                    szembe az apjával, mert az gondolatnak is irtóztató!
2756 10  |                  három gyermeke született. Az első fiát az én nevemre
2757 10  |                    született. Az első fiát az én nevemre kereszteltette.~
2758 10  |                   volt, kinek a párja volt az ott porladozó MÁRIA.~A sírhalomra
2759 10  |               közöttünk, fölöttünk.~Mintha az is azt kérdezné szomorú
2760 11  |                                            AZ UTOLSÓ AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~
2761 11  |                    Hol vagy, Éva?~Már csak az elnök elbeszélése volt hátra,
2762 11  |                   családias érzést vitt be az előző estén a rideg-legények
2763 11  |                vártam tőletek.~Mert hiszen az aggleányok is így beszélnek:~-
2764 11  |               Azért maradtam inkább leány.~Az agglegények mit mondhatnak
2765 11  |                 festők is kékebbnek festik az eget, mint amilyen, és feketébbnek
2766 11  |                    amilyen, és feketébbnek az ördögöt...~- Az ördögöt
2767 11  |                feketébbnek az ördögöt...~- Az ördögöt te se festheted
2768 11  |                 nevetett a bankigazgató.~- Az ördögök ám férfiak! - vágott
2769 11  |                Kelemen. - Mért nem alkotta az ördögöket az emberi fantázia
2770 11  |                   nem alkotta az ördögöket az emberi fantázia nőkből?
2771 11  |                nőkből? Mért alkotta nőkből az angyalokat?~- Csak a közrendű
2772 11  |               férfiak. Mihály, Gábor... És az Istennek is fia van, és
2773 11  |                    a nőnek a szívére bízta az Isten, mikor lebocsátotta
2774 11  |         disputáljunk: mossuk ki a homokból az aranyat.~Konstatálom, hogy
2775 11  |                    mosolyogva rongyolja el az egész életét. Csak a módos
2776 11  |              pocakos családapákat, akiknek az arcán szinte bazsarózsák
2777 11  |                 Vannak persze görbe fák is az erdőn. De hát miért görbék?~
2778 11  |                  nem.~A legtöbb férfi maga az oka a házassága rosszaságának.~
2779 11  |                     Aki nem a szívét vitte az oltár elé, mit követelhet
2780 11  |                   hogy lehet szerencsétlen az olyan házasság is, amelyiknek
2781 11  |           meggondolt, megfontolt, csak azt az egyet nem, hogy mi a házasság.~
2782 11  |            házasság vállalkozás arra, hogy az egybeházasodók boldogok
2783 11  |      társasvállalat. Szenvedések is vannak az életben. Tehát az egybekelők
2784 11  |                   vannak az életben. Tehát az egybekelők azokra a szenvedésekre
2785 11  |                    a maga baját szenvedte, az egybekelés után már a másik
2786 11  |                   boldogság! Ezentúl nincs az életben semmi egyéb, csak
2787 11  |               semmi egyéb, csak boldogság!~Az igazi házasság ellen én
2788 11  |                    is beleavatkoznak.~Mert az égi törvények azt mondják:
2789 11  |                házasságnak ezen a kérdésén az az egyházi paragrafus, amelyik
2790 11  |             házasságnak ezen a kérdésén az az egyházi paragrafus, amelyik
2791 11  |                   csatolhatja magához, sem az nem csatlakozhatik.~Szerintem
2792 11  |            emberekké.~A házasságnak mindig az együttérzés a fundamentuma.~
2793 11  |                együttérzés a fundamentuma.~Az együttérzés.~Egymás körül
2794 11  |                 otthona. És aki megtalálta az igazi párját, az ugyan nem
2795 11  |                megtalálta az igazi párját, az ugyan nem gondol olyanokat,
2796 11  |            olyanokat, hogy a férfi a nőnek az életét szolgálja a maga
2797 11  |                  életével. Mert a nő élete az ő élete. Tehát a maga életét
2798 11  |                   szolgálja, mikor a nőnek az életét szolgálja is; valaminthogy
2799 11  |                   a maga életét szolgálja.~Az ilyen házaspárnak a szívében
2800 11  |         házaspárnak a szívében mindig zeng az angyalok zenéje, a szeretetnek
2801 11  |                     nem voltatok egyek.~Mi az az egység? - csak én tudom.
2802 11  |                  nem voltatok egyek.~Mi az az egység? - csak én tudom.
