1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1819
Part
1 Inc| Szmoking van rajta.~- Tudod, hogy karácsony estéje van - szólal
2 Inc| hát ezt mégse gondoltam, hogy ennyire kongjon a kaszinó.
3 Inc| tizenketten.~- Mi-mi-milyen jó, hogy nem vártunk to-to-tovább!...~
4 Inc| a csupa-szakáll báró.~De hogy mit vél érdekesnek, arról
5 Inc| tölthetnénk az estét. Javaslom, hogy alakuljunk társasággá: Karácsonyesti
6 Inc| hozzájuk. - Csak az vigasztal, hogy az esztendő többi napján
7 Inc| annyi esze minden nőnek, hogy nem a hibáit mutogatja.~
8 Inc| szólt a szóló örvendve, hogy a szava derültséget kelt. -
9 Inc| csak a magunk fiatalságát, hogy mi bolondokat cselekedtünk
10 Inc| a veszedelemből, anélkül hogy bedugtuk volna viasszal
11 Inc| Valamennyien megegyezünk abban, hogy okosabb szemmel látjuk a
12 Inc| Mármost az is bizonyos, hogy erről beszélgetni mulatság
13 Inc| idejekorán megismertük, hogy a szerelem csak szép hegedűszóra
14 Inc| bár egyen-kettőn látszott, hogy szintén röviden fogja elmondani
15 Inc| A kaszinóban tudtam meg, hogy itt vagytok.~S vidáman szorított
16 Inc| Mindjárt el is mondták neki, hogy épp jókor érkezett: a társaság
17 1 | a katona. Látszik rajta, hogy valami érdekes történetet
18 1 | szürke bajuszát.~~- Hát... hogy én mért nem házasodtam meg?
19 1 | cukorhab leány! De, mondom, hogy oly szép, hogy ha itt állna,
20 1 | mondom, hogy oly szép, hogy ha itt állna, hát érette
21 1 | megbocsátanátok az egész női nemnek.~Hogy is hítták? Várjatok csak...
22 1 | mégis inkább Katica. Persze hogy Katica!~Elég annyi, hogy
23 1 | hogy Katica!~Elég annyi, hogy mikor megláttam, csak hátratenyereltem
24 1 | főhadnagyi kinevezésemet vártuk, hogy ünnepiesen eljegyezzem.
25 1 | ismeretséget a velem utazókkal, hogy a két fényképet elővehessem.~-
26 1 | mentegetődzött a fráter -, lehet, hogy a fényképész... és azért
27 1 | hegyeske volt az orra. Különös, hogy mindig néztem az arcát,
28 1 | boldog ismeretségemről. Hogy örülnek majd! Különösen
29 1 | szelídségű! Azt mondanom se kell, hogy formára is gyönyörű, mint
30 1 | negyvenesztendős volt akkor. És hogy hullámos tengerről beszélt,
31 1 | beszélt, nem tudtam hamarosan, hogy a szélben hullámzó gabonára
32 1 | gabonára gondol-e, vagy hogy a sok falusi dorbézolásra.
33 1 | kocsihúzója. Sose hittem, hogy megházasodik.~A levele többi
34 1 | többi részében elmondta, hogy a leány egy akkoriban odaköltözött,
35 1 | lehetett volna mondani, hogy pipatajtékból faragott,
36 1 | megelégedéssel láttam rajta, az volt, hogy még hegyesebb az orra, mint
37 1 | hát gondoltam: az a fő, hogy boldogítani fogja a bátyámat.~
38 1 | Csodálkozással láttam, hogy a bátyám olyan figyelmes
39 1 | megengedte volna a lakájnak, hogy közénk üljön, és hogy feledtesse
40 1 | lakájnak, hogy közénk üljön, és hogy feledtesse vele a sorsát,
41 1 | Sehogy se hittem a szememnek, hogy az én bükkfaderekú bátyám
42 1 | mindig a férfi az úr. No lám, hogy a nyakára kerekedett az
43 1 | gondolsz, Jolán?~- Tudod te, hogy mire gondolok. Hány lánynak
44 1 | Minduntalan a nyelvemen volt már, hogy egyet rikkantok:~- Házasodok
45 1 | Isten: haboztam. Lehet, hogy a vasúti kritikának a megismétlődésétől
46 1 | itthon is azt mondják rá, hogy hegyes az orra...~Tíz óra
47 1 | homlokát. Elvonul.~Akkor aztán, hogy magunkra maradtunk, megint
48 1 | pipázott ott az asztalnál, hogy a nyilatkozás helyett akaratlanul
49 1 | és mint aki fél attól, hogy sebre tapint, aggódva kérdeztem:~-
50 1 | egymást?~- Dehogynem.~- Vagy hogy ő nem szeret úgy, mint akkor?~-
51 1 | akkor?~- Még jobban.~- Vagy hogy te nem?...~- Én is csakúgy.
52 1 | énnekem színházba járnom, hogy drámai jeleneteket lássak.
53 1 | olyan vihar kavarodik elő, hogy majd a világot rázza ki
54 1 | sarkából.~A manó tudta, hogy közénk is gurul olyan kis
55 1 | megismertelek...~- Micsoda?~- Az, hogy én vagyok-e a szívedben
56 1 | szívedben az első?~- Hát persze, hogy te vagy - feleltem megölelgetve,
57 1 | megcsókolgatva -, persze hogy te vagy.~A szemembe nézett,
58 1 | nyugtalanított az a gondolat, hogy a te szíved is olyan, mint
59 1 | Meghaltam volna inkább, mintsem hogy olyan férfi legyen az életem
60 1 | fényképet nagy hüledezve, hogy melyik?~Hát egy primadonnának
61 1 | forintot adtam a borbélynak, hogy sikkassza el nekem azt a
62 1 | fényképet.~No, ritka szerencse, hogy épp ezt találta meg! - gondoltam.
