bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

3001 11  |              ráléphettem a lépcsőre.~Márta az első percben megdöbbent,
3002 11  |                   világoskodott gyönyörűn. Az olajfák is illatoztak még.
3003 11  |                 Miénk volt a park, a hold, az olajfaillat és a fülemilék
3004 11  |                velem? - mondottam mindjárt az első estén. - Azt akarják,
3005 11  |               Elképedt.~- Hogy pap légy?~- Az.~Hallgatva sétáltunk a platánok
3006 11  |                   megcsókoltuk egymást. És az a csók volt az eljegyezkedésünk.~
3007 11  |                 egymást. És az a csók volt az eljegyezkedésünk.~Hát nem
3008 11  |             egyesülünk mink házasságban? - az oly messze zenéje volt még
3009 11  |                   mentem be a kastélyig. Ő az emeleten hált már akkor
3010 11  |                   Pláne, mikor felhős volt az ég, vagy a hold megfogyott,
3011 11  |                  voltak azok. Ezer csillag az égen, és ezer liliom illata
3012 11  |                Csak ha teljesen sötét volt az ég, esős időben vagy felhős
3013 11  |                 Gyertyavilág kilenc órakor az emeleti sarokablakban. Nem
3014 11  |              leütötte a második lépcsőn is az alatta álló kaktuszt. Az
3015 11  |                   az alatta álló kaktuszt. Az első lépcsőn is.~Megijedtem.
3016 11  |                   Márta azonban eloszlatta az aggodalmaimat:~- Azt fogja
3017 11  |                    a gyertya: Nem jöhetsz.~Az értesítés másnap nem látszott.
3018 11  |                   bebocsátkoztam a kertbe, az állványra.~Akkor is homályos
3019 11  |                     Akkor is homályos volt az est. A hold még nem kelt
3020 11  |                   múlva bírtam kinyögni:~- Az órám kulcsát.~Másnap izentek
3021 11  |                 izentek a kastélyból, hogy az uraság hívat.~Mit hazudjak,
3022 11  |               mentséget koholtam. Végre is az látszott legjobbnak, ha
3023 11  |            ugrottam utána, hogy megfogjam.~Az inas a könyvtárszobába vezetett.
3024 11  |              visszaéltél a mi jóságunkkal. Az a leány nem neked van nevelve!
3025 11  |               leány nem neked van nevelve! Az Ilonka asszony hagyatékát
3026 11  |                lélekrendülésben fölemeltem az arcomat, a tekintetem a
3027 11  |                 évig még tanuljak valahol, az ötödikben iparkodjak állásra
3028 11  |                    De hátha igazat szól ez az ember? Hátha Márta csakugyan
3029 11  |                   zárt táskában viszik fel az emeletre: egyenesen az ő
3030 11  |                 fel az emeletre: egyenesen az ő címére nem írhatok. Bizalmasom
3031 11  |                köztük bizalmasom, elárulna az urának. De különben sem
3032 11  |                    vagyok.~Mert hogy írna, az bizonyos.~Végre is abban
3033 11  |                   a hírlapokba kerül. Majd az én nevem is, és akkor megtudja.~
3034 11  |                   viharzások, és én mindig az első sorban viharoztam.
3035 11  |                    vittek, a hírlapok csak az öreg jogászokat, a vezetőket
3036 11  |                    a vezetőket említették.~Az az egy érzés vigasztalt
3037 11  |                   vezetőket említették.~Az az egy érzés vigasztalt és
3038 11  |                  összekerülünk mink mégis. Az én szívemnek fele nála van,
3039 11  |                szívemnek fele nála van, és az ő szívének a fele énnálam.
3040 11  |                      Jer, Márta!~Vajon hol az az erő, amely Mártát visszatarthatja?
3041 11  |                   Jer, Márta!~Vajon hol az az erő, amely Mártát visszatarthatja?