2803 11  |                hogyan maradtam agglegény.~~Az én történetem annyira a
2804 11  |             emlékszem rá, hogyan kezdődik.~Az első emlékem az, hogy egy
2805 11  |                  kezdődik.~Az első emlékem az, hogy egy vén cselédasszony
2806 11  |                  rúg is egyet rajtam, hogy az utca porába bukok.~- Kivettetlek
2807 11  |                 hurcolja a kastélyba.~Mert az volt a bűnöm, hogy a kastélybeli
2808 11  |                    is a kastélyban laktam. Az igaz, hogy csak a cselédek
2809 11  |               játszótársa voltam Mártának.~Az én apám ugyanis bognár volt
2810 11  |                   apám ugyanis bognár volt az uradalomban. Ötéves se voltam,
2811 11  |                   nálamnál is árvább volt. Az uraság lett a gyámja.~A
2812 11  |                  és képeskönyvet a kezébe, az anyját rívogatta.~- Hol
2813 11  |                    mama? Mamához vigyenek!~Az anyám valami ügyben járt
2814 11  |                   kis Márta rám bámult. Én az anyám szoknyája mögé bújtam.
2815 11  |              szokott meg Márta is. És hogy az anyám is meghalt, engem
2816 11  |              Bementek a kastély tornácának az ajtaján.~Én künn maradtam.
2817 11  |                    aztán látom Ákos urat - az uraságot -, ahogy jön a
2818 11  |                  nagyfejű. Csupa fej, mint az ebihal. Most is, hogy eszembe
2819 11  |                    fejen minden: a homlok, az áll, a száj, az orr, a koponya.
2820 11  |                    homlok, az áll, a száj, az orr, a koponya. Csak a szeme
2821 11  |                    Csak a szeme volt apró, az a nyugodt, hideg szeme.~
2822 11  |                  lovak is buzgóbban vonták az ekét, ha ő lovagolt a szántóföld
2823 11  |                 elrobogott a kavicsos úton az istállók felé. Örökkön a
2824 11  |            megindult.~De hát még hátra van az asszony, a tekintetes asszony...
2825 11  |                    a tekintetes asszony... Az mit szól majd?~S aggódva
2826 11  |             emeleti ablakait. Vajon melyik az asszonyé, a tekintetes asszonyé?
2827 11  |                  rosszallással néznek reám az aranyrámákból. Végre abban
2828 11  |               ruhás tekintetes asszony. Ül az apró szentképei és virágzó
2829 11  |                  és virágzó kaktuszai közt az ablaknál. Ül a szokott görnyeteg
2830 11  |                  Jóreggelt! Jóreggelt!~Még az is hallgatva és szörnyülködve
2831 11  |                       Semmirevaló! - kezdi az asszony a beszédet.~Sásogó
2832 11  |                    a konyha mellett. Abban az időben már nem tartottak
2833 11  |                    nem tartottak szakácsot az öregek, csak egy siket asszony
2834 11  |                   kastélyba.~Hát még mikor az erdőre szöktünk ki, és eltévedtünk.
2835 11  |           eltévedtünk. Hát mikor megtettük az ezüst teáskannát bogárgyűjtő
2836 11  |          lemetszettük a körmeit.~Különösen az erdőbe való elbolygásért
2837 11  |                 amit Ilona asszony mondott az árván maradt királyfiról
2838 11  |             mostohájuk, és hogyan találtak az erdőn élelmet, szamócát,
2839 11  |                    leányt kell keresni.~És az ő nyugodt hangja rettenetesebb
2840 11  |             rettenetesebb volt nekem, mint az Ilona asszony hajmeresztő
2841 11  |                    hogy nyikkan a kilincs. Az ajtóra nézek.~Márta dugja
2842 11  |              néztünk egymásra.~Márta abban az időben kis, pufi arcú teremtés
2843 11  |            ugrándozó, mindig boldog.~Abból az időből még csak egy szó
2844 11  |                    csak egy szó maradt meg az eszemben.~A parkban egy
2845 11  |                  takarták. Örökös volt ott az árnyék kánikulában is.~Mártánál
2846 11  |               valami zöld aranybogár száll az oszlop tetejére. Nézzük.~-
2847 11  |                  Rám szól:~- Te, ha meglát az uraság. Nem tudod, hogy
2848 11  |           csodálkozón meresztette a szemét az emlékre.~- Mér hal meg némelyik
2849 11  |                  asszony leszek, te leszel az uram.~A napfény a szemébe
2850 11  |                  nekik, és akkor te leszel az uram. Jó?~- Jó. De azért
2851 11  |         elszomorodva gondoltam: nem lehet.~Az erdei história után csakugyan
2852 11  |                ágyban a kisleány. Mellette az asszonyunk, meg a fogadott
2853 11  |             játszópajtásnak.~Erre beszedte az orvosságot.~Hétéves koromban
2854 11  |          érdeklődéssel nézte, amint otthon az Ilona asszony szobájában
2855 11  |                szobájában palatáblára írom az első betűvonalakat. Megkívánja
2856 11  |                   is.~Néhány hét múlva már az ábécéskönyvemet silabizálom
2857 11  |                   Derék gyerek ez - mondja az asszony. - Mártának nem
2858 11  |            katekizmust, bibliát és mindazt az apró-cseprő tudományt, amire
2859 11  |                    a falusi iskola tanítja az emberiséget.~Egy különös
2860 11  |                volt. Mindenkit csókolt, ha az arcához férhetett. S mivel
2861 11  |                  voltam mindig legközelebb az arcához, engem csókolt leggyakrabban.