63 1 | találta meg! - gondoltam. De hogy került ki ez az egy is az
64 1 | Besenyey fiúnak megtetszett. Hogy épp egy ajánlott levelet
65 1 | zokogott.~- Nem hittem, Jolán, hogy ennyire igazságtalan gondolkodású
66 1 | Az öcsém hozta. Tudod, hogy a katonatisztek feje primadonnákkal
67 1 | van tele.~Aztán elmondtam, hogy a képet a pajtásaim forgatták.~-
68 1 | könnyein át mohón olvasta, hogy a mucus alá csakugyan férfinév
69 1 | volt, de mikor megmondtam, hogy Besenyey Sándor, egyszerre
70 1 | Sándor, egyszerre látta, hogy csakugyan az.~Igen röstelkedett.
71 1 | csókolta, úgy könyörgött, hogy bocsássak meg neki.~Ideje -
72 1 | neki.~Ideje - gondoltam -, hogy a többi fényképet a pokol
73 1 | Évről évre halasztottam, hogy egyszer majd elrendezek
74 1 | mikor olyan napom volt, hogy ráértem volna, minden más
75 1 | is hevertek ott. Tudod, hogy írtam olykor. Minden év
76 1 | Minden év végén eltökéltem, hogy felírom minden napomnak
77 1 | rá. Azt sem mondhattam, hogy bezárom a két ajtót. Gyanút
78 1 | hátha belép, és megnézi, hogy van-e fa a tűzön? A hidegről
79 1 | meggyorsítva. - Valamit mondok.~És hogy hozzám ért, megcsókolt:~-
80 1 | lehullt a válláról. Láttam, hogy elájul. Meg kellett kapnom.
81 1 | Akkor aztán úgy elájult, hogy föl kellett fognom: be kellett
82 1 | megvetőn nézett a szemembe, hogy majd elsüllyedtem.~Aztán
83 1 | a hodályban a szalmára, hogy talán a járás fokozza a
84 1 | mennem. Aggodalom fogott el, hogy Jolán elhagyott, vagy talán
85 1 | milyen bolond is voltam, hogy meg nem mutattam neki előre
86 1 | kellett volna mondanom, hogy a te gyűjteményed.~A lámpás
87 1 | azért csak beszélj: érdekel, hogy hová csavarod el.~- Hová
88 1 | Azalatt megtudhattad volna, hogy ezek a fényképek az Aladár
89 1 | adni, mert attól tartottam, hogy téged nyugtalanítani fognak,
90 1 | nyugtalanítani fognak, és hogy megismétlődik az a kínos
91 1 | nevet, de készen voltam, hogy belemagyarázom.~És hogy
92 1 | hogy belemagyarázom.~És hogy még tetézzem a vakmerőségemet,
93 1 | vált.~Mégis szurkoltam, hogy egyszer csak rólam álmodik
94 1 | akkor annyira vigyáztam, hogy az íróasztalom kulcsát is
95 1 | takarékpénztárba. Mármost azon aggódik, hogy ellopják. Add csak ide a
96 1 | elvesztettem.~Láttam az orrán, hogy mindjárt az első szavamra
97 1 | Most jut eszembe, angyalom, hogy a felsőkabátomban van.~Kimegy.
98 1 | a tükröt! Éppen úgy áll, hogy az előszobából rám lehetett
99 1 | ijedtemben. Látott-e vajon, hogy négykézláb galoppoztam a
100 1 | Vagy csak akkor látott meg, hogy fölegyenesültem?~Mármost
101 1 | lehelő hangon.~- Meglepett, hogy te a tükörből nézel. Azt
102 1 | Azt véltem hirtelenében, hogy idegen nő.~Leült.~Hallgatott.~
103 1 | mint a malom.~Már bizonyos, hogy a díványig nem látott, de
104 1 | mindig ott ülünk. Azt várom, hogy kifordul, és visszalopom
105 1 | látott? Vagy azon gyanakszik, hogy nálam van a kulcs?~S megint
106 1 | Gondoltam, hadd győződjön meg, hogy nincs nálam.~Jolán azonban
107 1 | Ilyen korán?~- Lehet, hogy ilyen korán. Fontos ügyeket
108 1 | Fölkelt. Utánafüleltem, hogy kimegy-e az előszobából
109 1 | az villanik az eszembe, hogy Jolán belép, és így fog
110 1 | lelkem. Most jutott eszembe, hogy nem mára ígérkeztek, hanem
111 1 | micsoda gyerekes szokás, hogy érzelmi sorokat is írtam
112 1 | kel, és kiviszi a ruhámat, hogy kiporoltassa?~Megint fölkeltem.
113 1 | kiáltom meg a Juli cselédnek, hogy küldjék utánam a reggelit.~
114 2 | ki a tanár. - Lehetetlen, hogy valami történeted ne volna.
115 2 | bolondítani a józanságomból. Talán hogy sanyarú idők jártak rám,
116 2 | korban voltam? Vagy talán hogy kálvinista vagyok, és így
117 2 | végzetes oka volt annak, hogy nem házasodtam meg.~Én akkor
118 2 | katolikus öspörösnek a házában.~Hogy hogy kerültem én kálvinista
119 2 | öspörösnek a házában.~Hogy hogy kerültem én kálvinista létemre
120 2 | szívesen emlékezem. Elég annyi, hogy meghalt az apám, aki megyei
121 2 | Jó reggelt, Gáborkám. Hogy aludtál?~- Jól.~Tovább reszelgette
122 2 | Gáborkám, ne úgy köszönj, hogy jó reggelt, hanem így: Dicsértessék
123 2 | préselt kereszt -, meg aztán hogy keresztvetést kellett tanulnom.