3042 11  |                 visszatarthatja? Aztán hát az öreg sem él örökké. Márta
3043 11  |             intézte el a megbízásomat.~Már az első évnek a végén jártam,
3044 11  |              reggel egy garas ára meggyet. Az asszony odateszi újságpapirosba,
3045 11  |                  akaratlanul is olvasgatom az újságdarabot. A szemem rátéved
3046 11  |             újságdarabot. A szemem rátéved az eljegyzési hírekre:~...Márta...
3047 11  |                 világ káosszá vált.~Mikori az újság? Nincs rajta dátum.
3048 11  |             mindegy-e, hogy hétfőn történt az eljegyzés, vagy szerdán?
3049 11  |                   papirosa még fehér. A fő az, hogy Márta megvált tőlem,
3050 11  |              szereti? Nem mondhatja-e akár az oltárnál is: kényszerítettek!~
3051 11  |                     A világrend felfordult az érzésemben: mintha az Isten
3052 11  |           felfordult az érzésemben: mintha az Isten trónjára a Sátán hágott
3053 11  |               jönnek, mennek, nyüzsögnek?! Az élet merő értéktelenségek
3054 11  |                 mennek a hajóra. Hova megy az a hajó? Arrafelé, amerre
3055 11  |              csaknem Pozsonynál. Úszok, ha az életösztön késztet, de végre
3056 11  |                    írok neki előbb! Hiszen az eljegyzésére illő, hogy
3057 11  |                Márta, Márta! Neked nemcsak az élők gratulálnak, hanem
3058 11  |               durva, fekete agyú revolver. Az agya a szokásos bosnyák
3059 11  |                       Van-e patronja is?~- Az nincs, de itt a vasárusnál
3060 11  |                   elolvad. Ma keserű, mint az eperszín méreg, amelyből
3061 11  |                   arra ocsúdtam fel, mikor az utazó megszólalt:~- Fiatal
3062 11  |                  szememet, s végigcsordult az arcomon. Hát van valaki
3063 11  |                  mint a kopasz angol hízóé az Ákos úr majorjában. A kezében
3064 11  |                   csak narancshéj volna.~- Az élet nagy érték, fiatal
3065 11  |            vigasztalón beszélt, ahogy csak az életet ismerő öregurak tudnak.
3066 11  |                    gyökeresen kiheveri ezt az izgalmat, ha klímát és miliőt
3067 11  |                közeledett sétálva hozzánk.~Az öregúr elintette.~- Ne ülj
3068 11  |                  nézett rám: továbbsétált.~Az öregúr megfogta a kezemet.~-
3069 11  |               miféle emberek közt forogtam az utóbbi években? Különösen
3070 11  |            kitűnően érettségiztem, és hogy az utóbbi évben egy kúriai
3071 11  |                      Aki így meg tud állni az élet küzdelmeiben, s aki
3072 11  |                    ragaszkodni egy élőhöz, az olyan ember bizonyára becsületes.
3073 11  |              mintha bátyja volna.~- Mit ér az már nekem! - gondoltam csüggedten. -
3074 11  |                beteg-egykedvűen hallgattam az öregúr további csevegését:
3075 11  |               további csevegését: a leánya az a gyászruhás nő, özvegy.
3076 11  |                szeme vörös a sok sírástól. Az arca halvány.~A kezét nyújtotta.~-
3077 11  |                  Csak arra pillantottam ki az ablakon, hogy a hajó megáll.~
3078 11  |                  gondolatot sugallta, hogy az isten akaratából találkoztam
3079 11  |                   Apró szemű és húsos fülű az is, mint a skót malac, de
3080 11  |                 magamban kellett lennem.~S az volt a különös, hogy a nők
3081 11  |                  mellett.~Különben se volt az én természetem. Igen vidám
3082 11  |                 amilyennek a hajón láttam. Az esze mindig azon járt, hogy
3083 11  |                  fut előle.~- Nem, Éva nem az én Évám! - gondoltam, valahányszor
3084 11  |                 valahányszor ránéztem. Hol az én Évám, hol? Hogyan él?