2862 11  |                  múlva visszatér. Fölveszi az ablakból a pipát. Rágyújt,
2863 11  |                   hogy hány nap járunk még az ünnepi vakációig. Valamennyi
2864 11  |                 akkor a haza?~A falu?~Nem.~Az Ilona asszony szobája?~Nem.~
2865 11  |                Nekem Márta volt a haza.~De az utolsó tanulóóra is elmúlt,
2866 11  |             társaim örvendezve robogtak ki az iskolaajtón, csak én magam
2867 11  |                   De nem jött értem senki.~Az ünnep előtt való napon mégis
2868 11  |                    de azért szomorú maradt az én karácsonyom.~Újra meg
2869 11  |                  küldjem el neki.~Kinéztem az ablakon: sűrű hópelyhezés.
2870 11  |           hópelyhezés. Meg se látják, hogy az állomás felé mentem.~S nem
2871 11  |                  mertem kérni.~S kiosontam az állomásra.~- Kérek negyven
2872 11  |                  én töprenkedve ácsorogtam az utazók között.~Nem volt
2873 11  |                  útra a sínről, s gázoltam az árok térdig érő havát. Cipő
2874 11  |             letértem.~Aztán rám sötétedett az est, de azért csak jöttem.
2875 11  |                csontomig fázlódva. Jöttem.~Az út végtelennek látszott,
2876 11  |              lábamat.~De azért csak jöttem az éjben, a csendben, a havas
2877 11  |               esztendeje jöttem, és mintha az idő is oly végtelen volna,
2878 11  |                   oly végtelen volna, mint az út...~Már akkor sírtam is
2879 11  |                   Másnap kocsi jött értem, az urunknak egy igáskocsija.
2880 11  |                kocsi. Ott is ágyba tettek.~Az első látogatóm Ilona asszony
2881 11  |               Gondolom: paprikás tea volt. Az a tea úgy helyreigazított,
2882 11  |                       Fel.~Amint leszállok az ágyról, az ajtó kinyílik,
2883 11  |                 Amint leszállok az ágyról, az ajtó kinyílik, és beröppen
2884 11  |                kinyílik, és beröppen rajta az én Mártám.~- Kelen! - kiáltja. -
2885 11  |                 vagy. Szemétre kerülsz, ha az uraságot kedvetleníted.
2886 11  |             tanultam is én. Nem voltam épp az elsők között, de az utolsók
2887 11  |                    épp az elsők között, de az utolsók közt se. Csak azt
2888 11  |               engednek vissza a kastélyba.~Az iskolai év végeztével aztán
2889 11  |                   is elmegyünk. Megmutatod az úrnak a bizonyítványodat.
2890 11  |                  elé.~Komoly szemmel nézte az meg a bizonyítványomat.
2891 11  |          Bólogatott.~- Jó. Nem buktál meg, az a fő. Taníttatlak, ameddig
2892 11  |              ameddig hanyagnak nem látlak.~Az asszony is kegyesen fogadott:
2893 11  |                  ami csak terem a világon. Az asszony kedvéért tartották.
2894 11  |                Neked nem szabad odajárnod. Az uraság mondta, hogy nem
2895 11  |        végigvizsgáltam: a papagáj körmétől az erdei bolygásig. Hiszen
2896 11  |                Tehát csakugyan nem szabad!~Az asszony bosszúsan szidott
2897 11  |                    Rongy vagy! Semmi vagy!~Az ablakhoz ment. Kinézett
2898 11  |                  Harisnyát foltoz.~Azonban az ajtó nyitva marad. Egyszer,
2899 11  |                  marad. Egyszer, hogy fönn az emeleten ajtónyikkanás hangzik,
2900 11  |              asszony felszökken. Kipillant az ajtón. Hintógördülést hallunk.~-
2901 11  |                   magával hordozza a fiát, az Antit, egy nálunknál sokkal
2902 11  |                    idősebb, sunyi kamaszt. Az asszonyok beszélgetnek,
2903 11  |                   ásítozik. Márta olyankor az asszonyok mellett van, és
2904 11  |                   Nem mertem belépni többé az Ilona asszony szobájába.~
2905 11  |                magas! Hanem amott a sarkon az amerikai vaddiófák még magasabbak.