124 2 | délután sétára vitt. Láttam, hogy mindenki köszön neki. A
125 2 | lefeküdtem, mégiscsak éreztem, hogy ő nem olyan apám mint az
126 2 | rám, és figyelmeztetett, hogy el ne mulasszam a miatyánkot
127 2 | látszott olyan félelmesnek. Hogy is félhettem annyira tőle,
128 2 | betegekhez is őt hívják, hogy vigasztaljon, és hát a tanítóm
129 2 | meg a sok szentkép, meg hogy lábujjhegyen kellett járni,
130 2 | Dünnyögöm, dúdolgatom anélkül, hogy gondolnék reá. Csak mint
131 2 | oldalt pillantok, látom, hogy ott áll a bátyám elmeredt
132 2 | fagyott meg, s tudj’ az isten, hogy került egy ajtó közé...~
133 2 | megtanítalak én mindjárt hogy kitűl rettegj!~No, hát úgy
134 2 | a gyanú fölébredt benne, hogy színeskedő vagyok. Kihallgatott
135 2 | anyámnak. De gyanakodott, hogy nem írtam-e bele titkon
136 2 | gazember!?~Én csak elképedek, hogy mi lelte.~- Mit mondtál,
137 2 | igazán nem volt kérdés, hogy kitűl rettegnék. Féltem
138 2 | tűztől.~Látom a szemetekből, hogy elítélitek azt az embert.
139 2 | szentül meg volt győződve, hogy aki nem katolikus, nem igazi
140 2 | verés megtanított arra, hogy a nyelvemre és cselekedeteimre
141 2 | gondtalanságnak: gondolkodóvá tett.~S hogy teljes lelki fegyverzettel
142 2 | volt. Olyan nagy pipás, hogy a breviáriumot is mindig
143 2 | Bizonyára azt gondolta, hogy a templomban is füstölve
144 2 | szinte benőtte az arcát úgy, hogy csak a szeme kerülete meg
145 2 | Fánika. De az is megtörtént, hogy Fánika csak maga üldögélt
146 2 | az volt rám a végzetes, hogy Fánika néha maga üldögélt
147 2 | épp a halványsága okozta, hogy a szeme meg a haja is feketébbnek
148 2 | megszoktam azt a búskedvűségét, hogy szinte meglepett, mikor
149 2 | üveges boltajtón. Látjuk, hogy a pipát leejti. Valahogy
150 2 | kellett mondanom előre, hogy mit veszek rajta. Az első
151 2 | szótlanul.~Egy téli délután, hogy megint szivart vettem, egy
152 2 | tértem haza.~Alig vártam, hogy megint egyedül találjam
153 2 | már az arcára, és vártam, hogy beszél velem.~Összebarátkoztunk.~-
154 2 | Maga azt hitte, Gabi, hogy tanulókönyv ez?~S felholdazta
155 2 | leány mulatott azon is, hogy ráfintorítottam a könyvre.~-
156 2 | volna megvárni, míg elmegy, hogy halljak valamit a grófokról.
157 2 | grófokat: arra gondoltam, hogy megszid a bátyám, ha kések.
158 2 | mindig azon reménykedtem, hogy egyszer a cukrosüvegekből
159 2 | nem nézett ő soha. Igaz, hogy magasan is volt az a polc.
160 2 | a polc. De az is lehet, hogy nem akarta rám tékozolni
161 2 | elképzelhetetlen valami volt, hogy kérjek. Még otthon az apám
162 2 | otthon az apám megszoktatott, hogy soha ne kérjek a házon kívül
163 2 | Azokban a napokban történt, hogy két iskolás leányka állott
164 2 | végre is abban egyezett meg, hogy mind a kettőt megfelezik.~
165 2 | öt szivart. Holnap lehet hogy vendég vetődik ide, és a
166 2 | elvehetne engem feleségül.~S hogy erre meglepődve bámultam
167 2 | kapargattam.~- Ne gondolja ám, hogy rosszul jár velem - fonta
168 2 | vehetem?~Akkor hát bizonyos, hogy enyim lesz a bolt is. És
169 2 | sok idő telik, s kérdés, hogy a cukorból marad-e akkorra?
170 2 | Olyan nagy kincsnek éreztem, hogy nem akartam futtomban megenni.
171 2 | Majd otthon, félrehúzódva, hogy a legkisebb morzsikájának
172 2 | Tűnődtem, hogyan egyem meg, hogy mentül tovább tartson. Aprókat
173 2 | Vagy két részre osztva, hogy reggelre is maradjon?~Közben
174 2 | egészet. Azt fogja vélni, hogy uzsonnázok.~De hát először
175 2 | érek, elrökönyödve látom, hogy már be van csukva. Még az
176 2 | pillanatban készen arra, hogy ha valaki más van ott, elnyargalok.~
177 2 | gomolyog ki. Száll lefelé, hogy szinte végigsétál a másik
178 2 | attól is kell tartanom, hogy meglep valaki. Ha rám bukkannak,
179 2 | felelek.~Visszapillantok, hogy hova rejtőzhetnék. Nincs
180 2 | csapott volna belém.~Mármost hogy megyek ki?~Semmi baj se
181 2 | történik, ha előlépek, s kérem, hogy eresszen ki. Mondhattam
182 2 | eresszen ki. Mondhattam volna, hogy azt jöttem kérdezni, nyitva
183 2 | aggodalom foglalkoztatott, hogy kivallat, megvatat. Hát
184 2 | most már várnom? Biztos, hogy elkések a feltámadásról!
185 2 | mikor már biztos abban, hogy elveszi valaki.~Az öregnek
186 2 | gyújtott másikat, s láttam, hogy bemegy a boltba.~No, ha
187 2 | pinceajtóig.~Hová húzódjak, hogy meg ne lássanak? Meg hogy
188 2 | hogy meg ne lássanak? Meg hogy én mégis belássak a konyhába?