3085 11  |              Gondolt-e rám, mikor ott állt az oltárnál? Hogy bírt tőlem
3086 11  |                  soha hírét nem hallom, se az urával nem hoz össze az
3087 11  |                    az urával nem hoz össze az élet. De irtóztam is a találkozástól.
3088 11  |                mindig ő jutott eszembe: ha az, akit úgy ismertem, megbízhatatlan
3089 11  |            ismerhetek?~Maradtam agglegény.~Az utóbbi években aztán már
3090 11  |                   már enyhült valamennyire az iránta érzett keserűségem.~-
3091 11  |                 ahelyett hogy megköszönném az istennek, hogy kisgyermekkoromba
3092 11  |          játszótársul egy angyalkát adott, az ifjúságomat is megédesítette
3093 11  |                 valami okból nem lehetett. Az élet megtanított arra, hogy
3094 11  |                 azt becsüljem meg, amit ád az isten, addig, ameddig adja.
3095 11  |                 hálás köszönet, hogy addig az enyém volt.~Néha, álmatlan
3096 11  |                 volna, odatettem volna már az íróasztalomra, vagy megfestettem
3097 11  |                férjhez olyan könnyen, mint az első elbúsulásomban gondoltam.
3098 11  |                  tudja, hogyan gázolták le az akaratát? Ki tudja, hogy
3099 11  |                   dolgoztak? Levelet írtak az írásomat utánozva? Vagy
3100 11  |                 levelet. Csúnya tett volt! Az a gondolat vigasztal, hogy
3101 11  |                   gondoltam rá. Mint ahogy az elsüllyedt kincsére gondol
3102 11  |               Mindig tartok otthon virágot az íróasztalomon. Csak egy
3103 11  |                 bimbajában levőt. Úgy szép az, ha ott előttem nyílik ki.~
3104 11  |                Rákóczi úton.~Már ösmernek. Az asszony rám mosolyodik,
3105 11  |               rájuk, de ahogy megszólalok, az egyik megfordul.~A szeme
3106 11  |                   inkább elszíntelenül.~És az ő szeme, az ő arca! S hogy
3107 11  |              elszíntelenül.~És az ő szeme, az ő arca! S hogy teljességgel
3108 11  |                néhány szem ragya nyomát is az orra körül...~Mintha villám
3109 11  |                árnyékosabb, de azért ő, ő! Az én fehér virágom, az én
3110 11  |                    ő! Az én fehér virágom, az én lelkem édes-jó fele!~-
3111 11  |                  hogy a bácsiját egy napon az az Antal nevű katona-ficsúr
3112 11  |                    a bácsiját egy napon az az Antal nevű katona-ficsúr
3113 11  |        katona-ficsúr látogatta meg, de nem az anyjával, csak egyedül.
3114 11  |           beszélgettek a könyvtárszobában. Az ember náluk is ebédelt.
3115 11  |                    ember náluk is ebédelt. Az ebéd végén a szokott nyers
3116 11  |                   a nevelőapa:~- Márta, ez az ebéd eljegyzési ebéd volt.
3117 11  |                vőlegény közölte a lapokban az eljegyzési hírt.~- Szegény
3118 11  |                   bátyám betett haragjában az apácákhoz. Egy évre. Aztán
3119 11  |                     nem újítod meg többé!~~Az agglegények elképedve bámultak
3120 11  |             agglegények elképedve bámultak az elbeszélőre. Az meg boldog
3121 11  |                   bámultak az elbeszélőre. Az meg boldog mosolygással,
3122 11  |                pezsgőt én fizetem. Mert ez az est legénybúcsú volt. És
3123 11  |               ezennel meghívlak benneteket az esküvőmre: Szilveszter napján
3124 11  |                  Itt fogunk ebédelni ennél az asztalnál.~A kővé vált agglegények
3125 11  |                 Gúnyos mosolygás futott át az arcán. Az asztalra csapott:~-
3126 11  |              mosolygás futott át az arcán. Az asztalra csapott:~- Ti-ti-tizenharmadik!~-
3127 11  |                  gratuláltak, mintha abban az egy történetben mindenikük