Part

 1 Inc|      mindig egy életsors - fűzte tovább a bankigazgató. - Ha csak
 2 1  |        csak kevergetem a kávémat tovább, mintha semmi se történt
 3 1  |       feleli egykedvűen.~S ülünk tovább, mint a két kőoroszlán a
 4 1  |         szívogatva. - Csak aludj tovább. Ne nyugtalankodjál.~- Mit
 5 2  |   Gáborkám. Hogy aludtál?~- Jól.~Tovább reszelgette a körmét, s
 6 2  |        rosszul jár velem - fonta tovább a leány. - Nekem van pénzem
 7 2  |    hogyan egyem meg, hogy mentül tovább tartson. Aprókat harapva?
 8 2  |       ablakig. Lebukok alatta, s tovább... de minden pillanatban
 9 3  | találkozott, szívesen vámolgatta tovább még egypár hónapig a lisztet.~
10 3  |       azt sajnáltuk, hogy tíznél tovább nem időzhettünk künn. Az
11 3  |         a Balaton vizéből, az él tovább.~- Mit mond?~- Az él tovább.~
12 3  |      tovább.~- Mit mond?~- Az él tovább.~S a kártyáit összeszedve
13 3  |       nem maradhattunk ki tíznél tovább.~De az is boldog séta volt.
14 3  |       aztán még ez, még az, csak tovább beszélgettünk. Beszélgettünk
15 4  |       mellé, a nyáj elé.~Mentünk tovább.~Egyszer csak röf-röf, előugrik
16 4  |         A kertben vígan mutattak tovább. Hallottam, hogyan koppanik
17 4  |    megmondjam neki az igazat.~Ha tovább hazudok, megzavarodik annak
18 4  |          Hát ez az...~Aztán hogy tovább keresett, a fejünk összeért.
19 5  |     Időpazarlás lett volna, hogy tovább halogassam.~- No, de hát
20 5  |          óra és 27 perc.~Sétálok tovább, s mosolygom Ágnest. Várja
21 6  |         aztán nyugodtan dolgozok tovább.~S kitekintettem.~Ott ült
22 6  |          hát szemléltem a leányt tovább.~Egyszer aztán látom, hogy
23 6  |          a vér...~Minek aprózzam tovább: február elsején a félévi
24 7  |    szokás rajta csodálkozni.~Ida tovább nézte a képeimet, s egy
25 7  |     nekem fog dolgozni az életem tovább megépítésében.~Néztem, néztem.~
26 7  |     Idának:~- Látja, hogy mindig tovább időzök itt, mint amennyit
27 7  |          nevezze meg - faggatott tovább -, azt, akivel leggyakrabban
28 7  |         hogy nélküle nem élhetek tovább. Csak azt nem értettem,
29 8  |        És hogy olvas! - lobogott tovább Berta. - Jobban, mint én...
30 8  |         A Karthauzit sose bírtam tovább olvasni a negyedik levelénél.
31 8  |      örül a dicséretemnek.~Aztán tovább olvasott.~Csodálkozva éreztem,
32 8  |         a füle mellett.~Olvasott tovább.~Mikor végzett, utána néztem.
33 8  |       szobában.~Olvasott.~Én meg tovább gyönyörködtem az arcában,
34 8  |    bizonyára a férjével marad, s tovább festi Zsolnaynak a szegfűket,
35 9  |    kellemetlen!~A három napernyő tovább vonul. A kunyhó belsejéből
36 9  |   megnyújtott testű kínai.~A pap tovább cseveg:~- Az én lapomat
37 9  |       röstelkedve nézték a képet tovább, de azért olyan érdeklődéssel,
38 9  |      hogy a harkály vígan repült tovább. A pap gerlére és mókusra
39 9  |           villát, a szemem evett tovább: a velem szemben ülő leányon
40 9  |        ki játszik benne? - fűzte tovább a szót a leány.~- Blaháné,
41 9  |        érjen, s együtt haladjunk tovább.~S megszólaltam, közömbös
42 9  |      hangon, fontoskodva beszélt tovább, mintha valami nagy államtitkot
43 9  |  pillangó tapad a virágra. Aztán tovább festettem a szemét.~A szemét...~
44 9  |           Végre, hogy nem szólt, tovább susogtam:~- Érzem, hogy
45 9  |           és szemérmesen babrált tovább a karláncocskán.~- Én nem
46 9  |         Ilka álmodozva csevegett tovább:~- Kiválasztottam egyszer
47 9  |          S lógó fejjel ballagtam tovább.~A pap már várt. Persze,
48 9  |        akácfa kell - fűzte a pap tovább -, vágnak azt is. Aztán
49 9  |      egyre növekvő hévvel lehelt tovább a művészetért.~- De hát
50 9  |       bennem!...~Lehetetlen volt tovább szenvednem.~Fölpattantam
51 9  |    pillant.~S hallgatva sétálunk tovább.~Egy vastag derekú bükkfa
52 9  |     boldog hallgatással sétálunk tovább a füves erdei úton, a lombok
53 9  |   megijedtünk.~Szedtük a virágot tovább.~A kaszáló szélén bőven
54 9  |           és visszafelé keresett tovább.~- De azt nem tudja - susogtam
55 9  |  taligáról, és elképedten ballag tovább a lova mellett.~Tán máig
56 9  |       jobb lett volna nem mennem tovább.~De hát mentem, sétáltam
57 10 |          alatt akart engem a pap tovább neveltetni.~Az apám persze
58 10 |          még virágot is venni...~Tovább mentem.~Uzsonnázni vagy
59 10 |       lehajtott fejjel dolgozott tovább. Magam is elrejteni iparkodtam
60 10 |         az asztalra borulva sírt tovább.~Én csak álltam meredten
61 10 |        neki. Az is vissza. Aztán tovább beszélgettünk magyarul.~-
62 10 |  színlelt egykedvűséggel sétálok tovább a fürdő felé.~Ki lehet az
63 10 |       hát mért ne érdeklődjek én tovább is a miszticizmus iránt?~
64 10 |   lelkemet.~ M. ~Lehetetlen volt tovább nem tanulnom a román nyelvet!~
65 10 |        Jénába, hogy ott tanuljam tovább a teológiát. A keresztapámat
66 11 |         mentem.~S nem tanakodtam tovább. Kértem negyven krajcárt
67 11 |    Fölveszi a pipáját, és szívja tovább.~- Hát hogy jött maga ide,
68 11 |        asszony bosszúsan szidott tovább:~- No, hát mit akarsz? Éhes
69 11 | rendelkezik. Csak zongorát tanul tovább, meg nyelveket.~Aztán meg
70 11 |          borult. A mellemen sírt tovább.~- De hát nem értelek, Márta -
71 11 |         hollók csupán.~Élhetek-e tovább? Mi célja annak, hogy tanuljak,
72 11 |       még, aztán csak a víz visz tovább némán, hidegülten. És visz
73 11 |       kincsem volt: nem lehetett tovább, valami okból nem lehetett.