189 2 | annyira is észre tértem, hogy sírni bírtam.~Ott pityogtam,
190 2 | mandula! És az a leány, hogy megcsalt!... Bizonyára tudta,
191 2 | megcsalt!... Bizonyára tudta, hogy rossz a mandula!...~Egyszer
192 2 | töprengés után ráeszűdtem, hogy zörgetnem kell. Rugdosni
193 2 | rémület!~Lenyúlok, tapogatok, hogy mi az. Valami káposztaféle.
194 2 | még azt mondják a tudósok, hogy az embernek nincs fogalma
195 2 | a pincéből. Megértettem, hogy az eső esik. Valahol beesik
196 2 | Csak annyit mondok még, hogy én is voltam aztán fiatal
197 2 | később is megtörtént velem, hogy egy-egy eleven divatlapfigura
198 2 | arra került volna a sor, hogy holmi komoly szándékokról
199 3 | már vőlegény is voltam. És hogy ma nem vagyok férj és egy
200 3 | szépítő szappant, s tudtam, hogy a tündérruhákat is köznapi
201 3 | Útközben gondoltam rá, hogy nekem is ki van téve a lépvessző.
202 3 | Egy rendező megszólít, hogy óhajtok-e táncolni. A következő
203 3 | Eleinte azt gondoltam, hogy nem is fővárosi leány. A
204 3 | felén, mintha attól tartana, hogy a nyaka bal felől összehúzódik.
205 3 | négyes alatt már éreztem, hogy Viki mellém van jegyezve
206 3 | vett el, akiről kitudódott, hogy a szívének vannak már történetei.
207 3 | kocsihoz, illett megkérdeznem, hogy hol laknak.~Ha nem akarta
208 3 | laknak.~Ha nem akarta volna, hogy meglátogassam, azt felelte
209 3 | ennyire szép, hogyan van, hogy nem vette el eddig senki?~
210 3 | s azonnal konstatáltam, hogy a fotelnek az egyik rugója
211 3 | álmodozó szemére. Lehetetlen, hogy ez is olyan rókamájú, mint
212 3 | az a családi történetük, hogy katonai család. Az ura csak
213 3 | csakhamar beleszövődött az is, hogy Viki már sokszor férjhez
214 3 | leány maradok. Van annyink, hogy szegényen, de tisztességesen
215 3 | várnom: csakhamar kiderült, hogy valóban én vagyok az igazi.~
216 3 | s én magam ajánlottam, hogy amíg él, ne váljon meg tőle.~
217 3 | tőle.~Őszintén megvallom, hogy nem a pénztől idegenkedtem,
218 3 | meghozta azt a rossz szokását, hogy nem kapart az ajtón, mint
219 3 | példázgatolódzott a bátyám, hogy ő csak a Terkáját vette
220 3 | asszonyoktól pláne irtózom. Hogy engem folyton bölcs mondásokkal
221 3 | mondásokkal igazgassanak! Hogy nekem emlegessék a katonai
222 3 | hallgatásukban érezzem, hogy az én apám és öregapám csak
223 3 | pincsink.~Ebből megértettem, hogy a mamát ő is szállítja majd,
224 3 | kereken megmondtam Vikinek, hogy én csak őt magát óhajtom
225 3 | Bizonyos voltam abban, hogy Vikit nem vesztem el. Jó
226 3 | bizonyára tapasztalta már, hogy anyás feleséget venni nem
227 3 | Nehéz volt megállanom, hogy három napig ne lássam, de
228 3 | akkor. Bizony már nem tudom, hogy a török-orosz háború-e,
229 3 | valami érdekes. Elég annyi, hogy a hírlapok kedvéért ott
230 3 | Röstelkedéssel vallom meg, hogy nemigen sajnáltam az öregasszonyt,
231 3 | titokban hálistenkedtem, hogy a házasságom csomóját maga
232 3 | meg. Vikit sajnáltam én, hogy szenved, és nincs senki,
233 3 | vigasztalja.~S arra is gondoltam, hogy Vikivel most már megesküdhetek,
234 3 | a Náni leány. - Mondtuk, hogy ne lépjen ki a házból.~-
235 3 | Nyöszörgött. Biztos volt, hogy nem él éjfélig se. A hivatalomba
236 3 | értesítést az igazgatómnak, hogy családi gyász miatt nem
237 3 | Harmadnap azt mondta az orvos, hogy nem is fog meghalni.~Viki
238 3 | annyira együttéreztem velük, hogy én is örültem.~- Velünk
239 3 | lehetett arra gondolni, hogy egy nyomorék asszonyt magára
240 3 | mikor már annyira volt, hogy fölkelhetett, s az én karom
241 3 | járhatott is.~- Mondtam, ugye, hogy a jó isten mindent eligazít -
242 3 | rebegte. - Hálát érzek iránta, hogy ért az a szerencsétlenség.~
243 3 | Ebben ismertelek meg, fiam, hogy milyen nemes szív vagy.
