Part

 1 Inc|      villamoslámpások, és a szobát egyszerre vaksötétség borította el.
 2 1  |           ha itt állna, hát érette egyszerre megbocsátanátok az egész
 3 1  |      Nyeregbe, huszár! - gondoltam egyszerre.~Csakhamar meg is ismerkedtünk,
 4 1  |       gondolkodású vagy.~A zokogás egyszerre elszűnt. Az arcát még nem
 5 1  |        persze te ezt nem olvastad.~Egyszerre fölemelte az arcát a zsebkendőről,
 6 1  |  megmondtam, hogy Besenyey Sándor, egyszerre látta, hogy csakugyan az.~
 7 1  |           majd elsüllyedtem.~Aztán egyszerre kiömlött a könny a szeméből -
 8 2  |         oda. Hallja a kiáltásomat. Egyszerre elmérged:~- Mit mondtál,
 9 2  |      ajtóra is. Ha a bátyám kilép, egyszerre bekapom az egészet. Azt
10 3  |        ottani kurta-bálba.~A leány egyszerre leütött a szépségével.~Pedig
11 3  |       Azokból is van. Bizony...~És egyszerre röstelkedve nézett reám,
12 3  |            évvel fiatalabb vagyok, egyszerre magamhoz ölelem, és azt
13 3  |            az utcára nézett.~Aztán egyszerre megmozdul, s nagy lobogva
14 4  |        ruhában se mentem volna oda egyszerre három ismeretlen leány közé.~
15 4  |           Elmosolyodott. S az arca egyszerre bűvös szépségűvé vált attól
16 4  |              Tessék, Puli.~A kutya egyszerre ráugrott. Gyanakodva nézte,
17 4  |           úrileány volna.~Az arcát egyszerre láng futotta át. A szeme
18 4  |    rúgtatott, de mikor hozzám ért, egyszerre abbahagyta az ugatást. Megállt,
19 4  |         rám. Látszott rajtuk, hogy egyszerre elhitték.~- Ugyanúgy-e?~-
20 4  |      eldobtam a cigarettámat.~Mert egyszerre megértettem, hogy az a Dani,
21 4  |            elásva a Dárius kincse?~Egyszerre megértettem, hogy mit tudakol
22 4  |       végtelenség tükörébe néznék.~Egyszerre megrándult. A nyájra pillantott.
23 4  |            A szeme fénylett.~Aztán egyszerre összerezzent. Megfordult.~-
24 4  |  cselekedni?!~- Véletlenül..~Aztán egyszerre ijedtre vált a szeme. Körülnézett.~-
25 4  |         mintha arra nézne...~Aztán egyszerre elmosolyodott:~- No, ne
26 5  |            Ugyan...~- De hát ezzel egyszerre vége szakad a disputánknak.
27 6  |   dobogásnak indul. A szemem előtt egyszerre kék színűvé változik a világ.
28 6  |            a villámtól sújtott fa, egyszerre és szótlanul.~S követtem
29 6  |            az első fordulóhoz jut, egyszerre értéktelennek, sőt butának
30 6  |       arcom már előbb is égett, de egyszerre mintha tüzes kemence lángjában
31 7  |           volna alkalmaznia.~Aztán egyszerre a szemembe nézett:~- Nem
32 7  |           de abban a korban, mikor egyszerre háromféle grammatikával
33 7  |             ne beszéljünk rólam.~S egyszerre mintha meg akarna rohanni,
34 7  |            telegrafálta meg.~Aztán egyszerre a nyakamba borult, és nevetett:~-
35 7  |        bámulnak rám mind a hárman.~Egyszerre átértettem: miért jöttek.~
36 7  |    gyermekek szeme erre a szavamra egyszerre bizalmassá és meleggé válik.~-
37 7  |          lakott kis nyulacska...~S egyszerre mind a hárman:~Elbomlott
38 7  |     vacsora az asztalon van.~Nekem egyszerre a három gyerek jutott az
39 8  |          anyjáról volna szó. Aztán egyszerre felocsúdott, s más hangon,
40 8  |          én tiszthelyettes voltam.~Egyszerre nagy érdeklődés kelt bennem
41 8  |            gipszben.~Mikor elment, egyszerre visszabágyadtam a gyöngeségembe.
