Part

 1 1 |          bámultam rá.~- De hiszen - mondottam elszoruló mellel - a Tiszába
 2 1 |            aztán a másik.~- Látod - mondottam közéjük ülve -, ez éppolyan
 3 2 |       elmosolyodott:~- Mit nevet? - mondottam. - Hát mi az élet?~- Az
 4 3 |          Három napig nem jövök el - mondottam. - Beszéljék meg, angyalom,
 5 3 |           is gondol.~- No, persze - mondottam mosolyogva.~Viki is nevette:~-
 6 3 |             együtt.~- Biztosítlak - mondottam -, hogy reggelre nem fog
 7 4 |       valami kutya.~- De különös! - mondottam. - Hogy szereti magát...~-
 8 4 |            Bocsásson meg, Erzsike - mondottam. - De abból a kútból nem
 9 4 |      feketéje.~- Maga olyan nekem - mondottam -, mintha csakugyan úrileány
10 4 |           legény után.~- Gyönyörű - mondottam.~S az ökrös szekérről eszembe
11 4 |       arcomra.~- Tudja-e, Erzsike - mondottam kedveskedőn -, igen meglepődtem,
12 4 |     tapasztalataim.~- Negyedórára - mondottam. - Igen erős ez a dohány.~
13 4 |   tarisznyájában.~- Mi van nálad? - mondottam, hogy új fonalat fűzhessek
14 5 |            Tehát huszonharmadikán - mondottam a kezét megcsókolva. - Köszönöm.~
15 5 |              Az ember társas lény - mondottam -, és a férfinak legtermé­
16 7 |           egy jó férjet az Idának - mondottam az öregnek tréfásan. - De
17 7 |       irodámba híva.~- Lehetetlen - mondottam. - Igazán sajnálom. Nem
18 7 |              Mily szép itt az est - mondottam álmodozva. - Szeretném,
19 7 |            kupoláján.~- Valld meg - mondottam nevetve -, te már megint
20 7 |     Mámorosan mentem haza.~- Pali - mondottam az inasomnak - ha Amerikából
21 7 |         inasomat.~- Hát, gyerekek - mondottam újra magamhoz vonva őket -,
22 7 |         képű kölyökre.~- Te, Jenő - mondottam -, kihez jársz te ebbe az
23 7 |         pislogott reám.~- Ne félj - mondottam -, hiszen én csak mulatok
24 7 |       búcsúztak el.~- Ejnye ejnye - mondottam - hát azt a bárónét mégis
25 8 |             Hagyd abba, gyémántom - mondottam egy délelőttön magam is. -
26 8 |             Ezt még egyszer, Ilda - mondottam -, nem figyeltem oda.~S
27 8 |                Hagyjad csak kissé - mondottam. - Nézd, ahogy a napfény
28 8 |           Felfigyelt.~- Propeller - mondottam -, itt a közelben van az
29 8 |         pohárkát melléje.~- Berta - mondottam -, engedje meg, hogy bemutassam
30 8 |          csak mosolygok.~- Örülök - mondottam -, legalább nem lesz unalmas
31 8 |             ide a szivartárcámat? - mondottam. - A füst nem fogja magát
32 8 |            kötés.~- Maga jó lélek - mondottam. - Nem köznapi teremtés,
33 8 |               Beszélgessünk kissé - mondottam. - Feltűnt nekem, hogy tegnap
34 8 |          reám.~- Adja ide a kezét - mondottam. - És ne vegye el olyan
35 8 |            Ilda kezét.~- Olvasson - mondottam sóhajtva. - Ma már, úgy
36 8 |           hangja zenéjében.~- Íme - mondottam magamban -, ez a harmadik
37 9 |             valami csöndes helyre - mondottam az anyámnak -, valami olyan
38 9 |        illeni.~- Csak nadrág kell - mondottam -, hiszen meleg az idő.~
39 9 |        boldogan az erdész.~- Nono - mondottam -, nem fotografálás ez.
40 9 |         ceruzát.~- Tessék pihenni - mondottam a vak modellnek. - Az ilyesmi
41 9 |           Az csakugyan szép lehet - mondottam magam is őszinte elámulással.~-
42 9 |           Mutassa meg a kertjüket - mondottam egy szünetben. - Érdekel,
43 9 |       különös itt ez a nagy csend - mondottam. - Ha este a békák hallgatnának,
44 9 |       megvolt a gondolatom.~- Hát - mondottam -, ezt csak bízzák rám.
45 9 |         tódította a pap.~- No hát - mondottam nyugodtan -, éppen itt a
46 9 |             Kezet rá még egyszer! - mondottam, a kutyát a padlóra bocsátva. -
47 9 |         rögtön kisegíti.~- Furcsa - mondottam végre -, hát ne a színpadot
48 9 |          alhatok.~- Nyugodjon meg - mondottam. - Én akárhányszor láttam
49 9 |         vakar!~- Haza kell mennem - mondottam fölkelve. - Az ajtómat,
50 9 |             kaptam.~- A pénzem... - mondottam a levegőbe pillogva. - Már
51 9 |           nyitva hagyták.~- Sebaj - mondottam kényszerült mosolygással -,
52 9 |  vasárnaphoz.~- Holnap nem festek - mondottam. - Hadd száradjon a festék.~
53 9 |          leszálltam.~- Maradj itt - mondottam a kocsisnak. - Aztán úgy
54 9 |           Jó napot, kisasszonyka! - mondottam még mindig remegő hangon. -
55 9 |             Megrázkódtam:~- Ilka! - mondottam megrendülve. - Maga az,
56 10|             boldog ez a makaróni! - mondottam Zsorzsetnek.~- Miért, möszjő
57 10|            haragszik is, Zsorzset - mondottam én is kigyulladt arccal -,
58 10|            engedett:~- Csodálatos - mondottam -, csodálatos!~Zsorzset
59 10|             Zsorzset. Ó, Zsorzset - mondottam nyárfalevélként remegő szívvel -
60 10|                De hát, Zsorzsetke - mondottam hozzásietve -, ne sírjon,
61 10|   mesekönyvek tündéreié.~- Remek! - mondottam őszinte elámulással. - Valóban
62 10| megkezdhetjük.~- Nem olyan sürgős - mondottam parázson állva. - Engedjen
63 10|             Nem tudja teljesíteni - mondottam kedveskedőn.~Elena legyintett:~-
64 10|     találkoztunk volna.~- Istenem - mondottam -, fáj a szívem, ha arra
65 11|           össze.~- Halott van itt - mondottam Mártának.~A leányka csodálkozón
66 11|            rá felelni.~- Csakhogy - mondottam aztán a fejemet rázva -,
67 11|              Tavaly is sötét volt - mondottam búsan.~- Nem, annyira nem
68 11|  kisasszonnyal szeretnék beszélni - mondottam. - Meg akarom tőle kérdezni,
69 11|            hát nem értelek, Márta - mondottam vigasztalón. - Hiszen alig
70 11|            a fájdalmadat sajnálom - mondottam vigasztalón. - Sirattalak
71 11|             folyosóajtót.~- Este! - mondottam könyörgő tekintettel Mártának.~
72 11|       Tudod-e, mit akarnak velem? - mondottam mindjárt az első estén. -
73 11|          dőlt a szememből.~- Igaz - mondottam szinte fuldokolva. - De