244 3 | szív vagy. Jól mondta Viki, hogy te vagy az igazi. Illesz
245 3 | Magával vitt egyet-mást, hogy majd az iskolában költi
246 3 | költi el. S kitudódott, hogy egy szegény leánytársát
247 3 | baj, akkor ismered meg.~S hogy Viki a vállát karolva ült
248 3 | azt tanácsolta az orvos, hogy menjen az öregasszony valahova
249 3 | nyaka is úgy megjavult, hogy nem húzogatta többé.~A fürdőkeresés
250 3 | belement a vízbe, azt vártam, hogy a Balaton kicsap a medréből.~
251 3 | A molnár azért építette, hogy öregségére abban nyugodja
252 3 | élet fáradalmait. Persze hogy bérlője találkozott, szívesen
253 3 | Az ajtaja olyan alacsony, hogy az első napon kétszer beleütöttem
254 3 | Balaton-vidékiek ma is azt tartják, hogy minek a kút, mikor ott a
255 3 | homokkal.~Mégis azt mondhatom, hogy az volt az életem legboldogabb
256 3 | asztalkendőn - betettük a pincébe, hogy hideg legyen.~És hát fürödtünk
257 3 | csak épp a kutya hiányzott, hogy ráültessük.~De nagy gyönyörűségünk
258 3 | volt a fürdés. Volt úgy, hogy messzecskén beúsztam.~Viki
259 3 | le-lebuktam, rémítgettem, hogy elnyelt a Balaton.~Aztán,
260 3 | sétál!~Csak azt sajnáltuk, hogy tíznél tovább nem időzhettünk
261 3 | de a rendhez tartozott, hogy legyen egy palack víz is
262 3 | annyi volt a mondanivalónk, hogy sose jutottunk a végére.~
263 3 | Könyörögtünk a mamának, hogy csak ezen az egy estén ne
264 3 | tölthetek Siófokon, aztán lehet, hogy az a másnapi est esős lesz
265 3 | is adtam egypár hatost, hogy szívesen virrasszon. Így
266 3 | a világon - feleltem -, hogy a hold is megcsodálja.~Aztán
267 3 | Aztán arról beszéltünk, hogy olyan boldog házaspár nem
268 3 | mély érzéssel volt mondva, hogy a szavai szinte leolvadtak
269 3 | vetődik az udvarra. Kéri, hogy hadd vessen szerencsét.~
270 3 | jóságában megengedi neki, hogy kártyát vessen.~- Hadd vessen
271 3 | Ugyan... Csak nem gondolja, hogy én ebből csak egy szót is
272 3 | krajcár; közben elmondja, hogy a tekintetes kisasszonynak
273 3 | erősen áll mellette egy szív, hogy az, mint a kártyából világosan
274 3 | Úgy vesse a kártyát, hogy az se válasszon el.~Veti
275 3 | bennünket! No, de ilyet, hogy aki holnap hamarabb iszik...
276 3 | csillagok annyira világítottak, hogy megint csak kikívánkoztunk.~-
277 3 | akartok.~És akkor beszélte el, hogy Náni az előző estén valami
278 3 | édesem!~- Sose szoktam. De hogy ne legyen aggodalma... Hozzon
279 3 | Biztosítlak - mondottam -, hogy reggelre nem fog belőle
280 3 | Össze-összecsókolództunk, hogy no, most már jójcakát, de
281 3 | ijesztem tréfásan. - Biztos, hogy meghal!~Viki is nevette.~-
282 3 | Fekszek.~De igen búsított, hogy másnap utaznom kell. Vikiék
283 3 | lehetett arra gondolnom, hogy vasárnaponkint lelátogatok
284 3 | lelátogatok Siófokra. Hát hogy én három hétig ne lássam
285 3 | fogsz te gondolni arra, hogy lelátogass Siófokra! S Vikit
286 3 | elképedéssel állok és tűnődök, hogy még hol keressem, abban
287 3 | lámpásomat, de akkor látom, hogy félméteres fekete oszlopban
288 3 | éjfélt.~De most már ideje, hogy ágyba térjek. Inkább nyitva
289 3 | csikorgás. Alig ismerem meg, hogy a konyhaajtó zára nyikorog.
290 3 | Olvastam, hogy április vége táján jéghegyek
291 4 | Szívesen kijelentem, hogy én fizetem a pezsgőt. Mert
292 4 | beszéltem. Olyan leány volt, hogy csak profanizálnám az emlékét,
293 4 | lelkemet az a gondolat, hogy talán én voltam az oka a
294 4 | micsoda fergetegben. És hogy a gyilkosát mért ítélték
295 4 | mondok talán egyet-mást róla, hogy lássátok, mennyire fölötte
296 4 | májusban beszélt a szülőimmel, hogy küldjenek el nyárra valahova
297 4 | tanakodás után arra gondoltak, hogy fiatal vagyok még: bajos
298 4 | bocsátaniuk. Eszükbe jutott, hogy az anyámnak egy közeli rokona
299 4 | elküldték neki. A vége az volt, hogy Péter-Pálkor, mindjárt az
300 4 | vonatra tettek.~Éjjel utaztam, hogy a nap heve ne bágyasszon.~
301 4 | bágyasszon.~Így történt, hogy reggel szálltam ki a mezei
302 4 | bükkfa is állt ott. Lehet, hogy még előbb erdős volt az
303 4 | az?~Vállat vont:~- Lehet, hogy az.~Furcsálltam a beszédét.
304 4 | vont.~- Hát úgy is híjják, hogy kisasszony.~- De parasztleány?~-
305 4 | és lexikonban nézik meg, hogy a lucernát mikor jó kaszálni.~
306 4 | bennünket szóval. Elmondta, hogy merre ragadta a szürke,
307 4 | bátyám a makrára, és kérdezi, hogy fáradt vagyok-e az úttól.~-
308 4 | lóra.~Restelltem mondani, hogy sose ültem lovon. De gondoltam,
309 4 | Istenem?!~Hát az lett a vége, hogy egyszer csak a ló nagyot
310 4 | öreg holló végre megmozdul, hogy fölemeljen. De én fölkeltem
311 4 | magamtól.~Akkor láttam, hogy a hodály mögött vagyok,
312 4 | Atteremtéssit, hát mér nem mondtad, hogy nem tudsz lovagolni?~Aztán
313 4 | nagyjából. Nem mondhatnám, hogy nagy kedvvel. Pihenni küldtek
314 4 | mintha azt mondta volna, hogy tíz.~- Hát ti ilyen korán
315 4 | Már öt óra.~Megértettem, hogy itt ötkor van reggel.~Eszembe
316 4 | reggel.~Eszembe jutott, hogy a bátyám azt mondta: Nézz
317 4 | valamivel. Nem is nézem, hogy micsoda, csak dugom a zsebembe.