2906 11  |                     S másztam, hágtam, hol az egyikre, hol a másikra.
2907 11  |                 Kelen!~Márta~Nem mondom el az ifjúságom történetét; hányódtam,
2908 11  |                  kastélyba, s akkor hallom az asszonynak mennyei szavait:~-
2909 11  |             meglátogathatod Mártát.~És hát az amerikai diófák is nekem
2910 11  |                   is a parkban volt, hanem az üvegfolyosón. És egy másik
2911 11  |               másik kisasszony gardírozta. Az nem volt szemüveges, de
2912 11  |                 még félelmesebb. Különösen az a szemölcs a szája mellett,
2913 11  |               mellett, igen fenyegető volt az a szemölcs!~Mikor Márta
2914 11  |               kaktuszállvány fölött.~Abban az évben, mikor a hetedik osztályt
2915 11  |                     megszűkülnek a ruháim. Az orrom alatt barna pelyhedzés
2916 11  |                   kitűnő bizonyítványomat, az üvegfalú folyosón egy nagy
2917 11  |                kezében. Ő vitte azt olykor az emeletre.~Hát csak állt,
2918 11  |         könyvtárszobában fogadott akkor, s az is zavaróan hatott rám.
2919 11  |                    is zavaróan hatott rám. Az a körülfal-könyv, a nagy
2920 11  |                     a nagy gazdasági napló az asztalán. Aztán oldalt az
2921 11  |                  az asztalán. Aztán oldalt az az üvegajtó...~Azt a szobát
2922 11  |                  asztalán. Aztán oldalt az az üvegajtó...~Azt a szobát
2923 11  |                Elvette a bizonyítványomat. Az arca földerült.~- Csupa
2924 11  |                 beszélt. Én azonban jobban az üvegajtóra füleltem: az
2925 11  |                    az üvegajtóra füleltem: az asszonyt vártam. Mert hiszen
2926 11  |                    úrra a figyelmem, mikor az Ilona asszony nevét hallottam
2927 11  |                elképtetett. Ilona asszony? Az az örökkön rámkaffogó öregasszony
2928 11  |             elképtetett. Ilona asszony? Az az örökkön rámkaffogó öregasszony
2929 11  |              egyszerre megint Márta jutott az eszembe.~Csak álltam, mintha
2930 11  |                 asszonyra. Márta lenn várt az üvegfolyosón.~Ült egy asztalkánál.
2931 11  |           ismeretlen asszonyság is, akinek az orráról is látszott, hogy
2932 11  |             valakinek olyan a hangja, mint az övé.~De a szeme, az ő igaz-szép
2933 11  |                   mint az övé.~De a szeme, az ő igaz-szép szeme a régi
2934 11  |                 inkább csodálkozott, mikor az öregúr közeledtére mind
2935 11  |                    én sietve búcsúzkodtam.~Az úton nem zavargott más a
2936 11  |             zavargott más a fejemben, csak az a kérdés, hogy ha magunkban
2937 11  |                     a kaktuszok lépcsőjén, az amerikai diófa alatt, ahol
2938 11  |                    szobában. Onnan jött ki az utolsó estén búcsúzásra
2939 11  |                   búcsúzásra tíz óra után. Az ablak alacsony volt, alig
2940 11  |                érted, minden este.~Ez volt az utolsó szava.~Ha együtt
2941 11  |                   ott várom.~Nyarankint én az iskolában háltam, kiléphettem,
2942 11  |         Könyököltem a kőkerítésre.~Vártam.~Az est sötét volt és vizes.
2943 11  |          mozdulatomra víz pergett, pergett az alól sűrűn tenyésző bojtorjánlapukra.
2944 11  |               pergett a nyakam közé. Aztán az ég tisztult. Csillagok tünedeztek
2945 11  |                    király, aki elvesztette az országát.~Szomorú töprengéssel
2946 11  |               Hátha nem ott hál már, hanem az emeleten?~De hátha azért
2947 11  |                    Tíz órakor már kitolták az asszonyt a kerekes széken,
2948 11  |                  madarak szavát.~A parknak az a hátulsó része nem volt
2949 11  |               része nem volt nagyobb, mint az elülső kert, de szebb volt,
2950 11  |                Duna kéken csillogó vize, s az a kanyarodó, ahol a halottak
2951 11  |           elnehezült a mellem.~- Eljöttem. Az este is...~- Itt voltál?