42 8  |        szemén, hogy a gyorsforraló egyszerre felforrant a mellében.~-
43 8  |          is különös volt, hogy úgy egyszerre... Nem készültem rá. Csak
44 8  |           leereszkedően bólintott, egyszerre megfordult az érzésem iránta.~
45 8  |        furcsa volt nekem, hogy úgy egyszerre elroppantottam a régi, szép
46 8  | szerencsémnek ismerhetném...~Aztán egyszerre elsápadt. Aggodalmasan nézett
47 9  |      csizmája jó lenne?~A pap arca egyszerre földerült.~- Hozd be a csizmádat!~
48 9  |   szerencsét kívánok!~A négy ember egyszerre megáll, mintha a lábát leragasztották
49 9  |            néznek egymásra, mintha egyszerre mind a négynek fogfájása
50 9  |            mind sietve járó.~Aztán egyszerre gyereklárma, valami különös
51 9  |       abban a mezítlábas világban, egyszerre igen érdekelt: milyen arcok
52 9  |           is, de nem értem. Szinte egyszerre beszél mind a kettő. Csiripelnek,
53 9  |            megfesse a színfalakat.~Egyszerre kivilágosodott az utcám.
54 9  |            húgaimat.~- A húgait?~S egyszerre igen érdeklődött a húgaim
55 9  |          láttam akkora szitakötőt. Egyszerre leült előttem egy kiálló,
56 9  |        olyan nagy kérdés.~Az arcuk egyszerre kiderült.~- Nem nagy kérdés?
57 9  |     Föl-alá járt a szobában. Aztán egyszerre megállt, mint aki falba
58 9  |          ott is örvendezett. Aztán egyszerre elhalványult.~- Mármost
59 9  |            nem engednem.~Pedig már egyszerre három helyen is éreztem
60 9  |            nóta se.~- Éppen azért. Egyszerre minden nem lehet egy szerepben.
61 9  |          hevertem már ottan, mikor egyszerre valami bántó szúrást érzek
62 9  |      vesződök a makacs állatkával, egyszerre női hangokat hallok a közelben.~
63 9  |         másik, hol kettő, három is egyszerre. Plü-plü-pIü-pliupliu. S
64 9  |     Journal kritikusa volna!~Aztán egyszerre elhallgatott valamennyi.~
65 9  |           öntene valaki a fejemre.~Egyszerre elém rémlett a vizsgálatoknak
66 9  |            Huszonhárom éves lettem egyszerre. S mintha valaki azt susogta
67 10 |           már házas vagy vőlegény. Egyszerre nagy szimpátiát éreztem
68 10 |           örömlobot vet a virágon.~Egyszerre rám néz. Persze én lesütöm
69 10 |     érkezett. De amint ő belépett, egyszerre olyanná vált a terem, mintha
70 10 |            senkije?~- Ó! - felelte egyszerre piros pünkösdirózsává változottan. -
71 10 |    tenyerébe nézett, aztán rám. És egyszerre elkomolyodott:~- Nincs ebben
72 10 |          színeket! A jövő tavaszon egyszerre nagyot szökken a fizetése.~
73 10 |      inkább elkomolyodott, az arca egyszerre csupa szájjá változott.
74 10 |              Csak egyet kurjantok, egyszerre csend van a házban. Mi jut
75 10 |          Szilansz!~Arra a hullámok egyszerre elsimultak, elcsendesedtek.
76 10 |            ő belépett az ateliébe, egyszerre elmúlt minden bajom. Mintha
77 10 |       elmerüléssel néz a szemembe, egyszerre átbizserdül rajtam az a
78 10 |            nem is egyszer.~S akkor egyszerre heves vágy szállt meg, hogy
79 10 |            Aztán, ahogy ott állok, egyszerre a nyakam köré fonul két
80 11 |           szegfűbokorra. A sírásom egyszerre elszűnt. Óvatosan fogtam
81 11 |            Azonban a mehetsz szóra egyszerre megint Márta jutott az eszembe.~
82 11 |   Visszapillantott a kertbe, aztán egyszerre átkapta a nyakamat: hosszan