318 4 | dugom a zsebembe. Sietek, hogy mindjárt az első nap kitessék
319 4 | Sietek.~Útközben nézem meg, hogy mit szokott reggelizni a
320 4 | eldobni. De hátha megismerik, hogy a bátyám kamarájából való?
321 4 | képű juhászleány?~Azóta, hogy megláttam, mindig az forgott
322 4 | odaérek. Azt fogom mondani, hogy elvétettem az utat.~S lekanyarodtam
323 4 | hogyan herseg a kasza, hogy dől a gabona, hogyan szedik
324 4 | némán, pihenés nélkül - hogy neki is jusson a világ kenyeréből.~
325 4 | helyet is mondott a bátyám, hogy délig bejárjam. Nem tetszett
326 4 | Azzal töltsem-e a nyarat, hogy ezeken a tüzes napokon ide-oda
327 4 | lézengjek délig?~S eltökéltem, hogy írok haza: jobb otthon a
328 4 | megkérdeztem is délben a bátyámat, hogy merre van a postaépület. -
329 4 | Levelet küldenék haza, hogy baj nélkül megérkeztem.~
330 4 | fején, barna kendő.~Aztán, hogy még közelebb mentem, láttam,
331 4 | közelebb mentem, láttam, hogy valami igen kicsi kis tömzsök
332 4 | kis tömzsök asszony, és hogy a két keze valami különösen
333 4 | rajzoltam: akkor látom, hogy a cselédföldeken járok,
334 4 | nyájra pillantok, látom, hogy nem a tömzsök asszony áll
335 4 | Dehogy megyek el anélkül, hogy legalább egyszer ne beszéljek
336 4 | kiérek az árnyékból, látom, hogy nem is egy leány áll a juhok
337 4 | szűkös. Lehet különben, hogy jó ruhában se mentem volna
338 4 | Közelebb-közelebb... Már bizonyos, hogy nincs ott más, csak a három
339 4 | között.~Meglepődéssel látom, hogy felém tartanak. Újra leülök
340 4 | Mikor elém érkeznek, látom, hogy két időske, fekete hajú
341 4 | Mégiscsak kisasszony! De hogy őrizhet kisasszony juhokat?~
342 4 | közben úgy elpirosodott, hogy még a homloka is megszínesült.~
343 4 | megszínesült.~Akkor láttam, hogy nem kalap van a fején, hanem
344 4 | fűzte őket.~Le is vette, hogy közelebb érkeztem, s rátűzte
345 4 | is a ruhája miatt, hanem hogy a haja fel volt csavarva
346 4 | Mindjárt eszmélkedtem, hogy hibáztam: a nyakán az a
347 4 | magát, és valaki azt mondta, hogy maga kisasszony. Olyanforma
348 4 | nyelvem. Bocsásson meg. Látom, hogy nem szereti.~S hogy még
349 4 | Látom, hogy nem szereti.~S hogy még mindig nem felelt, folytattam:~-
350 4 | igen szomjas vagyok. És hogy magát megláttam, Erzsike,
351 4 | Erzsike, arra gondoltam, hogy magától kérhetek vizet.~
352 4 | különös! - mondottam. - Hogy szereti magát...~- Kései
353 4 | kellett volna kérdeznem, hogy mit nézegettek a zsidólányokkal.~
354 4 | A térgyére adtam neki, hogy dörgölje vele, ő meg megitta.
355 4 | csapott az öklivel a képembe, hogy mingyán kiesett két fogam.
356 4 | krajcár nélkül. Csak éppen hogy a fiamat fölnevelhettem
357 4 | szentelt pálinka tetszenék...~S hogy erre tagadón intettem, kihozott
358 4 | Poharat is kérek.~- Ej-ej, hogy nem gondoltam rá. Persze-persze...~
359 4 | tetszett vele?~- Lehet, hogy beszéltem is.~- Jaj, ha
360 4 | is.~- Jaj, ha tudta vóna, hogy ide tetszik jönni, bizonyosan
361 4 | szóáradattal magyarázta el, hogy a fia már három éve katona,
362 4 | már három éve katona, és hogy az lesz a juhász, mihelyt
363 4 | meg. Csak annyit tudok, hogy a bűnjelek közé be volt
364 4 | fényképemre azt mondta, hogy az ő albumából való, és
365 4 | az ő albumából való, és hogy bizonyára titkon vette ki
366 4 | Végre is azt eszeltem ki, hogy tőle is újból vizet kérek,
367 4 | rohant. Eszembe jutott, hogy a szalonna még mindig a
368 4 | azon lyukat. Megértettem, hogy azon a lyukon át kell valahogy
369 4 | még egy tudós se gondolt, hogy a tizenhét éves leánynak
370 4 | botjára. Látszott az arcán, hogy örül a szavamnak.~És bizalmasra
371 4 | mosolyogva magyarázta el, hogy vásznat, gyolcsot, mit szokott
372 4 | Aztán annyiszor próbáltam, hogy utoljára levelet se kellett
373 4 | Milyen értelmes leány! Hogy illik a nyakára az a kék
374 4 | üveggyöngyfüzér! S hogyan van, hogy annyira tiszta az inge,
375 4 | selyemrongyból való. Csak próbáltam, hogy az ibolya szép-e, ha kivarrják.
376 4 | tetszett.~A nyelvemen volt, hogy megkérdezem: mi van a tarisznyácskában?