2952 11  |              mutantur...~Aggódón pillogott az arcomra.~- Mi az a tempora?
2953 11  |                 pillogott az arcomra.~- Mi az a tempora? Mért beszélsz
2954 11  |              keserűségemet:~- Maga már nem az, aki eddig.~Megrándult,
2955 11  |                  tudom...~És megvonaglott. Az arca pirosra vált.~S hallgatva
2956 11  |                   kőfal mohos tetejére. És az én arcom még mindig szomorú
2957 11  |                    magához. Megcsókolt. És az arca az arcomon maradt.
2958 11  |                     Megcsókolt. És az arca az arcomon maradt. Percekig
2959 11  |                  elején a tanítómnak, hogy az érettségire fekete ruhát
2960 11  |                  restellek már továbbra is az Ákos úr erszényén élősködni,
2961 11  |          kétezer-egynehány forintból, amit az Ilona asszony hagyott reám.~
2962 11  |                  és én nem is tudtam róla!~Az volt a szerencsém, hogy
2963 11  |              mindig jó tanuló voltam, mert az érettségi előtt volt hetekben
2964 11  |                másik kulcs Ákos úrnál van. Az ugyan nem adja át az én
2965 11  |                  van. Az ugyan nem adja át az én levelemet.~Ki ápolta?
2966 11  |                    ápolta? Ki vigasztalja? Az a zord ember bizonyára feléje
2967 11  |                    már akkor nem élt. Azon az őszön halt meg. A vén Luki
2968 11  |               Nyomott szívvel utaztam haza az érettségi után.~A tanítóm
2969 11  |                    kellene neki.~Még abban az órában megegyeztem a jegyzővel:
2970 11  |                     mondta a jegyző -, itt az iroda díványára szokták
2971 11  |                   szokták vetni a segédnek az ágyát.~Kaptam rajta.~Átvittem
2972 11  |                 következzen, másnap, mikor az Ákos úr látogatására gombolom
2973 11  |           kabátomat, egyszer csak betoppan az irodába.~- Ni, már itthon
2974 11  |                     Ni, már itthon vagy?~- Az este érkeztem. Épp most
2975 11  |                    pénzt, és mikor kilépsz az életbe, nincs semmid. A
2976 11  |                lépsz?~- Jogra gondoltam.~- Az nem szegény embernek való.
2977 11  |                 való. Légy pap. Jelentkezz az esztergomi szemináriumban.~-
2978 11  |                 kereste a jegyzőt. Emelték az adóját, bosszankodott.~A
2979 11  |                  hold új szőlőnek magasabb az adója, mint a szántóföldeké.~
2980 11  |             kapkodott elő, hogy bizonyítsa az igazát, s a homlokán verejték
2981 11  |                 akarom tőle kérdezni, hogy az uraság fogad-e.~Az inas
2982 11  |                    hogy az uraság fogad-e.~Az inas ezt rendjénvalónak
2983 11  |             rendjénvalónak érezte. Fölment az emeletre.~Dobogó szívvel
2984 11  |              maradtam a tornácon. Kinéztem az előkertbe, amelyben annyit
2985 11  |            virítottak még pirosan, fehéren az ágyakban. A hársfák is virágzásra
2986 11  |              belőle két boldog kisgyermek.~Az inas visszatért. Csakhamar
2987 11  |                    mint némelyik ember, de az orra körül az arcának az
2988 11  |                    ember, de az orra körül az arcának az a rózsalevél
2989 11  |                   az orra körül az arcának az a rózsalevél finomsága bizony
2990 11  |                róla a vörösség, fehér volt az arca színe, csak kissé soványabb,
2991 11  |                   lenni.~Nem felelt. Leült az ablakhoz. Nekem is a székre
2992 11  |                  oly csekély a himlő nyoma az arcodon. És évek múlva az
2993 11  |                  az arcodon. És évek múlva az is elsimul.~- Az orvos is
2994 11  |                évek múlva az is elsimul.~- Az orvos is azt mondja - kapott
2995 11  |                 hogy teljesen visszanyerem az arcom simaságát. Adott valami
2996 11  |                kérdezett, hogyan töltöttem az évet? Gondoltam-e rá mindennap?~
2997 11  |               simogattam. Máris megszoktam az arca ragyáit. A régi, édes,
2998 11  |                      meg egy asszonyság.~- Az Anti - felelte ijedten. -
2999 11  |                  és feszengett.~Márta azon az estén mégis kijött. És hát
3000 11  |                másnap is kijött. És a vége az lett, hogy minden este kijött.~