377 4 | beszélnék, aki arra van átkozva, hogy juhokat őrizzen, és csak
378 4 | csak a szeméről látszik, hogy királyleány.~Elővettem a
379 4 | szekérről eszembe jutott, hogy a bátyám a Horog dűlőre
380 4 | meg...~Láttam az arcán, hogy még valamit akar mondani.
381 4 | Miért mondta az a lány, hogy ne menjek többé oda?~A Horog
382 4 | kötényébe. Látszott rajta, hogy nem akarja hallani a további
383 4 | mondotta a néném -, igaz, hogy ott várt rád ez a Rozi leány?~-
384 4 | cseréltek. Nem is tudom, hogy kártyára tette-e a kanász
385 4 | intézték el. Elég annyi, hogy a két ember asszonyt cserélt.
386 4 | gondoltam. Mért mondta, hogy ne menjek oda többé? Kérlelőn
387 4 | udvaron, és senki se látná, hogy a leánnyal beszélek. Mondanék
388 4 | aztán meg azt gondoltam, hogy legjobb lesz, ha a tömzsök
389 4 | asszonnyal beszélek. Lássák, hogy arra van dolgom, járatom,
390 4 | Isten hozta. Tudtam, hogy nem tetszik elmenni a szegény
391 4 | után.~Bosszankodtam persze, hogy mért mondtam magamat szomjasnak!~-
392 4 | korsaját is: nem szükséges, hogy elhagyjam.~S jön, jön a
393 4 | A leányra tekintettem, hogy bosszankodik-e, amiért megint
394 4 | Ötletképpen mondtam, csak hogy valamit mondjak.~A két nő
395 4 | nézett rám. Látszott rajtuk, hogy egyszerre elhitték.~- Ugyanúgy-e?~-
396 4 | Iszen csak tudta volna, hogy itt az úrfi!... Harisnyát
397 4 | Mert egyszerre megértettem, hogy az a Dani, az asszonynak
398 4 | asszonynak a katona fia, és hogy az a Dani jogosítva van
399 4 | jogosítva van már arra, hogy az Örzse öltözködésére ítéleteket
400 4 | ítéleteket mondjon.~Értettem, hogy az asszonynak vissza kell
401 4 | kell térnie a házba, és hogy nem akar otthagyni a leánnyal.~
402 4 | órámat, és azt mondtam, hogy sajnálom, de mégse megyek
403 4 | fasornak.~Tehát ezért mondta, hogy ne menjek többé hozzá! És
404 4 | igazgatja az asztalra.~De hogy kiöltözött! Pántlikás haj,
405 4 | Rámmosolyodik, szomorún, finomkán.~- Hogy kerülsz ide?~Már akkor könnyebb
406 4 | állogassatok!~Sose véltem, hogy olyan mulatságosak a vasárnapi
407 4 | értesültem, azért is jöttek át, hogy egy pesti fiatalemberrel
408 4 | pillantásra látták rajtam, hogy én még csak könyves diák
409 4 | azonban nem telik bele, érzem, hogy a fejem dagad, nehezül.
410 4 | lett volna hetykélkedni, hogy nincs bajom, de már voltak
411 4 | telt belé, már éreztem is, hogy fölkelhetek.~Vagy öt percet
412 4 | légy nem erőszakoskodik, hogy a kezem szárán engedjem
413 4 | Bizonyosan azért küldték, hogy nézzen meg.~De annyira ellustított
414 4 | ellustított a debrői kábultság, hogy a szememet is röstelltem
415 4 | rágyönyörködő szemmel -, csak éppen hogy nem szoktam tekézni, megszédültem.
416 4 | Egyszerre megértettem, hogy mit tudakol az a leány.~-
417 4 | inkább elmered a szeme.~- Hogy híjják?~- Ne zaklass most.
418 4 | Ne zaklass most. Látod, hogy beteg vagyok.~- Hogy híjják?
419 4 | Látod, hogy beteg vagyok.~- Hogy híjják? Az Istenre kérem:
420 4 | Istenre kérem: mondja meg, hogy híjják?~- Mért érdekel az
421 4 | nem?~- Mert azt akarom, hogy beszélhessek veled, láthassalak.
422 4 | borítva felhővel.~Aggódtam, hogy délután is esni fog. Nem
423 4 | is esni fog. Nem tudtam, hogy esős időben legeltetik-e
424 4 | délelőtt azon forgott az elmém, hogy tódítsam-e a hazugságot,
425 4 | rendje. Még az is meglehet, hogy elhagyja a házat: útnak
426 4 | adna egy jó gondolatot, hogy az igazat is megmondhatnám,
427 4 | mondotta. - Itt kell maradnom, hogy láthassam az utat.~- Hát
428 4 | Halkan felelt.~- Minek?~- Hogy jobban láthassalak.~- Láthat.~
429 4 | Sóhajtottam.~- Te, Örzsike, igaz, hogy te már le vagy kötve? Annak
430 4 | Oly esdeklőn nézett rám, hogy ha szikla lettem volna akkor
431 4 | csak azért se mondom meg, hogy kérj.~Hallgattunk. Mintha
432 4 | arra hallgatództunk volna, hogy halljuk egymásnak a szíve
433 4 | előbb te igaz lelkedre, hogy...~- Mit...~- Szíved szerint
434 4 | ezt olyan hangon mondta, hogy benne volt: Fáj!~- Hát jó,
435 4 | vándorlegény. Könyörögtem neki, hogy este vagy éjjel találkozzunk.~-
436 4 | kacér, csak annyit értett, hogy valami rosszat mondtam.~
437 4 | mint te vagy, csak épp hogy cifrák, te meg olyan vagy,
438 4 | kérdésre feleljen.~- Mondom, hogy tündéri. Nem úri, se nem
439 4 | hajójába - mondogattam én -, hogy maradt volna minden krumpli
440 4 | gondoltam. - Hátha?~És hogy az unalom ellen is biztosítsam
441 4 | örömmel újságoltam nekik, hogy a víz vékonyabban csurog
442 4 | másnap a beszédet. - Tudod-e, hogy itt ácsorogtam másfél órát
443 4 | virágboa.~Látszott rajta, hogy kedves neki a rágyönyörködésem.
444 4 | segített letisztogatni.~S hogy olyan közel volt hozzám,
445 4 | komolyan nézett reám!~Aztán hogy látta a megszeppenésemet,
446 4 | van nálad? - mondottam, hogy új fonalat fűzhessek a beszélgetésbe.~-
447 4 | Rozál néném el akarta venni, hogy a tűzbe dobja, mert semmit
448 4 | elején. Körülpillantott, hogy magunkra vagyunk-e, s lejött
449 4 | figyelmezett. - Hát ez az...~Aztán hogy tovább keresett, a fejünk
450 4 | szemmel kereste a szavakat, hogy nem ügyelt rám. Aztán az
451 4 | röstelkedéssel nézett rám.~- Ó!~S hogy én káprázó szemmel és égő
452 4 | előtte, ismét megvonaglott.~- Hogy merte ezt cselekedni?!~-
453 4 | Néha... néha... Tudja-e, hogy ült is már? Hét hónapot
454 4 | hónapot ült se. Sajnállak, hogy annyira félsz tőle.~A szeme
455 4 | fenyegetgetett is, anélkül azonban, hogy rám nézett volna. A szeme
456 4 | Jókai! Mennyire áldottam, hogy annyi latin és görög szót
457 4 | következő napon történt, hogy délelőtt is arra mentem.
458 4 | szokott. (Ó, a rút, vén holló! Hogy mer úgy könyökölni ő is!?)~
459 4 | ostobaság - gondoltam -, hogy ide felmászkálok ebben a
460 4 | lesiettem.~Igen elvörösödött, hogy meglátott.~- Ne jöjjön közel! -
461 4 | senki.~A kút mellé állt, hogy a kávától ne lássam a lábát.
462 4 | egy helyen. Akkor tudom, hogy ő jár körülöttem. Olykor
463 4 | meghajlik. Olyankor tudom, hogy ő simogat, vagy éppen megcsókol.~
464 4 | sóhajtott.~- Nekem elég, hogy érzem az anyámat, és hogy
465 4 | hogy érzem az anyámat, és hogy beszél velem olykor.~Még
466 4 | tedd! Nono: ne gondolja, hogy úgy hallom, mint a maga
467 4 | hallom.~- Mit mond?~- Azt, hogy most már menjen, menjen!
468 4 | elbandukoltam a szőlő felé.~Hogy nem hallottam a sulyok kottogását,
469 4 | hold fölkel.~És engedte, hogy hosszan szorítsam a kezét.
470 4 | kárpitján!~Hát még aztán, hogy hazajuthattam: micsoda érdeklődéssel
471 4 | Kimehetek-e vajon úgy, hogy nem ütközök senkibe?~Csend
472 4 | az ablakon és kerten át. Hogy osontam a köpönyegembe húzódva,
473 4 | húzódva, ki a majorból! Hogy siettem, mint a tolvaj,
474 4 | találkozzak! Aztán a legelőn... Hogy rettentem meg, mikor a köpönyegemet
475 4 | Lábam alatt egy reccsenés! Hogy megijeszt! Pedig csak valami
476 4 | Az éjszaka oly csendes, hogy a vonat morgása tizennyolc
477 4 | Eléje mennék, de nem tudom, hogy egyenesen jön-e vagy kerülővel.~
478 4 | pincefal sötétében. Látom, hogy ő is megáll.~A kutya is
479 4 | mellemhez simul, s engedi, hogy az arcát megcsókoljam. De
480 4 | De a szíve annyira dobog, hogy megérzem a ruháján át.~-
481 4 | kijöttem. Később gondoltam meg, hogy helytelen, amit cselekszem,
482 4 | már úgy nevelt bennünket. Hogy aszongya: úgy bánj vele,
483 4 | aszongya: úgy bánj vele, hogy ez lesz a feleséged. Mert
484 4 | feleséged. Mert volt úgy, hogy veszekedtünk, és ő nagyobb
485 4 | meg ríttam.~- Az a kérdés, hogy váltatok el.~Vonakodva felelt:~-
486 4 | a színnel mentem hozzá, hogy arra volt dolgom. Igen örült
487 4 | tömzsök asszony, mikor látta, hogy a koszorút bámulom. - Majd
488 4 | arcomat.~Hiába biztattam, hogy a jövő nyáron újra találkozunk,
489 4 | nyáron újra találkozunk, hogy akkorra elvégzem az iskolámat,
490 4 | kínlódott arra a gondolatra, hogy leányt az fogja ölelni,
491 4 | barbár!~Arra gondoltam, hogy én veszem el. A fővárosban
492 4 | minden mozdulata annyira úri, hogy csak a ruháját kell megváltoztatnia.~
493 4 | név mindegy.~- Mégis hát, hogy halljam egyszer tőled. És
494 4 | nem hallom. Akkor tudom, hogy magát viszi.~És a vállamra
495 4 | éjszakán, mikor megtudod, hogy megérkeztem. Hozok neked
496 4 | is, amit az anyám adott, hogy előre nem látott kiadásra
497 4 | velünk érezne; s aggódtam, hogy esni fog, de nem esett.~
498 4 | együtt voltak...~Aztán, hogy a nyáj lefelé ereszkedett
499 4 | ott áll-e vajon? Érzem, hogy ott áll a sötétségben is.
500 4 | sötétségben is. És néz felém, néz. Hogy épp ezen az estén nem süt
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1819 |